Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)

1953-12-16 / 100. szám

1953 december 16.

szakai» aki;rain

7

Téli gépjavítás a berceli gépállomáson

A berceli gépállomás pártszervezete komoly segítséget nyújtott a gépál ornás előtt áltó terv- feladatok végrehajtásához. A gépállomás éves tervét november 30-ig 108S őszi tervét pedig Í09.2 százalékra teljesítette. E szép eredmények elérésében! ott található Bere József traktorista nagyszerű munkája is, aki őszi tervét 166, éves tervét 206 százalékban teljesítette. Ugyanez mondható el Brányik Ferenc traktorista teljesítményéről is, aki éves tervét 180, őszi tervét 109 százalékra teljesítette. A gépáll omás harmadik élenjáró traktoristája, Bahorecz István, akt őszi tervét 148, éves tervét pedig 158 százalékra teljesítette.

Ezek az eredmények jelképezik, hogy traktoristáink mily lelkesedéssel dolgoznak a mező- gazdaság fejlesztésén. Az eredmények mellett még hibák is akadnak bőven. Még mindig nem tudtuk teljesíteni az őszi mélyszántást tervet úgy

a tsz-eknek, mint az egyénieknek. • Jó munka- szervezéssel azon leszünk, hogy a hiányosságlkat is eredményekké változtassuk.

Az őszi mélyszántási terv teljesítése után legfontosabb feladatunk a téli gépjavítás határidőre és jó minőségben való végrehajtása. A javítás folyamán legnagyobb problémaként jelentkezett a cséplőgépek dobkosarainak élezése. Régi mád szerint e&U darab cséplőgép dobkosarának megélezése kézierővel kélnapi fáradságos munkát vett igénybe. Nándori Pál e v- társ műhelyvezető újítást vezetett be e munkafolyamatban. Hulladékanyagból és géproncsból olyan készüléket állított elő, amellyel nyom óra a'att tíz cséplőgép dibkosarát lehet megélezni. Nándori elvtárs újítása nagyban elősegíti a gépjavítás határidő előtti befejezését.

FOQELSPERGEL OTTO politikai he,ye,tes

teljesítetne.

Nándori Pál újítása a téli gépjavítás me gyorsítása érdekében.

A gépállomáson megkezdődött a téli gépjavítás. Simák Pál brigádvezető, Bahorec István traktoros, Szenodécska János munkagépkezelő azzal a tudattal kezdték meg a munkát, hogy csak jó géppel lehet jó munkát végezni.

Bere József traktoros őszi tervét 166 százalékra teljesí ette. Az éves terv teljesítésében pedig 206 százalékos eredményt ért el.

\ begyűjtésben győztes salgótarjáni dolgozó parasztok átvették a begyűjtési miniszter vdndorzászl a]ót és a jutalmakat

A Salgótarjáni Városi Tanács nagytermében vasárnap délelőtt ünnepi gyűlésre jötték össze a város dolgozó parasztjai. Nem kisebb ünnepben volt részűik, minthogy elnyerték a begyűjtési miniszter vándorzászlaját az őszi kapások begyűjtésében, a városok között folyó versenyben. A zsúfolásig megtelt tanácsteremben a város népi zenekarának tagjai és a Tatarozó Vállalat esztrád-zenekaránaik tagjai tették még ünnepélyese,bbé, még kedvesebbé a város dolgozó parasztjainak ezt a napot. Népi zenekari számokkal, szovjet és magyar zeneszerzők zeneszámaival kedveskedtek a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztoknak.

Az ünnepi gyűlést Galajda János elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, akinek szavai után Nagy Dániel elvtárs, az Elnöki Tanács elnökhelyettese tolmácsolta a város dolgozó parasztjainak jó munkájukért, a begyűjtési miniszter üdvözletét. Ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta:

— Pártunk határozatának és kormányunk programmjának megvalósításában becsületesen vette ki részét Salgótarján város dolgozó népe és dolgozó parasztsága. A városi pártszervezet és városi tanács vezetésével és irányításával elérte, hogy a városok közötti őszi kapások begyűjtési versenyében, az állat és állati termékek begyűjtési versenyében az első lett. Ezt a> szép eredményt Salgótarján dolgozó népe és parasztsága csak azért tudta elérni, mert magáévá tette a párt- és kormányhatározat célkitűzéseit.

— Salgótarján dolgozó népe így akarja á felszabadulás óta kapott szociális és kulturális beruházásokat viszonozni államunknak, dolgozó népünknek. Salgótarjánban a felszabadulás óta 508 korszerű munkáslakást építettünk. 9 artézikútat fúral- tunk, 3 bölcsődét és egy napközi otthont építettünk. Az oktatás és szakmai fejlődés terén nagy segítséget jelent az új gépipari technikum és. fiúkollégium megépítése, ugyanakkor nagy segítség volt a megyei igazgatás megkönnyítésében, hogy a megyei tanácsot Balassagyarmatról Salgótarjánba helyeztük át.

Az iparban és a bányászai termelésében elért eredmények mellett'Salgótarján dolgozó parasztsága öntudatosan fetzárkó. zott pártunk és kormányunk pi°- grammja mellé, amikor az 1953. évi kapás növények begyűjtési tervét 100 százalékon fclüp teljesítették és ezzel a város országos viszonylatban az első helyre került. Az egyénileg dolgozó termelők kukoricából 151 százalékra, napraforgóból 125 százalékra, burgonyából 156 százalékra teljesítették beadási tervüket,

Nagy Dániel elvtárs a továbbiakban méltatta a begyűjtési állandó bizottság tagjainak jó munkáját, kiváló példamutatását, majd annak a reménynek adott kifejezést, hogy az őszi kapások 100 százalékon felüli teljesítése után a város dolgozó parasztjai felszámolják a sertés, a zsír, a tojás és baromfi beadásban mutatkozó hiányosságokat és azok pótlásával ismer elnyerik dolgozó népünk és a be gyűjtési miniszter elismerését.

Az ünnepi, beszéd után Nagy Dániel elviére,, az Elnöki Tanács elnökhelyettese átadta Galajda János elvtársnaik „a begyűjtési miniszter vándorzászlaját, a begyűjtésben első helyet elért városnak” járó vándorzászlóit és oklevelet. Majd kiosztotta^ a Rá kosi tsz-nek és a .begyűjtésben éten,járó 14 dolgozó parasztnak, a begyűjtési miniszter és a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak ajándékait. Papp Dániel dolgozó paraszt egy 800 forintos rádiót. Szalakocsi István egy néprádiót kapott. Kováos Gyula dolgozó paraszt és társai az Acélárugyár dolgozóinak ajándékán vették át: kocsikereket, kocs:rá fokát, kocsitengelyeket, villákat, és egyéb mezőgazdasági köz szükségleti cikkeket.

Az ajándékok átvételekor a vá. ros dolgozó parasztjait egyem- benként ígérték meg, hogy a mezőgazdasági terroelvények állandó növelésével, s a beadási tervük maradéktalan teljesítésével tovább fokozzák harcukat a kormányprogramul és a Központi Vezetőség határozatainak sikeres megvalósításáért.

Az ünnepi gyűlést az interna- cionálé hangjaival zárták be, majd a begyűjtésben élenjáró dolgozókat a városi tanács ünnepi ebéden látta vendégül.

(so)

Tanulmányi kirándulás a Selypi Cukorgyárba

— Levél a szerkesztőséghez —

A moharai általánosiskola tanulói novemberben, tanulmányi kirándulásként ellátogatlak a Selypi Cukorgyárba.

A novembervégi ködös hajnalon apró lábak dobogásától hangzott a fagyos utca. A motorai pajtások igyekeztek az állomás- felé. Végre elérkezett a várva várt nap. A sok-sok izgalom után a pajtások sugárzó arccal érkeztek meg az állomásra. Sokan már az izgalomtól alig aludtak valamit, s már fél ötkor elindultak hazulról, nehogy valamiképpen lemaradjanak. A nevelők mellett elkísérte a tanulókat a szülői munkaközösség elnöke is.

A kellemes, meleg . kocsiban alig vették észre, oly hamar

megérkeztek. A cukorgyár vezetői a legnagyobb szeretettel fogadták a pajtásokat. Kísérőket kaptak, akik azután végig kalauzolták őket a gyár területén, s értékes előadásokkal bővítették a tanulók ismereteit a cukorgyártásról. Hogy milyen mérhetetlen örömet jelentett számukra ez az út, legjobban a kirándulás után írt magyar dolgpzatok bizonyítják. A tanulók most már a gyakorlatban látták, hogyan készül a cukor.

A hetven tagból álló vidám, zajos csoport fél 19-re érkezett meg a Cserhát lábúnál meghúzódó mohorai állomásra.

Kiss Istvíán és Molnár István

nevelők

ÚJ É

Az alábbiakban folytatjuk a

paloiási Május 1 tsz-ről szóló

cikünkket, Molnár Jenő tollából.

Nagy idő ez. Földiné tűkön ált. A nehezén túl van, kimondta, ami: akart. Tudja, hogy a gazdákat kérni kell, de az első szó a legnehezebb. Milyen jó ennek a gazdának. Eszik nagy nyugodtan, mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondott neki, min.ha nem is lenne más a világon csak a rántotta'.

Pedig Tóth Gáspár jól halion mindent. Sőt lát is. Látja a piros arcot, amelyről még a nehéz évek se vették el a szépsége:. „Éppen jókor jött, amikor nincsen itthon az asszony" — gondolja magában. Befelé mosolyog is.

De azért nem szól.

— Ledolgoznám az árát — kezdi újra Földi né.

Attól tart. hogy elutasítják, ütni kell a vasat.

Tóth Gáspár azonban mindent tudni akar.

— Miért nem az ura jött?

— Ott marad1: a háborúban — szakadt fe! Földinében a seb.

— No az más ...

„Ezt az asszonyt egyenesen az isten küldte neki.“ — Gondolja magában és még a vonásai is megenyhülnek. „Persze, hogy lesz szántás!“ — folytatja a gondolatait. Csak előbb meg kell egyezni, valamiért valamit.

De másról beszél.

— Mennyi lenne a föld — tpdakolódzik a részletek után.

— Jó két hold — válaszol azonnal Földiné. Tó'.h érdeklődését beleegyezésnek veszi és azt hiszi, hogy most már csak a részletek után érdeklődik.-Elő is jön mindennel

— De vetni is kellene ember, mert én nem értek hozzá...

' — Le he • ne szó róla — kel

fel! Tó'.h a,z asztaltól.

Föl diné elé lép és belecsíp az arcába.

LET

Az asszony ijedten hátrál. Tóth neveti.

— Mi az, elszoktál az embertől. Ilyen fiatal asszonyt pedig nem szabad parlagon hagyni.

Földiné megrémül. Tóth meg neve:. Újra ott van előtte és a mellét markolja meg. Az ajtóhoz ugrik a támadás elől.

— Nézd már, a kis ártatlant

— bosszankodik Tóth. — Az urad másképp szokta talán?

Most megint kemény a hangja. Választ nem vár, hanem megkapja félkezével az asszony karját és magához rántja.

— Eresszen! — ébred fel Földinében a rémület.

Tóth Gáspárnak azonban már kevés a szó. A másik kezével elkapja a derekát és tuszkolja a szoba felé.

— Eresszen el, mert kiáltok

— kezdi újra, de már a szoba ajtajánál vannak Tudja, ha oda beérnek vége van. Megveti a sarkát a küszöbben és mikor úgy látszik, hogy ez se lesz elég, mert Tóth két erős karjával átfogja és felemeli, két kézzel belekarmol az ember arcába.

— Hű a macska, teremtéseted

— hördül fel Tóth. Egy pillv natra az arcához kap. Ez elég Földinének. Már a konyha közepén van, felkapja a kendőjét, ami a huzakodásban leesett és fel rántja a konyhaajtót és kintről beszél.

— Azért mert özvegy vagyok, meg szegény, nem kell mindjárt rossza* gondolni felőlem.

Tóth tajíékzik. de az ajtón tű! nem mer kezdeni semmit. Meglátja valaki és nagy a falu szája.

— Takarodj innen! Odament, igáért, ahol cicázni szok'ál Gondom lesz rá, hogy a faluban ne kapj senkitől!

Földiné úgy fut ki m udvarból, mintha kergetnék. Nem

megy mostmár sehová iga után. Csak haza., hazai minél előbb, mielőtt megnyílna a föld, hogy elnyelje őt. Szégyen égeti, mintha mindaz, amit Tóth akart, meg is történt volna, fiát olyannak látszik 6, akit csak be lehet rángatni a szobába? Azért mert meghalt az ura, akárki magáénak akarhatja? A szégyen is égeti az arcát, lelkét. Bele kell abba zavarodni. Most már nem lesz szántás, Tó.h Gáspárral egyik gazda sem ellenkezik. Honnan lesz kenyér? A gyerekeknek is, neki is. az Anyjának is. Rohan haza felé, úgy érzi, hogy a:z ég is rászakadt. Emberekkel találkozik, de nemlát, nem ismer senkit. Kőris utána kiabál: „Mi az. már van fuvaros, hogy így szaladsz?" — de nem hall semmit. Otthon lenni minél előbb, hogy ejbujhas- son, ne lásson senkit ,

Csűrön víz az izzadtságtól, amikor otthon betámolyog az ajtón. Az anyja csak az arcára néz és látja a szerencsétlenséget.

— Mi történt Rozi? — rémül meg.

Földiné nem szól, csak Táborul az asztalra és sír. Most már nem tartja vissza semmi, itthon van, védve érzi magát. Rázza a zokogás, válla meg- megrándul. Amíg oda járt a. két gyerek is felkelt. Péter a nagyobb iskolába jár, most is odakészülődött, de az anyja sírásárai az öccse mellé húzódik a ládára. Egyikük se szól semmit, összeiapuínak a sarokban.

Az öreg Mákosné pedig ott topog a lánya körül. Segíteni szeretne rajta, könnyleni ai baján, de maga se tudja, hogy kezdje.

— Ne sírj már, Rozi. Bántott *án valaki? Ki volt az? — mondogatja egymás után ki tudja hányszor, bár jó tudja, hogy most még nem kaphat választ egvikre se.

Csak ténfereg, nem twljr.

hogy mit csináljon. A lányból is 'ki kellene szedni, hogy mi bántja, akkor talán tudna egykét jó szót mondani. Pétert is iskolába kellene készíteni. Persze egyik se megy. Szerencsére a többi háznál nem állott meg az idő. A gyerekek csoportban járnak iskolába és már gyülekeznek odakint. — Péter, siess!

— kiabálnak hozzájuk.

Erre már Fölélné is erőt vesz a fájdalmán, letörli a könnyeket és a fiának segít az öltözködésben. Az anyja kenyeret vág. egyet a kávé mellé, másikat meg a tarisznyába délelőttre, aztán kiszól az ajtón a gyerekeknek.

— Várjatok egy cseppet, csak megissza a kávét.

Ez nem tart sokáig, Péter elmegy, de már megmozdult a ház és a tevés-vevésben felszakadt Földinében is a feszültség. Már nem is sir.. Lassan mond valamit. Hol ezt, hol a.zt. Nagy szünetek vannak, de az anyja jó! tud hallgatni, nem kíván- reskodik, így 's meg tud lassan mindent.

— Maid csak lesz valahogy

— próbálja' vigasztalni, nem csak a lányát, hanem magát is. Nem tudja mi lesz így velük, szántat! anut marad a föld.

Este Juhász kopogtat be hozzájuk. Itt lakik ő is a pusztán. Cseléd volt. mint a Földi, csak szerencsésebb. Hazakerült a Dontól és leszerelt, mielőtt vége lett vo'na a háborúnak. Gyerekkori pajtása volt Fö1 dinek, együtt katonáskodtak,, ő, írta meg haza először, hogy Földi elesie*;. Élelmes ember,, mindenhez hozzákezd, véghez, is. viszi, amit akar. Kőris is- ilyenfajta, de Juhász nemcsak magának él, szívesen segít másokon is.

Földinét még mindig szót- lanoá teszi a keserűség. A köszönést fogadja ugvan, de a beszéd nehezére esik. így hát az anv'? kezdi: .

— Mit hozta1, Pista?

— Rozihoz jöttem.

— Aztán mi kéne tőlem — avatkozik bele Föidiné is.

— Azt gondoltam, hogy ösz- szeáli halnánk.

Egy pillanatra meghűl bennük a vér, de Mákosné már fel is pai.ta-n:

Te is megbolondultál? Azért, mert Rozi özvegy, már azt hiszitek mindnyájan, hogy mindent lehel? Neked családod vanI

Beszél Mákosné, csak győzz.e hallgatni Juhász. Az azonban észbekap, egyszerre megsejti, hogy j;t valami baij. lehet és gyorsan közibe vág. — Nem úgy gondoltam én — mondja nevetve. Egészen másról van most szó:'1

—“ Mit akar hát? — kérdezi enyhül lietbben Földiné.

— Össze kellene adni a földet, szövetkezet kellene, mert így nem megyünk semmire — magyarázza lelkesen.

— Bánom ts én tőlem vihetik az egészet! — tör ki Föl dinéből újra a keserűség.

— Nem úgy van ám, nekünk nemcsak a föld kell, hanem az ember Is, a munka is. Arról van szó, hogy szövetkezzünk és közösen műveljük a földet. Már vagyunk egy páran, akik így gondoljuk.

—. Hát ez mire lesz jó? — csodálkozik a két asszony.

— Mire? —■ melegedik bele Juhász. — Magunkban nem megyünk semmire. Sokszor egy hétig is szaladgálunk, hogy igát kapjunk a szántáshoz: Olvastak már a termelőszövetkezetről maguk is. Nahát azt csinálunk Itt is.

— Sokra mennek vele, ha nem lesz állat — éhred fel Föl- dinébeii megint csak a reggeli emlék.

— Az állam maid segít. Biztosan írd áHatot, Aztán én már érdeklődtem, génállomás lesz... Nem kell a kidák lova. trak'or fog szántani: Szerződést kö'ünk a géná'lomással és elvégeznek minden talajmunkát. Ránk csak a több1 vár...

Főldíné szíve nagyot dobban.

„Nem kell a kutak lova, traktor szánt“ — mo:yogja Juhász szavait és egyszerre megszépül, körülötte minden. Megalázott- sága, keserűsége elszáll, visz- szatért belé az élet. Most már élénk, beszél. Elmondja:, hogy járt Tóth Gáspárral.

— Lejjebb esik még az 6 szarvuk is. Más világ lesz itt, csak fogjunk össze. Nem fognak már uraskodni rajtunk — biztatja Juhász az asszonyokat. Nem kel! ott vesztegetni a szót, azokat aznap megtanította az élet.

Főldíné termelőszövetkezeti tag lett. Vele együtt az egykori cselédek jórésze. Alig maradt ki közülük valaki, csak aiz olyan Kőris-félék. Tagositanak és az Uj Élet 195 holdjai egybekerült.

Juhász brigáidvezetőt és Föl- dimét is ide osztják be. Van már munka bőven. Először azt gondolták, hogy elvetnek és utána jön a nagy semmittevés. Nem így lett. Hozzálátnak az urasá- gi disznóólak és ökrösistáüók javításához. Sietni kel! vele, mert süldőket kaipnak hizlalásra, meg ökröket is. Jut hát munka bőven mindenkinek. Földiné ai hízóknál van. Él benne Tóth Gáspár emléke és minden keserűségét a munkába önti. Úgy dolgozóik, mintha az ő munkájává,! élne, vagy halna a szövetkezet. Reggelenként elsők között van , a disznóknál, kitakarítja a kutreákat, készíti a moslékot, eteti az állatokat. Még el is beszélget velük, mert ismeri már valamennyit. Gőm- bölvödnek >s szemlátomást. Az emberek persze nem állják meg szó nélkül, tréfálkoznak:

— Rozi, te meg is fésülöd ezeket a disznókat?

— Az még háguián, — tó- cflít:a> a másik — de el is altatja őket. Ouertek csak ki este a kviripához, meglátjátok ma- ga‘^k is.

Nevetnek, jóliz/fiem', szívből. Velük nevet Rozi is.

Molnár Jenő