Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-24 / 102. szám
SZABAD KOGBAD 1953 december 24. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL •* JAVÍTSUK MEG A PROPAGANDISTÁK NEVELŐMUNKÁJÁT A párt nemes feladatot bízott a propagandistákra. A propagandisták feladata, hogy megértessék a tömegekkel a maxiz- mus-len inizmus eszméit, segítsék a kádereket a társadalmi fejlődés törvényeinek és az új ' társadalom felépítése tudományának megteremtésében. A propagandista hivatása nemes és megbecsült munka. De ugyanakkor nagyok a követelmények is. Ä propagandista munkájával összeférhetetlen a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen, betűrágó, dogmatikus tanulási mód. A propagandista legfőbb kötelessége, hogy megértse a forradalmi elmélet lényegét, s mély elméleti tudással gazdagítsa a maga és hallgatói ismeretét. Alkotó módon keld elsajátítaná a marxiz- nrus-leninizmus tudományát, tudni kell alkalmazni az egyes tételeket a gyakorlati életben, értenie kell ahhoz, hogyan kell összekapcsolni a marxizmus- Jeninizmus tanításait az eredményekkel, valamint a párt és kormány álltai kitűzött új feladatokkal. A politikai oktatás sikere rendkívül nagy mértékben függ a propagandistáiktól, érthető tehát, hogy nagy gonddal kell kiválogatni a kádereket a propagandista-munkára. Egyáltalán nem minden jólképzett kommunistára lehet rábízni ilyen felelősségteljes fel adatot. Az utóbbi évek során a szovjet pártszervezetek állandó propagandista kádereket neveltek ki. Minőségileg jobb lett a propagandista-gárda összetétele, meg - növekedett a magasképzettségű káderek létszáma. Sokain közülük pártiskoláit végeztek vagy az egyetem marxizmus-leninizmus- szakának esti tagozatát. A propagandista-munkában aktivan résztvesznek a párt- és a szovjetek vezető funkcionáriusai, értelmiségi dolgozói is. A propagandisták helyes kiválasztása igen fontos és felelősségteljes munka. Ezzel azonban még távolról sem ért véget a pártszervek feladata a politikai oktatás megszervezése terén. A pártszervezetek feladata abból áll, hogy naponta együtt dolgozzanak a propagandistákkal, sokoldalú gyakorlati segítséget adjanak nekik, s hogy folytonosan töikéletsftsek a propagandisták elméleti felkészültségét és módszerbeli tudását. Állandóan gondoskodniok kell a propagandiistáiK fejlődéséről. Pártszervezeteink minden évben szervezzenek propagandistaképző tanfolyamokat. Ä propagandisták képzésében igen elterjedtek, s jól beváltak a városi és kerületi pártbizottságokban tartott állandó szemináriumok. Ezeknek a szemináriumoknak célja az, hogy elméleti és módszerbeli segítséget nyújtsanak a propagandistáknak. Nagyon fontos, hogy a szemináriumok ne váljanak az anyag „bomagolásának” eszközévé. A szemináriumok feladata nem az, hogy kész recepteket adjon, hiszen azok bilincsbe verik s megölik a propagandisták alkotó kezdeményezését. A szeminárium arra való, hogy megszabja a munkák fő irányvonalát, s alapvető útmutatást adjon az elméleti és szervezési kérdésekben, nem pedig arra, hogy kész sablonokat, előírásokat „gyártson” a propagandista-munkák minden területére. A pártpropaganda — alkotó tevékenység. A pártszervezetektől kezdeményezést, kitartást, s nagy körültekintést követel. A kommunistáknak nem az egyes meghatározásokat és idézeteket, hanem a marxizmus-leninizmus lényegét kell mély alapossággal elsajálítaniok. A pártbizottságok feladata tehát, hogy a propagandisták munkájából kiirtsa a betűrágást, a dogmatízmust, a káros leegyszerűsítés gyakorlatát és a vuligarizmust. Semmi sem áll távolabb a mi propagandánk szellemétől, mint az elméleti kérdések elvont és dogmatikus magyarázata. A marxizmust az elmélet és a gyakorlat szoros egysége jellemzi. Ezért a pártszervezetek fordítsanak különösen nagy gondot arra, hogy a tanulmányozott tárgykört mindig kapcsolják össze a mindennapi feladatokkal, továbbá, hogy a politikai iskolák és körök munkája ne váljon elvonttá, skolasztikussá, 6 hogy ne szakadjon el a gyakorlati élettől. A propagandisták képzése azonban ne szorítkozzon csupán a szemináriumok megtartására. A pártoktatás színvonala emelésében igen fontos az is, hogy ellenőrizzük a propagandisták munkáját. Szükséges, hogy a pártszervezetek funkcionáriusai gyakrabban vegyenek részt a szemináriumi foglalkozásokon annak érdekében, hogy tanulmányozzák a tapasztalatokat, 6 hogy feltárják az előforduló hiányosságokat (A Pravda december 2-1 számából.) Megnyílt Kínában az első olajipari főiskola Megnyílt Pekingben az első kínai olajipari mérnökképző főiskola. Az új főiskola munkájának óriási jelentősége van a népgazdaság fejlesztése szempontjából, mert Kínában rendkívül gazdag olajlelőhelyek vannak, felkutatásukat és kiaknázásukat azonban mindeddig a szakemberhiány akadályozta. A főiskola első évfolyamára 570 ifjút és leányt vettek fel, ezenkívül több mint 500 hallgatója jött át a főiskolára más egyetemekről és főiskolákról. A felsőoktatási minisztérium 58 aspiránssal erősítette meg az új főiskolát. Ékszerüzlet a faluban A kosztromai kerület kolhozparasztjai jómódban élnek. ízlésesen öltözködnek, olyan dolgokat vásárolnak, amelyek szebbé teszik életüket. A volgamenti Krasznoje Szelő faluban nemrégiben ékszerüzlet nyílt meg. Az üzletben kristály-poharakat, ezüst teáskanalakat és evőkanalakat, melltűket, gyűrűket, drágakövekkel díszített érmeket árulnak. Az ékszerüzlet rövid idő alatt népszerűvé vált a kerületben. Csupán a „Krasznij Priboj” (Vörös Hullámverés) és a XVIII. Pártkongresszus mezőgazdasági artyel kolhozparasztjai az utóbbi két hét alatt több tízezer rubel értékű ékszert vásároltak. MUNKÁSVÉDELEM Az Egyesült Államokban Az Amerikai Egyesült Államokban a monopolisták a vad profithaiszában pokoli munkaüte- met kényszerítenek a munkásokra. A munkánál- kü'iség állandóan fény esető réme miatt a munkások kénytelenek nehéz viszonyok közt vé- aezni munkáinkat és az üzemekben syakran a legelemibb munkavédelmi berendezések is hiányzanak. 1951-ben például estiedül a széniparban a munkabalesetek száma meghaladta az 53 ezret. Az „Amerikai Orvostársaság" közleményei szerint az utóbbi években az Egyesült Államokban több syérmékkorházat, tüdöszanatóriumot és szülőotthont bezártak. Az orszás 1952-53 évi költsésvetésében mindössze a költsésvetés 0.5 százalékút irányozták elő egészségvédelemre. A „Teamster" című szakszervezeti lap az Egyesült Államok 1953-54 évi költségvetését kommentálva a következőket írja: „A Kongresszusi Bizottság 47 százalékkal csökkentette a munka- védelmi kiadásokat, jóllehet tavaly több mint kétmillió munkást ért munka közben baleset, s ezek közül 84.000 munkaképtelenné vált." A Román Népköztársaságban A Román Népköztársaságban 1952-ben egye* dűl a munkavédelmre csaknem 404 mi1-1ró leit költöttek. Idén az ország költségvetésében az egészségvédelmi kiadások mintegy 1.2 milliard leit tesznek ki, 2.5-szer annyit, mint 1949-ben. Az ország különböző üzemeiben s gyáraiban több mint 200.000 társadalmi, aktíva. TT-feielőa és munkavédelmi ellenőr őrködik a munkavédelmi intézkedések betartása és a dolgozók egészségvédelme felett. A kórházi ágyak száma 1938-hoz képest 300 százalékkal emelkedett. Az ország falvaiban több mint 2.000 kőtözőhelvet és mintegy 1.300 szülőotthont létesítettek. Több mint 3.700 állami gyógyszertár biztosit ja a gyógyszerek ió elosztását. A halálozási arányszám az 1938-as 19.1 ezrelékről 1952-ben 11.7 ezrelékre csökkent. A dolgozók egészségvédelmének szolgálatába állított tudományos kutatómunka eredményeként a tüdőbetegek halálozási arányszáma 1951-liez képest 1952-ben a felére csökkent. A korszerű munkavédelmi berendezések eredményeként. az ország legtöbb üzemében a munka- balesetek száma egyha.rmadára csökkent. A lengyel dolgozók szocialista munkaversennyel készülnek a párt II. kongresszusára Lengyelországban széleskörű versenymozgalom bontakozott ki a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1954 január 16-án megtartandó II. kongresszusának tiszteletére. A lengyel sajtó naponta vezető helyen közli a nagyszerű munkaverseny újabb és újabb eredményeit. Alsó-Sziléziában eddig több mint 200.000 munkás kapcsolódott be az országos jellegű versenybe. Felajánlásaik eredményeként sokezer tonna acél, sok tízezer méter szövet jut terven felül a népgazdaságnak, határidő előtt költözhetnek be a dolgozók az új lakásokba. A Sztálinról elnevezett póznám fémipari üzem dolgozói a többi között megfogadták, hogy az év végéig 26 vasúti személykocsit készítenek el. A „Gi ivice’‘-bánya dolgozói sikeresen teljesítették vállalásaik novemberre eső részét, a múlt hónapban 2363 tonna szenet adtak terven felül. A grozowi tésztagvárban eddig 20 tonna makarónit készítettek a! terven felül. Az országos versenyben bekapcsolódtak a dolgozó parasztok is. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói, valamint az egyénileg gazdálkodó kis- és iközépparasztok a munkások példáját követve értékes vállalásokat tesznek a második kongresszus tiszteletére. A poz- nani vajdaságban ezer községben születtek eddig munkaiéi- ajánlások ebből az alkalomból. Edmund Ratajczak Rabczyn községbeli középparaszt a cukorrépatermesztés fokozására tett vállalást. Elhatározta, hogy gondos növényápolással 650 mázsás hektáronkénti átlagot ér el a jövő esztendőben. Egy kolhoz-ács tudományos munkássága Az Észt SZSZK Tudományos Akadémiájának Anyanyelvi Társaságához gyakran érkeznek levelek, amelyeken a feladók neve és címe helyén ez áll: „A. Toomes- salu, Orisaare, „Eda- si“-kdhozu. Aadu Toomessalu-sziget i kolhoz-ács már évek óta a társaság aktív levelezői közé tartozik. Az Anyanyelvi Társaságban, az Észt Tudományos Akadémia Nye.v- és Irodalomtudományi Intézetében, valamint az Akadémia Néprajzi és Irodalmi Múzeumában Toomessalunak több, mint 30 munkájúval ismerkedhetünk meg. Itt találjuk öszegyüjtött régi népmeséit, a helyi tájszólás jellemző sajátságairól, Írott érdekes müvét és számos rajzai kísért néprajzi feljegyzéseit. Aadu Toomes- sa'.u tavalyelőtt a sziget 34 falujába látogatott el, sok emberrel beszélgetett és több füzetet teleirt. E munkájának eredménye volt a helyi dialektusokról szóló müve, ameiy általános érdeklődést kel. tett. ban megtartott legutóbbi nyelvtudományi ülésén Toomessalu előadást tartott az anyaggyűjtés te. réti szerzett tapasztalatairól. Az előadás tudományos szempontból igen érdekes volt; Toomes- saiu nem járhatott iskolába. Most lelkes buzga omtnal pótol, ja a mulasztottakat: nyelvtudományi, történelmi és szépirodalmi müveket olvas. Tavaly óta a faluszovjet elnöke. Bár kevés szabadideje van, nem hagyott fel a legkedvesebb foglalkozásával. A hazugságra rácáfol az élet Komikus eset történt a kapitalista 6ajtó egy részével. Egyes lapok az SZKP szeptemberi plénumának határozataiban a könnyűipar, élelmiszeripar és mezőgazdaság fejlődésének meggyorsításáról szóló történelmi jelentőségű dokumentumokban nem Láttak meg mást, csak az „elmaradás” szót. A kapitalista sajtó nem vette magának a fáradtságot annak tisztázására, hogy ki marad el és mitől. Rögtön újjonganf kezdett és a régi világ minden sarkából a> Szovjetunió gyengeségéről" kezdett kiabál ni. Különösen újjongott a reakciós amerikai sajtó. Lelkesedése azonban nem sokáig tartott. Hirtelen eszébe jutott valami, abbahagyta az új- jongást és riadót fújt. Addig az egész rekaciós újság hurrázott, most egyszerre segítségért kia bál. Úgy látszik, hogy a bur- zsoá közgazdászok kibogozták a dolog lényegét és rájöttek, hogy az önkritika a Szovjetunióban egyáltalán nem a gyengeség, hanem ellenkezőleg: a hatalmas erő jele. Meggyőződtek erről, hogy az SZKP és a szovjet kormány határozatai, a szovjet nép jól étének gigantikus fejlődését biztosítják. Hlyen. fejlődésről nem is ábrándbzhatnak a dolgozók a kapitalista országokban, ahol az élet évről-évre nehezebbé válik. A burzsoá közgazdászok elvégezték a megfejelő számításokét és aztán riadót fújtak... George Peak professzor, a michigani egyetem tanára, most a „New-York Times” című napilapban közölt cikkében figyelmezteti a szerkesztőséget. A Szovjetunióban folyó .egészséges és energ thus termelőmunkáról" ír és azt mondja, hogy A burzsoá sajtó hasábjairól D. Zaszlavszkij cikke most „az orosz ügyek egyes ismerői a Nyugatra nézve legfenyegetőbb veszélyt nem katonai, vagy ideológiai téren, hanem közgazdasági téren látják." A „National Bussiness” című havonta megjelenő folyóiratot az amerikai kereskedelmi kamara adja ki, de nem a nagyközönség széles körei számára. Ebben a kapitalisták a maguk szűk körében nyugodtan megírják véleményüket. A folyóirat szeptemberi számában Herbert Harris azt írja: „Az oroszok... teljes erővel vágtatnak, ugyanakkor, amikor mi könnyű galoppban haladtunk... A gazdasági erő növekedése tekintetében a Szovjetunió minden más országot maga mögött hagy". A „Reporter" című amerikai folyóirat azt írja: „A legnyugtalanítóbb ... a fejlődés ütemének mostani meg lassulás a. vagy 'az tpar teljes pangása az összes nyugatén rópai országban.. Ugyanebben a folyóiratban. Ga- lebright amerikai közgazdász nviltan beismeri, hogv a szovjet nép a fejlődés ütemében megelőz; az amerikaiakat. A „Comhat” című francia napilap október 31-i számában öszsehasonlította az amerikai farmerek életszínvonalát a szovjet kölhazparasztokévaj. A lan arra a következtetésre jutott, hogy az „Egyesült Álla. mokban a farmerek jövedelmének statisztikája pesszimisz- tlkus, a Szovjetunióban a kot- hozperasztok jövedelmének statisztikája optimisztikus." Ezek önkéntes beismerések persze nem teljesek. A kapitalizmus szószólói igyekeznek szépíteni országaik helyzetét és kisebbíteni a szovjet eredményeket. Az elektrotechnikai dolgozók szakszervezetének adataiból derű! ki, hogy a létfenntartási költségek az Egyesült Allamokibain 1939-lhez viszonyítva, közel háromszorosára nőttek. A munkások reálbére Franciaországban és Olaszországban 1952-ben a háború előttinek felét sem tette ki; Angliában 20 százalékkal volt kevesebb a háború előttiné'. A tőkés országokban az életszínvonal állandóan. süllyed, a Szovjetunióban és a népi demokratikus' országokban' szüntelenül emelkedik. Valami Russel nevű újságíró a „New-York Herald Tribune" című amerikai napilapban azt írja: „...A Szovjetunió szocialista ipara hihetetlenül jót és impozánsan gyors ütemben dolgozik... A fejlődés ütemében nyilván megelőzi a nyugati hatalmakat, de még az Egyesült Álamokat is" Ebben még nem volt 6emmj rossz, de Russel cikkének „A szovjet kihívás" címet adta. Russel nem áll egyedül véleményével. T. Balogh angol közgazdász a „munkáspárt” végrehajtó bizottságának tagja a „Nation" című folyóiratban hisztérikusan így kiált fel: „Oroszország gazdasági bombája komoly fenyegetést jelent”. A már idézett „Reported" című amerikai folyóirat a Szovjetunió gazdasági erejének növekedését „döntő nemzetközi tényezőnek” nevezi, amely — állítólag — végeredménvben „katasztrófára vezethez Nyu- ga‘-E urópában * A burzsoá sajtó rettegése attól. hogy a világ egy részén a nép szakadatlanul javítja gazdasági helyzetét, elárul ia ai háborús gyujtogatókat, nekik az kellene, hogy minden nép éhségben. nélkülözések közepette éljen. Nekik rabsorban kell tartani a népeket ahhoz, hogy a kapitalista monopóliumok gazdái éljenek, gyarapodj a, nek, megszedjék magukat. A kapitalista sajtó most új „szovjet veszélyről’' üvöltöz, de az imperializmus előrelátó ideológusai már régóta nyugtalan- kodnak a: szovjet ipar láttán. Mr. Vaugh, az Egyesült Államok gazdasági miniszterte'vet- tese előadást tartott az iliinotsi egyetemen és a.zt mondta: „A Szovjetunó a háború befejezése óta figyelemreméltó és nyugtalanságot keltő sikereket ér el gazdasági téren". Mi aggasztja annyira a kapitalizmus főkolomposait? Miben látják a „kihívást"? Mi okozza riad ailmukat? Ansley, aki az Egyesült Államok kongresszusa egyesített gazdasági bizottságának tagja, hamis analógiát vont a „fegyverkezési hajsza" és a Szovjetunió békés gazdasági politikája! között és azt az „életszín- vonalemelés hajszájának" nevezte. Kijelentette, hogy ez a „hajsza" fenyegetést rejt magában. A hamis analógia a feje- tetejére állítja az egész kérdést. A fegyverkezési hajsza a legnagyobb csapás új háború fenyegetésé;, a néoek szörnyű nélkülözését jelenti, s a nép tönkre- jutásának fő oka a kapitalista országokban. Az összes békeszerető népek harcodnak a fegyverkezési bajsza ellen. De az „életszínvonal emelési hajszát”. ha, volna ott ilyen, örömmel kellene fogadni. Ez nagyszerű „hajsza" lenne, amelyből csak nyerhetne az egész emberiség. Ez volna a legmegfelelőbb cél a szocialista és a kapitalista rendszer vensenygésében. Miért is mondanánk le erről al „hajszáról", miért akadályoznánk meg? Hogyan lehet nyugtalankodni a doLgozók jólétének emelését célzó verseny miatt? Miért ellenzik Ansley. Vagh és a többiek mind ai két rendszer versenyét ezen a területen. Miért látják előre elkerülhetetlen vereségüket? Miért rémíti őket a népek jobb jövőjéért vívott harc? Ansley attól fél, hogy „a szovjet programm megvalósítása hatással lesz a nyugati népek hangulatára". A „Reporter” pontosan meghatározza: „Az orosz veszély... Oroszország gazdasági fejlődésének dinamikus vonzerején a’apul.” Balogh ezért idegeskedik, mert a Szovjetunió sikerei „a Nyugat egységét fenyegetik". A megriadt politikusok gondolataiban ez rejlik az „élet- színvonalemelési hajsza" kifejezése mögött. A vállóságban semmi ilyesféle hajsza nincs. A hajsza feltételezi, hogy mindenki egy irányban fut, itt azonban azt látjuk, hogy a sz oviét nép életszínvonala szüntelenül emelkedik, míg ai kapitalista világ népeinek é'etszínvonata ugyanolyan szüntelenül süllyed. A szocialista gazdaság nem ismer válságot és állandóan fejlődik. Államháztartási költségeink túlnyomó részét a szovjet nén jólétének és kultúrájának fejlesztésére adjuk ki. A munkanélküliség ismeretlen jelenség a Szovjetunióban, ahol rendszeresen leszáll!I'tják az élelnrsze- rek és a közszükségleti cikkek árát. Ugyanakkor e kapitalista országok gazdasága ?z általános, egyre mélyülő válság harapófogói közt vergődik. A kapitalista gazdaság állandóan ismétlődéi válságokon megy át. A kapitalista országok költségvetésük oroszlánrészét fegyverkezésre, háborús előkészületekre fordítják. A kapitalista gazdaság nem a társadalom érdekében fejlődik, hanem a tőkések maximális profitjai érdekében. A milliárdosok kis csoportja' meggazdagodik, nőnek a hadiadók, drágul az élet, a néptömegek nélkülöznek lerongyolódnak, éheznek. A szocialista világ a háború óta. egyre gyorsabban halad előre. A kapitalista világ egyhelyben topog, vagy visszafelé halad. Ez rémíti a kapitalizmus védelmezőit. Ök éppen a szovjet kormány békés gazdaságpolitikáját tartják fenyegetőnek. Tudják nagyon jól, hogy a fegyverkezési hajsza egyike azoknak az okoknak, amelyek az elet szín von a l eme! és ha j s z á já t lehetetlenné teszik számukra.. A „vaj helyeit ágyú" az imperializmus és a militarizmus egyik régi jelszava. A hadiipar felduzzasztása nem javítja, hanem rontja a dolgozók helyzetéi. Balogh beismeri, hogy az állítólagos „szovjet katonai fenyegetésről" rikácsoló amerikai politikusok, „az emberi lelkekért folyó harcban, veszedelmes csapdába jutónak”. Azt írja, hogy a kapitalista országokban csökkenteni kell a fegyverkezési terheket. Láthatjuk, hogy milyen zűrzavart okozott a burzsoá újságírók soraiban az ipar gyors fejlesztésének, a jólét emelésének szovjet politikája. Ez a politika egyszerű, a világ minden népe könnyen megérti, a rágalmazóknak nem sikerült befeketíten'ök. Ez a politika a szocialista tábort „vonzó mágneses pólussá’’ teszi a dolgozó emberiség szá* mára.. Bárhogyan verik is a mellüket egyes zúgpolitikusok a .szovjet agresszióról" szóló kiáltozásukkal!, hazugságukat maga az élet cáfolja meg.
