Szabad Nógrád. 1953. október (9. évfolyam. 79-87. szám)

1953-10-14 / 82. szám

1933 október 14. SZABAD ftiÚM.U'ÍW 3 A pártmunka tapasztalatai + A nOLGOZOK LEVEL AZ ALULRÓL JÖVŐ BÍRÁL A T KIFEJEZŐI A magvarnándori állami gazdaság éleiéből „Az újsághoz intézett levél... már nem magánlevél, nem egyéni panasz, hanem okmány: írója a. levéllel politikai tevékeny­séget akar kifejteni, felhívja a társadalom figyelmét az általa ismert bajra, rámutat a baj okaira és gyakran megfelelő eszközö­ket is javasol, annak orvoslására.” ★ Horváth József balassagyarma­ti levelezőnk írja: „A magyar- nándori szőlő- és gyümölcster­melő állami gazdaság vezetői elfojtják a dolgozók jogos bírá­latát... Erős Ambrus, a lap le­velezője nem mer több levelet írni, mert Jakubosik András igaizgató megtiltottál azt. Juhász János párttitkár sem meri bírál­ni a vezetés hibáit... A dolgo­zókkal való bánásmód igen rossz. Lopják a társadalmi tu­lajdont ... fő hiba a vezetésben van ... Kérem, segítsen a szer­kesztőség.” ★ Mi a valóság? A gazdaság igazgatója Ja- kubcsik András elvtárs. Nyolc­millió forint értékű állami tulaj­don gondját, baját viseli a vál­lán. A gazdaság szép eredmé­nyeket ért el a tudományos föld­művelés terén. Tényekkel bizo­nyította a szocialista nagyüzemi földművelés életrevalóságát. Ez az alapja Jakubcsik igazgató elvtárs önhittségének. Többször hivalkodik volt tröszt igazgatói funkciójával. Úgy gondolja „én magasan á'lok, ezért mindent látok és mindent tudok". Az efajta önhittség nem egyéb, mint politikai rövidlátás. Ez takarja el szeme elől azt a sok visszás­ságot, ami megtalálható a dol­gozókkal való bánásmód, a bí­rálat, önbírálat, a politikai éber­ség, a tervszerűség terén. Po­litikai vakságában észre sem vette, hogy a vezetésben az elv- táreias légkört, a nyárspolgári nyugalom váltja fel. Igv nem csoda, ha Jakubcsik elvtárs le­kicsinylő módon értékeli a dol­gozók leveleit. Kompromittálás- nak veszi, ha a dolgozó levele újságon keresztül fényt derít a vezetés hiányosságaira. Dühében (M. I. Kalinyin.) ráparancsolt a levelezőre, hogy az ő tudta nélkül ne próbáljon írni 6ehová. Jakubcsik András igazgató, Tóth Alajos főagronómus, Szég- ner János könyvelő nyárspolgári módon fogadják a dolgozók bí­rálatát, Azt állítják, hogy nem minden igaz, amit a levelező ír. Sőt, követelik, hogy a bírálat fedhetetlen legyen. Ez *, bírálat elfojtásának leggorombább mód­szere sőt. a bírálat üldözése. Ily módon néz ki Jakubcsik igazgató elvtárs bírálathoz va­ló viszonyának egyik oldala. Né­hai aztán van úgv is. hogy kész mindent elkövetni annak érde­kében, hogy megteremtse a lát­szatát annak, hogy figyelemmel viseltetik a bírálat iránt. Üzemi értekezleteken szívesen buzdítja a dolgozókat a bírálat fejleszté­sére. Oda is ül közéjük a pád­ba, olykor meg is köszöni a bí­ráló megjegyzéseket. De aztán az égvilágon semmit sem tesz azért, hogy a bírálatból tevon- ia a gyakorlati következtetése­ket, s lépéseket tegyen az emlí­tett fogvaitékosságok kiküszöbö­lésére. Ezt mutatja Iván János építésvezetőhöz való viszony is, akinek bér- és normacsalás szá­rad kezén. A járási pártbizott­ság Iván János építésvezető el­bocsátásával kaoosolatosan már magtette javaslatát Jakubcsik igazgató felé. De e téren nem történt semmi. Ez is mutatja: a bírálathoz való ilyen viszony nem más. mint a bírálat elfoj­tásának kifinomult formája. Pártunk arra neveli funkcio­náriusainkat. hogy nem a hival­kodás, hanem az egyszerűség a kommunisták dísze. Egyszerű­nek és szerénynek lenni annyit jelent, mint megbecsülni, tisz­telni az embereket. Ná'unk a vezetők és az egyszerű dolgozók közti kapcsolat a kölcsönös tisz­teleten alapul. Az egyszerűség és szerénység összeférhetetlen a goromba magatartással és a parancsolgatással is. Nézzük meg, hogyan néz ki ez Tóth Ala­jos főagronómusnál. Durva han­gon parancsolgat a dolgozók­nak. Ö ezt — helytelenül — ke­ménykezű vezetés jelének tartja, így akar tekintélyt szerezni ma­gának. A nyáron is „lecigány- bandázla” a fogatosokat. Úgy beszélt velük, mintha valamely földbirtokos lakálya lenne. E goromba magatartás szülőágya a politikai vakság. Értse meg végre az igazgató és a főagronómus is, hagy való­jában a durvaság, a parancsol­gatás, nem az erő, hanem a gyengeség jele. A jó vezető amellett, hogv jól érti munkája megszervezését, ért a tapintatos viselkedéshez, az önuralomhoz az emberek iránti viszonyában. A gazdaság pártszervezete nem tűrheti meg az önhittséget, még kevésbbé az erőszakosságot, amely majdnem minden esetben a dolgozók bírálatának elfojtá­sához vezet. A kommunisták kö­telessége, hogy rendre utasítsák a zabol átlankodó vezetőket. A nyárspolgári légkör velejáró­ja a politikai éberség eltocnpu- iása. Az osztályellenség lábra kapott ott, ahol kéz kezet mos. Egymásnak kegyelmeznek meg a társadalmi vagyon eltulajdoní­tó!. Iván is lop, Tóth Alajos is lep. Igv aztán megférnek egy­más mellett békességben. ,.A hallgatásért” hol aiz egyiknek, hol a másiknak esik lie egy ho­kedli, egy mosóteknő csak úgy, ingyen, a gazdaság tulajdoná­ból. Másik oldalon ugyan­ez a helyzet. Amikor a dolgozók felfedik a korrup­ciót. e kapzsi emberele részéről, éktelen lárma keletkezik. A má­sik oldalon is megy a támadás. Tóth Alajos főagronómusi te­endőit mindinkább Paksi Péter volt 200 holdas kulák segédagro- nómus veszi át, s teszi tervsze­rűtlenné a gazdaság munkáját. Szégner János, akit népi demo­kráciaellenes magatartásáért ki-, tiltottak Balassagyarmatról; na­cionalista szavakkal mételyezi a gazdaság dolgozóit. Olykor oda- mondia a traktorosoknak is. „menjen ki, az irodából, mert büdös a ruhája". Nem kisebb te­vékenységet fejt ki a többi osz­tályidegen elem sem. Ott talál­ható még Adám József, volt 32 holdas és malombérlő, mint fő­könyvelő. Orosz János, aki 80 hold földet bérelt a múltban, most vezető állattenyésztő. A munkáskáderek alacsony ideológiai és politikai képzettsé­gének egyik következménye; a dolgozók igényeiről való meg- e. ed kéz és. Kevés az evőeszköz, nincs is tisztaság. A kultúrte­rem munkásszállónak van be­rendezve. Erős Ambrus dolgozó házába ott fúj be a szél, ahol akar. Ne felejtsék el e munkás­káderek: egyszerűnek és sze­rénynek lenni annyit jelent, hogy figyelmesek vagyunk az emberek Iránt, gondoskodunk szükségleteik és igényeik kielé­gítéséről. harcolunk a bürokra­tizmus, a léiektelenség és az érzéketlenség ellen. Az állandó gondoskodás az emberekről, az egyszerűség, a figyelmesség a vezetőt a dolgozók közvetlen kö­zelségébe hozzák. Hozzáfordul­nak tanácsért, megosztják vele örömüket, gondjukat. Ez azt je­lenti, hogy a funkcionárius nem mehet el közömbösen az alulról jövő figyelmeztetések mellett. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgozók leveleit, ja­vaslatait. Ne feledjék el, hogy a dolgozók levelei a gazdaság munkájának hiányosságairól — kifejezik, hogy a dolgozók gon­doskodni kívánnak e hibák kikü­szöböléséről, a munka megjaví­tásáról, a munkás-hatalom to­vábbi megszilárdításáról. A hibák kijavításának, a hibát elkövető káderek szerénység szellemében való nevelésének legfőbb eszköze a marxizmus- leninizmus mélyreható tanulmá­nyozása. elsajátítása. Ha a gaz­daság pártszervezete a kellő magaslatra emeli az ideológiai munkát, akkor megteremtik az engesztelhetetlenséget,’ az elvte- Ienség, az önteltség, az önhitt­ség minden megnyilvánulásával szemben. (Lantos) „Papírt vettem, elő és számoltam“ A bujáki Dózsa tszcs tavasz- szat és az egész nyáron is csak hét taggal dolgozott. Beléptek volna többen is a csoportba, de György Sándor elnök romboló munkája sokat visszataszított. Látták a dolgozók György Sán­dor munkáját, de nem tudtak ellene tenni semmit. Nem ment sehogy a munka, állandóan ki­lépésről beszélt, míg aztán ok­tóber 1-én Kovács Jánossal egyszerűen otthagyta a csopor­tot. Ettől kezdve Imre László tógondozó vette át a csoport vezetését. Harcolt a csoport megmaradásáért, de célul tűzte ki a tagszervezést is. Elbeszél­getett a dolgozó parasztokkal, jeltárta azokat a kedvezménye­ket, amelyeket kormányzatunk nyújt a csoporttagoknak. Be­szélt nekik a lehetőségekről, amelyek a csoportban várnak rájuk. Egy ilyen beszélgetés után Gábor János, Gulyás István és Oborcsik József feleségeikkel együtt beléptek a csoportba. Orszácki Zoltán dolgozó pa­raszt eddig csak távolról néze­gette a csoportot. Egyik este fölkereste Imre Lászlót. — Lacikám! Hallottam, ami­kor Gábor Jánosékbal beszél­gettél. Hazamenet, papirost vet­tem elő és kiszámoltam, hogy mennyi lenne a jövedelmem a most haszonbérbe vett 4 és fél hold tarta'ékföldön. De aztán azt is megnéztem, mennyi jut­hat nektek jövőre. Arra a meg­állapodásra jutottam, hogy be­lépek közétek, mert magam és családom boldogulását a cso­portban látom biztosítva. Azóta Gulyás József és Bor­bély Imre is beléptek a csoport­ba feleségeikkel együtt, s a belépett tagok szorgalmasan dolgoznak. Nógrádmegye Nóg-rádmegyer község dol­gozó parasztjai számára szép példát mutat a Petőfi termelő- csoport tagsága. Egy tag sem lépett ki a szövetkezetből. így aztán a csoport kommunistái az őszi vetés mielőbbi befejezésére mozgósították a tagságot. El is vetettek 20 kh ősziárpát, ahol al kai maizták a keresztsdrú ve­tést. A rozsot is elvetették. Nem akarnak lemaradni a búzavetés­sel sem. Ezidáig 50 kh búza­vetésük van, amelyből 30 kh ke­resztsoros. vetésű. Vetéstervük teljesítéséhez már csak 30 hold hiányzik, amit a közeli napok­ban el is végeznek. A termelőcsoport példáját szívesen követik az egyéniek is. Elvetették a-z ősziárpát és a ro­zsot, 60 százalékban teljesítet­ri tsz példája ték a búzavetéstervet is. A köz­ség élenjáró dolgozó parasztjai közé tartoznak Bognár János, Géczi Mihály isták, Géczi Imre gábor .középparasztok, akik már elvetették az árpát, rozsot, de -még a búzát is. E nagyszerű eredmények dü­hödt támadást váltanak ki a falu söpredékeiből, a kulákok- ból. Végh Ferenc kulák sajér* vetéstervének teljesítését sza­botálja. Még semmitsem vetett. Ugyanilyen szabot-ázscsetek- ményt hajt végre Vé-gh Gyula felső kulák is. A dolgozó parasztok leleplez­ték a kulákok aljas támadását, s arra kérték a tanácsot, köte­lezze a kulitokat a vetésterv mielőbbi teljesítésére. A nazvbátonyl vájártanuló Iskolában már két éve folyik a bányász­szakmunkások nevelése. A korszerű iskolából két év alatt 265 szakmunkást neveltek szénbányászatunk részére. Jelenleg 258 vájártanuló tanul, 200 azok- nak a fiataloknak a száma, akik a motorkezelés műveleteit tanulják. FELAJÁNLÁS - DOLGOZÓK NÉLKÜL v A Salgótarjáni Acélárugyár versenyszervezésének tapasztalatai Az 1953-as évi termelési ter­vünk győzelemre vitele, az elő­ző negyedévben szerzett aidds- ságok törlesztése a negyedik ne­gyedévi terv teljesítésén, túltel­jesítésén múlik. E hatalmas fel­adatok megoldása szükségessé teszi, hogy a szocialista munka­verseny lángjait minél maga­sabbra szítsuk, érvényre juttas­suk a dolgozók forradalmi, épí­tő bírálatát, amely alkotó kez­deményezésükre támaszkodik. A munkaverseny alapvető for­mája az egyéni verseny, mert ezen keresztül bontakozik ki leg­inkább a dolgozók aktivitása, tartós törekvése, hogy legyőz­zék a termelésben felbukkanó akadályokat. Ezért különösen nagy gondot kell fordítani az egyéni vállalások szervezésére, amelyeknek összesítése után születik az üzemek és vállalatok felajánlása. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a versenyben a műszaki dolgozók is részt ve­gyenek. A dolgozók bevonásá­nak elmulasztása- egyet jelent a verseny lebecsülésével, jelentő­ségének és lényegének meg nem értésével. * A Salgótarjáni Acélárugyár mun­kaszervező irodája egy-ké; nap alatt elkészítette a- dolgozók felajánlásait, amely a többi kö­zött ezeket tartalmazza: „Mi. a Salgótarjáni Acéláru­gyár dolgozói a HL negyedéves tervünknek mennyiségileg 100.2 százalékra, ériékben pedig 100.4 százalékra teljesítettük Nagy ünnepünket, november 7-ét mél­tóképpen úgy ünnepeljük, hogy t negyedik negyedévi tervünkéi december 30-ra befejezzük, s terven felül 473 tonna árut le­gyártunk 1,393.000 forint érték­ben. Ebből az októberi hónap­ban 170 tonnát, novemberben 138-at, decemberben pedig 135 tonnát teljesítünk. Takarékos­kodunk az anyaggal, kiszélesít­jük a Gazda- és anyagtakaré­kossági mozgalmat (bár eddig a Gazda-mozgalom élenjáróit nem jutalmazták) 200.000 ferint megtakarítást érünk el. Hogy a fenti vállalásunkat teljesíteni tudjuk, gyárrészlegeink külön- külön az alábbi vállalást tették: a huzat mű 170, a hideghenger­mű 60, a gazdasági szerszám­üzem 80, az öntödék 153 tonna árut termeinek terven jelül." Befejezésül ez áll a vállalásban: „A fenti vállat,ást dolgozóink termelési értekezleten megtár­gyalták és elfogadták." A vál­lalást Bérces Henrik, a vállalat igazgatója, Marcinek István nagyüzemi párttitkár, s Miklós Mihály ÜB-elnök írták alá. Azonban e szénen megfogal­mazott felajánlást a Salgótar­jáni Acélárugyár dolgozói nem ismerik. Nem is ők tették ezt a vállalást. Az ő tudtuk nélkül született. Bár lett volna idő is­mertetni a dolgozókkal a válla­lást, mégsem tették. A kohó- és gépipari minisztérium az erre vonatkozó intézkedést még a múlt hónap 19-én a vállalat igazgatójának leküldte, amely hosszú időn keresztül az íróasz­tal fiókjában porosodott. Ami­kor vészesen közeledett a határ­idő. elővették, s a munkaszer­vező irodával irányelveket dol­goztattak ki, amelyet a gyár- részlegek vezetőinek küldtek el. Az irányelveket a gyárrészleg­vezetők megkapták, de rendel­kezésükre mindössze csak egy- kép nap állott A vezetőség ösz- szeüjt és a dolgozók bevonása nélkül kidolgozták a „dolgozók felajánlásait." Elfelejtették, hogy minden kollektív versenyforma csak úgy hoz eredményt, ha azt az egyének versenye tölti meg t4rta!otnmal. Ez magyarul any- nyit jelent hogy semmit sem ér a gyárrészleg, a váltóját ragyo­góan megfogalmazott vállalása, ha az nem az egyes dolgozók vállalásain, az egyéni dolgozók versenyén alapul. ■k SúlyOS llítia, hogy csak a válla­lás elkészítése után kezdték meg a versenyszervezést (azt is helytelenül, mert a legtöbb helyen csak -a- műszakiak szerve­zik, sok szakszervezeti húszas- csoport bizalmi meg sem pró­bálkozik beleavatkozni a ver­seny szervezésbe). Október 8-ig a gyár összdolgozói-nak mintegy 20 százaléka tett vállalást. Pe­dig az Acélárugyár dolgozóinak nagy többsége már valóban ver­senyezni akar és becsületbeli' ügyüknek tartják tervük túltel­jesítését. A dolgozók lendülete azonban megtörik, ha látják, hogy a versenyszervező munka jormális és a felajánlást büro­kratikus úton, az ö tudtuk nélkül intézik. Szőke Béla, a gazda­sági szerszámgyár A-üzemében is ezeket fejezi ki: „Brigádom a gyárban az elsők közé tartozik. A harmadik negyedévi tervün­ket is 184 százalékra teljesítet­tük. Mégsem kérték ki vélemé­nyünket. Mi úgy látjuk, hogy mivel a dolgozókat mellőzték és burokra'ikusan m egszövegezték a felajánlási, minket lebecsültek. Pedig mi is szeretnénk részi­venni a kitűzött célokért joluó küzdelemben. A gyárrészleg ve­zetői sem értékeltek bennünket annyira, hogy ismertették vol­na a vállalást.” Hason'ó véle­ményt mond Szatmári István, a B-üzemrész vezetője is. Ö sem ismeri a negyedik negyed­évre tett vállalást. Mint mon­dotta, súlyos mulasztások féke­zik a versenyszervezést. Még a III. negyedévre tett vállalás tel­jesítését sem értékelték. A hu- zalmü gyárrészleg vezetői is az irodában dolgozták ki a válla­lást, amelyet a termelési érte­kezlet rossz megszervezése miatt csak a dolgozók egyne­gyede előtt ismertettek. Az üzemben október 8-ig még egyetlen egy dolgozó sem tett vállalást, mert nem látják biz­tosítva adott szavuk v-alóravál­tásához a műszaki feltételeket. A hideghengerműben- mér szerdán befejezték a verseny szervezését is, de a „dől* gozók nevében” a vállalást már szeptember 29-én össze­állítóira az üzem vezetősége. Termelési értekezletet még ezidáig nem tartottak, így a dolgozók nem is ismerik a vállalást A súlyos mulasztást még azzal is tetézték, hogv el­feledkeztek a sztahanovistákról. A vállalás kidolgozásában, még olyanokat sem vontak be, mint Kazár Ferenc, aki október hó­napban már a-z 1954 november havi tervén dolgozik. Szeptember 28-án a vasön­töde üzemvezetősége is meg­kapta a „szempontokat” s mind­össze két nap határidő állt ren­delkezésükre. Övári László üzemvezetőt egyre sürgették, hogy a vállalást á'Htsák már össze. „így — mondotta Óvári elvtárs — összedugtuk a fe­jünket■ és kidolgoztuk a dolgo­zók felajánlásait.” De hason­lóan oldotta meg e „rendkívül sürgős” feladatot a többi üzem vezetősége is. A gyárrésziegek „felajánlásai” a munkaszervező irodára' futottak be, ahol össze­sítették. és „jó szövegezéssel” továbbították » felső szervek fe­lé. De a dolgozóknál^ még min­dig elenyésző része 'tett válla­lást. így most „rohammunká­val” igyekeznek — elég helyte­lenül — kijavítani gz elkövetett hibákat. A DISZ-bizottság fel­adatul kapta, hogy „a dolgo­zók nevében” elkészített negye­dik negyedévre tett felajánlást a fiatalok felé, min-t „felhívást" bocsássa ki. A versenyfelelősök pedig „bíztatják” a munkaszer­vező irodát, hogy a lemaradás pótolva lesz. A főműhelyben pél­dául a dolgozóknak csak 39 szá­zalékai tett vállalást, de a ver­senyfelelős ígéretet tett arra, hogy 10-ére minden dolgozó fel­ajánlást tesz. A gyár egész te­rületén megindult a- verseny­szervezés. Másfél nap alatt 700- r&l 2000-re emelkedett a válla­lást tevők száma. Mennyi hibát rejt magában ez a hirtelen elért eredmény. Hiszen a vállalaive- zeiés még azt sem ellenőrzi, hogy a műszakiak kidolgozták-e már a műszaki intézkedési ter­vet. Elhanyagolták a műsza­kiakkal való foglalkozást, gon­dolván, elég ha azok csak szer­vezik a> vállalást. Bérces elvtárs, a vállalat igazgatója, 10-én még azt sem tudta, ki tett vállalást a műszakiak közül arra; hogyan akarják elősegíteni a terv túl­teljesítését. Pedig a műszaki vezetők legfontosabb feladata, hogy biztosítsák a dolgozók vd tatásaihoz a műszaki előfel­tételeket. * A szakszervezet nem va;lhatja magát a verseny gazdájának az Acélárugyárban. Nem fejtett ki munkát a verseny szervezése terén. Az üzemi bizottság nem kíséri figyelemmel a verseny szervezését. Miklós elvtárs 8-án még azt sem tudta, hogy hány dolgozó tett vállalást, mégis minden megfontolás nélkül alá­írta ‘a felajánlást. Nem ellen­őrizte. hogy a dolgozók isme­rik-e a vállalást, bár közismert: az Acélárugyár üzemi bizottsá­gának funkcionáriusai már meg­szokták, hogv a munkaszervezők széipen megfogalmazzák a fel­ajánlást, s nekik csak az a fel­adatuk, hogy aláírják és továb­bítsák. Nem is mozgósították a szakszervezeti aktívákat. így a hu'szascsoporí bizalmi hálhat­nak csak egy kis része végzi ezt a megbízatást. Az üzemek kommunistái sem segítik az egészséges versenyszellem ki­alakulását. Pedig.,a pártszerve­zetek a felelősek a verseny szer­vezésével kapcsolatos politikai nevelőmunkáért. Ez azonban az Acélárugyárban csak annyiban merült ki, hogy a nagyüzemi pártbizottság titkára, Marcinek elvtárs aláírta a felajánlást. A hiba felismerése után a fe­lelősséget minden vezető igye­kezett maga felől elhárítani. Ezt cselekedte Merevnek elvtárs is, de ez volt a szándéka a vállalat igazgatójának Is. Gondolván, ők nem hibásak, „az követte el a súlyos hibát, aki a felajánlást megszövegezte.” Egyszerű a megoldás — gondolták —, elő­vesszük ezért Barcs András munkaszervezőt. Bérces elvtárs meg még október 10-én is azt mondta: „Nem tudtam arról, hogy a dolgozók nem ismerik a vállalást.” Az igazgató elvtárs elfelejtette, hogy neki lett vol­na kötelessége gyűlésen a vál­lalást a dolgozókkal ismertetni és elfogadtatni. •k A tanulság Ebből az, hogy szoro­sabb kapcsolatot kell teremteni a párt-, szakszervezet, s a gaz­dasági vezetőknek a dolgozók­kal. Föl kell számolniok a» leg­rövidebb időn belül a bürokra­tikus versenyszervezést, s az el­mulasztottakat pótolni kell. Hív­ják össze a gyárrészlegek dol­gozóit, ismertessék a felaján­lást, kérjék ki a véleményüket, s ezután fogadtassák el. A nagy­üzemi pártbizottság mozgósítsa a kommunistákat. Ellenőrizze a verseny szervezését, a népneve­lőkön keresztül végezzen politi­kai munkát. A szakszervezetnek pedig az a feladata, hogy az ed­dig rohammunkával végzett ver­senyszervezést megszüntetve, a huszascsoport bizalmiak aktivi­zálásával még egyszer keresse­nek fel minden dolgozót, készít­sék elő az értekezleteket, de el­sősorban ők mutassanak példát a vállalás megtételénél. A mun­kaversenybe vonják be a mű­szaki dolgozókat i®, akik a mű­szaki előfeltételek biztosításával segítsék elő a terv túlteljesítését. Fordítsanak különös gondot a verseny célkitűzéseinek megha­tározására. gondosan gyűjtsék össze a dolgozók javaslatait, kezdeményezéseit. (Fodor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom