Szabad Nógrád. 1953. június (9. évfolyam. 44-51. szám)
1953-06-06 / 45. szám
2 SZABAD AÓ&RÁD »953 június 6. A BÉKE KIVÁLÓ HARCOSAI Ahksimdr Fagyejev Alekszandr Fagyejev T901. december 24-én Kimriben (Kalinin terület) született. Atyja Alekszandr Ivanovics Fagyejev, az uráli Irbitszk járás Pok- rovszh falujában volt földműves, majd megfeszített munkával, tanulással megszerezte a néptanítói oklevelet. A nyolcvar nas évek elején kezdett tanítani először szülőfalujában, majd később a járás más iskoláiban. Nagyszerű ember volt, lázadó paraszt, aki semmiképpen sem tudott megbékülni az igazságtalanságokkal és a cári Oroszország rendőr-rendszerével. A munkások között végzett forradalmi propaganda munkáért letartóztatták és öt évre száműzetésbe küldték Senkurszkba. Nem vett részt fia nevelésében, mivel felesége elvált tőle és máshoz ment férjhez. Alekszandr Fagyejevet Gleb Vladiszavovics Szvitics neveltté, akivel a.z író édesanyja a viínai szociáldemokrata szervezetben végzett illegális munka során találkozott. Szvitics a vilnai szociáldemokrata szervezet katonai osztályának volt tagja. Fagyejev anyjával és nevelőapjával a dluszirijszki vidéken lévő távoli Csugujevka faluban töltötte gyermekéveit. Télen Vladivosztokban, a kereskedelmi iskolában tanult. Akkoriban Vladivosztokban élt Maria Vladimirovna. Fagyejev nagynénje és férje Mihalil Jakovlevics Szibircev, akik nagy szerepet látszottak az ifjú Fagyejev szellemi fejlődésében. Maria Vladimirovna Szibirceva haladó, forradalmi nézeteket vallott. Mint a vladirvosztóki gimnázium igazgatója maga köré gyűjtötte a demokratikus ifjúságot. Fagyejevet 1918 szeptemberében vették fel a Bolsevik Pártba, nem egészen 17 éves korában. Eleinte technikai feladatokat végzett. Éjszakánként röplapokat ragasztott, az ,.Igazolvány- gyárban’‘ dolgozott, amely azokat az elvtársakat látta el iratokkal, akik a pártbizottság megbízatásából partizán vidékekre utaztak. 1919 nyarán Fagyejevet egy csoport vladivosztoki ifjúval együtt a szucsáni bányászokhoz és Fro'ovka körüli partizánvidékekre küldték. Fagyejev többszáz kilométeren bejárta a tajgát és a falusi gyűléseken megválasztatta a parasztküldötteket a dolgozók o’ginski kongresszusára. Kitünően oldotta meg ezt a feladatot és a néptömegek között végzett kiváló propa- ganda munkájáért megválasztották az olginski kongresszus titkárává. Élenjárnak a munkában — élenjárnak a sportban Meleg tavaszi napsütésben fürdött a Vajdahunyadi Kohászati Kombinát. A kombinát előtti téren csoportokba gyülekeztek az ifjú dolgozók, hogy nagygyűlésükön válaszoljanak az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozóval kapcsolatos felhívásra. A nagygyűlés ifjú részvevői egymás után tették meg értékesebbnél értékesebb felajánlásaikat. A kombinát ifjúmunkásai levélben válaszoltak az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának felhívására. „Szilárdan elhatároztuk, hogy minden erőnkkel harcolunk, hogy az eddiginél Is nagyobb győzelmeket vívjunk ki — hangzik többek közt levél. — Vállaljuk, hogy a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó tiszteletére 500.000 lej értékű megtakarítást érünk el, a sztahanovisták számát 45-re, az élmunkások számát 350-re emeljük és a kombinát ifjúmunkásainak legalább 55 százaléka állandóan túlteljesíti napi előirányzatát. Ezentúl még nagyobb figyelmet fordítunk a kulturális- és sportmunkára. Vállaljuk, hogy a Fesztivál tiszteletére 300 ifjúmunkás megszervezi a GMA- (MHK) jelvényt". Megkezdődött a 6. nagyolvasztó csapolása. Vakító sugárban, szikrázva tört elő ai forró nyersvas. Egymás után teltek meg az öntőüstök. A nagyolvasztó körül dolgozó ifjúmunkások aroát nemcsak a forró nyersvas vakító fénye ragyogta be, hanem szívből jövő örömük is, hiszen a vegyelemzések azt mutatják, hogy megint elsőosztályú nyersvasat csapoltak. Danita Constantin gépész már türelmetlenül várta az öntőüstök megtelését, hogy az izzó nyersvasat a Siemens Martin-kemencékhez szállítsa. Közben megindult a csapolás ai 4. nagyolvasztónál Ts. Itt azonban hirtelen baj történt. A kemence csapolónyilásai berepedt és széles sugárban tört elő az izzó nyersvas. A közelben dolgozók azonnal odafutottak. Danita ifjúmunkás, szövetségi tag, valamennyiüket megelőzte. Azbeszt-kesztyűs kezében agyagcsomót szorongatva ugrott a csapolónyílás mellé és máris betömte azt. Éppen a kellő időben, mert az öntőüstök már színig megteltek és a következő pillanatban az értékes nyersvas a földre ömlött volna, veszélyeztetve a körül állók testi épségét és a szállítási berendezéseket. Danita Constantin a jól végzett munka boldog tudatában ugrott vissza mozdonyának fülkéjébe és elindította a kis szerelvényt. — Mi az eredmény, Danita? fogadta Iljopol, a Siemens Martin-kemencék egyik kiváló dolgozója. — Nagyszerű! — hangzott az örömteli válasz. — Minden ifjú- munikásszövetségi brigád 12 százalékkal túlteljesítette előirányzatát az éjszakai műszakban! A szirénák a műszakváltás idejét jelzik. A fiatalok csoportosan sietnek a vajdahunyadi stadion felé, aheű már számos ifjúmunkás és ifjúmunkásnő készülődik GMA-prób ázásokra. Gyors ütemben folytak a pályán ai próbázások. A nagyolvasztók ifjúmunkásai bebizonyították, hogy nemcsak a termelésben mutatnak péidát, hanem a GMA-próbázásokon is megállják a helyüket. Vartej brigádvezető boldogan vette át az ifjúmunkásszövetségi alapszerv titkárától a vörös virágcsokrot. — Beváltottuk szavunkat. A Fesztivál tiszteletére brigádunk minden tagja megszerezte a GMA-jelvényt — mondta büszkén. 1920-ban Habarovszk mellett Fagyejevet megsebesítette egy japán golyó, másodszor 1921 márciusában sebesült meg Kron- stadtnál. Korea hős népe harcban; munkában Fagyajev a harmincas években közvetlenül résztvett a Szovjet írószövetség vezetésében, az írószövetség elnökségének felelős atkámként. Ugyanakkor a „Vörös Föld" című folyóiratot, majd később a „Lityeraturnaja Gazetá'-t is szerkesztette. 1939 márciusában résztvett a Kommunista Párt XVIII. kongresszusán, amelyen beválasztották az SZK(b)P Központi Bizottságába. A Nagy Honvédő Háború éveiben mint a Szovjet írószövetség vezetője hatalmas részt vállalt a szovjet iroda’om erőinek mozgósításában a német bitorlók elleni harcra. Kint járt a fronton, újságcikkeket, rövid elbeszéléseket írt és szerkesztette a „Litye- ratura Iszkusztvo" című lapot. 1944-ben jelent meg „Leningrad, az ostrom napjaiban" című elbeszéléskötete. 1945-ben hozzákezdett az Ifjú Gárda írásához. Fagyejev a Szovjet írószövetség vezetőségi tagja. Minden műve, az egész társadalompolitikai tevékenysége azt ■rányozza, hogy az író tolla fegyverré váljék a kommunizmusért vívott harcban és támogatást nyújtson a népnek. Milliók nevében beszélt Fagyejev, a Béke Híveinek Világ- kongresszusán Párisban: „A háború még nem fenyeget bennünket közvetlenül, de holnap már komolyan fenyegethet. Felhívom nemzetiségükre, származásukra, politikai és vallási meggyőződésükre való tekintet nélkül a világ összes értelmiségi dolgozóit, sorakoztassák fel a háborús bűnösök és magasztalóik e’len ama humanizmusnak szent érveit, amelyet nemzeteink legnagyobb fiai hagytak ránk örökségül." Ilyen az arculata ennek a kommunista írónak, a világ egyik nagy békeharcosának. Az íróasztal mellett, a társadalmi munkában és a világbéke harcosaként Fagyejev hű marad Lenin—Sztálin zászlajához. Alekszandr Fagyejev már 16 éves korában — hőséhez, Oleg Kosevojhoz hasonlóan alt ez alá a zászló ailá. Lelkiismeretének hangjára hallgatott, amikor ezt tette, hogy együtt lehessen a dolgozó milliókkal, a néppel. Leopold Infeld Leopold Infeld professzor 1898 augusztus 20-án született Krakkóban. A Jagelló egyetemen folytatott tanulmányok elvégzése, valamint a doktorátus elnyerése után 1921-ben középiskolai tanár lett. 1930-tól 1936-ig a Ivovi Jan Kazimierz egyetemen első asszisztens és docens. 1933-tól 1935-ig az angliai Cambridgeben a „Rockefeller alapítvány” tagja. 1936-ban Pricetonba utazott, ahol két évet töltött a „Haladó Tudományok I:ntézeté“-ben. 1938-tól 1950-ig Kanadában élt, ahol előbb egyetemi előadó, majd később egyetemi rendes tanár le*t. 1950-ben a varsói egyetem meghívására visszatért Lengyelországba, ahol átvette az elméleti fizikai tanszék, valamint az elméleti fizikai intézet vezetését. Infeld professzor körülbelül fta»*an elméleti fizikai tudományos mű szerzője. Több munkáját Einstein és Born professzorral együtt készítette el. öt könyvet írt, amelyeket több nyelvre lefordítottak. Intel d professzor tagja a Kanadai Tudományos Akadémiának és az arruer'kai Fizikai Társaságnak, 195r áprilistól a Lengyel Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint a Lengyel Tudományos Akadémia elnökségének tagja. Infeld professzor a békemozgalom tevékeny résztvevője. A Béke-Világ- tanács alelnöke és a Béke-Világ- tanács irodájának-tagja. A koreai népnek az amerikai megszállók ellen folytatott nagy felsziabaditó háborúja első napjaiban, Jun Den Ha vájár kérte, hogy küldjék a frontra, de a bánya pártbizottságának elnöke így felelt neki: „Önre szükség van itt. Ha a bányában önfeláldozóan dolgozik, ugyanúgy szolgálja a haza védelmének ügyét, mint harcosaink a tűzvonalban. Minden darab érc, amit kifejt, közös ügyünket segíti elő — az amerikai megszállók megsemmisítését.” Jun Den Ha' megértette a pártbizottság elnöke szavainak helyességét és igazságát, s ettől kezdve még nagyobb igyekezettel dolgozott. Munkahelye a bányában, a gyűlölt ellenség elleni elkeseredett harc színhelyévé alakult át. Minden versenyben az első helyre került, normáját állandóan 170 százalékra teljesítette. Brigádja a legjobb volt a bányában. Amikor bekövetkezett a Néphadsereg ideiglenes visszavonulásának időszaka, Jun Den Ha a többi elvtársakkal együtt, az utolsó percig dolgozott, hogy ai bánya berendezését a hátországba szállíthassák. Amikor az ellenség a bányavidékhez közeledett, Jun Den Ha a többi bányásszal együtt, elment a hegyekbe és beállt partizánnak. Azokban az ádáz harcokban, amelyeket a- partizáncsapat folytatott, Jun Den Ha ugyanúgy, mint a munka frontján, a férfiasság, bátorság és a lelemé- nves-ég példája volt. A koreai néphadsereg támadó csapataival és a kínai önkéntesek osztagaival együtt Jun Den Ha is résztvett a szeretett bánya felszabadításáért folytatott harcokban. Az amerikai rablók teljesen kirabolták a bányát és megsemmisítették a bányaépületeket. A bánya felszabadítása után a bányászok azonnal hozzáláttak újjáépítéséhez. Jun Den Ha itt is előljárt jó példával. A bányát rövid idő alatt helyreállították és üzembehelyezték. Jun Den Ha már a munka megindulásának első napjától kezdve túlteljesítette normáját, azonban nem állt meg az elért sikereknél és minden igyekezetével új eredmények eléréséért harcolt. Ebben az időben a fronton Ban Ge Jera, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hősének példája nyomán széles körben elterjedt „Az én magaslatomért” mozgalom. Amikor Jun Den Ha megtudta ezt, javasolta, hogy a bányában is fejlesszék ki azt a mozgalmat, hogy egy ember egyszerre több fúrógéppel dolgozzon. Javaslatát melegen támogatta a párt- bizottság elnöke és Szón Bo Hek, a bánya igazgatója is. Jun Den Ha bét fúrógéppel dolgozott, hosszú és kitartó harc után 200 százalékra teljesítette a kétszeresére felemelt normát. Eredményei megdöntötték az eddigi összes normáikat és módszereket az országban. Elsajátította a szovjet bányászok élenjáró munkamódszereit, munkájában alkalmazta a robbantó- anyag felhasználásával végzett párhuzamos réselést és a réteges omlasztással való feltárásit. Önfeláldozó harcát ragyogó siker koronázta. Kezdetben Jun Den Ha a norma hatszorosát, később tízszeresét teljesítette. Minden bányában mozgalom indult Jun Den Ha módszereinek meghonosítására. Az egész ország büszkeséggel említi a kiváló bányász nevét. Maga Jun Den Ha is minden szabad idejét módszere elterjesztésének szenteli, tapasztal atait más munkásoknak is átadja. A kiemelkedő munkahőstettekért Jun Den Ha a Munka* Hőse kitüntető címet nyerte el. Becsülettel viseli ezt a "dicsőséges elnevezést és munkájában újabb és újabb csúcsteljesítmények elérésére törekszik. A Salgótarjáni Acélárugyárban az öntödék dolgozói vezetnek a „békeiizemM-c m elnyeréséért folyó küzdelemben A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói a választási békeverseny befejezését követő napon a Béke-Világtanács budapesti ülés^ tiszteletére versenyt snidiíiotitak a „békeüzem” cím elnyeréséért. Május 18-tól, aiz újabb harci szakasz legelső napjától kezdve, az üzemek közötti versenyben az öntödék dolgozói vívták ki maguknak az első helyezést. Bár a hideghengermű, a gazdasági szerszámgyár és a huzalmű dolgozói is nagyszerű munkahőstetteket hajtanak végre, az öntödék munkásai mégis mind a mai napig szilárdan tartják az első helyezést. Az öntödék dolgozóinak következetes küzdelmük, a béke iránt érzett szeretetük május hónapban 108 százalékos eredményt hozott, de június 1-én és 2-án is egyaránt J03.5 százalékos napi eredményt harcoltak ki. Június 3-án reggel a „Békeüzem” cím elnyeréséért folyó küzdelem üzemek közötti állását hirdető tábla előtt tömegével álltak az üzemrészek dolgozói, s élénk érdeklődéssel figyelték az üzemek sorrendjét. A helyezés azonban nem változott. Továbbra is az öntödék álnak első helyen, majd a hideghengermű, gazdasági szerszámgyár és a huzalmű dolgozói következnek. A verseny élharcosai az öntők, formázok, magkészítők és öntvénytisztítók 3-án is — ugyan úgy, mint ahogy a „Bé- keüzem”-cím elnyeréséért megindult verseny első napján — már 5 perccel a munka megkezdése előtt, kivétel nélkül elfoglalták harci posztjukat. Ebben az üzemben a Rőder-moz- galom keretén belül minden műszaki dolgozó egy-egy sztahanovistát patronál, míg a sztahanovisták a gyengébben termelő dolgozóknak adnak segítséget munkájuk sikeréhez. A védnökség Iáncoiatosan kiterjed az üzem minden dolgozójára és így az öntödékben most már teljesen megszűnt a 100 százalékon aluli teljesítmény. A műszaki dolgozók menetközben is ellenőrzik az előírt gyártási folyamatok szigorú bér tartását. A munka megkezdése előtt végigjárják a brigádokat és az egyéni dolgozókat, hogy a szovjet dokumentációkból vett nagyszerű tapasztalatokat, a formázástól egészen az öntésig. munkájuk sikere érdekében széles körben alkalmazzák. Em nek az eredménye, hogy a mán» cius havi 2.55 százalékos se* lejtőket májusban már 1.14 százalékra csökkentették és ezt az arányt júniusban is tovább tartják. A „Békeüzem“ cím elnyeréséért az öntöde darukezelői is lelkiismeretes, odaadó munkát fejtenek ki. A gondjaikra bízott darukat minden nap megr vizsgálják, ápolják, s az áprir lis havi 84 órás daruállási időt májusban 77 órára csökkentet-» ték. Június első két munkanap-» ján pedig percnyi kiesés nél-» kül működtek a daruk és segí- tették az öntöde dolgozóinak munkáját. A megtisztelő B'ékeüzem cím elnyeréséért folytatott küzdelmet a békebizottság tagjainak lelkesítő szavai is segítik. De a békebizottsági tagok maguk is példamutatóan járnak az élen, Lipták Józsefné magkészítő, mint békebizottsági tag 157 százalékos átlagteljesítményével haiad az élvonalban. Mint női munkás a béke megvédésének ügyéért és a Békeüzem cím elnyeréséért Pálai Lórántné is munkája legjavát adja. Átlagosan 116 százalékot ér el. Stadler Ernő sztahanovista formázó pedig 153 százalékos átlagteljesítménnyel járul hozzá az öntödék tartós győzelméhez. Négrád megye minden dolgozója lelkesen készül a Béke-Világtanács budapesti ülésére Nem mindennapi az a készülődés, amiben megyénk dolgozói, értelmiségijei, diákjai készülnek a Béke-Világtanács budapesti ülésére. Nincs a megyénknek egyetlen kis falucskája sem, ahol a szorgos kezek ne készítenének a küldöttek mindegyikének valami kedves ajándékot és ne imának leveleket. A béketarisznyák leve-^ leinek tartalmából mind azt találjuk, hogy megyénk dolgozó parasztjai, bányászai, gyári munkásai, orvosok és pedagógusok ezrei teremtő és alkotó békét akarnak. Nógrádmarcal község dolgozóitól békegalambbal díszített párna és a párnában ügyesen elhelyezett levelek érkeztek. A bocsárlapujtöi asszonyok Fagyejevnek, a nagy szovjet írónak küldenek szívük minden melegével és szeretetévet hímzett törülközőt. Dejtár község békeszerető asszonyai Nyina Popovának küldenek saját népviseletű fejkendőt. Nógrádsipek dolgozói örömkaláccsal kedveskednek a Béke-Világtanács budapesti ütése részvevőinek. Megyénk asszonyai 270 zsebkendőt hímeznek a küldöttek számára. De nemcsak a falvak, hanem a gyárak és üzemek dolgozói is készülnek erre a nagyjelentőségű eseményre, amit a mi hazánkban, Budapesten tartanak meg. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói poharakat készítenek, amelyekre a békeküldöttek nevét csiszolják. Ha a hímzett tarisznyák sokaságából egy-egy levelet elolvasunk, elénk tárul, mennyire békét akar a megye minden dolgozója. Petrócik József mátranováki bányász ezt írja Pietro Nenni• nek: „Ha visszatér hazájába, mondja el, hogy a magyar bányászok élete szép és boldog; mondja el, hogy a mi hazánkban minden bányász jobb és több termeléssel harcol a békéért." Dr Merényi Sándor orvos Walter Friedrich orvos kartársának írt aki a német Tudományos Akadémia elnöke: ,,Engedje meg, hogy soraimmal felkeressem, mivel nekünk orvosoknak különleges lehetőségeink vannak éppen szakmánk következtében a béke megőrzésére." Tóth Barnabás kallói pedagógus Félix Iverton finn országi kartársát szólítja fel levélben: „Tegyenek meg mindent a kongresszuson, hogy gyermekeink arcán a boldog mosoly örökre megmaradjon." Megyénk dolgozói a megyei békeirodához eddig már 650 levelet, 420 békevédelmi szerződést, 22 béketarisznyát és számos más ajándéktárgyat juttattak el, hogy hálájuk és szeretetük jeléül vigyék el a Béke-Világtanács budapesti ülésére. Felajánlások A lengyel minisztertanács 1953 május 4-én határozatot hozott a Nowa Huta Kombinát építkezésének' meggyorsitásáról. A nagy építkezés megrendeléseit teljesítő bányák és üzemek dolgozói felajánlásokkal segítik elő a munkálatok meggyorsítását. A „Zabrze” Kohó- művek dolgozói például 1200 tonna hengerelt áru tervenfelüli elkészítését vállalták. Stanke olvasztár és Dioniza Klimorows- ka olvasztárnő felajánlották, hogy átlagos teljesítményüket 170 százalék fölé emelik-, A Nowa Hutáért „Zgoda” Műszaki Berendezések Gyára és a Bialski Műszaki Berendezések Gyára versenybe léptek szállításuk gyorsabb teljesítése érdekében. A napokban csatlakoztak a versenyhez a „Pokoj” kohómüvek dolgozói is. Színes dinptrins meniscus szemüveg védi szemét naptól, munkában sportnál, üdülésnél Kapható: az Ofotért boltokban
