Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)

1954-02-13 / 12. szám

1954 február 13.

SZABAD A Ól» RÁD

5

EGY KLUB-ESTE

néphagyom Anyaink és a

NÉPMŰVELÉS

A Salgótarjáni Üveggyár kul- túrcsoportja hosszú éveken keresztül tehetségről, felkészültségről tett tanúbizonyságot. Színvonalas műsorukkal több esetben szórakoztatták a város közönségét. Időszerű színdarabjukkal, táncaikkal, sok ember tetszését megnyerték. Az elhangzott bírálatokra azonnal! reagáltak, a hibákat javítgatták és így fejlődés mutatkozott a csoport munkájában. A fejlődés azonban a rrmltév második felében megtört. A kultúrveze- tőség elhanyagolta a csoportot, nem tartották szükségesnek a próbák megtartását, amelynek következtében színvonalas műsort összeállítani nesn tudtak.

*

A kultúrélet pangása a Salgótarjáni Üveggyárban is rövid ideig tartott. December elején új kulturotthonvezetoadget választottak, amely igen lelkesen látott munkához. Feladatként tűzte maga elé, hogy a dolgozók széles tömegét vonja a kultúr munkába, biztosítja a szórakozás lehetőségét. Megbeszéléseké folytattak a gyár vezetőségé» el, a sízaikszervezettel, hogyan segítsék munkájukat. Tervbevették: a könyvtárat világosabb helyiségbe helyezik, olvasótermet rendeznek be, társasjátékokat vásárolnak, a termeket a legnagyobb tisztaságban tartják és megjavítják a fűtési viszonyokat.

Az elmúlt idő alatt a vezetőség újjáélesztette a rigmus szerkesztőbizottságot, a tánc- és színjátszócsoporiokat, új tagokkal frissítették fel. Ütemtervet dolgoztak ki a próbákra és a rendezvények megtartására,

amelyet ezidálg rendszeresen be is tartottak.

*

Február 4-én, délután a szokottnál többen igyekeztek a kultúrház felé. Bent a helyiségben a fiatalok lázasan készülődtek az első klubestére. A vezetőség egyes tagjai kipirult arccal figyelték, hogy a dolgozók közűt hányán jönnek el rendezvényükre, hogyan telnek a széksorok, sikerül-e a kapcsolatot szorosabbra fűzni a közönséggel. Rövid időn béül pótszékeket kellett behozni a perembe, mert minden helyet elfoglaltak. A dolgozók érdeklődtek a kultúr csoport munkája iránt. Különös örömmel fogadták azt, hogy filmen láthatták saját munkájukat. Jóleső érzés volt látni a balonfúvók, a csiszolók. a préselők, merítők munkáit. A filmen megelevenedtek a munkából hazatérő dolgozók sorai és egy-egy dolgozó munka utáni szórakozása. A veűtés befejezése után Dani- 6ovszkj elvtárs természettudományi előadást tartott a föld mozgásáról. Előadását szemléltetően mutatta be, s így igen érthetővé vált a dolgozók előtt az évszakok változásának, a föld keringésének és mozgásának okai. A következőkben Majakovszkij versét hallhatták, majd a tánccsoport tagjai népitáncokat mutatott be. Sok fiatal érdeklődését felkeltette az asztalitenisz, de a viliámtrófáf is vidáman fogadta a közönség. A megjelentek közül Valameny- nyien jól érezték magukat,

•k

A klubeste jól sikerült. Sok örömet szereztek a dolgozóknak.

kellemesen töltötték el az estét. Tanulságos is volt számukra a természettudományos e’öadás. De voltak gyenge oldalai is a klubestéinek. Az egyes műsor- számok között hosszú szüneteket tartottak, különösen az asztalitenisz bemutató előtt. Ez mind azért fordult e'ő, mert a vezetőségnek csak két tagja szorgoskodott a k'.ubesfe sikeréért. Hiányoztak a rendezők és az aktívák. így a két vezetőségi tagra nagy feladat hárult, amely éreztette hatását. Sok követelni- valót hagyott maga után a táncosok bemutatója. Bár a táncosok nagyrésze régi, aktív szereplő, mégis sok hibát követtek el Egyesek nem léptek ütemre, .egy-egy ütemet kihagytak, s ezen nemhogy igyekeztek volna javítani, hanem saját hibájukat kinevették.

Meg kel! emlékezni arról is, hogy a klubeste kezdetét félhatra tűzték ki és Pravotinszki Lajos zongorista hat óra után 10 perccel érkezett, s még csak meg sem lepődött azon, hogy a közönség egy része drága perceket töltött tétlenül. A közönséghez is kell egy pár szót szólni. Salgótarjánban megszokott dolog, ha egy rendezvény (a mozin kívüli) kezdete meg van határozva, akkor a közönség zöme jóval a megjelölt időpont után érkezik a helyszínre. így történt ez a Salgótarjáni Üveggyárban is. Félbatra volt kitűzve a klubeste kezdete, a közönség azonban csak félhat után kezdett a terembe gyülekezni. Ezirányban is nagyobb támogatást kell nyújtani a kultúrotthon vezetőségének. Ez vonatkozik az üveggyár, de az egész salgótarjáni közönségre is.

Dr. William Bright, a bécsi kongresszuson részvett angol küldöttség orvosa volt. A kongresszus végeztévé! hosszabb utazást tett Magyarországon és úti élményeit 1818- ban szülővárosában, Edinburghban kiadta (A Travel from Vienna to Lower Hungary — Utazás Becsből Äjsö- Magyarországra). Műve sok szempontból igen figyelemreméltó. „Európa legfeljettebb országának polgára vagyok” — írta — „és világé’etemben hittem az emberiség haladásában és az emberek jó szándékaiban. Ez a hitem — ne nevessenek ki érte — még magya országi utazásom után sem rendült meg. Itt ugyan még a középkort leltem, de láttam a magokat, amelyekből ki fog sarjadni a haladás és a fejlődés gyümölcstermő virága”. Bright, a jószemű és biztos ítéleti! megfigyelő járt Salgótarjánban is, a Jankovich-uraság falujában. íme, a beszámolója látogatásáról: „Egy angol földesúr boldog, ha a birtokán szenet ta'áinak és ha a harmadik szomszédja részesül ebben a szerencsében. rögtön mérnököket hozat Londonból, hátha az ő földje is kincset rejt méhében. Am Jcnko- vich úr tudja, hogy vadaske tje alatt gazdag széntelep vár feltárásra és mégsem enged hozzányúlni, ötszáz lélek éí a falujában, ezek legtöbbje a tél derekától aratásig támolyog az éhségtől, ő maga is pénztelen, komo'v gondja, hogy fiát. aki a bécsi testőr- ségné! szolgál, rangjához illőan eltartsa. De fél a polgártól, aki a szükséges tőkét már többször fel 2 'ánlotta a bánya feltárásához és fél a paraszttól, aki ígv megszűnnék jobbágy lenni és szabad bá. nyász lenne belőie. És

Salgótarján a múlt században

ez a félelem konzervatívvá teszi: ha őseinek jó volt úgy Károly Ró-, bért kora óta. jó lesz neki is, meg azután, ha itt valami kormos bánya és füstös hámor lenne, hová is hívhatná meg nemes barátait vadászatra?”

A Bright rajzolta képet kiegészítjük egy másik jó megfigyelő külföldi soraival. August Ellrich berlini író járt tíz évvel később Salgótarjánban és útjáról borsos szatírában 6zámolt be (Qere-Bí!- der aus Ungarn — Zsánerképek Magyar, országról, Berlin, 1829.)). „Jankovich Antal úr, aki nem régen lépett boldogult papája örökébe, ha téliét, még dicső elődjénél is konzervatíbb. 1925-ben, a pozsonyi diétán nagy beszédet mondott a magyar nemesek és jobbágyaik patriarchális kapcsolatairól: e kitűnő kapcsolatok hagyományai nyilván a megye, másik nagy fia, Werböczi koráig nyúlnak vissza. Beszél arról is, hogy az ú béri kérdések újrarendezésével kell gondoskodni a jobbágy állomány növeléséről. Bár birtokán olymódon rendezte Horák fiskális segítségével az úrbéri ügyeket, hegy jobbágyai most még többet éheznek, mint tíz évvel ezelőtt, de a létszám emeléséről egész tüzes férfiú erejével gondoskodik úgy, hogy minden csinos paraszt- lánnyá! és menyecske, vei partriarcháh's kapcsolatra lép... Évtizedek óta köztudomású, hogy nagykiterjedésű vadaskertié alatt értékes széntelep húzódik, de. miként apja. 5 sem engedi azt feltárni. Azt mondja, megye- szerfe úgv hívják a tarján: ha'árt. hogy ..kenyereflen” és még sem bírni a jobbágyokkal: mi lesz itt, ha

még kenyerük is lesz a bányatársulattól?”

,, ..Jankoyich Antal haláláig ellenállt a társadalmi fejlődésnek. Salgótarjániban nem volt reformkor, szabad- ságliarc is alig: az 1848. évi jobbágyfelszabadítás a nógrádi alispánnak a belügyminiszterhez intézett jelentése szerint egye. dűl Tarjánkban ütközött nehézségekbe és csak egy honvédhuszár szakasz kivezénylése árán volt megvalósítható. Jankovich Antal 1854-ben halt meg, fiúörökös hátrahagyása nélkül. Ekkor kezdődött az újkor Salgó. tarjánban. Az örökösök összeköttetésbe léptek a Johann Brel- lich, Windsteig & Co. bécsi céggé! és hamarosan megalapították a salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Tár saságot. A társaság részvényeit már 1861. ben jegyezték a bécsi, a pesti és a prágai tőzsdén. Már az ötvenes évek végén megindult az élet a faluban. Először igen sze- rény keretek között mozgott a vállalat, a Pesti Napló 1868 ja nuár 14-i számában közzétett 1867. évi termelési adatok szerint 100 bányamunkás egy év alatt 200.000 mázsa szenet termelt. De ebben az évben megnvilt már a bánya- társaság által építtetett új vasútvonal, amely Salgó'ariánt Ruttkán keresztül ősz. szekötötíe Budapesttel és a társulat nagy reményeket fűzött hozzá a bánya . szárnyaló lendülettel történendő viharos fei’őíése „tekintetében”. Ebből az optimistahanpú reklám jelentésből azonban kimaradt valami: a fariáni bányászok már 1866-ben Bányászegy letet alakítottak és a következő évben már megvívták első bérha*. cukat: 1867 november

30-tól december 4-ig áiit a munka a bányában és a társaság kénytelen volt felemel ni a 30 krajcáros műszakbért 50 krajcárra, valamint ez évi 12 mázsát kitevő szénjuttatást 16 mázsára. Az egykori rendőri jelentéseken kívül van a bérharcnak nyoma a külföldi munkássajtóban is: a londoni Trade Union Herald 1867 december 21 -i számában ölhasábos cikkben számolt be az eseményről.

Néhány statisztikai adat a város fejlődéséről: a lakosság lélek - száma 1848-ban 767, 1857-ben 926, 1891.ben 9478 és 1919-ben 16.373. A bánya- és vasipari foglalkoztatottság számai: 1867 ben 100 bányász, 1871. ben a gőzerőre berendezett vasgyár megnyitásakor 900 bányász és 400 vasipari munkás, 1900-ban 4738 bá. nyász és 1300 vasipari munkás, 1919-ben 8000 bányász és 2300 vasipari munkás. A salgótarjáni munkásmozgalom fejlődéséről nincsenek ilyen részletes és megbízható adataink. És sajnos az adatok szétszórt és el. dugott volta miatt még a helyi kapitalista fejlődésre vonatkozó adatokat sem gyűjtötte senki sem össze. Egyedül a Salgótarjáni Ta karékoénztá’' egyik évi jelentését találtam mer a Pester Lloyd 1897 december 31-i számában: a vállalat 1866- ban a'akuit, 600 darab, egyenként 59 forintos részvény leiegvzésébőt származott 30.000 forint összes tőkével, 1897-ben pedig mérie gének fe'eslege fél. millió forint volt. Ez az adat uoyanesak közvetve világít rá a s?f- gótárján? dolgozók el- nyemorodásának felva matára. de fényénél a fénves 1919-es események társadalmi háttere lett világosabb.

Láng Dezső

TSMÉT KÖZELEDNEK a ■*- kultúrversenyek bemutatói. Sohasem lehet időszerűbb, mint most, hogy egyrészt a kul- túrversenyekkel, másrészt pedig általában a népművelési munkával kapcsolatban megyénk néphagyományairól: szokásairól, zenéjéről, táncairól, játékairól szóljunk. Szükség van erre azért is, mert gyakran szinte az az érzésünk, hogy a népi kultúra megnyilatkozásainak azokat a formáit, amelynek felelevenítésére a szovjet együttesek, a közelmúltban pedig éppen Salgótarjánban az egyik szlovák együttes mutatott példát, népművelési előadóink, kultúrotthonaink vezetői lebecsülik. A nép alkotásaiban, a nép művészi megnyilatkozásaiban nem ismerik fel azokat a lehetőségeket, amelyek a kulturális tömegmozgalom, kultúránk nemzeti, sőt, táji jellegének kialakítása szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezek az elvtársak nem ismerik azt a lenini tanítást, hogy a népek között a nemzeti különbségek még a proletariátus diktatúrájának világviszonylatban való megvalósítása után is megmaradn k s a szocialista kultúra formája nemzeti, de tartalma szocialista lesz, mert a nemzetek e korszakában nem polgári, hanem szocialista nemzetek lesznek.

Darvas József népművelési miniszter a Művelt Nép februári számában irja a következőket: „Különösen falun már a múltban is kialakultak a közösségi életnek olyan formái, alkalmai, amelyek hagyományossá váltak — az olvasókörök s hasonlók, mi ezeket legtöbb helyen megszüntettük, pedig úgy hiszem, helyes lenne, ha merev egyformásítás helyett ezeket is igyekeznénk új tartalommal megtölteni.“ Az olvasókörökön és hasonlókon kívül számtalan alkalma volt a falu közösségi életének arra, hogy ösztönös kultúrigényeit kielégítse. Mindezekben, a családi és közösségi életben, az ünnepekben, a színjátékszerű népszokásokban, népi játékokban népdalokban, mesékben, táncokban a nép kulturális igényeinek haladó vonásai mutatkoztak meg.

jVEMZETI FORMÁJÚ és

szocialista tartalmú kultúránkat nem alakíthatjuk ki. ha a népművelő munkában nem vesszük tekintetbe a néphagyományokat. E nélkül a kulturális tömegmozgalom sem lehet teljes, mert hiányzik belőle az az erő, az a kapocs, - 8 mely a régit és az újat összeköti. A múlt legjobb, haladó hagyományainak fenntartása, alkotó gazdagítása nélkül újat alkotni nem lehet. S a nép kulturális életének, művészi tevékenységének legnagyobb értéke éppen abban rejlik, hogy a múlt értékeit tovább hordozva, azokat úgy kapcsolja a jelenhez hogy azzal teljes összhangban olvadnak össze.

Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy azokban a népszokásokban, dalokban, mesékben, táncokban, játékokban, amelyek az előbbi társadalmakban jöttek létre, a nép osztályproblémái is többé-ke- vésbbé mindig visszatükröződtek. ösztönösen vagy tudatosan mindig bizonyos állásfoglalást is kifejeztek az elnyomó osztállyal szemben. Éppen ezért néphagyományaink rendkívül alkalmasak arra, hogy az új, szocialista tartalmú kultúránkat, népművészetünket a hagyományban élő régi formákra építsük. Ezek a régi formák arra is példát mutatnak, hogyan lehet az új tartalmat, az új mondanivalót a közösségi élet szerves részévé tenni.

Különösen az címűit évben lezajlott megyei döntő bebizonyította, hogy népünkben mennyire élnek a hagyományok, s milyen rugalmasan és művészien tudja azokat mai kulturális életünkbe beilleszteni, még akkor is, ha az új tartalom létrehozásával magának kell megküzdenie. A megyei döntő azt is bebizonyította, hogy megyénknek nemcsak gazdag hagyományanyaga van, hanem sokrétű is, szinte vidékenként, falvanként változó. S a bemutatott szokások, népdalok, táncok egyik hibája éppen az volt, hogy ezt a vidékenként, falvanként is változó jelleget nem domborította ki.

ÍVÉPMÜVELÉSI SZERVE- INK elhanyagolták azt a feladatukat, hogy megyénk egyes vidékeit, falvait felmérve számbavegyék és megállapíthassák azt a hagyományanyagot, amely feltétlenül szükséges nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúránk fe'építésé- hez. Sőt, egy-két esettől eltekintve, még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a Palóc Múzeum gazdag, közel kétezer gépírásos oldalnyi adattári anyagát megnézték, tanulmányozták volna. A megyei tanács népművelési osztálya felismerte ezeket a mulasztásokat. Éppen ezért április 15-i határidővel pályázatot írt ki egy-egy falu vagy vidék népszokásainak, népi táncainak, népdalainak, népmeséinek, népművészetének összegyűjtésére, feldolgozására. A népművelési osztály a legjobb gyűjtőket több 500, 300 és 200 forintos pályadíjjal- jutalmazza majd.

Említettük, hogy megyénk néphagyományainak nemcsak gazdagsága, hanem sokrétűsége is figyelmet érdemel. A szokások, táncok, mesék, dalok stb. más formáit találjuk meg az egyik, más formáit a másik vidéken, a másik faluban. Minden vidéknek, minden falunak meg van rz a sajátossága, amiben a másiktól különbözik. S egy-egy falu kulturális életének, különösen a néphagyományokból táplálkozó bemutatóinak ezeket a sajátosságokat is ki kell fejeznie.

A jó népművelési ügyvezetőnek, előadónak, vagy kultúrotthon igazgatónak egyben jó néprajzi gyűjtőnek is kell lennie. Ismernie kell területe, faluja történetét, hagyományait, énekeseit, táncosait, mesélőit, faragóit, hímzőit, verseiéit stb. Csak ezeknek az ismereteknek a birtokában végezhet jó kul- túrmunkát. Fel kell kutatnia a falu fiataljai, idősebbjei emlékezetében mindazokat a közösségi alkalmakat, amelyek életrekelthetők, amelyek szocialista kultúránk, új életünk kifejezésére alkalmasak lehetnek. össze kell gyűjtenie a születéshez, a leánykéréshez, a kézfogóhoz, a lakodalom minden mozzanatához kapcsolódó szokásokat. Pontosan fel kell jegyezni a fonó, a tollfosztó, az aratásvégző, a szüret, a különböző munkaalkalmak, a? esztendő egyes napjainak, ünnepeinek szokásait, az ezekhez kapcsolódó dalokat, táncokat, rigmusokat, verseket stb. Jegyzékbe kell vennie, kik azok a faluban, akik ezekre a szokásokra még emlékeznek, kik azok, akik furulyázni, dudálni, citerázni, régi népdalokat énekelni, mesélni tudnak.

/■’SAK AZ így összegyüj- tött anyagok képezhetik a falusi kultúrcsoportok jó munkájának alapját. De csak az alapjait, mert amilyen hiba a helyi néphagyományok mellőzése, éppen olyan hiba azoknak szolgai átvétele, merev utánzása. Láttuk ezt a tavalyi megyei döntőn a nagy- lóciak lakodalmi szokásaiban, ahol a régi életet kifejező vőfély és násznagyversek utánzásából állt jóformán az egész műsor. A népszokásokból, népdalokból, táncokból stb. összeállított műsorból sem szabad hiányozni az eszmei tartalomnak, amit az előadás vagy bemutatás, illetve ezeknek a céljai határoznak meg. És ezeknek a céloknak az érdekében a szokást vagy a játékot mindig át kell hangolnunk, esetleg új kifejezésmóddal bővítenünk, vagy teljesen új tartalommal megtöltenünk. Bizonyos esetekben szokásaink, játékaink régi formáját is felhasználhatjuk s vele szemléltethetjük, kipellengérezhetjük a régit, a maradit

Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ehhez a munkához igen jelentős alkotói készségre, bátorságra, és mindenekelőtt a hagyományanyag teljes ismeretére van szükség. A Népművészeti Intézet, a balassagyarmati Palóc Múzeum mindenkor készséggel ad szaktanácsot mind az anyag összegyűjtésére, mind felhasználására vonatkozólag. A közeljövőben a megyei népművé- s- -ti felelős minden népművelési ügyvezetőnek megküldi a gyűjtés tájékoztatóját. Ez elmondja a legfontosabb szempontokat.

ÜZUTÁN megyénk népmű- •Lj velési munkásaitól, értelmiségünktől függ, hogy nemzeti formájú kultúránk felépítéséből hogyan veszi ki részét.

Dr. Manga János

Nagyszerű darab, gondatlan rendezés

/

anuár 3l-én a Zagyvapál- I falvi kultúrcsoport ven- | dégszereplésre ellátogatott Nagybátonyba, Illyés Gyula ,,Fáklyaláng” c. drámájával.

Az előadás nagyszerű volt. A szerepűk mind egy lő: egyig átérezték a dicső 1848. év történelmi jelentőségét, amikor is a magyar nép legjobbjai indultak elszánt harcba népünk szabadságáért, függetlenségéért, bízva a nép erejében. E nagyszerű előadáson nemcsak a szereplők, hanem mi, nézők w szinte úgy éreztük, hogy 100 évvel előbb születtünk és masunk is részesei vagyunk dicső őseink nagyszerű harcának, amely kivívta az egész világ elismerését.

Az előadás után az a vélemény alakult ki valamennyiünkben. hogy ilyen iá előadás még nem volt Nagubálonyban. Az előadás után megelégedve távoztunk a kultúrházból és hátával gondoltunk a zagyvapál- jalvi kuli űr csoportra, hogy részünkre Ilyen felejthetetlen estét szereztek.

De szó'nom kell arról is. hogyan lett előkészítve ezen nagyszerű előadás lejátszására a kultúrterem. A helyi vezetőség részéről^ ezen a téren hibák történlek. Baj volt a pénziárnyi- tásnál. A falragaszokon ugyanis 3 ő<álól volt hirdetve hegy iegyet a he yszinen. a pénztárnál tehet kapni. Es‘e hat órakor értem be a feleségemmel a

kultűrházba, de a pénztárban nem volt senki, aki jegyet vagy felvilágosítást adott volna. Találékonyságomnak köszönhetem, hogy mégis kaptunk jegyet. Bementem a jéghideg kultúrterembe és szerencsémre pont olyan aktívától érdeklődtem, akinek a zsebében voltak a jegyek és mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, megvásároltam a jegyet.

A másik hiba az volt. ami szerintem nagyin süyos, hogy a kultúrteremben olyan dermesztő hideg volt, hogy én a feleségemmel együtt ugyan a ká’yha mellett kaptam helyet, de I ha nem a .Fáklyaláng” c. da- I

A kormányprogrammnak megfelelően az építő- és építőanyagipari dolgozók életszínvonalának emelése érdekében az építésügyi miniszter új rendeleté intézkedik a családjuktól távol dolgozó építőipari munkavállalók különélés!' pótlékáról.

A rendelet szerint az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó fizikai dolgozóknak, akik feleségűkkel vagy keresőképtelen gyermekeikkel, szüleikkel közös háztartásban élnek

rabot játszották volna, talán meg is fagytam volna. Szerencsére nem fagytunk meg, erről gondoskodott az író. aki nagyszerű drámában örökítette meg a dicső 1848-at.

Ezúton kérem a nagybáionyi ku.túrvezetöséget, a jövőben még jobban mélyítsék el a kul- túrkapcsolatokat, hogy ’ még több és nivósabb előadást is láthassunk. Az itt felmerülő hibákból pedig a kultúrvezetőség szűrje le a tapasz'alatot, jobban tudatosítsák az előadást és mindenkor tartsák szem előtt a dolgozók kuítúrigényét.

Vuklcsevics Géza vájár Nagybátony.

és lakóhelyükre naponta rendszeresen visszatérni nem tudnak, különélési pótlékot kell fizetni.

A pótlék akkor, ha a munkahelyen az üzemi étkeztetés biztosítva van, napi 6 forint, ha üzemi étkeztetés nincs, napi 19 forint. A pótlékot havonként egyszer, a végelszámolás alkalmával kell kifizetni.

A különélési pótlék folyósítása 1954, március 1-tSl lép életbe. (MTI)

Különélési pótlékot kapnak a családjuktól távol dolgozó építőipari munkavállalók