Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)

1953-12-12 / 99. szám

2 SZABAD INÓGR'Ad 1953 december 12. tkvelődnek a mezőgazdaság mesterei P írtunk Központi Vezetősé- _ gének október 31-i hatá­rozata leszögezi, hogy további fejlődésünk kulcskérdése mező­gazdaságunk eddiginél nagyobb arányú fejlődése. E feladatnak végrehajtása szorosan össze­függ a termelőszövetkezeti ta­gok és egyénileg dolgozó pa­rasztok szakmai továbbképzésé­vel. Ahhoz, hogy kormánypro- grammunk ezen fontos részét végre is tudjuk hajtani, szüksé­günk van számos, széles látó­körű és szakmailag képzett me­zőgazdasági dolgozókrai. A mezőgazdaság termelési eredményein múlik, hogy dolgo­zó népünk életszínvonala gyor­sabban növekedjék. Ezen akar ßegiteni kormányzatunk, amikor laz egész ország területén, így megyénkben is beindította a há­roméves növénytermelési és ál­lattenyésztési rrresterképző tan­folyamokat. Ezzel az a célja, hogy termelőszövetkezet; tag­jaink és egyénileg dolgozó par rasztjaink egyre szélesebb kör­ben sajátítsák el a fejtett agre­es zooteohnika minden vívmá­nyát, amelyeket a Szovjetunió­ban már régen, eredményesen alkalmaznak. A tanfolyamok megyénk terü­ltén november 15-én megindul­tak, ezzel megindult a harc is a szakismeretek elsajátításáért és gyakorlati alkalmazásáért. Mezőgazdaság;' dolgozóink élénk érdeklődéssel kísérik ezeket a tanfolyamokat. A sóshartyánf Virágzó Elet tóz-ben például Szorcsik Jiános András felvetet­te;, miért jobb a kukorica sírna művelése a töltögető művelésnél. A hallgatók vita keretében dön­tötték el a sima művelés elő­nyeit. Ezen agrotechnikai műveletek megmagyarázása, de különösen a végrehajtása szívós és követ­kezetes felvilágosító munkát kö­vetel az előadóktól. Nem elé­gedhetnek meg azzal, hogy az anyagot csak sablonosán elma­gyarázzák. Győzzék meg a hall­gatók a zoo- és agrotechnika eredményességéről, munkaköz­ijén pedig ellenőrizzék a tanul­tak végrehajtását, Nem elég esiak az, hogy a hallgatók meg­tanulják, az anyagot. Ez csak akkor ér valamit, ha a tanulta­kat a gyakorlatban hasznosít­ják. Bebizonyított tény, hogy a fejlett agrotechnikával magasabb terméseredményt érhetnek el. A palotási Május 1 például ke- resztsorosan vetette a búzát, így a terméseredmény 2 és fél mázsával nagyobb lett. Helye­sen alkalmazták az agrotechni­ka vívmányait a dejtári József Attilában is, aminek eredménye a 38 mázsás kukoricaátlag. A szurdokpüspöki Béke tsz 200 mázsán felüli cukorrépatermést ént el hasonló módon. Ezek az eredmények azt mu­tatják, hogy dolgozó parasztsá­gunk az elméletben tanultakat a gyakorlatban alkalmazza a nagyobb terméseredmény érde­kében'. Az előadók jó munkája pedig a termés betakarításakor több mázsa búzában és több li­ter tejben fog jelentkezni. Gömöri Henrik megyei agronómus 2500 forint jutalom Az őszi kapások begyűjtésé­nél országos viszonylatban me­gyénk ötödik helyen végzett. Kukorica, napraforgó, burgo- gonya begyűjtés összszázalékos értékelés szerint 92 százalékos eredménnyel. Az országos értékelés szerint Salgótarján város országos vi­szonylatban az első helyet érte el. Ezért a rendelet szerint 2500 forirtt pénzjutalmat kaip a városi tanács. Országos viszonylatban Nóg- rádmegyéből még két község kaip jutalmat! Szirák és Cser- háthaláp, amelyek a 8. és 9. he­lyezést érték el. Ezeknek a köz­ségeknek a jó munkájuk ered­ményeként pénzjutalom kerül kiosztásra ugyancsak azoknak a dolgozóknak is, akik hozzá­járultak a tervteljesílés mi­előbbi befejezéséhez. A dolgozó parasztoknak a ju­talomként adott pénzösszegből vásároltak 14 darab 380, három darab 800 forintos rádiót, öt da­rab 800 forintos kerékpárt és 800 forint értékben könyvet. A ju'a- lomtárgyak kiosztása december 13-án fog megtörténni ünnepé­lyes keretek között. 7702 hektoliter te] A balassagyarmati tejüzem az elmúlt hónapban 7702 hektoliter tejet gyűjtött be. Ebből Nógrád megyére 7144 hektoliter tej jut. A tejüzem 6630 hektóliter tejet belsőleg feldolgozott, 300 hekto­liter pedig a tejüzem különböző telepein került feldolgozásra, hogy egyre több tejtermék jus­son a dolgozók asztalára. U ezőgazdaságunk fejleszté­sének egyik alapja ál'.af- íiyésztésünk mennyiségének és »«őségének emelése. Ha több s .jobb minőségű állatot te- yésztünik, több tejet, vajat és üst tudunik biztosítani dolgozó épünk számára. Ezenkívül nö- ekedik a trágya mennyisége is, zzel pedig a növény termesz- ísben érhetünk el nagyobb rod menyeket. Nógrád megye iparunk igen jmtos bázisa. Éppen ezért itt a iezőgazda6ágban is nagyobb íjlődéshek kell megindulnia, innék a fejlődésnek az alapja dva van, csak észszerűen, jó uzda módjára kell felhasználni zt. Állattenyésztésünk növeke- ésének egyik alapvető feltétele, ogy jóminőségű és nagyterme- ssű egyedektől származó apá­tiatokat neveljünk. E feladat­iak megoldása nem könnyű. Az llattenyésztéssel foglalkozó ter- nelőszövetkezetek és egyénileg lolgozó parasztok azonban be- «izonyították, hogy e téren szép redményeket lehet elérni. Az rsekvadkerti Tartós Béke, a lő- incpusztai Dimitrov és a pász­Az állattenyésztés fejlesztéséért tói Szabadság termelőszövetke­zetek nagyszerű eredményeket értek el az állattenyésztés terü­letén, Vaigy például Telek Jó­zsef és Gonda Lajos ipolytar- nóci lakosok az általuk nevelt tenyészbikáért 9.900, illetve 8.900 forintot kaptak. Az eredmények mellett azon­ban komoly hibák is vannak. Igen sok tenyésztő csak azért köt növendék bikaborjúra neve­lési szerződést, hogy megkapja a kormányzatunk által nyújtott kedvezményeket, az 5 mázsa abrakot és a tejbeadástól való mentesítést. Amikor azonban ezt a kedvezményt megkapja, a kiutalt takarmányt eladja, s közben elhanyagolja az állatot. Másik súlyos hiányosság — ami az utóbbi időben elterjedt Nógrád megyében — sokan azt tartják, hogy a kisparaszt nem tud tenyészbikát nevelni, nem ért hozzá. Bállá Ferenc hugya- gi, és Kovács Lajos ludányha- lász; lakosok élő példával cá­folták meg ezt a helytelen né­zetet. Kovács Lajos a közeljövő­ben- ad el egy tenyészbikát és 7500—8000 forintra számít. Eb­MEGJÉGYIÉSEK BÜROKRATÁK bői akarja rendbehozatni az is­tállót, hogy az eddiginél még jobb minőségű tenyészállatokat neveljen majd, valamint rádiót és tűzhelyet is szeretne vásá­rolni. A támogatás, amelyet kor­mányzatunk Ígért az állatte­nyésztéssel foglalkozó termelő- szövetkezeteknek és dolgozó pa­rasztoknak, egyre inkább valóra válik. Megkezdték munkájukat az állami állattenyésztő állomá­sok. Az állami állattenyésztő állomások igazgatóságának, de az állomásoknak is hatalmas feladatokat kell megoldani. Rendbe kell szedniök az évek óta elhanyagolt törzskönyvezési munkát, meg kell kezdeni az általános termelési ellenőrzést, meg kell szervezni a termelő- szövetkezetek állattenyésztését és ki kell alakítani a törzste­nyészeteket is. A feladat igen nehéz, de kormányzatunk min­dent elkövet, hogy az állatte­nyésztés irányítását a legjobb kezekbe tegye. Garai Gyula a Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda dolgozója jegyzőkönyv. Készült: 1953 november 30-án a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának hivatalos helyiségében. Tárgy: Perez Ágoston vadaskerti kovács újításának díj­megállapítása.’’ így kezdődik az a jegyző­könyv, amely az „öreg Perez Ágostonból ki­kényszerítette a végre!,, szót, amely még csak véletlenül sem jelent „pontot" a büro­kraták elleni harc végére. „Hát eljutottam odáig is, elismerték az újí­tást ... még hozzá hivatalosan" — le.kende- zeit az „öreg”. (Azért írom, hogy „öreg”, mert mindenfelé csak így ismerik.) Kínos pillanatok következtek, van aki gú­nyos pillantást vet felé, mintha ezzel azt vágná'az „öreg" szemébe: „így könnyű újí­tani". Vannak olyan emberek is, akik óva­kodnak az igazság kimondásától, nehogy kedvét szegjék, s megfosszák öt e pillanatnyi boldogságtót. Ugyanis „csodák csodájára" keilen találtak fel egy ugyanazon újítást az ország különböző sarkiban. Igaz, Perc.z újí­tása azzal kü'önbözik a Barek László és Gá­bor Ferenc-féle konstrukciótól (traktoreke, fogasborona, vetőgép és magtakaró), hogy i traktoreke u án csuklósboronát, az eke kor­mánylemezein pedig vágókéseket alkalmaz. „Majd a végén örüljön... Ne féljen, kisül az igatzság" — bízta'ják őt, s kemény arc­vonásaiból leolvasható: nem olyan ember ő, aki belefárad a harcba. Igen, az új és a régi közötti kíméletlen harcból — habár az két évig is folyt — az „öreg” Perez és újítása került ki győztesen. Meglehetősen kemény csapás ez az OTH begyepesedett agyú büro­kratáira, s a megyei tanács hitetlenkedöire is. Hogy is történi? 1951 júliusában Perez újítása már az Or­szágos Találmányi Hivatal fiókjában feküdt. Ungár Artúrné (ügyintéző) végre is meg­szánta a heverő újítási javaslatot és azt az 56/1951. (II. 27) MT. sz. rendelet 13. § (3) bek. b. pontja alapján illetékes elbírálás és intézkedés végett a földművelésügyi minisz­térium újítási bizottságának küldte el. Az „öreg” Perezet alig egy hónapra rá az FM állami gazdaságok igazgatóságának levele örvendeztette meg Gáspár István előadó tol­lából. „Értesítem, hogy az újítási javaslatát ' illetékességből az állami gazdaságok salgó­tarjáni megyei központjába küldtem meg és felszólítottam, hogy az újítás sorsáról önt tájékoztassa. Az újításával kapcsolatban... bizalommal forduljon a fenti címhez. Munka­versennyel és újítással előbbre visszük nép­gazdaságunk öléves tervét s ezen keresztül meggyorsítjuk a szocializmus építését." Milyen „szépen" tologatták az aktát fölül­ről lefelé. Milyen „kellemes” hangzású frá­zisok pufogtatásával hin'ették tele az „öreg” szemét — csak éppenséggel azt nem mond­ták meg, alkalmazható az újítása, vagy sem. Igen, k’maradt a „lényeg". A szóbanforgó bürokraták alaposan Jeföldelték" az újítást, holott annak pontosan a földművelés lett volna a hivatása. De ma már 1953-at írunk. Egy-két hét, s az 53-as év Is átadja helyét az új, 1954-es évnek. Az „öreg" újítási javaslata nemsoká­ra harmadik éves jubileumát üli, s ilyenkor jó visszagondolni arra, hogy a bürokraták­nak a hiletlenkedöknek az „öregből" mégsem sikerült kiölniük az alkotó gondolatokat. Megnyugtatásképpen: szándékuk továbbra sem lesz sikeres... Az „öreg" Perez egész nyáron a megyei gépállomási igazgatóságon, a mezögazdas ígi osztályon kilincselt. „Majd”, „csak legyen nyugodt", „elintézzük’’... „Most nem érünk rá, majd máskor", „Ne idegeskedjék" — har lógató szavakkal halmozták el. Volt, aki azt állította: „az öreg meghibbant... újítási má­niában szenved". E hiteílenkedők, akik kö­zött ott van László László körzeti mechani­kus ás-, majdnem hogy irtóztak az újítás gya­korlati megvizsgálásától. Amikor kikénysze­rültek bepenészedeit hivatalaikból, csak a szájukat tátották a konstrukció láttán. Az újítás nagyjelen'őségíí, dícséretreméltó. A kenyérgabona-kérdés megoldása — ez a mezőgazadság előtt álló legfontosabb faladat. Gazdag esztendő volt az idei, de vájjon le­het-e mindig ilyen esztendőre számítani? Nem lehet. Hogy kell dolgoznunk (?) —hogy még a gyenge esztendőben, rossz időjárási viszonyok mellett is biztosítani lehessen dol­gozóink bőséges, zavartalan ellátását a leg­fontosabb élelmicikkel: a kenyérrel. A vetés­terület nagyságának emelése melleit me­gyénkben is nagy szükség van arra, hogy lényegesen megjavítsuk kenyérgabona-kultú­ránk agrotechnikáját: a vetés alá való tataj- előkész'dést, az időbeni, helyes, fejlettmód- szerű vetést. A jó talajeíökészítés legfonto­sabb célja a növények számára az elvetéstől az aratásig a legkedvezőbb talajszerkezet biztosítása és ezzel a talaj beérettségének ki­alakítása azon célból, hogy a legmagasabb termést érhessük el. Ezt segíti elő Perez Ágoston újítása. E terméstfokozó újítást akarták „eltemetni” a bürokarták, most, ami­kor éppen a legnagyobb szükség van rá, hisz 40 százalékos idő- és munkamegtakarí­tást jelent a mezőgazdaság dolgozóinak! A megyei tanács újítási bizottsága 5000 fo­rinttal jutalmazta Perez Ágoston nagyjelen­tőségű újítását. De ezzel még nem ért véget a harc. t/em lehet pontot tenni a végére. Most már a földművelésügyi minisztérium újítási osztályán a sor, hogy „tiszta" vizet öntve a pohárba, végre eldöntse: kit illet meg az' újítás?! Perez Agos'ont-e, vagy pedig Barek Lászlót és Gábor Ferencet. Reméljük, erre nem kell három évig várni...? (lantos) ^OQOOOOOOOorc>°oooooooooo<»ooooooooocxxx»ooooooooooooooo^^ 300000000000000000 ítélet a beszolgáltatás elmulasztásáért A széosényi járásban a be­szolgáltatás teljesítésében az utolsó Ludányhalászi. A köz­ségben több olyan gazda van, akik — bár megtermett nékik — nem teljesítik a beadási kö­telezettséget. Ilyen Márton András 19 holdon gazdálkodó középparaszt is, aki kukorica, burgonya, rétiszéna, bab, tej, tojás, baromfi, sertés és vágó­marha beadási kötelezettségé­ből ez évben még semmit sem teljesített. Amikor az elszámol­tató bizottság kiment hozzá, nem tartózkodott otthon, a; csa­lád tagjai pedig nem voltak haj­landók megmutatni a rendelke­zésükre álló terménykészletet. A szécsényi járás-bíróság Márton Andrást 10 hónapi bőr. tönre. 500 forint pénzbüntetés­re és 5 évi közügyektől való el­tiltásra ítélte. ÚJ ÉLET Megyénk egyik legjobb, leg­gazdagabb termelőcsoportja a palotási Május 1. A csoport megalakulásáról, fejlődéséről, a küzdelmes évekről és a gazdag eredményekről szól az alábbi riport, amely Molnár Jenő tollá­ból származik. A riportot la­punkban folytatásosán közöl­jük. I. Még egyszer végignéz ma­gán, aztán igazít egyet a fej- kendőjén, sóhajt és az ajtó felé lép. — No, akkor indulok — 6ZÓ1 vissza. — Menj, lányom, talán sike­rül — biztatja az anyja a tűz­hely mellől. Földiné kilép. Nagy útra in­dul. Csípős hideg csap az ar­cába. November van, reggelen­ként dér fehéríti a tetőket, fű­szálakat, a tócsákra vékony je­get húz az éjszaka. Fázósan fogja össze a nyakán a fekete nagykendőt. Szaporázza a lé­pést, hogy felmelegedjen. Van is rá oka. Lyukas a cipője, min­den lépésnél érzi a fagyot. A kendő is elnyűtt már, inkább csak a látszat kedvéért vette a nyakába. Igaz, este egy fél­órába telt, amíg összehúzogatta rajta a sok szakadást. Házsár- toskodott is az anyja a petró­leum miatt. De kell a kendő, lenyelte tehát az anyja vesze­kedését, mint annyi sok mást. A puszta még csendes. A volt cse'.édházak körül csak itt-ott van mozgás. Néhány helyen az 61 ak körül zörögnek, moslékot adnak az éhes malacoknak vagy disznóknak. Máskor talán odament volna valakihez, hogy egy-két. szóval könnyítsen a lel­kén, most azonban sietős a dol­ga. A faluba igyekszik, s a falu bizony jó félórányira van ai pusztától. Nehéz út ez. Nem a távolság miatt, hanem azért, amit el akar intézni. Iga kelle­ne. Ló, meg eke, ezután ember is, aki felszántaná ^ földet és elvetné a búzát. Sürgeti az idő. Bizony, már el kellett volna; vetni a búzát, az ö öt hold földjéből pedig még egy talpalat­nyi sincs felszántva. Nem mint­ha nem törődött volna vele, hi­szen keresett fuvarost, nem is egy gazdánál járt már, de ne­héz dolog két napra fuvart és embert fogadni. 150 forintot kérnek egy napra;. Lelketlenség ez, ahogy egymás között pana­szolják a pusztán, a gazdák azonban ezen alul szóba se állnak velük. Van ugyan más módja is az igaszerzésnek: le­dolgozzák az árát. Ez is keser­ves. így 6zántatott, vettetett az elmúlt őszön, kapálhatott is érte két hétig. Saját ültetésében az­tán az anyja kínlódott. Elma­radtak hát a kapálással, a töl­téssel is. Olyan is lett a ter­mést Most már nem válogathat: iga kell, szántani kell minden áron. Ha nem vetnek, jövőre nézhetik az eget. Az anyjával sorra vették már este a gazdá­kat. Tóth Gáspárnál kezdi majd. Annak két pár lova van, cse­lédet is tart, hátha szabad lesz az egyik fogat. Ledolgozza az árát, mert fizetni most se tud. Tóth Gáspárnak se lesz így rossz, hiszen annyi földje van, hogy szükség lesz ott az ő munkájára is. Bizakodik tehát, biztosan sikerül. Szekér zörög vele szemben. A szekéren eke, ez is szántani megy. A frissebbek már szánta­nak is. A lovak szájából vasta­gon száll a párat Kemény a föld, nehéz a szántás. Szánta­nak már Kőris Jani földjén is! — ámul el hirtelen. Kőris Já­nos is a pusztán lakik, cseléd volt, mint az ura. Irigy, ala­muszi ember, aki még a fő­tanácsot is sajnálja a másik­tól. Pedig együtt is megegyez­hettek volna az öreg Vargával a fuvarra, hiszen szomszédos g földjük. De nem szólt volna ne­ki, mindent csak magának akar. Kőris is kint van már, a kuko­ricaszárat hordja az út mellé. Föl dinében nem fér meg a szó. — Maga is jó szomszéd — vág köszönés helyett Kőris felé. — Aztán miért? — méltat­lankodik Kőris. — Tán kiszakadt volna a nyelve, ha nekem is szól. A magáéval az enyémet is fel­szánthatták volna — tüzel to­vább. — Vigyázz, mert ha ennyit kerepelsz, a te nyelved kopik el, mielőtt fuvarhoz jutnál — tromfol vissza. Fö'dinét most már a méreg viszi tovább. Kőris nevetése kí­séri. Jót tesz most az út: le­hűti, csittítja. Kell is, mert nem állíthat be a gazdához ilv pulykamódra. Vigyázni kell ott minden szórai, mérgében pe­dig könnyen jár a nyelve. Utá­na aztán szívhatja a fogát. Nagy, fehér komondor igyek­szik róla letépni a kendőt, amint Tóth Gáspár udvarára lép. Ilyen kutya kell ide, ame­lyik nemcsak hanggal, hanem foggal is védi a portát. Van mit védenie. A 'kutya mérgesen ugat, előt­te ugrál és nagy fogait muto­gatja. Meglapul a kapuban. — Takarodsz! — kiált a ku­tyára. A lábával is dobbant hozzá, mire a veszett eb hátra- ugrik, de amint. Földiné ki’ép, még nagyobb dühvei támad. A gazda menti meg. — Helyedre Bodri — dörög az ajtóból, és a szavára mo­rog ugyan, de elsomfordál a kutya. — Mii akarsz? — szól a kö- zelebbjővő Főidinére. A hangja egv cseppet 6e lágyahb, mint előbb a kutyához volt. — Gazd’uramat keresem — volt az ügyetlen válasz. — Itt vagyok, mit akarsz tő­lem? Földiné valahogy másképpen tervezte a beszélgetést. A ku­tyával való vajlakodás, aztán a gazda kemény hangja elfeled­tették a szépen elgondolt sza­vakat. Nem is tudja, hogyan kezdje. Tóth Gáspár tapasztalt ember. — Esz kell a gazdaság meg­tartásához — mondogatja gyak­ran. Azért is szereti ezt a mon­dást, mert ő nemcsak megtar­totta. de szaporította is a bir­tokot. Ahhoz milyen ész kell. All a konyhaajtóban, mint maga a hatalom. Nem tömött, pocakot eresztő, mint ahogyan a módosabb gazdákat rajzolják, hanem szikár, magas ember. Ar­ca kemény, de nem is mutat­hat lágyságot, aki többfelé pa­rancsol. A szeme szúr, a hom­lokán ráncok jelennek meg. Hadd lássa ez a koldus, hogy nem örül, ha ilyenkor hajnal­ban zavarják. A hajnal csak Földiné felé hajnal, a béresét már egy órával előbb azzal ser­kentette, hogy a hasára süt a nap. Pár lépcső vezet a konyhába. Földiné a lépcsők aljában áll azelőtt a nagy hatalom előtt. Zsírsistergés hallatszik a nyi­tott ajtón és jóféle szagok csap­nak az orrába, csak nyel és topog. A kutyával való viasko- dásba egész belemelegedett. A hideg is megcsípte az arcát. Most piros, mint az alma. Olyan kívánatos is. Mert abból a faj­tából való. akit ilyenkor — húsz és harminc év között — nem ölt meg a munka. Telt az arca, a karja,, s a melle is. Meg is akad rajta Tóth Gáspár szeme. Ilyent nem mutathat, hiszen azt se tudja, hogy mit akar tőle ez az asszony. — Cseléd a pusztáról — állapítja, meg magában. A nevét ugyan nem tudja, de az arcára emlékszik, mert számontart ő mindenkit, legyen az asszony, vagy em­ber. Sose lehet tudni, hogy mi­kor látja hasznát. A szeme megakadt Földinén. — Jöjjön be — szólt oda neki, és maga már vissza is lép a konyhába. — Kitehetem a früstököt — kérdezi tőle a cselédlány. — Add ide, aztán szaladj fejni. Már elkéstél vele — elé­gedetlenkedik. A cselédlány sietve teljesíti a parancsot és amint Földiné a konyhába lép, már szalad is. »Úgyis tudom, hogy csak azért zavart, hogy magára ma­radhasson Rozival” — gondolja magában. „De csak sokat ug* ráljon, majd kinyitom én a szá. mat, ha hazajön az asszony." Tóthné ugyanis a lányánál van. Tegnapelőtt szült á menyecske és nem hagyhatja ilyenkor ma­gára. Tóth meg él a lehetőség­gel. Máskor sem tes?, ugyan ellenzőt a szemére és utána; is nyúl annak, amit megkíván, de ilyenkor mégis szabadabb. Tóth Gáspár leül az elkészített reg­gelihez. Szalonnás rántotta. Na­gyot harap a kenyérből, egvet- kettőt rág ra jta és utána a rán- tottábó! egy villával. Csak ak­kor kérdez, amikor ezt lenyelte, — Mindig ilyen friss? — Muszáj az embernek ipar­kodni. Újabb porció kenyér és rán­totta következik és csak azután kérdez. — Aztán mi kéne? — Szántásra akarnám meg‘ kérni, őszi alá. Tóth Gáspár most már letör a kenyérből, megforgatja a zsír­ban lassan, körültekintően, hogy minden oldalán zsíros le­gyen. Egy szalonnadarabkával együtt villára szúrja és ' úgy kapja be. (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom