Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-15 / 56. szám

2

SZABAD KÖl.RÁn

1953 július 15.

(Folytatás az első oldalról)

létre kapjon és segítsen meggyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzéseinket. Ez egyben a legjobb válasz ez ellenségnek arra a tervére, amellyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink teljesítését és mindazokat a rendszabályokét, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgozó népünk felemelkedését szolgálják.

Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de néha a jóhi- szeműek is hangoztatnak, s amelyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozásokat fel ne csigáz- zuk. Mint minden alapos munkához, a népjólét emeléséhez is többek között idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hétről hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is egy sor élelmiszernél, különösen zöldségféléknél, a gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren éppen az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehe- tem, komoly áresés is van, amint az elvtársak erről meggyőződhettek. Néhány héten belül, ha a begyűjtés fegyelmezetten és szervezetten folyik, a 4 forint és 60 filléres liszt is országszerte kapható lesz.

A cukorrépatermés jónak ígérkezik és minden jel szerint októberben már bőségesen áll majd rendelkezésünkre országszerte a kristálycukor. Egy sor textilárunál és lábbelinél már komoly árcsökkentést hajtottunk végre. Más rendszabályok lehetővé teszik, hogy jóminőségű textiláru, lábRátérek most mezőgazdaságunk kérdéseire. Szóltam arról, hogv a túlzott iparosítás következtében az utolsó esztendőkben a mezőgazdaságra jutó beruházások aránya esett. Ez már magában véve hiba, mert a mezőgazdaság termeli az élelmiszereket. melyek az életszín -vonal emelésénél jelentékeny szerepet játszanak. Emellett azonban külön elkövettük még azt a hibát is, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyors fejlesztése érdekében elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztság, tehát a mezőgazdaságban dől gozók többségének érdekeit. A műtrágyát, a mezőgazdasági gépeket szinte kizárólag az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek juttattuk, s elsősorban nekik dolgoztak a gépállomások is.

A szövetkezetek és állami gazdaságok gyors fejlesztésének egyik velejárója Volt a tagosítás, amely az egyénileg dolgozó parasztok gyakori zaklatásával járt. A tagosításnál sokszor megszegték az önkéntesség elvét. Vannak olyan községek, ahol áz utolsó évek folyamán kétszer, sőt háromszor is tagosí- tcttak és ezzel kapcsolatban kétszer vagy háromszor cserélték, vették el az egyéni gazda földjét és adtak helyette másikat. Sok egyénileg dolgozó paraszt emiatt elégedetlenkedett. Nem érezte a jogbiztonságot, a birtoklás biztonságát, vagy nem tudta, hogy a legközelebbi tagosítás esetén nem zavarják-e újra termelését. Begyűjtési rendszerünk olyan, hogy évről évre változott és megnehezítette a dolgozó parasztok számára, hogy esztendőkre előre ismerjék az állammal szemben fenn- ál’ó kötelezettségeiket. A termelési szerződéseket gyakran az önkéntesség megsértésével kötötték és azokkal szemben, akik önként nem voltak hajlandók szerződni, nem egyszer nyomást, adminisztratív rendszabályokat alkalmaztak, mintahogy általában sűrűn alkalmaztak az egyéni parasztokkal szemben és meggyőzés helyett adminisztratív rendszabályokat, büntetéseket Azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem hívei a termelőszövetkezeteknek. állandóan nvucralankodtak amiatt, hogv esetleg őket előbb vagv utóbb termelőszövetkezetbe kényszerítik. Mtodezek a ténvek együttvéve oda vezettek, boo-v dolgozó parasztságunk ieien'ékenv ré- sze bizonytalanná vált. nem egv esetben otthagyta földjét, s el ment az iparba, vagy az állami gazdaságokba dolgozni Pártunk e tények fel'smerésé' ben határozta el, hogy ezen a

beli a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére. De ugyanakkor mindenki megérti, hogy pl. abból a kukoricából, amit októberben fogunk letörni, az ősszel még nem lesz disznóhús, és hogy életszínvonalunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hosszú és gondos munkát követel beruházásaink átütemezése is abban az irányban, hogy' a nehézipari beruházások egy részét a könnyűiparba, az élelmiszer- iparba és a mezőgazdaságba vezessük át.

Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot, a gyapjú, a bőr, jelentékeny részben külföldről, import útján kerülnek hozzánk és ez mái magában véve is megnehezíti, hogy ezen a téren gyors- ütemű, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy nem lebecsülendő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosított rendszabályok már eddig is eredményeztek. A ruhaneműek, a cipő, az idénycikkek árainak eddigi csökkentése egy évre kivetítve 1.200,000.000 forint megtakarítást jelent a fogyasztóknak. A tatarozást például Budapesten már az ősszel nagy arányban megkezdjük. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakások építésének fokozására jövőre nyolcszázmillió forinttal többet költünk, mint az idén A budapesti utcai közlekedés megjavítása is nemsokára jótékonyan fogja éreztetni hatását. Maga az a tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép és különösen az ipari munkásság életszínvonalának megjavítására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket.

téren is ki kell javítani az elkövetett hibákat. Már egy sor komoly rendszabályt foganatosítottunk, hogv csak egyet említsek: 600 millió forinttal csökken, tettük már eddig is a mező- gazdaság kötelezettségeit. Terveink átdolgozásának egyik főcélja, hogy az eddiginél sokká' többet tudjunk beruházni a me zőgazdaságba. Külön meg keli nyugtatnunk az egyénileg dől gozó parasztságot, meg keil nyugtatnunk minden téren. Gazdaságilag erőteljesen támogatnunk keli, hogy kapjon műtrágyát, igénybe vehesse a gépállomások segítségét, hogy a beadás teljesítése után szabadon, tetszése szerint értékesíthesse termelvé- nyeit. Gyors, konkrét, kézzelfogható rendszabályokkal kell biztosítani azt, hogy nyugodtan termeljen földjén, hogy a mi új rendszabályaink következtében ne csak termelési kedve nőjőn meg, de nőjön meg jövedelme és ezzel együtt életszínvonala csak úgy, mint az ipari munkásságé. Meg vagyok győződve róla hogy azok a rendszabályok, melyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, végeredményükben nemcsak megnyugtat, ják az egyénileg dolgozó parasztokat, de emelik életszínvonalukat, s egyben újra megszilárdítják a munkás-paraszt szövetséget is. Az egyénileg dolgozó parasztok, akik mezőgazdasági népességünk többségét teszik ki. ezeknek az általunk javasolt rendszabályoknak a’apján meg értik, hogy pártunk és államunk felismerte bajaikat és gondjaikat. amelyek eddig nyugtalanították őket és gyorsan, erőteljesen, segíteni akar rajtuk.

Az egyénileg dolgozó parasztok megnyugtatását szolgálja jórészt az a javaslat is, meiv meglassítja a termelőszövetkezetek számszerű növekedését s az a javaslat, amelv módot ad a szövetkezeti ta goknak, hogy a gazdasági év végén kilépjenek a szövetkezetből, sőt ha a tagok többsége ezt óhajtja, a gazdasági év végén a szövetkezet ki is mondhatja feloszlását. A termelőszövetkezetek alapszabálya szerint a tag a szövetkezetből a belépés után csak három év múlva léphet ki. Mi az önkéntesség elvének aláhúzására javasoltuk, hogv ettől a szabálytól tekintsünk ei, az idén már a gazdasági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogv gazdasági boldogulását a szövetkezeten kívül jobban el tudja érni.

Mi megállapítottuk, hogy a szövetkezetekben jelenleg vannak olyan tagok, akik nem azért lénfek be. mert meg voltak győződve a kollektív nagyüzemi

mezőgazdasági termelés fölé nyéről, hanem azért, mert mondjuk, ártól tartottak, hogy egyébként földjüket tagosít- ják, vagy mert a falu többsége belépett, vagy mert így reméltek szabadulni adótermüktől, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk. Vannak olyan szövetkezeti tagok, akik saját szövetkezetük rossz munkafegyelme, rossz vezetése, vagy szervezete miatt elégedetlenek és ezért szeretnének kilépni. És elsősorban szeretnének kilépni a Jogosok, a napiapók, ez olyan ,,tagok”, akik egy esztendő

Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pártunk és népi demokráciánk változatlanul a termelőszövetkezetekben látja a falu szocialista építésének útját, és ennek megfelelően, a jövőben is mindent megad a termelőszövetkezetek erősítésére és fejlesztésére. Ebben a tekintetben nincs változás. A mi rendszabályaink a szövetkezetekkel kapcsolatban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetkezetek erősítsék meg az eddig elért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajátítsák el a legjobb termelési módszereket, emeljék termelési eredményeiket, és ezen keresztül emeljék a szövetkezeti tagság jövedelmét, jólétét, életszínvonalát.

Ennek megfelelően a népi demokrácia változatlanul fenntartja, sőt növeli mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban eddig biztosított. De tovább is megyünk. Tekintettel arra, hogy különösen az új, nemrég alakult termelő- szövetkezetek tagjainak sok nehézséggel kell megküzdeniök, drága tandíjat kell fizetniök. míg elsajátítják a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudományát, javasoltuk a kormánynak, hogy az idén a termelő- szövetkezeteknek, nemcsak a fll-as típusúaknak, de az I. és fi. típusúaknak is, amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövetkezeti formában dolgoznak, az összes begyűjtési cikkeknél adjunk az eddigieken felül még tíz százalék engedményt. A kormány e javaslatunkat elfogadta, s holnap nyilvánosságra hozza. Ebből mindenki világosan meg fogja érte- ni, hogy mi változatlan erővel támogatjuk a termelőszövetkezeteket.

A mi javaslatunk célja az. hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek a termelőszövetkezetek fejlesztése terén eddig történtek. Mi változatlanul val!- fuk a termelőszövetkezeti termelés fölényét, valljuk azt, hogv a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális fel- emelkedésének egyedül járható útja a termelőszövetkezet. Ezért felszólítjuk a termelőszövetke zetek híveit, a termelőszövetkezetek többszázezres tagságát is, akik az utolsó esztendőkben annyi áldozatta! és hozzátehe- tem, annvi eredménnyel építették szövetkezeteiket, hogv fogjanak össze és védiék meg a termelőszövetkezetüket. Külön fordulok a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszerveze teihez. DISZ-tagjaihoz és DISZ- szervezeteihez, a traktoristákhoz, kombáinvezetökhöz, hogv álljanak a szövetkezetek megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére. Legyenek mindenüM az első sorban, bátran, keményen leplezzék le. verjék vissza az ellenség minden megnyilvánulását, minden támadását! Ne engedienek a csüggedésnek. ne engedőnek az ellenséges pro- nagandának. amelv a mi helves intézkedéseink túlhejtásával most megkísérli az egész szövetkezeti mozgalom ellen a támadást. A termetös’,övetkezetek tagiai és hívei legvenek bizto sak afelől, hogv támogatta őket nárfunk. mögöriük á!l a népi demokráciánk egész ereje. Nem fogiuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most megnróbália aláásni. Nem fogunk tűrni szövetkezetellenes agitációt sem. mint abogv nem tűrünk agitációt szocialista építésünk ellen sem.

Ezzel kapcsolatban fel kell lépni azok ellen, akik most az aratás kellős közepén azzal zavarják a termelőszövetkezetek munkáját, hogy rögtön, azonnal

alatt néha csak 5—6 munkaegységet dolgoztak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szövetkezet fejlődését és a szövetkezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik, ha a szövetkezet az ilyen tagoktól megszabadul. Ezért mindenki megérti, hogy e javaslatunk ugyanúgy, mint a szövetkezetek fejlesztésének meglassitása. nem a termelőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, ezzel nem változik meg az a politikánk, hogy a termelőszövetkezeteket méginkább segítjük.

ki akarnak lépni, vagy a szövetkezet rögtöni feloszlását követelik. A javaslat, amely az országgyűlésen a termelőszövetkezetekből való kilépésre vonatkozóan elhangzott, úgy szól, hogy kilépést csak a termelési év végén, tehát ez év októberében lehet megengedni. Azoknak a jóindulatú termelőszövetkezeti tagoknak, akik most a legnagyobb munkaidő közepette akarják elhagyni a szövetkezetét, vagy éppen a szövetkezetek feloszlását követelik, türelmes felvilágosító munkával meg kell magyarázni, hogy mégha nem is az ellenség tanácsát kövétik, ezzel a követelésükkel lényegében szétzilálják, dezorganizáiják a termelő- szövetkezetek munkáját, mégpedig éppen most, ezekben a döntő napokban és hetekben, amikor az egész esztendő termésé*, akarjuk begyűjteni. Az ilyen türelmetlenekkel meg kell értetni, hogy most ne zavarják az aratást, ne zavarják a begyűjtés munkáját, ne zavarják a termésbetakarítást, hanem várjanak nyugodtan a termelési év végéig s ha a szövetkezetből ki akarnak lépni, akkor ezt megtehetik úgy, ahogy ezt javasoltuk, a termelési év végén, október hó folyamán, azaz három hónap múlva

Ezt annál inkább alá kell húzni, mert egyre-máisra tapasztaljuk, hogy a termelőszövetkezetekből kizárt ellenséges elemek és különösen a kuiákok most általános támadásra indulnak a szövetkezetek ellen. Pártszervezeteinknek, tanácsainknak, de elsősorban magának a termelő- szövetkezetek régi tagjainak és híveinek egyesült erővel és keményen vissza kell verniök ezt a támadást. Nekünk változatlanul nincs kifogásunk az ellen, hogy ácsok a tagok, akik ki akarnak lépni a termelőszövetkezetekből, ezt a gazdasági év végén megtegyék. De mert mi a szövetkezetek megerősödését, felvirágzását és gazdagodását akarjuk, nem fogjuk megengedni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció ezeket a mi helyes rendszabályainkat a szövetkezetek ellen fordítsa. A jó termés lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek éppen az idén megtudlak végre mutatni fölényüket. Ezért mindent meg kel! tenni arra, hogy a szövetkezetek szervezetten, zavartalanul végezhessék az aratást, nyugodtan végezhessék a betakarítást és pontosan teljesíthessék a begyűjtést is. Ennek megfelelően ismétlem, nem szabad megengedni, hogy a termelőszövetkezetek aratási munkáját és további fejlődését akár türelmetlenségből, akár ellenséges szándékkal bárki is megzavarja.

Különösen fel kell lépni azokkal a kulákokka! szemben, akik dolgozó népünk életszínvonalának emelésére irányuló rendszabályainkat gyengeségnek magyarázzák. Abból a tényből, hogy javasoltuk a kuláklista megszüntetését, a falu e kizsákmányoló elemei arra a következtetésre jutottak, hogy most eljött az ő idejük. (Derültség.) Gondoskodnunk kell róto, hogy ebből a tévhitükből gyorsan kijózanodjanak. (Nagy taps.)

Mi azért javasoltuk a kulák- Iista megszüntetését, mert rengeteg visszaélésre és fölösleges zaklatásra adott okot. Rájöttünk arra, hogy sok kulák okkal-módda! keresztül tudta vinni, hogy lekerült a listáról, viszont nem egyszer dolgozó középparasztok kerültek erre a listára és utána őket ugyanúgy korlátozásoknak, sőt zaklatásnak vetették alá, mint a kulákokat. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák kulák maradt listával, vagy lista nélkül. (Nagy taps.) Akinek e felöl valami kétsége lett volna,

Hegszilárdítjuk a munkás-paraszt szövetséget

Á termelőszövetkezetekben látjuk továbbra is a falu szocialista építésének útját

az ezt tapasztalhatta most az utóbbi napokban, amikor megnőtt a kuiákok szarva. A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvakat. (Nagy taps.)

Ismétlem, abból, hogy lefaragjuk és kijavítjuk azokat a hibákat, melyek külpolitikánkban előállottak és amelyek a kuiákok korlátok közé szorítása helyett nem egyszer a kuiákok általános zaklatására vagy kisajátítására mentek át, nem kö vetkezik az, hogy most a kulák számára szabad a vásár, hogy a kuiákok korlátőzását célzó politikánkban változás állott be.

Ezért hatóságaink helyesen jártak el, amikor őrizetbe vették azokat e kulákokat, akik megjelentek a szövetkezeti földön és ott aratni kezdtek (derültség) vagy azokat a kulákokat, aki'k abban a hiszemben, hogy már eljött az idejük, áthágták a népi demokrácia törvényeit. Az utolsó napok tapasztalatai a kulákokkal kapcsolatban újra azt mutatták, hogy kutyából nem lesz szalonna. (Taps.) Ezért mi ugyanakkor, amikor pontosan, saját rendelkezéseink betartásával érvényt szerzünk a kulákokat korlátozó rendszabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulá- kok zavarják szocialista építésünket a falun, visszaköveteljék a szövetkezetbe vagy állami gazdaságba tagosított földjeiket, támadják a szövetkezeteket és kárt okozzanak nekik, vagy éppen népi demokrác'ánk ellen izgassanak. Ezt nyíltan és világosan meg kel! mondani. Párttagjaink, szervezeteink, tanácsaink, hatáságatok ehhez tartsák magukat. Biztos vagyok benne, hogy a

falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti parasztság zöme lelkes helvesléssel támogatja ezt a politikát. (Taps.)

A mezőgazdaságra vonatkozó javaslatotok között szerepel, hogy azok, akik földjeiket felajánlották vagy elhagytak, a tartalékföldekből — ismélem, a tartalékföldekből — földet kaphatnak, ha erre igényt tartanak és támogatni fogjuk őket vetőmaggal és egyébbel, hogy a főidet az ősszel meg is tudják művelni. Erre a rendszabályunkra is vonatkozik azonban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk végre. Mindenki megérti, hogy most az aratás kellős közepén nem lehet ezeket a 'megművelt tartalékföldeket kiosztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűjtése után kerülhet sor. Azok tehát, akik ilyen földeket kívánnak igénybevenni, legyenek türelemmel, mert világos, hogy kérésük most az aratás idején még nem valósítható meg.

Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy most a mezőgazdaság központi, döntő kérdése, amelyre minden figyelmünket és minden erőnket összpontosítani kell ezekben a napokban az aratás és a begyűjtés jő, veszteségmentes, gyors elvégzése. Áz idei termés a legjobb, amit a felszabadulás óta elértünk és gondos, szervezett betakarítása egvesapásra megjavíthatja közellátásunk legtöbb területét. Ezért mindent el kell most kerülnünk, ami az aratás, a begyűjtés menetét a legcsekélyebb mértékben is zavarná.

A törvényesség megszilárdítása nem tompíthatja az éberséget

Központi Vezetőségünk határozatának megfelelően irányt veszünk arra, hogy államapparátusunk, a tanácsok, a rendőrség, tartsák be pontosan a szabályokat, ügyeljenek a törvényességre, ne zaklassák a lakosságot, ne legyenek ridegek, érdesek munkájuk közben. Mi javasoltuk az amnesztiát, az internál ások rendszerének felszámolását. E rendszabályok azonban nem jelenthetik azt, hogy elfelejtkezünk róla, hogy az ellenség nem alszik. Hiszen éppen ezekben a napokban tapasztaljuk, hogy hibáink kijavításával kapcsolatban az osztályellenség az országon belül és az országon kívül eleven lett, ak.i- vizatódik és megpróbálja helyes, a dolgozó nép életszínvonalát és jólétét emelő rendszabályainkat az ellenkezőjére fordítani. Azt is látjuk, hogy ezzel kapcsolatban minden módon támadja népi demokráciánkat, szocialista építésünket. Ezért most fokozott éberségre és harckészségre van szükség mind a pártban mind a munkásosztályban, mind az egész dolgozó népben. Amikor az e téren elkövetett hibák®)! kijavítjuk, ugyanakkor fel keli hívni a figyelmet arra, hogy az éberség most szükségesebb, mint valaha és hogy pártunk száljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éberséget el akarja altatni és szálljon szembe minden olyan kísérlettel is, amellyel helyes rendszabályainkat az ellenség a maga céljaira akarja kihasználni.

Az általunk tavasolt rendszabályok között szerepel az is, hogv hatóságaink ott, ahol arra szükség van, kisiparosoknak adjanak iparengedélyt Mindjárt hozzátehetem, hogy ez nem új rendszabály erre eddig is volt lehetőség, csak hatóságaink rendkívül szűkmarkúan éltek vele. Elvtánsaink egv része most attól fél, hogy ez a rendszabály odavezet, hogy a kisipar hirtelen virágzásnak indul és újratermeli a tőkés rendszert

Megnyugtathatom az elvtársakat. hogy nem erről van szó. A szocialista ipar szívó hatása, no meg nem egyszer sajáti hibáink következtében sek kisiparos elhagyta a falut és e’ment ipari munkásnak. I^v állott elő az, hogy most sok faluban nincs borbély, nincs kovács, nincs cipész, és ahhoz, hogy egy lovat meg lehessen patkoi- ni vagv egy cipőt meg lehessen talpalni, nem egyszer a harmadik faluba, vagy a iárási központba kell menni. Természetes, hogy a falu lakossága emiatt mérgelődik. De. sajnos, a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet.

Ha mi most megengedjük,

hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, a borbély, az üveges, a szerelő vagv a- cipész, az még nem veszélyezteti a mi szocialista építésünket (derültség) és nem félünk attól a kapitalizmustól, amelv ebből termelődik. (Nagy taps.) Viszont az a körülmény. hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparosok ott helyben. különösebb utánjárás nélkül kielégítik, ugyancsak része az életszínvonalnak és egyben mutatója annak, hogy népi demokrác ánk a lakosság minden, még oly aprónak látszó kérdésévé! is törődik, és segít e kérdések megoldásában.

Mindazon intézkedések legtöbbjére vonatkozólag egyébként, amelyek megtételét pártunk javasolta, és amelyeket Nagy elvtárs az országgyűlésen beterjesztett, még e hónap folyamán a minisztertanács, vagy az illetékes minisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák.

Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk Ragjai központi vezetőségi ülésünk óta gvakran fö'vatettek. hogy miért volt szükség azokra a szervezeti á'alakításokra, amelyek pártunk vezetésében és a minisztertanácsban történtek. A mi pattunk politikai vezetése bonyolult volt. A Központi Vezetőség mellett még volt a Politikai Bizottság, a Titkárság és * Szervező Bizottság is, melyek mind foglalkoztak politikai kérdésekkel. Ezt most leegyszerűsítettük. A Központi Vezetőség két ülése közti időben a politikai határozatokat most egyedül a Politikai Bizottság hozza. A háromtagú titkárság munkája pedig elsősorban abban áll, hogy gondoskodik a határozatok végrehajtásáról. Ez az átszervezés egységesebbé, gyorsabbá teszi a párt politikai munkáját. Üj, fiatal erőket von be a vezetésbe s elősegíti, hogv ez a vezetés valóban kollektiv és egységes legyen.

A minisztertanáccsal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a nagyszámú minisztérium és fölötte a minisztertanács elnök- helyettesetoö! álló elnökség nem gyorsította, harem lassította a munkát, az ügyek intézését. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján határoztok el a minisztériumok összevonását. Ami azt a rendszabályt illeti, hogv a párt Központi Vezetőségének titkári teendőjét és a mtoiszter- tanács elnökének teendőit most más-más e'vtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakörök külön-külön olyan nagyok, hogy

(Folytatás a harmadik oldalon)