Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-09 / 2. szám

2 SZABAD »ÖtRl» 1954 január 9. Helyet a fiataloknak! A vezetőségek újjáválasztásán dolgoznak a DISZ- alapszervezetek, bizottságok. Az újonnan megvá­lasztott vezetők nagy lendülettel fognak hozzá a munkához, a párt határozatai, a kor­mány programmja megvalósításához. E munkában azon­ban nagyban aka­dályozza DISZ- szervezeteinket az, hogy sok helyen nincs megfelelő helyiségük, vagy ahol van, a tanács egyszerűen kisajá­títja magának kü­lönböző célokra. Pl. Ösagárd köz­ségben a DISZ-he- lyiségbe pálinkát raktak. Viszont különböző rendel­kezés kell innen, átírás kell onnan, szóval a bürokrá­cia fajtája kell hozzá, hogy a he­lyiséget üressé te­gyék. A járási ta­nács elnöke hatá­rozott utasítást adott, hogy két napon belül ürít­sék ki a helyisé­get, de ez is kevés ahhoz, hogy a fia­talok birtokukba tudják venni a he­lyiséget. Keszegen meg a DlSZ-helyi- séget gabonával töltötték meg. Né- zsa községben mű­trágyaraktárnak használják a fia­talok termét. Ezeken a helye­ken, vájjon hol tudnak a fiatalok összejönni? Tud­nak-e esténként szórakozni? He­lyes volna, ha a községi tanácsok, az illetékes szer­vek mielőbb rend­be hozatnák a DISZ-helyiségeket és visszaadnák azokat a fiatalok­nak. Kecskés János megyei DISZ- bizottság Por, piszok, pókháló... A botossá­gyarmati já­rási tanács a megyei rend- őrkapitányság Salgótarjánba költözése után egy ko­moly szép épületet ka­pott. A járást tanács minden osz­tálya megfelelő tágas helyiség­hez jutott. A felelős vezetők azonban elfeledkeztek az épület tatarozásáról és még a mai napig sem gondoskodtak ennek végre­hajtásáról. A lépcsöházakat, az elnöki, az elnökhelyettesi és titkári szobái egy év leforgása alatt már kél esetben is meszelték, festették, a padlókat mosták, a szobákat szőnyegekkel, függönyökkel, vi­rágvázákkal, cigaretta és tinta­tartók&ai elláíjctk. De, ha meg­nézzük a tanács többi osztályait, akkor szomorúan tapasztalhat­juk, hogy például a begyűjtési osztályon három rossz régimó­di íróasztalon és két régi szekré­nyen kívül más nem igen talál­ható. A padló tán már egy fél­év óta nem volt [elmosva. Mesze­lés A és festésrő' pedig telje­sen megfeledkeztek. Minden so­rokban por és pókháló található, de ha megnézzük a mezőgazda- sági osztályt i:t is hasonlót ta­lálhatunk. A falak itt is piszko­sak, a padló poros, büdös, ola­jos. Az ablakon függöny helyett pókhálót találhatunk. A többi ki­sebb osztályok is hasonló siral­mas állapotban vannak, pedig mi úgy gondoljuk, hegy ezeken az osztályokon jóval több em­ber fordul meg naponta, mint az elnöki, vagy titkári szobákban. Mi nem azt akarjuk, hogy az el­nöknek, vagy a titkárnak a szo­bája ne legyen rendben, hanem azt kérjük, hassanak oda végre a tanács felelős vezetői, hogy a mi munkahelyünk is rendes le­gyen. Ne csak a saját érdekü­ket, hanem a többi dolgozók ér­deked is tartsák szem előtt, hoz­zák rendbe végre minden osz­tály helyiségeit, hogy ezáltal az egészségvédelemhez legszüksé­gesebbet biztosítsák számunkra. L. B. Helytelenül értelmezett takarékosság Albertakna és Rauakna bányate­lepeken már dél­után fél négy és négy órakor égnek a telephelyi, illet­ve utcai lámpák. Ezzel szemben már reggel 5 órakor rendszeresen ki­kapcsolják az ut­cai világítást, tel­jesen észszerűtle- nül, mivel ebben az időben dolgo­zóink koromsötét­ben kénytelenek botorkálni a villa­moshoz és így koc­káztatják testi ép­ségüket. Ugylátszik van­nak egyes felelőt­len egyének, akik semmibe veszik a párt és a kormány azon intézkedéseit, amely fokozottabb takarékosságra hívja fel a figyel­münket. Nagymé­retű energiapocsé- kolás az, amikor közel kétórával előbb kapcsolják be a világítást. Egyesek nem tö­rődnek ezzel az energiapocséko- lással s nem érté­kelik bányászaink kemény munkáját, mert ez a sok fe­lesleges világítás bányamunkásaink sok kemény mű­szakjába kerül, amelyet rendes gazdálkodás mel­lett az ipar más területén tudnánk hasznosítani. Az én édesapám is bányász és így közvetlen tudomá­som van a bányá­szok nehéz és vé­ré jtékes munkájá­ról. Amíg sok be­csületes munkás erejét megfeszítve dolgozik az ötéves terv sikeréért, ha­zánk felvirágozá- sáért, jobb éle­tünkért, addig akadnak, akik gá­tolni szándékoznak ebben a munkánk­ban. Béta Árpádné Albertakna­bányatelep Az év első szülöttje,.. Az év utolsó napját, az acélgyári kór­házban töltöttem és arra gondoltam, hogy miíyen szomorú is lesz az én Szilveszterem és újévem, amikor családi körömön kívül, a kórházban, betegen kezdem meg az 1954-es évet. Azonban nem így történt! Most éreztük csak igazán, hogy a szocializmusban még betegnek is más lenni, mint régen volt. Rádiónk is volt, amely szilveszteri műsorával szórakoztatott ben­nünket. Amikor az 1954-es évet köszöntötték, abban a pillanatban egy újszülött csecsemő reményteljes sírása hangzott be a szülő­szobáról. ami összekeveredett a magyar himnusz gyönyörű dalia- mával . Az új év első. második percében Tarnóczi Istvánná salgó­tarjáni lakosnak fiú gyermeke született. Megvei viszonylatban ö volt az !954-«év első újszölöttie. Az újszülött «úlva 3.55 kg. Az anva és a gyermek jól érzik magukat. Nem sokkal később ra jta k'vül még öt fiúgyermek látott napvilágot. Szórakozottan teltek az év első percei, miután az inspek- ciós orvos, az ápol ónővér és a vezető nővér bejöttek hozzánk, hogy boldog új esztendőt és mielőbbi gyógyulást kívánjanak valamennyiünknek ... Gondolkodni kezdtem. A múltban senkinek nem jutott eszébe, hogy' ai betegek, elsősorban emberek is, akiknél az injekció mellett a jó szó, a vele együttérzés is elősegíti a gyógyulást. (A fenti levét SEerkesxtősépfünkhöz érkezett, kár hogy írója nem írta alá a nevét.) Váróterem ?... Szerkesztőségünk levelet ka­pott Gyebnár István és Danyi Oszkár elvtársiktól. A két elv­társ levelében a következőket írja: „Iparvárosunkba. Salgótar­jánba. rengeteg vidéki dolgozó jár. Ki a bányába, ki a gyárba, ki az építkezéshez. Ezek a dol­gozók nvokahel vükön igyekez­nek megállóm a helyüket, a sal­gótarjáni állomás főnökségétől azonban nem sok megbecsülés­ben van részük. Nem elég. hogy a vasúti ko­csik a legtöbbször hidegek, de sok esetben a váróteremben sem fűtenek, a várótermek szennye­sek és piszkosak. A salgótarjáni felső váróterem például minden, csak nem váróterem. Meg lehet itt találni üres hordóktól kezdve mindenféle szemetet. Jóérzésű embernek e gyomra forog attól a büdös levegőtől, ami itt van. A „légíökéses" ajtóról meg ne is beszéljünk. Ez még a jobbik eset. A vasút felől lévő ajtón már hosszú hónapok óta nincs kilincs. Ha gyakorlatlan ember akar a váróterembe bejutni, meg -kell próbálnia, hogy melyik uiia megy be a kilincs helyén lévő lyukba, hogy ezáltal be tudja csukni az ajtót mapia után. Ezenkívül az egészség szem­pontjából, nem ártana, ha egy köpőcsészét is tartanának a vá­róteremben és e-gv figyelmeztető felírást alkalmaznának fölé. mert sok esetben előfordult már. hogv ha egyesek keresik is a köpőcsészét, a felhalmozott sok hordótő! nem falát iák meg. Kérjük a MÁV salgótarjáni főnökségét, hogv ezeket a hiá­nyosságokat. rendelVnességeket mielőbb számolja fel. hogv min­den utazó a legnagyobb e".«jne- léssel legyen a salgótarjáni felső állomás váfóterm» iránt ” „Mindhiába vártuk.. Ml, géptkocsibizailmiafc. több esetben telefonáltunk a műszak eltelte után gépkocsiért a MAVAUT vezetőségéhez. Kéré­sünkre megnyugtató választ adtak hogy a kocsi már tíz perccel előbb elindult. A hosszú várakozások titán türel­metlenkedni kezdtünk, mert kö­ze' másfél óra telt el, s nekünk ez idő alatt kint a hidegben, az utcán kellett várakozni. Amikor már nem győztük várni a gép­kocsit akkor többen lementek a MAVAUT-hoz. ahol meggyő­ződtek arról, hogy a MA VAUT félrevezetett bennünket. A gép­kocsi még akkor is a műhely­ben volt. Ez legtöbbször a nagvlóci 3-as járatná! szokott előfordulni. Egy példa a sok közül: A múlt hónap 28-án három órakoi kocsit kértünk Mészáros elv­társtól, a műszaki ellenőrtől, aki azt válaszolta: „nincsen ko­csi, illetve a kocsi defektes, ha a vezető megcsinálja, akkor ki­küldik”. A bizalmi meggyőző­dés céljából elment és megnézte a November 7 filmszínház mel­letti téren van-e tartalék gép­kocsi. A helyszínre érve, megle­pődött, mert nem is egy, hanem négy gépkocsi kihasználatlanul ot* parkírozott. Ezután szóit Kilián elvtársnak, a forgalmis­tának és csak azután biztosítot­tak kocsit a hazautazásunkra. M' harcolunk a terv maradékta­lan teljesítéséért, de elvárjuk, hogy a MAVAUT vezetősége is nagyobb gondot fordítson a dol­gozók hazaszállítására. Egy pil­lanatra se feledjék el, hogy a nr társadalmi rendszerünkben a legfőbb érték az ember. Kasza András, Salgótarjáni Acélárugyár A ménkesi bányászok 319 tonna szenet adnak terven felül az új tervév első negyedében A ménkesi bányászok az el­múlt tervévben kevés sikert értek el. Az év legtöbb hónap­jában 100 százalékon alul tel­jesítették a tervet. Munkáju­kat nagyban gátolta az üres- csillehiány, a bánya rossz ál­lapota, a rossz levegő, egyszó­val: a műszaki előfeltételek hiánya. Bár a bányászokban akkor is megvolt a lendület, a harci készség, mert tudták: ha az előttük álló feladatokat sikeresen megoldják, teljesítik a tervet, ezzel párhuzamosan emelkedik a keresetük is. Ha egy-egv nap, vagy egy hónap­ban küzdelmüket eredménye­sen folytatták és az eredmény­táblán a 100 százalékos terv­teljesítést láthatták, akkor örült majdnem minden egyes bányász. Másnap már lelke­sebben fogtak munkához, de a sok üzemzavar újból a si­kertelenséget idézte elő. Az eredménytelen harcnak azonban október hónapban vé­get vetettek. November havi tervüket már 105.6, a decem­ber havi tervüket pedig 102.4 százalékra teljesítették. Az év végén, december 29-én terme­lési értekezleten elhatározták, hogy az ötéves terv utolsó esztendejében fokozottabb küz­delmet folytatnak kötelezett­ségük maradéktalan teljesíté­séért. A műszaki vezetőség­gel karöltve már előbb meg­tették a szükséges intézkedé­seket, amely által biztosították a zökkenőmentes átmenetet az új tervévre. A műszaki veze­tők intézkedéseikkel elősegí­tették a bányászok munkakö­rülményeinek megjavítását. Az 5-ös siklóban három hóna­pig a bányászok többletmun­kát végeztek. Több méteren keresztül átlapátolták a sze­net. Elsejétől ez megszűnt, mert két darab 20 méteres E- kaparószalagot szereltek be. Az 5-ös ereszkében szintén két kaparószalag beszerelésével könnyebbült meg a bányászok munkája. Ezenkívül különös gondot fordítottak as elóvájúsi és feltárási tervek maradéktalan teljesítésére. A munkahelyek biztosítása érde­kében az 1-es sikló mellett se­gédsiklót készítenek, ahová három csapatot telepítenek. Figyelmük a munkafegyelem megszilárdítására is kiterjedt. Ezért meggyőző beszélgetést folytattak a notórius mulasz­tókkal, igy Csikós Károly és Oláh Tiborné szállítási dolgo­zókkal. akik minden hónap­ban 5—6 esetben távol marad­tak munkahelyüktől. A szervezett és helyes elő­készület után a multév végén a vezetőség értekezletet tar­tott, ahol ismertették a tervet, a feladatokat az üzem dolgo­zói élőt. Az értekezleten több mint húsz felszólaló volt. Va­lamennyi hozzászóló arról be­szélt, hogy kötelezettségük maradéktalan teljesítéséért még lelkesebben fognak küz­deni. Bakos János vájár hoz­zászólásában bírálatot mondott a 100 százalékon aluli teljesí­tők felé, egyúttal versenyre szólította a tervet túlteljesítő második körlet harcosait. Január 3-án, az év első mű­szaka előtt röpgyűlést tartot­tak, ahol a dolgozók újabb fogadalmat tettek kötelezettségük végrehajtásá­ra. Az üzem- és vállalatvezető­ség a bányászok lelkesedését figyelembevéve megfogadták, hogy az első negyedévben ter­vüket 319 tonna szénnel túl­teljesítik. Ebből 105 tonnát már a januári hónapban nép­gazdaságunk rendelkezésére bocsátanak. A röpgyűlés után a bányá­szok munkahelyükre érve azonnal munkához kezdtek. Bár szenelési munkálatokat kevés helyen végezhettek, mert a duzzadás akadályozta a szál­lítást. Ezért legtöbb helyen az akadályok elhárítására töre­kedtek. Ezt a munkálatot egy­két óra alatt elvégezték és megkezdték a széntermelést. Ekkor újabb gátló körülmény merült fel. A sodronypályán két óráig szünetelt a szállítás, a csapatok nem kaptak üres­csillét. A sorozatos hibák kö­vetkeztében a délelőtti mű­szak dolgozói csak 76.4 szá­zalékos eredményt értek el. Bosszankodtak is ezért és szin­te segélykérőén, bizakodva ad­ták át a felváltócsapatoknak a munkahelyeket és a szerszá­mokat. Tőlük várták, hogy a lemaradást bepótolják. A dél­utáni harmad bányászai annak tudatában, hogy nekik is kö­telességük szívósan küzdeni a napi terv teljesítéséért, késle­kedés nélkül munkához lát­tak, megindult a termelés, egymás után teltek a csillék, a vontatógépek szünet nélkül szállították ki a hosszú, szén­nel teli csillékből álló szerel­vényeket. A sodronypálya pe­dig szakadatlanul továbbítot­ta a nagybátonyi osztályozóra. Lázas ütemben folyt a munka az egész műszak alatt, s meg­született az új termelési év­ben az első győzelem. A délutáni harmad 124.5 szá­zalékra teljesítette tervét. így a napi tervteljesítés már 100 százalék fölé emelkedett. A második napon, 4-én már 100.6 százalékra emelkedett a két nap átlagos termelése. A két nap alatt kiváló eredményeket harcoltak ki a ménkesi bányászok. Bakos Jó­zsef harmadvezető másodma­gával 4-én 12 csillét rakott. 107 százalékos teljesítményt ért el, 5-én déli 12 órára már 11 csille szenet raktak — és amint mondották — műszak végéig még 3 csille szenet ter­melnek, azután pedig a rob­bantást végzik el, hogy Bakos Simon és munkatársa a mun­kát a széntermeléssel kezd­hesse meg. Bakos József har­madvezető, okleveles sztahano­vista vájár, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az 1954-es tervévben a sztahanovista jel­vényt is kiérdemli. Hasonló célért küzd Bakos Vilmos har­madvezető, aki már munkatár­saival együtt több ezer forint jutalomban részsült. Közösen elhatározták, hogy január hó­napban 100 csille szenet ter­melnek terven felül. Ilyen cél­kitűzések lelkesítik a többi ménkesi bányászt is. Kö­zös erővel, akarattal arra tö­rekszenek, hogy vállalt kötele­zettségüket az év első hónap­jában, januárban — de a töb­bi hónapokban is — maradék­talanul teljesítve győzelemre vigyék az 1954-es tervévet. Ké­résük csupán az, hogy rendsze­resen lássák el ókét ürescsillével, ne kelljen kilapátolni a szenet, mint a múlt évben. A ki- és belapátolás mellett közel 70 vagon szén maradt kitermelet- lenül a múlt év utolsó hónap­jában. Az üzemvezetőség az­zal a kéréssel fordul a Szol­gáltató Vállalathoz, hogy a sodronypályáról leesett szál­lító csilléket a lehető legrövi­debb időn belül bocsássák a termelés rendelkezésére. Mint mondották — 19 darab szállí­tócsille szanaszét hever a sod­ronypálya mentén. Ha ezt for­galomba vonnák, akkor napon­ta mintegy 50 csillével több szenet termelnének. Az üzem- vezetőség kérését a Szolgál­tató Vállalatnak kötelessége teljesíteni, mert nekik is az a céljuk, hogy elősegítsék a terv túlteljesítését, A sztahanov-mozga lom fejlesztésének terve a Tűzhelygyárban Dolgozóink munkájának ered­ményeképpen egyre nagyabb mennyiségű és jobb minőségű áruk kerü'nek forgalomba. Dol­gozóink ennek tudatéiban min­dent megtesznek azért, hogy emeljék termelésüket, s így az év minden napján és hónapjában teljesEsék tervüket. A termelé­kenység emelése magának a dol­gozónak is érdeke, mert mun­kája nyomán keresete is maga­sabb lesz. Ennek szellemében az 1954-es tervév nagy harcot jelent üze­meink életében. Harcot jelent az ötéves terv befejezésének elsőbb­ségéért való küzdelem, vala­mint harcot jelentenek a terv végrehajtása előfePételeinek ér­dekében történő helyi intézkedé­sek. Megyénk üzeme-' közül néz­zük meg a Salgótarjáni Vasön­töde és Tűzhelygjar milyen in­tézkedéseket tett a termelékeny­ség emelése, ezzel egyidejűleg az 1954-e-s tervév mielőbbi befeje­zése érdekében. * Először is meg kel] említe­nünk, hogy az üzen vezetői, mű­szaki dolgozói egy öt pontból álló tervezetet dolgoztak ki, amely a sztahanovistákkal való foglalkozásról «zól. Tervezetük­ben szerepel többek között, hogy a sztahanovisták továbbképzésé­nek biztosítása érdekében szta­hanovista tanfolvamot szervez­nek, melyen résztvesznek az ösz- szes sztahanovisták, élmunkások és kiváló dolgozóik. Az üzem dolgozóival megismertetik az üzemi fontosabb gazdasági mu­tatóit hogy világosan láthassák munkájuk fontosságát a vállalat egész évi tervének teljesítésében. A havonta rendszeresein meg­tartandó műszaki konferenciákra a sztahanovistákat is meghív­ják, hogy a következő hónap tervfeladatainaik megtárgyalásán részletesen megismerked jenek üzemrészük tervével, a legfonto­sabb feladatokkal. Az üzemve­zetői értekezleten máris történ­tek intézkedések, a sz'ahanovis. ták konikrét feladatokat kaptak a termelés emelése és az üzem tér. vének 6ikeres teljesítése érdeké­ben. ★ A tervezet 3. pontjában az üzemvezet ősé gél határozta, hogy minden sztahanovista elsőren­dű feladatának szabják meg a rendszeres munkamódszerát- adást. A munkamódszerátaidás eredményességét rendszeresen kiértékelik és nyilvánosságra hozzák. Ezzel nemcsak a 100 százalék alatt teljesítők számát csökkentik, hanem a sztahano­vistákat is nagyobb öntevékeny­ségre nevelik, s egyben serken­tik szakmai színvonaluk emelé­sére ,s. A sztahanovisták között a munkamódszer rendszeresítése már folyamatban van. Bakos Já­nos sztahanovista öntvényköszö- rf például az üzem új dolgo­zóinak patronálását vállalta. Oláh Pál és Bangó Béla ifjú dolgozók eddig például normá- hi'k felét teljesí'ették. Nagy József sztahanovista gépiformá­zó vállalta, hogy az első ne­gyedév végére Fodor Balázs ifjú gépiformázó teljesítményét mun­kamódszerének átadásával szta­hanovista szintre emeli. Ezen túl az első negyedév folyamán még egy dolgozó sztahanovistává va­jó nevelését kezdi meg. •k Ugyancsak tervezetükbe fog­lalták hogy a Sztahanov-moz­galom fejlesztése érdekében fe­lülvizsgálják a jelenlegi sztaha­novista szinteket, s azoknak a realizálásával egyidőben kidol­gozzák a szinteket azokra a munkatérüle'ekre is, ahol eddig még nem voltak. A sztahanovis­ta-szintek felü'lv zsgálása már megtörtént. Ahol eddig nem volt, például az öntödei mecha- nizációra is sztahanovista-szin­tet dolgoztak ki. Az újonnan megállapított szintek elérése nagyban elősegíti a vállalat ter­vének teljesítését és gyártmányai minőségének megjavul ás át, ugyanakkor elsősegíti és lehető­vé teszi a Sztahanov-mozgalom további fejlődését. ★ A sztahanovistákkal való fog­lalkozás tervezetének 5. pontja kihangsúlyozza, hogy a sz*aha- novisták számé-* 1954 első ne­gyedévében 20 százalékkal nö­veljék. Az ilyen tervezet végrehajtsa valóban nagy jelentőséggel bír az üzem tervének végrehajtásá­ért vívott harcban. Ehhez szük­séges az, hogy a vezetők, a mű­szaki doícrozók és az üzem töb­bi dolgozói is mindig a tervezet végrehajtása érdekében dolgoz­zanak. A pár;, és a szakszerve­zet pedig állandóan támogassa a_ termelékenység emelésére tör­ténő törekvéseket, végezzen ne- velőmunkét r dolgozók körében. Kökényes! Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom