Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-11 / 55. szám

1953 július 11. SZABAD nSubId 3 A berceli gépállomás máso­dik helyen végzett megyei vi­szonylatban a tavaszi kam­pányterv teljesítésében. Mun­kánk jutalmául gyönyörű vö­rös zászlót kaptunk. A gépállomás a zászló át­vételekor ünnepséget tartott, s ezen az ünnepségen a dolgo­zók megfogadták, hogy ezt a zászlót csak egyszer fogják kiadni kezükből és pedig akkor, amikor a megye első gépállomása-zászlóval cserélik ki. Sári elvtárs többek között vállalta, hogy az éves tervét 105 százalékra teljesíti, a tarlóhántási tervét pedig 10 százalékkal emelni fogja augusztus 20.-a tiszteletére. Az üzemanyagfogyasztást pedig 5 százalékkal csökkenti. Vál­továbbá a szemveszteség terén, hogy úgy fog csépelni, hogy a szemveszteséget a leg­alacsonyabbra csökkentse. A gépállomás dolgozói közül még többen tettek olyirányú vál­lalást, amelynek célja az, hogy a cséplés után a ber­celi gépállomás dolgozói a most elnyert zászlót felcserél­hessék a megye legjobb gép­állomása zászlajával. Ha a vállalásunkat maradék­talanul teljesítjük, megvan a lehetősége, hogy a tolmácsi traktoristáktól elhódítsuk az első helyet. Ezzel a céllal indulnak a berceli gépállomás dolgozói a nyári terv teljesítéséhez, a csépléshez. Debreceni Terézia berceli gépállomás a megye első gépállomása zászlajáért lalta A szécsényfelfalui dolgozó parasztok jobb munkával köszöntik Nagy Imre elvtárs beszédet 1 A szécsényfelfalui dolgozó pa­rasztok is nagy örömmel fogad, fák Nagy tore elvtárs ország- gyűlési beszédét. A dolgozók most már jobb kedvvel aratnak. Már levágták az ősziárpa nagy­részét. Örömükben még azt is megígérték, hogy a széosényi járásban ök lesznek az elsők. A DISZ-fiatalok sem tétlen­kedtek. Megígérték, hogy segí­tenek aratni a szövetkezetnek és az idősebb dolgozó parasz­toknak. Tehát a község dolgozó parasztjai és fiataljai a jobb munkával köszönik meg a párt és a< kormány szerető gondosko­dását. Kuris András levelező Szécsényfeiíaíu Alföldi pajtások a hegyek között, Salgó bányán A salgóbányai úttörő váltó­táborban június 1-én megérke­zett az első alföldi csoport. Hatvan boldog, alföldi úttörő táborozik a festői környezet­ben. Nagy az öröm az alföldi pajtásoknál, hogy pártunk és kormányunk ilyen szeretettel gondoskodik róluk. Mindent elkövetnek azonban a salgói bányászok is, Toma- zics János igazgató elvtárssal az élen, hogy úttörőink jól- érezzék magukat és az új is­kolai évet minél jobb erőben és gazdag élményekkel kezd­hessék meg. Köszönetét kell mondani azonban a műhely üzemvezetőjének is, mert ő te­remtette meg a lehetőséget arra, hogy a pajtások a legna­gyobb kényelmet élvezzék. De a városi tanács részéről is Ga- lajda elvtárs minden nap ér­deklődik a tábor iránt, állan­dóan támogatja munkánkat és ha valamiben hiányt szenve­dünk, mindjárt segítségünkre siet. A megyei és városi okta­tási osztály részéről pedig Ha­vasi Károly, illetve Nagy Imré- né elvtársak segítenek nekünk abban, hogy az alföldi pajtások jól érezhessék magukat. Meg kell említenünk Szabó Klára igazgató elvtársnőt is, aki kezdeti nehézségünkön el­látott bennünket értékes taná­csokkal és ez eredményezte azt, hogy már az első napon rendszeres munkát tudtunk ki­fejteni. Pajtásaink boldogok, hogy a környező lakosság ennyire sze­reti az úttörőket. Egyik alka­lommal pajtásaink a cukrász­dában uzsonnáztak. Uzsonná- zás közben odajött Szentkuti László salgótarjáni lakos és 20 pajtást megvendégelt. Kirándulások alkalmával pajtásaink igen sok szemlél­tető eszközt gyűjtenek az is­kola számára. Ezáltal is bőví­teni akarjuk az iskola szertá­rát. Ehhez .a munkánkhoz nagy segítséget kapunk az üveggyár igazgatója, Szűcs elvtárstól, de a gyár dolgozói' szintén segítenek nekünk eb­ben a munkában. Például Sánta Antal és György József elvtársak most állítják össze úttörőink számára az igen ér­tékes szemléltető eszközöket, amelyek bemutatják az üveg­gyártás folyamatát. A környe­ző kirándulásokra a helybeli DISZ-fiatalok vezetnek ben­nünket. akik állandóan a leg­szorosabb összeköttetésben vannak a táborral. A pajtások kedvencei a sza­kács elvtársnő és Kapros néni, a tábor gondnoka, akik min­dent elkövetnek, hogy a paj­tások a legjobb ellátásban ré­szesüljenek. Teliinger József táborvezető. Nagy Imre elvtárs beszéde után a pásztói járásban meggyorsult az aratás (Tudósítón,któ!) ^ Addig, amíg vasárnapig a járás összaraitásj eredménye 425 kh volt, addig szerdán már elérte a 3232 kh-t is. Az erdőkürti gépállomás kombájnja a palotási Május 1 tsz-ben végzi az aratási munkát. Hétjön 4 óra alatt 76 mázsa bú­zát aratott le és csépelt el. A szövetkezetben nagy örömmel fogadták e jó eredményt. Örö­müket még az is tetőzi, hogy őszibúzából 17 mázsás átlagter­mésük lett. Ugyancsak jól halad az ara­tási munka MátraszőMősön is, ahol már 174 kh-n végezték el az aratást. Az aratási eredmények még korántsem kielégít öek, kivétel nélkül minden községben meg .kell gyorsítani a búza és rozs aratásának ütemét. Ezzel egy- időben végre kell hajtani ma­radéktalanul a tarióhántást és a másod vetést. Mondani sem kell, hogy a já­rás szégyenteljesen lemaradt a tarlóhántással és a másodvetés­sel. Ezt mulatja az is, hogy a másodvetési tervteljesítés 86, a tarlóhántási tervteljesítés csu­pán 153 kh. Ez nagy rész ben annak tudható be, hogy a pász­tói gépállomás sem adott meg minden segítséget e munka meggyorsításához. A gépállo­más mindkét arató-kéveköíő- gépe, mivel elromlott a kötő­szerkezetük és nem gondoskod­tak pótalkatrészekről, napok ótai kihasználhatatlanu! hevernek. A gépállomás emberelje meg magát végre. Javítsa meg mun­káját, tegye azt tervszerűbbe, lendületesebbé, mert ezt elvárja tőle a járás dolgozó paraszt­sága. Az új kormányprogramm hatására, másfél nap alatt mindenki learatta az ősziárpát Somoskőújfalun Az új kormányprogrammot Somoskőújfalu dolgozó paraszt­jai nagy lelkesedéssel fogadták, mert hiszen legégetőbb kérdé­seikre kapták meg a választ. Ezek az intézkedések arra serken­tik dolgozó parasztságunkat, hogy szorgalommal, jó munká­jukkal megadják a földnek mindazt a munkát és szeretetet, ami a jobb termés eléréséhez szükséges. — „Nálunk Somoskőújfalun n ncs termelőszövetkezet, de mi, az egyénileg dolgozó parasztok megértettük, hogy kormá­nyunk a ml életszínvonalunk emeléséért is harcot indított, nem akartunk tehát adósak maradni. Nagy lendülettel kezdtünk az ösziárpa aratásának. Az eredmény nem is maradt el. Határ­időre, másfél nap alatt, mindenki befejezte az aratást. Jó mun. bájukkal és szorgalmukkal kitűntek: Princz Ferenc, özv. Szabó Pálné és Szabó Sándor máié 4—5 holdas dolgozó parasztok. Kedden megkezdtük a búza aratását — adja meg a választ Czikora elvtársnő, a tanácselnök. — Mikor kezdik a cséplést? — kérdezem tovább. — Most jolyik az árpa behordása. Csütörtökre várjuk a karancskeszi gépállomásról a cséplőgépet. Mihelyt megérke­zik, hozzákezdünk a csépléshez". — Hogy haladnak a tarlóhántással és a másodvetéssel? — Nálunk, a legtöbb helyen, az ösziárpa tarlóján lucerna és lóhere van, ezért azt nem szántjuk fel. Azonban özv. Angyal Józsefnénak van négy hold másodrwiése, köles és takarmány- répa — válaszol az elnök. Az eredmények mellett Czikora elvtársnő nem hallgatja el a hibákat' sem. Vannak olyanok is, akik rosszul értelmezték Nagy Imre elvtárs beszédét. Ügy gondolták, hogy most már a beszolgáltatás, az állam iránti kötelességük, elmarad. Ö azon­ban helyesen megmagyarázta nekik, hogy ez nem igy áll. Egyénileg dolgozó parasztságunk megsegítésére a kormány törölni fogja azoknak a begyűjtési hátralékát, akik folyó évi kenyér, és takarmánygabona beadási kötelezettségüknek eleget tesznek. Nem sokkal délután, befejezve a beszélgetést, hazafelé indultam. Üiközben arra gondoltam, hogy ezek az egyszerű emberek a munkában óriásokká nőve küzdenek Somoskőújfalu becsületéért. HONFI GIZELLA A nagyoroszi Úttörő tsz elsőként teljesítette a takarmánygabona beadást (Tudósítónktól) A nagyoroszi Úttörő termelőszövetkezetben kombájn végzi az aratá-si, cséplési munkát. A szövetkezeti tagság nagy lelkese­déssel fogadta a munkásosztály segítségét, ök ezt nagy kltünce- tésnek veszik. Ezt azzal akarják meghálálni, hogy ai kombájnnal learatott és elcsépelt ősziárpa termést, amely nem kevesebbet, mint 51 mázsát tesz ki, elsőnek adják be az ái'amnak. E ünnepi alkalomkor a tsz fogatait feldíszítették zászlókkal, zöld gallyak­kal. A vidám zeneszó még csak fokozza az ünnepi hangulatot. A gabonaátvevőhelyen a községi tanács titkára köszönti a beadást elsőnek teljesítő szövetkezeti tagságot. Utána Micsik Imre párttitkár mondott lelkes beszédet. Sémák Árpád kombájn- vezető is felszólalt Elmondotta, hogy a kombájn nagyon sok munkaerőt szabadit jel a szövetkezetben, amelyek tovább folytat* halják a növényápolási munkát. De hogy még több tsz tagot lehessen felszabadítani az aratási munka alól, Sémák elvtárs vállalta, hogy aratási cséplési tervéi 400 holdra fogja felemelni, s egy,ben versenyre hívja ki a megye valamennyi kembájnveze- tőjét, Pengjen a kasza kora reggeltől a késő esti órákig (Tudósítónktól.) Szandii község dolgozó pa­rasztjai is megkezdték a béke- aratást. Tóth György és Déska Ferenc dolgozó parasztok első­nek kezdték meg a rozsbúza aratását. Helyes lenne, ha a község dolgozó parasztjai va­lamennyien követnék az élen­járók példáját hogy veszte­ségmentesen takarítanák be a gazdag termést. Ügy harcolja­nak, hogy a község ne legyen utolsó a járásban. Egy emberként harcoljanak azért, hogy a jó, napsütéses időben teljes erővel megindul­jon az aratás. Pengjen a kasza a kora reggeli óráktól a késő esti órákig. Gyenes László példamutatása A pásztói állami gazdaságban is komoly harc jolyik a veszte­ségmentes aratásért. Nagy- mennyiségű ősziárpát, őszibú­zát, tavasziárpát és szöszös- keveréket arattak te. A munka élenjárója Gyenes László, aki aratógépével mindig oda megy, ahol beérett a gedzona, ennek ellenére mégis 4 százalékos üzemanyagmegtakarítást tudott elérni. A pásztói gépállomás hanyag munkájáról A pásztói Szabadság termelő­csoportban megkezdődött az ösziárpa cséplési munkája. De e munkát nemhogy elősegítené, hanem inkább hátráltatja a pásztói gépállomás. Olyan cséplőgépet küldött ki a munka elvégzésére, ami délelőtt 9 órá­tól délután 4 óráig még há­rom mázsa árpát sem tudott elcsépelni. A gépállomás vezetősége még arról sem gondoskodott, hogy felelőst küldött volna ki, amely kijavította volna a gé­pet. Ez a példa is arra inti a gépállomást, hogy mielőtt ki­küldik a gépeket a községekbe, még egyszer alaposan vizsgál­ják felül, hogy ne történjenek meg az ilyen hibák. Harmos János kombá}nvezető pártmegb'izatása A nap már izzó lávatömegként ontotta ma­gából forró sugarait, amikor a kombájn vágószerkezete belenyír,■t a ludányhalászi Alkot­mány tszcs ősziárpájába. E nagyszerű gép munkáját iélekzetet visszafojtva, figyelték az egyénileg dolgozó parasztok, és a csoportbeliek is, Kalos István hatholdas, Miric Mihály négy­holdas, Puszta Mihály kispaja 12 holdas dol­gozó parasztok nyomon követték a kombájnt, többen közülök vizslaként figyelték, vájjon sok kalászt poosékol-e el, vájjon nem-e szórja szét a szalmát, töreket. Harmos János kombájnvezető érezte, hogy most rajta a falu szeme. Úgy kell dolgoznia, hogy ne essék csorba a gépállomás h'rnevén, hogy gyorsan, veszteségmentesen takarítsák be a csoport gabonáját. Ö is, mint segédvezetője Magulya András, büszke tudattal vesznek részt a kenyérért vívott csatában. Hisz ők ai mun­kásosztály küldöttei. Aztán meg párttagok is mindketten. Ezért érzik a felelősséget a leg­fontosabb, legszebb mezőgazdasági munkáért, a jő aratásért. A gépállomás pártszervezete azt a pártmegbizatást adta mindkettőjüknek, hogy 200 holdról takarítsák be veszteségmentesen a gabonát. Ök tudják, hogy a pártmegbizafás nemteljesítése a legnagyobb szégyen lenne rá­juk. Es most megindult a harc a pártmegbiza- tás teljesítéséért. Örömmel hallgatják a moto­rok hailk moraját, mert hisz számukra nincs édesebb, kedvesebb zene, mint a motorok har­monikus zsongása. Amikor Puszta József, Tóth Ferenc, vagy Nagy Lajos egy-egy gaboná­val telt zsákot dobtak le a maigtartály alól, mosolyra nvift szájuk, s szemük csillogása végtelen boldogságot sugároz. H armos János egyre gyakrabban hajol ki a vászon napelienző alól, s hátratekintve számiálgatja a tarlón hagyott gabonává] tö­mött zsákokat. Arcát a megelégedés boldog pírja tölti el, mert hisz egy két órai munka után majdnem 70 telt zsák bizonyította mun­kájuk eredményességét. „Csak így tovább" — biztatja saját magát. * Nagy Lajos, az Alkotmány csoport elnöke és Domszki György, a szécsényi gépállomás agro- nómusa örömmel, s nagy izgalommal szemlélik a csodálatosan gazdag termést. A k$vér sze­mektől terhes, megszámlálhatatlan őszi árpa kalász láttán mindettőjülk szívét a boldogság tölti el, hisz látják a kollektív munka gyümöl­csét, az újmódi gazdálkodás gyakorlati ered­ményét. örömükbe izgalom is vegyüli Érthető, hisz a csoport egész évi fáradságos és meg­feszített munkájának gyümölcse kerül betaka­rításra. — Hű ha, ezt még nem is láttuk — szólt Domszki György az elnökhöz, miközben kezé­vel az árpa között lévő zöld tömegre mutat. — Mogyoróinda... Ilyen esős időben nem csoda, ha felver a gaiz, — felei! az elnök. — Nagyon veszélyes ez e kombájnra. Ha be­kerül a gépbe, tönkre is teheti. — válaszol rá Domszki agronómus. — Meg keli semmisíteni a gazt, vagy pedig pontosan jelöljék meg, hogy a kombájnvezető kikerülhesse. Feltétlenül e! ke'l végezni ezt a munkát elnök elvtárs, más­kép h:ba lesz. — Meg lesz... — volt a válasz * ár négy és fél órája dolgozott a kombájn. Munkáját 101 gabonával tömött zsák iga­zolja, A gép mellett dolgozó csoporttagok, de a szomszédos földtáblákba kapáló dolgozó pa­rasztok is látható büszkeséggel és elégedett­séggel nézik a magyar ipar által készített technikai csoda munkáját. Harmos János mi­után elmerengve hallgatta a motorok munkáját, egyszer csak gyanús neszt vett észre. „Valami hiba lenne?” — kérdezte önmagáié!, s leállí­totta a gépet. Leugrott a kormány mellől, s az e'őverő tengelyhez futott. Megdöbbenve látta, hogy a tengelyre mogyoróinda csavarodott, s ai tengely elhajlott. — íme a csoport segítsége... — mormolta foga között nagy keserűséggel. Azonnal hozzá­fogtak a javításhoz. A gépállomás e,gy szere­lőt küldött segítségükre. Órák hossza; tartó, megfeszített, gondos munka kövekezett. Minden erejüket, figyelmüket a javításra fordították. Jól tudták, hogy rövid idő alatt ki kell javítani a gépet, hisz ezt várja tőlük ai párt, a csoport tagsága. Nem szabad egy percet sem késlekedni, egv percet sem haszontalanul eltölteni. De velük nem vall szégyent a gépállomás. Mind a hárman tettvágyra, áldozatvállalásra, szilárd helytállásra képesek. A kommunista jellem győzött bennük. Kijavították a gépet, tnert átérezték, hogy % kombájn minden kapavágá­sával. minden mázsa betakarított gabonával a kormány programiul iáért, a békéért, jövőnkért, szépülő hazánk felvirágoztatásáén harcolnak. * ár esteledett, amikor Puszta József, a ta- ■ * nács mezőgazdasági előadója és édes­anyja, a tszcs párttitkára hazafelé igyekeztek. — Te Jóska, elromlott a kombájn, mi lesz most már aiz aratással — szólt Pusztáné fiához. — Bízza azt csak a kombájnvezetőkre, derék emberek azok. nem hagynak minket cserben. — De sok tagot lefoglal, a növényápolást is végezni kell... Legjobb lenne, ha el vinnétek innen a kombájnt. — Hát még mit nem!? Nem azért hoztuk ki!? Más községben örülnének, ha nekik jutna ez a segítség... — Lásd be végre, hogy sok munka van utána, a szalmát is be kell szállítani, « gabonát szá­rítani, aztán még azt is becipelni a magtárba. C jnye anyám, maga párttitkár és mégis ígv beszél? Tudhatná, hogy milyen fá­rasztó és lassú a kéziaratás és most a kombájn teljesen felszabadítja1 az embert a munka nehe­zétől. A gabona aratásával egyidejűleg a csép­lést is elvégzi. Összegyűjti a szalmát is. Ennél a gépnél már sem a kévék összehordását, sem a keresztberakást nem keli kézierővel elvégezni. Sőt megtakarítja a behordás, asztagolás és cséplés fáradságos munkáját is. No meg leg­kisebbre csökkenti a szemveszíeséget. Ha itt mi most a csoportban kézzel aratnánk, az ösz- szes munkaerőt igénybevenné, s nagy lenne a szemveszteség. — Ez mind igaz fiam, de azért a növényt ápolni is kell ... — Pontosan ez teszi lehetővé, hogy aratással egyidejűleg a növényápolást is elvégezhessük. Szégyellem, hogy pontosan édesanyám az, aki ellenzi a munkásosztály segítségét. Neked, mint párttitkárnak meg kell védeni a kombájnt, az újat, a haladót kell segíteni. Pusztáné már nem válaszolt fia, szavára. Ar­cán látszott, hogy leikismeretében erősen vias­kodik az új és a régi gondolkodási mód. Más­nap reggelig nem szólt fiához. Aztán kiment az asszonyokhoz a földre és szóról-szóra el­mondta nekik ai fával lefolytatott beszélgetést. — Asszonyok, nagy segítséget ad nekünk a kombájn, mert mi kevesen vagyunk és sok a földünk. Míg a kombájn arat, mi nyugodtan folytathatjuk a növényápolást, mert nem kel! félnünk alttól, hogy a gazdag ősziárpa termé­sünk kárba vész... (lantos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom