Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-24 / 102. szám
1933 december 24 SZÁSÁD FÍéCBAD 11 A gyermek mindnyájunk szemefénye Van-e az anyai életnek boldogabb pillanata, mini az, amikor újszülött gyermekének először hallja meg hangját. A gyermek későbbi gügyögése, játszadozásai, majd az óvodás és iskolás korban szellemi fejlődésének megnyilvánulásai azok a kísérő körülmények, amelyek még akkor is bearanyozzák az anya őszülő haját, amikor az egykori ici-pici emberpalánta már komoly felnőtté serdült. Féltő gonddal nevelik a szülők gyermeküket, hiszen a családi élet fogalmához teljes mértékben nélkülözhetetlenek a gyermekek. „Egy gyerek, nem gyerek, két gyerek, egy gyerek!" — mondja egy régi német közmondás és igen nagy ebben az igazság, hiszen közismert, hogy testvérek nevelése jóval köpy- nyebb, mint egyszál gyermeké. Utóbbi esetben bekövetkezhet annak veszélye, hogy az „egy”-re vetített túlzott anyai szeretet helytelenül, úgynevezett „majomszeretet” szertelenségében nyilvánulhat meg. A valódi, az igazi, őszinte gyermekszeretet azonban az, ha nevelésük felhasználja azokat a gyakorlati megfigyeléseket, amiket a gyermekekhez közelálló foglalkozású hivatott mesterek gyűjtöttek össze az utóbbi évtizedekben. Gondolok itt elsősorban a bölcsődék vezetőire, az óvónőkre, a nevelőkre és _nem kevésbbé az orvosokra. E sorokban az orvos igyekszik néhány gondolatot papírra vetni, amelyben a gyermek helyes táplálásáról, öltöztetéséről, lakásáról, játékáról beszél. Ha ezeket a kérdéseket sorra- vesszük és először a táplálkozással akarunk foglalkozni, akkor tudnunk kell azt, hogy a csecsemő első tápláléka — minden egyebet felülmúló tápláléka — az anyatej, vagy helyesebben a női tej. Hiszen a női tej adott esetekben nemcsak táplálék, hanem éltető gyógyszer is (ezért örvendünk annak, hogy rövidesen Salgótarjánban is megvalósul az „Anyatejgyűjtő állomás”!). A csecsemő elválasztási ideje után más táplálékot is kap már a kicsike. A gyermekszakorvos a tanácsadókban megtanítja a fiatal anyát gyermeke helyes táplálására. Persze, nyáron könnyebb az a vitamintáplálás, ami nélkülözhetetlen a helye? és arányos fejlődéshez, mint télen. Hogy mik ezek és milyen formában kapja meg ezt a gyermek, ez éppen a tanácsadók felvilágosító munkája, s ezért szükséges, hogy az anya télen még gyakrabban keresse fel a tanácsadást, mint más évszakokban. A kisgyermekek öltöztetésére vonatkozólag Játékországban •m \X I« * • # ‘t . j9* * i n • éS •í *6 10. t U. • ll. u :-5 I* •- ab fii 3o* 'fi, * Ä * 1,1, * SÍ megint az évszakok adnak utasítást. Hideg KSoPGlfvénV időben pedig nem az a cél, hogy minél több *' c/ * v c* * / ruhaneműt, kacatot kényszerítsünk a kis i$ testre, amelyekben esetleg mozogni sem képes, hanem célszerű jó hidegszigetelést biztosító ruházatba bújtatni a kicsinyeket. A meleget a ruhadarabok között a levegőréteg biztosítja. Ilyenkor jó a flanell- és gyapjúanyag felhasználása. Védjük meg a gyermek érzékeny fülét és vigyázzunk arra is, hogy a gyermek lábbelije, cipője ne legyen szűk, vagy ••ovid, mert ez gátolja a kellő vérkeringés* és télen fagyást okozhat. Sárcipők használata ajánlatos, de ezeket kizárólag csakis házon- kívül szabad használni. Azon kell lennünk, hogy a gyermek télen is kerüljön ki a lakásból, szívja magába a friss levegőt, játszadozzon, hógolyózzon, szánkózzon a szabadban. Az üde, portalan levegőre a fejlődő szervezetnek feltétlenül szüksége van. Bűn lenne a gyermeket egész télen a zárt lakás- han tartani. Helyes öltöztetés mellett a szabadban való mozgás felfokozza a gyermek anyagcseréjét és így elősegíti fejlődését, vagyis jó étvágyra tesz szert. Persze, az öltöztetés módját alkalmazni kell a külső hőmérséklethez. Gyermekes családban nem nélkülözhető kétfajta hőmérő: az egyik jelentést ad a környezet hőmérsékletéről, a másik — a lázmérő — igen jó barát ott, ahol gyermekek vannak. Ha a gyermek megszokott viselkedése hirtelen megváltozik, akkor az anya első teendője legyen a lázmérés. Ne feledje el az orvossal közölni, hogy a lázmérés a hónaljban, szájban, vagy a végbélben történt-e. A játék a gyermek tevékenységének egyik megnyilvánulása. Sokszor a legnagyobb komolysággal igyekszik utánozni a felnőttektől ellesett munkát. (A kislány főz és eteti a babáját, a fiú komoly képpel lyukasztja ki a jegyeket és indítja a játékvonatot stb.) Ennek irányításában igen nagy szerepe van a józanul gondolkozó szülőknek, mert hiszen nem mindegy az mit játszik és mivel játszik gyermekünk. Megint régi közmondásra hivatkozom: „kés, villa, olló — nem a gyerek kezébe való!”, ugyanígy nem való gyermekkézbe a tűz, a vegyszer, a robbanóanyag. Ezért örvendetes annak a rendeletnek a kiadása, mely megtiltja mindenfajta patrón, gyutacs, robbanóbéka, s más hasonló „játék” árusítását. Meg kell figyelni az érdeklődés körét, s a kívánságoknak legjobban megfelelő játékkal kell foglalkoztatni kicsinyeinket. A játék egyidejűleg gyakoroljon nevelőhatást is, már zsenge korban neveljenek a béke gondolatára, fokozzák a napi, szakmai munka után való érdeklődést. Dr. Szálkái Géza Háziruha szabásminta Kockás flanelruha, nagy zsebekkel. Munkahelyünkön és otthon egyaránt célszerű viselet, Anyagszükséglet: 75 cm széles anyagból kb. 380 cm, hiti Szépszabású kötényruha, ingblúzzal és pullóverrel hordható. Anyagszükséglet: 140 cm széles anyagból, 120 cm. Régi ruhából is alakíthatjuk, Ami bosszaniia az asszonyokat 1953 nyara: „Leszakadt az inggiomb" dühön£? a féri. Az asszony azonban hiába kutat a fiókban pótlásért. Kiderül, az is, hogy az üzletekben is kifogyott a gomb. Amikor aztán még szeptemberben is gomb nélkül volt az ing. s ezért már dühösen vonták kérdőre az üzletvezetőt: „sajnos nem kapunk — volt a válasz — úgy- látszik nem gyártanak.” Ma már nincsenek ilyen gond- iai a háziasszonynak. Azonban a minőséget még figyelmébe ajánljuk az illetékeseknek. ★ Igen gyakori jelenség, hogy a vásárlók csaknem kőkemény kenyeret kapnak. — „Már a kenyérgyárból így szállítják” — mondják az el árvei tők a méltatlankodóknak. Gyakran előfordul az is. hogy a kenyér oldala be van nyomódva. Egy darabig válogat a vevő és látva a dolgozó jóakaratát, elviszi az egyik kenyeret. Otthon kellemetlen meglepetésben van része: a kenyér a benvomódás mellett bárom uiinvira ines. a közepén végig ehetetlen lisztcsomó, ami a kidolgozás teljes hiányára vall.-k — Eltörött a tű foka — mérgelődik a háziasszony —pedig ez volt az uto'só. amibe stop- polóeérnát lehetett fűzni. Apró tű van már itthon egész csomó, most azonban ismét kell venni vagv nyolc darabot, mert külön nagyobbat nem lehet kapni. S így kénytelen egy egész csomag tűt venni, közben azon tűnődik, hogy miiven ió lenne, ha a 6ok-sok apró tű helvett nagyfokú sfoppolótűt lehetne venni. ★' A flór patentharinvának régebben olyan szárat késztettek, hogy pontosan a lábra illő harisnyát nem lehetett találni. Ha a szára ió volt. a lábfej két számmal nagyobb, ‘ha pedig a lábfej volt pontos, a harisnya szára alig ért a térd fölé. így volt ez eddig, de hol van az megírva hogy igy is maradion örökké? Részlet: a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat által rendezett játékkiállitásból. Vájjon kinek a kezében van a virág? Aki a számokat a vonalakkal megfelelően összeköti, az egyhamar megtudhatja. OCOOOOOOOOOCXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC>OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOC)OOOQ MÓRICZ ZSIGMOND: A NEHÉZ KÉTGARASOS Balázs bácsi arany óraláncán egy régi, vörösre kopott, vaskos négykrajcáros fityegett. Vájjon miért viseli ezt az ormótlan jószágot, ezt a kétgara- sos: Balázs bácsi? Sokszor töprengtünk rajta gyerekésszel. Egy szép nyári estén a lugasban, mikor is' nagyon bizalmas volt hozzánk, letelepedtünk körülö:- tie, ki székre, ki kőre, ki * a füves párkányra és mesélt: — Hej, gyerekek, a ti Balázs bátyátok édesapjának nem volt ám arany óralánca, amelyről csak így hiúságból csüngjön egy rézgaras. De még a zsebébe se sok négykrajcáros csörömpölt. Pedig lett volna szükség rá, mert minden nap tíz gyerek kért enni az asztalnál. Szegény mester volt az én apám, tisztességes asztalos mester. Sokat dolgozott, keveset keresett. Nem is jártunk kackiásan, mezítláb szaladgáltunk nyaranta a jó meleg porban. Pirosak voltunk, erősek, de holmi n nyal ánkságra, cukorra, H csemegére sohasem kaptunk egy fillért se. En bizony, mi tűrés-tagadás, nem voltam megelégedve a sorsommal Roppant szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Gondoltam magambain: rögtön vennék pirosnyel ű bicskát, tarka falovat, bőrlabdát és egy marék cukrot. Ezekre vágytam abban az időben és azt hittem, hogy ha egy krajcárt lelnék, mind megvehetnem rajta. De nem kedvezett a szerencse. A mi kis falunkban, úgy látszik, senkinek sem volt ei- vesztenivaló krajcárja, legalább én sohasem találtam egyet sem. Hanem egyszer nagy dolog történt. Édesapám egyszer egy zsebkendő pénzt hozott hazai Valami nagy fizetést kapott meg, és pedig csupa négykraj- cárosban. Kiöntötte az asztalra. Még ma is látom, milyen naigy rakás volt. Száznyolc- vanhárom darab összesen. Aki ért a sózáshoz, kiszámíthatja, mennyi ez? Én csak annyit tudok, hogy sok volt. — Hét forint harminckét krajcár, azaz tizennégy korona, hatvannégy fillér — szólt közbe Andor, aki híres fejszámoló volt az egész iskolában. egy zacskóba mind. Bele is raktam, hanem az utolsó darab a. markomba maradt, onnan a zsebembe csúszott ... Elgondoltam, hogy istenem: hai ezt az egyet is bele teszem azzal már az a nagy- rakás nem lesz nagyobb, én meg milyen gazdaggá lehelnék ezzel az eggyel. Azzal a zacskót bekötöttem, átadtam az apámnak és kisuhan- íam az ajtón. Egyenesen a boltba vágtattam. Az úton folyvást rajta tartottam a. kezem a zsebeBalázs bácsi ránézett, egészen elcsodálkozva. — No lám! — mondta. •— En még sose számítottam ki... Sok pénz volt akkor, azon az asztalon. Azt hiszem addig sohasem láttam annyit egy rakáson. Emlékszem, édesapám, édesanyám nevető arcára. A testvéreim nem voltak odahaza, ezért megengedte most az egyszer édesapám, hogy a pénzzel játszani. Szétraktam egymás mellé, beborítva vele az asztalt. Hosszú sorban állítottam fel egymással szemben, min.ha katonák volnának, csillagot, falut, tornyot csináltam belőlük. Végre rámszólt édesapám, hogy seperjem men és egyre tapogattam. Minden gondolkodás nélkül betoppantam a boltba. Ott sokan voltak és én félre állottam, hop míg várakoznom kell, kiválasztom amit akarok. A bőit alacsony, sötét szoba volt és úgy telerakva polccal, hordóval, zsákkal és százféle portékával, hogy csak a mesebeli bőség szarujában lehet ennyi mindenféle jó dolog. A boltosné egy ösz- szetöpörödötí vén anyóka volt. Az volt a szokásai, hogy furcsa, szomorú éneklő hangon mon- doga.ta folyvást, hogy kinek mit ád. Patakiné sót vett hét krajcárért. A boltosné pedig fuj dogéit®: — Hét krajcárért -ót... Hét krajcárért sót... Hét krajcárért sóóót. . . Mikor napsokára kiadta a kezéből, sorra került Lábos Pista Ez két krajcárért pipaszá- rart akar:: — Két krajcárért pipaszárat, két krajcárért pipaszárai — s felkapaszkodott a bal sarokban magasra, s levett« az egész csomót. Kihúzott egyet, s átadta. — Két krajcárért pipaszárat ... Két krajcárért pipaszárat... Nagysokára kerüli igy rám a sor. Míg várakoztam, ezalatt csuda történt. A négykrajcáros a markomban meghúzta mai- gát — hanem aztán elkezdett roppant ne- héz lenni. — Minél tovább gondolkoztam. az arcom annál jobban égett, s annál nehezebb lett a kétgarasos. Már fájt a kezem, a karom, a váltam, a hátam, a fejem, de kivált a szívem. Végre rám került a sor. Már csak egy leány volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijedtem, hogy us- gyél ki a boltból. Meg sem álltam hazáig. Berontottam a szobába, odarohantam édesapámhoz és sírva tettem a tenyerébe a borzasztóan nehéz két ga- rasost. — Miért hoztad vissza? — kérdezte komolyan. — Mert nagyon nehéz ... — zokogtam. Ekkor aztán így szólt hozzám az édesapám: — Ez a kétgarasos a tied lesz, őrizd meg és emlékezzél a mai napra és jusson eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen kétgarasos. — Hát fiaim — végezte beszédét Balázs báosi — így jutott hozzám a kétgarasos, hogy örökre nyomja a telkemet. Megmutatta a becsületes, szorgalmas élet ösvényét, amin haladtam egész életemben. Keszthelyi Zoltán: ELSŐOSZTÁLYOSOK Mikor először mennek iskolába Az elsöosztályos kisgyermekek. Illatot hint az ősz minden virága. Amerre lépnek, dalok csengenek. Mikor először mennek iskolába. Szivükben bűvös áhítat terem. Kitárul nékik a meséli világa. Hol mesék nt/í'nak kéklő tengeren. Mikor először mennek iskolába, Nékik köszön a szeptemberi ég. Okét kísérik, arany fényben ázva, A szölőfürttel terhes venyigék. Mikor először mennek iskolába. A tücsök tüzes, friss nótába kap. Mind hevesebben szól a citeráia. Megsimogatja hajukat a nap. Mikor először mennek iskolába Es izgalmukban könnyük megered A kicsinyeket féltő gonddal vária A tanító. — a gyengéd szeretet. Mikor először mennek iskolába, A kerek földön öröm suhan át. Ui világ küldi fiúra és lányra A tudomimu tündöklő sugarát.
