Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-08 / 63. szám

2 SZABAD NOÍ. R'ÍD 1953 augusztus I. PARTMUNKA TAPASZTALATAI A Rónai Szénbányák kommunista aktívái megvitatták pártunk, kormányunk programmját XT edves elvtársak! A Rónai ^ Szénbányák kommunista pktívái megvitatták pártunk és kormányunk programmját. Meg­állapítottuk, hogy a Pro­gramm megvalósítása terén vállalatunk dolgozói szép ered­Rosszul szervezték a taggyűlést Kazáron szolgálhatja a nevelést és a szórakoztatá: . Rámutattak ar­ra is, hogy Salgóbánya-telepen milyen áldatlan állapotok ural­kodnak a lakás kérdésben, vaa- mint airra, hogy Cered és Po­ményeket értek el. Az első fél- SonU községek dolgozói számára kereskedelmünk nem biztosítja megfelelően a szükségletek kie­légítését. Azért írtam meg az aktívák által feive.ett hiányosságokat bővebben, hogy azok is értse­nek belőle, kiknek közvetlenül szól, hogy még jobban gondos­kodjunk a dolgozók szociális és kulturális igényéről, egészség- védelméről. évi tervet 101.1, a második ne­gyedévi tervet 105.3 százalékra teljesítettük. Július hónapban egy-két nap kivételével teljesí­tettük a napi terveket. A vál­lalatnál nem egy dolgozó más- félszeresére, kétszeresére telje, gíti napi tervét. Az elmúlt hó­napban egyetlen igazolatlan hi­ányzás nem volt, ami azt mu­tatja. hogy ez ellenségnek, a munkaiegyelem elleni Támadá­sa a programmal kapcsolatban pem járt sikerrel. Vállalatunk kommunista ak­tívái elmondolták, hogy a dol­gozók előtt világos: a kormány- programra továbbra is a szocia­lizmus építését szolgálja, kielé­gítve a dolgozók állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szük­ségleteit. Az aktíva értekezlet kemény bírálattal mulatott rá a hiá­nyosságokra is. Elsősorban ar­ra, hogy augusztus első napjai­Balázs István pérbUtkár, Sál góbénya J úlius 26-án Kazár község­ben taggyűlést kelleti vol­ta tartani. Jedlicska elvtárs, a községi pártszervezet titkára, a laBdarúgómérközésen, két órá­val a taggyűlés időpontja előtt érdeklődőit tőlem, hogy hol tartjuk a taggyűlést. Én rendkí­vül meglepődtem ezen a kérdé­sen, nem is tudtam, hogy tag­gyűlést kell tartani. Meglepő volt számomra, hogy a falusi pártszervezet kommunistái, ve­zetői semmi súlyt sem jeklettek a taggyűlés előkészítésére, arra, hogy Rákosi és Nagy Imre elvtárs beszédéi a község dol­gozó parasztjai világosan meg­értsék. Budai elvtárs, a járási pártbizottság küldötte, a tag­gyűlés előadója is 5 óra tájban elment haza, látva, hogy a tag- gyűlést szervezés hiánya miatt nem lehet megtartani. Mindezekért a felelősség első­sorban a járási pártbizottságot terheli, amely július 25-én este 10 órakor értesítette a falusi pártszervezetet a taggyűlés idő pontjáról. Ezt a mulasztást csak súlyosbítja, hogy az üzemi párt- szervezetet egyáltalán nem ér­tesítették. Üzemi szervezetünk eddig is a legnagyobb segítsé­get nyújtotta a falusi alap­szervezetnek. Most pedig külö­nösen nagy támogatásra lett volna szüksége, hogy a község 260 kommunistáját a legna­gyobb mezőgazdasági dologidő­ben mozgósítsuk pártunk és kormányunk gazdaságpolitiká­jának megvitatására. Javaslom, hogy a járási pártbizottság tűz­ze újra a községi pártszerve­zet elé feladatként a taggyűlés megtartását, ne engedje, hogy az alapszervezetek legmagasabb fóruma, a taggyűlés, elmarad­jon. Geese István bányaüzemi párttitkár. Kazár Aktív, harcos partéieiet a balassagyarmati I. körzetben A balassagyarmati I. körzet aiiapszervezete körülbelül 120 tagból áll. Az alapszerve­zetnek sok népnevelője van, mé­gis egy-egy alkalommal csupán 25—30 íő jelenik meg az érte­kezleten. A II. kongresszuson pedig Rákosi elvtárs azt mon­dotta: ,fokoznunk kell pártunk elméleti színvonalát, fegyelmét, ban vállalatunk napi tervét nem a példamutatást, az dldozatkész­teljesítette. A szénszál Utó kötél­pályán az utóbbi napokban 30—40 csillével kevesebb volt, mert a Szolgáltató Vállalat nem gondoskodott időben kijavítá­sukról. Kommunista aktíváink állást foglaltak amellett is, hogy a félévvel ellőtt Nagybáiony- nak átadott é. iszakképzett vájár ügyében is intézkedniük kell a vezetőknek. Ezeknek fele ugyan­is már otthagyta a nagybátonyi Szemet, mert a nagy távolság miatt napi munkaidejük 14—15 órát is kitesz. A hiba elkövetői­nek most be kel! látniok, hogy a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás érdekében változ­tatni kell ezen a helytelen álla­poton. Értekezletünk főbbek között még foglalkozott azzal is, hogy Róna községben ahol 30 éve villany világit, most gyertyánál vakoskodnak és emiatt a község körülbelül 40—50 rádiója nem séget, a bátor elszántságot. Ha­dat kell üzennünk a megalkuvás, a gyáva magatartás minden megnyilvánulásának!" Rákosi elvtárs e tanítását megszívlel­hetnék a balassagyarmati I-es körzet párttagjai és népnevelői is. Ha megnézzük az alapszerv munkáját, bátran megállapíthat­juk azt, hogy pártmunkát a tag­ságnak csak a 30 százaléka vé­gez és ha 20 százalékot veszünk olyanokat, akik öregségüknél és betegségüknél fogva, párimun- kát nem tudnak végezni, akkor azt látjuk, hogy a balassagyar­mati I-es körzetnél 50 százalé­kot tesz ki az olyan tagok szá­rra. akik csak fizető automaták, de> pártmunkát egyáltalán nem végeznek. Nézzük meg, hogyan nevelt a< vezetőség a tagokat. Megállapíthatjuk azt, hogy nap, mint nap beszélgetnek, agitál­nak a- vezetők, a tagság ilyen­kor meg is ígér mindent de per­sze az ígéret csak ígéret ma­rad. lev történt ez id. Baska Jánosnál ísj aki taggyűlés he­lyett a vendéglőben mulatott, s mikor a vezetőség behívatta, el­beszélgetett vele, Ígéretet tett, hogy meg fog javulni és rend­szeres látogatója lesz a taggyű­lésnek. De a legközelebbi tag­gyűlésen újra kocsmázott, tehát nem tartotta be ígéretét. Rákosi elvtárs azt tanítja: „Aki most a nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik lemarad, az ellenség uszályába kerül, az kritikus helyzetekben még ke- vésbbé fogja megállni helyét, s csődöt mond." Ez a tanítás persze vonatko­zik az egész tagságra., vonatko­zik ez még- Tóthné e'vtársnőre is, aki egyébként is az MNDSZ titkára, mégis ha népnevelőérte­kezletre kell menni, arra hivat­kozik hogy ő vasárnap délelőtt 8 órakor nem ér rá népnevelő munkát végezni. Ezt az érvet Ba.lázsikné is elmondhatná hi­szen főzési gondjai neki is van­nak, mégis tud időt szakítani arra, hogy népnevelőmunkát vé­gezzen. Vagy itt van Griinber- ger elvtárs, aki csoportjával együtt segíti a dolgozó parasz­tokat, ellátja őket jó tanácsok­kal, elintézi ügyes bajos dol­gaikat. Ennek aztán meg is van az eredménye, mert az ő utcájában jó halad a. másodve­tés, de jó haladt ai cséplés és a begyűjtés is. Dolgozó paraszt­jaink már valósággal keresi« Grünberger elvtársat. Jó ered­ményt érnek el a. népnevelő munkában, még Vida Árpád, Tóth György, Petényi elvtársak is. Fe!ü:ötfe a balassagyarmati I. körzet tagsága között az a té­ves nézet a fejét, hogy az alap- szervezetnek meg vannak a maga népnevelői, a többire tehát nem tar.ozik a népneveié«. Ez per­sze helytelen nézet, mert min­den. párttagnak népnevelőnek is kell lenni. A másik súlyos hiba pedig az, hogy a tagság egy­általán nem bírálja » vezetősé­get. Nem lehet elhinni, hogy a balassagyarmati I-es körzet párttitkára, Desztics László elv­iére ne követne el hibát. A tag­ság feladata, hogy bírálatával, jó meglátásaival segítse a párt­munkai megjavítását. De ne csak a vezetőséget, hanem egymást is bírálják az elvíársak, mert ezzel nagyban elősegítik egy­más munkáját is. A balassagyarmati járást és városi pártbizottság sok eset­ben megfordul ugvan az alap­szervezetnél ellenőrizni, meg is ad minden segítséget, mégis, hogy ezek a hiányosságok fenn­állnak annak tudható be, hogy nem beszélgetnek el egyénileg a párttagokkal, nem tanítják, nem nevelik Siket úgy, mint ahogy azt párttagjaink elvárnák tőlük. , Nagyobb körültekintéssel és tervszerűséggel használjuk a bányászati faanyagokat A z anyagokkal való takaré- **kos bánásmód a szocialis­ta gazdálkodás sajátos módszere. Bányászüzemeinknél azonban még igen súlyos hibák mutat­koznak e tekintetben. Különösen nem kielégítő a faanyaggal való gazdálkodás. A bányája a széntermelési ter­vek rendszeres teljesítésének fontos eszköze. A széntermelés­nek e fontos kellékét külföldről importáljuk drága valuták és magyar termékek árán. Mégis az tapasztalható, hogy egyes üzemeknél megengedhetetlen pa­zarlás folyik, igen sok dolgozó van, aki öncélból, minden lelki- ismeretfurdalás nélkül földara bolja az értékes bányafát és gyujtósnak viszi haza. Nem gon­dol arra, hogy a következő mű­szakon ennek hiányában több csille szén esik ki a csapat, ter­meléséből és ezzel egyidőben csökken a keresetük is 1953 első» felében a megelőző év azonos időszakához képest a lomb- és fenyőbányafa felhasz­nálásánál 14.7 százalék emelke­dés mutatkozik. Ezzel a jóváha­gyott féléves tervdukomentációt 10.3 százalékkal léptük túl. Még ennél is rosszabb képet mutat azonban, a fenyő- és lomb-szél- deszka, valamint a bordaía fel- használása. Az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyítva 1953 első félévében 31.4 száza­lékkal emelkedett a felhasználá­sunk és ezzel a betervezett mennyiséget 47.3 százalékkal túlléptük. A fenyő- és lombjü- részáru egész évre jóváhagyott keretét pedig június 30-ig bezá­rólag már 79.4 százalékban ki­merítettük. I^íindez annak a következ­* * menye, hogy a szénter­melő vállalatok vezetői és dol­gozói nem fordítottak kellő gon­dot a faanyagok célszerű és ta­karékos felhasználására. A ká- nyási yállalatnal például az első félévben mind a faanyag igény­léseknél, mind azok kivételezé­sénél a legnagyobb fe’előtlenség uralkodott. Több eseiben olyan méretű bányafákat is kivételez­tek, amelyeknek a mérete nem felelt meg a célnak. Ezeket lel­ketlenül félredobták, 6 ezeknek nagyrésze még ma is használa­ton kívül, a külszínen és a bánya mélyén hever. De nem helyes az a módszer sem, amit a nagybá­tonyi vállalatnál alkalmaznak. Itt teljes idegenkedéssel fogad­A demokratikus Vietnam sikerei A vietnami nép nyolc esztendővel ez­előtt lerázta a gyarmati elnyomás igáját és 'kikiáltotta a független Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. A francia gyarmatosítók fegyverrel próbálják újra íeigázni a vietnami népet, meg akarják akadályozni, hogy kivívja hazája teljes szabadságát, függetlenségét, meg akar­ják semmisíteni a vietnami dolgozó tö­megek érdekeit szolgáló demokratikus átalakulást A hős vietnami nép fegyvert ragadva küzd a gyarmati rabság ellen. A háború tüzében megszületett és összekovácsoló- dott a vietnami néphadsereg. Ma már az ország területének 90 százaléka a viet­nami nép kezében van. Az ország 22 mil­lió lakosa közül 20 millió felszabadult területen lakik. Évről évre növekszik a vietnami nép ereje. A szabadság és nemzeti független­ség kivívása érdekében a vietnami haza­fiak a Nemzeti Felszabadulás Egység­frontjába tömörülnek. Az Egységfront­hoz tartozik a munkapárt, a demokrata és a szocialista párt, • Vietnami Szak­szervezeti Szövetség, a parasztszövetség a nőszövetség, az ifjúsági szövetség, az értelmiségiek szövetsége, » katolikusok szövetsége, a buddhista társaság és még sok más szervezet A munkapárt vezette Nemzeti Felsza­badulás Egységfrontjának alapja a szi­lárd munkás-paraszt szövetség. Még folyik a véres háború az elnyo­móik ellen, de Vietnam népe már építi új életét. A vietnami dolgozók erejük legnagyobb részét az ellenség szétzúzá­sának szolgálatába állítják. „Mindent a frontért, mindent a győzelemért” — ez a Vietnami néptömegek jelszava. Óriási hazafias lendülettel dogoznak a munkások, parasztok és értelmiségiek a hátországokban Hatalma« erőt öntenek békéjük azok a roppant változások, ame­lyek a népi hatalom fennállása óta vég­bementek. Vietnam a múltban teljesen elmara­dott, félfeudális ország volt. gyarmatosítók uralma rányomta bélye­gét az ország egész életére. A gyarmati elnyomás következtében Vietnamnak nem volt korszerű ipara. A földművelést pri­mitív eszközökkel folytatták. Emellett a francia monopoltőkések a nagyobb pro­fit kedvéért sokmillió hektár földön rizs helyett kendert és ricinust termeltettek, s így éhezésre kárhoztatták a lakosságot. Vietnam termékeny földje csaknem teljes egészében a maroknyi kizsákmá- nyWó'k kezében volt. Mintegy 700 gyar­matosító birtokolt 377.000 hektár földet. Vietnam a francia gyarmatbirodalom mezőgazdasági és nyersanyagszállító függvénye volt. A népi hatalom elszánt harcot indí­tott at dolgozók jogfosztottsága és az or­szág elmaradottsága ellen. A demokra­tikus Ho Si Minh-kormány a népre tá­maszkodva azzal kezdte tevékenységét, hogy kikiáltotta a demokratikus szabad­ságjogokat, a nyolcórás munkanapot, végrehajtotta a földreformot és még sok szociális és kulturális intézkedést. A vietnami lakosság 90 százaléka pa­raszt. A népi kormány mindent megtesz, ami csak tehetséges, a háborús körülmé­nyek között, hogy megjavítsa a parasz­tok életét. A kormány földhöz juttatja a parasz­tokat. Múlt év eleje óta 420.000 földnél­küli és kisföldű paraszt kapott földet. Többezer hektár földet koboztak el az idegen gyarmatosítóktól és a hazaárulók- tól, hogy felosszák a parasztok között. Az állam nagyarányú hiteleket bo­csát a parasztok rendelkezésére mező- gazdasági felszerelés és vetőmag be­szerzése céljából. Megváltozik a> vfehvamí falvaik képe. Kezdenek kialakulni a föld közös meg­művelésére alakult termelőszövetkezeteik. A népi kormány állami gazdaságokat és kísérleti telepeket létesített. Ezek nagy segítséget nyújtanak a parasztoknak és megismertetik őket az éiten|áró agrotech­nikával. A vietnami dolgozó parasztság egyre szélesebb körben alkalmazza aiz öntözést, emeli a terméshozamot, egyre többet- termel saját fogyasztására, a hadsereg és az egész lakosság szükségletére. Baksziang-tartomány 45 falujának la­kosai csupán a legutóbbi másfél hónap alatt 115 gátat építettek, 589 tavat és ku­tat létesített, 3540 mau (2.7 mau = 1 hektár) föld csapadék ellátását biztosí­tották. Tai-Bin-tartományban az elmúlt hó­napokban 55.565 mau föld öntözését biz­tosították. Országszerte jelentősen emelkedett a terméshozam. A parasztok már Eszak- Vietnam hegyvidékein is elérték, hogy kétszer arathatnak egy esztendőben. Emelkedik a vietnami parasztság élet­színvonala. A fiatal vietnami munkásosztály min­den erejét latbaveti, ai honvédelem és a polgári ipar fejlesztése érdekében. A súlyos háborús körülmények ellenére sokat értek el ezen a területen­A vietnami munkások kezükben vagy vállukon vitték át a gyarmatosítóktól megszállt városokból a felszabadult or­szágrészekbe a gépeket és sokezer tonna nyersanyagot. A trópusi őserdők mé­lyében építettek vegyiüzemeket gyógy­szer, papír és textílgyárakat, kohászati üzemeket, amelyek ellátják a frontot és a hátországot. A vitnami munkások és szakemberek lelkes munkaversenyben harcolnak a ter­melési tervek túlteljesítéséért, az anyag- takarékosságért. Ho Si Minh-elnök fel- frfvte a dolgozókat, hogy szakadatlanul javítsák a gyártmányok minőségét és emeljék mennyiségét a front és a hát­ország szükségletének kielégítése érde­kében. A felhívás nyomán kibontakozott a kol­lektiv munkaverseny-mozgalom. A fiatal köztársaságban sokezer brigád áll ver­senyben egymással. Vannak üzemeik, amelyek kétszeresre emelték termelésü­ket. Az ipari üzemek a front fegyverellá- tása mellett a lakosságot is ellátják kü­lönböző iparicikkekikel. Jelentős eredményeket ért el a Viet­nami Köztársaság a kultúrái« elmara­dottság felszámolásában. Bevezették a kőtelező ingyenes* elemi oktatást. Már 3.5 millió dolgozót tanítottak meg az írás-olvasásra. 1945 óta tízszeresére emelkedett az iskolák száma. Két orvostudományi inté­zetet, művészeti és irodalmi-Iskolát, jogi és más tanintézeteket. Számos újság és folyóirat jelenik meg. A Vietnami nép a leigázókka! szemben vívott kemény harcban hősiesen védel­mezi új életét és demokratikus vívmá­nyait. Dicsőséges hőstettek százai fűződ nek a vietnami hazafiak nevéhez. A nép­hadsereg egyre erősebbé válik és meg­semmisítő csapásokat mér a megszállók csapataira. A lakosság túlnyomó többsége tá­mogatja a néphadsereget, amely igaz ügyért küzd: népe szabadságáért és füg­getlenségéért. August R„ a saigoni francia helyőrség katonája ezt mondotta a néphadsereg harcosairól: „Az az előnyük van velünk szemben, hogy a saját földjüket védel­mezik.” A vietnami nép a gyarmatosítók elleni igazságos harcával hozzájárul a béké­ért, a szabadságért és a demokráciáért folyó küzdelemhez. Biztos abban, hogy végző győzelmét arat majd az elnyomók felett és kivívja hazája szabadságát és fiigge4 fenségét. ják a vastagabb méretű bánya= fát és azokat nem használják fel. Az elmúlt félévben egyedül a rónai vállalatnál és a Zagyvái Szénbányák Forgács-lejtős üze­ménél történtek helyes intézke­dések a rendelkezésünkre álló bányája helyes és tervszerű föl- használására. Ezeknél az üze­meknél a műszaki dolgozók gon­doskodtak arról, hogy az elhs- verő vastagabb méretű bányaiét is hasznosítsák. A széldeszka és fűrészáru fel­használási tervének betartását az olyan intézkedések húzták keresztül, mint a gyulatárói eset, ahol fából készítettek egy épü­letei és ez az épület még a mai napig is ott áll kihasználatlanul. Az üzemek műszaki vezetőinek állandóan szem előtt kell tarta- níok, hogy a széntermeléshez szükséges faanyagot külföldről tervszerűen szerezzük be Azo- ket tervszerűen is kell felhasz­nálni, ha azt akarják, hogy evé­gett a széntermelésben zavarok ne keletkezzenek. 1 kor-mányprogramm és ** ezt követően Rákosi elv társ beszéde fokozott figyelmes­ségre hívta fel a dolgozókat és vezetőket az anyaggazdálkodás terén. A széntermelő vállalatok do'gozói és vezetői is tegyék feladatukká, hogy a második fél­évben sokkal komolyabban ter­vezzenek, igényeljenek és hasz­náljanak fel bányáját és egyéb bányászati faanyagot. Ezzel so­kat javíthatnak a szénmedence faanyag el’átottságán, de saját vállalatuk pénzügyi helyzetén is. Igen helyes és célszerű, ha a rabolt bányafákat is vizsgálat a'á veszik, mert azok nagyrészét még a termelés szolgálatába le­het állítani Ellenőrizzék foko­zottabban, hogy az értékes bá­nyászati faanyagokat ne tüzelő­nek és gyujtósnak használják fel. Az első félév hibáiból okulva, a második félévben kedvezőbb helyzetet tudunk teremteni és biztos alapokra tudjuk helyezni a termeléshez szükséges és folya­matos bányafaellátást. Bencsik Ferenc, Nógrádi Szénbányák Anyagellátó Vállalatának faügyi előadója. Hgy bányász éjszakai szanatórium ] a Rámán Népköztársaságban Hosszasan búg a bányaí £szirénája. A bányászok a[ i tárnák kijáratai jelé halad-\ , tmk. Miután eloltották lám- j í pújukat, jelszállnak azokra ‘j kis kocsikra, amelyek a\ föld felszínére szállítják 1 i őket. Amikor feljutunk a bánya‘ I felszínéhez, nagyobb csopor-1 i tokra oszlanak. Egyesek ha- I zafelé tartanak, mások azon- J ban más utat választanak, a \ tlupeni bánya éjszakai sza-) ' natóriuma felé haladnak. A bányától néhány száz\ ^méternyi távolságra, a Braial ’ lakónegyed mellett lévő < domboldalon, fenyőerdő sű- ] I rűjében egy elegáns villa 1 ’ körvonalai látszanak. A villa kivilágított ablakain \ í keresztül vidám dalok hallat- f szapak ki. Ezek a dalok el-, 1 vesznek a szél zúgásában s < í a hajladozó fenyőfák között 1 gyantaiüat terjeng. Valami- < 1 vei feljebb, a dombtetőn egy \ ] gyümölcsöskert terül el. Ebben a villában működik ; ’ a lupeni bányászok éjsza- i i kai szanatóriuma. Itt pihen-; ? nek meg a munka ' befejező- [ i se után azok, akik krónikus ! betegségben szenvednek, de l [ nincs szükségük arra, hogy l i félbeszakítsák munkájukat,! 1 vagy kórházban ápoltassák ‘ 1 magukat, hanem csak diétás I 1 ételeket szabad jogyasztaniok ! ' és orvosi felügyelet alatt ‘ I kell lenniük. A szobák tisz-1 ' *ák, a frissen megvetett, pa- • ’ tyolatfehér ágyak teljes pt- ‘ ' kenést biztosítanak szá. s mukra. • A bányászok itt naponta * \ 4—5-ször étkeznek, sőt, ami-1 , kor munkába indulnak, étel- j | miszeres csomagot visznek4 ; magukkal. Pihenésük alatt \ , rádiót hallgatnak, könyve­iket olvasnak. Az éjszakai1. ; szanatóriumban tévő dot go- \ , zők szüntelenül szakorvosi) ijfelügyelet alatt állnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom