Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-11 / 90. szám

1933 november 11. SZABAD XOGRAI» 7 VITA A TERMELŐSZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIÁRÓL ,,A vezetőszervek ne nyúljanak át a szövetkezet vezetősége és a tagság feje fölött" A termelőszövetkezeti demo­kráciáról szóló vitánkhoz leg­utóbb az érsekvadkerti Tartós Béke tszcs dolgozói szóltak hoz­zá, Elmondották, hogy a cso­portban súlyos hibát követtek el ai szövetkezeti demokrácia ellen a tagok véleményének mellőzé­sével. A szövetkezetekben a demo­kratikus élet kialakítása terén sok esetben súlyos hibáikat kö­vetnek el a járási szervek is. Át­nyúltak a szövetkezet vezetősé­gének feje felett. Meggyőzés he­lyett adminisztratív eszközökkel akarjáik érvényesíteni a termelő- szövetkezet állami vezetését. Ez az eljárás helytelen, nem is be­szélve arról, mennyire rontja. a vezetőszervek tekintélyét, s így a szövetkezeti dolgozók elégedetle­nek velük szemben. Éppen ez az oka, hogy sok esetben a ko­rábbi hibák miatt a jó tanácso­kat és hasznos útmutatásokat is kétkedéssel, idegenkedéssel fo­gadják, a szövetkezetekben. Most a járási tanácsok funkcionáriu­saié a szó a vitában, Cembiczki József, a salgótarjáni járási tanács elnökhelyettese: Súlyos hiányosságok merültek fel ezen a téren a múlt évben, például az angolperje vetésével kapcsolatban. A megyei tanács leadta hozzánk a vetéstervet, amely szerint a sóshartyáni tszcs-nek 25 kát. holdon „kell" szerződéses angol-perjét termel, nie. A vetéstervnél nem vették figyelembe, hogy Sóshartyánban nem megfelelőek a talajviszo­nyok az angolperje számára, s a csoportban kevés a munkaerő, holott az angolperje elég mun­kaigényes növény. Ilyen körül­mények között a csoportnak 5 kát. holdnál többet semmi esette se-m kellett volna vetnie. Mi mégis „rábeszéltük" a csoportra 0 25 kát. hold angolperjevetést. Az eredmény persze siralmas volt. Körülbelül 4000 munkaegy­séget szerezte^ a tagok a vetési munkálatokkal, az eredmény pe. dig mindössze 140 kilogramm magtermés volt. E| lehet kép­zelni, hogy milyen jövedelem volt ebből a csoport tagságá­nak?! Ha hallgatónk a- tszcs-ei- nök és a tagság tiltakozására, kukoricát, vagy búzát vettetünk a földbe, kevesebb munkával, jó­val több haszonhoz jutott volna a csoport. Ez a merev intézke­dés is azt bizonyítja, hogy já­rási tanácsaink a szövetkezetek­ben a demokratikus élet kialakí­tása terén súlyos hibákat követ­nek el, nem fogadják el a- ter­melőszövetkezeti tagság javas­latát, nem hallgatják meg az alulról jövő bírálatot. Deák János, a salgótarjáni járási tanács személyisti előadója: A multévi aszályos esztendő nagyban éreztette hatását az ál­lat-tenyésztés területén. Egyes szövetkezeteink például nem tud. ták biztosítani állataiknak a megfelelő takarmánymennyiséget az átteleltetéshez. A mátramin-d- szenti Alkotmány tszcs-ben pél­dául 100 malac pusztult el éhen. Hiába lótott-futott az Alkotmány tsz elnöke, a megyei tanácsitól a járási tanácsig, hiába könyör- gö'.t, fenyegetőzött, s hiába bi­zonyította, hogy az állatok el­hullanak, mert nincs takarmá­nyuk. Panasza nem talált meg­hallgatásra sehol. Így aztán nem :s lehet csodálkozni azon, ami­kor Burró Imre, a kisterenyei körzeti állatorvos három mala­cot felbonco't, és megállapítot­tal, hogy bizony a malacok éhen döglöttek meg. Helytelen volt, hogy nem engedélyezték a disz­nók eladását. Hasonló áiiathul- iás fordult elő a kotyházai Vö­rös Csillag tszcs-ben is, ahol 64 malac ment tönkre élelem hiá­nyában. A karancskeszi Szabad­ság tszcs-ben pedig körülbelül 50 darab malac pusztult el ilyen körülmények között. Juhász Ferenc, a szécscnyi járási állattenyésztési állcraás vezetője: Az állatok -kiadását -a csopor­tok üzemtervének megfelelően eszközöljük, azt azonban figyel­men kívül hagyjuk, hogy idő­közben alakul a csoporl hely­zete és bizony ezért az üzemter­vek sok esetben nem helytállóak, így volt ez a mihálygergei cso­portnál is, ahová 20 darab ser­tés átadását terveztük, de ta- karmányhiánv miatt a- csoport .csak 10 darabot tudott vállalni. A naposcsibéknél például a következő eset állt elő. Legtöbb csoport nem rendelkezett meg­felelő mű-anyával és ó'iai, ennek ellenére mégis leszállítottuk a csibéket. Ennek a következmé­nye a-ztán az lett, hogy a helyte­len, rossz kezelés miatt egész sor csibe elhullott. A varsányi Dózsa tszcs-ben pé’dáu! tömege­sen pusztultak el emiatt a csi­bék. Mindez a tagság anyagi károsodását idézte elő. A pilinyi Dózsa tszcs-elnöke, a tagok kívánságát tolmácsolva- azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a- csoportnak nem kifizető­dő szarvasmarha tartása, sokat veszít vele a csoport, szeretnének csa-k annyit tartani belőle, amennyi ai tagok szükségletét fe­dezi és. inkább nagyobbmérvű juhtenyésztésre térnének át, mert ez sokkal nagyobb jöve­delmet jelent a csoportnak. Az elnöknek igaza, van, hiszen arra kell törekednünk, hogy a cso­port tag ok minél jobb módban éljenek, ez pedig csak úgy lehet­séges, ha jövedelmük egyre nö­vekszik. Az utasílás viszont az, hogy 100 kát. hold szántóra 18,4 szarvasmarhát kel! tartani s eb­ből 7,4 darab tehenet. Tehát ilyenformán a 15 darab kevés a pilinyi Dózsának, amely 400 kát hóid szántóval rendelkezik, s az előírás 12 darab szarvasmarhái követel. Allaiános jelenség, hogy bár­milyen jóltejelő tehenet -kap a csoport, néhány hónap alatt a rossz takarmányozás és helyte­len kezelés miatt gyenge tejelő­vé válik. Például ai nagylóci Kossuth tszcs 6 darab tehene na­ponta csak 6—8 liter tejet ad, amit természetesen a csoportta­gok éreznek meg jövedelmükben, mert a helytelen intézkedések sok-sok forinttal és mázsával ká­rosítják meg őket. Igv nem is csoda, hogy a jó intézkedéseket is bizonyos kétkedéssel, idegen­kedéssel fogadnak. Orosz Gedeon, a szécsényi járási tanács meiógaidasági osztályának vezetője: A pilinyi Dózsa munkaerő- hiánnyal küzd. A 400 hóidra- -ke­vés az ember, nem bírják meg­felelőképpen elvégezni a mun­kát, ami meg is mutatkozott az őszi ka-pások betakarításánál. Úgy akartuk ezt a hiányt pótol­ni, hogy napszámosokat kül­dünk segítségükre. A csoport vezetősége azonban nem fogadta el ezt a segítséget. Igazuk van, hogy a napszámosok elvitték volna a- termés egv részét, mint ahogy nyáron elvitték a- gabo­nából is, és -kevesebb marad a tagoknak. De még - ez mindig jobb lett volna, hiszen így sem jut több jövedelem nekik, mert a termés egy része a. hadárban pusztul el, gondolok itt a kuko­ricára, amelynek egy része még most is töretlenül van. A nógrádszakali termelőszö­vetkezeti csopor.nak ajánlottuk a baro-mfitartást, hogy teljesíteni, tudják beadási kötelezettségü­ket. A vezetőség arra hivatko­zott, hogy nincs megfelelő ke­zelő a- baromfiállomány részére, ez pedig az állatok elhullásával jár. Bár a csoportban van elég gyengébb fizikumú asszony, aki elláthatta volna ezt a feladatot, de nem magyaráztuk ezt meg, annak ellenére, hogy ezzel az intézkedéssel a csoporton akar­tunk segíteni. ' November 7-e után a havi terv teljesítéséért Az Alkotmány-akna dolgozói 200 tonna szenet adnak terven felül Nógrádi Szénmedence dolgozói példamutató magatartásukkal és a tervük teljesítéséért folyó harcukban elért eredményekkel ünnepelhették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. év­fordulóját. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt fizikai és műszaki dolgozói a november 7-i munkaversenyben érték el, hogy a hosszú lema­radás óta túlteljesítették tervüket és a novem­ber 9-ig esedékes havi tervükön felül —az 1500 tonnás vállalásukkal szemben — 3233.4 tonna szenet kü'dtek a felszínre. A november 7-e méltó megünnepléséért f-eivta-tott harcban különösen élenjártak a Mátrano-váki Szénbányák Vállalat szta­hanovista Alkotmány-akna üzemének dol­gozót, akik minden eddigi eredményüket felülmúlva a negyedik negyedév esedékes részében már 1913 tonna szenet adtak előirányzott tervükön felül népgazdaságunknak. Az Alkotmány.akna dolgozói hétfőn megbeszé­lésre gyűltek össze, ahol elhatározták, hogy a november 7-i munkaverseny sikerein lelkesülve továbbfolytatják harcukat a negyedik negyed­éves terv túlteljesítéséért. Párosversenyre szó­lították a nógrádi szén-medence üzemelnek dol­gozóit, s megfogadták, hogy december 3t-ig újabb 200 tonna szenet kü denek előirányzott tér. vükön felül a felszínre. A tervük túlteljesítésére tett ígéret mellett az Alkotmány-akna dolgozói megfogadták, hogy most már nemcsak a termelési tervük túlteljesí­téséért folytatják harcukat, hanem nagyobb gon­dot fordítanak a kitermelt szén minőségére, a kalória növelésére, a paiatarialom csökkentésére. Ezzel valóra váltják a minisztertanács határoza­tát és megfogadták, hogy december 31-ig a szén kaióriaértékéí az október havihoz viszonyítva százzal növelik. Az építkezések műszaki vezetőinek elhatározása A 63/1 Építőipari Vállalat dolgozói novem­ber 7 után még nagyobb lendüette! harcolnak a munkaversenv további kiszélesítéséért, a vál­lalások teljesítéséért. A versenyben élenjárnak Juhász Gyula 9 tagú ácsbrigádja, 161 százalé­kos, Juhász Júlia 8 főből álló segédmunkás­brigádja 120 százalékos teljesítménnyel. Fokozott harcol indít Bcrényi János is, az acélárugyár! építkezés vezetője, aid ver­senyre hívta az építkezések többi vezetőit, a munkaversenv fokozásáért, a munka jó megszervezéséért. A vállalat szakszervezeti és műszaki veze­tői november 7-e után röpgyüléseken ismertet­ték a dolgozók előtt a november havi terv so- ronlévő feladatait. A műszaki vezetők vállalták, hogy a munka jó megszervezésével és az új munkamódszerek bevezetésével segítik a havi terv teljesítését. A vállalat műszaki vezetői ne­velő módszerek alkalmazásával és fokozott fele. lőségrevonás bevezetésével harcolnak a munka­fegyelem megszilárdításáért. Súlyos hiba található azonban a vásártéri építkezés vezetőségének m-unkájában. Felelős­ség terheli Szabó János elvtársat, az építkezés vezetőjét, hogy a termelés megjavítását adminisztratív intézkedéseken keresztül, író-asztal mellől akarja biztosítani. Szabó Lajos építésvezető nem biztosít időt a munkaverseny ered­ményének rendszeres értékelésére és ki­jelentette. hogy a versenyértékelés nem fér be a béralapjába. A többi műszaki vezetők felfigyeltek Szabó elv­társ. hanyag munkájára, s még fokozottabb har. cot indítanak, hogy jó munkájukon keresztül be­bizonyítsák, harcuk akkor válik eredményessé, ha a dolgozókkal karöltve harcolnak a tervek teljesítéséért. Termelőszövetkezeteink versenye a kenyérgabona vetési terv teljesítéséért A megyei tanács mezőgazda­sági osztálya értékelte a tsz-ek őszi gabona vetési versenyét. A járásonként! eredmények a következők: A balassagyarmati járásban első helyen a- becskei Uj Élet termelőszövetkezeti csoport áll. Második az érsekvadkerti Tar­tós Béke a harmadik a szandai Lenin, negyedik a balassagyar­mati Előre, ötödik a mohorai Kossuth, hatodik az ér-sekvad- kerti Dimitrov, hetedik a pataki Zsdánov, nyolcadik a dejtári József Attila és kilencedik a drégelypalánki Béke termelőszö. vetkezet. A pásztói járásban első he­lyet a cserhátszentiváni Búza­kalász tszcs foglalja el. Máso­dik a feisőtoldi Béke. harmadik az erdőkürti Rákosi, negyedik a feisőtoldi Május 1, ötödik az erdőkürti Szabadság, hatodik a héthalmi Ápriiis 4 hetedik a káliói Búza-kalász, nyolcadik a bokori Úttörő, kilencedik z pa- iotási Május 1. tizedik a va- nyarci Béke, s tizenegyedik a kutaséi Búzakalász termelő-szö­vetkezet. A szécsényi járásban első a ludányhalászi Alkotmány, má­sodik a magyargéci Marx Ká­roly, harmadik az endrefalvai Béke. negyedik a szécsényi Bú­zakalász,. ötödik a varsányi Dózsa, hatodik a litkei Petőfi termelőszövetkezet. A rétsági járásban első a tol­mács! Szabadság,. második a romhányj Ui Elet, harmadik a romhányi Rákóczi, negyedik a teremkei Zalka Máté, ötödik a nógrádi Béke, hatodik a berke­nyéi Petőfi hetedik a horpácsi Lenin, nyolcadik a nógrádsápi Vörös Csillag. kilencedik a diósjenői Tolbuchin, s tizedik a keszegi Dózsa termelőszövetke­zet. A salgótarjáni járásban első a ceredi Búzakalász, második a karancskeszi Szabadság, har­madik a kisterenyei Vörös Csil­lag, negyedik a bárnai Vörös Hajnal, ötödik az etesi Hala­dás hatodik a homokterenyei Béke, hetedik a mátramind- szenti Alkotmány, nyolcadik a baglyasaljai Rákosi termelőszö­vetkezet. Biztosították a jövőévi kenyeret Mátrám indezent község do[_go_ zó parasztsága befejezte a.z őszi szántási és vetési munkálatokat. Őszi árpa-vetéstervük 110 kát, hold, a község dolgozó; azonban csak 95 holdat teljesítettek. A többit t-avasziórpavetéssel • pótol­ják miajd. A községben betakarí­tották a kukorica- és napraforgó- szárat is. Á má-tramindszenti ter_ melőszövetikezeti csoport js vég­zett az őszi munkálatokká!, ez­zel biztosította a jövöévi kenye­rét. A pásztói gépállomás az élen A megyei tanács gépállomás! igazgatósága értékelte a gépál­lomások mélyszántást tervteljesi- tésót. A gépállomás! versenyben első helyen a pásztói gépállomás ál! 41 százalékos tervteijesítés- sel, második a; mohorai (39.1), harmadik a; tolmács! (27.41ne­gyedik a szécsényi (27), ötödik a karancskeszi (17.3), hatodik a berceli (10.3), hetedik az erdö- küiti (7.6), nyolcadik a kis-tete- nyei (7.6) és kilencedük az ér­sek vadkerti gépállomás, amely a j mélyszántási terv teljesítésében I mindössze 4.7 százalékot ért cl. GYEREKNEVELES ( Fehér Klára) reket nevelni? Megmakacsolja Az utcán nagy mélák ember rángat egy pici gyereket. A gyerek három éves lehet. A fér­fi harmincöt. Az atya félórát ál dogéit egy féríiruha-konfek- ció kirakatánál. A gyerek vi­szonzásképpen szeretne néhány percet tölteni egy körbeszalad- gáló villanyvonat előtti. A gye­reknek egyébként is tökéletesen igaza van. A játéküzlet kiraka­ta az érdekesebb: mackók, ba­bák, katonák, kisvonat, homok- játék, építőkocka, kalauztáska, vödör, teherautó — a más'k ki­rakatban viszont csak kabátok és nadrágok vannak. — Ezt a vonatot akarom — mondja a gyerek és az orrát összelapitja az üvegen. — Na gyerünk Péter, gye­rünk — mondja az atya és húz­ni kezdi. — Nézd őrház is van. — Van. Elég volt. — De még... apu, vedd meg nekem a vonatot. — Nincs pénzem. — Miért nincs pénzed? — Gyere mert megverlek'. — Nézd, most piros a lám­pa. — Jössz, vagy nem jössz? Pétert meglepi az egyenes kérdés. Ha már választani le­het, választ; — Nem megyek. Zsupsz. Az atya lekent két szimetrikus pofont. Egyet jobb­ról, egyet balról. Ezt már nem bírom tovább nézni. — Az ilyen utolsó, rothadt alaktól el keli venni a gyere­ket. Hogy mer egy kisgyereket megütni? — kiáltok rá. A férfi meglepetten néz. Azt hiszem, szívesen lekenné a harmadik pofont is — ezúttal az én képemre. — Jöjjön osak velem a leg­közelebbi rendőrhöz, majd meg­kérdezzük1 tőle, hogy szabad e gyereket ütni! Ez persze éktelen ostobaság. A rendő.r nyilván valóban nem fog a családi jelenetbe avatkoz­ni. A hatás azonban egész vá­ra.lan. A férfi meghökken. Arcán látszik a ki nem mondott kér­dés izgalma: hátha hoztak va­lami gyerekvédelmi rendeletét, hátha a brutális szülőt meg­büntetik száz forintra, vagy berendelik oktatófilm végigné- zésére, mind a közlekedési sza­bályok megszegőit. — Hagyjon engem békén — mondja lényegesen haikabbm Tudja maga milyen nehéz g;,e­magát a kirakat előtt, nem bí­rom hazavinni. Ha ölbeveszem, rúg. — Aíert nem jár elől jó pél­dával. Figyeltem1 magát, ott ácsorgóit a konfekció-kirakat előtt, a gyerek türelmetlenke­dett, rácsapott a kezére. Most a gyerek szeretné a kirakató: nézni és maga rángatja el Le­gyen egy kicsit igazságosabb. — Jó, megveszem a vonatot — mondja hirtelen a férfi. — Gyere, Péter. Végtelenül büszke vagyok önmagámra. ...Hugómnak van egy tizen­hat hónapos kislánya, a Juli. Juli egyelőre az egyetlen unoka a családban, ennélfogva min­denki nevei rajta vad ami t. A nagymama kényezteti, a nagy­papa még jobban kényezteti, van aki azt akarja, hogy Juli állandóan a járókában legyen, mások szerint foglalkozni kell vele. Abban azonban valameny- nyien egyel értünk, hogy csak a tulajdon mamája nem ért a ne­veléshez ... a mamája viszont kétségbeesetten kéri, hogy' bíz­zuk rá saját gyermeke testi és lelki ápo’ását. Juli még csak annyit tud mondani, hogy „könyv”, „vil­lany”, „Tákln bácsi” (ami Sztálin bácsi -akar lenni), „gye­re”, „odaadom” és „gyi*. így pedagógiai munkánkról nem tud véleményt nyilvánítani. Minden­esetre. amióta Juli a világon van, valamennyien bújjuk a pedagógiai szakmunkákat. Ma- karenkótő! Ankinig elolvastunk blinden el olvashatót. Csak ép­pen azt nem tanultuk meg, hogyan kell összekötni az el­méletet a gyakorlattal. Néhány nappal ezelőtt Juli a karmaim közé került. Papájának és mamájának előadásra kellett mennie és megkértek, hogy néhány órára vigyázzak rá. Papa, mama elbúcsúztak. Juli derűsen játszót: egy pelenkával — élvezettel rágta a csücskét. Elhatároztam, hogy mindenek­előtt elíeJadtetem vele szülei távollétét és játszani fogunk. (Megjegyzem, Juli észre sem vette, hogy eltávoztak.) Min­denekelőtt elvettem tőle a pe­lenkát és a kezébe nyomtam a mackóját. J.Ji bömbölni kezdett. Odaadtam neki a kitömött kutyát. Tovább bőgött és a ku­tyát hozzámvágia. Felajánlot­tam, hogy játszunk kerekecske- gombooskát. Most már úgy sírt, hogy egészen elkéküiit. Megré­mültem, visszaadtam a pelen­kát. Most már nem kellett ne­ki. A kócbaba sem. Az elsza­kított képeskönyv sem. Az üres gyuíaskatulya sem, és a csör­gő sem. Elkezdte üvöltenj, hogy „mama, mama”. Pontosan tudom, hogy ha a gyerek bőg, hagyni keli, majd megunja. Csak aizt nem tudom, mikor únja meg. Juli bírla ide­gekkel. Én nem. Megkérdeztem, hogy mesésljek-e? — Mem. A „mem” Juli szótárában a legharagosabb tiltakozás. Teljes tanácstalanságomban megfogtam a kulcscsomót és le­dobtam a földre. A kulcsok na­gyot. csörrenlek. Juli abbahagy­ta a bögest és felügyel 1. Még- egys'zer felemeltem és ledob­tam a kulcsokat. — B: mm! — mondta Juli elégedetten és abbahagyta a bőgőst. Ledobtam harmadszor, ötöd­ször és kétszáznyolcvanadszor. Juliannái nevetett. A derekam fájt. Valahányszor abba akar­tam hagyni, Juli azonnal el­húzta a száját — ilyenkor ré- müit-engedelmesen nyúltam a kulcsok irtán. A szemem vib­rált, a gyomrom émeilygett, izomlázam volt és nem mertem abbahagyni. Reménykedve vár­tam, hogy Juli megunja. Nem únta meg. Több mint kétórás hajlongás után végleg letettem a lantok BőgfönS, üvöiísön. ós in átjön amit akar, nem megy tovább. Juli rámutatott a kulcsokra: „bum, bum"! — Nincs — feleltem és visz- ®zatettem Julit a járókába. — Elég volt, tessék aludni. — Mem. — Nem, nem. Akkor sírj. Ha az előbbi sírást zivatar­hoz hasonlítom, akkor ez a most kitört üvöltés orkán, szá­mum, tornádó, ciklon és bóra együtt. Es ekkor éktelen düh fogott el. Az a düh, amitől m'nden nevelőnek óvakodni kelj. Megragadtam, én, a sokszor tizenha'.hónapos felinőtt a két­ségbeesetten kapál ódzó tizen- haihónapos tökmagot és fel­emeltem a kezemet. — Csönd lesz, vagy elverlek. Hihetetlenül, rémült döbbe­ntesse! nézett rám. A tekinteté­ben ez vdK: „Elolvastál két könyvet és a©t hiszed, már tudsz gyereket nevelni... mert már te ilyen vagy, mert min­dent így tanulsz ... a párítör- ténetet is és 0 Gorkij irodalmi tanulmányait is... bemagolod, tudod az évszámokat, de m'kor használni k©!!. akkor állsz, mint szamár a hegyen .. Persze könnyen tehetséges, hogy mindez nem volt Juli te­kintetében, de bennem ilyen gondolatokat ébresztett. Visszatettem e csemetét a párnára és bánatosan nyúltam a kulcsok után. — Na gyerünk ... bumm! — majd csak hazajön az anyád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom