Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-12 / 64. szám

VILÁG PROLETÁRJAI E C\ESÜLJETEK! SZflBRD NÓGRÚD MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 AUGUSZTUS 12. Malenkov elvtárs beszéde a szovjet nép jólétének fokozásáról és a nemzetközi helyzetről, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén — Küldőit elvtársak! — Az állami költségvetés ter­vezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesztett megvitatásra, teljesen biztosítja & népgazdaság fejlesztését szol­gáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amely nek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való feíéDÍtésének Útján. Az állami költségvetés tük­rözi a szovjet kormány és pár­tunk politikáját, amely a szo­cialista népgazdaság fejleszté­sére és szakadatlan felvirágoz­tatására irányul. Az 543.357 millió rubelre rúgó költségvetési összbevételek túl­nyomórésze — 86 százalék — az iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik A költségvetési ki­adásokban viszont a legnagyobb tétel a népgazdaság pénzellá­tása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliard rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több mint 36 száza­lékát, szemben ai multévi 178.8 milliárd rubellel. A költségve­tési előirányzatok mellett a tó­gazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a Jcélra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más források­ból képződött, llymódon a nép­gazdaság finanszírozására eb­ben az évben összesen több mint 290 milliárd rubelt fordí­tanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcso­latban szem előtt kell tartani, hogy a végrehajtott árcsökken­tés következtében a rubel vá- sáifoereje növekedett és követ­kezésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reáli- ean még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére előirányzott anyagi eszközök biztosítják a társadalmi terme­lésnek, mint a nép jóléte további fellendítése és' országunk védel­mi képessége még ’ fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tük­rözi a szovjet állam gondosko­dását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának tö­retlen emeléséről. A közoktatási, egészségvé­delmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a köl­csönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 mil­liárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szem­ben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállítására. Ezek a ki­adások évenként több mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosí­tanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szol­gálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költség, vetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes ki­adásainak több mint 36 száza­lékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dol­gozók ugyanakkor személyes jö­vedelmükből adók és illetékek, valamint kölcsönjegyzés formá­jában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd ru­bellel kevesebbe! járulnak hozzá a költségvetéshez, llymódon eb­ben az évben a munkások, kol­hoz par asztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd 0 költségvetésből, mint ameny-' nyível személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint amennyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő hon­védelmi kiadásokra. Ez az ősz- szeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szem­ben. A kormány, midőn az említett összeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusztííóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége népeinek békés életét. Az ipar és a mezőgazdaság területén előttünk álló ha rszt- hatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelé- sét szolgáló intézkedésekről. Elvtársak! A költségvetés megtárgyalásá­val kapcsolatosan szeretnék szó­lam’ az ipar és a mezőgazdaság terén felmerülő néhány halaszt­hatatlan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a munkások, kol­hozparasztok, értelmiségiek, va­lamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biz­tosítását. Az 1953-as év első félévének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mu­tatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari ter­melés körülbelül két és félszere­se lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai ter­melésének emelkedését a követ­kező adatok jellemzik: 1953’ban több mint 38 millió tonna acélt termelnek, vagyis több mint kétszerannyit, mint 1940-ben; szenet több mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több mint 52 millió tonnát termelnek ki, vagyis majdnem 70 százalék­kal többet, mint 1940-ben; ce­mentet több mint 16 millió ton­nával termeinek többet, vagyis majdnem háromszorannyit, mint 1940-ben; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben. A vegyipar termelése 1953-ban 1940-hez képest három­szorosára növekszik, a gép- és berendezésgyártás 3.8-szorosára. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép áll előttünk: 1953-ban 5,300.000.000 méter gyapotszöve­tet termelnek, vagyis 34 száza­lékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több mint 200 millió métert, vagyis körülbeiül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több mint 400 millió métert, vagyis több mint ötszörannyit, mint 1940-ben; cukrot 3,600.000 ton­nát, vagyis. majdnem 70 száza­lékkal többet, mint 1940-ben; ál­lati zsiradékot 400.000 tonnát, vagyis majdnem 80 százalékkal az állati zsíradékipar termelé­sének háborúelőtti színvonala fe­lett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes hogy a párt az or­szág iparosításának ügyét a ne­hézipar — a kohászat, a fűtő­anyag- és energetikai ipar fej­lesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kezdte. Enélküt nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosítá­sáról. A párt szilárdan és tánto- ríthatatlanul tartotta magát vo­nalához a trockisták és jobbol­dali kapifuiánsok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a ne­hézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehézipar­ból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az el­fogadása forradalmunk pusztulá­sát, országunk pusztulását je­lentette volna, mert fegyverte­lennek bizonyultunk volna a ka­pitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, 1924—25. gazdasági év­iién a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna sze­net bányásztak, a villamoserő- művek hárommilliárd kilowatt­óra villamosenergiát sem tér' mellek. Vas- és színesfémek ter­melést, szén- és olajkitermelés, valamint viüamosenergia-terme lés terén a nagy kapitalista ál­lamokhoz képest az utolsó he­lyen álltunk. Nem volt traktor, gépkocsi, repülőgép és szer­számgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Mai országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehéz­ipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari terme­lés 29-szeresére nőtt. Az 1924— 25. évhez képest ma acélt 21- szerte. szenet 19-szerte. villamos- energiát 45-szörte többet terme­lünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban. Szibériá­ban. a Távol-Keleten, az észak- európai vidékeken, Kazahsztán­ban. a középázsiai köztársasá­gokban és a Kaukázusontúl. Fel­lett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fej­lesztése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötti vi­szonyt, az ipari teijes termelésen belül. Jelenleg az összes ipari mun­kások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924—1925-ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a ter­melési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig kö­rülbelül 70 százalék. llymódon a nehézipar részese­dése, amely 1924—1925-ben épp­úgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egy- harmad volt, ma több mint két­harmada a teljes ipari termelés­nek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött or­szágunkban a vasúti- és viziköz- lekedés, megteremtődött a pépko­csi- és légiközlekedés. Az 1925— 1953. évi időszakban a közleke­dés valamennyi fajtájának teher­forgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasút: közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden esz­közzel fejleszteni fogjuk a nehéz­ipart, a kohászatot, az üzem- anyagipart, az energelika;, vegyi, faipart, a gépgyártást, az építő­ipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. Köteles­ségünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági éle­tünk alapjainak alapja a nehéz­ipar, a nehézipar fejlesztése nél­kül nem lehet biztosítani a könv- nyűipar továbbfejlődését, a mező- gazdaság termelő erőinek fejlő­dését, nem lehet erősíteni orszá­gunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésé­ben elért sikerek alapján meg­van minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfo­gyasztási cikkek termelésének ro­hamos fellendülését. Ehhez meg­van minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban körülbelül 55-szörösére emelke­dett, a közszükségleti cikkek ter­melése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háborúelötti 1940. évi színvonallal, azt mu­tatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, míg a, közszükségleti cikkek ter­melése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek ter­melésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetősé­günk arra, hogy a könnyű- és élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a nehézipart. Most megtehetjük, következés­képpen kötelesek vagyunk fo­kozni a nép anyagi és kulturá­lis színvonala gyorsabb emelé­sének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházáso­kat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irá­nyítottuk. Áz ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929-től 1952-ig beruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszá­mítva, a következő állami ösz- szegeket fordítottuk: a nehéz­iparra 6o8 milliard rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd ru­belt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. Á kormány és a párt Központi Bizottsága szük­ségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fej­lesztésére fordítandó beruházá­sok jelentékeny emelését, a mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló beruházások növelé­séi, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasz­tási cikkek termelésével kap­csolatos feladatokat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmi­szerekkel és ipari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cu­korral, cukrászati készítmények­kel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulíuráíis-életszükségleti, valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak vala­mennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik öt­éves terv kitűzi, hogy 1955-ig, 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fo­gyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves terv­nek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikktermelés meny- nyiségj növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű vala­mennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kel] ismerni, hogy elma­radtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem kielégítő mi­nőségű terméket állít elő, ame:y nem fele! meg a szovjet fogyasz­tók igényeinek és ízlésének , fg,’”"1-—-----------—— • ■ *--------- - — G. M. Malenkov elvtárs Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánni­valót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat, csupán azért, mert szebben vannak ki­dolgozva, pedig minden lehető­ségünk megvan jóminőségű és szép szövetek, jóminőségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden le­hetőségünk megvan jól kidol­gozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szol­gálja, A szovjet nép joggal követe! tőlünk és elsősorban a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipari dol­gozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Min­den vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, ál­landóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a fel­adat, hogy a közfogyasztási cik­kek termelése terén éles fordu­latot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyor­sabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosít­hassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendü­lését, mindenekelőtt a mezőgaz­daság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskod­nunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmi­szerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal., Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mező- gazdasági termelés. Országunk el van látva gabo­nával. A háborúelőtti időhöz vi­szonyítva jelentékenyen növeke­dett az állami begyűjtés a gya­pot, a cukorrépa és az állati ter­mékek terén. 1952-ben 3,770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7-szer többet gyűjtöttek be. A cukorrépabe- gyüjíés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami húsbe- gyüjtés az elmúlt évben 3 mil­lió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940. évinek. A tej begy üj tés 10 millió tonna volt, azaz majd­nem 1.6-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül me­zőgazdaságunk nagymennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és koihozkereskedeímen keresztül. Szervezetlen és sikeresen fo­lyik a gabona és más mezőgaz­dasági termékek begyűjtése eb­ben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű tech­nikával való ellátása terén, ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozpa­rasztság munkájának megköny- nyitásét és termelékenyebbé téte­lét. A mezőgazdaság sikerei jelentő­sek, ezek elvitathatatlan vívmá­nyai kolhozainknak, gép- és trak­torállomásainknak, szovhozaink- nak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mező­gazdaság több forrtos ágánialc el­maradását, nem vennénk észre, bogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhozrendszerben rejlő lehető­ségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt ál­lapotban van; az ország sok te­rületén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és más mező- gazdasági növénytermést gyűjte­nek be és nagy veszteségek tor' dúlnak elő náluk a betakarítás? nál; a közösségi tulajdonban le­vő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy ré­szének nincs elegendő természet­beni és pénzjövedelme és kever set adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabor nában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az álr lattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kap­csolatban még távolról sem elé­gítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állatié' nyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a há- borúeiőtíi években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan je­lentékeny munka folyt az állat­állomány pótlása és további nö­velése érdekében, de még min. dig nem küzdőt.ük le az állat­tenyésztés fejlesztése terén mu­tatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem ele­gendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kol­hozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagyjövedelmű ágazatává, pe­dig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kol­hozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly lemaradás mutatko­zik a burgonya- és zöldségter­mesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátását meg­javítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az .állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelessé­günk, hogy a legrövidebb időn belül végetvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságá­nak, biztosítsuk a kolhozok kö­zösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állat- tenyésztés fejlesztése terén mu­tatkozó tűrhetetlen lemaradást, szilárd takannánybázist kell te­remtenünk, biztosítanunk kell az állat- és baromfiállomány szá­mára a szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állatte­nyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állatállomány, különö­sen a szarvasmarhaáilománj erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmara­dást a burgonya- és zöldségter* melésben, hogy komolyan meg­(Folytatás a második oldaton.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom