Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-16 / 39. szám

2 SZABAD NOGRIb W53 nVájus W. A PÁRTTITKÁR ..... Parasztságunk egésze politikusabb, műveltebb, igé­nyesebb lett. Megnőtt szem­határa — és hozzátehetem — megnőtt állami fegyelme, ál­lampolgár* hűsége is.” (Rákosi) Az új embertípust jellemző tu­lajdonságok kovácsolói a falun dolgozó kommunisták, akik forró hazaszeretetre, a párt és a kor­mányhatározatok végrehajtásá­ra nevelik a dolgozó paraszt­ságot — általában személyes példamutatásukon keresztülj Ifjabb Jakus Pál hatholdas vanyarci dolgozó parasztot kö­telességtudó embernek tartják gazdatársai, ö a község párt- titkára. Meghallgatják minden szavát, figyelik tettét, meg az­tán elvárják tőle a- példamuta­tást is. ö nem is marad adós ezzel. Idejében elvetette a ta­vaszi kalászos növényeket, fej­leszti állatállományát, így ké­szül a 'begyűjtési terv pontos teljesítésére. Felesége nagy mestere az ál­lattenyésztésnek, egész sereg ba­romfit tenyészt. Azt tártjai, töb­ből jobban lehet teljesíteni a be­adást és több jut a piacra is. Férje már megtanította arra, hogy az államérdek mindekfö- lött az első. Ezért neveltek két fejőstehenet és szép baromfiál­lományt. — Nézd, milyen súlyosak már ezek az őszi csirkék — szólt fér­jéhez egyik reggel felesége, mi­kor éppen a baromfiak etetését végezte, — No, akkor már vihetsz be- tőlük a begyüjtőhelyre, ideje, hogy teljesítsük a tervet, még egyszer megelőznek bennünket válaszolt vissza a férj. Ezzel hozzáláttak mindketten 0 csirkefogáshoz, amit később a férj elvitt a begyüjtőhelyre. így teljesítette évi soványbaromíi- beadási tervének 60 százalékát. Este ai pártirodán több mint 30 kommunista és pártonkívüli népnevelő gyűlt egybe, hogy megvitassák Rákosi elvtársnak a budapesti választási nagy­gyűlésen mondott beszédét. If­jabb Jaikus Pál, párttitkár ve­zette a vitát. — Rákosi elvtárs őzt mon­dotta: a munkás-paraszt szövet­ség ma szilárdabb, mint vala­ha. Ehhez a mi községünk dol­gozó parasztjai is hozzájárultak. — hangzott a párttitkár szava. — De nekünk még van tenni­valónk ezen a téren. — Hogyan erősíti a szövetséget özv. Benkó Józsefné, idősebb és ifjabb Lan­tos János, akik még egy szem tojást, de baromfit sem adtak be?! A szövetséget úgy lehet és kell erősíteni, mint ahogy azt Kocsis István 11 holdas teszi, aki már félévi tervét tojásból 72, baromfiból pedig 100 százalékra teljesítette. — Igazat beszélsz Pali — hangzik innen is, onnan is. — Kövessék az én példámat! — emelkedett szólásra Sneller Ernő 3 és fél holdas pártnép­nevelő. — Nálam elsőbb a be­adás. Azt mondtam az asszony­nak: „Te asszony, addig egy tojást sem tehetsz sehová, amíg a beadást nem teljesítettük." Úgy is történt. Az egész évi ter­vet teljesítettem tojásból és ba­romfiból. így teljesítettem vá­lasztási békeverseny-vállaláso. mat. Most már nyugodt vagyok. Nem érheti szó a házam végét. Nincs gond a beadásra. Azóta már vagy 100 darab tojást érté­kesítettem szabadpiacon. — Aff sem tettünk máskép — hangzott a vá! asz egyszerre több dolgozó paraszt ajkáról. • Ilyenkor, tavasszal, a piacon jó árat fizetnek a tojásért. így számos községbeli a jó üzlet láttán elfelejti állampolgári kö­telezettségének teljesítését. Azt tartják: „ráérek még a tojást, vagy baromfit beadni két hét múlva is.“ S ha a tanács nem „legény a talpán” bizony csor­ba esik a község hírnevén. A párttitkár ellenőrzi az állam és a nép érdekeit. Elsősorban a kommunistáktól követeli meg, hogy mutassanak példát a be­adás teljesítésében. • — Te asszony, kinek gyűjtö­geted te a tojást: — Kinek gyűjtögetem... An­nak, aki majd megveszi. — Vá­laszol ai párttitkár felesége. — Hát a beadás, rendezve van-e már? — Ráér az még — felel az asszony. — A gyarmati piacon nagy keletje van a tojásnak. Jó pénz ál{ a házhoz, aztán majd a begyűjtést is teljesítjük... — Első a kötelesség teljesíté­se! — vágja rá a férje. — Meg aztán milyen kommunista vagy te? A pártjegyeimet és az álla­mi jegyeimet kettéválasztod. Ha nem teljesíted időben a tervet, megsérted a pártjegyeimet is. — Te mindig csak a pártfe­gyelemmel vagy, a többiek meg jó pénzt keresnek a tojáson — nyelvel az asszony. — Azok saját becsületüket árulják el a piacon, te pedig nem fogod ezt tenni. Ne felejtsd el, hogy az ötéves terv megvaló­sításához a begyűjtési terv pon­tos teljesítésével kell hozzájárul­nunk. Kommunista kötelessé­günk a begyűjtés teljesítése. Ez ugyanúgy része ötéves tervünk­nek, mint a> Sztálin Vasmű, ugyanolyan törvény, mint az, amelynek alapján villanyt ka­pott a mi községünk is. — Igazad van — szólt az asszony. — Ha most beadom, nem lesz rá később gondom, hisz' a tyúkok jól tojnak, jut még majd a szabadpiacra is. Még aznap teljesítették az egészévi tojásbeadást. És nyolc­vanasával jutott a- szabadpiacra, de még a berceli termelőcsoport részére is. • A Vamyard pártszervezet leg­fontosabb feladata, hogy harcos helytállásra, példamutatásra ne­veljék a kommunistákat, dolgozó parasztokat. Ne engedjék meg, hogy az állami, állampolgári fe­gyelem megsértésével bárki is lazítsa a munkás-paraszt szö­vetséget. Széleskörű, politikai felvilágosító munkával segítsék a begyűjtés tervének teljesíté­sét, neveljék hazafiságra, köte­lességteljesítésre a dolgozó pa­rasztok tömegeit. Hirdessék har­cosan, hogy az a jó hazafi, aki kötelességének pél dás teljesíté­sével járul hozzá ötéves tervünk nagy alkotásainak létrehozásá­hoz, egész dolgozó népünk élet», színvonalának szakadatlan eme; léséhez. L.—L T Soha nem tapasztaltam ilyen lelkes munkát Szemünkben Rákosi elvtárs vasárnapi be­szédét üzemünkben is tömegesen hallgattuk. Az ő buzdító szavai — amelyben elsők között foglal­kozott velünk, a villamosenergia termelőivel — nem voltak hiába­valók. Beszéde óta az egész üze­münkben — köztük az én brigá­domban is — egyre fokozódik a versenyszellem és napról napra, óráról órára születnek újabb, ki- magaslóbb eredmények. Már évtizedek óta dolgozom a Salgótarjáni Erőműben, de még ilyen lelkes munkára és ered­ményre nem emlékszem, minit amilyet brigádom­mal az V. számú gépegység megjavításán — Rákosi elvtárs beszéde után — végeztünk. Ezen a munkálaton 150 százalékot ér­tünk el. Dolgozótársaim örültek, arcuk a boldogságtól sugárzott. Minden dolgozó egy célért küzd: bebizonyítani Rákosi elvtársnak, dolgozó népünk első képviselő- jelöltjének, hogy méltóak va­gyunk a bizalomra és kitünte­tésre. Mahalek Ferenc turbinaszerelő, brigádvezető. A nőgrádkövesdi kőbánya dolgozói újabb harcba indultak ’ Rákosi elvtárs beszéde óta A Nőgrádkövesdi Kőbánya Vállalat Szanda üzemegység dolgozói örömmel fogadták Rákosi elvtárs május 10-én, a választási nagygyűlésen mon­dott beszédét. Tudjuk, hogy a nagy tervberuházásofcbci jelen­tős részt kapott a mi üzemünk, a nőgrádkövesdi kőbánya is, amely 18 millió forintos beruhá­zással épült fel. Ezt mérlegelve, dolgozóink felajánlásuk megté­telével fejezték ki hálájukat, ál­dozatkészségüket Rákosi elvtárs iránt. Kusnyár János, a DISZ- brigád vezetője, munkatársai ne­vében megfogadta, hogy a 150 százalékos teljesítményüket még 5 százalékkal fokozzák, brigádjával együtt még szilár­dabban harcol, hogy a válasz­tási békeverseny sikerét, győzel­mét elősegítsék. AGCCS FERENC Szanda­Határidő előtt 17 nappal elvégezték a kisterenyei meddőkötélpálya földmunkálatait A Nógrádi Szénszátlító és Szolgáltató Vállalat dolgozói a választási békeversenyben többi között arra tettek foga­dalmat, hogy az újonnan megépítendő 1100 méter hosz- szú kltherenyei meddőkötél- pálya földmunkátatait a ter­vezett június í-i határidő he­lyett május 17-re, a választá­sok napjára befejezik. Juhász József kommunista brigád- vezető 25 tagú brigádjával együtt becsületbeli ügynek tartotta a vállalt kötelezettsé­gek végrehajtását. Kemény, lelkes munka indult meg több, mint 2800 köbméter föld megmozgatásáért és a lelkes brigádverseny meghozta a. gyümölcsét. Vállalásukat túl­teljesítve, május 13-án reggel büszkén jelentették, hogy fo­gadalmuknak eleget tettek és az 1100 méteres új meddő kö­tél y pálya földmunkálatait be- fejezték. A kötélpálya megépítésénél a 25 tagú brigád átlagosan 165 százalékkal dolgozott, hogy annak határidő előtt való el­készítésével elősegítsék a Kis­terenyei Szénbányák legna. gyobb problémájának, az ürescsille hiányának meg­szüntetését. A meddőszállítást ezelőtt 300 csillével bonyolították le. Most az új kötélpálya üzembe­helyezésével a csillék átlagos ötórás forgási sebességét egy órára csökkentik. De nemcsak a csillék forgási sebességét növelik meg a kötélpálya üzembehelyezésével. A szállí­tást eddig 33 dolgozó végez­te, de az új meddőkötélpálya beindításával a szállításnál foglalkoztatottak száma 12-re csökken. A szállításnál fel­szabadult 21 dolgozót pedig más munkára, vagy a szénfal mellé tudják majd telepíteni. A béke hadseregének fáradhatatlan harcosa Pak Den Aj Irta: A. Tkacsenko i ak Den Aj a gépkocsiban ült é6 az ablakon át a nyugtala­nító, felhős égboltra tekintett, ahonnan tompa motorzúgás hal­latszott. Hat amerikai lökhajtá- sos vadászgép harci alakzatban húzott el valamerre észak fe'é. Pak Den Aj odaszólt a gépko­csivezetőnek: — Páli, páli.., (gyorsabban; gyorsabban). A gépkocsi a magas dombok között kanyargó keskeny úton száguldott. Kétoldalt itt is, ott is összetört, tönkrement teher­gépkocsik, könnyű harcKocsik, szekerek hevertek. Néhány he­lyen még gyermekek, asszo­nyok, öregek hullái feküdtek. Két-három órája haltak meg ezek az emberek a bombázás kö­vetkeztében. Este volt,- mire Pak Den Aj megérkezett a tábori kórházba, a néphadsereg sebesült harcosai­hoz és tisztjeihez. A katonák barátságosan, nagy szeretettel fogadlak kedves vendégüket. Egymást érték a kérdések: — Mi újság odakint? — Hozott-e levelet a külföldi barátoktól? — Erős bombázást kapott-e tegnap Phenjan? Csakhamar közvetlen baráti beszélgetés alakult ki. Pak Den Aj, aki résztvett az első és má­sodik Béke-Világkongresszuson Is sok demokratikus konferen- *ián* me6élt moszkvai, pekingi, prágai varsói, berlini, budapesti utazásairól. A koreai hazafiakat minden­nél jobban érdekli a béke, a békéért, a háborús gyújtogatok ellen vívott harc témája és fe­szült figyelemmel hallgatták Pák Den Aj tartalmas beszámo'óját. ...Éjszaka borult a dombok­ra, ideje, hogy Pak Den Aj fel­készüljön a visszautazásra. Me­leg búcsút vesz hát a sebesültek­től és Szamszinba utazik, a szomszéd faluba. Ott várják őt a Demokratikus Nőszövetség ak­tívái. És a gépkocsi ismét ott robog a keskeny földúton. A levegőben az előbbi nyugtalanság feszül. Világítórakéták gyuinak ki hol itt — hol ott... A Demokratikus Nőszövetség bizottságának rövid éjszakai gyűlése után Pak Den Aj elin­dult abba a faluba, ahol munka­helye van, a Koreai Demokratikus Nőszövetség Központi Bizottsá­ga. Alig tudott ajtót nyitni, úgy megtöltötték a szobát barátai és munkatársai. Mindnyájan baráti- tag feléje nyújtották kezüket és egy büszkén csengő felkiáltás hallatszott: — gratulálunk, szív­ből gratulálunk, kedves! A JrVz egyszerű, szerény koreai asszony csodálkozó pi'lantás- sal nézte végig barátait s meg­kérdezte: — Milyen kitüntetésről van szó? — Hát még nem tudja? Hi­szen Önt Nemzetközi Sztálin- díjjal tüntették ki... Már tud­ja az egész világ, csak egyedül ön nem hallott róla. örömkönnyek borították el az asszony szemét. Vájjon álmod­hatott volna egy koreai asszony valaha a múltban arról, hogy ér­demeiért ilyen világraszó'ó elis­merést kap? Pak Den Aj meg- hatottan mondta: — Köszönöm, nagyon köszö­nöm a béke minden barátjának... Végtelenül hálás vagyok nekik. Ez a díj, amelyet a világ leg­zseniálisabb embere 70. születés­napjának tiszteletére alapítottak; nagyon, nagyon sokra kötelez engem. A béke és igazság dia­dalának érdekében, az emberek boldogságának érdekében nem sajnálok 6emmi erőfeszítést. Ezért az ügyért, ha kell, az életemet is feláldozom. •k A koreai hazafiak és honleá­nyok jól ismerik Pak Den Ajt, fáradhatatlan honfitársukat. Tudják, milyen szenvedélyesen védelmezi a nemzetközi kon­gresszusokon, konferenciákon a népek békéjének és biztonsá­gának szent eszméjét. Pak Den Aj, mint a népek közti béke és barátság odaadó harcosa, hat évvel ezelőtt, 1947-ben kezdett tevékeny mun­kába. Ekkor utazott Prágába, ahol a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség tanácsa ülés­szakának szónoki emelvényéről lángoló felhívást intézett a világ asszonyaihoz. A következő években Pak Den Aj, a Koreai Demokratikus Nő­szövetség elnöke és az Országos Békebizottság elnöke, tevéke­nyen résztvett Prágában és Pá­rizsban az első Béke-Világ­kongresszus munkájában, részt­vett az ázsiai országok asszo­nyainak pekingi konferenciáján, a Nemzetközi Nőszövetség Ta­nácsa moszkvai ülésszakának és a szövetség végrehajtó bizott­sága helsinki ülésszakának mun­kájában, a Varsóban megrende­zett második Béke-Világkon­gresszus munkájában. Az egész világ hallotte Pak Den Aj, koreai asszonynak a béke védelmében, az imperialista háborús gyújtogatok ellen fel­emelt lángoló szavát. Pak Den Aj minden alkalmat felhasznál arra, hogy á landóan ott legyen a néptömegek között — falvakban, gyárakban és üze­mekben, a néphadsereg és flotta alakulatainál. Az energikus, alkotó elgondo­lásokban gazdag Pak Den Aj a legnagyobb erőfeszítéssel végzi munkáját. A kitűzött cél eléré­sére irányuló rendíthetetlen aka­rata, a világbéke diadalának je­gyében végzett munkája lelke­sítő példa lett a koreai honleá- n"OK, a világ minden asszonya számára. Még szebb, egyre emberibb jövőnk munkáiéit választjuk meg A négy évvel ezelőtt választott országgyűlési képviselők man­dátuma lejárt. Tisztelettel, hálá­val nézünk törvényeire és alko­tásaira. Minél többször olvasom el a függetlenségi népfront vá­lasztási felhívását, annál inkább látom lelki szemeim előtt a ha­talmas alkotásokat, a beváltott ígéretek megvalósítását. Minél többször olvasom el ezt a törté­nelmi jelentőségű felhívási, an­nál élesebben rajzolódik ki előt­tem a gigantikus jövő perspek­tívája. Régen a jelöltek ígértek, de nem teljesítettek. Most nem ígérnek, hanem rámutatnak az eddig végzett munkára, s meg­szabják a következő évek ter­veit: a népért, az országért. Az eddig végzett munka alapja az eljövendő tervek végrehajtása. Dolgozó népünk olyanokat jelölt képviselőnek, akik már eddig is, méltónak bizonyultak végzett munkájukkal a nép bizalmára. A képviselőjelöltek között lát­juk a dolgozók minden rétegé­nek képviselőjét, a fizikai mun. kástól kezdve az értelmiség ki­válóságait, a művészt, az orvosi, pedagógust, írót, bányászt, ál- tatápolót, a békéért kiáltó katolikus és protestáns papokat. Mindazokat tehát, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek a dolgozó nép bizalmára. A választás során hagyjuk jóvá az eddigi ország- gyűlés munkáját, bizalommal üdvözöljük, köszöntjük az mat. Mi, a váci egyházmegye pap­jai, híveinkkel együtt öntudattat és biztonságérzéssel vonulunk az urnák elé megválasz­tani még szebb, egyre emberibb jövőnk munkáiéit: az ország­gyűlési képviselőket. Ország­házunk gótikus tornyai bárhol ötlenek szemünkbe, megdobban szivünk arra a tudatra, hogy ott tanácskoznak népünk legjobb­jai. Legyen üdvözölve magyar népünk új, alkotó országgyű­lése. Dr. CSÖMOZ GÁSPÁR váci h. püspöki elnök Most szavazok először Egy nap választ el bennünket attól, hogy a magyar dol­gozó nép szabadon választhat. Most, amikor a harmadik szavazás­hoz érünk, már én is elértem azt a kort, hogy szavaz­hatok. Életem leg­szebb napja lesz ez, amikor szavaza­tomon keresztül is hitet tehetek eddig elért eredményeink mellett. Egy pár szóval szeretném elmon­dani, hogy milyen volt az én sorsom és hogyan jutottam el idáig. Szegény parasztszülők gyer­meke vagyok. Szü­leim ma már a dej- tári József Attila tszcs-ben dolgoz­nak. 1949-ig én is velük dolgoztam. Ekkor mint EPOSZ- fiatait, jó munká­mon keresztül ki­emelt a párt és há­rom éve a megyei tanácsnál végzem munkámat. Mun­kám közben egy percre sem felej­tem el azt, mivet tartozom a pártnak és Rákosi elvtárs­nak, hogy ezt a le­hetőséget számom­ra és rajtam kívül többezer fiatal szá­mára biztosította. A múltban szinte elképzelhetetlen volt, hogy szegény ember gyermeke bekerüljön közigaz­gatási szervbe dol­gozni. Ma azonban máskép van. Az ipar fejlődése mellett mezőgazda­ságunk is nagy fej­lődésen megy át. így állami gazda­ságaink, fsz-eink mindig nagyobb és nagyobb teret hó­dítanak meg. Ezek­re az eredményekre szavazok én is ak­kor, amikor május 17-én megállók a a szavazóurna előtt és szavazatomat a függetlenségi nép­frontra adom. Lajkó Mária megyei tanács dolgozója. Rákosi elv társ beszéde újabb munkahőstettekre serkent Vasárnap este, családommal együtt, a rádió körül ültünk és hallgattuk Rákosi elvtársat, aki úgy szólt hozzánk, mintha édes­apánk volna. Ahogy Rákosi elv­társ beszédét hallgattam, utána elgondolkoztam ég én úgy ér­zem, hogy még többet kell ten­nem, mint amennyit eddig tet­tem, ha valóban méltó akarok lenni arra a kitüntetésre, ame­lyet a munkásosztály nagy ün­nepén, máius 1-én, kaptam kor­mányunktól: az „érdemes ko­hász" kitüntető címre. Rákosi elvtárs beszéde közben eszembe jutott a múltam: az egykori javágó, a nincstelen cse­léd. Most a szocializmus építő­jévé váltam 1948 óta lankadat­lan szorgalommal dolgozom a Vízválasztói Vasötvözetgyárban. Brigád-sztahanovista lettem. Több mint 30 embert tanítottam be. Munkamódszeremet átadva, egy célért küzdők: a termelés fokozásáért. Rákosi elvtárs beszédében foglalkozott a kohászati üze­mekkel, s ez újabb lendületet adott munkámhoz. Az eddiginél nagyobb áldozatkészséggel küz­dők azért, hogy üzemem minden esetben 100 százalék felett tel­jesítse a tervét. Büszke vagyok arra, hogy a választási békever­senyben gyárunk minden nap túlteljesítette a tervét. Holnap bátran állok a szava, zőurna elé, mert tudom, hogy eddigi eredményeimmel a béke- tábort erősítettem és segítettem, diadalra vinni a népfront zász­laját. GAIDAR LAJOS Zagyvarónái Vasötvözetgyár. 240.000 FORINT JUTALOM A SOKGYERMEKES ANYÁKNAK A sokgyermekes anyát népi demokráciánkban meg­becsülés és szeretet övezi. E megbecsülést és szeretetet fe­jezik ki azok a törvények, ame­lyeket a felszabadulás óta alkot­tunk a sokgyermekes édesanyák védelmére. Ezek a törvények olyan magasfokú gondoskodás­sal övezik az édesanyákat, ame­lyek 1945 előtt ismeretlenek vol­tak hazánkban. Az MNDSZ kezdeményezésére 1951-ben az országgyűlés tör­vényt alkotott a sokgyermekes anyák kitüntetéséről és pénzju- talmazásáról. E törvény alapján megyénkben 1313 sokgyermekes anya kapta meg a Magyar Nép- köztársaság Anyasági érdem­rendjét és érdemérmét. Nálunk minden anya világosan láthatja, hogy nem lenézett, megvetett tagja társadalmunknak, mint amilyen volt az úri világ egyke divatában. A mi törvényünk, amelyet az országgyűlésben asszonytársaink kezdeményeztek, módot adnak arra, hogy minden hét, vagy en­nél többgyermekes anyának, aki­nek a legkisebb gyermeke 1951 március 8-a után született, ma­gas pénzjutalmat adhassunk. A megyei tanács végrehajtó bizott. sága az MNDSZ és a szociál­politikai állandó bizottság ja­vaslata alapján ez ideig 240.Ó00 forint pénzjutalmat, osztott ki a sokgyermekes anyáknak. Min­den sokgyermekes anya a 400 forintos kelengyejutalmon kívül magas pénzjutalomban részesül. Csak 1953 áprilisában 17 édes­anya, 21.400 forintot kapott a tanácstól. Faragó Istvánné zagyvapálfalvi dolgozó asszony például a kitüntetésen kívül 2600 forint jutalmat kapott a dolgozó nép államától. Ebben a hónapban csupán Pásztó köz­ségben 6 édesanya részesült 1000—1000 forintos pénzjuta­lomban. Ehhez kel! még számolnunk a magas családi pótlékot, akkor világossá válik előttünk, hogy minálunk nem írott malaszt az anya, a gyermekek védelme és szeretete. Szoó Béláné, a szociálpolitikai állandó bizottság tagja Krizsanyik Jánosné, a szociálpolitikai állandó bizottság elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom