Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-09 / 2. szám

W'­f yp* VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MDP NÓG RÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 JANUAR 9. Megyénk kulturális életének problémái és felada taink i A Központi Vezetőség határozata óta a nép­gazdaság minden területén levontuk » követ­keztetést az eddigi munkánkból' — s megszabtuk az utat. arcveöyen haladnunk kell. Kulturális té­ren még az utóbbi időkig bizonyos megtorpa­nás volt tapasztalható. Bár Darvas József nép­művelési miniszter beszámolója alapján me­gyénkben is megtárgyalták a népművelési mun­ka sorom lévő feladatait, mégis kulturális szer­veink nem Látják tisztán a jövő kulturális pro­grammá át. Hogy a jövőben irányt szabhassunk ezen a téren, meg kell néznünk, melyek is vatták azok a hibák, amelyek kulturális tömegmunkánkban rregmuíatkoztak. Egyik legnagyobb hiányos­ság, hogy a népművelési munka elszakadt a tör megetető'., azok igényeitől. Párt és állami szer­veink csak annyiban látták jelentőségét, ameny- r.yiben kapcsolni tudták mozgósító erejét az ál­talános feladtatok elvégzéséhez. Egészségtelenül felduzzadt a kul1*. úr agitáció. Szakszervezeteink, tanácsaink, de pártszervezeteink is csak a rig- musbrigádok, köszöntőbragádök és egyfelvoná- 6os szereplésekben láttáik a kultarmunkát. Helytelen lentne azonban, ha arra a következ­tetésre jutnánk, hogy a kuítúragitáció egy szám­űzni való káros dolog. Nem. A kulturális aigitá- c:ót továbbra is alkalmazni kell helyes formák közölt és eddigi fogyatékosságai kiküszöbölése melleit. Mik voltak ezek a fogyatékosságok? A mi agiíációs munkánk tartalmában és formájá­ban is hibák mutatkoztak. Csak a legközvetle­nebb termelési f el adatokra mozgósítottak. Ke­vés volt benne a bírálat, különösen a vezetők­kel szemben kevésbbé mutatta meg a jövőt, a. célt, inkább a múlton kesergett. Nem találtuk meg a helyes népi formát sem. Különösen a rig­mus brigádokra vonatkozik, hogy a legvadabb slágerekre ültették mondanivalónkat. A balassa­gyarmati városi tanácsnál a választások idején ez „Apu, hogy megy be” dallamára készí­tettek csa&zituskát és küldték be jóváhagyás vé­gett. Az olyan lehetőségeket, szokásokat, ame­lyek megyénk életében előfordulinak, nem állí­tottuk a kulturális neveiőmunka szolgálatába. Falcainkban a fonók, a tollfosztók, dohánysitmí- tók igen nagy teret biztosítanak arra, hogy egi- tációimikat aktívabban kiterjesszük a fau irá-‘ nyába is. Az ilyen helyeken elmondott tanulsá­gos történetek, nemzetünk életéből elmondott részletéig a Nagy Honvédő Háborúról szóló el­beszélések Igen sokat tennének falusi dolgo­zóink öntudatának fejlesztése, hazafiságra való nevelése terén. Ellenben erőltettünk olyan dol­gokat,' amelyek nálunk falajtatanok voltak, amelyeket mechanikusan a szovjet példákból vettünk át. Hlyen volt a házaknál való rigmus- mondás, különösen a bíráló hang alkalmazása, amely sok esetben ellenkező hatást ért el. Igen lelketlen módon foglalkoztunk a művé­szeti töniegmunhávat is. Népművészeink alkotó munkájának kibontakozását nem segítettük. Pe­dig Nógrád megye azok közé a megyék közé tartozik, amelyek népművészeti hagyományok­ban igen gazdag. Olyan művészeink vauinak, akik liafcár nem is kizárólag azzal foglalkoznak, de képzőművészet, tánc, népdal, zene és egyéb művészeti ágak terén kifejezik megyénk sajátos életviszonyait és életkörülményeit. Egyes veze­tők azon gondolkoztak, hogy egy népi játék, vagy népdal mennyire viszi előre a tojás, vagy a baromflbeadást, esetleg a tervek teljesítését. A kisieremyei országos hírű népi együttes is azért áill támogatás nélküü, mert a szakszervezet brigádot akart belőlük alakítani a termelés ösz­tönzésére. Nem láttuk, hogy a tömegek aktivi­zálásának fontos eszköze a népművelés, hogy a kimagasló népművészi egyéniségek sok-sok dol­gozó szórakozásának, művelődésének elősegí- tője. Elő kell segíteni, hogy a tömegkultúráit* munka frontján megyénk egész lakossága aktív részesként tegyen hozzá képessége szerint ai kul­túra egészéihez. Akik pedig a nép segítségéve! alkoíóíebetségüket mtár tökéletesebb formában képesek végezni, azok neveljenek maguknak utánpótlást, adják át szakmai tudásukat. Mi büszkék vagyunk Szabó István szobrászművész­re, Bóma Kovács Károly festőművészre, Botos Andor népi zenészre, Gsényí Sándor fazekaim u- vészre, Kufcucska József dudásra^ de elvárjuk, hogy továbbra is neveljék a fiatalokat. Az eddigiek folyamán sokan látták még a kultúroNhonog szerepét a kulturális tömegmun- hában. A kul túrotthonnak a hozzája tartozó te­rület, üzem kulturális központjává kell válnia. A dolgozók második otthonát kel! képezniük. El kell érnünk, hogy ikutíúrotthónaink a kocsma és a. temp.bm helyett olyan. szórakozást nyújtsanak dolgozóinknak, amely képes arra, hogy a máso­dik otthonunk által támasztott követelmények­nek megfeleljenek. Annál is inkább fontos ne­künk a toltúrotthonakfeal törődnünk, mert al­kalmat kell adnunk dolgozó parasztjainknak, munkásainknak arra, hogy közös problémáikat legyen hoQ megbeszélni. A falusi dolgozók má>- a múltban is közös problémáik megbeszélésére különböző gazdakörökbe, olvasókörökbe, „fa’u- szövetségeklbe” jártak. Ma ezt. a funkciót kultúr- otthonainknak kell végezniük, de meg kell val­lanunk, igen kevés sikerrel látták el ezt a fela­datot. Hogy miért nemi sikerült? Annak többé kevésbbé megvan a magyarázata is. Falusi és üzemi kultúroithon-aink nagyrésze elhanyagolt, legtöbbször legrendetlertebb épület a községben. Beiül is piszkosak, tisztántartásukról és fűtésük­ről nem gondoskodnak. Ilyenformán érthető, hogy a falu dolgozói nem szívesen mennek ilyen helyre még beszélgetoi sémi, nem még kulturá­lis Igényeiket kielégíteni, Nagyobb kultúrházainiknál más irányú hibáik jelentkeznek. Legfőbb hiányosság, hogy a szak­körök a, helyi kulturális és gazdasági élettől el­vonatkoztatva dolgoznak, nem, veszik figyelembe ai lakosság szokását, kívánságát, igényeit. Sok helyen pedig egyáltalán nem is működik a szak­kör. A járási kuiíúrházaitn.k pedig nem a járás kultúrházai, hanem a járási székhely kultúrhá- zaj. Különösen vonatkozik; ez Szécsónyre, de egy kissé Balassagyarmatra is. Mennyivel színvona­lasabb eredményeket látnánk falun, ha a kuttúr- ház művészeti téren tanácsokat és módszerbeli irányítást adna, az ellenőrzésen kívül. KönyütárpolMiháiikban is egészségtelen „szak- más'ctási" programmed hajszoltunk. Az volt az elvünk, hogy a 'bányásznak: Donyecii bányászo­kat. vasasnak Acél és salak-ót-, a parasztnak Üj barázdát szánt az eke — tartalmú könyveket kell olvasni. Megfelelő könyveket a megfelelő helyre. Ez a .helytelen irányzat oda vezetett, hogy egyes helyeken túlságosan sok az ideoló­giai, vagy mezőgazdasági jellegű könyv, másutt fordítva. De általános tapasztalat az, bogy ol­vasóink igényeit nem vettük figyelembe. Falu­helyen igen népszerűek a Jókai, Mikszáth, Gár­donyi, Móricz, Tolsztoj, Gogoly könyvek, de ezekből lehet a legkevesebbet találni. A közel­jövőben a járási, megyei könyvtárak saját mar guk szerezhetek be a dolgozók igényeinek meg­vizsgálása után a könyveket s hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a növekvő keresletet könyvtáraink kielégíthessék. Egynéhány szót a sjónakozáeröí. Kulturális, de állami és pártszervezeteink is szükséges rossznak tartották a szórakozást. Egyik-másik „baloldali” elhajló még „kispolgári csökevény- nek” is tartotta, pedig a szórakozást, mint a fo­kozódó jólét alapján jelentkező igényt normális formák között ki kel! elégíteni. Egyik-másik kul- túrotthűuiunk ennek ellenére száműzte » táncot, a szórakozást. Feltételekhez kötötték a táncolás: lehetőségeket. Vagy végig hallgat valaki egy ismeretterjesztő előadást, vagy egy müvésziet- len színdarabot, vagy pedig hazamegy. Ilyenfor­mán a táncolni vágyó fiatalok kiszorultak a ze­nés szórakozó helyekre, például kocsmákba, mu­latókba, a kultúrottüonok pedig fiai tatok néikül maradtak. Ennek tudható be, hogy a fiatalok kiestek a nevelő hatás alól, könnyen hajlattal az olyan nemzetietlen kozmopolita táncok felé, mint amilyet egyik-má.si'k helyen láthatunk. Értelmiségünk kulturális szükségleteinek ki­elégítése terén, is van bő tennivaló. A régi tiszti klubokat bár megszüntettük, de helyébe nem biztosítottunk olyan lehetőségeket, amelyek eze­ket pótolnák, vagy ezeknél még többet adtak volna. Ennek folytán egészségtelen módon el­terjednek o'tyan könyvek olvasásai, amelyek leg­több esetben még ai szocialista-realista művé­szettől idegenek. A jövőben gondoskodni kell arról, hogy megfelelő igényességgel olya.» klub­életét éljenek, amelyet joggal várhatnak el népi demokráciánktól. Meglehetősen sokat foglalkoztam a hiányossá­gokkal!, amelyeket azért emeltem ki, hogy meg­találjuk az ellene való módszerekét. Megyénk dolgozói joggal elvárják, hogy kulturális éle­tünkben változás álljon be. Ezért a. jövőben sokkaü nagyobb mértékben a pártbizottságoknak kell ezeknek az igényeknek a kielégítéséért folytatott harcnak ellenőrzőjévé és segítőjévé válnlok. Fokozni kell a kulturális ellátottságot nemcsak a bányászterületen, hanem a népgazdaság vala­mennyi területén. A megyei és országos kultu­rális ellátás mellett a legfontosabb a helyi szer­vek ilyenirányú munkájának fokozása és a falu kulturális igényeinek kielégítése. Erre nagysze­rű alkalom a. járási kultúrversenyekre való ké­szülés. Megyénk dolgozói már ennek tudatában vannak, amikor megmutatták, hogy a járási ver­senyekre a tavalyi 96 helyett 151 falusi csoport és 22 üzemi csoport 2634 taggal neveztek be. Az ismeretterjesztő és az SZFTE előadások­nak is a dolgozók kívánságaihoz kell igazod- niok. Ugyanez vonatkozik a kul turotthonok munkájára’ is, amelyek eddig nem voltak képe­sek feladataikat elvégezni, mert nem támaszkod­tak a helyi igényekre. Népszokásainkat és népi hagyományainkat ápolni kell az eddigiektől fokozottabban. Gyáriparunkban és házi iparunk­ban alkalmazni kell a népi motívumokat. A férfi és női ruha divattervezésnél is népi elemeket kell használni. Őrködni kell ai palóc népviselet elvárosodási folyamata ellen is. A népi tánc­mozgalmat úgy kell fejleszteni, hogy azok vál­janak idővel társasági táncokká. Mindezek mellett bátran alkalmazzuk a szovjet kulturális tapasztalatokat, a helyi viszonyoktól függően. A megye kultúráit® életét úgy kell irányíta­nunk, hogy az feltétlen' kamatozzon — ha nem Is azonnal — népünk műveltségének, öntudatá­nak gyarapodásában, nagyobb szakmai és poli­tikai feladatokra alkalmas emberek felnevelésé­ben és ai dolgozó tömegek aktivitásának ernelé­sébeD- Molnár Pál, a megyei pártbizottság kultúrfelelőse. A pásztói Szabadság tsz- nek 14 darab magyar tarka fajta törzskönyvezett fejőste­hene van. A legmagasabb tej- hozamot adó tehén a „Mar­osa“ nevezetű magyar tarka, amelynek napi tejhozama 18— 19 liter. Most borjazás előtt áll. (Cikk a harmadik oldalon.) MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Nagy Ferenc őrhalmi középparaszt megkezdte tejbeadási tervének teljesítését Nagy Ferenc őrhalmi, 12 hol­das kőzépparaszt már megkezd­te 1954. évi tejbeadási kötele­zettségének teljesítését. — Az új begyűjtési rendelet könnyít a helyzetünkön. Vala­mennyi terményfé'.eségbol, de a tej, tojás és baromfiból is keve­sebbet kell beadnom, mint eddig. 1052 liter volt az elmultévi tej- beadásom. Alőst mindössze 700 —800 liter között mozog. A kö­rülbelül 300 liter különbségért 900 forintot kapok, mert a sza­badtejet 3 forintjáért veszik át — mondja Nagy Ferenc. — A fejési átlag a tehénfajta mellett, nagyban az etetéstől függ. Nagyon jó tápértéke van a répaszeletnek. Ha ezt etetem két tehenemmel, a 20 literes át­lagot is elérem. Éppen ezért igyekeztem megválogatni a ta­karmányt. 120 mázsa széna, 200 mázsa takarmányrépa, 50 mázsa sarju alkotja a takarmányikész- letet. Nem dobtam el a kukorica­szárat sem. Ahcgy letörtük róla a csöveket, még úgy frissen, zölden levágtuk a szárát. Össze- hordtuk, kévébe kötöttük és kö­rülbelül három hétig állni hagy­tuk. Aztán behordtam a csűrbe, ahol szintén kupacokba raktam. A kukoricaszárat, amely szép zöld marad, szecskázva, gyen­gébb takarmányokkal keverve (árpa- és zabszalma) etettem az állatokkal. A két tehén kielégíti a szükségletünket, mint ahogy a kormányhatározat mondja, a hozamot szeretném én is emelni. Persze ehhez elsősorban olyan állatok kellenek, amelyeket nem etetünk hiába. E téren nálam nincs is baj. A 'beadás fontosságát Nagy Ferenc így szögezi le: — Ma már nincsenek orszá­gunkban nagybirtokosok, akik spekuláltak a gabonával és az állati termékekkel, hogy nekik minél több hasznuk legyen. Miénk lett az ország, miénk a föld, tehát a mi kötelességünk hogy ellássuk a népet kenyérrel, hússal, tojással, tejjel. Persze azért mi sem károsodunk meg. Marad nekünk is, amennyire szükségünk van. A fölösleget sza­badpiacon ériékesítjük. — Célom természetesen az, hogy többet és jobbat termeljek, hiszen ehhez minden segítséget megad pártunk és kormányunk. Nem említek mást, csak a mű­trágyát. Eddig nem volt alkal­mam használni. Mihelyt lehető­vé vált a vásárlása 4 mázsa szuperf-aszfátot vettem. Azt aka­rom, hogy az eddigi 12 mázsa búza és rozs á lagtermésemet túlszárnyaljam. Bányászaink terven felül adnak szenet Az 1954. tervév nagyjelentő­ségű egyrészt, ötéves tervünk utolsó esztendeje, másrészt .ez az első év, amelyben már az új kor­mányprogramul alapján dolgo­zunk. A nógrádi bányászok, vájá­rok, csillések, csatlósok a fe'adat nagyságát felismer­ték s az első műszak meg­kezdése előtt fogadalmakat tettek az üzem- és vállalat- vezetőségge' együtt, hogy etső negyedévi tervüket 7930 tonna szénnel túltelje­sítik. Ebből a januári hónapban 2245 tormát termelnek ki. A leg­több terven fel üli szén kiterme­lésére a mizseirfai bányászok tet­tek vállalást, Megfogadták, hogy az első negyedévben 5100 tonna, ebből januárban 1768 ton­na szenet termelnek ki. A Nagy- bátonyi Szénbányák dolgozói az első negyedévben 850 tonna, a kisterenyeiek 684 tonna, a ká_ nyásiak 621, a mékesiek 319, a mátrainovákiak 268, a tiribesi bá­nyászok pedig. 88 tonna, terven- felüti szénre tettek vállalást. Az adott szó valóraváltásáért már az év első műszakjaiban megindult a küzdelem. Az első két napon . a Mizserfai Vállalat Pálhegy I. üzeme 85.4, Pálhegy II. üzeme pedig 132.2, a Nagy- bátonyi Vállalat szorospa­taki üzeme 31.4, a Rónai Vállalat — bár vállalást nem tett — 26.7 tonna sze­net termellek terven felül. Egy rohamosan fejlődő gyár A sajgói hegy délkelet; részé­nek aljában nagy, országépítő munka folyik Itt van az ország egyetlen ferroszi lícium gyára, hazánk acéltermelésének forrá­sa, a Magyar Vasötvözet gyár. Nemrégen mégcsak egy .kohó ontotta magából itt az acélgyár­tás fontos anvagá’t, de ma már négy kohó lángjai között olvad­nak a kitűnő minőségű ötvöző- anyagok. A negyedik kohó az elmúlt év decemberének 13. napján, 17 nappal a tervezet; határidő előtt készült el. A gyár bővítéséhez nagyobb terűidre volt szükség, ezért a gyár előtt elhaladó or­szágút egy szakaszát kijebb tol­ták. Az út levágásával mintegy 2000 négyzetméterrel növeke­dett a gyár területe. Néhány nappal ezelőtt az eszkavátorok és transzportőrök is befejezték a hosszú hónapokig tartó munká­jukat. Ezek a természetformáió gépek a gyárlerületnek egy tel­jesen új kénét hagyták maguk után. Jelenleg még megvannak a gyár régi és új arculatá­nak nyomat, .de nem sok idő kell ahhoz, hogy a régi keretek .közé szorított gyár minden em­léke eltűnjön. Jelenleg még a gyár új területe is elkeri'etlen, de a.z úi itt építése már jelentő­sen előreihal adott állapotban van. Az utat a csatornázási munkálatok elvégzése után ha­marosan átadlak a forgalomnak, miután a kibővült gvár is meg­kapja új. tágas, a jelentőségé­nek megfelelő kereteit, ★ Az 1954-es tervév kezdete óta telkes munka fo’yik a Vasötvö- zetgyárban. A kohók közötti ver­senyben ezidáig a hármas kohó harcolta ki a legjobb eredményt. Ez a kohó napról napra egyen­letesen teljesíti tervét. Január 4-én 100, 5-én 100, 6-án pedig 106.8 százalékos eredményt ért el. A gyár do gozóí között most folyik a versenyszervezés. A pártszervezet, a szakszervezet és a vállalat igazgatósága meg­vizsgálta a vállala* termelési helyzetét és a versenyszervezés alkalmával tervszerű, egyenletes termelés mellett főképpen az ön­költség csökkentésére helyezik a fösútyt. A gyár ivóvíz ellátásának megjavítása érdekében 270.000 forintos beruházássá! minden üzemrészben bevezetik a vízve- zietékhálózatot. A hűtőtorony mellett már megfúrtak a kutat. A kút aknájának kiépítése és a búvárszivattyú fölszerelésének munkálatai most vannak folya­matban. A tervek szerint január 31-re a vízvezetékhá! "za'ok is teljesen üzemképes állapotban lesznek. A gyár életében végbemenő sok új eseménv közül igen em- ütésre méltó a munkafolyamatok gépesítése. Jelenleg az öntő- csarnokban és a két kemence között már úi daruik működnek. De az ilyenirányú gépesítés még tovább folyik, amely végered­ményben jelentős munkaerő megtakarítást és a fizikai dol­gozók nehéz test rmunkétól való megszabadulását segíti elő. Ugyancsak jelentős lépés a ferrosziticium gyártásához szük­séges jobb kőellátás terén folya­matban lévő változás. A rég; ikő- lörőgép helyofct meet egy kor­szerűbb kőtönőgép beállításán dolgoznak. Az új kőtörőgépbe a talbókból transzportőr viszi majd a követ, ezizei a; kő- szállításának és törésének üte­me meggyorsul. A régi kőtörő­gépei, amely három műszakban mindössze 'két kemence szük­ségletének ellátására, volt képes, az esetleges üzemzavarra, szá­mítva tartalékba, helyezik. A Vasát v özet gyár korszerűsí­tésével, a munkakörülmények megjavítására, a jobb szociá­lis ellátottságra azonban még további nagy tervek vannak. Ez- év március elején mintegy 5 millió forintos beruházással kü­lön fürdő, öltöző és egyéb épü­letek megépítését kezdik el. Ezenkívül 1,800.000 forint ériek­ben újabb szellőztető berendezé­seket kapnak az adagolöszintek és a csapolásnál dolgozó munká­sok. A füstelszívó és szellőztető berendezések kivitelezést tervein most dolgoznak. De külön koksz­tárolót is építenek majd, amelyet betonjai vesz körül, hogy így a tiszta helyen tárolt anyag követ. kéziében a ferroszilicium minő­ségét tovább tudják javítani. Az ötéves terv így formálta sekszáz és száz gyár közöt: Zagyvarónai Magyar Vasötv< zetgvárat is. Azok a felemel tervek, amelyek pártunk és ka: Hiányunk támogatásával nég: szeres üzemeröre emelte ezt gyárat, hűen tükrözik fokozód erőnket. Most az új tervévbep í feladatok megoldása vár ránl És mi ezeket is megvalósítju! hogy egyre szebbé, boldogabb, tegyük dolgozó népünk életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom