Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)

1953-12-12 / 99. szám

■■■■■■■■■ 1 1953 december 12. . ■' ' ; ‘ ‘ : ' 1,11 1.1.1 . i SZABAD AOGRAD LEVELEINK NYOMÁBAN A DOLGOZÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A NAGYBÁTONYIÜZEMEKBEN Lapunk december 9-! számá­ban már foglalkoztunk a nagy­ba tony i levelezők által feltárt hiányosságok kivizsgálásának eredményével. Azok ai hiányos­ságok a nagybátonyi dolgozóik nyugodt családi életkörülmé­nyeit akadályozták, de nagy­mértékben kihatnak a terme­lésre is. Leveleink egyrésze a nagybátonyi élet egyéb hiá­nyossága ira, f ogy a téko sságailr a mutatnak rá. A Aíagyiiátonyi Szénbányák igazgatóságán — mint arra levélíróink is rá­mutatnak — az egyes osztály- vezetők és a hivatali pártszer-' vezet ellenőrző munkájának hiá­nya miatt a beosztott szellemi dolgozók rendszeresen elhagy­ják munkahelyüket a munkaidő alatt és nem egyszer órákat, sőt több esetben félnapokat töltenek el különböző vásárlással. Bár-í minden lehetőség megvan arra, hogy a munkaidő letelte után vásároljanak. Már hosszú idő óta ilyen laza a munkafegye­lem. Megszilárdítása érdekében mégis keveset tettek a párt és a gazdasági vezetők. Sőt a tűr­hetetlen állapot megszüntetése helyett az őszinte szavaikat ki- fnondó dolgozóikkal „különöskép­pen’1 foglalkoznak. Nem csoda^ 4ha az egyik levélíró a bírálat el­fojtásáról ír. Romár Sándomé takarítónővel például diploma­tikusan jártaik éi. Kómámé hosz- szú ideig takarította az igazga­tóság helyiségeit. Egy alkalom­mal kérdőre vonták: hová tűn­nek el a vizespoharak? A taka­rítónő — mit sem sejtve — őszintén elmondotta, hogy az egyik osztályon az esti órákban mulatoztak és oda y,csoportosí­tották” a poharakat. Ezekuíán minden megmozdulását figyel­ték. A legkisebb mulasztására is figyelmeztették. Azelőtt hosszú hónapokon keresztül nem vették észre, hogy „hanyag munkát” végzett Romár Sándomé. Az eset megtörténte után pedig egyre porosabbnak tűntek az asztalok, kifogás alá esett at ta­karítás. Kómámé rövidesen arra kényszerült, hogy elhagyja munkahelyéit — az őszinte szót nemtűrő mulatozók örömére. En­nek az eseménynek legjobban Papp Dezső műszaki rajzoló őrült. Papp Dezsőt Nagybátonv és környékének lakói nem a> jó munkájáról, hanem az erkölcs­telen életéről, züllöttségéről, a jampec szokásos maijmolásáró! ismerik. A léhűtő életmódot nem akárkitől örökölte, hanem alpjá­tól, aki egykor ai Magyar Élet Pártja vezérigazgatója címet viselte. Az igazgatóság kommu­nistái, becsületes dolgozói még­is megtűrik maguk között. Ez az éberség alapos eltompulását jelenti. De nem kisebb felelős­ség terheli ezért a gazdasági funkciónáriusokait. Még azt Is megengedik, hogy a dolgozó« ügyes-bajos dolgait olyan sze­mélyek intézzék, mint Láng Fe. renc az SZTK osztályvezetője, aki a múltban szerzett „érde­meiért” hadnagyi rendfokozatot kapott, végül mint keref.egéoy fejezte be katonai pályafutását. A Nagybátonyi Szénbányák Igazgatóságán a fegyeVm lazu­lása, az éberség eltompul ása olyan szellem kialakulásához ve­zetett, amelyben kölcsönösen el­nézik egymás hibáit, durván el­fojtják a dolgozók vélemény- nyilvánítását. Igazat kell ad­nunk levélíróinknak, amikor az ilyen állapot azonnali felszá­molását követelik. Az Anyagellátó Vállalat dolgozói sem használják ki n munkaiidőt — tartalmazza egy másik levélírónk levele. Reggel 6 órakor kezdenek, de féltlzen- kettőkor már a konyha körül találni őket. Különösen az ad­minisztratív dolgozók szeretik sétálgatással eltölteni az időt. Ök mutatják a rossz példát. A munkafegyelem lazasága pedig zavart idéz elő az anyagellátás területén. Különböző méretű anyacsavarok, szerszámok, acél- és fa,anyagok hiányában akado­zik a csillék kijavítása. A munkafegyelem területén uralkodó állapotok annál is sú­lyosabbak, mert arra már több’ alkalommal felhívták Hegyi elv­társ, a vállalat igazgatójának figyelmét. Bár történtek intéz­kedések már ai munkafegyelem megszilárdítása érdekében, párt­vezetőségi ülésen, értekezleten is beszéltek a szocialista szilárd munkafegyelem megteremtéséről, de az elért eredmény ezen a téren még ntindig nem kielé­gítő. A 1 gopuicm dolgozóinak eredményes mun­kájáról számolnak be a szer­kesztőségünkbe érkezett levelek. A Szolgáltató Vállalat üzemei közül kiharcot,Iák az elsőséget és elnyerték a vándorzászlpt. Az eredmények mellett azonban ko­moly hiányosságok akadályoz­zák a termelés fokozását. A gép­műhely dolgozói keményen küz­denek azért, hogy az elsőséget termelési eredményük növelésé­vel továbbra is megtarthassák. A vezetőség nemtörődömsége azonban csökkentette a verseny- szellemet. Elhanyagolták a szta­hanovista mozgalom fejlesztését. Palhuber Béla esztergályos már hosszú hónapok óta sztahano­vista szinten felüli teljesítményt ér el. A november 7-i verseny- szakaszban is 287 százalékos eredményt harcolt ki. amelyet az Utóbbi idők folyamán még to­vább növelt. Mégsem terjesz­tették fel sztahanovista kitünte­tésre. A hibái forrása abban rej­lik, hogy a pártszervezet vezetői nem végzik el megfelelően a rájuk bízott feladatokat. Az ak­tívákat, pártcsoportbizalmiaikat nem mozgósítják a feladatok végrehajtására. Már közel két hónapja nem tartottak a kom­munisták részére taggyűlést. X dolgozókkal való foglalkozás el­hanyagolása azt váltotta ki, hogy a szakmunkások nem ér­deklődnek a vezetők/ iránt. Nem tartják kötelességüknek az érte­kezleten való részvételt. Ennek következtében a november 2fi-i szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlést sem tartották meg, meri csak egynéhány dolgozó jelent meg az értekezleten. „ívek óta nem orvosolják panaszunkat.. „Évek óta fennálló pana­szunkra kérünk orvoslást, mi a nagybátonyi bányaművelő tech­nikum hallgatói. Közülük 52' hallgató Szorospatakon, vala­mint Kossuth és Katalin üzem­nél dolgozik. Már harmadik éve kérjük a vezetőséget, hogy uta­zásunkat biztosítsák. ígéretet bőven kaptunk, de annak meg­valósítása mind a mai napig elmaradt. Kérésünket könnyen lehetne teljesíteni, ha a szenet szállító kisvonat után eigy-két személyszállító kocsit kapcsol­nának, de fai vezetőség határo­zott intézkedést ez ügyben még nem tett. így a mozdonyvezetők egyike-másüka a megállás he­lyett inkább fokozza a sebessé­get. Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk hét és fél - kilométert gyalogolni, vagy a veszélyesebb megoldást válasz­tani, a> robogó, szenet szállító vonatra felugrani.” A technikum hallgatói jogos kérése ezidáig nem nyert elin­tézést, bár 7—8 hónapnál ezelőtt Fenyvesi József a Szolgálta ló Vállalat üzemvezetőjének a nagybátonyi igazgatóság java­solta, hogy a meghatározott he­lyekre minden nap égy órára biztosítson gépet, amely a hall­gatókat leszállítja. Fenyvesi elvtárs megfogadta, hogy ezt a, javaslatot megvalósítja,, de az ígéretet nem követték' tettek! Az MTH 209-számú ipari tanulóintézet konyhájának ellátásánál is igen nagy a felelőtlenség. Közel 400 tanuló étkeztetéséhez 60 darab törött, repedezett csésze áll ren­delkezésre. Ezenkívül egyetlen ivópohárral sem rendelkezett az intézet. Hiányoztak a kések, vil­láik, így a tanulók kirántotthúst i,s kénytelenek voltak kanállal elfogyasztani. Mindezekre a hiá­nyosságokra már több esetben felhívták Német Imre telepvezető és a Felsőmagyarország! Üzem­élelmezési Vállalat Igazgatósá­gának figyelmét. A közelmúlt­ban mintegy nyolc jegyzőkönyv készült, amelyek e mulasztáso­kat tartalmazták. A megrendelt árukat már leszállították az in­tézet részére, de már több mint egy hete kicsomagol at! anul a konyha melletti raktárban hever. Súlyos hiba, hogy a legény- szállóban lakó bányászok ré­szére az MTH-intézetből való­sággal el kell lopni a,z élelmi­szert. Vadkerti Tibor, az intézet Igazgatója kereken kijelentette, hogy az ő raktárukból a bányá­szok részére nem szabad élel­miszert kivinni. Pedig a legény- szállóban lakó bányászok élel- miszerkészleteinék nincs külön raktára, ezért az intézet raktárá­ban helyezték el a készletet. Vadkerti Tibor elvtársnak lát­nia kellene, hogy ez csak szük- szükségimegoldás és kellő ellen­őrzés mellett megengedheti, hogy a bányászok részére az é'e'mlszerit ott raktározzák, s abból a meghatározott időben, a napi étel elkészítéséhez szüksé­ges élelmet elszállítsák. Az intézet elkülönülését sem­miseim igazolja jobban, mint az a tény, hogy a tulajdonukban lévő burgomyháuiozógépet — mely nincs kellőképpen kihasz­nálva — nem bocsátják a le­gényszálló konyhaszemélyzeté- nek rendelkezésére. Vizsgáltaink során meggyőződtünk arról, hogy levelezőink nem ok nélkül foglalkoznak jogos panaszukkal. Nagybáíony jelen, tős részét adja a nógrádi, szénmedence á'tal termelt szénnek. A nagybátonyi szénbányák és a különböző kiszolgáló vállalatok kebelében jelentős számú dolgozó harcol a széntermelés tervének túlteljesítéséért. A levelek, valamint a levelek nyomán indított vizsgálat arról tanúskodik, hogy a vezetők egész sora a dolgozók véleményének meghallgatása, jogos panaszai azonnali kijavítása nélkül látják el feladatukat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vezetés nem lehet jó és csak a sorozatos hibák forrása. Helyes lenne, ha a nagybátonyi pártbizottság, valamint az egyes vállalatok, üze­mek pártszervezetei a Központi Vezetőség október 31-i határoza­tának szellemében megtárgyalnák a dolgozókkal való törődés helyzetét. Elsősorban a pártbizottságnak, a pártszervezeteknek kell megerősíteniük kapcsoltukat a dolgozókkal és azután meg­követelni a gazdasági vezetőktől, hogy legfőbb kötelességüknek, a dolgozókról való gondoskodást tekintsék. F—M Legyünk méltó utódai a liarcosmultu nógrádi bányászoknak — Levél a szerkesztőséghez — Örömmel olvastam a „Sza­bad Nép”-ben, hogy bányá­szatunk élenjáró dolgozói szé­leskörű mozgalmat indítottak el, amelynek célja: az új, a bányászatban még idegenül mozgó dolgozók nevelése és bevezetése a fejlett módsze­rekkel dolgozó szocialista bányászaiba. Ez a mozgalom nagy segít­séget nyújt nekünk, toborzott dolgozóknak. En magam _ is csak 1951-ben láttam először bányát, amikor mint toborzott dolgozó, jelentkeztem a szo­rospataki bányaüzemnél. Ne­kem, aki azelőtt kőműves, illet­ve földműves munkát végez­tem, kissé szokatlan volt, de azért elejétől fogva tetszett az új élet. Nem is várakoztam so­káig, hanem családomat is el­hoztam Nyíregyházáról. Ma már több mint két éve dolgozom Szórospataikon. Azo­kat a nehézségeket, amelyek eleinte megnehezítették mun­kámat, új munkatársaim és erős elhatározásom segítsé­gével sikerült leküzdenem. Volt azonban nálam is egy válsá­gos idő, amikor majdnem ttt- ha'gytam a bányát. Tavaly ta­vasszal apám meghalt és föld­je gazdátlanul maradt. Anyám nagyon kért, hogy menjünk vissza, műveljük közösen a földet. Sokat gondolkoztam ezen akkoriban. Csábított a föld. Munkatársaim, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgoz­tam ys akik annyi türelemmel foglalkoztak velem, nem akar­tak beletörődni abba, hogy itt­hagyjam őket. Beszéltek mind­azokról a kedvezményekről, amelyekkel kormányunk gon­doskodik a bányászokról. Fel­tárták előttem a jövendő ké­pét, amikor a mi bányánkat is gépesítik és egyre könnyebbé válik a munkánk. Elmesélték, hogy hogyan éltek az elmúlt világban: milyen volt akkor a bányászok élete. Csakhamar megértettem, hogy nekem itt a helyem a bányánál. Hiszen magam is napról napra lát­hattam, hogy pártunk és kor­mányunk mennyire törődik ve-, lünk. Családommal együtt 2 szobás, fürdőszobás szép la­kást kaptam az épülő bá­nyászvárosban. Még minden évben kaptam hűségruhát, azonkívül tavaly 400, az idén pedig 670 forint hűségjutalmat kaptam. Mindezeket összegezve nem volt nehéz a döntés: ittmarad- tam a bányánál s inkább anyámat hoztam el; rábírtam, hogy mondjon le a földről. El­határozásom megerősítéséül az idén vájártanfolyamra irat­koztam, s ha sikeresen vizsgá­zom, végre mint vájár dolgoz- hatom tovább. Örömmel látom, hogy mi­lyen szeretettel foglalkoznak velünk. új dolgozókkal a régi, tapasztalt bányászok, Ennek csak újabb tanújele az a moz­galom, mely olyan kiváló szín. hanovisták kezdeményezéséből született, mint például Buda­vári Károly Mizserfán, hogy munkánkat könnyebbé és ered­ményesebbé . tegye. Akkor azonban, amikor a bányák régi dolgozói segítségünkre siet­nek, nekünk, ú j dolgozóknak is meg kell mutatnunk, hogy erre a segítségre méltók vagyunk és mi is tapasztalt, élenjárt bányászokká akarunk válni. Sokat gondolkozom mos* tanában azon, hogy üzemünk- nek mennyi temaradást okoz­nak az igazolatlanul mulasz­tók. Úgy látom, hogy különös­képpen az új bányászokkal, toborzott dolgozókkal van baj. Különösen bérfizetés napján vagy az azt követő napokon sok az indokolatlanul távol­maradó. Ezek a felelőtlen dol­gozók sokszáz tonna szénnel károsítják meg népgazdasá­gunkat. Ezért én elhatároztam, hogy válaszul a bányászat legjobb dolgozóink mozgalmára, fel­ajánlást teszek. Munkába, mint ahogyan eddig is — ezután is pontosan fogok járni és 1953 december 1-től 1954 december 1-ig míg ezt a fogadalmat meg nem újítom — egyetlen igazolatlan kimaradásom sem lesz. Vállalom, hogy felvilágo­sító munkát végzek toborzott dolgozótársaim között, hogy ők se okozzanak kárt üze­münknek igazolatlan mulasz­tásokkal. Felhívom a medence összes új dolgozóit, hogy csat­lakozzanak vállalásomhoz. Pontos, fegyelmezett munkával adjunk minél több szenet a hazának! Végezzünk olyan munkát, hogy a harcos múltú nógrádi bányászoknak méltó utódai lehessünk mi, toborzott munkavállalók. Virág János NÓGRÁD KÖ Talán tízszer rohantunk bele és ugyanannyiszor hagytunk a hátunk mögött egy-egy sűrű köd- szakaszt, amikor Becske község határán lévő útjelző azzal nyug­tatott meg, hogy négy kilométer után elérjük Nógrádkövesdet. így is volt. Néhány perc múlva az útról letérve rövid szerpentin után hatalmas, égbemeredő vas- szerkezetek között elhaladva, egy tetszetős kőépület előtt álltunk meg. Szóval ez lenne aiz a> kőbánya. A Galgai-patak partján a bércéii Fogacsi-hegy alatt van ez a korszerűen, modernül felépített kőbánya telephely. A hegyek oldaláról beláthatat­lan hosszúságban több irányból húzódnak a sodronykötélpályák. Egyikük a szandál, másikuk a beroeli üzemegység felől húzódik végig, egészen ide a Fogacsi- hegy alá. A sodronykötélpályák egy hatalmas épülettömbbe tor­koljanak bele, az épület másik végéiből pedig egy hosszú vas- váz között szállítószalag szórja a magasból egy jókora hegynek megfelelő kupacra a kőtörmelé­ket. A robbantás, a sodronykötél- pályán va'.ó himbálódzás, a ke­mény vasfogak között való zú- zódás után, még egy sor mun­kafolyamat következik, amíg Pest megyében, az Alföld min­den pontjában, ai vasútépítések­hez kerül a nehéz munka _ árán kitermelt kő. Fizikai és műszaki dolgozók, köztük 37 sztahano­vistával végzik ai 'kőtermelés sokrétű munkafolyamatát, hogy jobb utak és vasutak álljanak a dolgozók rendelkezésére. Már hosszú idők óta lázas munka, folyik a nógrádkövesdi kőbányában. Most azonban vala­hogy különösen és furcsán ha­tott, hogy a telephely szokat- .lam csendjében csak egy beton­keverőgép püf fogott. Az igaz­gatósági épület előtt egy-két tétlenkedő ember álldogál. Ezek arról beszélnek, hogy a párt- titkárokaf az üzemihelyeken le­hetne megtalálni, úgymondják, hogy most az ÜB-elnök is va­dászni ment, az igazgató meg valami üzemi ügyben van távol. Ez a tájékozódás, a. telephely csöndje és az ott tétlenül álló egy-két kőbányász valahogy fur­csa érzést keltett bennünk: hogy lehet az, hogy most, ami­kor a párt határozatának-és ai kormány programmjának meg­valósításáért, a dolgozó nép életszínvonalának emeléséért, szociális és kulturális életének megjavításáért ’folyik a harc, mégis ilyen állapottal találko­zunk. Az igazgatóságon Bede Imre főmérnök a jövőévi terv előké­szítésén dolgozik. Szabó Ervin tervfelelős a vállalat tervlema­radását számolgatja.. Az eszter­gaműhelyben Nagy Imre mélyen ai gép fölé hajolva, egy zúzó­géptengelyt szabályoz, Szaniszló Erzsébet és Sziaibó Ilona meg az üzemi konyhán forgolódik. Most azonban mindössze 42 főre főz­nek. A vállalat többi dolgozója hazament. Hazamentek » terme­lők, a kőtörök, de mindazok, akikre azt mondhatnánk, hogy a vállalat termelésének lelkét al­kotják. — Haza kellett küldeni az embereket — mondja a vállalat főmérnöke — mert - egyrészt nincs vagonunk, másrészt áram- korlátozás van és alig három órát tudnánk dolgozni. Aztán elmondja azt .is, hogy novemberben 185 óra volt az állásidejük, amiáltad több mint 30 százalék esett ki a termelé­sükből. Most már megértjük ezt a szokatlan csendet. Tudjuk azt is, hogy az igazgatósági épület bejárata előtt miért beszéltek feltételes módban az emberek. Pedig népgazdaságunknak nagy szüksége lenne a nógrádkövesdi kő'bányászoik lelkes munkájára. Pártunk és kormányunk a leg­utóbbi határozathozatal alkal­mával számításba vette ai szanr da.i és a berceli kőbányák ter­melését is. A bányavállalat a kormány­programul után mintegy nyolc­millió forint beruházást kapott a szandál új kötélpálya meg­építésére. Ezelőtt csak ai hegy oldalán volt bányaművelés, <ü most mind a. kétoldalion a'r' szint és iközépterraszművelés fo­lyik. Ugyancsak a kormánypro­gramul után filmvetítőgépet kap­tak a vállalat dolgozói ku’.túr- igényei'k fokozottabb kielégíté­sére. Azóta senki nem kapott pénzbüntetést, az erődben vé­gighúzódó úton, öt lámpa, gyul­ladt ki, hegy a berceli dolgo­zók veszélytelenül tudjanak köz­lekedni. Az elmúlt negyedévhez viszonyítva felére csökkent a balesetek számai. A jövő évben függetlenített munkavédelmi fe­lelősünk is lesz, hogy ai bal­eseték száma tovább csökken­jen. A tervezőintézet pedig je­lenleg speciális portaianító gép tervezésén dolgozik. Töhát az utóbbi hat hónapban sokait jai- vult a kőbányászok helyzete és kilátás van arra is, hogy a, jö­vőben még tovább javuljon. Az igazgatóság előtt! téren az egyetlen munkában lévő, pöfőgő betonkeverő gép körül azért le­het látni ai dolgozóik a'ko*óerejét. A budapesti Mélyépítő Vállalat kapta azt a feladatot, hogy a kőbánya dolgozói részére modern éttermet, üzemi konyhát, olvasó­szobát, öltözőhelyiségeket épít­senek. A szép épület, amelynek most folyik az alapozási mun­kája, hét helyiségből és két elő­térből fog állni. Szeil László fő- munkavezető tájékoztatása sze­rint december 31-re elkészítik ezt az épületet. Ezen igyekszik Vas Erzsébet segédmunkás is, aki a keveréket fürgén hányja, a „sa- rogjákra”, de esért iparkodik Naigy István kőműves is, aki ép­pen a betonpillér tüskéjét iga­zítja el a középső pilléren. — No, jöhet a beton — mond­ja, a kőműves, s amíg az egyik kezével a vasvázat tartja, ai má­sikkal 0 betontüske közepébe1 „tuszkolja” Hencz Máriáék „sa- roglyályáról” lezúduló keveréket. Egy másik helyen meg két lány éppen összedugja a fejét, és arról beszélnek, hogy a Gáb­rielt jól „lekapta!’ a munkave­zető. Aztán elmondják azt is, hogy a, Gábriel segédmunkás egy napi szabadságot kért, de ő ezt nem akarja megadni, meg hogy munkaközben, ha nem néz­nék rá, mindjárt megszökik és elmegy a kocsmába fröccsöt inni. Ilyesminek bizony nem sza­badna előfordulni. Ez a, fegyel­mezetlenség akadályozza az egész dolgozó nép nagyszerű programmja végrehajtását. De vigyázni 'kell a kőbánya vállalatvezetőinek Is, mert a mi hazánk ezer és ezer fajta szak­munkája olyan, mint egy igazi gépezet. Pontos és tervszerű kooperációt kell készíteniök üze­meinknek és vállalatainknak egymás között, ha hiánytalanul eleget akarunk tenni annak a nfimes megbízatásnak, .amellyel dolgozó népünk életét szebbé formálhatjuk. És amikor visszafelé jövet be­értünk az első sűrű, szürke, köd- szakaszba, arra gondoltunk, hogy a jövőben minden bizony­nyal fölszámolják a legapróbb hibáikat is, hogy dolgozó népünk életszínvonala, szociális és 'kul­turális élete ugyanúgy, mint azt pártunk és kormányunk határo­zatba foglalta,, ai nógrádkövsá? dolgozók segítségével tervsze­rűen és ütemesen fog javulni. (Orosz) Munkavédelmi verseny (Tudósítónktól.) A Központi Vezetőség június 27—28-j határozata részletesen foglalkozott a munkavédelmi kérdésekkel, a dolgozók munka­körülményeinek megjavításával. A határozatok figyelembevételé­vel a Salgótarjáni Acélárugyár vezetői arra törekednek, hogy megjavítsák üzemeikben a mun­kavédelmi helyzetet E feladat elvégzése érdekében november 1-én munkavédelmi versenyt in­dítottak, amelynek eredményei kénit a gyár üzemeiben csök-i kent a balesetek száma, megja­vult az üzemek tisztasága, meg­gyorsult 01 munkavédelmi újítá­sok bevezetése. A november havi értékelés alapján az üzemfenntartási gyár­részleg dolgozói lettek az elsők, mert a balesetek számát négy- gyei csökkentették, ugyanakkor három munkavédelmi újítást ve­zettek be. A második helyezést a gazdasági szeráru gyárrészleg dolgozói érték el, aikik & bal­esetek számát öttel csökkentet­ték és hat munkavédelmi újítást vezettek be. A harmadik helye­zést az öntödék, a negyedik he­lyezést a huzailmű gyárrészleg dolgozói érték e’. Az utolsó he­lyen a hideghengermű gyárrészJ leg dolgozói végeztek. A hideg­hengermű-üzemben október hóJ Paphoz viszonyítva, a balesetei/ száma kettővel emelkedett. A munkavéd'lmi versenyben egyénileg ai legjobb eredményi Longauer József, a huzalmif gyárrészleg vezetője érte aL

Next

/
Oldalképek
Tartalom