Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-06 / 1. szám

MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 JANUAR 6. Ismertessük dolgozó népünkkel a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű programmját A Szovjetunió sok kerületében egyre nagyobb területen vetnek és ültetnek különböző mezőgazdasági növényeket. A kolhozok és szovhozok a géppel történő megművelésre leginkább alkalmas, régebben megműveletilen földeket vetnek be. A képen: Áz új földek egyengetése a „Szikra"-kolhozban (Turkmen SzSzK). Jövőre itt gyapotot ültetnek. (Foto V. Kosevoj) Sedlmayr Kurt, Kossuth-di'c’.ias akadémikus — aki egyike volt azoknak, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehetett a Központi- Vezetőség és a minisztertanács közös, a mezőgazdaság fellendítéséről szóló határozatának előkészítésében így ír a mezőgazdaság fejlődésében bekövetkezett új fejezetről: „A hatá­rozat nemcsak az egyik vagy a másik időszerű kérdéssel foglal­kozik, hanem a mezőgazdaság minden ágát felöleli. Nem elégszik meg olyan rövidlejáratú intézkedésekkel, amelyek csak átmeneti­leg fokozzák a termelékenységet, hanem lerakja alapjait a na­gyobb és biztosabb terméshozamok rendszeres növelésének is. Nem véletlenül foglalkozik tehát első fejezetében a talaj terme­lékenységének helyreállításával, amely nélkül terméseink tartó­san -nem javulhatnak. Maga a jó termőföld azonban még nem minden. Nem csupán a kutatók, a gazdák i-s tudják, hogy kor­szerű, agrotechnika, gondos növényápolás és jó vetőmag nélkül a trágyázott talaj sem adhat jó termést. Az állatállomány fejlődése biztosítja lakosságunk ellátását több tejjel, több zsírral, hússal, több gyapjúval. Ugyanakkor a na­gyobb trágyatermés'visszahat a talaj termelékenységére is. Az ezzel kapcsolatos intézkedések csak akkor lehetnek eredményesek, ha jobb szervezéssel, korszerűbb, jobb gépekkel, s a mezőgazda- sági szakemberek fokozottabb bekapcsolásával segítjük a munka te rmelékenységét' A párt és a kormány a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatát, a nép életkörülményeinek megjavítása, a ma­gyar föld felvirágoztatása érdekében hozta. Hisz fejlesztenünk teli a könnyű- és élelmiszer-ipart, jelentősen bővítenünk kelj a közfogyasztási cikkek termelését. Ennek eléréséhez pedig gyorsí­rt ütemben kell fejlesztenünk mezőgazdaságunkat, amely a lakosságot élelmiszerrel, a könnyű- és élelmiszeripart nyers­anyaggal látja el. Tehát az életszímvonalemelkedés anyagi felté­teleit elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján kí­vánja pártunk és kormányunk biztosítana. E mezőgazdasági Programm megvalósítása az egész magyar nép ügye. Hegedűs András elvtárs mondotta a Központi Vezetőség ülésén: „A mező- gazdasági termelés általános fellendítése mindenekelőtt a pá.t- ogok lelkes és fáradhatatlan munkáján múlik. Csak a- párt képes mozgósítani a dolgozókat városban és falun egyaránt e hatalmas pr gr - mm végrehajtására és irányítani ezt a hatalmas és sokol­dalú munkát, amely a mezőgazdaság rendkívüli elmaradottsága 'elszámolásáért most kezdetét veszi.” Ahhoz, hogy a falusi pártszervezetek céltudatos, szervező és meggyőző munkát folytathassanak a falusi lakosság körében és mozgósítani tudják azokat a mezőgazdasági Programm végrehaj­tására — fáradhatatlanul tanulmányozni keil a mezőgazdasági programmot. Éneikül nem lehet szó ai falun folyó agitációs munka megjavításáról, mert bármilyen teljesek és konkrétak is az irány­elvek, ha azokat párttagjaink, népnevelőink nem ismerik, nem képesek ezen irányelvek megvalósítására mozgósítani a mezőgaz­daság dolgozóit. A mezőgazdasági programm olyan agitációs ér­veket ad a népnevelők kezébe, amilyenekkel a földosztás óta nem rendelkeztek. A falvakban, állami gazdaságokban, gépállomásokon, mező- gazdasági termelőszövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban most tanulmányozzák a határozatot, most ismerkednek azokkal a konkrét feladatokkal, amelyeknek végrehajtói a mezőgazdaság dolgozói lesznek. Most kell tehát ai felvilágosító szó. hogy a dol­gozók tisztán lássák mikor, mit, hogyan és miért kell megvaló­sítani. Azonnal szükség van az agitáció megjavítására, mert nép­nevelőinknek el kell vinniük mindenkihez a határozatot. A párt- szervezeteknek tehát most különösen nagy gondot kell fordítani a felvilágosító munkára, felolvasásokat, beszélgetéseket, előadá­sokat és beszámolókat kell tartaniok a mezőgazda-sági programm anyagáról. Ez most a falusi politikai munka legfőbb tartalma, s ez kell hogy legyen a jövőben is. Persze súlyosan tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mezőgazdasági programm megmagyará­zása idlélegzetű, gyorsan végetérő kampányt jelent. A poli­tikai, h ivilágosíió munkának állandónak, magasszínvonalúnak í-ih lennie. És ez a politikai agitáció csak akkor hatékony, ha sz.rcc kanalaiban van a gazdasági feladatokkal, amelyeknek megoldását több helyen már meg is kezdték. Például a termelő- szövetkezet: tagság körében folytatott agitációs munka csak ak­kor lesz eredményes, ha a. tagság megérti, hogy anyagi jólétének növelése, a munkaegységre kifizetett részesedés, a természetbeni , s rénzbeni jövedelem emelése csakis úgv lehetséges, ha minden módon fejlesztik a közös gazdaságot, növelik a földek termés­hozamát, fejlesztik az állattenyésztést. így gondolkoznak ma már a cered-tótujfalui Búzakalászban, ahol új juhaköH építenek a nö­vekvő juhállomány számára. Példának hozhatjuk fel a kisterenye: Vörös Csil'ag tsz-t is, amelynek tagsága ez évben növelni fogja a sertésállományt. Tehát a politikai és a gazdasági feladatok helyes összekapcsolása egvet jelent a több zsírral, hússal, gyapjúval, a gazdagabb életmóddal: a mezőgazdasági programm sikeres vég­rehajtásával. A párt-politikai munkai a gazdasági sikerek aiapja. Igv most már nem nehéz megái lapítani, hogy azok a pártszervezetek, népneve­lők, akik nem tanulmányozzák mélyrehatóan, helyesen a mező- gazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatáro­zatot, nem tudnak ;— de nem is tudhatnak — hatékonyan bele­avatkozni a mezőgazdasági programm végrehajtásáért folyó harcba. Ezért most az a legfontosabb feladat, hogy a járási párt- b:z-ottságok megtanítsák az alapszervezetek vezetőségét a határo­zat tanulmányozására, ismertetésére, hogy azok az újtartalmú, po­litikai felvilágosító munkán keresztül napról-napra, úrra és újra meg tudják nyerni a tömegeket a határozat végrehajtásának. A harcos, szervező, konkrét, politikai agitációna-k azt kelt ered­ményeznie, hogy minden dolgozó paras-j megismerje a határoza­tot. Segítsenek kidolgozni e határozat alapján a helyi terveket, amelyek számba veszik az összes helyi lehetőségeket és erőfor­rásokat. Álljon helyt, kezdeményezzen, vezesse a dolgozókat min­den pártszervezet a maga helyén, minden kommunista a maga helyén, mert így válik valóra egész népünk ügye, az egész párt ügye: a mezőgazdasági határozat AZ EGÉSZ DOLGOZÓ NÉP ÜGYÉRŐL BESZÉLNEK... Gömöri Henrik, a megyei tanács agronómusa: Mezőgazdaságunk előtt nyitva áll az út a helyi lehetőségek kihasználására A mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló párt- és miniszterta­nácsi határozat és Hegedűs eiv- társ beszámolója mezőgaizdBsá- gunk általános fejlesztése szem­pont]' ábó], megyénkben is óriási horderejű, a lefektetett irányel­vek világos utat mutatnak mun­kánk további viteléhez, A beszámoló olyan sokoldalú és tárgyilagos, hogy minden pontjával való részletes foglal­kozás esetén a,z egész újság ke­vés lenne, azonban megyei vi­szony latban mégis szeretnék egypár kérdéssel foglalkozni. A kenyérgabona termés átlagá­nak ka-tasztráiis holdanként! 1—1.5 mázsával való felemelésé­nél kezdem. Ha megyénkben a kenyérgabonát a vetésforgónak megfelelő helyére helyezzük, ha az alapvető előkészítő, agrotech­nikai műveleteket maradéktala­nul elvégezzük (mélyebb szán­tás, beérett morzsái,ékos talaj, idejében való nemesíts;t, csiává- zoít vetőmaggal való keresztso- ros vetés) aiz említett termés- többletet már megkaptuk. Most hozzáveszem a tavaszi fejtrágyá­zást, fogaisolást (heragerezési), a gyomtalanítást, az. idejében valló szemveszteség nélküli ara­tás.!, hordást és csépi ést, máris tűkéijesíteítük a kitűzött felada­tokat. Természetesen a nagyobb termés elé réséhez megfelelő mennyiségű csapadék is szüksé­ges. De hai a fentieket betartjuk, kellemetlen meglepetés nem ér­het bennünket, sőt kenyérgabona- problémánk is megoldódik. Ezen műveletek, kivéve a műtrágyá­val való fej“rágyazást, minden különösebb anyagi befektetés né! kiül keresztülvihetők. Megnövékedéit állaté Horné ­nyűnk az edd'ginéj sokkal több és fehérjében gazdag takarmány és takarmánygabona termeléséi kívánja. Nem miiJTdegy aiz, hagy egy levágott szarvasmarhában 200 vagy 300 kilogramm tiszta hús van. Megyénkben például a levágott hízotíseriések átlag- súlya — kukorica ég árpa hiá­nyában — 125—130 kilogramm, holott azokat 150—160 kilog­rammos súlyra lehetne,^ megfe­lelő mennyiségű takarmány ete. tésível felhizlalni. A súlytöbblet 90 százaléka pedig zsírban je­lentkezik. De vegyük csak a szarvas- marhát. Az lenne a helyes, ha például a naigykereszturi tsz, vagy Kovács György egyénileg dolgozó paraszt istái lójában 15—16 literes törzskönyvezett te­henek állnának, nem pedig a vá­sáron összeszedett, legjobb eset­ben 8—10 literesek. Igaz, hogy a kitenyészte.t, törzskönyvezett szarvasmarha nevelése drágább, de ha a napi 7—8 liter tejdiffe­renciát csak négy hónapos időre is szabadpiaci áron számolom, már meg is térült a különbözet. Megyénkben igen sok hasz­navehetetlen terület van, ami mezőgazdasági termelésre nem alkalmas. Azonban gyümölcs, és szőlőtermelés, ezen a területen- igen kifize.ő lenne. Például a pásztói járás déli restén a ha­zai szőlő, diósjenő környékén a téiikörte, Sámsonháza vidékén a besztercei szilva, a balassagyar­mati járáis homokasialbb vidékén pedig a földieper fizetne jól. Annak ellenére, hogy me­gyénket nem szeli át bővizű folyó, amelynek segítségével biztosítani tudnánk az öntözést, azonban a. helyi adolaágoik fel­kutatásával találunk más lehe­tőségeket. Ezek kihasználásával sokat segíthetünk megyénk la­kosságának zöidségellátááában. A gépesítés fejlesztése helyes és kíválnatas, azonban a gépe­sítést egyes helyien oly mérték­ben kell alkalmazni, ameddig azt gazdaságosan ki _is _ lehet használni. Megyénk területén kü­lönösen a szécsényi, Salgótarján’, járásban, éppen ezért az. i@ás ál­lományt kellene inkább fejlesz­teni. Tervüket (talaijimmka, ve­tés. aratás, trágyahordás) gépi erőre állították be. A munkála­tok legtöbbször összetorlódnak üzemzavar, késői táv aszod ás esős időjárás, stb. miatt a gé­pek nem tudnak dolgozná, .vi­szont a tsz'-ek ragaszkodnak a szerződéshez és várnak. Persze ilyenkor ai munka megkésik, vagy egyáltalán nincs is elvé­gezve. Ä két járás, domborzati viszonya mi-alt a gépek nem is tudnak megfelelő mennyiségű és minőségű munkát végezni, de amikor már minden kötél sza­kad, a lassú, egyoldalú szántás­hoz folyamodnak. Ez azonban ta'ajvár.doriásí idéz éő, ami a termőtalaj elvékonyodásót vonja maiga után. A mi célunk pedig éppen a talaj vastagítósa. Nagy munka vár a. tervek el­készítésénél és végrehajtásánál az agrónómusokra. Hiszen gon. do'juník csak arra., hogy egy' épü­let csak akkor lehet tartós, na az alapokat hozzáértéssel, szak­szerűen rakjuk le. Megyéink' me­zőgazdasági termelésének fel­emelésében ped'.g minden jóta­nácsra szükség van,. Összefo gunk, s sikerül olyan tervet ke szíteni, amelynek végrehajtásá­val! a kormányprogram,mban ki­tűzőt; célokat megvalósítjuk, ső túlszárnyaljuk. Lizsnyánszki Antal, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke : A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megnövelte felelősségünket A kormány programmja már 1953 második felében fo­kozottabb felelősség elé állí­totta a Salgótarjáni Acéláru­gyár műszaki és fizikai dolgo­zóit a közszükségleti cikkek gyártása terén. Ez a felelősség 1954. évi tervünkben még job­ban fokozódik, mert a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének és a miniszterta­nácsnak a mezőgazdaság fej­lesztésére hozott határozata további feladatok végrehajtá­sát szabja meg számunkra. A Salgótarjánit Acélárugyár 1954-ben 1720 tonna mezőgaz­dasági gépalkatrészeket — kö­zöttük ekealkatrészeket, kész ekefejeket, kultivátorolcat, bo­ronatárcsákat stb. — termel. Míg 1953-ban csak ekealkatré­szeket gyártottunk, addig 1954-ben az újabb feladatok mellett 10.000 darab fogatos szerelt ekefejeket is készítünk, amit részben az egyéni gazdál­kodók, részben pedig a nagy­üzemi mezőgazdálkodás ren­delkezésére bocsátunk. A Köz­ponti Vezetőség és a miniszter- tanács határozata értelmében a mezőgazdasági termelés gé­pesítésére és a gépállomások munkájának megjavítása ér­dekében 1954-ben a traktor- gyártáshoz 400.000 darab ko­vácsolt kapaszkodót és húzott rúdacélt gyártunk. A tárcsás boronához pedig 120.000 darab boronatárcsalapot, sajtolt ka­pakeretet és késeket. A siló­záshoz 40.000 darab silókést, míg a traktorekéhez szántóva­sakat és kormánylemezeket keszt.aiik majd A mezőgaz­dasági gépalk k észek és sze­relvények mell. igen fontos és a mezőgazdaságban nélkü­lözhetetlen szerszámokat gyár­tunk. Ezek közül is elsősorban a különböző típusú villák gyártását kell kiemelnünk. 1954-ben 180 százalékkal több mezőgazdasági villát fogunk biztosítani a dolgozó paraszt­ság számára. Gyártási ter­vünkben szerepel 1100 tonna szekértengely, 100 tonna ge­reblye elkészítése is. A fen­tieken kívül egyéb, igen fontos árufajták termelésének kifej­lesztése már folyamaiban van. Ilyenek például a lópatkósa- rolc, különböző huzalféleségek és huzalszegek készítése. Csu­pán szegekből több mint 50 ezer tonnát gyártunk 1954-ben. 1953- ban meglehetős lemara­dás mutatkozott az ekekor- mánylemezek gyártásában. A gyár műszaki vezetősége ezt a hiányosságot saját erejéből kívánja megoldani, mégpedig úgy, hogy az acélöntődében tervbevettük a kormányleme­zek részére szükséges minősé­gi triplex-öntecsek gyártását, amelyet az ózdi hengerműben készíttetünk ki. A mezőgazda­ság részére igen fontos szer­áruk a különböző kapatípusok. A kapák tömeges gyártása ér­dekében 1954-ben feltétlen fo­kozni fogjuk a kapák hengere­léssel történő előállítását. Eze­ken kívül még számos más mezőgazdasági szerárut is gyártunk, közöttük 200 tonna fejszét, 200 tonna csákányt, kovácsolt ásókat, lapátokat és kaszaverő szerszámokat. 1954- ben tovább folytatjuk harcunkat a minőség megjaví­tásáért. Ez$rt nagyobb gondot fordítunk az alapanyag átvé­telére, hogy a gyártásba csak­is olyan anyagok kerüljenek, amelyekből kifogástalan áruk készíthetők. A termelékenység fokozása érdekében újabb beruházáso­kat is eszközlünk, mégpedig olyan helyen, ahol elsősorban is a lakosság áruellátását tud­juk fokozottabban biztosítani. A huzalszeg gyártására már 1954 elején 20 darab új szegve­rőgépet állítunk munkába. A lópatkósarok gyártására több csapmaró és menetmángorló gép üzembeállítását tervezzük az év elejére. Ahhoz, hogy az 1954. évi terv feladatokat sikeresen vég­rehajthassuk, a termelékeny­ség növelése mellett a dolgozók munkakörülményeit is kedve­zőbbé kell tennünk munkavé­delmi beruházásainkkal. 1954- ben megépítjük a kazánházi és főműhelyi fürdőt, míg a gazdasági szerszámárugyár b - üzeme részére üzemi WC-t lé­tesítünk. Ugyancsak ebben az üzemben megépítjük a szalag­csiszoló-porelszívó berende­zést. Elkészítjük a gyári teher­felvonó biztonsági berendezé­seit, továbbá a daruk emelő- motorjának végkikapcsoló be­rendezéseit. A salakkötélpálya csilléi alá a veszélyes helyeken biztonsági hálót szerelünk fel. Ezek mellett még számos ki­sebb munkavédelmi beruhá­zást is tervbevettünk a mun­kakörülmények m gja - .tása céljából, amelyek mind-mind a Központi Vezetőség és mi­nisztertanács határm j. iának AZ ÚJ TERVÉV ELSŐ NAPJÁN A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁ­SZATI TRÖSZT üzemeinél az új tervév zökkenőmentes be­indítása érdekében lelkes elő­készítő munkák folytak. Az új tervév első műszakjának ter­melése ennek ellenére a szén­medence legtöbb üzeménél nem hozta meg a várt ered­ményt. A bányavállalatok kö­zül az első műszakon egyedül a mizserfai vállalat dolgozói érték el a 100 százalékot. Az üzemek közül pedig a kistere- nyei vállalat Újlak II. lejtős­aknája került az élre 108 szá­zalékos eredményével. Ebben az üzemben Kolocsányi Ferenc csapata az előirányzott 11.4 csille helyett 19-et rakott, Sze­lei Béla csapata pedig 9.7 csil­lés terve heljrett 15 csille sze­net termelt. A szénbányászati tröszt többi üzemeiben azonban jelentősen visszaesett a termelés. A zagy­vái vállalat dolgozói például, akik decemberiben átlagosan 111.9 százalékos tervteljesítést harcoltak ki, az új tervév első harmadában mindössze 60.8 százalékot értek el. A mátra- nováki bányászok decemberi ill.6 százalékos eredménye is 89.8 százalékra csökkent az új tervév első műszakján; Az első termelési nap befe­jezése után mégis legtöbb üzemnél megjavult az ered­mény. Az új tervév első mun­kanapján bányavállalataink az alábbi sorrendet érték el: Mizserfa 104.8 Nagybátony 100.2 Ménkes 100.1 Róna 100 Kártyás 100 Kisterenye 100 Tiribes 98.6 Mátranovák 94.3 Zagyva 86.5 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 99.3 százalékkal zárta az új tervév első termelési napját. * A SALGÓTARJÁNI ACÉL­ÁRUGYÁR dolgozóit az 1954-es tevév első munkanapján fúvós- zenekar fogadta. Jó hangulat­ban kezdődött az első műszak, miközben a gyárrészleg mű­szaki vezetői, majd a dolgozók üzemrészenként röpgyűléseket tartottak, ahol megszabták ter­melési feladataikat. Az acéláru­gyárban ez alkalommal a szeg­verő üzem dolgozói harcolták ki az első helyet 155 százalé­kos teljesítményükkel. Második helyre a vasöntöde került 103.3 százalékkal, a hideghengermű 100.3 százalékos eredményével pedig a harmadik helyet fog­lalta el az üzemek közötti ver­senyben. A ZAGYVAPÄLFALVI ÜVEGGYÁR dolgozóinak és műszaki vezetőinek jó előké­szítő munkája zökkenőmentes­sé tette az új tervévre való át­menetet. A gyár dolgozói az első munkanapon 106 százalék­ra teljesítették húzási tervüket. A gépüzem brigádjainak verse­nyében a negyedik csoport ke­rült az első helyre, a harmadik csoport pedig a második helye­zést harcolta ki. Az egyéni dol­gozók közül Jászfalvi Walter sztahanovista vágó 180 száza­lékos eredményével az új terv­sikeres megvalósulásai céloz- j évben is biztosította magának zák. j az első helyet,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom