Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)
1953-05-13 / 38. szám
1953 május 13. SZABAD nSgrÍCd 3 A népfront választási programínjának megvalósítására hívjuk harcba Nógrád megye minden becsületes dolgozóját Kristóf István elvtárs beszéde a salgótarjáni választási nagygyűlésen Május 10-én reggel Salgótarján és a környező községek dolgozói ünneplő rókában, csoportokba verődve gyülekeztek és virágokkal, különböző ajándékokkal indultak a megye székhelyére Salgótarjánba, hogy ott meghallgassák Kristóf István elvtárs, Nógrád megye listavezetőjének választási beszédét. Mindenkit érdekelt Kristóf elvtárs beszéde, mindenki kiváncsi volt a szocialista haza, Nógrád megye és Salgótarján ragyogó jövőjének távlataira. Délelőtt 9 óra után a vonatok és autóbuszok már a vidéki dolgozók ezreit szállították be Salgótarjánba. A tömegek zárt sorokban megkezdték a fölvonulást a város főterén felállított hatalmas díszemelvényhez. Amikor a széncsaták hősei megérkeztek a Petőfi-térre, már mintegy 10 ezer ember szorongott a hatalmas díszemelvény előtt. Velük egy- időben érkeztek az Acélárugyár dolgozói, akik szintén kiváló eredményekkel köszöntötték a nagygyűlést. A hatalmas emberáradat azonban egy pillanatra sem szünetelt. Jöttek a Tűzhelygyár dolgozóinak lelkes tömegei is, akiknek ajkáról Nagy Kálmán elvtárs,, Nógrád megye pártbizottságának titkára, képviselőjelölt megnyitó szavai után Kristóf István elv- társ a többi között ezeket mondotta: — A mi választásunkon egy felszabadult, büszke, öntudatos nép nyilatkoztatja ki szabadon véleményét a haza és az egész nép boldogulását jelentő nagy kérdésekben. A választási harc nálunk nem egymással vetélkedő pártok licitálása, mint a tőkés országokban, mint ahogy ez a felszabadulás előtt Magyar* országon is volt. — Egyes nyugati körök még ma is arról fecsegnek — mondotta —, hogy milyen jó is volt régen Magyarországon és hogy a jelenlegi választásaink nem elég demokratikusak. Ezeknek <az uraknak, úgy látszik, akkor volna demokratikus a mi választásunk, ha a gróf úr, ai földbirtokos vagy a bányabáró lenne a jelölt. — Hiába minden erőlködés, ezt többé soha nem fogjuk megengedni. Ami pedig a demokráciát illeti, szeretném mindjárt hozzá tenni, hogy ma közel háromszor annyi választópolgárnak van szavazati joga, mint a fel- szabadulás előtt, szemben Angliával, ahol háromszor annyi szavazat szükséges egy munkáskerületben, mint pl. a belvárosban egy képviselő megvál asztásához. Beszéde további során Kristóf István elvtárs rámutatott arra, hogy ma Magyarországon a nép maga jelölte ki képviselőit, azokat, akik az építőimunkával legjobban kitűntek, akik hazánk fel- emelkedéséért végzett munkájukkal eddig a legtöbb érdemet szerezték. — Ma nem Sztranyavszki Sándor vagy gróf Mocsári Ödön földbirtokosok, hanem Hajdú lózsef bányász, Kusnyér Zoltán főmérnök, Bódi Jánosné földműves képviselik Nógrád megye dolgozó népét. A magyar nép — folytatta beszédét — úrrá lett saját hazájában és teljes szívvel, minden erejével támogatja felszabadítójának és támaszának, a Szovjetuniónak a béke megerősítésére irányuló erőfeszítéseit és kezdeményezéseit. Kristóf István elvtárs ezután beszámolt arról, hogy a legutóbbi választások óta mi minden valósult meg a népfront akkori programmj ábó! és milyen eredmények alapján kéri a függetlenségi népfront a dolgozó nép bizalmát ezeken a mostani választásokon. Ismertette azokat az eredményeket, amelyek jellemzőek Nógrád megye fejlődésére. Megemlítette, hogy Salgótarjánban az Acélárugyár 27 millió forintos beruházást kapott. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban 10 millió forintos beruházással új öntőcsarnokot készítettek. — .De nemcsak a> termelés terén, hanem a szociális helyzet megjavítása terén is ugyanilyen előrehaladást érünk el — mondotta. — Például a salgótarjáni kórház 28 millió forintos beruházással épül át, korszerű rendelőintézettel fog rendel- Icezn i. Lakásépítésre közel 7 millió forintot. a salgótarjáni^ kul- túrházra 7 millió forintot, útépítésre 8 milliót, a szállítás megjavítására 11 miliő forintot ruházunk be Nógrád megyében. (Taps, éljenzés.) egy emberként szállt a dal: „Ne bántsd e hont".. A zászlóerdők fölött hatalmas táblákra a választási békeversenyben elért kiváló eredményeiket írták fel. Ugyanígy a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói ;s harcos feliratot készítettek, amellyel hírül adták a nagygyűlés sokezres tömegének a termelés frontján elért nagyszerű eredményeiket. A karancsaljaiak élén gyönyörű háziszőttes, hímzéses ruhában fiatal leánykoszorú haladt, boldog mosollyal arcukon. Ezek most élvezik először az alkotmány biztosította jogot: életük első szavazására készülnek. De itt vannak már a bocsárlapujtőiek is, akik szintén nótaszóval sorakoznak az ipari munkások mellé. Már teljesen megtelt a Petőfi-tér, amikor a lelkes dolgozók moraját túlharsogva megszólalt a hangszóró: „Üdvözöljük Kristóf István elvtársat, megyénk listavezetőjét!" Magasba emelkedtek a zászlók, az üdvözlő szavakat és a választási békeverseny győzelmeit hirdető táblák. A díszemelvény körül álló több mint 20 ezres tömegből szinte egyszerre tört ki a lelkes kiáltás: Hurrá! Hurrá! Salgótarjánban, a Petőfi-téren több mint húszezer ember gyűlt össze május 10-én, hogy meghallgassa Kristóf István elvtárs, megyénk listavezetőjének választási beszédét. — Kormányzatunk minden erőfeszítése arra irányul — folytatta beszédét — hogy bányáink gépesítését gyors ütemben fejlessze. Ezt tapasztalhatják Nógrád megye bányászai is, mert ebben az évben 14 rázócsúszdát, négy rakodó gépet, ötven villamos szénfúrógéppt és több ka- parószaiagot kaptak. (Viharos taps ) Elmondotta, hogy a Salgótarjáni Üveggyárban még ebben az 'évben olyan gépet helyeznek üzemibe, amely naponta annyi sörösüveget gyárt, amelyet 172 dolgozó erejének legteljesebb megfeszítésével tudna előállítani. Beszélt a mezőgazdaság fejlődéséről és megállapította, hogy Nógrád megyében 1930- ban ossz sen hét vontatócséplőgép dolgozott, míg 1952- ben ezek száma 300-ra emelkedett. — Nógrád megye dolgozó parasztjai nagyon jól emlékezhetnek a szilárdyakra, majlá- thokra, akik a megye rettegett urai voltak, s évtizedekig sanyargatták a dolgozó parasztságot. A felszabadulás nagy tényének és pártunk következetes politikája eredményeként Nógrád megye dolgozó parasztsága is örökre megszabadult a népnyúzó bárók és földbirtokosok igájától és- a felemelkedés útjára lépett. Szociális előirehaladájsról szólva megállapította, hogy a' felszabadulás előtt a salgótarjáni kórházban minden 370 lakosra jutott egy kórházi ágy. Ma minden 180 lakosra jut. 1952-ben a munkások és alkalmazottak több mint 10 százaléka üdült az ország legszebb üdülőhelyein. ’ A tudomány és kultúra fejlődését ismertető adatok _ után Kristóf elvtárs megállapította^ hogy elért eredményeinket munkásosztályunknak és dolgoeiv;ok. | gozó parasztságunk hősies munkájának köszönhetjük. Nógrád megyében és Salgótarjánban is sok olyan dolgozó van. mint Buda Antal, az Acélárugyár sztahanovistája, aki 180 százalék felett teljesíti tervé1 vagy olyanok, mint Varga, Miskolci és Nyerges lános elv- társak, akik rendszerint 150- 180 százalék felett termelnek. Beszéde további részében! Kristóf elvtárs méltatta a vá-j lasztási békeverseny eddigi eredményeit, majd megállapítoi- ta, hogy i a dolgozók a termelés frontján is bebizonyítják, hogy teljes szívvel kívánják a népfront programmj áriak megvalósul áslát. Küllőn kiemelte a hősiesen küzdő bányászokat, akik a tervelőirányzatukat magasan túlszárnyalva készülnek a választásokra. — Most — mondotta — a választás előtt egy héttel a gyárakban. bányákban és a mező- gazdaságban a dolgozók legjobbjai kimagasló termelési eredményekkel válaszolnak a népfront felhívására. A május 17-i vasárnapot ezzel akarják hazánk történelme közé emelni. A Magyar Függetlenségi Népfront programmjai béke, munka, jólét, felemelkedés! Ennek a programúinak jóváhagyására kérjük dolgozóink szavazatát, s ennek a programúinak megvalósítására hívjuk harcba egész dolgozó népünket, dolgozó népünkkel együtt bjógrád megye minden becsületes dolgozóját — fejezte be beszédét Kristóf elvtárs. A választási nagygyűlés részvevői viharos tapssal, és éljenzéssel fogadták Kristóf elvtárs beszédét, éltették a pártot és népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat. Ezután Nagy Kálmán elvtárs mondott záróbeszédet, végül az Internacionálé hangjaival ért véget a salgótarjáni választási nagygyűlés. \ karancssáyi pedagógusuk a választás sikeréért A választásra készülünk, egész dolgozó népünkkel együtt mi, ;velök is. A párt és Rákosi elvtárs vezette Magyar Függehen- igi Népfront zászlaja alá sorakozunk fel, hogy hitet tegyünk >ldog hazánk építése, a béke megvédése mellett. Hogy eredményeink még jobban láthatók legyenek, ^ készítet- ink egy nagy terepasztalt. Ezen látható az egész község és kör- yéke. Rajta van minden ház és 33 házon kis zászlócska jelzi, >gy ezek a felszabadulás után épültek. Munkánknak ez még csak az egyik termete. Az iskolán belül harcolunk a választás sikeréért. Nagy gondot fordítunk arra, 3gy a tanításban is tükröződjék a választásra való készülődés. A múlok bevonásával faliújságokat készítünk és ezen ilyen cikkek Jennek meg: „Édesapám élete a múltban és most” — „Mit kap- ínk mi a felszabadulás után”. Valamennyien tudjuk, hogy az iskolai munkánkban a legerte- esebb másfél hónap van még hátra. Ezért igyekszünk minden ércét kihasználni és a leghasznosabban gyümölcsöztetni Nagy Géza iskolaigazgató MEGYÉNK DOLGOZÓINAK JELÖLTJEI Nagy Kálmán elvtárs az MDP Nógrádmegyei Bizottságának titkára, a függetlenségi népfront megyei elnöke. Nagy Kálmán elvtárs Szabolcs megyében született 1923- ban. Napszámos, földművescsalád gyermeke. Már fiatal korában kényszerítette a múlt helyzete arra, hogy dolgozni menjen. Megtanulta a kovácsmesterséget, s amikor segéd lett, Budapestre került dolgozni. 1942-ben a MÁ VÁG budapesti üzemében dolgozott, mint kazánkovács. A felszabadulás után a párt hívó szavára azonnal résztvett az üzem újjáépítésé- ben. A párt katonájaként állandó felvilágosító munkával dolgozott a munkásosztátu felemelkedéséért. A párt iránti szeretete, odaadó munkája és áldozatkészsége átsegítette azon a harcon, amit a reakcióval, az osztály- ellenséggel kellett megvívni. Harcos magatartásáért a párt megbízta a Magyar Ruggyanta- árugyár üzemi pártbizottsága titkári teendőinek ellátásával. Nagy elvtárs együtt fejlődött a párttal, mindenütt megállta a helyét, ahová a párt állította. Mint a megyei pártbizottság titkára, fáradságot nem ismerve dolgozik a párt, Rákosi elvtárs útmutatása alapján, a párt határozatainak végrehajtásáért. Nagy elvtárs munkájának komoly része van abban, hogy megyénk az utóbbi években mind a termelés, mind a szocialista kultúra terén igen sokat fejlődött. Jó munkája elismeréséül első- ízben a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüstfokozatával, 1949-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával, majd ez év április 4-én munkaérdemrenddel tüntették ki. Kusnyér Zoltán a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki igazgatója. Kusnyér Zoltán 1902-ben született Nagybányán. Apja aknász, majd műszaki rajzoló. Mint ta- nulnivágyó fiatal beiratkozott a soproni Műszaki Egyetemre. Az ötgyermekes családtól nem sok támogatást kapott, kénytelen volt különböző alkalmi munkákat vállalni, hogy megélhetését, továbbtanulását biztosítani tudja. A Horthy-fasizmus idején, mint az országban többezér értelmiségi dolgozó, ő sem kaphatott képzettségének megfelelő munkát. Hét évig mint Írnok és tanársegéd dolgozott a főiskolán. Később kisebb üzemek vezetésével bízták meg. A felszabadul ás után a szabolcsi bányakörzetet vezette, 1947- ben a MESZHART műszaki igazgatója lett. A párt nagy figyelmet fordított az értelmiségi dolgozókra, különösen azokra, akik odaadó munkájukkal azonnal megkezdték az ország újjáépítését, a bányák rendBehozását. Kusnyér elvtérs ennek a harcnak az élvonalában haladt. 1946- ban, látva, hogy az értelmiségi dolgozók ügyét a kommunista párt képviseli a legméltóbban, tagja lett a pártnak 1947- ben az elsők között harco t a rhunkaverseny fellendítéséért. 1952-ben a Nógrádi Szénbányá szati Tröszt műszaki igazgatója lett és kiváló szakmai tudását igyekszik felhasználni a terv teljesítése érdekében. Jó munkája elismeréséül 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát, 1952-ben ,pedig a munkaérdemrend ezüstfoko- zaitát kapta meg. Hajdú József elvtárs az MDP Nógrádmegyei Bizottságának máisodtitkára. a megyei népfrontbizottság elnökhelyettese. Hajdú elvtárs 1920-ban született Dorogházán. Apja a múlt rendszerben gazdasági cseléd voít. Mint ifjúmunkás először a Salgótarjáni Üveggyárban, majd a bányában dolgozott. A felszabadulás után mindjárt belépett a kommunista pártba és a párt felhívására a bányába ment dolgozni, hogy a széncsatában való részvételével segíts? rombadőlt országunk helyreállítását. Már 1945-ben mint alapszervezeti titkár tevékenyen résztvett a pártmunkában. A párt Hajdú elvtársait a termelésben és a pártmunkában végzett jó munkájáért a rétsági járási pártbizottság titkári teendőinek ellátásává'! bízta meg. Fáradságot nem ismerve dolgozott akkor még nehéz körülmények között a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Sokszor esőben, sárban járta a községeket. hogv a falusi pártszervezeteket segítse, az eivtársakat tanítsa, nevelje. Itt végzett jó munkájáért a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztály- vezetője lett. Itt is tovább dolgozott parasztságunk, megyénk valamennyi dolgozójának fel- emelkedéséért. Majd elkerült a Szovjetunióba a parasztküldőtt- ségge! és az itt szerzett tapasztalatok széles körben való ismertetésével dolgozott azon, hogy a nagyüzemi gazdálkodás terjesztésével, a terméshozam emelésével segítsük drága hazánk erősítését, békénk védelmét. Dolgozó népünk parlamentjében méltóan fogja képviselni megyénk dolgozóit, harco! békénk védelméért, hazánk felvirágoztatásáért. Békés, boldog jóvónkért szó rázok a népirontni! a szállásunk egy juhakotban^^ gyermekem Vatl. az egyik Most a választások előtt az emr bér visszagondol múltbeli életére és ha az egész életét végiggondolja, akkor látja igazán, mennyi nyomorúságot is élt meg a múltban, En 1905-ben születtem Dorogházán. Mindig nagyon szegények voltunk. Édesapám 45 évig szolgált báró Sotymosinál. Amit keresett, még a kenyérre sem vott elég kilen- cedmagára, mert heten voltunk testvérek. Emlékszem, egyszer, mikor már nagyon éhezett a család, édesapám azzal a kéréssel fordult a „méltóságas báró úrhoz”, hogy legyen szíves egy véka búzát előre kiadni, mert éhen vesz a család. A báró gorombán ezzel utasította el: „Takarodj a munkhelyedre, az élelmet a pálinkásboltba hordjátok, aztán siránkoztok, hogy nincs...” Azt mindenki tudja, hogy mennyi volt egy cselédkom- menció, hogy igazán nem volt mit elhordani, de nem volt egyetlen cselédembernek sem. En már 11 éves koromban kondás voltam egy erdésznél a Mátrában. Onnan egy év mutva a Korín-telepre mentem, „bara- kos" munkás lettem, majd a magybátonyi osztályozom kerültem, mikor onnan is elküldték, Somogy megyébe mentem summádnak. Hogy ez mit jelentett? Elég, ha elmondom, hogy 'volt, melynek egyik végében a juhok, a másik végében mi aludtunk. Reggel a napnak még híre-hamva sem volt, mikor a segédtiszt már bottal költöge- tett minket. Mikor a hat hónap letelt, hazajöttem, a nagybátonyi szénbányába kerültem. Alig öt hónapig dolgoztam és megint leszámoltak. Olyan helyzet volt a fel- szabadulás előtt, hogy hat hónapig is voltam munka nélkül. A bányairoda ajtajára ki volt írva: „Felvétel nincs”. Amikor már egyáltalán 1 nem voll mit enni, a báró intézőjéhez mentem munkáért. Az adott is 60 filléres napszámot. El lehet képzelni, hogy mit jelentett ez ötödmagamnak, mert akkor már nős voltam, három gyermekem volt. Amikor kértem, hogy legalább 80 fillérre emelje a napszámot, azzal utasított el, hogy menjek a bányába dolgozni, ha kevés a 60 fillér. Tudta, hogy a bányánál nines felvétel, az éhe'ző emberek ki vannak nekik szolgáltatva. így ment ez a fel- szabadulásig, de azután megváltozott a mi életünk is. 1950-ig a bányában dolgoztam, de a múltbeli sok éhezés, nyomorúság tönkretette az egész ségemet, nem bírtam tovább a bányát. A kisterenyei állami gazdaságba mentem dolgozni, ott vagyok azóta is. már sokkal szebb, össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor mi házasodtunk össze. A másik gyermekem itt az állami gazdaságban adminisztrátor. A két fiam még iskolába jár. öröm őket nevelni, mert tudom, hogy nem tőkések, földesurak szolgáinak, hanem a szabad magyar hazának nevelem őket. En az állami gazdaságban háromévi jó munkám után kiérdemeltem kéthetes üdülést Ba- latonfüreden. Sok lenne elmondani, milyen boldogság volt ez számomra. Olt tölthettem két felejthetetlen hetet, ahol azelőtt azok nyaraltak, akik a mi munkánkból henyéltek, akik csak 60 fillér napszámot fizettek, akik kiírták az irodaajtóra, hogy felvétel nincs. Magyarország minden tájáról összejöttek ott a dolgozók, egy kis család voltunk a nagy családon belül. Szebbnél-szebb helyekre kirándultunk vonaton és hajón, A környéken lakó elvtársak mesélték, hogy a múltban még a villák közelébe se mehettek. En ott megfogadtam, hogy ha hazajövök, még az eddiginél is sokkal jobban fogok dolgozni és május 17-én a mi szép hazánkért, boldog jövőnkért, az ötéves terv sikeres megvalósításáért szavazok többi dolgozótársammal együtt a népfrontra. Szűcs László Dorogháza.
