Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)
1953-08-26 / 68. szám
Í953 an gusztus M. SZABAD AitfiRlD 3 Hajdú István megtalálta számítását a termelőcsoportkan Egyszerű szövetkezeti paraszt fíaidú István, s felesége is követi öt ió munkájában. A múlt rendszerben keserves cselédsors rutott nékik osztályrészül. Ahogy nőtt a család, úgy lett egyre nagyobb a nélkülözés is. Hogy rendes ruhára, cipőre telt volna ...? Gyakran még elég kenyér sem volt. a háznál. — Kunyhó, olajmécs, munka, éhség — ez volt az igazi magyar sors. De ez aztán annál keserűbb volt. A felszabadulás után Szurdok- püspökin is megváltozott az élet. Megalakult a Béke termelőszövetkezeti csoport. Hajdúék az elsők között léptek a csoportba Az ál lamtó! nagy segítséget kaptak. Jóformán semmivel indultak és ma már gyönyörű állatállomány hirdeti a kisszámú, de annál dolgosabb tagok jó munkáját. Mert bizony dolgoztak Hajdúék is eleget, de más volt már ez t munka, mint régen. Megváltozott parasztságunknak a munkához való viszonya, hiszen mostmár maguknak dolgoznak. A becsületes munkának meg is volt az eredménye. Az elmúlt évben 21 mázsa búzát, 13 mázsa árpát, 11 mázsa burgonyát és két mázsa cukrot vittek haza Hajdúék. Az idei termés pedig még jobb a tavalyinál. A 100 hold földön 18 tag kezdte meg a munkát kora tavasszal. 18 tag szántott, vetett és izzadt .a> pokoli melegben az aratáskor. De mindez nem volt hiábavaló. Hajdú Istvánnak 239, feleségének. pedig 148 munkaegysége van. Kellemes meglepetés érte a jövedelemelosztáskor a Hajdúcsaládot. 21 mázsa búzát, 12 mázsa rozsot. 2 mázsa árpát és 54 kilogramm mákot kaiptak munkaegységük után. Úgy kel- lelt hazaszaladni zsákért, mert nem tudták mibe tenni a termést. S amikor a hazaszállításnál megrakták a kocsit, a két erős ló bizony alig birt vele. Pedig még hátra; van a burgonya és a; kukorica. Hát még a cukor! Kilenc hold földön termeinek cukorrépát és a becslép szerint 300 mázsás termést várhatnak kataeztrális holdanként. Ezzel az eredménnyel, a 200 mázsás mozgalom ideiglenes értékelésénél. országos viszonylatban második helyen van a szurdokpüspöki Béke tszcs. De lesz is cukor bőven. A csoport 44 mázsát kap, amit ledolgozott munkaegs'ség arányában osztanak szét a tagok között. A számítások szerint kb. 1 kilogramm cukor jut egy munkaegységre. Ez még csak óvatos számítás, de ha így is marad, nagvszerü eredménynek számit. Hajdúék most az ünnepi vásáron értékesítették fölöslegük egy részét. Szépen beruházko- dott a család. A fiúknak két öltöny ruhát, a lánynak két pár cipőt és két rend ruhát vásároltak, pedig nem is sok gabonát adtak el. Jól élnek a szurdokpüspöki Béke tszcs tagjai. „Nem is lehetne őket még bottal sem elkergetni. szerelik a csoportot” — mondja magabiztosan az elnök. De nem voit ez ígv mindig. Nagy Imre elvtárs beszéde után a ku- lákok uszítására hallgatva sokan ki akartak lépni a csoportból. Az a rémhír iárta akkoriban, hogy „a csoport tagjai éhen halnak, mert nincs mit kiosztani a tagok között.” Az osztozkodás azonban mindennél csattanósabb válasz volt ezekre ai rágalmakra. mert minden tag megtalálta számítását. Megváltozott a ki- lépni készülők véleménye is; úgy döntöttek, hogy nem hagyják el a csoportot. A tagok jó munkája nyomán egyre erősödik fejlődik a Béke termelőszövetkezeti csoport. Minden reményüket túlszárnyalta eredményük. A becsületes dolgozó parasztok látják, hogy egyedül a csoportban találhatják meg anvagi és kulturális felemelkedésüket. Honfi A pásztói Szabadság tszcs két büszkesége Incselkedő nóta hangját hozza felém az enyhe szél. „Csak titokban, csak titokban, akartaJak szeretni, De a titok, de a titok, ki is szokott derülni, Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek, Kihajtatott a tanyáról, hogy el ne vettesselek." Régi nóta ez, ősi 'pásztói emlék, Fiatalos. meleg bariton hangon énekel valaki. Az egész mezőt, a színes határt átfogja, betölti a szárnyaló dal. Minél jobban közeledem, annál elbájoióbb, kedvesebb a hang. szinte magával ragadja az embert. A bariton hang tulajdonosa id. Lukács Á rpád, Nógrád megy# egyik legjobb állatgondozója. Mert a másik legjobb: munkatársa: Lipták István. A szovjet tapasztalatok alapján érik el sikereiket, eredményeiket. Pásztó külső végén, a Tepke-pusz- tán, a Szabadság tszcs-ben dolgoznak. Nigyszá ?harmincnyolc munkaegységem van augusztus 1-ig — mondja Lukács Árpád. — S a komámnak Is — teszi hozzá, ujjával a csendes Lipták Istvánra mutatva. Na, persze, a koma szó nem azt jelenti, hogy rokonok, nem, hanem e rokoni köteléket kifejező szó a munkatársi, baráti viszony kifejezője. Ketten 210 darab sertést gondoznak. Van köztük süldő, anyadisznó, de még szopósmalac is. — Bevezettük a kétszeri búgatást — folytatja Lukács Árpád — a téli elles nagyszerűen sikerült. A nyári már kevésbbé. Az istállók rendesek, tiszták, látszik rajtuk a szeretettel gondozó, tisztaság- szerelő kéz munkája. — A sertésállomány az egész szövetkezeti csoport szívügye — csillan fel Lukács elv- társ szeme. — Hiszen ez ragyogó jövőt, biztos jövedelmet jelent. — Hetenként jár az orvos, de eddig még semmi komolyabb baj nem volt — szólt közbe Lipták elvtárs és mosolyog. — Elkerül bennünket a vész, mert az nem izereti a tisztaságot. Lipták elvtárs különben az ősszel jött Csornából, jó hírrel, sok munkaegységgel, mert ott is tszcs-ben volt. De idejött Pásztora a lányához. A két elvtárs bátran és reménykedve tekint a jövőbe: — Csoportunk egyre erősebb, aki becsületes dolgozó ember, annak eszébe sem jut a kilépés — mondják, szinte egyszerre. — Mi még a 43fi munkaegység mellé legalább 130-at akarunk (és ezt a legalább szót erősen megnyomja Lipták elvtárs). Dolgozunk mi becsülettel, hát. meg is van az eredménye. Szemesgabonából körülbelül 20 mázsát várunk — veszi át a szót Lukács Árpád. No és még a többi jö- vede'em. Fizet a fö d. ha dolgozik az ember. — Kaptunk 5 darabot a sertésből is prémiumként a leválasztásnál ... Ebben a pillanaíban az egyik anyadisznó dühösen rázza meg a zagyvamenti fiatal csemetét épp úgy, mintha legalábbis -ki akarná dönteni. Lukács Árpád siető hévvel zavarja el a dühöngő állatot és aztán végigsimít a fiatal fán. Szeretettel pihenteti szemét a tarka határon. Szereti az életet, a növekedő fát, a nyiladozó virágot, a bokrokat, a selymes föszálat, szereti munkatársát, az embereket, szereti az állatokat, ame'yek bizalommal dörzsöl1k nedves orrukat kezéhez. Szeret élni. Ezért tud olyan kedvesen, életkedvvel, boldogan énekelni. Sokáig hallom kedves. szép hah g ját: „Csak Htokban, csak titokban akartalak szeretni ...” (MESTER) Biztosítsák a feltételeket a Koleszov-módszer következetes alkalmazásához a Bányagépgyárban Rákosi elvtárs , kormányDrogramm kibocsátása után rámutatott arra. hogy dolgozó né- DÜnk életszínvonalának emelése csakis a termelékenység növekedésével. a tervek rendszeres teljesítésével valósítható meg. A termelékenység növelésének egyik fontos eszköze az újítások és észszerűsítések mellett az élenjáró munkamódszerek széleskörű alkalmazása, amelyekkel az előállított termékek önköltségi árát csökkenteni tudjuk. A minisztertanács a termelékenység növekedését elősegítő élenjáró módszerek elterjedése érdekében törvényerejű rendeletet adott ki. Ennek alapján a kohó- és gépipari miniszter szabályozta a Koleszov-féle szélesvágás bérezését. A rendelet szerint 1953 augusztus 1-től december 31-ig a Köleszov-féle módszerrel dolgozókat a régi normák alapján kell elszámolni. A Zagyvapáltalvi Bányagépgyárban már hónapokkal ezelőtt felismerték a Koleszov-módszer alkalmazásának előnyét. Molnár József és Baranyai János a forgácsoló üzem műszaki vezetői, a Koleszov-féle forgácsoló módszer ismeretének segítségével új eljárást dolgoztak ki az ékhorony tengely marására. Az előző módszer jgen lassú munkától yam-ait volt és ezáltal nem tudták időben kielégíteni a gépek összeállításával foglalkozó lakatosbrigádokat. A gyakori, váltakozó szilárdságú és rétegez ődésű anyagok követ- keztéoen pedig az amúgy is drága és nehezen beszerezhető marókések tömegesen mentek tönkre. Molnár és Baranyai művezetők a horonvmnráshoz egyélű marókést készítettek, amely vi- dialapkával vagy gyorsacéllap- kával van ellátva, és ez Kole- szov-szerinti élre van kiképezve. A marókés állítható fejben, me- neies furattal, kónuszosain van rögzítve. A fej alsó részén a rögzíthető psavarok részére hosz- szúkás furat és horony, ezzel szemben pedig egy hat milliméter magas vezető rész van kiképezve. A rögzítőcsavarók és a horony, valamint a vezető rész biztosítja a sugárirányú elmozdulást és a merev előátvitelt. A Bányagépgyárban már négy hónapja folyik az ékhorony tengely marása, ilyen egyélű Kole- szov élkiképzésű marókéssel. A gép fordulatszámát percenként 450-ra növelték és 338 milliméteres percenkénti előtolást értek el. Gyengébb szilárdságú anyagnál pedig a 700-as fordulatnál 500 milliméter percenkénti előtolást tudnak alkalmazni. Az új módszer bevezetésével szükségtelenné vált, hogy az ékhorony tengely marást három szakban végezzék: Az elmúlt időkben egv marógép a I 1 nap mind a 24 órájában a tengelyek ékhoronymarasát végezte. mégis gyakori reklamáció volt a lakatosok részéről, mert azok előrehaladott munkatempóját, a lassú marási folyamat hátráltatta. Most Hegedűs Margit betanított gépmunkás egyedül végzi ezt a munkát és még a napi 8 órai munkaideje sem szükséges ahhoz, hogy aiz ösz- szes ékhoronvmarásokat elvégezze. A Rosseman dobtenge- lyek 80 kilogrammos szilárdságú anyagának marási ideje 420 perc volt. ,s az új módszerrel ez 150-re csökkent. Hegedűs Margit a módosított normaidővel is rendszeresen 140—150 százalékot ér ei és ahogy mondja: „Szívesebben dolgozom az új /módszerrel, mert ez termelékenyebb és a régi 600—650 forint helyett most 1200 forintot vihetek haza." A Bányagépgvárban tehát úgy az üzem. mint a dolgozók nagy hasznát látják a Koleszov-féle élkiképzésű marókéssel való munkának. Az elmúlt négy hónap alatt ezzel az új módszerrel több mint 120.000 percet takarítónak meg, ami 250 műszaknak fele! meg. Hiba azonban, hogy az üzem vasesztergályosai körében nem töiekedtek eléggé a Koleszov- féle gvonsvágási módszer elterjesztésére. Vannak ugyan dolgozók. ígv Pepsicki Béla, vagy Adorján Ferenc esztergályosok, akik egy-egy munkafolyamatnál alkalmazzák a Koleszov-féle módszert. Azonban, bár ilyenkor A «Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozó vállalatok fizikai és műszaki dolgozói már az alkotmányi műszakon elhatározták, hogy versenyüket tovább folytatják » bányásznap tiszteletére. Sándor János, a Mátranováki Szénbányák főmérnöke már az augusztus 20-i munkaverseny utolsó napjaiban párosversenyre szólította Kreffli Ivánt, a Mi- zserfai Szénbányák főmérnökét. Amikor a tatabányai VIII-as aknai dolgozóinak felhívása a bánvász-békehét megtartására a nógrádi szénmedencébe eljutott, a felhíváshoz elsőnek csatlakoztak a mátranováki és mizseriai vállalatok fizikai és műszaki dolgozói. A mátranováki bányászok a bánvász-békehét versenyéhez csatlakozva arra tettek ígéretet, hogv a műszaki dolgozók állandó segítségnyújtása mellett a szeptember 6-áig esedékes tervükön felül újabb 560 tonna szenet termelnek. A mi- zserfaiak pedig azt vállalták, hogv a bányásznapig behozzák emaradásukat és a hónap végéig tervükön felül még 800 tonna szenet küldenek a felszínre. Lelkes harc indult meg mindkét vállalatnál. A két főmérnök a verseny élére állt és műszaki intézkedéseikkel segítik a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Mátranovákon ina megmunkálás ideje felére vassj harmadára csökkent, a műszak befejezésével a Köles zov-m ódé szer nagyszerű eredményei mégis elsikkadnak, mert a méretre-, vágás és simítás munkafolyamatai; már a régi eljárással végzik és végül a műszak összeget zeit eredménye nem mutati«| eléggé a Koleszov-módszer nagyszerű eredményeit. Az lenne a helyes ha ** üzem műszaki vezetői gondost kodnának arról, hogy a forgát cső!ásnál alkalmazott Koleszovt módszer eredményeit külön tűnt tetnék fel és ne csak a napi átlagot, hanem a Koleszov-módt szer eredményeit is számon tart tanák. Törekedjenek arrai, hogy a marósok mellett az esztergát lvosok kőiében és mindenki előtt ismeretes legyen a gyorsforgá* csolás alkalmazásának előnve. A vállalat igazgatósága pedig gondoskodjon arról, hogy a dőlt gőzök részéie megfelelő szer» szám legyen biztosítva a Kolet szov-módszer következetes #1» kalmazásához. Állandóan tart* sák szem előtt, hogy a kormány* Programm megvalósításának, a-z életszínvonal emelésének egvet* len járható útja, a termékek ön* költségének csökkentése és a forgácsolásnál bevezetett és szé. les körben elterjesztett Koie* 6zov-módszer ezt jelentősen eiíW segíti. tézkedés történt, a munkahelyei jobb levegőellátására. Azóta a dolgozók fejteljesítménye 2.9 mázsával növekedett. A brigádok is fokozzák teliesítméjivüket. Hegedűs József vájár, a bányász- békehéten brigádjávail egvütí 268 százalékra fokozta termelését. Nyerges János sztahanovista váiár brigádja pedig 147.5 .százalékot ért ei. A közös erőfeszítés máris ió eredményeket hw zott, s a mátranovákiak a vállalt 560 tonna terven felüli szénből 24-én reggelig már 69.3 tonnát törlesztettek. A mizseríai bányászok sem akarnak lemaradni. Kreffli Iván főmérnök ió műszaki irányításával egyre magasabbra csap * verseny lángja, mellyel a kormány ajándékát, a nógrádi bányászoknak nvuitott 8.8 mill:« forint hűségjutalmat akarják meghálálni. Bódi Ignác vájár brigádja .* bánvász-békehét második napián 346.6. Csontos János vájár és brigádja 257 százalékos tél- iesítménvt harcolt ki. A brigádok teljesítményének elősegítésére a műszaki vezetők közvetlenül a szénfal mellett nyújtanak segítséget. Az egyre fokozódó munka- versenyben a ntizserfai bányászok, a bányáisz-békehéten már 8 mázsával növelték a fejteljesíí* ménvt. s ezideig előirányzott tervükön felül 167.6 tonna szenet küldtek a felszínre. (SO) Főmérnökök párosversenye segíti a bányász-békehétre tett felajánlások teljesítését A föld méhének hőse Már hagyománnyá lett, hogy minden, évben szeptember első vasárnapját, mint a bányászok napját ünnepeljük. Azokról beszéljünk most, akik nap-nap után lenn a bánya mélyén ezer veszéllyel szembenézve élnek, dolgoznak, versenyeznek önmagukkal és küzdenek az elemek ellen. A bányamunka alapos tudást és nagy bátorságot követel. A bányásznak ismernie kel! a talajviszonyokat, a bányafa tartási erejét, azt, hogy milyen szénben, miként lehet a leggazdaságosabban robbantani. Emellett bátorságot követel. Mindennap világoson és sötétben a bányászt a tárna egyhangú, de a bányász számára oly kedves és megszokott, sötétség, a jövő-menő csillék zenéje fogadja. Nem is tudna ezek nélkül élni, úgy hozzátartozik életéhez, mint munkája fölött érzett mélységes öröm. Ilyen vágású ember, ilyen lányász a mizserfai Pálhegy J-es aknájában dolgozó Budavári Károly. ■k Budavári Károly dolgos ember hírében áll a bányában — tisztelik, becsülik lakótelepén, János-aknán is. Nem különleges bányász ő — olyan, mint társai. Éppúgy meggyötörte a felszabadulás előtti bányásznyomorúság, mint társait. Éppúgy megbecsülik most munkáját, mint a többi bányászét, akik mindennap bányászbecsülettel eleget tesznek munkájuknak. Budavári elvtárs azonban egy tépéssel már előbbre van, mint az átlagbányász. Sztahanovista, munkaérdemrendes, érdemes bányász. — Ez is, de nemcsak ez mutatja többletét. Legnagyobb büszkesége, hogy csapatának tagjai másfél normát teljesítenek Már megint a norma. Hiába, nem élhetünk nélküle. Ugii hozzátartozik életünkhöz, mint fiatal férj életéhez apai boldogsága, mint a szántó-vető életéhez a jó termés öröme. Budavári elvtárs, közel 30 éve a bánya mélyén dolgozik. A múlt évben jó munkájával kiérdemelte, hogy fizetett szabadságát külföldön, a baráti Csehszlovák Népköztársaságban tö'ihetie. Három boldog hetet töltött Marineszkó Lazné-ben, « világhírű üdülőben, ahol valamikor a tőkések voltak az urak és ahová a dolgozók a lábuk:' se tehették be. Itt pihent valamikor az angol király is, és most a nógrádi bányász gyűjt itt új erőt munkájához. Járt Prágában, Pdsenben, ivott a város híres söréből — de folyton azon járt az esze: milyen nagyszerű ma a szabad Magyarországon bányásznak lenni. Akkor is, azóta is többször felmerült gondolatában gyermekkora rossz emléke. ★ 1925-öt írtak akkor a Beth- len-féle konszolidáció idején, a nagy világválság^ előestéjén Nemtiben, a József-aknában dolgozott. Alig 15 éves volt, de már akkor régen dolgozott. Küldönc volt. Látott-futott egész nap. Az évben alig tavaszodon s a bánya vezetői utcára dobták a sok dolgozót — természetes őrá sem volt szükség. Alig volt 15 éves, s már megtanulta, mit jelent kenyeret keresni és mi a munkanélküliség. A nyomor arra késztette, hogy szerencsét próbáljon, Volt szerencséje. Kapott munkát. Tolna megyében, sokszáz kilométerre Nógrádtól, valamiféle budapesti részvénytársaság uradalmába felvették dolgozni. Embermunkát végzett — és félkommen- ciót kapott. Embermunkát? Mint az igáslovak, úgy éllek. Napkeltekor kolompszóra ébredlek, kettessorban állították őket és neki a robotnak naplementéig. Közel 30 éve már ennek és legjobb' nem emlékezni rá, de mégis vissza-visszatér emlékezetébe. 15 éves volt akkor, akár most legkisebb lánya. J5 éves ő is, de mennyire más az ö sora. Most végezte el a nyolcadik osztályt és megint tanulni készül. Anyja, a dolgos, büszke bányászanya strva-öröm- mel engedi útnak második gyermekét. Balassagyarmatra, a tanítóképzőbe megy. Budavári elvtárs is szeretett volna tanulni, de akkor nem lehetett. Öt osztályt végzett. Végzett? Hol járt, hol meg nem. Nagyobbik lánya, már harmadikos gimnazista, ö is tovább tanul. Mérnök, tanár, vagy orvos lesz? Rajta múlik, szabad a pálya- választás. A multraemlékezés is, a megváltozott élet is az élet szeretetthez köti Budavári elvlársal. Mikor verejtékezve ácsol vagy a csillét rakja, mindig eszébe ötlik a két kép. Mint mondtuk. Budavári Károly több mint az átlagbányász! Olyan ember ö, aki a mában a holnapot jelenti, olyan, amilyenből ma még nincs sok, de holnap már sokan lesznek. Kiválasztott ember — mondhatná valaki. Igaza van — kiválasztott. Munkája választotta ki és az nevelte, aki velünk munkásokkal, szerele- tünkkel, örömünkkel és gyűlöletünkkel van tele — a párt nevelte öt. ★ Napi másfél normát teljesítenek csapatának tagjai, a múlt hónapban, műszakonként 86 forintot kerestek, az ő havi fizetése 2500 forintnál is több volt. Jól él fizetéséből családja. Kislánya, mint már volt róla szó, harmadikos gimnazista, de már megvan a szobabútora. A gyönyörű bútor úgy ragyog, hogy az ember megláthatja magát benne, 12.000 forintért vették. Nem egész egy évig takarékoskodtak rá. Derűs, vidám lett a Budavári család élete. Amilyen gondos, jó apa Budavári elvtárs odahuza, olyan a bányában is. Szeretik, becsülik munkájáért, emberszerelő magatartásáért. A fiatalok, mint tanítójukat, az idősebbek, mint igaz cimborájukat. A csapat, melynek ő a vezetője élenjár a munkában, dolgoznak itt idősebb, régi harcos elvtársak, és vannak benne fiatal, toborzott munkások is. Budavári elvtárs szeretetteljes elvtársi hangulatot teremtett köztük. Mint egy nagy család, olyan a 18 ember. Az idősebbek, mint gondos szülők megbeszélik a fiatalabbaknál észlelt hibákat és nyesegetik a. durva, vad hajtásokat. A csapat idősebb dolgozói is bizalommal fordulnak vezetőjükhöz. A minap ifjú Telek József váltószakbeli csapatvezető azzal állt Budavári elvtárs elé, hogy tudomása van arról, hogy Závorszki András toborzott munkás, a csapat egyik, egyébként lelkiismeretes dolgozója sokcet kártyázik, * # matikorH ban egészhavi fizetéséi elnyerték tőle. Budavári elvtárs lelkére beszélt a fiúnak, de nem csürt-csavarl. Emlékeztette szülei iránti kötelességére, akik számítanak rá, akik bíznak benne, hogy derék bányászemberként tér haza, de a csapatvezető figyelmeztette is, ha nem javul meg, nincs helye a csapatban. A fiú szabadkozott, pirult, menekült volna szégyenében, a csapatvezető azonban nem tágított mellőle. Véleményét várta. És az megígérte, hogy megjavul. Azóta az felhagyott a kártyával és becsülettel végzi munkáját. Budavári elvtárs a munkában előforduló szabad perceket arra használja fel, hogy beszéljen fiat át társainak a régi és a mostani bányászélet különbségéről. Beszél arról, hogy régen csillés, a vájár fizetésének csak 60—70 és csak ritka esetben kapta a 80 százalékát. Most a csillés 80 százalékot kap. Beszél summás-életéről is és arról. hogy ez évben egyhónapos betegsége ellenére több mini 23001 forint hűségjutalmat kap emlékezteti a többi bányászI kedvezményre. Budavári elvtárt becsületes,- munkaszeretö em1 bereket nevet csapata tagjaiból Szeretik, becsülik is öt. íme: ilyen ember Budavár'. Károly, érdemes bányász, a bál nyászmtmka kősn*
