Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-06 / 1. szám

1954 január 6. SZABAD IVÓGR'ÍD 5 JEGYZETEK * AZ ÜNNEPEK KULTŰRESEMÉNYEIRŐL Az ünnepekre a kultúrcso- portok is felkészültek. Kisebb- nagyobb terjedelmű műsorral lepték meg a mulatni — szó­rakozni vágyó dolgozókat. E té­ren nem is volt hiány. A város minden kultúrhelyiségében volt műsor. Az acélgyári „Petőfi“ színjátszók C. Goldo­ni „Két úr szolgája“ című da­rabját mutatták be. A megyei tanácson megyei képzőművé­szeti és népművészeti kiállítás nyílt meg. Az ünnep másnap­ján a zagyvapálfalvi „József Attila“ színjátszók Illyés Gyu­la, kétszeres Kossuth-díjas írónk „Fáklyaláng“ c. darabját adták elő. Ezeken kívül még több kisebb egyfelvonásos is volt. Mindenütt öröm, vidám­ság volt az ünnepeken, jól szó­rakoztak a város dolgozói. A kultúrmegmozdulások nyúj­tanak néhány tanulságot is. Már a fentemlített két csoport műsorpolitikája, játéka is ta­nulságos. * AZ ACÉLGYÁRI „PETŐFI“ ** színjátszócsoport Carlo Goldoni „Két úr szolgája“ című darabját mutatta be. A darab az 1700-as években Velencében játszódik le. Témája: egy szol­ga két úrhoz is elszegődik és a legkülönbözőbb csalafintasá­gokkal bonyodalmat okoz a pénzen és a nőkön marakodó kereskedőknek. A fordulatok­ban végig gazdag darabban so­kat derül a közönség. A darab sikerét növelte az is, hogy Krajcsi Lajos megzenésítette. A műszaki brigád rendkívüli ügyességgel igen szép díszle­teket készített. Minden dicsé­retet megérdemelnek! Felvető­dik azonban a kérdés, hogy ez az együttes, amely igen sok nagy és szép feladatot oldott meg, miért tűzi műsorára aránytalnul többször a régi, klasszikus darabokat és miért nem mutat be több mai témájú darabokat? Tévedés ne essék! Nem arról van szó, hogy a be­mutatott darabokat kifogásol- ;uk. Nem. Azok a darabok, amit bemutattak, megállták az idők próbáját, mind közönségsikert aratott. Mi -az acélgyári „Pető­fi“ színjátszók körének műsor­politikáját kifogásoljuk. Azt, hogy a „Kertész kutyája“, a „Két úr szolgája“, stb. mellett kevés az olyan mű, ami a mai problémákra ad feleletet. (A Hólabdát ugyanis a Zója szín­játszócsoport mutatta be.) A csoport műsorpolitikájában rossz az arány a szórakozás és a művelődés között. Oka: a kultúrotthon vezetősége — he­lyesen — figyelembe veszi a közönség kívánságát, hogy szó­rakoztató darabokat ad, de nem igyekszik befolyásolni, irányí­tani a tömeg igényeit. Puskás elvtárs ezt így fejezte ki: az ilyen darabokat (a „Két úr szol­gája“) 4—5 nap telt ház előtt játszuk, viszont a „Hólabdát“ vagy ehhez hasonlót egy-két nap tudják játszani.“ Itt van a kutya elásva! A vezetőség a könnyebbik úton jár — hosz- szú idő óta. Ezt a műsorpoliti­kájukat már többször bírálták, de a vezetőség ezt mindeddig figyelmen kívül hagyta. Több személyi változás volt már az acélgyári színjátszóknál, a kultúrotthon vezetőségében, de még egyik sem törekedett kö­vetkeztésen ezen az úton járni, hogy nevelő, szervező munká­val megszerettesse a közönség­gel azokat a darabokat is, amelyek a nevelést és a szó­rakozást egyesítik. Ne féljenek ezen az úton járni, mert olyan lehetőségeik vannak — tehetséges szerep­lők, zenekar, helyiség — amik biztosítják az ilyen feladatok megoldását is. A másik dolog, ami tanulsá­gul szolgál az acélgyári színját­szók mostani előadásánál: a szereplők játéka. Rendkívüli tanulságos ebből a szempontból Magyara Lajos és Telek Mari­ka játéka. Mindketten játszot­tak a Hólabdában is és a Két úr szolgájában is, így lehetőség nyílik az összehasonlításra. Magyara elvtárs idős ember szerepét alakította mindkét da­rabban, és annak ellenére, hogy más időben, más körülmények között játszódik az esemény, igen hasonlók a mozdulatok, a hanglejtések, a színpadon való mozgás. Ugyan ez figyelhető meg Telek Marika esetében is kisebb mértékben. Alakításuk jó, de ezt a hibát szóvá kell tennünk, nehogy játékuk sab­lonos, egyszínű legyen. Mind­ketten tehetségesek, éppen ezért még alaposabban készül­jenek fel a játékra, a rende­zőktől pedig több segítséget követeljenek meg. * A zagyvapAlfalvi „JÓZSEF ATTILA“ szín­játszócsoport hosszú, alapos ké­szülődés után mutatta be meg­érdemelt sikerrel Illyés Gyula kétszeres Kossuth-díjas írónk „Fáklyaláng“ című darabját. A csoport ezzel a darabbal fejlő­désének olyan fokához érkezett el, ami további sikerének ki­induló pontja lehet, ha a meg­kezdett úton tovább mennek. „A király nevében“, a „Kaviár“, a „Faun“ mellett műsorra tűz­te a „Béke hadserege“, az „Igazság fénye“, stb. darabokat. Helyesen alkalmazzák a neve­lő, szórakoztató darabokat. Ze­nés, irodalmi műsorral ismer­teti meg népünk nagy költőit, Petőfit, Aranyt, Kölcseyt, stb. Munkájuk igen eredményes. Amellett, hogy a csoportot sze­retik, előadását látogatják, a azonban még nem biztosítja a sikert. Ebben igen nagy szere­pe van a megalapozott, fino­man kidolgozott színészi mun­kának. Pl. a „Fáklyaláng“ be­mutatása előtt, tanulmányozták a történelmi helyzetet, egyes személyek életét, stb. Ezért nagyjából sikerült megoldani, olyan nagy feladatokat, mint Kossuth, Görgey, vagy a ma­gyar parasztot képviselő Józsa szerepét. Bozó János, — aki Jó- zsát alakítja — igen jól érzé­kelteti a dolgozók igaz szerete- tét, hűségét Kossuth iránt. Ala­kítása igen megkapó és nagy része volt a sikerben. Hámori István — Görgey alakítója — nehéz szerepet vállalt, de nagyjából megol­dotta feladatát. Ami kifogá­solható: nem tudja énekeltet­ni elég cinikusan Görgey áruló tevékenységét, nem tud­ta elég meggyőzően kifejezni, hogy őt egyéni sértődöttsége vitte a szabadságharc mellé. A csoport többi tagjai is — Dékány, Garamszegi, Dombó­vári — jól játszottak, alakítá­sukon látszott a gondos fel­készülés. Nagyon hasznos munkát vé­gezne a csoport, ha a darabot a diákokkal és megyénk még sok dolgozójával megismer­tetné. A MEGYEI TANÁCSON ” nyílt meg a második megyei képzőművészeti és népművészeti kiállítás. Ha a fejlődést akarjuk megállapíta­ni, az elsősorban a szobroknál van úgy számban, mint kidol­gozásban. A mostani kiállítá­son — szemben a tavalyival — megtaláljuk a mezőgazdasági témájuakat is (pl. Szabó: Ré­paszedőnő) . A kiállított szobrok témá­jukban közel állnak az élethez. Dicsérendő a nagybátonyi vá­jártanuló iskola képzőművész körének „Bányász1“ c. szobra. Wéber Péterné: „Legdrágább kincsnük“ c. alkotása. Szabó István: „A Dombassz vezető“- jével bányánk gépesítését örö­kíti meg. A képeknél jóval több a táj­kép, mint tavaly, de kifogásol­juk — és jogosan kifogásolják a látogatók is — hogy kevés a portré és az üzemi téma. Az az érzésünk, hogy a megye kép­zőművészei, üzemi körök (pl. Acélgyár) közül többen távol­maradtak. A népművészeti kiállítás — nyilván a rendezés hibájából — gyenge. Megyénk, amely az ország egyik leggazdagabb népművészeti része, sokkal többet érdemel, minthogy 2—3 faragással, szőttessel képvisel­jék. Egészében véve szép kiál­lítás. és a látogatók jó érzés­kulturversenyeken első díjat nyert. Keuzoen is Helyes műsorpolitikájuk sei távozhatnak a megtekinti után. Jakab Sándor Az Állami Faluszínház 250. előadása megyénkben Az APlami Faluszínlház művé­szeit már megyénk csaknem va­lamennyi községében ismerik. Lassan két esztendeje annak, hogy járják megyénk községeit és • művészetükkel segítséget nyújtanak a szénmedence bá­nyászainak, a megye dolgozó parasztságának. Az előadásokon már sok segítséget nyújtottak a szénbányászoknak, a szovjet munkamódszerek elterjesztésé­ben', a munkafegyelem megszi­lárdításában, a dolgozó paraszt­ságnak a klerikális reakció el­len folytatott harcához, az ellen­ség leleplezésében és a termelő­szövetkezetek megszilárdításá­ban. Azokban a községekben, ahol az Állami Falusz ínház mű­vészei már megjelenítek, az ipari munkások és dolgozó parasztok szeretettel gondolnak a színé­szekre és megérdemelten neve­zik őket a „mi színészekik‘’-nek. Az elmúlt években megyénk dolgozói, dolgozó parasztjai már végigtapsol'ták a művészien alakított „Csillag-tárna”, „Tar- tuffe”, „Nyugt a! an boldogság”, „Tűzkeresztség1’ és még számos más, az Állami Faiuszínház mű­vészei által alakított és játszott szovjet és magyar színműveket. Január 1-én este az Állami Faluszínház művészei megyénk­ben egy újabb jelentős áüomás- hoz érkeztek el. Este 7 órakor Balassa,gyarmat dolgozói előtt játszották a megyében' a 250. előadást. A 250-ik előadás kere­tében mutatták be Lehár: „Ván­dordiák” című operettjét, ame- íyet Balassa,gyarmat dolgozói nagy tapsviharral köszöntek meg. AZ ÉLETBŐL Szukán nincs szék a moziban. Mi az, falán költözködés? Nem, csak mozi- látogatásra mennek. ELLESVE... A nagybátonyi zagyvaparti kultúrotthonban boxolókat állítottak be rendezőknek, hogy az ott történő rendellenességeket megakadá­lyozzák. Rendező: Csak egy kis félrelépés és a kesz­tyűmmel kerül összeütközésbe. LEVELEINK NYOMÁBAN A BÍRÁLÓK helyzete A NAGYBÁTONYI VÁJÁRTANULÓISKOLÁBAN Sokat foglalkoztunk már a Mátra völgyében fekvő Nagy- bátony bányavárossal. Szinte hihetetlennek tűnik az a nagy fejlődés, amely pár év alatt Nagybátony bányászvárossá fejlődött. Sok új bányász ne­velkedik itt, sok fiatal jött el messze tájakról, hogy megis­merkedjen a föld mélyében rej­lő kincsekkel, hogy felhozza a fekete gyémántot a föld gyom­rából és dolgozóinknak ezáltal meleggé, kellemessé tegye lakó­helyüket. Sok nevelő, oktató vájár fog­lalkozik rendszeresen itt a ta­nulókkal, a jövő bányászaival. A jövő bányászait elméleti ok­tatásban részesítik, de van itt a fiatalság részére külön tan­bánya is, ahol elméleti képzett­ségüket gyakorlatban is iga­zolhatják. A nevelők, oktatók szeretik a foglalkozásukat, sze­retik a bányát, félve vigyáz­nak a fiatalok fejlődésére, ne­velésére. Sok tanár a munka- padja mellől, a bányákból jött el, hogy nevelje a jövő bányá­szait. így került Nagybátony- ba Gábor Tamás nevelő is, Bu­dapestről, hogy oktassa a fiata­lokat, hogy becsületes, jó bá­nyászokká nevelje őket. Gábor Tamás nevelőnek azonban nem úgy sikerült a terve, mint ahogy ő ezt elkép­zelte. Csakhamar azt tapasztat­ta, hogy a 209-es MTH tanuló­iskolán olyan egyének járnak instruálni, akik a gyerekek ne­velését nem tekintik szív­ügyüknek és úgy gondolják; egyszerű ellenőrzéssel is jó bányászokat lehet nevelni. Le­velében is erről ír Gábor elv­társ szerkesztőségünknek: „Se- gesdi János az MTH középma­gyarországi igazgatóságának bányászati instruktorát meg mertem kritizálni. De hogyne kritizáltam volna meg, mikor az egyik alkalommal a konyha előtt beszélgettünk, az egyik nevelőt, Németh Mihályt egy­szerűen csak elkapta és azzal a felkiáltással, hogy indíts ne­velni, elzavart bennünket“. Persze arról nem győződött meg, hogy vájjon ez alatt az idő alatt mi szolgálatban vol- tunk-e? Mikor én ezt felemlí­tettem neki, úgy felelt, hogy egy nevelő mindig szolgálatban kell, hogy legyen. Jó — felel­tem, s azzal elmentem. De ezzel Segesdi elvtárs nem elégedett meg, mert utánam kiáltott, hogy majd erről még beszél­getünk. Jó, állok elébe — felel­tem neki. Azóta aztán Segesdi elvtárs előtt nekem nincs ma­radásom. Bosszút forralt elle­nem, ahol csak tudott, ártott. Jó alkalma volt neki, hiszen könyvtáros is voltam. Itt tör­tént a hiba. Egyszer át kellett volna adnom a könyvtárat Édes Zoltánnak, aki könyvtá­rosnak lett beállítva. De ami­kor Édes otthon volt én nem tartózkodtam Nagybátonyban. Mikor én Bátonyban voltam, Édesnek volt mindig valami fontos ügye. így a könyvtár- átadás maradt. Fegyelmit zú­dítottak a nyakamba. Ezen múlott minden. De nem is vár­hattam mást, mert hiszen Se­gesdi elvtárs több esetben han­goztatta; „Gábort ki kell' nyír­ni". Nem vártam a kinyírásra, otthagytam a tanulóotthont. Mikor Segesdi elvtárs megtud­ta, úgy nyilatkozott: no, ugye, mondtam, hogy már régebben ki kellett volna nyírni“. Per­sze arról már nem győződött meg senki, egyedül a Vadkerti igazgató elvtárs tudott róla, hogy Gábor elvtárs a könyvtár miatt — mint ahogy Vadkerti elvtárs ezt mondotta — bünte­tésből a legrosszabb tanulósza­kaszt kapta meg és itt való­sággal csodát művelt. Elérte azt, hogy asztalterítőt, virág­vázát, függönyt, virágot vet­tek és a legrosszabb szakasz­ból a jó nevelés folytán egy­szerre a legjobb szakasz lett. No, de nézzijk csak meg, hogy vájjon csak a nevelők vándoroiník-e így a nagybáto­nyi MTH 209-es tanulóotthon­ból? Mindjárt szögezzük is le: nem! Itt van például Surányi János oktató vájár esete. Su­rányi elvtársat egyik napról a másikra elbocsátották, illetve felhívták a figyelmét arra, hogy keressen magának valami helyet. Indok: nincs. Állítólag sok volt az oktatóvájár. De váj­jon indokolás nélkül és elbo­csátó levél nélkül lehet-e vala­kinek egyik napról a másikra felmondani? Vájjon Pernyész elvtárs, személyzeti vezető érzi itt a felelősséget, hiszen Surá­nyi elvtárs még a mai napig sem kapta meg az elbocsátó pa­pírját? Tehát jogosan mondot­ta, „nem veszem tudomásul az elbocsátásom, nem megyek el, itt maradok továbbra is és itt is Szorgalmas, dolgos nép lakik Bedepusztán. A felszabadulás után sok nehézséggel kellett megküzdeniök. A nehézségek elől azonban nem hátráltak meg, újonnan kapott földjük jó megművelésével, majd a be­adás teljesítésével bizonyítot­ták: hűséges tagjai államunk­nak. Természetesen joggal el­várják, hogy a helyi szervek is támogassák őket. Magulya István elvtárs leve­lében most mégis arról értesí­tette szerkesztőségünket: a ta­nács nem intézkedett, hogy a dolgozó parasztok a beadott te­jért időben megkapják pénzü­ket. „De azzal sem törődött a tanács, hogy mint régi bérlő, én is megkapjam a nekem járó 5 kh bérletet.“ A Központi Veze­tőség határozata pedig nyoma­tékosan felhívja a pártszerve­zetek figyelmét a helyi taná­csok munkájának megjavítá­sára; segítsék elő, hogy a taná­csok mint az államhatalom he­lyi szervei és mint a lakosság legszélesebb tömegszervezetei, teljes mértékben betöltsék sze­repüket, erősítsék kapcsolatai­kat a lakossággal, törődjenek a lakosság mindennapi érde­keivel, a községfejlesztés- és gazdálkodás ügyével, ugyanak­kor biztosítsák a központi fel­adatok megvalósítását is. A Központi Vezetőség ezen határozata vonatkozik Sánta László VB-elnök és Csonka Fe­renc VB-titkárra is. Mégsem intézkedtek, hogy a dolgozók a nekik járó jogos tej­pénzt időben megkapják. De nem intézkedett Szűcs József- né tejkezelő sem, így aztán nem is lehet csodálkozni azon, ha egyes dolgozó parasztok maradtam továbbra, mint dol­gozó! Ilyen szellemben vájjon vár­hatjuk-e azt és biztosak va­gyunk-e abban, hogy a jövő bányászai jó kezekben vannak? Vájjon nyugodtak lehetünk-e, ha olyan instruktorok járnak le a nagybátonyi tanulóotthont el­lenőrizni, mint Segesdi János, aki „majd el lesztek intézve“ — jelszóval támad a hibák fel­táróira!? Vájjon egészségesen fejlődhet-e a bírálat, önbírálat és a fiatalok nevelése, ha a ta­nárok, nevelők, egymást válto­gatják, vagy ha sok esetben egyesek közülük megfeledkez­nek kötelességükről, hiszen Fő­néd elvtárssal is előfordult* hogy több esetben otthagyta a tanulókat magukra a bányában. Kecskés András és Nagy La­jos meg több esetben ittas volt* Ezek a hiányosságok és sú­lyos mulasztások az igazgatót, Vadkerti elvátrsat terhelik, akinek erősebb kézzel kellene vezetni, nevelni a tanárokat, mert nem elégséges az, hogy egy héten egyszer értekezleten megbeszélést tart, hanem köte­lessége, hogy a hozzá beosztot­takat minél gyakrabban ellen­őrizze és a hibákat gyökerében javítsa ki. Azokkal pedig, akik magatartásuknál fogva rontják a tanulóothon szellemét, a leg­szigorúbb eszközökkel járjon el és siránkozás helyett keményen lépjen fel velük szemben. olyan nézeten vanak, „kár be­adni a tejet, úgysem kapunk érte egy fillért sem“. A megyei tanács begyűjtési osztálya az ügyet megvizsgálva a tejipari vállalatot tette fe­lelőssé azért, hogy Magulya István 210 forintos követelését nem fizették ki. Mint ahogy a begyűjtési osztály írja — Ma­gulya Istvánnak valami 210 forint hiánya volt, már régebb idő óta. Hogy honnan volt és miből ered, erről a megyei ta­nács már nem adott értesítést* Mintahogy a későbbiek folya­mán kiderült, ez nem felelt meg a valóságnak, mert no­vemberben a 210 forintot Ma­gulya István már visszakapta és ugyanebben a hónapban az augusztusi tejpénzt is hiányta­lanul felvette. Hiba volt a rét elosztásánál is, mert rétet olyan is kapott, akinek egyáltalán nincs rá szüksége. Példa erre Alexy György tanító, aki 900 négy­szögöl rétet kapott és mivel a' szénára nem volt szüksége, így azt eladta. A tanács pedig ahe­lyett, hogy olyannak adta vol­na a rétet, aki arra rá volt utalva, engedte, hogy a dolgo­zó parasztok Kükkel Márton 32 holdas kulákhoz menjenek negyedébe kaszálni. De meg­történt olyan dolog is, hogy a tanács egyeseknek a legelő után is beadást ró ki, és ami­kor ez ellen felszólalnak, dúr- va, elutasításban van részük. Jó volna, ha a nagybárkányi tanács a Központi Vezetőség október 31-i határozatát szem előtt tartaná és annak szelle­mében úgy intézné a dolgozók ügyes-bajos dolgait, hogy az a dolgozók legnagyobb megelé­gedésére történjék. Közmegelégedésre intézze a falu dolgozóinak ügyeit a nagybárkányi tanács ÚJ FILMEK Bolgár zeneművészek Az év első hónapiadban film­színházaink a közönséget sok magasszinvoíialú Fim bemutatá­sával lepik meg. Ezek közül is kiemelkedik Pudovkin ,,Napo­leon ellen” című filmje, mely Szuvorovról készült. Szuvoro- vot Cserkaszov személyesíti meg. Nyikoiajeva „Az aratás" című re­gényének színes filmváltozata magyarra szinkronizálva kerül a közönség elé, „Visszatért szere­lem” címmel. Kalandos, izgal­mas történetet láthat majd a néző az „Örs a hegyekben” című színes, magyarul beszélő szov­jet filmben. Uj magyar fiímben is gyö­nyörködhetnek a moziláfogatók. A „Rákóczi hadnagya" című film romantikus, hősi történetet me­séi el Rákóczi korából. Bemutat­ják a „Szerzője ismeretlen” cí­mű zenés, vidám csehszlovák filmet, a „Tavasz a jégen” című színe®, zenés osztrák /'jégrevü- fiimet. Mexikói film is kerül a közönség elé: a „Mexikói lány”. Bemutatják Oscar Wilde „Bun- burtj” című színművének angol filmváltozatát fs. Az új év egyik újdonsága lesz Noel-Noéi mu­latságos filmjátékának, a ,>Fe- csegak"-nek hasonló című fran­cia filmváltozata. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MAG­íABATMGÁlTATÁS Budapesten Hétfőn délelőtt hazánkba ér­kezett Petrov Rajcsev bolgár karmester, Vaszil Csernaev Di- mitrov-díjas hegedűművész és felesége, aki zongoraművész. A bolgár vendégek első hangver­senyüket január 8-án este 8 óra­kor tartják a Zeneakadémián. A műsoron Hacsaturján hegedűver. senye, Csajkovszkij IV. szimfó­niája és Vladlgerov „Varda r" című müve szerepel. Január 13-án, ugyancsak ai Zeneakadé­mián. Beethoven V. szimfóniá­ját és Glazunov „Sztyenika Ra­zin'’ című müvét adja elő a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Petrov Rajcsev vezény­letével. Vaszil Csernaev 19-én hangversenyt ad a Bartóik-te- remhen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom