Szabad Nógrád. 1953. szeptember (9. évfolyam. 70-78. szám)

1953-09-09 / 72. szám

t953 szeptember 9. SZABAD NSCíRlO 3 Lelkes ünnepségek, vidám műsor a III. bányásznapon 1 SALGÓTARJÁN Vasárnap már a kora reggeli órákban zenétől volt hangos a város ntcája.,, A bányászzene­kar zenés ébresztője tette ked­vessé és ünnepélyessé ezt a na­pot. A nógrádi bányászok mél­tán ünnepelhették a harmadik magyar bányásznapot, mert szombat reggeltől vasárnap reggeli? napi tervüket 102.7 százalékra tetje sített ék. Ä központi ünnepségen, ahol a medence bányászainak képviselői mellett resztvettek az Acéláru­gyár, a város hivatalainak, in­tézményeinek dolgozói is, Kő­halmi István elvtárs a tröszt igazgatója megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a nóg­rádi bányászok harcos múltra tekintenek vissza, s ma több szénnel akarnak hozzájárulni a kormányprogramm sikeres meg­valósításához. Ezután Blaha Bé­la elvtárs, a bányászszakszerve­zet elnöke ünnepi beszédében is­mertette azt a hatalmas segítsé­get, amelyet kormányzatunk nyújt a bányászoknak feladataik megoldásához. — Egyedül Salgótarján bá­nyaüzemei többezer méter külön­böző gépszállítóberendezést kap­tak a jelszabadulás óta — mon­dotta Blaha elvtárs. — Csak ebben aí évben többek között húsz kaparószalag, 71 villa- mosmotor, 35 szivattyú, 100 vil­lamos fúrógép és egyéb gépek szolgálják a salgótarjáni dolgo­zók munkájának megkönnyíté­sét. Nógrád megyében bányá­szaink részére mintegy 260 la­kás épült már ezidáig, e hó vé­gére 54 új lakást adnak át a megye bányászainak. A szövet­kezeti kislakásból 20 készül el. A közeljövőben 75 férőhelyes napköziotthon és 35 férőhelyes bölcsödé épül. A továbbra kban rámutatott arra, hogy Nógrád megye mű­szaki vezetőitől, bányászaitól függ, hogy a második félévben a nógrádiaké legyen a min-iszv. íertanács és » SZOT vándor- zászlaja. Szólt azokról az ered­ményeikről, amelyet a nógrádi bányászok értek el a széncsaták idején, majd Kőhalmi István elvtárs trösztjgazgató kiosztot­ta a nógrádi szénmedenc« 15 legkiválóbb dolgozójának, kő jöttük Répás id. Pálnak, Cene József ttová-kinak, Kovács Fe­rencnek, Kakukk Istvánnak, Zsi- dai Lászlónak, a Magyar Nép- köztársaság kitüntetéseit, a hű­ségjutalmakat. A kitüntetett dol­gozók nevében Lene József sztahanovista vájár mondott köszönetét. — A múltban a bányászoknak csak megaláztatás jutott. Ma látjuk, hogy a párt és a kor­mány sokoldalúan gondoskodik szép életünkről. Megfogadom, hogy ugyanúgy, mint eddig, be­csülettel helytállók a munka frontján. Cene elvtárs beszéde után került sor a salgótarjáni bá­nyászünnepség legszebb részére, amikor a zagyvái szénbányák vállala­tának dolgozói a Dorogi Szénbányászati Tröszt Er- zsébet-akna dolgozóitól át­vették az elmúlt 12 hónap­ban legkiválóbb eredménye­ket elért bányavállalatnak járó, a nehézipari miniszter és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének vándorzászlaját. A vándorzászló átvételekor a Zagyvái Vállalat dolgozói meg­fogadták, hogy a párt vezeté­sével elért jó munkájuk ered­ményeképpen hosszú időn ke­resztül maguknál tartják e büszke vándorzászlót. A délelőtti ünnepség Kőhalmi István elvtárs, a tröszt igazga­tójának zárszavaival és az in- ternacionálé hangjaival ért vé­get. A nógrádi és a salgótarjáni bányászok szeptember 6-án egész nap ünnepeltek. Több m:nt félszáz. a termelésben élen járó dolgozót ünnepi díszebéddel vendégeltek meg. A díszebéd alatt a bányai zenekar és dalár­da kultúrműsorral szórakoztatta a vendégeket. Délután sport- és kultúresemények tették gazdag­gá és színessé a salgótarjáni bányásznapot, míg az esti órák­ban a szabadtéri színpadon tar­tott kultúrműsor tette felejthe­tetlenné Salgótarján dolgozói­nak, a harmadik bányásznap ün­nepségeit. NAGYBÁTONY | Vidám, jókedvű egyenruhás bányászok kisebb-nagyobb cso­portokban mentek szeptember 6-án 9 óra után a nagybátonyi szénbányák igazgatósági épület előtti kerthelyiségbe. Vaiameny- ny'en hallgatták előző este a rádiót és értesültek a minisz­tertanács határozatáról, amely az árleszállítására vonatkozik. Szeptember 5-én 106.9 szá­zalékos napi tervteljesítéssei köszöntötték a bányászna pót. Az ünneplő bányászok között ott látjuk Nagy Lászlót, a szo­rospataki DlSZ-brigádvezetőt is, aki előző napon műszaktervét 200 százalékon felül teljesítette. Itt tartják az ünnepélyt a ká- nyási és a tirjhesi szénbányák vállalat dolgozói is. 10 órakor már több, mint 500 ember to­longott a diszemelvény előtt, várták az ünnepély kezdetét. Kuti Károly, a Nagybátonyi Szénbányák igazgatója üdvö­zölte a megjelent vendégeket. Ezután Hegedűs László elvtárs, a megyei pártbizottság küldötte tartott ünnepi beszédet. Meg­emlékezett a tatabányai sortűz- ről és a bányászok harcairól, akik a múlt rendszerben sokat szenvedtek. Mint mondotta: „Kormányunk szerető gondos­kodását bányászaink nap-nap után érezhették, s ez arra köte­lezi őket, hogy új eszközökkel folytassák a harcot a munkás­osztály, a magyar dolgozó nép felemelkedéséért. Ne feledjék, hogy több cipő, élelmiszer, több könnyűipari üzem motorjainak a beindításához sok szénre van szükség. Pártunk és kormá­nyunk újabb intézkedése — amely közel tízezer árucikknek az árát leszállította — a dolgozók szorgalmas munkájuknak a gyü­mölcse." Az ünnepélyen ezután Kuti elvtárs, a vállalat igazgatója a széntermelés frontján kiválóan harcoló bányászoknak a jó munkájuk elismerése jeléül ki­tüntetéseket osztott ki. Kitünte­tésben részesült Sulyok Qy. András, aki ezalkalommal a kö­vetkező szavakat intézte vájár társaihoz. „Az 1919-es hagyo­mányok arra köteleznek bennün­ket, hogy még fokozottabb har­cot folytassunk terveink túltel­jesítése érdekében. En ígérem csapatom nevében, hogy köteles­ségünket minden esetben tel­jesítjük, tervünket túlteljesítjük." MIZSERFA Mizserfán talán még soha ilyen tömeg nem volt együtt, mint szeptember 6-án, a bá­nyásznap alkalmával. A vlta- mos, szinte félóránként fcrdul, de a munkásszállító-autók, autó­buszok is gyorsan vó.tották egymást. A vállalat más köz­ségeiben lakó dolgozóit és csa­ládtagjait szállította a bányász­nap ünnepségének színhelyére. A kultúrotthon környéke tele volt rögtönzött sátrakkal. Az egyikben melegételeket, a má­sikban húsféléket, szalámit, kol­bászt, a harmadikban italt, az­tán megint egy másikba játék­szereket, ajándéktárgyakat, könyveket árultak. Mint a többi bányatelepeken, Itt is díszünnepséget tartottak, amelynek keretében kiosztották a kitüntetéseket, pénzjutalma­kat. A mizserfai bányásznapon ezenkívül volt még egy másik esemény is. A bányatelep lakói­nak szorgalmas, áldozatos tár­sadalmi munkájával átalakított modern kultúrházaj avattak. A bányatelep apraja-nagyfa mind közös erővel, egy akarattal vet­te ki részét a kultúrház átala­kításából. A széntermelés foko­zására telt felajánlások mel­lett a bányászok, bányász­asszonyok és gyermekek megfo­gadták, hogy szeptember 6-ára, a bányásznapra kultúrfejlödé- sük fokozása céljából korszerű kultúrotthon! készítenek maguk­nak. Éjjel-nappal folyt a mun­ka, az adott szavukat betar­tották. Az ünneplésre összegyűlt ha­talmas tömeg előtt Poprádi Gyula, a kultúrotthon igazgató­ja emléklapokat osztott ki a kultúrotthon építésében rész­vevő bányászasszonyok és bá­nyászok között. Idős Bokos Ba­zár, aki a kultúrotthon építésé­nél közel 200 órát dolgozod, az emléklap mellé egy szép szob­rot is kapott. A Mizserfai Vállalat dolgozói és családtagjai a bányásznap értékes ünnepi müsorszámai után táncraperdültek és késő éjszakáig vigadtak, szórakoztak a gyönyörű, neonfényes saját- készitményü kultúrotlhonukban. MÁTRANOVÁK A mátranováki bányászok ke­mény, lelkiismeretes munkával készüllek a harmadik bányász­napra. Augusztus első felében visszaesett a termelésük, de a má-tranovákiak az előző két bá­nyásznapon is emelt fővel ün­nepeltek, most is elhatározták, hogy kiköszörülik a csorbát. Es » mátranovákiak beváltották ígéretüket. A bányászhét sorozatos győzelmei után a megelőző bányásznaptól számítva, egy év alatt 1650 vagon szenet termeltek terven felül. Szeptember 6-án már a kora reggeli órákban ünneplőbe öl­tözött egyenruhás bányászok, asszonyok és gyermekek forgo­lódtak az utcán, aztán 10 órakor a helybeli bányazenekar ütemes hangja mellett fegyelmezetten sorakoztak fel a díszemelvény előtt. A díszemelvényen helyet- foglaltak a vállalat kiválóságai, a legjobb sztahanovisták, akik munkájuk legjavát adták és elő­segítették a bányászhét nagy­szerű győzelmét. Boldog, derűs arccal nézték a sajókazmci Herbolya-bá- nya három küldöttét, akik a miniszteri vándorzászlót hozták el jogos tulajdono­suknak, a mátranováki bá­nyászoknak. A vándorzászló átvételekor Kovács László elvtárs, a válla­lat igazgatója megfogadta, hogy a jövőben is bátran, kitar­tóan harcolnak a széntermelés fokozásáért és bebizonyítják, hogy méltó kezekbe került a miniszteri zászló. Az ünnepség alkalmával 34 sztahanovista, két „kiváló" és két „érdemes bányász’*-kitün- tetést osztottak ki a bányászok között. A „kiváló bányász1' címmel kitüntetetitek egyike Simon Imre, aki a sztahanovista oklevél megszerzése után két sztahanovista jelvényt is kitűzött a mellére. A vállalatnál összesen közel másfélmillió forint hűségjutal­mat, 22 ezer forint jubileumi pénzt és 40.000 forint pénzju­talmat osztottak ki. NEMEI Szeptember 6-án Nemti köz­ség apraja-nagyja a nemti út­törő-zenekar hangjára ébredt. Már a korát reggeli órákban nagy volt a sürgés-forgás Nemtiben. Az autóbuszok egy­másután érkeztek Szuha, Mátramindszent községekből. A bányászokat hozták, hogy az egész mén'kesi bányászság együtt ünnepelhesse a harma­dik bányásznapot. 10 óra. felé már körülbelül háromszázan voltak jelen a futballpályári, hogy ünnepeljenek. 10 óra után egy pár perccel Kajánk Sán­dor vezetésével megjelentek a nemti úttörők is. hogy az ün­nepély megkezdéséig szórakoz­tassák a bányászokat. Az ünnepélyt Szabó Imre, a ménkesi vállalat igazgatója nyi­totta meg. Beszédében többek között ezeket mondta: ,.A múlt­ban a csendőrsortűz jutott osz­tályrészül bányászainknak ma pedig pártunk vezetése mellett és irányításával a dolgozók munkájuk után a megbecsülést érdemlik." Ezután Kiss Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság küldötte emelkedett szólásra. Beszédében hangsúlyozta, hogy „a felsza­badulás óta; de különösen a fordulat éve után — pártunk és kormányunk egyre több gondot fordít a bányászokra. Pártunk és kormányunk, de az egész dolgozó nép ma már megbe­csüli bányászainkat, ma már becsület és dicsőség bányá­szaink osztályrésze". A beszéd befejezése után Ba­kos Sándor, a ménkesi üzem párttitkára és Szabó Imre, a vállalat igazgatója kiosztották a jutalmat, majd az Internacio- nálé hangja mellett fejeződött be a2 ünnepély. A III. bányásznapot ünnepli Salgótarján és környéke dolgozói. I A Zagyvái Szénbányák Vállalat dolgozói a nehézipari miniszter, a Nagy figyelemmel hallgatják az ünnepi szónokot Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének vándorzászlaját átveszik ‘ 1 a Dorogi Szénbányászati Tröszt Erzsébet-akna dolgozóitól \ jómódú élet forrása Nagyorosziban is megvan, csak élni kell vele A nagyoroszi Úttörő termelő- szövetkezetnek uinden területi, technikai feltétele meg van ah­hoz, hogy valóban nagyüzemi gazdálkodást folytasson, ezál­tal jómódúvá, kultúrálttá váljon a tagság. A szövetkezet tagjainak na­gyobb része volt középparasz- tókból áll, akik a földművelés terén értékes, szakmai tudással 1 bírnak. A nyáron kombájn aral- I la a búzát. A jóminőségű földet tarakíor szántja. Az állam mű­trágyával, minőségi vetőmag­gal, kölcsönökkel . segíti a ter­melés színvonalának emelkedé­sét, a tagság jólétének fokozá­sát. Mindez nagy segítség, s mégsem éjnek vele helyesen. Gyakoriak az olyan hangok „itt hagyjuk a szövetkezetét, mert nem nyújt kellő jövedelmet”. Nem mondanak igazat ezek a hangok. Nézzük meg, miért van kevés jövedelem. Legyünk bát­rak a bírálatban és úgy fessük fel a szövetkezet vezetősége és tagsága által elkövetett hibákat, mulasztásokat, mint ahogy azon a valóságban megvannak. A hiba gyökér• a vezetésben van Magyar Sándor szövetkezeti elnök több esetben parancsolgat, s egy-egv ügy elintézésében igazságtalan. Például az egyik tagnak megengedi a széna ha­zavitelét, a másiknak nem. Nem tudja összefogni, s munkába bevonni az intéző bizottság tag­jait. így kénytelen nagyon sok munkát egyedül végezni. Nem is csoda, ha a tagok nagy rész« hátat fordított a vezetőségnek. Az üzemi pártszervezet sem se­gítette a vezetést a szövetkezeti parasztok politikai felvilágosítá­sát. Azt gondolták „fő óz, hogy létrehoztuk a szövetkezetei, mint a gazdaság szocialista formá­ját ... ezzel már biztosítva van a szövetkezet átalakulása min­taszerű, szocialista gazdaság­gá", Tévedtek. Észre sem vet­ték, hogy politikai vakságukat kihasználta a szövetkezetbe be­furakodott ellenség, amely elé­gedetlenséget szított a tagság között. Ez éreztette hatását a terme­lésben. Meglazult a munkafegyelem A kétszázas tagságnak még a fele sem járt rendszeresen dolgozni. Például Csincsik Já­nosodnak alig van még 36 mun­kaegysége. De gabonaeíöleg osztáskor a Csincsik Jánosék voltak az elsők, akik követe- lődztek. A fegyelem lazulása a volt középparasztok között mu­tatkozott meg a legjobban. Ko­vács Istvánná (Schémán Mar­git) 11 hold földet vitt a szö­vetkezetbe, s mindössze 14 mun­kaegységet dolgozott. Ugyanígy van ezzel Sivó Gáborné, Uoa- tényi Tiborné és még igen so­kan mások, akik csak azért lép­itek a szövetkezetbe, hogy föld­jüktől „megszabaduljanak”. Ez igen káros dolog. Semmittevés­ből nem lehet megélni. Amikor ezek a szövetkezeti tagok, egyé­nileg gazdálkodtak, maguknak kellett saját gazdaságukról gon­doskodnak. A munkában senki­re sem számíthattak saját ma­gukon kivül. Órájuk hárult a termelésért való felelősségérzet, maguknak kellett gondoskodniok vetésről, betakarításról, ha nem akarták, hogy kenyér nélkül maradjanak. Amikor beléptek a szövetke­zetbe, megszűntek a tengernyi gondok, s az egyéni felelőssé­get is átruházták a> csoport ve­zetőségére. Bánták is ők, ho­gyan alakul a szövetkezet ter­melése, jövedelme. Valahogy úgy gondolkodtak, hogy „belép­tem a szövetkezetbe, minek ak­kor már dolgozni... dolgoztunk azelőtt is, most is do’gozzunk?' Ez az álláspont káros és helyte* len. Ez a semmittevők hangja, nem pedig a becsületes dolgo­zóké. A népi demokrácia, ezen- belül a termelőszövetkezet nem tagadja a munkát. Hisz a szö­vetkezet és a munka elválaszt­hatatlanok egymástól. Munka nélküi nincs élet. A szövetkeze: fejlesztése nem tétlenkedést kö­vetel, hanem becsületes munkát S még hozzá kell tenni azt, ak: nem szereti a földet, a gazdál­kodást, az nem nevezheti magát földművesnek, az nem méltó e cím viselésére. Nézzük meg az érem másik oldalát, miiyen károkat okozott a fegyelem lazasága a vezetés fogyatékossága. Egyesek azt ál­lítják, hogy kevés a jövedelem. De azt már nem mondják hoz­zá, hogy azért kevés, mert szá­mos tag lustasága miatt 7 és fél vagon búza vándorolt ki a szövetkezetből arató- és csép­lőrészként. Ha minden tag ki­veszi részét az aratásból, gabo­naelőleg osztáskor nem 3 kg ju­tott volna egy munkaegységre, hanem 6 kg. A szövetkezetnek 15 mázsa szárazszéna termése lett kát. holdanként. A kései be- hordás miatt 60 százalékos_ kár keletkezett. 540 mázsa- az össz- veszteség. Ezen legkevesebb 50 darab szarvasmarhát lehetett volna átteleltetni. A szövetkezet nyakára égett az ösz-i betakarítás, szántás, ve­tés. A betakarításhoz ahg-alig fogtak hozzá, pedig már ke'- lene törni a kukoricát, fejelni a napraforgót, felszedni a bur­gonyát. Három kát. hold bab még szedetlen. A bab pereg, ami nagy kárt okoz a csoport­nak. 14.000 mázsa- trágya vár kihordásra, 180 holdnyi terület­re. Ha ezt a munkát nem vé­geznék el. jövőre e 180 holdon 900 mázsa kukorica vesztesség lenne. De nézzük tovább, mi­lyen károkat okozott még a la­za fegyelem, A kukoricánál 10 mázsás, a- cukorrépánál 50 má­zsás, a napraforgónál egymá- zsás, a- burgonyánál 15 mázsás terméskiesés van, mert elhanya­golták a növényápolást. A ker­tészetben 40—45.000, a gyü­mölcsben 3—4000 forintos kár mérhető. F. pár számadat is bizonyítja* hogy meg volt adva a nagy jövedelem forrása csak hát a lusták, a hanyagok mindezt semmivé tették. Ezzel nemcsak saját magukat, hanem a becsületesen dolgozó szövet­kezeti tagokat, népgazdaságun­kat is megkárosították. A szö­vetkezet kommunistáit nagy fe­lelősség terheli ezért. Most a -nagy őszi munkák előtt feltétlenül szükséges, hogy sorról sorra kijavítsák ezeket a hibákat. Kezükbe kell venniöka szövetkezet vezetését. Politikai, neveiőmunkát kell folytatni a tagság között. Többet kell tö­rődni a tagság ügyes-bajos dol­gaival, fel kell karol n-iok, a-ter­melés megjavítását, a fegyelem megszilárdítását célzó javasla­taikat. Ahhoz, hogy a szövet­kezet mielőbb levetkőzhesse gyermekbetegségeit, kijavíthassa hibáit, az keil, hogy a szövetke­zet tagjai becsületesen dolgoz­zanak, a jövedelmet a végzett munka arányában osszák s*é_t, kíméljék a közös tulajdont, kí­mélni kell a traktorokat, a gé­peket, s pontosan teljesíteni kel! az őszi betakarítás, szántás-ve­tés munkáját, s ki kell kergetni a szövetkezetből az oda befér­kőző kupakokat és kulátóárno- gatókat. Gyorsítsák a vetöszántást gépállomásaink Gépállomásaink gépierővel járulnak hozzá az őszi szántás, vetés elvégzéséhez. Legjobb tel­jesítményt felmutató gépállomás eddig a tolmácsi, amely 33.9 százalékra teljesítette vetőszán- tásj tervét. Utána következik a mohorai gépállomás, 28.3 szá­zalékos eredménnyel. A többi , gépállomásoknál igen nagy a lemaradás. Például a szécsényi gépállomás szeptem­ber 4-ig mindössze 2.2 száza­lékra teljesítette vető-szántási tervét. De ugyan ez elmondható a karancskeszi, kisterenyei gép­állomásokra is. A lemaradás behozatalában nagy jelentőséggel bír a kétmű* szakos szántás megszervezései Ezen a téren a tolmácsi gépál* lomás ért el szép eredményei két. Most az 0 feladat, bőgj minden gépállomásunkon köt vessék a tolmács! gépáflomá/ példáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom