Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-12 / 99. szám
■■■■■■■■■ 1 1953 december 12. . ■' ' ; ‘ ‘ : ' 1,11 1.1.1 . i SZABAD AOGRAD LEVELEINK NYOMÁBAN A DOLGOZÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A NAGYBÁTONYIÜZEMEKBEN Lapunk december 9-! számában már foglalkoztunk a nagyba tony i levelezők által feltárt hiányosságok kivizsgálásának eredményével. Azok ai hiányosságok a nagybátonyi dolgozóik nyugodt családi életkörülményeit akadályozták, de nagymértékben kihatnak a termelésre is. Leveleink egyrésze a nagybátonyi élet egyéb hiányossága ira, f ogy a téko sságailr a mutatnak rá. A Aíagyiiátonyi Szénbányák igazgatóságán — mint arra levélíróink is rámutatnak — az egyes osztály- vezetők és a hivatali pártszer-' vezet ellenőrző munkájának hiánya miatt a beosztott szellemi dolgozók rendszeresen elhagyják munkahelyüket a munkaidő alatt és nem egyszer órákat, sőt több esetben félnapokat töltenek el különböző vásárlással. Bár-í minden lehetőség megvan arra, hogy a munkaidő letelte után vásároljanak. Már hosszú idő óta ilyen laza a munkafegyelem. Megszilárdítása érdekében mégis keveset tettek a párt és a gazdasági vezetők. Sőt a tűrhetetlen állapot megszüntetése helyett az őszinte szavaikat ki- fnondó dolgozóikkal „különösképpen’1 foglalkoznak. Nem csoda^ 4ha az egyik levélíró a bírálat elfojtásáról ír. Romár Sándomé takarítónővel például diplomatikusan jártaik éi. Kómámé hosz- szú ideig takarította az igazgatóság helyiségeit. Egy alkalommal kérdőre vonták: hová tűnnek el a vizespoharak? A takarítónő — mit sem sejtve — őszintén elmondotta, hogy az egyik osztályon az esti órákban mulatoztak és oda y,csoportosították” a poharakat. Ezekuíán minden megmozdulását figyelték. A legkisebb mulasztására is figyelmeztették. Azelőtt hosszú hónapokon keresztül nem vették észre, hogy „hanyag munkát” végzett Romár Sándomé. Az eset megtörténte után pedig egyre porosabbnak tűntek az asztalok, kifogás alá esett at takarítás. Kómámé rövidesen arra kényszerült, hogy elhagyja munkahelyéit — az őszinte szót nemtűrő mulatozók örömére. Ennek az eseménynek legjobban Papp Dezső műszaki rajzoló őrült. Papp Dezsőt Nagybátonv és környékének lakói nem a> jó munkájáról, hanem az erkölcstelen életéről, züllöttségéről, a jampec szokásos maijmolásáró! ismerik. A léhűtő életmódot nem akárkitől örökölte, hanem alpjától, aki egykor ai Magyar Élet Pártja vezérigazgatója címet viselte. Az igazgatóság kommunistái, becsületes dolgozói mégis megtűrik maguk között. Ez az éberség alapos eltompulását jelenti. De nem kisebb felelősség terheli ezért a gazdasági funkciónáriusokait. Még azt Is megengedik, hogy a dolgozó« ügyes-bajos dolgait olyan személyek intézzék, mint Láng Fe. renc az SZTK osztályvezetője, aki a múltban szerzett „érdemeiért” hadnagyi rendfokozatot kapott, végül mint keref.egéoy fejezte be katonai pályafutását. A Nagybátonyi Szénbányák Igazgatóságán a fegyeVm lazulása, az éberség eltompul ása olyan szellem kialakulásához vezetett, amelyben kölcsönösen elnézik egymás hibáit, durván elfojtják a dolgozók vélemény- nyilvánítását. Igazat kell adnunk levélíróinknak, amikor az ilyen állapot azonnali felszámolását követelik. Az Anyagellátó Vállalat dolgozói sem használják ki n munkaiidőt — tartalmazza egy másik levélírónk levele. Reggel 6 órakor kezdenek, de féltlzen- kettőkor már a konyha körül találni őket. Különösen az adminisztratív dolgozók szeretik sétálgatással eltölteni az időt. Ök mutatják a rossz példát. A munkafegyelem lazasága pedig zavart idéz elő az anyagellátás területén. Különböző méretű anyacsavarok, szerszámok, acél- és fa,anyagok hiányában akadozik a csillék kijavítása. A munkafegyelem területén uralkodó állapotok annál is súlyosabbak, mert arra már több’ alkalommal felhívták Hegyi elvtárs, a vállalat igazgatójának figyelmét. Bár történtek intézkedések már ai munkafegyelem megszilárdítása érdekében, pártvezetőségi ülésen, értekezleten is beszéltek a szocialista szilárd munkafegyelem megteremtéséről, de az elért eredmény ezen a téren még ntindig nem kielégítő. A 1 gopuicm dolgozóinak eredményes munkájáról számolnak be a szerkesztőségünkbe érkezett levelek. A Szolgáltató Vállalat üzemei közül kiharcot,Iák az elsőséget és elnyerték a vándorzászlpt. Az eredmények mellett azonban komoly hiányosságok akadályozzák a termelés fokozását. A gépműhely dolgozói keményen küzdenek azért, hogy az elsőséget termelési eredményük növelésével továbbra is megtarthassák. A vezetőség nemtörődömsége azonban csökkentette a verseny- szellemet. Elhanyagolták a sztahanovista mozgalom fejlesztését. Palhuber Béla esztergályos már hosszú hónapok óta sztahanovista szinten felüli teljesítményt ér el. A november 7-i verseny- szakaszban is 287 százalékos eredményt harcolt ki. amelyet az Utóbbi idők folyamán még tovább növelt. Mégsem terjesztették fel sztahanovista kitüntetésre. A hibái forrása abban rejlik, hogy a pártszervezet vezetői nem végzik el megfelelően a rájuk bízott feladatokat. Az aktívákat, pártcsoportbizalmiaikat nem mozgósítják a feladatok végrehajtására. Már közel két hónapja nem tartottak a kommunisták részére taggyűlést. X dolgozókkal való foglalkozás elhanyagolása azt váltotta ki, hogy a szakmunkások nem érdeklődnek a vezetők/ iránt. Nem tartják kötelességüknek az értekezleten való részvételt. Ennek következtében a november 2fi-i szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlést sem tartották meg, meri csak egynéhány dolgozó jelent meg az értekezleten. „ívek óta nem orvosolják panaszunkat.. „Évek óta fennálló panaszunkra kérünk orvoslást, mi a nagybátonyi bányaművelő technikum hallgatói. Közülük 52' hallgató Szorospatakon, valamint Kossuth és Katalin üzemnél dolgozik. Már harmadik éve kérjük a vezetőséget, hogy utazásunkat biztosítsák. ígéretet bőven kaptunk, de annak megvalósítása mind a mai napig elmaradt. Kérésünket könnyen lehetne teljesíteni, ha a szenet szállító kisvonat után eigy-két személyszállító kocsit kapcsolnának, de fai vezetőség határozott intézkedést ez ügyben még nem tett. így a mozdonyvezetők egyike-másüka a megállás helyett inkább fokozza a sebességet. Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk hét és fél - kilométert gyalogolni, vagy a veszélyesebb megoldást választani, a> robogó, szenet szállító vonatra felugrani.” A technikum hallgatói jogos kérése ezidáig nem nyert elintézést, bár 7—8 hónapnál ezelőtt Fenyvesi József a Szolgálta ló Vállalat üzemvezetőjének a nagybátonyi igazgatóság javasolta, hogy a meghatározott helyekre minden nap égy órára biztosítson gépet, amely a hallgatókat leszállítja. Fenyvesi elvtárs megfogadta, hogy ezt a, javaslatot megvalósítja,, de az ígéretet nem követték' tettek! Az MTH 209-számú ipari tanulóintézet konyhájának ellátásánál is igen nagy a felelőtlenség. Közel 400 tanuló étkeztetéséhez 60 darab törött, repedezett csésze áll rendelkezésre. Ezenkívül egyetlen ivópohárral sem rendelkezett az intézet. Hiányoztak a kések, villáik, így a tanulók kirántotthúst i,s kénytelenek voltak kanállal elfogyasztani. Mindezekre a hiányosságokra már több esetben felhívták Német Imre telepvezető és a Felsőmagyarország! Üzemélelmezési Vállalat Igazgatóságának figyelmét. A közelmúltban mintegy nyolc jegyzőkönyv készült, amelyek e mulasztásokat tartalmazták. A megrendelt árukat már leszállították az intézet részére, de már több mint egy hete kicsomagol at! anul a konyha melletti raktárban hever. Súlyos hiba, hogy a legény- szállóban lakó bányászok részére az MTH-intézetből valósággal el kell lopni a,z élelmiszert. Vadkerti Tibor, az intézet Igazgatója kereken kijelentette, hogy az ő raktárukból a bányászok részére nem szabad élelmiszert kivinni. Pedig a legény- szállóban lakó bányászok élel- miszerkészleteinék nincs külön raktára, ezért az intézet raktárában helyezték el a készletet. Vadkerti Tibor elvtársnak látnia kellene, hogy ez csak szük- szükségimegoldás és kellő ellenőrzés mellett megengedheti, hogy a bányászok részére az é'e'mlszerit ott raktározzák, s abból a meghatározott időben, a napi étel elkészítéséhez szükséges élelmet elszállítsák. Az intézet elkülönülését semmiseim igazolja jobban, mint az a tény, hogy a tulajdonukban lévő burgomyháuiozógépet — mely nincs kellőképpen kihasználva — nem bocsátják a legényszálló konyhaszemélyzeté- nek rendelkezésére. Vizsgáltaink során meggyőződtünk arról, hogy levelezőink nem ok nélkül foglalkoznak jogos panaszukkal. Nagybáíony jelen, tős részét adja a nógrádi, szénmedence á'tal termelt szénnek. A nagybátonyi szénbányák és a különböző kiszolgáló vállalatok kebelében jelentős számú dolgozó harcol a széntermelés tervének túlteljesítéséért. A levelek, valamint a levelek nyomán indított vizsgálat arról tanúskodik, hogy a vezetők egész sora a dolgozók véleményének meghallgatása, jogos panaszai azonnali kijavítása nélkül látják el feladatukat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vezetés nem lehet jó és csak a sorozatos hibák forrása. Helyes lenne, ha a nagybátonyi pártbizottság, valamint az egyes vállalatok, üzemek pártszervezetei a Központi Vezetőség október 31-i határozatának szellemében megtárgyalnák a dolgozókkal való törődés helyzetét. Elsősorban a pártbizottságnak, a pártszervezeteknek kell megerősíteniük kapcsoltukat a dolgozókkal és azután megkövetelni a gazdasági vezetőktől, hogy legfőbb kötelességüknek, a dolgozókról való gondoskodást tekintsék. F—M Legyünk méltó utódai a liarcosmultu nógrádi bányászoknak — Levél a szerkesztőséghez — Örömmel olvastam a „Szabad Nép”-ben, hogy bányászatunk élenjáró dolgozói széleskörű mozgalmat indítottak el, amelynek célja: az új, a bányászatban még idegenül mozgó dolgozók nevelése és bevezetése a fejlett módszerekkel dolgozó szocialista bányászaiba. Ez a mozgalom nagy segítséget nyújt nekünk, toborzott dolgozóknak. En magam _ is csak 1951-ben láttam először bányát, amikor mint toborzott dolgozó, jelentkeztem a szorospataki bányaüzemnél. Nekem, aki azelőtt kőműves, illetve földműves munkát végeztem, kissé szokatlan volt, de azért elejétől fogva tetszett az új élet. Nem is várakoztam sokáig, hanem családomat is elhoztam Nyíregyházáról. Ma már több mint két éve dolgozom Szórospataikon. Azokat a nehézségeket, amelyek eleinte megnehezítették munkámat, új munkatársaim és erős elhatározásom segítségével sikerült leküzdenem. Volt azonban nálam is egy válságos idő, amikor majdnem ttt- ha'gytam a bányát. Tavaly tavasszal apám meghalt és földje gazdátlanul maradt. Anyám nagyon kért, hogy menjünk vissza, műveljük közösen a földet. Sokat gondolkoztam ezen akkoriban. Csábított a föld. Munkatársaim, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgoztam ys akik annyi türelemmel foglalkoztak velem, nem akartak beletörődni abba, hogy itthagyjam őket. Beszéltek mindazokról a kedvezményekről, amelyekkel kormányunk gondoskodik a bányászokról. Feltárták előttem a jövendő képét, amikor a mi bányánkat is gépesítik és egyre könnyebbé válik a munkánk. Elmesélték, hogy hogyan éltek az elmúlt világban: milyen volt akkor a bányászok élete. Csakhamar megértettem, hogy nekem itt a helyem a bányánál. Hiszen magam is napról napra láthattam, hogy pártunk és kormányunk mennyire törődik ve-, lünk. Családommal együtt 2 szobás, fürdőszobás szép lakást kaptam az épülő bányászvárosban. Még minden évben kaptam hűségruhát, azonkívül tavaly 400, az idén pedig 670 forint hűségjutalmat kaptam. Mindezeket összegezve nem volt nehéz a döntés: ittmarad- tam a bányánál s inkább anyámat hoztam el; rábírtam, hogy mondjon le a földről. Elhatározásom megerősítéséül az idén vájártanfolyamra iratkoztam, s ha sikeresen vizsgázom, végre mint vájár dolgoz- hatom tovább. Örömmel látom, hogy milyen szeretettel foglalkoznak velünk. új dolgozókkal a régi, tapasztalt bányászok, Ennek csak újabb tanújele az a mozgalom, mely olyan kiváló szín. hanovisták kezdeményezéséből született, mint például Budavári Károly Mizserfán, hogy munkánkat könnyebbé és eredményesebbé . tegye. Akkor azonban, amikor a bányák régi dolgozói segítségünkre sietnek, nekünk, ú j dolgozóknak is meg kell mutatnunk, hogy erre a segítségre méltók vagyunk és mi is tapasztalt, élenjárt bányászokká akarunk válni. Sokat gondolkozom mos* tanában azon, hogy üzemünk- nek mennyi temaradást okoznak az igazolatlanul mulasztók. Úgy látom, hogy különösképpen az új bányászokkal, toborzott dolgozókkal van baj. Különösen bérfizetés napján vagy az azt követő napokon sok az indokolatlanul távolmaradó. Ezek a felelőtlen dolgozók sokszáz tonna szénnel károsítják meg népgazdaságunkat. Ezért én elhatároztam, hogy válaszul a bányászat legjobb dolgozóink mozgalmára, felajánlást teszek. Munkába, mint ahogyan eddig is — ezután is pontosan fogok járni és 1953 december 1-től 1954 december 1-ig míg ezt a fogadalmat meg nem újítom — egyetlen igazolatlan kimaradásom sem lesz. Vállalom, hogy felvilágosító munkát végzek toborzott dolgozótársaim között, hogy ők se okozzanak kárt üzemünknek igazolatlan mulasztásokkal. Felhívom a medence összes új dolgozóit, hogy csatlakozzanak vállalásomhoz. Pontos, fegyelmezett munkával adjunk minél több szenet a hazának! Végezzünk olyan munkát, hogy a harcos múltú nógrádi bányászoknak méltó utódai lehessünk mi, toborzott munkavállalók. Virág János NÓGRÁD KÖ Talán tízszer rohantunk bele és ugyanannyiszor hagytunk a hátunk mögött egy-egy sűrű köd- szakaszt, amikor Becske község határán lévő útjelző azzal nyugtatott meg, hogy négy kilométer után elérjük Nógrádkövesdet. így is volt. Néhány perc múlva az útról letérve rövid szerpentin után hatalmas, égbemeredő vas- szerkezetek között elhaladva, egy tetszetős kőépület előtt álltunk meg. Szóval ez lenne aiz a> kőbánya. A Galgai-patak partján a bércéii Fogacsi-hegy alatt van ez a korszerűen, modernül felépített kőbánya telephely. A hegyek oldaláról beláthatatlan hosszúságban több irányból húzódnak a sodronykötélpályák. Egyikük a szandál, másikuk a beroeli üzemegység felől húzódik végig, egészen ide a Fogacsi- hegy alá. A sodronykötélpályák egy hatalmas épülettömbbe torkoljanak bele, az épület másik végéiből pedig egy hosszú vas- váz között szállítószalag szórja a magasból egy jókora hegynek megfelelő kupacra a kőtörmeléket. A robbantás, a sodronykötél- pályán va'.ó himbálódzás, a kemény vasfogak között való zú- zódás után, még egy sor munkafolyamat következik, amíg Pest megyében, az Alföld minden pontjában, ai vasútépítésekhez kerül a nehéz munka _ árán kitermelt kő. Fizikai és műszaki dolgozók, köztük 37 sztahanovistával végzik ai 'kőtermelés sokrétű munkafolyamatát, hogy jobb utak és vasutak álljanak a dolgozók rendelkezésére. Már hosszú idők óta lázas munka, folyik a nógrádkövesdi kőbányában. Most azonban valahogy különösen és furcsán hatott, hogy a telephely szokat- .lam csendjében csak egy betonkeverőgép püf fogott. Az igazgatósági épület előtt egy-két tétlenkedő ember álldogál. Ezek arról beszélnek, hogy a párt- titkárokaf az üzemihelyeken lehetne megtalálni, úgymondják, hogy most az ÜB-elnök is vadászni ment, az igazgató meg valami üzemi ügyben van távol. Ez a tájékozódás, a. telephely csöndje és az ott tétlenül álló egy-két kőbányász valahogy furcsa érzést keltett bennünk: hogy lehet az, hogy most, amikor a párt határozatának-és ai kormány programmjának megvalósításáért, a dolgozó nép életszínvonalának emeléséért, szociális és kulturális életének megjavításáért ’folyik a harc, mégis ilyen állapottal találkozunk. Az igazgatóságon Bede Imre főmérnök a jövőévi terv előkészítésén dolgozik. Szabó Ervin tervfelelős a vállalat tervlemaradását számolgatja.. Az esztergaműhelyben Nagy Imre mélyen ai gép fölé hajolva, egy zúzógéptengelyt szabályoz, Szaniszló Erzsébet és Sziaibó Ilona meg az üzemi konyhán forgolódik. Most azonban mindössze 42 főre főznek. A vállalat többi dolgozója hazament. Hazamentek » termelők, a kőtörök, de mindazok, akikre azt mondhatnánk, hogy a vállalat termelésének lelkét alkotják. — Haza kellett küldeni az embereket — mondja a vállalat főmérnöke — mert - egyrészt nincs vagonunk, másrészt áram- korlátozás van és alig három órát tudnánk dolgozni. Aztán elmondja azt .is, hogy novemberben 185 óra volt az állásidejük, amiáltad több mint 30 százalék esett ki a termelésükből. Most már megértjük ezt a szokatlan csendet. Tudjuk azt is, hogy az igazgatósági épület bejárata előtt miért beszéltek feltételes módban az emberek. Pedig népgazdaságunknak nagy szüksége lenne a nógrádkövesdi kő'bányászoik lelkes munkájára. Pártunk és kormányunk a legutóbbi határozathozatal alkalmával számításba vette ai szanr da.i és a berceli kőbányák termelését is. A bányavállalat a kormányprogramul után mintegy nyolcmillió forint beruházást kapott a szandál új kötélpálya megépítésére. Ezelőtt csak ai hegy oldalán volt bányaművelés, <ü most mind a. kétoldalion a'r' szint és iközépterraszművelés folyik. Ugyancsak a kormányprogramul után filmvetítőgépet kaptak a vállalat dolgozói ku’.túr- igényei'k fokozottabb kielégítésére. Azóta senki nem kapott pénzbüntetést, az erődben végighúzódó úton, öt lámpa, gyulladt ki, hegy a berceli dolgozók veszélytelenül tudjanak közlekedni. Az elmúlt negyedévhez viszonyítva felére csökkent a balesetek számai. A jövő évben függetlenített munkavédelmi felelősünk is lesz, hogy ai baleseték száma tovább csökkenjen. A tervezőintézet pedig jelenleg speciális portaianító gép tervezésén dolgozik. Töhát az utóbbi hat hónapban sokait jai- vult a kőbányászok helyzete és kilátás van arra is, hogy a, jövőben még tovább javuljon. Az igazgatóság előtt! téren az egyetlen munkában lévő, pöfőgő betonkeverő gép körül azért lehet látni ai dolgozóik a'ko*óerejét. A budapesti Mélyépítő Vállalat kapta azt a feladatot, hogy a kőbánya dolgozói részére modern éttermet, üzemi konyhát, olvasószobát, öltözőhelyiségeket építsenek. A szép épület, amelynek most folyik az alapozási munkája, hét helyiségből és két előtérből fog állni. Szeil László fő- munkavezető tájékoztatása szerint december 31-re elkészítik ezt az épületet. Ezen igyekszik Vas Erzsébet segédmunkás is, aki a keveréket fürgén hányja, a „sa- rogjákra”, de esért iparkodik Naigy István kőműves is, aki éppen a betonpillér tüskéjét igazítja el a középső pilléren. — No, jöhet a beton — mondja, a kőműves, s amíg az egyik kezével a vasvázat tartja, ai másikkal 0 betontüske közepébe1 „tuszkolja” Hencz Máriáék „sa- roglyályáról” lezúduló keveréket. Egy másik helyen meg két lány éppen összedugja a fejét, és arról beszélnek, hogy a Gábrielt jól „lekapta!’ a munkavezető. Aztán elmondják azt is, hogy a, Gábriel segédmunkás egy napi szabadságot kért, de ő ezt nem akarja megadni, meg hogy munkaközben, ha nem néznék rá, mindjárt megszökik és elmegy a kocsmába fröccsöt inni. Ilyesminek bizony nem szabadna előfordulni. Ez a, fegyelmezetlenség akadályozza az egész dolgozó nép nagyszerű programmja végrehajtását. De vigyázni 'kell a kőbánya vállalatvezetőinek Is, mert a mi hazánk ezer és ezer fajta szakmunkája olyan, mint egy igazi gépezet. Pontos és tervszerű kooperációt kell készíteniök üzemeinknek és vállalatainknak egymás között, ha hiánytalanul eleget akarunk tenni annak a nfimes megbízatásnak, .amellyel dolgozó népünk életét szebbé formálhatjuk. És amikor visszafelé jövet beértünk az első sűrű, szürke, köd- szakaszba, arra gondoltunk, hogy a jövőben minden bizonynyal fölszámolják a legapróbb hibáikat is, hogy dolgozó népünk életszínvonala, szociális és 'kulturális élete ugyanúgy, mint azt pártunk és kormányunk határozatba foglalta,, ai nógrádkövsá? dolgozók segítségével tervszerűen és ütemesen fog javulni. (Orosz) Munkavédelmi verseny (Tudósítónktól.) A Központi Vezetőség június 27—28-j határozata részletesen foglalkozott a munkavédelmi kérdésekkel, a dolgozók munkakörülményeinek megjavításával. A határozatok figyelembevételével a Salgótarjáni Acélárugyár vezetői arra törekednek, hogy megjavítsák üzemeikben a munkavédelmi helyzetet E feladat elvégzése érdekében november 1-én munkavédelmi versenyt indítottak, amelynek eredményei kénit a gyár üzemeiben csök-i kent a balesetek száma, megjavult az üzemek tisztasága, meggyorsult 01 munkavédelmi újítások bevezetése. A november havi értékelés alapján az üzemfenntartási gyárrészleg dolgozói lettek az elsők, mert a balesetek számát négy- gyei csökkentették, ugyanakkor három munkavédelmi újítást vezettek be. A második helyezést a gazdasági szeráru gyárrészleg dolgozói érték el, aikik & balesetek számát öttel csökkentették és hat munkavédelmi újítást vezettek be. A harmadik helyezést az öntödék, a negyedik helyezést a huzailmű gyárrészleg dolgozói érték e’. Az utolsó helyen a hideghengermű gyárrészJ leg dolgozói végeztek. A hideghengermű-üzemben október hóJ Paphoz viszonyítva, a balesetei/ száma kettővel emelkedett. A munkavéd'lmi versenyben egyénileg ai legjobb eredményi Longauer József, a huzalmif gyárrészleg vezetője érte aL
