Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-12 / 99. szám
4 SZABAD TVŐGItXw 1953 december ti. Mi történik az úgynevezett 99Jugoszláv kommunisták szövetségében“ Az utóbbi négy hónap óta a belgrádi vezetők nagyon nyugtalankodnak a pártjukban, az úgynevezett „.kommunisták szövetségében” uralkodó állapotok miatt. A pártsajtó és a magas pártfunkcionáriusok azt mondják, hogy széthullóban van e szervezet, politikai tétlenséggel, sőt „ellenséges tevékenységgel” is vádolják az egyszerű párttagokat. A .jugoszláviai párt mai helyzetével kapcsolatban a londoni „Economist” tudósítója a többi között megállapította: „minden jugoszláviai szemlélő számára nyilvánvaló, tény, hogy a pártban zűrzavar és elégedetlenség uralkodik“. Az úgynevezett „kommunisták szövetségének” egész eddigi tevékenysége megmutatta, hogy ez a szervezet nem más, mint a jugoszláv kormány segédeszköze a népellenes politika végrehajtásában. Természetes tehát, hogy ez a „párt” teljesen lejáratta, magát a nép széles tömegei előtt. A jugoszláv dolgozók tömegei évről-évre aktívabban harcolnak a Tito-kormány és pártja népellenes politikája ellen. E harc növekedésével párhuzamosan érezhető a bomlás erősödése a „pártban”. Nem is lehet másként, mert a párttagok nagy része a dolgozók soraiból került ki, akiket különböző demagógiával, becsapással vontak be a “pártba”. A párttagság nagy része, miután meggyőződött •a kormány politikájának népeile- lenes jellegéről, vagy passzivitásba vonult és nem támogatta többé a „pártot”, vagy pedig átállt a hazafiak oldalára és ott harcol a kormány politikája ellen. A „pártnak” multévi úgynevezett átszervezése még jobban elmélyítette a pártonbelüli válságot. Az egyszerű párttagokat akkor formálisan megfosztották a korábban élvezett jogaiktól, de megkövetelték tőlük, hogy továbbra js feltétel nélkül vágyók keresztül és propagálják a kormány politikáját. Emiatt még inkább növekedett az elégedetlenség az egyszerű párttagok körében. Áthidalhatatlan űr keletkezett a pártvezetőség és az egyszerű párttagok között, mert azok nem hajlandók magukra vállalni a felelősséget a nép előtt az uralkodó körök népe'denes politikájáért. A jugoszláv kormány a.z utóbbi időben a széles népi tömegeik éleiérdekei ellen irányuló intézkedések egész sorát léptette életbe, amelyek között sok törvényrendelet van a hazai és külföldi tőkések pozícióinak megszli árdítására. Az új. adórendszer bevezetésével a kormány még súlyosabb terheket rótt a dolgozókra. ezze] szemben jelentős adó- kedvezményeket biztosított a városi és falusi burzsoázia, számára. A kormány a szerződések és katonai jellegű egyezmények egész sorával még jobban lekötelezte Jugoszláviát az agresszív katonai tömböknek és fokozta a fegyverkezési hajszát, fokozatosan növelte ai háborús előkészületek költségeit, ami visszatükröződik a széles néprétegek anyagi helyzetében. Ennek a politikának a hatása természetesen a jugoszláviai „pártban” is érezhető. A párttagok ezrei elítélik a pártvezetőség árulását és egyre határozottabban szakítanak velük. A belgrádi vezetők a bomlás megakadályozása és a „párt” megszilárdítása érdekében az utóbbi időikben rendkívüli intézkedésekhez folyamodnak. Sebtében különleges csoportokat létesítettek, amelyek élén egy-egy magasabb párt- funkcionárius áll és ezek a csoportok sorra járják az aiap- szervezeteket azzal a céllal, hogy az egyszerű párttagokat felvilágosítsák a párt „új” irányvonaláról. Az úgynevezett „szervezeti megszilárdítás”, amelyről most sokat beszélnek Jugoszláviában, nem más, mint az egyszerű párttagok tömeges kizárása a „pártból”. Azokat zárják tehát ki, akik nem kívánatosak a rendszer számára. Ez a „tisztogatás” nagy méreteket öltött. A közel múltban például a focsai járás alapszervezeteiből összesen 278 párttagot zártak ki, a Bukin,je-bánya alapszervezeti tagságának 40 százalékát kizárták. A 2enicai járásban csak az elmúlt 25 napban 183 párttagot zártak ki, 93-at pedig megbüntettek. Jellemző, hogy a kizárt párttagok közül 190 munkás, ami 70 százaléknak felel meg. A tulzai járás alapszervezeteiből kizártak 80 százaléka munkás, vagy mun.kásszárma- zású. Mint látható, a pártban végzett „tisztogatás” arra irányul, hogy eltávolítsák a munkásokat és egyéb dolgozókat, s helyettük burzsoá elemeket vegyenek fel. A munkások ugyanis azok, akik szembehelyezkednek a pártvezetőség politikájával és ezért nem kívánatosak a belgrádi vezetők számára. A belgrádi kormány legújabb intézkedései a falvak, de különösen a fosztogató adópolitika a parasztok tömeges elszegényedéséhez vezetett. A parasztok nagy része meggyőződött, hová vezeti őket a vezetőség és ezért nem támogatja őket. Uj gép a kötöttárugyárak számára A taskenti gépgyárban most próbálják ki az első szovjet mer- celizáló automatát, amely máris bebizonyította kiváló tulajdonságait, nagy teljesítőképességét, fennek a bonyolult gépnek szériagyártását 1954-ben kezdik meg. A gépek segítségével a kötöttáru- és cémagyárak selymessé teszik a pamutfonalat. A gyár kollektívája a napokban kezdte meg egy másik gép: a háncsrost-víztelenítöprés gyártását. Új gép a öonyec-mcdance bányáiban A szfálinói Cseljuszkincev- bánya üzemi lapjában cikk jelent meg, amely beszámol az egy évvel ezelőtt üzembehelye- zett „SBM-IV” típusú elővájó vágatfúró-kombájn munkájáról. A gép nagy teljesítményt ért el ■a nyugati vágatban, már tavaly decemberben több mint 150 métert haladt előre. A későbbiekben havi teljesítménye elérte a 191 métert is. A szovjet bánya gépipar új alkotásának, a vágatfúrógépnek az üzembehelyezése új szakasz) jelent a bányászat gépesítésében. Ez a kombájn teljesen gépesítette az előváj ás nehéz folyamatát. A munkai gyorsasága n.agy mértékben megnövekedett. A kombájn egy év alatt több mint másfél kilométer szállító- és szellőzővágaíot tárt fel. Ilyen távolságú vágat elkészítéséhez kőzetrakodógéppel több mint három évre lett volna szükség. Idén novemberben a Cseljusz- kincev-bánya még tökéletesebb típusú vágaitfúrógépet kapott, amely már az első kísérletek alkalmával bebizonyította, hogy még nagyobb teljesítménnyel képes dolgozni. A Sztálinugolj- kombinát bányáiban már 10 vá- gatíúrógép dolgozik, s ezeknek segítségéve; idén több kilométer vágatot készítenek. físgyveníonnás önkiiirítő pótkocsik A minszki autógyár hatalmas, 25 tonnás önkiiirítő tehergépkocsijai közismertek A gvár kollektívája a „Szovjetszkaja Bjelo- russzia” című köztársasági lap tudósítása szerint most fejezte be két 40 tonna teherbírőképes- ségű önfciürííő pótkocsi kipróbálását Ezeket a pótkocsikat a kujbl- sevi, a sztálingrádi és a többi vízierőmű építésének kő, kavics, homok és egyéb anyag szállításánál alkalmazzák majd. A kirakásnál a kocsi hidraulikus szerkezet segítségéve] bármely oldalra billenthető. A pótkocsikat a 140 lóerős. „CSTZ” lánctalpas traktor vontatja Görög hazugsággyárosok Egyes görög lapok közölték a nemrég a Szovjetunióban járt görög kulturális személyiségek benyomásait. Ezen személyek egyike Helena Vlahu az igazságot akarta megírni, szándéka heves kirohanásokra készletté az „Etnikosz kiriksz" című lapot. A lap támadta mindazokat, akik a görög-szovjet kulturális kapcsolatok fejlesztésének hívei. Véeménye szerint ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztése „sajnálatos és veszélyes” jelenség, amely „a nemzet bomlásával” fenyeget. Ezek után egész sor görög lap sietve kiagyalt nevetséges koholmányokat állított szembe a Szovjetunióban járt görög kulturális személyiségek igazi közléseivel. Az egyik tap például kö zölte egy „szemtanú” nyilatkozatát, miszerint „asz oroszok néha fog- pasztás kenyeret szoktak enni" és ,pikkor látták először a kerékpárt, amikor nemrég Európában jártak", Lám, milyen félelmetes a görög reakciósoknak az igazság a Szovjetunióról. Hiába azonban minden otromba hazudozásuk. Nem titkolhatják el a görög nép elöl, hogyan virágzik az az ország, ahol a nép békés alkotómunkával van elfoglalva, az az ország, amely nem vesz részt agresszív tömbökben és szövetségekben, s amelynek területén nem létesítenek külföldi csai- patok lőtereket. Az óriási mozdony gyár A vorosilovgrádí „Októberi forradalom” mozdonygyár kollektívája és a város dolgozói a napokban ünnepelték a gyár újjáalakításának 20. évfordulóját. 1933 november 27-én helyezték üzembe a Lugan-folyó partján ezt az óriási szovjet mozdonygyárat. A primitív gépekkel dolgozó régi üzem helyén ma már új gyár épült, amely a vasút technikai átalakításának szilárd alapja lett. A gyár kollektívája az elmúlt 20 esztendő alatt sokezer mozdonyt készített, megindította a'Z „FD” típusú új szovjet mozdony gyártását, majd az „ISz” típusú személyvonat mozdonyát. A későbbiekben a gyár átállt a tökéletesített „L” típusú mozdonyok gyártására. Az üzemmel együtt növekedett a mozdonygyáriak lakótelepe, amely a területi központ egyik legszebb része. Minden évben új utcák, háztömbök épültek. A mozdonygyárt dolgozók mozija a legszebb az egész Donyec-medencében. Ezenkívül rendelkezésükre ál! kultúrpalota, Städten, a gyárban gépipari technikum működik és a gépipari iskola es.fi tagozata. A közlekedésügyi és nehézgépipari minisztérium a jubileum alkalmával köszönetét fejezte ki a gyár számos élenjáró munkásának és alkalma zott jánafc. A propaganda és az é!et valósága A „Time” című reakciós new- I yorkj folyóirat „Az amerikai né- | ger 1953-ban” címmel nemrég az amerikai négerek helyzetéről írt. Ez a folyóirat mindig óriási helyet szentelt .az „amerikai életforma” reklámozásának. Nem szabad csodálkoznunk tehát, amikor cikkében ezt olvassuk, hogy „mindenfelé szembetűnő a négerek virágzása”. Érthető az is, miért ír a „Time” valamiféle „haladásról”, amely állítólag „alapvetően megváltoztatta a négerek életét”. Exportra szánt propaganda. Most pedig lássuk a tényeket. Lapozgassuk fel a „Montgomery Advertiser” című mondhatni kizárólag belső fogyasztásra szánt vidéki lapot. A vidéki lapok .jóval nyíltabbak, hangnemük durvább. Nyilván az az elvük — magunk között vagyunk, hát ninos mit szégyellnünk. A lap maga „öreganyó- nak” becézi magát. Nem árusítják Rómában, vagy Párizsban, stockholmi vagy kopenhágai könyvtárak nem járatják, nem olvassák N yugaí-N émetország- ban és Hollandiában, így hát az „öreganyó” píron,kodás nélkül kiptetykál sok olyasmit, amiről mélységesen hallgat a fővárosi és a newyorki sajtó. Érdemes meghallgatni, miről pletykál a „Montgomery Advertiser”. Itt van néhány nagybetűs cím a lap legutóbbi számaiból ... „Lelőtték a menekülő négert”, „Haldoklik a megkéselt néger”. „A serif segédei megsebesítették a futásnak eredt négert”, „Scott bíró kiutasította a négert a városból”. „Két szökött négert üldöznek a rendőrök”. „A fitzwoodi négernek lőtt sebe van”. „A vak néger, akit félhaltra vertek és otthagytak, hogy megfagyjon, könyörög, hogy bo* csássamak meg, azoknak, kik őt megtámadták”. „Két néger megsebesült”. „Elvágott torkú négert találtak”. ßok mindent megtudhatunk innen az amerikai „haladásról” és áldozatairól. Megismerhetjük például az úgynevezett „legális” négerüldözés formáit. Nap-nap után emelnek vádat négerek ellen „erőszak“ és „rablás” miatt. Egyre ezt olvassa. az ember: elfogták a négert, letartóztatták a négert, bíróság elé állították a négert, bebörtönözték a négert, halálra ítélték a négert, kivégezték a négert... A „Montgomery Advertiser” hasábjairól az igazi amerikai mérgező lehelete árad. Ez nem a hivatalos propaganda rek- láim-Amerilkája ... Néha maga az amerikai sajtó leplezi le — akaratlanul is — a megvásárolt amerikai újságírók szélhámosságait. A kommentár felesleges! A „New Republic” című amerikai folyóirat szeptember 28-i számában a „Bonn magasra emeli az európai lobogót" cím alatt közölt cikkben ezt olvastuk: „Nincs többé értelme figyelmeztetni a franciákat (amint ezt egyes amerikai lapok tették), hogy európai vezető szerepükbe kerül, ka nem ratifikálják az amerikai védelmi közösségről szóló szerződést. ök tisztában vannak vele, bár ezt nyíltan nem ismerik be persze, hogy vezetőszerepüket máris elveszítették. A Washington-Bonn tengely már túljutott a kezdeti nehézségeken, s létezését felesleges bármiféle jelképes zászlólengetéssel bizonygatni. Bármi is történjék ősszel, vagy télen a Bourbon-palo- tában, biztos, hogy N yugat-N émetorszagnak a NATO-ban (az atlanti blokkban) a szuverén államokéval azonos lesz a helyzete”. Az „Information” című dán burzsoá lap idei számában fi- gyelenirekeltő kis cikk jelent meg. Címe: „A sajtóosztály vezetőinek beismerése”. A cikkben ez áll: ,,Jacques Baillant báró, a francia külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője nagy szenzációt kelteit egy elszólásával. Kijelentette: mint diplomáciai képviselőnek, feladata — „mentir el dementir” — azaz „hazudni és cáfolni”. Azt mondják, hogy ez az elszólás tajtékzó dühöt keltett az Quai d’Orsayn (utca Párizs- ban, ahol a francia külügyminisztérium van). Baillant-t inkollegialitással vádolják, amiért egy beszámíthatatlan pillanatban őszinte volt és igazat mondott • A „No” című norvég burzsoá folyóirat október 17-i számában a lakásviszonyokról írva megállapítja: ,,.Minden ötödik norvégnak rossz lakása van, vagy egyáltalában nincs lakása. Ez azt jelenti, hogy a lakásválság 600.000 norvéget érint. Különösen Oslóban, Bergenben és Trondheimben súlyos a helyzet. Ezekben a városokban egyenesen katasztrofálisak a lakásviszonyok ...” Anglia kereskedelmi nehézségei Ai angol közvéleményt leginkább az ország súlyos gazdasági helyzete foglalkoztaíja. Az angol kormány képviselői, közéleti személyiségek, politikusok. 6 az angol lapok újra és újra megvitatják a brit kereskedelem és fizetési mérleg kérdéseit. A gazdasági vérkeringés „félélénkítésének” különféle terveit vetik fel, terjedelmes elemzésekbe bocsátkoznak a helyzetet illetően, javaslatokat tesznek. Az angol kereskedelem helyzete azonban továbbra is súlyos. Thorneyerof’t kereskedelemügyi miniszter Londonban a bankárok klubjának ebédjén kijelentette: Anglia .Jzereskedelmi téren a legveszélyesebb időszakba tépett. A háború óta először éreztük számos területen az utolsó két évben a maga teljes nagyságában Németország és Japán konkurenciáját”. A miniszter figyelmeztette a bankárokat, hogy erősödni fog az amerikai monopóliumok konkurenciája is. Mi okozza Anglia kereskedelmi nehézségeit? Az angol vezető körök politikájukat az Egyesült Államok agresszív terveivel kötötték össze, s az ország gazdaságát jelentős mértékben az Egyesült Államok gazdaságának függvényévé tették. Bekapcsolták a fegyverkezési hajszába, s ezzel még jobban megnehezítették az ország kereskedelmi helyzetét. Közrejátszott ebben az is, hogy az Egyesült Államok nyomására. Anglia erősen korlátozta kereskedelmi kapcsolatait a demokratikus tábor országaival. Ez az irányzat még 1948-ban kezdődött, amikor életbelépett a hírhedt „Marshall-terv”. Az Egyesült Államok azután az úgytneveze tf „ B attle- törvény” alapján többezer áruféleséget helyezett a tiltott „stratégiai” cikkek listájára, s rákényszerí- tette Angliát, hogy a többi kapitalista országhoz hasonlóan teljesen megszüntesse kereskedelmét a demokratikus országokkal. A kapitalista országok a demokratikus tábor országaival folytatott kereskedelmének nagyarányú csökkenése, az egységes világpiac szétesése és a fegyverkezési hajsza a k°nkurrenciá fokozott kiéleződéséhez vezetett a kapitalista világpiacon. Anglia az elhelyezési piacokért folytatott harcban minden erőfeszítése ellenére egyre nehezebben tud ellenállni kapitalista konkurrensei nyomásának, egyre nehezebben tudja tartani eddigi pozícióit. Anglia fii koáurrense a külső piacokon — a.z Egyesült Államok. Anglia részesedése a kapitalista világ exportjából az 1937. évi 11 százalékról 1952ben 9.9 százalékra csökkent, az Egyesült Államoké pedig ugyanebben az időszakban 14 százalékról 20.5 százalékra emelkedett. Az Egyesült Államok mo- nopóltőkéje megkaparintotta Nyu.gat-Európa. Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia. piacainak legnagyobb részét. Az Egyesült Államok részesedése a Nyugat- Európa és Latin-Amerika, illetőleg Délkelet-Ázsiába irányuló exportból 1937—1952 között 34 százalékról 42 százalékra, 54 százalékról 75 százalékra, illetve 25 százalékról 34 százalékra emelkedett. Latin-Amerikába az Egyesült Államok 1952-ben ki- lencszerannyi árut vitt ki (értékben) mint Anglia. Az utolsó két-három év óta Nyugat-Németország és Japán is résztvesz az elhelyezési piacokért folyó elkeseredett harcban. Ennek a két országnak konkurenciája is alaposan megingatta Anglia kereskedelmi pozícióit. Nyugat-Németország és Japán kereskedelmi terjeszkedését az jellemzi, hogy ezeknek az országoknak gazdaságában uralkodó helyzetet foglal el az Egyesült Államok, s annak támogatását élvezik a konkurenciaharcban, az Egyesült Államok irányítása alatt állnak. A ..Reynold s lüeivs“ című angol lap közleménye szerint New Yorkban az év elején értekezletet tartottak amerikai és nyugatnémet gyárosok, s ott kidolgozták „a világpiacok elleni tá-' madás közös tervét”. Egy olyan határozat is megszületett, hógy Nyugat-Németország amerikai hitelt kap Indiába, Pakisztánba, Egyiptomba és Anglia má.s hagyományos elhelyezési piacaira irányuló exportjának fejlesztésére. A japán monopóliumom az angol kereskedelmi pozíciók elleni támadásuk során széleskörűen alkalmazzák a dö-mpinget (ga.rasos árakon nagy árutömegeket dobnak a piacokra). A nyugatnémet monopóliumok igyekeznek az angoloknál rövi- deb-b határidőre szállítani, árucsereegyezményeket kötni, fizetési halasztást adni, hogy előnyöket szerezzenek angol konkurenseikkel szemben. A nyuga tnémet monopol tőkések a nyugateurópai exportot illetően már 1951-ben megelőzték angol konkurrenseiket. La- tin-Amerikában 1952-ben az angol monopol tőkésekkel azonos mennyiségű árut vittek ki. Mind nagyobb mértékben hatolnak be a Közel- és Közép-Kelet országaiba, többek között Egyiptomba és Törökországba. Délkelet-Azsia piacain erősödik a Japán konkurrencia, Japán exportja Indiába 1951-1952- ben 2.4-szeresre nőtt. Pakisztánba, Japán ma már több textilárut visz ki, mint Anglia. Az alábbi táblázatból világosan kitűnik, milyen mérvű a nyugatnémet és japán konkurrencia a brit birodalom piacain. NYUGAT-NÉMETORSZÁG EXPORTJA: 1949—1950 1951—1952 Az adott ország valutájának 1000 egységében Ausztráliába 6.583 32.718 Ujzé-andba 340 1.451 Dél Afrikába 1.709 14.834 Indiába 58.279 282.15i> Pakisztánba 3.400 54 169 JAPÁN EXPORTJA: 1949—1950 1951—1952 Ausztráliába 6.939 43 591 Ujzélandba 354 2.441 Dél-Afrikába 701 12.323 Indiába 213.763 246.073 Pakisztánba 94.058 428.846 Ez CV élésén Angliának nagy erőfeszítéssel sikerült valamelyest megállítani az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Japán kereskedelmi előrenyomulását. De hogy ez az „eredmény” mennyire _ ingatag, az már abból is látszik, hogy az angol kivitel az egyik legfőbb exportcikkből — gépekből, gépalkatrészekből — nem növekedett. Az angol pénzügyminisztérium „Ipari közlöny” című kiadványának adatai szerint a folyó év első öt hónapjában az ango] gépipari gyártmányok exportja, 3 százalékkal sokévi átlagos színvonala alá esett visz- sza. A nyugatnémet gépipar exportja ezzel szemben változatlan maradt, az amerikai gépipari export pedig három százalékkal emelkedett. Az amerikai monopóliumok politikája az Egyesüli Államoknak rendeli alá Anglia gazdaságát. Ez a politika óriási ká-i rókát okoz Angliának s az or* szagban mindnagyobb elegedet* lenséget vált ki. Az angol üz* leti . körök és burzsoá lapok minduntalan bírálják az ameri* kai monopóliumokat. A konzervatív párt októberi konferenciáján a birodalom ke* reskedelmi politikájának vitáján Lord Balfour rámutatott az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem nehézségeire. Veszélyesnek látta, hogy Anglia túlságosan szoros kapcsolatiban van az Egyesült Államok keres* kedelmi politikájával. Egy má* si'k konzervatív vezető, Amery kijelentette: az amerikaiak gya* korlatilag megakadályozzák, hogy Anglia előnyben részesítse a birodalom országaiban gyár* tóit árukat. Taps közepette kö* vetelte, hogy «nyiltan vessék oda a kesztyűt» a brit kereskedelem egész amerikai korlátozási rendszerének. Az angol dogozók, akik elsősorban érzik az ország nehéz gazdasági helyzetének súlyát, erélyesen követelik, hogy szélesítsék ki a kereskedelmet a demokratikus országokkal, számolják fel az amerikaiak kereskedelmi tilalmait. Ez világosait megmutatkozott a brit szakszeri vezetek és a munkáspárt ezéví konferenciáján. Az angol dói* gozó nép tudatában van annal* hogy az ország alapvető gazdasági problémáinak megoldási csak akkor lehetséges, ha megszűnik az amerikai diktátum,
