Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-10 / 11. szám
1954 február to. SZABAD AO«HAD 3 GAZDAGYŰLÉS TOLMÁCSON Beesteledett. Fehér házak ablakszemei világítanak a havas utcára. A sötét árnyak libbennek, s ahogy a tanácsháza elé a lámpa fénykörébe érnek, látni, hogy emberek. A lépcsőn leverik a csizmára tapadt havat. Sietnek be a melegre. Benn, a fehérre meszelt falon Lenin. Sztálin és Rákosi elvtársak képei. A piros térítővé! leterített asztalon zöld muskátli. A teremben mindenütt padok. A hely csakhamar kicsinynek bizonyult A szomszédos terem is megtelik emberekkel, amikor hét óra előtt elkezdődik a gazdagyűlés. Már Krén László, a gépállomás fiatal agronómusa tartja a szakelőadását, amikor még mindég jönnek. — ... a gabonamagvak elvetésekor megfelelően ülepedett talajra van szükségünk. Ezt az idejében végzett vetőszántás biztosítja. Figyelembe kell venni az előveteményeket is. Legjobbak a hüvelyesek... — beszél a fiatal agronómus, s az öreg, tapasztalt parasztok szinte lélegzetüket visszafojtva hallgatják. Egy jó óráig vitatkoztak ezután a gazdák. Sok probléma vetődött fel. Legtöbben a korpahiányról beszéltek, ami nagyban gátolja az állattartást. Kovács Géza tavaszi lucerna vetőmagot kért a községnek. Többen a burgonya cserevetőgumó kérdését hozták föl. Mjd Féja Ferenc, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke javaslatot tesz a termelési bizottság megalakítására A jelölésnél a legjobb gazdákat igyekeztek számításba venni. — Rozs István — olvassa. — Éljen — helyeslik a dolgozók a jelöltet. De hasonlóan történt ez Dinkó Jánosnál, Mako- vecz Józsefnél, Bolyasz Istvánnál, egyszóval valamennyi jelöltnél. Kovács Géza eleinte sza- bódott, de egy hosszú éljen hullámzott végig a termeken és Kovács Géza mégis megmaradt, így megalakult Tolmácson a növénytermelési, állattenyésztési, takarmánytermelési, szőlő- és gyümölcstermelési bizottság. A tanácselnök elvtárs megnyitójában ismertette kormányunk kedvezményeit, amelyeket a mezőgazdaságnak, a dolgozó parasztoknak nyújt. Érdemes most- már gazdálkodni. A termelési bizottságoknak, mint ahogy ezt Kovács Géza mondja, az a feladatuk, hogy segítsék irányítsák a község dolgozó parasztjait a korszerű gazdálkodás útján. Mert vannak hibák Tolmácson is, amelyeken még javítani kell. Sokan vannak még olyanok, például, kiknek földterületük után több állatot kellene tartani, mint amennyi van, de nem akarnak dolgozni az állatokkal, hogy nincs elég takarmány. Bó- lyasz István szerint még a lucernatermő területet kell növelni a községben, hogy megoldódjék a takarmányprobléma. Már februárban járunk, közeleg a tavasz. Ez a mezőgazdaságban az egyik legnagyobb munkálatok ideje. A tolmácsi dolgozó parasztok szorgalmával nem is lesz baj. Igaza volt Dinkó Jánosnak, aki tüzes lónak nevezte el a község lakóit. Az elmúlt esztendei munkájuk eredményességét két pirosselyem vándorzászló őrzi, amelyet a járási tanács adományozott a legjobb munkát végző községnek. Az idén sem akarnak lemaradni Rózsa István az első sorokból felállt és hangosan kijelenti: — Vállalom, hogy a tavaszi ütemtervet határidő előtt két nappal már elvégzem. Sipos István földjére február 20-ig kihordja a trágyát, határidőre elvégzi a tavaszi munkákat. Rózsa Istvánt hívta versenyre. Malovecz Ferenc Dimkó Jánossal versenyez. Vállalta, mihelyt az idő engedi, három nap alatt elvet. Egymás után állnak föl a község dolgozó parasztjai, tesznek felajánlásokat, hívják ki egymást versenyre. Csáthi Albert, a község MDP-titkára nem kis büszkeséggel tekint végig az egybegyült dolgozó parasztokon. Ekkor az egyik sarokban Zagyvái Ferenc emelkedik szólásra: — Mi, Tolmács község dolgozó parasztjai, versenyre hívjuk a rétsági járás valamennyi községét, a mezőgazdasági munkálatok jó elvégzésére és az első negyedévi begyűjtés határidő előtti teljesítésére. A III. párt- kongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy február 20-ig 200 holdat szervestrágyázunk, 100 holdon pedig elvégezzük a fejtrágyázást. A felfagyott vetéseken hengerezést végzünk. A tavaszi kalászosokat határidő előtt elvetjük. Sertésbeadási kötelezettségünknek március 27-ig 106 százalékban eleget teszünk. Március 25-re tojás- és baromfibeadásunkat 102 százalékra teljesítjük. 102 százalékos teljesítést érünk el március 29-re a vágómarhabeadási kötelezettségünknél is. A III. pártkongresszus tiszteletére a tolmácsi Szabadság tsz is nagyszerű felajánlást tett. Az elkészített versenykihívást Bot- lik János, a tsz elnöke olvassa föl: — A tolmácsi Szabadság tsz tagsága versenyre hívja a járás tsz-eit az alábbi szempontok szerint: 1. Az istállótrágya kihordását február 10-ig befejezzük. Az őszi vetések fejtrágyázásának 100 százalékig eleget teszünk. 2. Tavasszal a legrövidebb időn belül elvetünk, a talajelőkészítést, a gépi munka teljes kihasználásával végezzük. 3. Termésátlagunkat 15 százalékkal növeljük. 4. Állattenyésztésünk fejlesztése érdekében a járási mezőgazdasági osztállyal karöltve tervet dolgozunk ki állataink helyes ta- I karmányozására. Birkáinknál 10 I százalékos növekedést érünk el, I a gyapjúhozamot pedig 15 százalékkal emeljük. Sertésállományunknál bevezetjük az egy ivar- zás alqfti kétszeri fedeztetést. Tehénállományunknál a tejhozam növelése érdekében elvégezzük a rendszeres tőgymasszázst. 5. A téli munkagépek kijavítását, szerszámaink lezsírozását február 20-ig befejezzük. A verseny értékelésére a járási mezőgazdasági osztályt kérjük fel. A tiszta csendben óra ketyeg. Már tízre jár, amikor szétoszlanak a gazdák. Nagyszerű gondolatokkal, tervekkel indulnak haza, mert munkájuk nyomán válik egyre szebbé, gondtalanabbá a község, de az ő életük is. Honfi Gizella Néhány tudnivaló a begyűjtési rendéletről Igén gyakori eset, hogy termelőink helytelenül értelmezik az új begyűjtési rendeletet, s ezért aztán némely kérdésben félreértés adódik. Általában sok termelő úgy gondolja, hogy a három holdon aluliak a szabadválasztású húsbeadásban szarvasmarhát is adhatnak be, holott a rendelet világosan kimondja, hogy sertéssel, tojással, baromfival és vágó- juhval teljesítheti húsbeadási kötelezettségét. Alaptalan az a hír is, hogy húsbeadásban nincs semmi ked. vezmény, mert a sertésbeadás kötelező a három holdon aluli gazdáknak is. De nézzük csak meg, hogyan van ez a valóságban. A három holdon aluli gazda tetszés szerint teljesítheti egész évi húsbeadását tojással, baromfival, vágójubval. vagy süldővel. Tehát a sertés nem kötelező. Az elmúlt esztendőben az volt a helyzet, hogy a három holdon aluli gazdáknak sertészsírral kellett teljesíteniük sertésbeadási kötelezettségüket, ami bizony nehézségbe ütközött. Az olyan termelő, akinek tehene nincs, holdanként három húskilogrammot tartozik beadni a tej helyett. Ezt azonban szabadon választhatja, teljesítheti szarvasmarhával is. Tehát azok a nézetek, amelyek azt hangoztatják, hogy nem csökkent a húsbeadás, tévedésen alapulnak, mert legtöbben csak az 1953 második félévi sertés, illetve | vágómarha beadási kötelezettséget veszik figyelembe és nem nézik azt, hogy 1953. első felében is teljesítettek sertés, illetve vágómarha beadást. Több termelő kér egész évi tejmentességet előhasú üszőre, amikor az még 1953-ban lett be. állítva, s erre már a községi tanács a kedvezményt megadta. Természetesen, ha ez kihat 1954. évre, akkor a községi tanács tartozik megadni most is. Például 1953- ban egy nyolc holdon aluli termelőnek nem volt tehene és egy előhasú üszőt állított be, amely 195Ö július 1-én ellett. Járási viszonylatban egy évre 230 liter tejet kell előírni egy termelőnek, de tekintettel arra, hogy július 1-én ellett a tehén, csak 135 liter az előírt mennyiség. Tehát 95 liter kedvezményben részesül, míg a másik 95 liter kedvezményt a tanács 1954- ben tartozik megadni. Egész évi tejmentességre — 1954-ben — csak az a termelő jogosult, akinek tehene nem volt és az üsző 1954 január I. után el’ett. Tévesen é telmezik a rendelkezést azok is, akik olyan esetben kérnek tejmérséklést, ha a háztartásban egy íejtáplálko- zásra szoruló beteg van. Csak azoknak jár a 120 liter tejkedvezmény, akiknek három 14 éven aluli gyermeke és a háztartásban egy tejtáp- lálk ozásra szoruló betege, vagy két 14 éven aluli gyermeke és két tejtáplálkozásra szoruló betege van. A tejtáplálkozásra az igazolást a kezelőorvostól kel! kérni, mert csak ennek bevonásával adhatja meg a községi tanács a kívánt kedvezményt. Több dolgozó paraszt azzal a kéréssel fordult a községi tanácsokhoz, hogy a nem hasznosítható rét és szántóterülete után töröljék a beadási kötelezettségét. A községi tanácsnak ez csak akkor áll módjában, ha a megyei tanács mezőgazdasági osztályától igazolást mutat, be a termelő. Egyesek a községi tanácsnál nem jelennek meg, hogy az előzetes tej- és húskivetést megbeszéljék. Pedig ez a mulasztás a termelőnek okoz kárt, mert ha másodszori idézés ellenére sem jelenik meg, és elmaradását nem indokolja, akkor a községi tanács az 1954. évi húsbeadási kötelezettség szabadválasztási részét hízottsertésben állapítja meg, s az idézés keltétől számítva a hatodik hónapba ütemezi be a teljesítését. Vannak olyan gazdák is, akik nem fogadják el a terület nagyságát amelyre beadási kötelezettségét kivetették, arra hivatkozva, hogy azt mások használják, vagy időközben eladta. Ha ezek okmánnyal igazolni tudják, hogy ki használja most a földet, akkor a községi tanács az illetékes termelőt tartozik megterhelni, vagyis azt, aki ténylegesen műveli a földet. Kazinczy Sándor a salgótarjáni járási tanács begyűjtési osztályvezetője. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a SZOT harmadik teljes ülésén Elvtársak! Pártunk Politikai Bizottsága ismételten foglalkozott az elmúlt fél évben a szakszervezetek munkájával. Legutóbb másfél hónappal ezelőtt Politikai Bizottságunk tagjai e kérdésekről megbeszélést folytattak a SZOT elnökségével. Ezen a megbeszélésen a szak- szervezeti elvtársak rámutattak arra: eredményes munkájukat sok helyen gátolja, hogy pártszervezeteink és pártfunkcionáriusaink nincsenek tisztában a szakszervezetek jelentőségével. Nem becsülik meg a szakszervezeti munkát, nem vonják be a szakszervezetek helyi vezetőit és funcionári- usait a munkába. A szakszervezetek gyakran nem kapnak elég segítséget a pártszervezetektől, vagy nem vonják be őket olyan kérdések kidolgozásába, amelyeknél közreműködésük komoly segítséget jelentene. A pártaktívaértekezle- tekre, amelyeken gyakran • a szakszervezeteket is érintő feladatokat tárgyalnak meg, sokhelyütt nem hívják meg a szakszervezetek illetékes funkcionáriusait, A pártszervezetek helyenként kisajátítják a szak- szervezetek munkáját, vagy annyira gyámkodnak a szak- szervezetek felett, hogy azzal gátolják fejlődésüket. Mindezek a jelenségek eléggé elterjedtek és nemcsak az üzemekben vagy a megyékben fordulnak elő, de néha még pártunk központjában is. Az említett megbeszélésen például rámutattak arra, hogy amikor pártunk központjában a pedagógusok kérdésével foglalkoztak, ebbe a munkába nem vonták be a Pedagógus Szakszervezet vezetőit. Az ilyen jelenségek azt eredményezik, hogy a szakszervezeti munkát nem becsülik meg eléggé és az elvtársak nem szívesen mennek szakszervezeti munkára különösen pártmunkáról nem, mert eléggé elterjedt köztük az a nézet, hogy a szakszervezeti munka amolyan másodrendű jelentőségű. E helytelen nézetek következtében gyakran ott sem veszik igénybe a szak- szervezetek segítségét, ahol arra égető szükség volna. Maguk a szakszervezetek viszont nem fordulnak eléggé a párthoz, mert attól tartanak, hogy úgy sem kapnák meg a szükséges támogatást. Mi helyeseltük, hogy a szak- szervezetek vezetői szóvá tették ezt a helyzetet, s közöltük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy ezeket a hibákat gyorsan kiküszöbölje. Azoknak az elvtársaknak, akik elfelejtették volna a szakszervezetek óriási jelentőségét a szocializmus építésében, emlékezetükbe kell idéznünk Leninnek és Sztálinnak tanításait a szakszervezetekről. Lenin a szakszervezeteket a kommunizmus iskoláinak nevezte, legfontosabb transzmissziós szíjnak a párt és a dolgozó tömegek között. „Nem lehet — mondotta Lenin — megvalósítani a diktatúrát néhány .áttétel“ nélkül, mely az élcsapattól az élenjáró osztály tömegéhez, ettől a dolgozók tömegéhez vezet.“ A szakszervezetekről, mint a kommunista párt munkatársairól, Sztálin azt mondotta: „A munkásosztály öntudatos élcsapatának, a kommunista párt által vezetett államhatalomnak egész gazdasági és politikai munkájában a szak- szervezetek kell, hogy a leggyorsabb és legközvetlenebb munkatársai legyenek.“ Ezek a megállapítások a mi viszonyainkra is teljesérvé- nyűek. A magyar szakszervezetek taglétszáma kétmillió felé közeledik. A szakszervezetek felölelik az ipari és mezőgazda- sági munkásság, valamint az értelmiségi dolgozók túlnyomó többségét. Nem szorul magyarázatra, hogy szocialista építésünket, különösen az új szakasz feladatait, amelyek a dolgozó tömegek közvetlen, állandó közreműködését követelik meg, csak akkor valósíthatjuk meg, ha erre a szakszervezetekben lévő milliókat mozgósítjuk. Az új szakasz céljai a népi demokrácia minden tömegszervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó munkáját követelik meg. Ezért is hi-*' bát követ el az az elvtársunk, aki nem nyújt megfelelő támogatást a szakszervezeteknek, nem gondoskodik a szakszervezeti munka megbecsüléséről, jelentőségének tudatosításáról. A hibákat e téren tehát gyorsan ki kell javítani. Pártszervezeteink az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák mindenütt a szakszervezeteket, vonják be jobban a munkába, kérjék ki tanácsaikat és adják meg nekik mindazt a segítséget, amely munkájukat elősegíti. Pártsajtónk, elsősorban a „Szabad Nép“ foglalkozzék többet a szakszervezetek kérdésével, jelentőségével és munkájával és lépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely zavarja a szakszervezetek munkáját, s ahelyett, hogy erősítené, gyengíti a párt és a szakszervezetek közti egészséges viszonyt. Pártiskoláinkon többet kell tanítani a szakszervezetek munkájáról, az eddiginél jobban kell ismertetni azt a fontos szerepet, amely a szocializmus építésében a szakszervezetekre hárul és fel kell lépni az ellen, hogy a szakszervezeti munkát lebecsüljék, másodrangúnak tartsák. Szervezetten gondoskodni kell arról, hogy a szakszervezeteket és funkcionáriusokat bevonják a munkába mindenütt, ahol arra szükség van, ahol arra mód és lehetőség nyílik. Pártbizottságaink vessék fel a szakszervezetekhez való viszonyuk kérdését, vizsgálják meg, hogy nincs-e ezen a téren javítanivalójuk és ha hibákra akadnak, gyorsan küszöböljék ki azokat. Meg vagyunk róla győződve, az elvtársak így hamarosan tapasztalni fogják, hogy a szakszervezetek aktivizálása, a párt és a szakszervezetek viszonyának megjavulása, munkájuk meg javulásában fog jelentkezni. Azokat a nehézségeket, amelyek iparunk és termelésünk mostani átállításának átmeneti velejárói, sokkal gyorsabban fogjuk leküzdeni, ha erre a célra mozgósítani tudjuk a szak- szervezetek milliós tömegeit. Különösen fontos ez jelenleg, amikor az elmúlt öt hét rossz időjárási viszonyai, a nagy hideg, a hófúvások erősen zavarták és hátráltatták az 1954-es év termelésének beindítását. A szokatlan időjárás, amely Európaszerte nagy károkat okozott, nálunk is komoly akadályokat gördített a vasút munkája elé, hátráltatta a bányászat munkáját, zavarta a villamosenergia termelését is, ezzel kihatott egész termelésünkre. Most, hogy kifelé megyünk a télből, egyik legfontosabb feladatunk, amelynek végrehajtásában a szakszervezetekre is nagy szerep hárul, hogy pótoljuk a kiesést, amely az esztendő első öt hetében ipari termelésünkben keletkezett. Derék bányászaink, hős vasutasaink ezekben a hetekben számtalan tanujelét adták helytállásuknak és áldozatos munkájukkal mutatták meg, hogy legyőznek minden akadályt, amikor a szocializmus építéséről van szó. Elsősorban hozzájuk fordulunk, s arra kérjük őket, hogy az eddigi jó munkájukat úgy folytassák és fokozzák, hogy az elmaradást behozzák és ezzel ne csak példát adjanak az egész munkásságnak, de lehetővé tegyék, hogy egyebütt is behozzák az elmaradást, amelyet a szénhiány, áramhiány okozott. Mindnyájunk háláját és elismerését érdemelték ki azok a dolgozók, akik ezekben a napokban odaadóan, példamutatóan, türelmesen teljesítették kötelességeiket a munka frontján. Azt a munkalendületet, amely az 1954-es esztendő kezdetét jellemzi, nem törték meg az időjárás okozta nehézségek. Ellenkezőleg: az MDP XII. kongresszusának tiszteletére megindult munkaversenyen kívül új kezdeményezések, új építő mozgalmak keletkeztek. Miközben a párt és kormány azokon a rendszabályokon dolgozik, melyeknek célja, hogy jövőre ne ismétlődjenek meg azok a nehézségek, amelyek ezen a télen a szén- és energiaellátás terén mutatkoztak, a dolgozók a maguk részéről szintén munkához láttak. Csorba István Kossuth- díjas fűtő felhívása a kazánfűtőkhöz, hogy takarékos tüzeléssel támogassák a tervek teljesítését, azonnal országos visszhangot keltett. Loy elvtárs, Tajkov elvtárs vállalásai széntermelési tervük túlteljesítésére szerte az országban hasonló teljesítményekre serkentik derék bányászainkat. A Vörös Csillag Traktorgyár megmutatta, hogy az áramhiányon bátor kezdeményezéssel, a tartalékok mozgósításával, takarékossággal jelentékeny mértékben segíteni lehet. Üzemeink rövid néhány nap alatt megszervezték az ország összes gépállomásainak patronálását, s így járulnak hozzá, hogy a tavaszi munkák megindulásakor a mező- gazdaság számára a gépek üzemképes állapotban legyenek. Ez a kezdeményezés nemcsak a város és falu összefogásának, kölcsönös segítésének új formája, nemcsak erősíti a munkásparaszt szövetséget, hanem egyben mutatója, milyen elterjedt és mély már az a felismerés, amely egész népünk, benne az ipari munkásság jólétének emelését elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésében látja. A szakszervezetek fontos és hálás feladata, hogy bekapcsolódjanak ezekbe és a számos hasonló új kezdeményezésbe. Támogassák minden erővel a kongresszusi munkaversenyt és adjanak új lendületet azoknak a mozgalmaknak, amelyek a munkások közt a kiesés pótlására, takarékosságra, a tartalékok mozgósítására, a termelékenység megjavítására, az önköltség csökkentésére, a munkafegyelem megjavítására, a tervek feltétlen teljesítésére és túlteljesítésére megindultak. A szakszervezetek soronlévő feladata az új szakaszban főleg a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. De e feladatok jó megoldása közben ne feledkezzenek meg arról, hogy a dolgozók életszínvonala emelésének elengedhetetlen alapfeltétele a termelés fokozása, a terv teljesítése és túlteljesítése. A felsorolt új kezdeményezések, amelyek átmeneti nehézségeink legyőzésére irányulnak, mutatják, hogy ipari dolgozóink tudatában vannak e ténynek. A falu is teljes erővel készül a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A szakszervezeteken a sor, hogy tovább fokozzák ezt a lendületet. A felszabadulás óta eltelt kilenc év alatt pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép minden nehézségen úrrá tudott lenni, s utána megerősödve folytatta munkáját. Most, amikor erős szocialista iparunkra támaszkodva irányt vettünk dolgozó népünk jólétének, életszínvonalának gyorsabb emelésére, még inkább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos, de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szeren vár a szakszervezetekre. Biztosítjuk az elvtársakat, hogy pártunk az eddiginél fokozottabban ad meg minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszervezetek a munka rájukeső részét minél sikeresebben elvégezhessék. Harcban az A Salgótarjáni Erőmű Vállalat dolgozói, pártunk és kormányunk felhívását — 'mely a villamosenergia termelésre vonatkozik — figyelembevéve már az 1954. éves tervév első hónapjában is kemény küzdelmet foly. tatak a széntakarékosság terén, így az év első hónapjában kilowattonként 320 kalóriát ta-karí- tottafk meg, amely 117 vagon szenet jelent: pénztértékben 60.0000 forint. Az előirányzaton felül 751.320 kilowattot termeltünk 152.518 forint értékben, így havi tervünket 107.36 százalékra teljesítettük. Az előirt tervszerű karbane/ső helyért tartást az 5-ös számú kazánná! négy nappal lerövidítettük, így a kazánt előbb helyeztük üzembe, melynek következtében, termelési kapacitásunk fokozódott, s az áramigényeket nagyobb mértékben kielégítettük. Do'gozóink a kongresszus tiszteletére tett vállalásukban megfogadták, hogy élüzemhez méltóan veszünk részt a versenyben, küzdelmet folytatnak az első hely biztosításáért, hogy ezáltal is bebizonyítsák: megérdemlik az ország összes erőművei közül már 6. hónapja az első helyezést. Zárai Géza igazgató
