Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)
1953-11-25 / 94. szám
1953 november 25. SZARA*» KOCn'ÍD 5 A megyei aktívaértekezlet hozzász olásaiból Lapunk legutóbbi számában Ismertettük a november 18-án megtartott megyei aktívaülés beszámolóját. Most az aktívaülés hozzászólásaiból közlünk. Elsőnek Kudela József elvtárs, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára szólalt fel. Elmondotta, hogy Salgótarján 600.000 forint beruházási összeget kapott a mun'kásiakások tatarozására. A tatarozás azonban vontatottan halad. Az építőipar vezetői 'munkaerőhiányra hivatkoznak. „Véleményem szerint ha jobban megszerveznék a munkát, a rendelkezésre álló munkaerővel sokkal jobb eredményt érhetnének el.” A rossz vezetés következtében a gépipari technikum átvételének határideje is egy hónappal eltolódott. Kudela eivtárs a hibák okait elemezve rámutatott, hopv a párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok nem ellenőrzik megfelelően a kormányprogrammi végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Az építőipar vezetői nem gondoskodnak eléggé a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséről, emiatt sokan otthagyják az építkezéseket. Elmondotta, hogy gyenge az étkeztetés, a szállásokon nem Kitellek megfelelően, több dolgozó kifogásolta már, hogy bár reggel 7-től délután 5-ig dolgoznak, az ebédet mégis 2—3 óra fcöíott kapják meg. A pártszervezetek feladataival kapcsolatban beszélt arról, hogy javítani kell a termelés párt- ellenőrzését. A pártszervezeteknél még mindig nem. látják elég világosan, hogy a termelés pártel.enőrzése elsősorban a kommunisták mozgósítását jelenti a feladatok megoldására. Bögér János elvtárs arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetben 33 mázc.^. kenyérgabonát, 14 és fél mázsa árpát, 366 liter tejet, két süldőt és sok egyéb más* kapott,, ami bizonyítéka annak, hogy mennyire gondoskodik a párt a szövetkezetekről, hogy aki belépett a szövetkezetbe, annak a megélhetése biztosítva van. Papp Gyula elvtárs, a Salgótarjáni Üveggyár pártbizottságának titkára foglalikozo.it azzal, hogy egy-egy lakás tatarozása 3—4 hétig is eltart. Ez nagy nehézséget okoz a dolgozók számára és az illetékesek nem ellenőrzik, hogy a munkálatok gyorsabb ütemben haladjanaik. A továbbiakban foglalkozott azzal, ho"v üzemük magas selejszáOLVASD, TERJESZD A SZABAD NÉPET! Zalákkal termel. Ennek az az oka, hogy sem a párt-, sem a szak- szervezet nem irányítja eléggé a versenyt a selejt csökkentésére. A forradalmi műszak idején a gyárban nem egy dolgozó leszorította magas selejtszázalékát. de november 7-e után már neim tör eked toki arra, hogy ezt az eredményt továbbra is megtartsák. Dvorak József eivtárs, a megyei tanács terv- és statisztikai osztályának vezetője különösképpen a helyi ipar kérdésével foglalkozott hozzászólásában. Rámutatott, hogy megyénk helyi ipara mécr nem oldja meg feladatát. A pártszervezetek, a tanácsok nem ismerik és nem foglalkoznak e'eget ezzel a kérdéssel. Mind a helyi ipart, mind a k'siparosokat fokozottabb mértékben el Kell látni nyersanyaggal, hogv egyre jobban kiéi ékíthessék a helyi szükségleteket. Balogh András elvtárs, a megyei tanács egészségügyi osztá-, lyának vezetője elmondotta: az a tapasztalat, hogy üzemeinkben, bányáinkban a vezetők nem tesznek meg mindent a balesetelhárítás érdekében. Bányáinkban nincs biztosítva a rendszeres ivóvízéi látás. Ezek ped'g olyan kérdéseket, amelyeket ott a helyszínen azonnal meg lehetne oldani. Márton elvtárs, a szécsényi járási bizottság titkára az állami. a gazdasági élet területén lévő hibákról beszélt'. Elmondotta, hogy a helyi tanácsoknak annyi statisztikát, jelentést kell készíteni, amely sok időt leköt munkájukban. Rámutatott, hogy járásuk területén az utóbbi időben nem növelték tovább a termelőszövetkezetek megszilárdításában eddig elért eredményeket. Ataga a járási bizottság is megnyugodott. Elmondotta Márton . elvtárs, hogy ezen most változtatnak. s fokozottabb erőveL folytatják a harcot a szövetkezetért. Marcinek István eivtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár párt- bizottságának titkára elmondotta, ho'Tv az alapszervezetek- né! a kollektív vezetés érvénvre- juttatásában a KV június 27— 28-i ülése óta értek el eredményeket. A hiba ezen a terü'eten áz, hogy a pártszervezetek nem ■ támaszkodnak eléggé a dolgozók vé eményére. Elmondotta, hogy az alulról jövő bírálat az utóbbi időben bátrabb lett, de a pártbizottság nem segíti eléggé ennek kibontakozását. A gazdasági vezetők egy része a dolgozók által felvetett problémákat nem intézi el megfelelően. A vitát Hajdú elvtárs foglalta össze. Mentsük meg az ifjú facsemetéket! Az ötéves népgazdasági tervünk törvényszerűen írja elő a fásítást, külön tervet dolgozott ki az egyes területek fásítására.. Ennek a nagyfontosságú rendeletnek nemcsak az a célja, hogy a kiirtott erdőinket pótoljuk, hanem komo.y jelentősége van a mezőgazdaság termésnövelésében, s a védett területek kialakításában is. A fásítási terv maradékta lan végrehajtásáért harcolnak a balassagyarmati erdőigaz gatóság dolgozói is, s már eddig is jelentős eredményeket értek el. Munkájuk azonban 6ok helyen eredményt© len, mert még élnek társadal- ' munkban olyan emberek, akik lélektelenül rontanak az ifjú facsemetéknek, s kíméletet nem ismerve vagdossák, tördelik, hogy azt később az egyes vállalatok, intézmények, hivatalok részére „gyujtós” gyanánt eladják. Ha bárki a reggeli órákiban 7—9-ig Salgótarján főutcáján végigmegy vagy hivatalába* munkahelyére siet, napirenden találkozhat olyan asszonyokkal, akiknek a hátán 2—3 zsák ilyen fiatal facsemete tördeléséből összeszedett gyújtásokat visz, 6 adja el 8—10 forintért egy zsákkal » hivataloknak* Ez az állapot tűrhetetlen, feltétlen szüntessük meg, mentsük meg Kata] facsemetéinket! A fiatal facsemeték kiirtásáért a város lakói valameny- nyien felelősek. Felelősség terheli a háziasszonyokat, a hivatalok, intézmények vezetőit, mert a gyujtósnak árult csemetéket — különösen az akácfa csemetéket — megvásárolják ahelyett, hogy eréiy- lyel fellépnének a természet Ilyenirányú megcsúfolása, bántalmazása ellen.. Mentsük meg a • fiatal facsemetéket! Az í'yen „gyújtó- sokat” árusító asszonyokat a legközelebbi rendőrnek* vagy a rendőrségnek azonnal jelentsük, adjuk át őket. A rendőrség is kísérje nagyobb fegyelemmel ezeket az asszonyokat. s minden eréllyel akadályozzák meg ai fiatal facsemetéink kiirtását, ami nem más, mint a népgazdaság súlyos megkárosítsa! (So) BONYODALMAK EGY PÁRTOKTATÁSI KONFERENCIA KÖRÜL- Úgy hallottam, 21-én és ^23-án párt'.örténeti konferenciák lesznek — jönnek hozzám ezzel a: kérdéssel a minap. — Te 21-én vezetsz, ugye? — Már m:nt holnap? ... Nem hiszem... Nekem erről nem szólt a járás egy árva kukkot ■sem — Jó lesz utána nézni. Na tessék (!)... Az embernek mástól kell megtudnia — csak úgy félhivatalos módra — mikor vezet konferenciát! Ha törik, ha szakaid, most már egész hivatalosan is illő lenne tudni: tényleg vezetek-e konferenciát, mikor és hol... Hajaij, hisz még a hallgatók névsorát sem közöl ték velem! De remekül funkcionál a tarjáni járás agit-prop. osztálya! Gyerünk csak a telefonhoz! — Itt Kovács beszél' az agit- prop. osztályról. — Afelől érdeklődnék, hol és mikor vezetek párttörténeti konferenciát. — Az elvtárs Nagybátonybam vezet, méghozzá szombaton ... — Naigybáíonyban, és holnap? — rökönyödök el a hallottakon. — De hisz' László élvtárs azt mondta, hogy Zagyvapá'falván vezetek. Igaz, hogy csa,k úgy találomra mondta. De hát az a fontos, hogy mondta* Most már. akkor azt szeretném tudni, hogy ai kettő közül melyik az igaz. Meg ha szombaton vezetek konferenciát, miért nem küldik a „szokásos” kiértesítést? Az elvtársaik hová nézik a napot?! — Csendesebben, elvtárs, még megkaphatja azt az értesítést, ma még csütörtök van. — Csütörtök, de csak a maga naptára szerin‘1... Ha tudni ■akarja, ma péntek van és 20-a. Holnap szombat lesz és 21-el — Elvtárs, ne vitatkozzon velem, előttem van a naptár, már csak tudóim, mit beszélek! — Hát idefigyeljen (!) Nézze meg mégegyszer azt a „különös’“ naptárt és ne szégyelje a “éve- dését beismerni — önkritika is van a világon ... — ... Tyűha, a teremtését. Ma valóban péntek van ... Hát akkor már most, szóbelileg értesítve van az elvtárs. — Jó, hogy még szombat délután nem értesítenek a szombat délelőtti konferenciára. Most már annyit tudok, hogy szombaton vezetem a 'konferenciát. De ezekuián illő lenne azt is tudni, hogy hol és hány órakor? — Hogy hol és hány óraikor?... Várjon csak az eivtárs egy kicsit ... Nézze, elvtárs, nem tudom megmondani, majd egy' félóra múlva felhívom, addig majd beszélek a Zagyvapálíalvi Bányagépgyár párttítkárávai. Szóval majd érdeklődöm föle, hogy néz ki ez a kérdés... Az elvtárs- tól meg elnézést kérek, hisz a ÜST kéthete vagyok a JB-n. Ne csodálkozzék tájékozatlanságomon. * — A bírálatot tolmácsolja László eivtárs felé ... Kovács eivtárs valóban felhívott félóra múlva. — Lantos elvtárs a Zagyva- pálvalvi Üveggyárban vezet konferenciát, szombaton délelőtt 9 órakor. A pártbizottságok „elintézték” a hal Igáitok kiértesítését. Szóval megvan minden, csak le kelti vezetni a konferenciát ★ Reggel 8 órakor már loholtam Zagyvapálfalva felé. a nagyvasút melletti földúton. Kilenc előtt néhány perccel a gyár pártirodá- ján voltam, ahol három szál ember várakozott. A negyedik a gyár pártt.ifkára volt és dühösen beszélt arról, micsoda hanyagság van az oktatási vonalon, belekeverve a gyár termelési problémáit is. — Ki hallott már olyat, .délelőtt konferenciát tartani, amikor alig megy ai termelés. Termelés a fontosabb, nem pedig az oktar tás, ki hallott már ilyet... Micsoda kavarodás van itt. Megmondtam a JB-neik, hogv nem lesz alkalmas délelőtt. De ők csak azt hajtogatják, hogy nincs kibúvás, ai konferenciát meg kelt tartani és késiz. Azt hiszik a JB-n, hogy itt akármikor lehet konferenciázni... Csak már jönne Kovács elvtárs is, de megmondanám neki. — Kovács vezeti a konferenciát? — kérdi az asztal mellett ülő elvtárs* — Tévedés, elvtársak, a konferenciát én vezetem — mondtam osendesetj, és: vizsgáig at ni kezdtem a csodálkozó arcokat. — Csak ilyen kevesen vannak az elvtársaik? ' Hol vannak a többiek? — Ez Budapestre utazott, az a bányához ment a szén minőségét reklamálni, a harmadiknak az üveget kell vágni, mert ott áll a vagon ... Ej,- elvtárs, van itt probléma annyi, hogy ki sem látszik belőle az ember! ... Nem lehet ilyenkor konferenciázni!^ — hajtogatja az üveggyári párt- titkár. — Nem értesítették ki az elv- társakat? — kérdem. — Csak úgy „futtában” csináltuk a dolgot, de meg is látszik. De nem is lehet máskép, mikor pénteken értesítenek a szombati konferenciára. Nem hólyag az, hogv fölfújjuk. Az üzemi pártbizottságok valóban „elintézték” a hallgatók kiértesítését. Most itt állunk hárman ... Fuccsha ment a drága délelőtti idő. Azt hiszi a járási pártbizottság, hogy ezeknek a felelős funkciót betöltő elvtársalk- nak olyan sok pocsékolni való idejük van! Azt hiszem, ez a kis epizód nemcsak a salgótarjáni járási pártbizottság munkájára vonatkozóan tanulságos — szól ez ai többi JB felé is. Tanulságul: a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése újra ráirányította az egész párt figyelmét az ideológiai munkára. Két* ségtelen, hogy a Központi Vezetőség ülésén feltárt hibáknak jórésze elsősorban abból adódik, hogy pártunkban az elméleti munka, az SZKP felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainak alkotó módon való alkalmazása a mi viszonyainkra, valamint a marx* izmus-leninizmus tanításainak elsajátítása párttagságunk körében a követelményeiktől elmaradt. Ilyen körülmények között az ideológiai oktatást a marxizmus- leninizmus alapos, elmélyüli, a szocializmus felépítése során felmerüli problémák megoldásával szorosan összekapcsolt tanulása ma fontosabb, mint bármikor. Ha pedig ez fontosabb, akkor a salgótarjáni járási párt- bizottságnak is fokozottabb gondot kell fordítani a párttörténeti konferenciák megszervezésére, hogy a tanfolyam részvevői lelkiismeretes tanulásukkal is hozzájárul j-anaik a Központi Vezetőség 1953 június 27—28-i határozata., s az azon alapuló kormány. Programm végrehajtásálhoz. (Lantos László) Megnyílt a Béke-Világtanács bécsi ülésszaka: ■ Becs, november 23. (MTI) Zász'.ódíszbe öltözött a Schönbrunner Strasse-i Dreher-park, ahol hétfőn délután megkezdődött a Béke-VUágtanács ötödik ülésszaka. Az ülésterem külső színe visz- szatükrözj annak a nagy eseménynek fontosságát, amelyet a Béke-Világtanács ülése jelent a nemzetközi békemozgalom további erősödése szempontjából. A küldötteket és vendégeket az ülésterem bejáratánál fehér békegalambokkal ékesített kék zászlóerdő fogadja. A falakat kék drapéria borítja. Ugyanilyen kék drapériával vonták be az elnöki emelvényt, amely fölött középen kiterjesztett szárnyú fehér békegalamb hirdeti a világ* dolgozóinak békeakaratát. Az emelvényt környező falak kék drapériáin a különböző nemzetek zászlói, a nemzetközi békemozgalom minden népre kiterjedő voltát jelképezi. Bécs városának élete lüktetőbbé és élénkebbé változott. Az ülésszak megnyitásának napján egymást követik a küldötteket és vendégeket szállító autóbuszok. A küldöttek már jóval az ülés megkezdése előtt ellátogatnak az ülésterembe, ismerkednek a nagy esemény színhelyével. A Béke-Világtanács ülése délután három órakor kezdődött. Az ülésszak elnökségében ott látjuk Jo!iotCirie-t, Laffitte-t, Mao Tun-t, Isabelle B'umet, Eugenie Cottont, Pietro Nennit, Ikuo Oiamát, Walter Friedrichet, Hja Eren- burgot, Nyikolaj Tyihonovot és a nemzetközi békemozgalom más neves személyiségeit. Joliot- Curie professzor, a Béke-Világ- tanáos elnöke Brandweinemek, az osztrák Országos Békebizottság elnökének adja meg a szót. Ausztria békeszerető haladó erőinek névében köszöntötte Brandweiner az ülésszak részvevőit. Ezután Joliot-Curie, a Béke- Világtanács elnöke mondott nagy beszédet. ★ A Béke-Világtanács irodája két napirendi pontot javasolt a hat napig tartó ülésszak tanácskozásaira: 1. Az egész világra kiterjedő akciók annak érdekében, hogy 0 konfliktusokat általánosan elfogadható egyezmények útján rendezzék (a koreai és a német kérdés rendezése, a hidrogénbomba és más tömegpusztító fegyverek eltiltása., a fegyverkezés korlátozása); 2. a jövő évben béke-világtalálkozót kel.1 összehívni. MUNKAPAD ÉS ISKOLAPAD A villanyóra mulatója a nyolcas szám felé közeledik. Ott állunk a moszkvai „Párisi Kom- műn” cipőgyár portásfülkéié előtt. Fiatal szabásznők, idősebb mesterek százai sietnek a műhelyek felé, gépeikhez. Most lépett be a gyerekcipőkészftő műhelybe a szőke Ligyija Kora- belnyikova — az anyagtakarékossági verseny ismert kezdeményezője. Nyomban feltűnik, Va- sziiíj Matroszov termelési újító, a hírneves szabász. Még öt-hat perc és kezdődik a műszak. A cipőgyári munkások már felőltötték munkaruhájukat, már.el is hozták a raktárból a szükséges mennyiségű sevrót és krómbört, enyvet, vonalat és szeget. A képeket megindították. a fut ószalagokat fel ül vizsgálták. Még néhány perc és már szabják, varrják, enyvezik az elegáns női cipőket, a piros-kék cipőcské'ket hároméves apróságok számára; az einyűhe'e'len férfi félcipőket. A belépőcédulákat ellenőrző tisztviselő lopva felém kacsint: most jön, akire várok. Alekszej Aldosin középtermetű, fiafa'os élénkszemű, szőkehajú férfi. Ma nem hétköznapi ruhába jött_ a gyárba: söté'színü ünneplőjét vette fel. Kabátja hajtókáján •t-t ragyog az aranycsillag, jelzi, hogy Aldosin a Szovjetunió hőse. Kezében néhány füzetet szorongat. — Szóval, Alekszej Nyikola- jevics, maga is ma vizsgázik, akár csak az én fiam? — kérdezi tőle jókedvűen a kíváncsi természetű, örökké vidám raik- tárkezetőnő. — Úgy bizony — bólint és tréfásan felsóhajt. — Ma orosz történelemből kelt vizsgáznom. — Majd .csak sikerül, hiszen maga szorgalmas ember! Aldosin néhány perc múlva már ott ül a tanteremben és a második évfolyam hallgatóival együtt izgatottan várja a vizsga kezdetét. Vidáman búgott íe! a gyár szirénája, A műhelyekben zúgni kezdtek a motorok; a munkagépek ezreit indították meg. Ebben a percben belépett a terembe a tanár. . — Jó reggelt! — köszöntötte munkáshallgatóit. — Tehát kezdjük el, mégpedig betűrendben: Aldosin, Alekszej Ny'ko'a- jevicst ..Aldosin barátjával, a szomszéd gépen dolgozó Va- szilij Matroscowa! együtt jelentkezett középfokú szakiskolára. Aldosin akkor harminchat, Matroszov ne"wen éves vott, Aldosin két, Matroszov pedig három gyermek apja. Matro- S'Zov már évek hosszú sora óta dolgozik a (Cipőgyártó iparban és életében legkevesebb száz tonnányi bőrt szabott ki. Aldosin viszont — leszerelése után — első ízben került egy nagyüzem forgatagába. Érdeklődéssel nézte a rengeteg gépet. Ekkor határozta el, hogy szabász lesz. De ez a mesterség nem valami egyszerű dolog: nagy kézügyességet, komoly kitartást követel. Hősünk tanulni kezdett, Matroszov és a művezetők segítették. Es a Honvédő Háborúnak ez a bátor géppuskása, aki a háborút már csak ritkán emlegeti és az aranycsillaggal a más rendie'ekke! ékesített kábáját csupán ünnepi alkalmakkor veszi fel, rövidesen ki- tanutta a mesterségét és ügyes szabász lett. ’ De Aldosin nem érte be env- nyivel. Követte Matroszov példáját és ő is beiratkozott a középfokú szakiskolába. Beült az iskolapadba a fiatal lányok és fiúk mellé s termelőmunkája mellett tanulni kezdett. Eleinte nehezen ment a dolog, de Alekszej jól tudta: a technológus! oklevélért keményen meg kell dolgozni. Megszerette a könyveket, elmélyedt bennük és íme most két évi szorgalmas tanulás után, itt áll, hogy számot adjon tudásáról... Aldosin megkapta a cédulát, melyen a vizsgakérdések sorakoztak. Három kérdésre kellett felelnie. Miközben emlékezetébe idézte mindazt, amit Oroszország kievi korszakból, az 1812-es napóleoni támadó háborúról s végül az 1905-ös forradalomról tudott — hirtelen világosan ráeszmélt: a történelem szorosan összefügg a saját sorsával. Akaratlanul is arra gondolt, hogy talán harminc év múlva egy fiatal fiú a történelemvlzsgán arról fog_ beszélni, mennvi viszont a gsáigon és megpróbáltatáson ‘kellett átvergődnie Alekszej Aldosin oreli területi parasztfiúnak az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban. ...Visszaemlékezett arra* a napra, amikor kézigránátokat és gépfegyvert fogott, fejére tette a rohamsisakot, s elindult a háború hosszú, göröngyös útján. Hej. de sok országutat végigróü. de sok éjszakát átvirrasztott! Hány gondolat ostromoltál. mennyi élményben volt része! Mindenre nem is em- lékszik. De Szandomirt nem feleiti el halála nan;áig. Hatan voltak. Itta1 szovjet katona. A mező túlsó végéről német fasiszta század nézett velük forkasszemet. Ibratev hadnagy osztaga messzire előrehatott a szándomiri térségben. ElhaiUgaiftattak három német lövege: és az ellenség üldözésének hevében nem vették észre, hogy elszakadtak egységüktől. ügy alakult a helyzet, hogy ők, hatan, kétszáz ellenséges katonával álltaik szemben. Mit {egyenek? — Hadnagy elv'árs — szólalt meg Aldosin — kérek engedélyt, hogy géppuskámmal ott elől azon a halmon tüzelő- állást foglalhassak... A hadnagy megadta az engedélyt. Aldosin óvatosan felikúszott a ha'om tetejére gépfegyveré; tüzelőállásba helyezte, befűzött egy töltényhevedert és várt. Az ütközet rövid, de emnál hevesebb volt. A halom tövében több mint száz legéppus- kázott fasiszta holttes'e hevert. A többiek megfutamodtak. ...1945 április vége. Berlin együk külvárosa. Alekszej Aldosin géppuskáé, a Szovjetunió hőse, már napok óta egy percet sem alszik. Gépfegyvere Küstrin óta éjjel nappal kelepe!. Szeme gyulladt, háta sajog, lábát alig érzi. Hej, de szívesen ledőlne a földre, hogy a'udjék egv keveset! A német fasiszták azonban még nem- adták meg magúikat. Minden háztömböt közelharcban kell elfoglalni. A génnuskás rai , egy ház romjai közé fészkeli be magát. Aldosin foglyul ejt egv fasiszta tisztet. Az ’SS-tisztt cérdrerogy és könyörög, hogy.., ne égessük el. — Meghibbant ez az alak, mi? — kérdi Alekszej tői egy poltvai őrmester. Majd a német felé fordul. — Hol vetted, hogy mi valaha is elégettünk volna valakit, te nyomorult? Később a romok között egy ötéves kislányra bukkantak. Áz apróság a tégla törmelék közt botorkált és vézna kezeoskéjeí kinyújtva esedezett: „Brót, Brot..." Eklkor aknai repült el a katonák feje felett. Egy szibériai lövész felkapta a kislányt, s miközben saját testé, ve' oltalmazta; jóságos hangon biztatta: — Gyere kicsikém. elmegyünk Szidorkinhaz a konyhára. Oft kapsz levest és kását, tatán még cukrocska is akad. Aldosin, mindjárt visszajövök. Szólj a parancsnoknak, hop ti egy német kislányt „evakuáltam" a front mögötti zónába. ... Aldosin mindhárom kér1 désre megfeleli — Hős, Aldosin e’vtárs, jóI felelt a kérdésekre. Kitűnő osztályzatot kap! — jelentette ki i tanár. Aldosin kimegy a tan'ererm bői, elindul a műhe'y felé. Um neplő kabátját leveti, munkaruhába bújik és elindítja a gépet.
