Szabad Nógrád. 1953. június (9. évfolyam. 44-51. szám)
1953-06-10 / 46. szám
2 SZABAD NOG RAD 1853 június TO. A béke kiváló harcosai EUGÉNIE COTTON Eugénie Cotton, a nagy J francia békeharcos 1881 ok- j tóber 13-án született értelmi- | ségi családból, a délfrancia- 2 országi Charante Inférieure 2 megyében levő Soubise kis | városban. A középiskola be- | fejezése után belépett a sév- | resi pedagógiai főiskolára. | 1904-ben a híres tudós, Ma- I rie Curie meghívására ta- | nársegéd lett ugyanezen a J főiskolán. Három évtizeddel | később, 1936-ban az intézet 2 igazgatója lett. f Eugénie Cotton, aki a lé- I giod d'Honneur-rel kitüntetett ♦ kevésszámú nők közé tartó- I zik, merész és elvi alapokon I álló pedagógusnak mutatkozott: sikerült elérnie, hogy eltö- : röljék a fiú és leányiskolák tanulmányi programmjának kii- f lönbségét, valamint azt, hogy a nőtanárokat a férfiakkal f egyenlő jogúvá tették. | 1941 őszén a Hitlert szolgáló francia vezetők Cottont I elbocsájtották igazgatói állásából. Ezekben a sötét napokban I Daniel Casanova, a lánglelkű honleány földalatti munkával § kezdte annak a szervezetnek megalakítását, amely nemsokára | a francia honleányok millióit fogta össze: a Francia Nősző- | vétség megalakítását. Miként az egész népre kiterjedő ellen- | állási mozgalomban, úgy a Szövetségben is a Francia Kom- f munista Párt tagjai váltak vezető elemekké. A kommunis- | iákkal való kapcsolat ébresztette fel Eugénie Cotton lelkében | a merészséget, szilárdságot és az ügy történelmi igazságába | való mélységes meggyőződést. Eugénie Cotton dr. férjével, | Aimé Cotton világhírű tudóssal és fiával együtt tevékenyen és * rettenthetetlenül résztvett az ellenállási mozgalomban. Mun- X kaja elismeréseképpen választották meg a Francia Nőszövet- I ség elnökévé. | Eugénie Cotton a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség | megalakításának egyik kezdeményezője volt. Abban, hogy a | demokratikus nők e rendkívül és soknemzetiségű mozgalma z hogyan nőtt és hogyan növekszik, miképpen nevelt és állít I egyre újabb harcosokat a küzdelemre — nem csekély része * van Eugénie Cotton munkájának, lelkesedésének. | Eugénie Cotton, a harcos anya, haragos és rettenthetet- 2 len szavával állt ki a béke híveinek varsói II. Világkongresz- I szusán: .,Az életadó nők számára az atombomba az ember- * • élet iránti megvetés legvisszataszítóbb formája!" — mon- t 5 dotta. j Eugénie Cotton, a Béke-Világtanács alelnöke. „A béke 2 | és a népek barátságának megszilárdításáért" 1951-ben nem- 2 | zetközi Sztálin-díjat kapott. Ez a magas kitüntetés jelképe a | ♦ népek nagy bizalmának iránía, a pégi békeharcos iránt. f A Tito-klikk tönkre teszi a jugoszláv munkásosztályt A jugoszláv munkások között katasztrofálisan megnövekedeít a balesetek, halálesetek, s megbetegedések száma. Szarajevóban, a vasútépítési vállalatnál a muH év első hat hónapjai alatt 588 munkást ért baleset és 1226-an betegedtek meg. A sziszek! vasműben 1952- ben 742 baleset történt, közülük négy halálos kimenetelű volt. A szlovéniai „Store” vasgyárban 1952 első negyedében a martinkemencék mellett dolgozók 88 százalékát érte baleset; ugyanennek a gyárnak a mechanikai részlegében dolgozók 90 százaléka szenvedett balesetet. A szénbányákban az elmúlt évben 8500 dolgozó járt szerencsétlenül, vagyis a bányák ösz- szes dolgozójának 11 százaléka. Ismeretes az a szerencsétlenség, amely ez év januárjában történt az egyik katonai vállalatnál. Ez- alkalommal a halottak és sebesültek száma meghaladta a száz főt. Ezek a példák és még sok más eset, mind azt bizonyítják, hogy a balesetek száma azoknál a vállalatoknál emelkedik, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a hadiiparral. Ezekben az üzemekben a dolgozók kizsákmányolása a legintenzívebb, a legnyíltabb, mert a Tito-fasiszták és uraik sietnek biztosítani a fegyvereket és azokat az eszközökét, amelyekre szükségük van a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresszív támadáshoz. Még az iparilag fejletlen Montenegróban is állandóan emelkedik a balesetek száma. A montenegrói Tito-fasiszta „Poibjeda” című lap kénytelen volt beismerni, hogy 1952-ben, az 1950-es évhez viszonyítva, a halálos kimenetelű balesetek száma 244.4 százalékkal emelkedett, a súlyos sérülések száma pedig 154.4, a könnyebb sérülések száma pedig 387.7 százalékkal növekedett. Jugoszláviában 1951-ben 90.434 baleset történt, amíg 1952-ben (asz 1952 decemberében a titóis- ta szakszervezetek plénumán nyilvánosságra hozott adatok szerint) 25.000 baleset következett be, ami annyit jelent, hogy országos viszonylatban 176.5 százalékkal emelkedett a balesetek száma. A balesetek számának ilyen nagyarányú emelkedését a Tito- fasiszták a munkások cinikus me gr á ga lm a z ás á va 1, a ka r j ák megokolni, mégpedig azzal, hogy a munkások „műveletlenek”, és „nem tudnak bánni a gépekkel”. A vállalatok titóislai igazgatói, akik a hírhedt „rentabilitás” alapján vezetik az üzemeket, a rokkant és munkaképtelenné vált dolgozókat elbocsátják állásukból. Jugoszláviáiban ma — a titóis- ta adatok szerint — 135.535 munkában megrokkant dolgozó él, vagyis 6.5-szer több, mint 1946-ban. Ez a szám Jugoszlávia ipari munkásainak 8.4 százalékát teszi ki. A Tito-klikk a dolgozókat megfosztotta a jogaiktól és a munkásosztályt pusztulásba kergeti. Jugoszlávia munkásosztálya azonban nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe, harcol a jogaiért, megerősíti szövetségét a dolgozó parasztsággal és minden más dolgozóval. A JAPAN MUNKÁSOSZTÁLY HARCA AZ ELNYOMOK ELLEN Japán újrafelfegyverzése, amelyet az ország uralkodó körei tesznek, a gazdaság egyoldalú, torz fejlődését vonja maga után. Ez Japán- történetében a munkanélküliség soha nem látott megnövekedéséhez vezetett. A teljes és részleges munkanélküliek száma eléri a tízmilliót. A japán munkás reálbére állandóan csökken és ma a háború előttinek csupán a felét jelenti. A japán dolgozók nyomorúságos helyzetéről tanúskodnak az olyan jelenségek is, mint a rabszolgakereskedelem és a nyomor következtében tömegessé vált öngyilkosság. • A munkásosztály, parasztság és a japán nép összes haladó erői a jogaikért vívott békeharc fokozásával válaszolnak a japán uralkodó körök nemzetellenes politikájára. A munkásmozgalom rohamos fellendülése igen szemléltetően kifejezi, mennyire szembefordul a nép ezzel a politikával. A sztrájkharc soha nem látott méreteket öltött. A sztrájkolok átlagos havi száma eléri az egymilliót. 1950-ben ötmillió ember vett részt a sztrájkodban, 1951-ben több mint hatmillió, 1952-ben csupán öt általános sztrájkban tizenkét és félmillió ember vett részt. A sztrájkok gyakran országos méretekben egész iparágakra kiterjednek. Egyes sztrájkok hetekig, sőt hónapokig is eltartanak. Az általános bányászsztrájk például 63 napig tartott és 270 ezer munkás vett benne részt. A munkásosztály sikraszállása a munkabér emeléséért, a munkanap csökkentéséért, az életkörülmények megjavításáért egyre jobban összefonódik a dolgozókat nyomorra és jogfosztott- ságra kárhoztató kormányzat elleni harccal. A munkásosztálynak a szociális jogokért és életszínvonalának emeléséért vívott harca elválaszthatatlan a békéért vívott harctól, elválaszthatatlan a harctól ama politika ellen, amely Japánt az imperialista agresszió új tűzfészkévé teszi. A japán lakosság széles rétegei tömörülnek a munkásosztály és szervezetei köré a békéért folyó harcban. Ez a harc különböző formákban nyilvánul meg, kezdve a külíöldi katonai támaszpontokon a munka megtagadásától és a koreai intervenciós háborús szállítások megtagadásától egészen az ország újrafelfegyverzését és fa- sizálását célzó politika elleni tömegtüntetésekig és általános sztrájkokig. A japán munkásosztály szervezett fellépése egyre döntőbb hatással van az országban folyó politikai harcra. így a munkásosztály ellentámadása megakadá'yozta a Josi- da-kormányt abban, hogy életbeléptesse a külföldi mintára kidolgozott „a felforgató tevékenység megelőzéséről szóló törvényt", amely határtalan lehetőségeket ■adott volna a kormánynak a demokratikus pártok üldözésére, a munkásszervezetek feloszlatására és a kormány reakciós politikája ellen irányuló bármely fellépés elfojtására. A harc során növekednek és erősödnek a japán munkásosztály harci szervezetei. 1949-ben a szakszervezetek több mint hétmillió, tagot számláltak. A megszálló hatalmak és a japán reakció mindenféleképpen igyekszik bomlasztani és dezorgani- zálni a munkásosztály erőit, megfosztani a munkásosztályt forradalmi vezetőségétől, megsemmisíteni a haladó szakszervezeteket. A reakciósok a haladó szakszervezetek terrorizálása és bomlasztása mellett reformista szakszervezeteket létesítenek, amelyek elvonják a munkásokat a politikai harctól. Ebben a japán reakciósoknak nemcsak a megszálló hatalmak segítenek, hanem az Amerikai Munkásszövetség is (az amerikai szakszervezetek). A reakciósok számításai azonban meghiúsultak. A munkások leleplezték a jobboldali szocialista vezetők árulását és elűzték őket a szakszervezetek vezető tisztségeiből. A japán munkásosztály egyre jobban tömörül, egyre határozottabban harcol a nemzeti újjászületésért, a demokratikus fejlődésért. Állj közénk, légy Nagybátony azelőtt jelentéktelen kis falu volt. Bányái elhanyagoltak, korszerűtlenségükkel még jobban nehézzé tették a bányászok verejtékével áztatott küzdelmét. Ma egyre inkább ai nógrádi szénmedence központjává válik. Az épülő és kész lakóházak között kiemelkedik az új vájárok képzésére épített iskola és otthon. Több mint 400 fiatal készül itt a nagy csatákra, hogy a rohamosan épülő gyárainkat, kohóinkat ellássák az ipar kenyerével, az éltető szénnel. Kiváló tanárok, oktatók és nevelők segítségével készülnek a jövő nagy feladataira. Pártunk és kormányunk szerető gondoskodását élvezik ezek az ifjú harcosok. Tai- nulóidejük alatt lakást, ruhát, tanszert, fizetést és számos más juttatást kapnak. Az ország minden tájáról sereglettek ide a hazájukat és népüket szerető fiatalok, hogy aiz ország legmegbecsültebb szakmáját, ai bányászkodást elsajátítsák Szorgalmasan tanulnak ezek a fiatalok, mert határozott célt tűztek ki maguk elé. Erről beszél Boros Gábor elsőéves, az intézet egyik legkiválóbb tanulója: — „1952 novemberében kerültem a nagybátonyi vájáriskolára. Szülőfalumban, Komádiban azelőtt is sokat hallottam a bányászokról. Mindég az volt a vágyam, hogy a széncsaták hősei közé kerülhessek, csak éppen azt nem tudtam, hogy milyen módon. Múlt év nyarán falunkban futótűzként terjedt el a hír: Debrecenben felvételi vizsgára lehet jelentkezni. En is jelentkeztem. Határtalan örömömre megfeleltem a debreceni bizottság előtt. így régi vágyam teljesüli: bányásznak képezhetem magam. Falumban arról beszéltek, hogy sok veszélyt rejteget magában a föld mélye. Érdeklődésem ezután még inkább fokozódott a bányászat iránt. Nagybátonyba érkezésem után örömmel nézegettem a gyönyörű, korszerű iskolát, otthont, a gyors ütemben épülő bányászvárost. Meglepődtem, amikor lementem a bányába. A korszerű te is vájártanuló felszerelések, a biztonsági berendezések veszélytelenné teszik a bányát és ezek eloszlatták azt a nyomasztó érzést, ami még akkor nálam is megvolt. Pártunknak, államunknak hálámat azzal fejezem ki, hogy kitűnően tanulok és szakmai gyakorlatomat is a legjobban igyekszem végezni. Egy év múlva, ha innen kikerülök, mint vájár, a munkaidő mind a 480 percét kihasználva küzdeni fogok, hogy minél több tonna szenet termeljek terven felüt, fejlődő iparunk részére. Legnagyobb vágyam az, hogy a bányászok első harcosai közé kerülhessek, hogy sztahanovista vájár lehessek. Tudom, erre már az iskolában jól fel kell készülni. Ezért is végeztem sikerrel az első félévi tanulmányomat. Kitűnő eredményt értem el. Az intézetben a „szakma legjobb tanulója" címért folytatott versenyben az első lettem és most igyekszem, hogy az országos versenyben sem vallják szégyent. Nem is tudok szebb feladatot elképzelni egy magyar fiatal számára, mint az enyém. Régi iskolatársaim, de a falum többi fiataljai is már megértették, hogy nincs annál szebb feladat, mint kemény küzdelemben az ipar kenyerét, a szenet kitermelni. Az áj tanévre már ők is jelentkeznek. Szeretném minden magyar fiatal felé kiáltani: Alii közénk, llégy te is vájártanuló!" Hasonló véleményt mondanak a többi vájártanulók is. Államunk mindennel ellátja őket és ahol megjelennek, sötétkék egyenruhájukban, mindenütt dolgozó népünk rajongó szeretete kíséri. Magyar fiatalok! Gyertek vájártanulónak! Fejlődő bányászatunk hív benneteket. Jelentkezzen minden fiatal, aki 1936 szeptember elseje után és 1938 szeptember 1 előtt született, aki az áltailánosiskolai VI. osztályát elvégezte. Kérvényeiteket a nagybátonyi 209. számú MTH- intézethez küldjétek. Gábor Tamás kultúríelelős, Nagybátony A szakiskoláról hazaméi ve úgy dolgozunk, hogy büszkék legyenek ránk a gépállomás dolgozói „Sokat kellett tanulni a bereit yóújjalusi mezőgazdasági szakiskolán" — írja Dudok Béla, a szécsényi gépállomás dolgozója szerkesztőségünknek. „Nemsokára otthon leszek. Most fogom igazán megmutatni gyakorlatilag azt, amit elméletileg tanultam. Az iskolán láttam, tanulás közben, hogy mennyi hiányossága van még gépállomásunknak. Sok munkám lesz a szécsényi gépállomáson. Már itt, az iskolán elhatároztam, hogy ha hazaérek, mi is lesz a tennivalóm. Legelső teendőm a gépállomáson az lesz, hogy segítséget nyújtsak a munkafegyelem megszilárdításához. De meg kell szilárdítani a munkafegyelmen kívül az egymáshoz való viszony megerősítését is. Meg kell szüntetni az állandó hiányzásokat, lógásokat is. Be kell vezetni a rendszeres politikai és szakmai oktaitá-t. Ezzel elérjük majd azt, hogy a dolgozók nem becsülik le egymást, nagyobb segítséget adnak a lemaradóknak, de nem ütnek a habáraikon a jó dolgozók sem. Nagy feladat vár rám, s ezt ai feladatot csak úgy tudom elvégezni, ha a gépállomás vezetőitől és dolgozóitól minden segítséget megkapok munkámhoz. Hatan vagyunk a szécsényi gépállomásról itt, az iskolán, s már most egymást kihívtuk versenyre, versenykihívásunkkal azt akarjuk elérni, hogy hazamenve már mindenki tudja, hogy mi a kötelessége éis úgy dolgozzon, hogy büszkén tekintsenek rá a szécsényi gépállomás dolgozói és elmondhassák rólunk, hogy ezeket a fiatalokat érdemes volt iskolára küldeni, eleget tettek kötelességüknek.” ■■■■■■■■■■a A nemzetközi gazdasági A BÉKE, DEMOKRÁCIA és a szocializmus táborának megalakulása teljesen új alapokra fektette a népek közötti gazdasági kapcsolatokat. Döntő jelentőségű az az állandó és sokoldalú segítség, amelyet a nagy Szovjetunió az összes népi demokratikus országoknak nyújt. Ez a segítség lehetővé tette, hogy a népi demokratikus köztársaságok legmodernebb technikával ellátott új iparágakat honosítanak meg. A Szovjetunió szállítja a lengyelországi Nowa Huta teljes berendezését. Ez a kombinát Európa egyik legnagyobb kohászati üzeme lesz. Szovjet felszereléssel rendeznek be igen sok lengyel gyárat, erőművet és bányát. Hasonló jelentőségűek a Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária építkezései számára' küldött szovjet szállítmányok. Romániának a Szovjetunió a legújabb bányászati, olaj- és egyéb ipari berendezéseket küldi, gépi berendezésekkel és felszereléssel támogatja a Duna— Fekete-tenger csatorna, valamint a legnagyobb poligráfiai kombinát, a „Scantei háza” építését. Albániában most helyezték üzembe a legmodernebb szovjet berendezéssel felszerelt textilkombinátot. A Szovjetunió 1952-ben tízszer több legújabb szerkezetű szovjet gépet és gépi berendezést szállított a népi demokratikus országoknak, mint 1948-ban. A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS ki- szélesítésében és megszilárdításában a demokratikus táborba tartozó összes országok tevékenyen résztvesznek. kapcsolatok új formája Lengyelország a baráti országokba szenet, hengerelt vasárut, cinket, vasúti szerelvényeket, élelmi- és egyéb cikkeket exportál. Csehszlovákia jelentős mennyiségű gépipari, kohászati és vegyiipari terméket, kokszot, cipőt szállít. Magyarország forgácsológépeket, turbinákat, transzformátorokat, felvonó-szállítóberendezéseket, alumíniumot, bauxitot, élelmiszert szállít ki. Románia exportjában jelentős helyet foglalnak el az olaj- és olajtermékek, caicium-carbid, a maró- és calcinált szóda, a kén-sav, sósav, kazánok, vasútikocsik, mozdonyok, uszályhajók és faanyag. Bulgária az új világpiacnak dohányt, ólmot, cinket, illetőleg ezek termékeit, cementet és élelmiszereket, a Német Demokratikus Köztársaság pedig gépipari, elektrotechnikai, vegyipari termékeket, finommechanikai és optikai készítményeket szállít. Gyors fejlődésnek indult a Kínai Népköztársaság gazdasági együttműködése a Szovjetunióval és az európai népi demokratikus országokkal. 1950-től 1952-ig utóbbi államoknak Kína kereskedelmében való részesedése 26 százalékról 72 százalékra emelkedett. Kína a demokratikus országokba mindenféle ipari és mezőgazdasági nyersanyagot, továbbá élelmiszert szállít és tőlük iparosítási terve megvalósítása céljaira gépeket, felszereléseket és egyéb iparcikkeket kap. Kína ezidőszerint a Szovjetunióból 65 százalékkal több gépi berendezést vesz át, mint amennyit a háború előtt az összes tőkés országokból importált. A DEMOKRATIKUS TÁBORHOZ TARTÓZÓ országoik sikeres fejlődését az együttműködés új formái segítik elő. Ilyen a hasznos ásványok lelőhelyeinek együttes feltárása és kiaknázása, az egyes iparágak fejlesztésében nyújtott kölcsönös segítség. Például multév júniusában Románia és Magyarország megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a közeli években Romániában nagy gázkémiai kombinátot, Magyarországon pedig vegyikombinátot építenek. Románia Magyarországnak földgázt fog szállítani. Ez elősegíti mindkét ország villamosítását. Magyarország Romániába szódaipari felszerelést küld. Csehszlovákia- és Magyarország megállapodást kötöttek, amelynek értelmében Csehszlovákiában a magyar bauxitból alumíniumot gyártanak. Hasonló megállapodásokat kötöttek a többi népi demokratikus országok is. Nagy népgazdasági jelentősége van Bulgária és Románia között, a Magyarország és Csehszlovákia között, a Német Demokratikus Köztársaság és, Csehszlovákia között a villamoshálózatok egyesítésére és a- villamosenergia kölcsönös átvitelére vonatkozó kétoldali megállapodásoknak. Az erőforrások célszerűbb kihasználását szolgálja a Csehszlovákia és Magyarország között, valamint Lengyelország és Magyarország között kötött megállapodás egyes hengerelt árufajták ezen országokba való profilózott gyártásával kapcsolatban. A demokratikus tábor országai gazdasági együttműködésének új formájáról tanúskodik a Alagyarország és Csehszlovákia között 1952- ben aláírt megállapodás az exportra elő nem irányzott és a belső forgalomban feleslegessé vált fogyasztási cikkek cseréjéről. Köztudomású, hogy a kiterjedt gazdasági együttműködés megvalósításában nagy szerep jut a szállításnak. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok vasúti és egyéb közlekedési vonatkozású megállapodásokat kötött, amelyek 1951 novemberében léptek életbe, A demokratikus táborhoz tartozó országok gazdasági együttműködésében fontos szerepet játszanak a hitelmegállapodások. A hitelmegállapodásokat rendszerint nem aranyban, vagy valutában, hanem az illető ország jellegének megfelelő export-cikklistában foglalt árukban kötik. A demokratikus tábor oiszágai új gazdasági kapcsolatainak szempontjából igen nagy jelentőségük van a felek teljes egyenjogúsága alapján létesült ipari és szállítási vegyes társaságoknak, Az ilyen vegyes társaságok termelési volomenlnek, termelvényeinek elhelyezésének megtervezésénél elsősorban azon ország népgazdaságának szükségleteit veszik tekintetbe, amelynek területén az illető társaság vállalatai működnek. UJ ELVI ALAPOKON NYUGSZIK a szabad népek közötti gazdasági együttműködés egyik megnyilvánulása, a műszaki segítség. A népi demokratikus tábor országai a tőkés országoktól eltérően tudományos felfedezéseiket teljes egészükben a nép szolgálatába állítják és technikai vívmányaikkal együtt önzetlenül egymás segítségére bocsátják. A gazdasági kapcsolatoknak a demokratikus táborhoz tartozó országok között kialakult új formája óriási jelentőségű. Ez a kapcsolat bizonyítja, hogy a népek közötti valóban egyenjogú baráti együttműködés hozzájárul gazdaságuk és kultúrájuk felvirágoztatásához a széles népi tömegek jólétének fejlődéséhez.
