Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)

1954-02-03 / 9. szám

1954 február 3.

SZABAD nSgRAD

3

Húgyagon is megnőtt a termelési kedv, bátran terveznek a dolgozó parasztok

„A párt a mi életünkért dolgozik"

Levél Szécsényből

Hugyag a határmentén elterülő községeik egy-ilke. Nem Imessze tőle, folyik az Ipoly, amely a határt • képezi. Gyönyörű vidék ez nyárom. A tiszta, Ikék vízben susogó lomb ú fák szemlélik magukat Majd túl a vizen, hamggoszöld, lombos erdők húzódnak messze-messze, ameddig a szem ellát. De maradjunk csak az előbb említett községnél, Hugvagná-I. 1300— 1400-an lakják, többnyire középparasztok. De a három-négybol- das gazdák is gyakoriak, akik úgy igyekeztek magukon segíteni, hogy a földmivelés mellett még az iparban is dolgoztak. A földszabaduläs után

a föld azé lett, aki megművelte,

á dolgozó parasztoké. Itt azonban akadtak olyanok, akik igyekeztek szabadulni a földtől. Pedig ha a magyar paraszt — akinek évszázados álma, vágya volt ai főid — igyekszik megszabadulni a földtől, ott már baj van. Baj volt bizony Hugyagon is. Pénzes Árpád 14 kát. holdas középiparaszt szerette a földjét. Mégis az iparba ment dolgozni, mert így látta biztosítottnak jövőjét. De nemcsak S volt az •egyedüli, aki így gondolkodott.

Vájjon mi volt az oka, hogy a hugyagi parasztok véleménye így alakult? Gazdaságpolitikánkban egész sor túlkapás volt ami bizony elvette parasztságunk kedvét a földtől. Ez volt a helyzet Hugyagon is. A községben az volt az általános vélemény, hogy nem érdemes állatot tartani, hiszen azokkal csak ráfizet az ember. Hogy mennyire így volt, azt legjobban özvegy Bagdad Mihályné példája bizonyítja, aki borjúját teljesen ingyen kínálta az állami gazdaságnak. A paraszti termelés rém volt biztos, így nem is lehetett eredményes sem. Nemhogy mű-' trágyával javították volna a talajt, de még szervestrágyát sem hordtak ki földjükre, mert attól] tartottak: „hátha már ’jövőre nem is az enyém lesz”. Vetőmagot kaptak ugyan a hu- gyagiak a vetőmagcsere akció révén, de hogyan? Az ősziárpa vetőmag áprilisban jött meg, mikor már elfogyott a dolgozó parasztok készlete, s így nem igen tudtak cserélni. A 40 mázsából mindössze 12 mázsát vittek ei. A legsúlyosabb azonban az volt, hogy

a középparasztok nem voltak megbecsült emberek

a> községben. A legnagyobb hibát maga a pártszervezet követte el velük szemben. A gazdag parasztok, kilátok, lenézték őket. A kisebb gazdák pedig, a 13—14 holdas közép- parasztokat kuláknak tekintették, s az ai nézet alakult ki, hogy a középparasztság osz- tái!yel!en<ség. Így a hugyagi kö- zépparasztok nem találták a helyüket. Pedig dehogy volt a középparasztság ellenség.

Győri István kőmíves 13 kataszteri holdon gazdá.todik. s meg kell vallani, hogy nagyszerű gazda. Győri István nem tagadja, hogy bizony nem is olyan régen még ráfizetéssel gazdálkodott. De csinálta, mert szerette a földet és állatjait. A borjúra mindig szerződött, még ígysem tudott jól kijönni.

— Egyszer egy 280 kilogrammos borjúra szerződtem. 80 kilogrammot 3.31 forintjával vették át tőlem, ami 248 forintot jelent. A 200 kilogramm többletért pedig kilónként 5 forintot kaptam. De mi volt az az 1.2^8 forint, amikor két hónap alatt 600 liter tejet, két mázsa abrakot és 3 mázsa 6záiasfakar- mányt vitt el a borjú. Nekem 2850 forintomba került, s mindössze 1248 forintot kaptam érte. 1600 forint veszett kárba... Eszei szemben

most merően más a helyzet.

A 400 kilogrammos tinónevelési akcióba-] lekötött állatért 600 forint előleget kap » gazda és 60 liter tejbeadási mérséklésben is részesül.' Az átvételi ár pedig kilogrammonként 7.40 forint. A 600 kilogrammos tinónevelési akcióbon lekötött állat után a- szerződőnek 1500 forint előleg és 60 liter tejbeadási mérséklés jár. Az átvételi ár kilogrammonként 8.40. Azonkívül ez egy éven

felüli, de kétévesnél nem idősebb sajáfnevelésű növendék- állat után 400 forintot törölnek az adóból. Szerződött is vágy 30—40 gazda Hugyagon. S a legközelebbi szerződéskötésre is egész csomó jelentkező van, s ezek között találjuk Győri Istvánt iß.

— Az elmúlt gazdasági évben 80 négyszögölön cukorrépát termeltem. 75 mázsa 60 kilogramm lett a termés, ami holdanként 151 mázsát jelent. Lehetett vo1- na jobb is, s én szerettem volna műtrágyát használni, dehát egyéni gazdálkodók nem tarthattak igényt műtrágyára — emlékszik Győri István.

Most, hogy pártunk és kormányunk gondoskodott a dolgozó parasztokról, egyszeriben megnőtt a termelési kedv. Győri István például e’határoztai, hogy 10—15 százalékkal emeli gazdasága hozamát. Pedig két tehenének tejátlaga nem elvetni való, 10—12 litert ad az egviik, a másik meg úgy tizennégy és féMter körül naponta. Búzája 10 mázsás, burgonyája 60 mázsás, kukoricája pedig 15 mázsás átlagtermést hozott az elmúlt nyáron. Hogy hogyan akarja emelni a hozamot? Hallgassuk meg csak Győri Istvánt:

— A szerződött borjú után hat mázsa abrakot kapok, azonkívül egy hold lucernát és lóherét vetek tavasszal, mert a tejhozam emelésének legfontosabb előfeltétele a jó takarmányozás. A vetés meg akkor hoz jó termést, ha lehető legkorábban elveti az ember a magot a jól előkészített talajba. Az ősszel elvégeztem a mélyszántást, meg is trágyáztam a földet, most a tavasszal még műtrágyát is használok.

A szerszámaimat már most előkészítettem,

kijavífgatíam, hogy mihe’yt eljön a tavasz, azonnal munkáProksza József vasárnap reggel jókedvűen ébredt. Odakinn még alig szürkült, de nem bírt tovább ágyban maradni. Pedig az este későig maradt a lefekvéssel, volt már féltizenkettő is. Ott ült 6 is a többi gazdákkal a rádió mellett hallgatta a parlamenti beszédet. Már akkor úgy érezte, hogy nem a 67 éve öregítette, ami elszállt felette, hanem a gond, az élet terhe. Most ez a teher mintha meg- Könnyebbült volna vállán. Úgy ültek a rádió mellett, mintha gyökeret eresztettek vo-1na. Ö is csak néha-néha pillantott a: többiekre. Hisz azok is úgy vannak, mint ő — középparaszt — tizenhat, tizenkettő, tízholdasok. Olvasott az arcukról... Mikor a közép parasztodról volt szó, kiegyenesedtek, egy nagy lélegzetre és dagadó mellel hallga tták tovább. Már rég vége volt a közvetítésnek, de még együtt ültek csendes beszélgetésben. Kisebb vita is voit közöttük. Egynéhányan úgy vélekedtek, hogy sok víz lefolyÍK a patakon, amíg ebbő! lesz valami. Ö zárta le a vitát. A többiek is tőle várták ezt, a jó gazdától, a megyei tanácstagtól. Megfontolva adott választ. Tudta, hogyha kételkednek, annak oka is van. Számolva az újján sorolta: az adó, a begyűjtés, az állatorvos, meg a többi kormányintézkedés, még maga is nagyon elgondolKodott... De aztán megnyugodott. így tértek haza.

Ez a gondolat ébresztette reggel is. Kilépett az udvarra és csípős hideg csapta meg. Nagyokat szippantott a friss levegőből és fiatalosan sietett végig portáján. Benézett az istállóba. „Bővíteni kéne” — gondolta. Megsimogatta a tehenet. Aztán a lovat paskolta meg. „Gép is kéne még, ■ Egy ló- kapa...” — tervezgetett. Még csendesen dúdolgatott is. Mindig szerette ai korai kelést, de ma különösen örült, hogy nem zavarta senki gondolatában.

De az egész községben nagyobb kedvvel dolgoznak, hiszen nem kell már félni a- tagosítástól. Nem vetődik fel most már az emberekben az 0 kérdés: „vájjon enyém lesz-e jövőre is a föld, vagy csak fölöslegesei dolgozom vele". Egyre inkább visszajönnek a földhöz az iparbani ddgozó parasztok is, ment úgy látják, most már megtalálják számításukat Ezt lette Pénzes Árpád, Győri Mihály és ifjú Farkas János is. A község 75 kaita-sztrális hold tartalékterülete kevésnek bizonyult, mert 150 holdra is akadt volna igénylő. Győri Mihály például a 7 kát. hold, ifjú Farkas János pedig a 4 kait. hold mellé bérelt még. A vetőmagcsere alkalmával 252 mázsa búza vetőmaghoz jutott a község. S mivel Hu- gyag kimondott burgonyatermő vidék, a nagyobb termés érdekében szeretnének burgonya vetőmagot is cserélni, mert az itteni már eltorcsosodott. Nagyobb gondot fordítanak 0 talaj javítására is. Az elmúlt évben a kukorica alaposan kihasználta 0 talajt, ugyanebben- a földben most búzát vetettek. A búzatermés biztosítására tavasszal pétisót használnak, majd fejt-ragyának. Komolyan munkához kell látni, hiszen nem babra megy a játék. Hugyag község ugyanis versenyre hívta ki a megye valamennyi községét a mezőgazdasági munkák e1végzésáre. Alaposan

ki kell használni az időt

az eredmény érdekében.

De ahogy emelkedik a termés, nő' a jólét, úgy nő a hugyagi dolgozó parasztok kultú-rigénye is. Szeretnék, ha a község egy kuttúrházat kapna. Nem riadnak vissz-a az áldozatoktól sem, az ig-ás és napszámos munkát vállalják a dolgozó parasztok. Anyagilag má-r nagyon sok segítséget kaplak, de kell, hogy művelődjék is az ember.

Lassan, lassan a tervezgetés- se! tűiment a eaiát portáján. Eszébe jutott a félig felépített kuitúrház, meg a fuvar, amit a szövetkezet több gazdának még most sem fizetett kí. „Ezeket is el kelt intézni — morogta az orra alatt. Később a vetőmag jutott aiz eszébe, mert megy az idő, a tél már elöregedett...”

— így csapongtak gondolatai.

Aztári egy jó nyaláb fával

tért vissza a konyhába: „Mire felébrednek meleget csinálok"

— mosolyodon et huncutkásan. Aztán ébredni kezdett a Prok- sza-porta- többi lakója is. Először a veje húzódott a meleget árasztó tűzhely mellé, lassan szedelőzködött, etetéshez készült. Majd a lánya, még végül az unoka a nagyanyával. Az öreg az ébredőket meleg, hazai cukrozott borral fogadta. És Prokszáé-knál már megkezdődött a -mindennapi élet.

Délután, amikor üneplőbe öltözve kiállt a> kapuba, végignézett az utcán. Itt-ott beletarkál- lott az utcába- a megrongált vakolaté ház, megkopott düledező kerítés. Az alvégből feléje ásított egynéhány befejezetlen lakóház üres ablaka, majd a félig felépített vakolatlan kuitúrház népíelen környéke meredezett feléje. „Most már talán ezeket is meg tudjuk javítani” — gondolkodott, és lassú téritekkel elindult a szövetkezet felé. Ott már csoportosultak a falu idősebbjei, fiataljai.

Amikor közéjük ért, megtá- gult a kor és hangosan köszöntötték az érkező Proksza Józsefet. Az idősebbjeivé! kezet szó- ritott, a fiatalabbja- felé meg mosolyogva intett.

— Talán kiszorul átok, hogy így leragadtok az utcán?

Az idősebbjei hümfnögtek, a fiata-labbjai meg szó nélkül hagyták a kérdést és feszülten néztek Proks-za József felé. Aztán Kilépett közülük ggy nyugtat a-nképű fiatal.

— Nem. Jván bácsi! Nem ragadtunk le, csak a mi falunkA parasztembernél a tél az az idő, amikor van ideje számolni, értékelni a nyáron végzett munkát. Tizenkét holdon gazdálkodom, s ha visszatekintek az elmúlt évre, jó eredményeket könyvelhetek el. A minisztertanács által előírt és javasolt pontos munka, a betartott határidő meghozta a gyümölcsét. Búzából 15, ősziárpából 24, tavasziárpából 13, burgonyából 90, cukorrépából 232, kukoricából (csövesen) 38 mázsás termést értem el. Ebből könnyen teljesítettem beadásomat 100 százalékra. Ezenfelül maradt bőségesen kilenc tagú családom ellátására és a szabadpiacra is. Nagyobb mennyiségű búzát, burgonyát és 8 hízósertést tudtam eladni a szabadpiacon, Hogy ezt elértem, az észszerű és szorgalmas munkának köszönhető.

Tél can. Ez az az idő, amikor előre kell tekinteni, a nyár és az egész évi munkánkra. A párt és a kormány határozata több és jobb termésért hív munkára. En ezt magamévá teszem. Nagyobb termésért dolgozom a gabonaféléknél, A kukoricánál,

ban nincs egy rongyos kultúrotthon, ahová behúzódhatnánk. Úgy áll öli a falu szégyenére, mint egy félig öltöztetett, ma- gárahagyott árva.

A, fiatat maga is megdöbbent az éles hangtóí és zavartan nézett cimborái télé, akik tekintetükkel biztatták. Ettől újra nekibátorodott.

— A tanács meg nem tesz egyebet, mint azt hajtogatja: „Majd akkor, meg akkor, így, meg úgy.” Még a tanácstagok is csak beszélnek, de nincs semmi.

A többiek helyeselték; „Igazi Igaz! így van!” — A fiatal ettől még jobban tűzbe jött.

— Hát ha olyan fontos a falu, akkor miért nincs kultúrotthon. Már lassan mindenütt van, csak éppen nálunk Erdőkürtön nincs. Vagy mi tán olyan utoisók vagyunk?

— No nézzétek már a szónokot! — kiáltott az idősebbek közül valaki. Állj a lépcsőre, onnan szónokolj. — Jóízűen nevettek. A fiatat pedig morogva húzódott a többiek közé.

— Ne bántsátok, igaza van neki — csitította a nevetőket Proksza. — Elcsendesedtek.

— Menjünk tán beljebb! Mégis csak ott fülének! — invitálta a csoportot: Azíán hangosan szólt a heveskedő fiatalhoz: „Aztán ezt ma megbeszéljük. Jó7"

— Jó tesz! — kiáltottak a fiatalok.

Tudták, ha Iván bácsi ezt mondja, akkor ma- jó kedve van és mesélni fog. Mesélni a régi időkről, az akkori fiatalok életéről, amit már sok téli estén szívesen hallgatott a falu idősebbje. íiatailabbjai. Hallgatták Proksza Józsefet, az ő Iván bácsijukat, a tapasztalt gazdát.

Bent már szokás szerint foglaltak helyet. Az idősebbjei az egyik oldalon, a- fiatalabbjai a másikon. Proksza az öregekkel tartott. Amikor láttái, hogy a fiatalok elhelyezkednek, közéjük ült. Azok összehúzódva adtak neki helyet.

— Hát hogy is mondtad azt

a tavalyi 38 mázsa helyett 52 mázsát (csövesen), cukorrépánál a 232 mázsa helyett 280 mázsát akarok elérni. Hízott- sertésnél a tnuUévi 140 kilogrammos átlagsúly helyett 155 kilogrammra akarom javítani az áttagsúlyt. Mindezen céloknak meg is van az előfeltétele.

Az őszi mélyszántást a gépállomás végezte el. Műtrágyát már a tavaszi vetésre, a növények fejtrági/ázásálioz előkészítettem. A talajművelő kézi- és fogai szerszámokat már most kijavítom. Nem utolsó sorban szaktudásom állandóan bővítem a tanács által szervezett gazdamegbeszéléseken. s a jó szakkönyvekből.

Az új begyűjtési rendelet nagy könnyítés a parasztság részére. Különösen, aki termelési szerződéseket is köt. En a 12 hold szántómból 3 hold és 1200 négyszögölön szerződésesen termelek. Szociális szempontból is sok könnyítés van a begyűjtési rendeletben, nevezetesen az öregeknél és a nagycsaládúaknál. Ezt a rendeletet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőa kultúrt Jani? — és kereste szemével a heveskedő fiatalt, aki zavartan -kerülte tekintetét.

— Tudod-e, én neked adok igazat!

— Igaza is van Janinak Jván bácsiI — szóltak nekibátorodva a fiatalok.

— Várjatok, várjatok! — csitította őket!

— Elmondok nektek egy történetet. Régen volt, ti még a világon sem voltatok. Az első világháború elszólította a népet. En már az első időben fogságba kerültem és vittek Oroszország belsejébe. Itt megismertem olyan embereket, akiknek a szívük vajból volt és életük éppen olyan keserű volt akkor, mint abban az időben nekünk. Nyúzta őket az adó, a bank, a földesúr, a háború, mint minket. Mikor hallgattam panaszukat. úgy éreztem, hogy az itthoniak beszélnek. De hittek, bíztak. Amikor búsan merengve gondoltam falumra, biztatlak: „Ne búsulj Iván, amikor mi szabadok leszünk, te is szabad leszel." Velük együtt vártam a szabadságot. 1917-ben aztán olyan lett ez a nép, mint a vész. Elsöpörte az urakat, hogy még hírmondójuk sem maradt. Szabadok lettek, de szegényebbek voltak, mint a templom egere. Azt gondoltam, amikor eljöttem, hogy sosem lesz belőlük semmi, mind ott pusztulnak. Kult úrház...?r Még egy viskó is jő lett volna, ahol meghúzódnak. Es ma palotájuk van. Szép nagy paloták. Elhallgatott, a fiatalok meg fellélegzettek.

■— De Iván bácsi, ők ott vannak, mi meg itt! — kiáltott valamelyik.

— No, várjatok, folytatom! — intett csendet.

— Húszban értem haza. Itthon úgy fogadtak, mint a tüzes parazsat. Lépten-nyomon sarkamban volt a csendőr, csak egy szó és nem voltál többé. A faluban csak két ház volt vidám. Az Acsay grófok portája, meg a Vilcsek kastély. Levett kalappal kellett előttük megállni. Akár Vany arc. akár

sége javasolta a miniszterid* nácsnak. A Magyar Dolgozók Pártja április 18-án kongresz- szust hív össze. Bizonyára több olyan határozatot fog hozni, amely dolgozó parasztságunknak és valamennyi magyar dolgozónak jobb életét, szükségletének bőséges kielégítését fogja szolgálni. Éppen ezért, mert a párt a jólétünkért dolgozik, a kongresszus tiszteletére vállalom, hogy soványbaromfiból már az első hónapban egész évi kötelezettségem teljesítem. Tojás, beadásomból az első negyedévben, húsbeadásomból — a szar badválasztásút is hízottsertés. sei — az első félévbtn az egész évi kötelezettségem teljesítem.

A magam, eredményein túl. dolgozó paraszltársaimat is fel* világosítom a párt- és a kormány* határozat által biztosított gazdag jövőről, az új begyűjtési rendelet előnyeiről.

Az az érzésem, egész parasztságunk megérti, hogy most, ép* pen most boldog, békés, elé* gedetl életünkért dolgozunk.

Sümegi János Szécséng

Aszód, vagy Ácsa [elé mentünk. A földesúrba ütköztünk. Nekünk csak egy utunk volt, a káliói beszögelés. Ott voltak a mi szegényes földjeink. Olyanok voltunk, mint a kalitkába zárt madár. Egyszer így far. sang táján megkívántuk a mulatságot. Elhatároztuk, hogy színdarabot játszunk. A Hangya-raktárt jelöltük ki az előadás helyéül. Rendje-módja szerint fel is készültünk. A lányok házról házra jártak hívogatóba. mi meg hozzáláttunk a rákiált szépíteni. Volt is nagy sürgésforgás az egész faluban. Hisz ritka volt az ilyen mulatság, mint a fehér veréb. Hanem mikor eljött az előadás napja, hívatják a jegyzőt a grófék'noz. Azt mondja Acsay: egy vagon gabona érkezett, a magtárak telve vannak, gondoskodjon, hogy elhelyezzék. A jegyző tartott a falutól is, de jobban a gróftól. Szabadkozott, hogy he. lyiség van, csak abban mulatság lesz. De a gróf hajthatatlan volt, úgy hogy az előadás idején a falu népe járt a raktárba, die nem a mulatságban, hanem a gróf gabonáját hordták befelé. Egy hétig félre á'-lt a szánk tőle.

Ekkor már ott álltak az asztal körül az idősebbjei is és elborult tekintettel emlékeztek at mulra. Az öreg pedig folytatta.

— De ki segített akkor rajtunk? Senki — mondta csendesen. A szövetkezeiben is mindenki elcsendesedett.

— Ezért mondom nektek, amit tegnap este hallottunk, az nagy szó... A mi gondunk a kormány gondja is. Ha még nehéz napolt elé nézünk is, de nekünk is lesznek még olyan palotáink, amilyenek ott kint a nagy orosz földön vannak.

Elhallgatott. Már az este is a későbe nyúlt. Odakürm a Hold ezüstösen csillogott a fen hér havon. Lassan szedelőzköd- tek.

Ezen az estén a fiatalok nem nótaszóval mentek haza, hanem mélyen elgondolkodva, ter/ez- getve. Lépésüket a kémény, csikorgó hó jelezte.

Bob át Gyula.

hoz tudjak látni.

H. G.

A dejtári tsz a terméshozam emeléséért

A dejtári József Attila tsz. vezetősége és pártszervezete határozatot hozott, hogyan akarják emelni gazdaságuk hozamát a párt- és kormányhatározat értelmében.

Már 1954-ben 400 kh szántóterületből 100 kh-t megtrá- gyázrmk, 30 kh-n zöldtrágyáznak. 60 kh-n pedig pillangósokat termelnek. Valamennyi gabonafélét fejlrá- gyázzák, hiszen ez 1—2 mázsa terméstöbbletet eredményez.

A gabonaféléknél nagy figyelmet fordítanak az előve- teményre. A pillangósok után léldául jó erőben marad a főid, s ebbe vetik a gabonát. 1954-ben 2 mázsával, a kővetkező évben pedig masfét mázsával emelik a termésátlagot. A vetőmagot tisztítva, csávázva vetik.

A sertés- és juhállományukat minőségi állatokkal töltik fel. A 40 darab tenyészkoca- áltományt 60 darabra, a juhállományt pedig 200 darab anyajuhra növelik.

Dejtár község régi burgonyatermelő terület. A József Attila tsz is 50 százalékkal növeli az elmuS évi burgonyatermést, jóminőségű, nyári ültetésit burj/anyavetö- maggaL

A kertészetben a zöldpaprikatermelésre helyezik a fősúlyt, katasztrális holdanként 100—120 mázsát érnek el- A kertészet területét az elmúlt évinek kétszeresére emelik, valamint 12 mázsás holdankénti dohány átlagterméssel

igyekszenek emelni a tagok jövedelmét.

Még ebben az évben bevezetik a zöld futószalagot, s nagymennyiségű tömeg siló- takarmányt termelnek, hogy olcsóbbá tegyék az állattartást.

A tsz vezetősége és a párt- szervezet a h tározóiét a tsz közgyűlés elé terjesztették, amelyet az elfogadott.

Már meg is kezdték az előkészületeket a tavaszi munkára. Számos mezőgazdasági gépet kijavítottak, most végzik a vetömagtisz- tílást is. A kerti vélemények számára jó érett komposzt - trágyát készítettek. A tsz vezetősége és tagsága nagy súlyt helyez arra, hogy a helyi lehetőségeket a leg. messzebb menőkig kihasználják.

A mi gond&mk is