Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-04 / 27. szám

színin x'ócnSn 1953 április 4. P\KT ES PARTEPITES Hogyan hasznosítsák a dejtári népnevelők a politikai iskolán tanultakat Isméi választásra készülnek hazánk dolgozói. Megválasztják saját soraikból azokat a dol­gozó néphez hű, becsületes dol­gozókat, akik őket képviselik majd az országgyűlésben. Most még fokozottabban, mint eddig, minden ílülgozohoz el ke!! jutni a párt szavának Az eddiginél sokkal nagyobb feladatok várnak tehát népneve­lőinkre. Meg kell javítani a dol­gozók között végzett felvilágo­sító munkájukat. A politikai is­kola sikerétől függ az egész népnevelőmunka megjavulása, egész választási agitáció sikere. A politikai iskolákon konkrét helyi érvekkel kel! ellátni »nép­nevelőket, meg kell tanítani őket arra. hogyan használják fel agitációs munkájuk során ezeket az érveket. Dejtár községben eddig csak körülbelül 25 népnevelő volt. Nem tartották meg rendszere­sen a népnevelőértekezletet, csak nagyobb kampányfeladatoknál vették igénybe a népnevelők se­gítségét Nem volt meg a nép­nevelők beosztása sem, csak úgy, ötletszerűen mentek el egy- egy házhoz, így nem alakulha­tott ki bensőségesebb kapcsolat a népnevelők és a dolgozók kö­zött. Két hete új népnevelőkkel egé­szítették ki a gárdát, bevonták őket ai politikai oktatásba és az első politikai iskola egész tnun- kaértekezletszerű volt. A nép­nevelők nagyon örültek, ami­kor megkapták a beosztást, meg­tudták. hogy ezentúl a pártszer­vezet sokkal komolyabb segít­séget fog adni ahhoz, hogy meg­tanulhassák, milyen a jó nép­nevelőmunka. A politikai iskolán arról beszélgettek, hogy mit adott népi demokráciánk a dol­gozóknak, de nemcsak orszá­gos viszonylatban, hanem Dej­tár község dolgozóinak is. Ezután a politikai iskola után a népnevelők nagy lelkesedéssel fogtak hozzá felvilágosító munká­jukhoz. Minden alkalmat fel­használtak arra, hogy elbe­szélgessenek dolgozótársaik­kal, különösen azokkal, akik vagy a tavaszi munkánál, vagy a begyűjtés terén ké- sedelmeskednek. Fölkerestük azokat a családo­kat, akikhez ezentúl rendszere­sen el fognak járni, mint nép­nevelők. A pártszervezet egy hét alatt meggyőződhetett róla, mi­lyen sokat mulasztottak eddig a népnewelőmunka elhanyagolá­sával, milyen hatalmas jelentő­sége van a dolgozók közt vég­zett felvilágosító munkának. Ha összességében nézzük meg ezt az eredményt, akkor is ki­tűnik, hogy komoly munkát vé­geztek a népnevelők. A község 23-ig a szántási tervét csak 60 százalékra teljesítette. A dol­gozó parasztok késedelmesked- tek ezzel a munkával, a tanács felszólításaira azt mondták, hogy ők csak áprilisban szoktak ül­tetni, így az ültetés alá szánt földeket egyáltalán nem is szán­tották. A népnevelők felvilágosító munkájának az lett az ered­ménye, hogv egy hét alatt 300 hold földet szántottak fel a dolgozó parasztok. Nagy lendülettel fogtak hozzá az ültetéshez is. Néni kisebb az eredmény a begyűjtés terén sem. Nagyon le volt maradva a község a tojásbegyüjtés terén. A lemara­dás még jelenleg is nagy, mind­össze 52 százalékra teljesítették negyedévi tervüket. De ennek az 52 százaléknak is a 60 száza­lékát 23-tól, a népnevelőmunka megjavítása óta gyűjtötték be. Tehát többet gyűjtöttek be egy hét alatt, mint január 1-től március 23-ig. Ez világosan megmutatja a párt és a tanács vezetőinek a jó népnevelőmunka előnyét. Ez a népnevelőmunkának olyan eredménye, ami máris kézzelfoghatóan megmutatko­zott. Van azonban olyan ered­mény, amit egyelőre még nem lehet így kimutatni, de nagyon fontos. Mégpedig az, hogy már­is több népnevelő elérte, hogy a dolgotok örültek a látogatásnak és megkérték, keresse fel máskor is. A népnevelőkhöz bizalommal fordultak a dolgozók különböző problémájukkal. Igv Lakner elv­társnőt Kónya Sándoréknál, Mi- tuk Kálmánéknál is- szívesen fogadták, Oravecz Ferencnének pedig megígérte, hogy elintézi a tanácsnál egy régen húzódó problémáját. Ha pedig megígér­te Lakner elvtársnő, bizonyára állia is a szavát. Nagy Jánosné elvtársnő töb­bek között Varga Károlynéval beszélgetett arról, mit is kö­szönhet népünk a felszabadu­lásnak, népi demokráciánknak, neki mit változott az élete. Varga Kárólyné minden kérdé­sére választ tudott adni. Nem sorolt föl minden adatot a köz­ség fejlődéséről, de igen helyesen megtalálta azt az énét a beszélgetés során, amellyel asszonytársát a legjobban meg tudta győzni. „Mindennel meg volnánk elé­gedve — mondta Vargáné — csak az a baj, hogy én nem tu­dok dolgozni a tszcs-ben a kis­gyerektől. Látod — mondta Nagy elvtársnő — éppen az ilyen asszonyok munkájának a megkönnyí­tésére létesítette kormá­nyunk a napköz'otthonokat. Most már a mi községünk­ben is van, egész nyugod­tan ott hagyhatod a gyere­ket, éppen olyan gondját viselik, mintha veled volna egész nap. Balga Jánosné népnevelőmun­kája során arról beszélt dol­gozótársaival, hogyan gondos­kodik ma pártunk az ország kü­lönböző üzemeiben dolgozó munkásokról. Kevés család van Dejtáron, ahol ne lenne ilyen munkás. Ezek mind örömmel számolnak be otthon arról, hogy milyen szép, egészséges szállo­dákban laknak, jó az ellátásuk. ,De ha minden dolgozó paraszt csak úgy teljesítené a kötelessé­gét, mint Te — mondta Balga elvtársnő a késedelmeskedöknek — akkor bizony nem tudná a népi demokráciánk mindezt meg­valósítani. A pártszervezetnek most az a feladata, hogy tovább fejlessze a népnevelőknek ezt a lelkese­dését. A második politikai isko­lán már jóval kevesebb népne­velő vesz részt, mint az elsőn, de még az ottlevőknek sem je­lentett olyan értéket ez a po­litikai iskola, mint az első, mi­vel a többségük azt várta, hogy elmondhassa tapasztalatait, föl­vethesse azokat a problémákat, amelyeket a dolgozók elmond­tak. Bacsa elvtárs, a politikai iskola vezetője azonban nem irányította a politikai iskolát úgy, hogy a dolgozók ezt el­mondhassák, csak a brosúra alapján feladott kérdésekre várt választ, nem szólította föl a nép élőkét, hogy mondják el a népaevelőmunka során szer­zett tapasztalatokat, pedig csak így tudott volna segítséget adni a további népnevelomunkához. Fontos, hogy a legközelebbi po litikai iskolán minden népnevelő résztvegyen és a politikai isko­lák vezetői úgy irányítsák azt,; hogy a népnevelők új tudással, új tapasztalatokkal gazdagodva, sok kérdést tisztázva keressék fel utána dolgozótársaikat. A DOLGOZÓK NYILATKOZATAI A MEGVÁLTOZOTT ÉLETÜKRŐL Sem hittem volna, hogy valaha tanár is lehetek /< desopám kőművessegéd volt. Napjai küz­1-4 delmesen és nehéz körülmények között teltek. Minden erejét megfeszítve kellett dolgoz­nia. hogy hat gyermekét eltarthassa, mert adód­tak olyan helyzetek is, hogy sokszor hónapokig munkanélküli tengődött. A hat gyermek közül csak a két kicsi járhatott iskolába, de ez is csak akkor vált lehetségessé, amikor idősebb testvé­reim keresetéből pótolni lehetett a különkiadást. A Horthy-rendszer nem biztosított lehetőséget a tanulásra, főképpen a munkás- és paraszt­gyermekek számára. Tanulmányaimat jeles eredménnyel végez­tem, de sosem mertem arra gondolni, hogy va­laha tovább tanulhatok. A négy polgári elvég­zése után — mivel tovább tanulni nem lehetett — 17 éves koromban bútorfényezést tanultam. Mes­terem a megszabott tanulóidő után is dolgoz­tatott. azonban a túlórákért nem fizetett. Sokszor hónapokig munkánélkül voltam és vágyakozva tekintettem a gyár kapujából a gyár belsejébe. Ha fel is vettek egy-egy gyárba, csak hetekig, esetleg hónapokig dolgozhattam. 1943 őszén a Ganz Vagon-gyárban dolgoztam. Itt született meg bennem az a gondolat, hogy to­vábbtanuljak. Azonban erre lehetőség csak ak­kor nyílott amikor a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította Magyarországot és pártunk ve­zetése mellett, az urak országából a dolgozók állama lett. 1948-ban sikeresen elvégeztem érett­ségimet és beiratkoztam a bölcsészeti kar esti tagozatára. A küzdelmes éveknek meg lett az eredménye és teljesült régi vágyam. Ma gya­korló tanár vagyok a közgazdasági technikum­ban. Nagyon sokat dolgozom, hogy derekasan megálljam a helyemet, de örömmel teszem ezt. Nincs nagyobb boldogság annál, mint belenézni a csillogó szemekbe és érezni bizalmukat. Munkámat szívesen végzem. Tudom azt, hogy hálával tartozom pártunknak; dolgozó né­pünknek, mert nekik köszönhetem, hogy kö- müvessegéd lányából tanár lehettem. Sokszor mondom is tanítványaimnak hogy nem is tud­játok értékelni, milyen szeretettel gondoskodik rólatok pártunk, hogy most ti, munkás-, paraszt­os bányászgyermekek itt ülhettek a középiskola padjaiban és minden út nyitva áll előttetek, a tudomány várának bevételére, melyet a műit el­zárt apáitok és anyáitok elöl. MEGYERDI MARIA gyakorló tanár. Kaszás avas József múltja és jelene B ányászaink keserves kenyéren tengették életüket a múlt rendszerben. Gyakran elő­fordult, hogy a családnak nem volt mit ennie, még kenyeret sem lehetett találni _ a hazban. Éhesen dolgozott a családfő is. Nehéz sorsukról nem volt kinek panaszkodni, csak egymásközött mondhatták el, hogy kegyetlen velük szemben a sors, a tőkések, bártvabárók az utolsó csepp vérüket is kiszívják. Nem jártak akkor rendes ruhában. Legtöbbnek csak az az egy ruhája volt, melyben dolgozni járt. Ilyen életet élt Ka­szás avas József, a kisterervyei bányaüzem dol­gozója, aki most a munkaérdemrend aranyfokoza­tának tulajdonosa. Mint levélben írja, 1932-ben „megkönyörültek raj'a’* és felvették a bányába dol­gozni. Akkor már nősember volt és gyerekfize­tésért kellett neki dolgozni. Mivel sok volt_ a munkaerő, csak 2—3 hónapi alkalmi munkára vették fel, tehát egy évben 9—10 hónapot munka nélkül volt. Egy pár cipőt vagy ruhát nem tu­dott venni a családnak. Mikor véglegesen al­kalmazták, munkábajáró bakancsra és ruhára két hónapig kellett gyűjtögetni a keservesen keresett filléreket. Felszabadulás után Kaszás avas Józsefnek is megváltozott az élete. Tudta, hogy miért fog ezután küzdeni. Példát is mutatott munkatársai­nak. Állandóan élenjárt a termelésben, kiváló munkájáért már több esetben részesült pénz­jutalomban. Megbecsült emberré vált a múlt rendszerben lenézett munkás. 1949-ben megkapta az élmunkás-kitüntetést is. Ebben az évben nyerte el a munkaérdemrend aranyfokozatát. Öt gyermeket nevelt fel. Lányának — aki már férj­hez ment — egy szoba-, konyhabútort vásárolt. Másik lányának is megvette már hét ezer fo­rintért ezelőtt másfél évvel a szobabútort. Az egyik lánya az állami gazdaságban, a másik a földművesszövetkezetben mint adminisztratív munkás dolgozik. Nem kell már nekik szorongó szívvel a tőkés urak előtt hajlongani. A munkában elért eredmények és a megvál­tozott élet Kaszás avas Józsefet is arra kötele­zik, hogy a termelésben még nagyobb eredmé­nyekért harcolva, több szenet adjon a hazának, pártunk és kormányunk határozatait betartva küzdjön a dolgozó nép további felemelkedéséért, a boldogabb életért, a béke megvédéséért. SOHASEM VOLT OLYAN JO ÉLETEM MINT MOST A z én számomra a Horthy- rendszer nyomorúságos cselédsorsot biztosított osztály­részül. Nehéz, keserves élet volt ez. Amikor férjhez mentem, s A múltban nyomorogtam, ma biztos jövő felé tekintek Berais János 12 holdas közép paraszt Mátraverebélyen lakik családjával. Négy gyermek apja. — A múltban kutyának sem néztek — mondja. — Ha beakar­tam menni a községházára, egy félóráig a sapkám gyűrtem a kezemben az ajtó előtt, nem tudtam, hogyan is köszön­jek majd be, vagy, hogy mond­jam p' panaszomat. Akkor még három gyermekem volt és 10 hold földem. Hozzá- kezdtem hát egy ház építéséhez, de mivel pénzem nem volt, így kénytelen voltam 16 százalékos kamatra hitelt felvenni. Mikor a községházán megemlítettem, hogy nagyon magas a kamat, nem tudom családom fönntarta­ni, mert nincs elég pénz, akkor kiutasítottak a községházáról azzal a felkiáltással „ha nem fi­zetsz, te büdös paraszt, majd me­gyünk hozzád foglalni”. — Ma tanácse'nökhelyettes vagyok. Azelőtt még álmodni sem mertem volna arról, hogy én még valamikor a község ve­zetője leszek. A felszabadulás azonban biztosította ezt. A föld­osztáskor kaptam még két hold földet is. 1951-ben született meg a negyedik gyermek. Ez már a boldog felszabadult országban ismerkedik meg az élettel, hi-, szén ma minden becsületes em­bernek meg van adva az, hogy tanulhasson. En magam is sze­mináriumra járok, nem régen a tótújíalusi tszcs-ben vol­tam tapasztalatcserén. A fiam pedig a Tatarozó Vállalatnál dolgozik, mint segéd. De van disznóm, tehenem, lovam is ami mind azt tükrözi vissza, hogy még a múltban nyomorognom kellett, ma a biztos jövő elé te­kinthetek, mert népi demokrá­ciánk minden becsületes dolgo­zónak biztosítja azt a jogot, amit a Horthy-rendszerben soha el se lehetett volna képzelni. gyermekeket szültem még. csak fokozódott ez a nyomorúság. A családon belül több volt a ke­serűség, a nélkülözés, mint a kenyér. A felszabadulás nagyot változ­tatott az én életemen is. Ami­kor aztán megalakult községünk­ben a termelőcsoport, én is be­léptem abba, férjemmel együtt. Itt tudtuk me? igazán, milyen szép az élet, hogyan kell ember- módra élni. A nagyüzemi gazdálkodás biztosítja számomra, de a csalá­dom számára is az anyagi, kul­turális fölemelkedést. A mult- évben két hízósertést vágtam. Évvégi zárszámadáskor — mivel becsületesen dolgoztunk egész évben — a ledolgozott munka­egységre 21 mázsa búzák 13 mázsa árpát, II mázsa burgo­nyát, maidoem két mázsa cuk­rot és 800 forintot kaptunk. El­mondhatom bátran, sosem volt még ilyen jó életem. Van már most is hizónakvalóm, tehenem, borjúm az istállóban. Nem is felejtem el soha, hogy mit köszönhetek a szovjet nép­nek. De az egyszer bizonyos, akj az én bélés, jó életemet el akar­ja tőlem rabolni, annak ha kell, a tíz körmömmel szedem ki a szemét. Fiaimat is a szociaTsía haza forró szeretetére tanítom. Elmondtam már nekik nem egy­szer, hogy én hogyan éltem a múltban, hadd emlékezzenek ők is, mennyit szenvedtek a szülei, s hadd tudják összehasonlítani a múlt és a jelen életet.” Elmondotta: Hajdu Istvánné a szurdokpüspöki Béke tszcs tagja '/ A SZOVJETUNIÓ IPARI NAGYHATALOM A Szovjetunióban tág tere ran a technika sokoldalú kihasználásnak. Az Októberi Forra­dalom győzelme után a párt az ipar fej­lesztését legsürgősebben megoldandó feladatnak tekintette. Meg kell teremteni a saját nagyipart, elsősorban pedig a nehézipart, hogy a fiatal szovjet államot megerősítsék, teljesen függetle­nítsék külföldül. A háborúelőtti ötéves tervek éveiben megvalósult a Szovjetunióban a szocia­lista iparosítás. Országszerte ha tál mas_ ipartele­pek létesültek, a naigy célért harcoló, öntudatos szovjet emberek millióinak munkája nyomán, Moszkva, Leningrad és a többi nagyobb város gyárain kívül Zaporozsjev, Sztálingrád, Magnyi- togorszk, Harkov, Molotov, Baku — hogy csak néhányat említsünk — a ma már világszerte is­mert ipari központok közül. Az egész népgazdaság rohamos fejlődésének a hatalmas ipar volt az alapja: ,.E hatalmas iparra támaszkodva készült fel országunk az ak­tív védelemre, a Szovjetunió iparosítására irá­nyuló politika megvalósításának döntő jelentő­sége volt, a szovjet nép sorsa szempontiából és ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolga­sorsra jusson..." — mondotta Malenkov elv- társ, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán. A fasiszta megszállók barbár pusztításait a szovjet ipar helyrehozta, sőt a háborúutáni első ötéves terv során jelentősen túl is szárnyalta a háború előtti termelést. A kommunizmus építkezéseinél ott vannak az uráli gépgyár 1250 tonnás gépóriásai: a 700 ember nehéz munkáját helyettesítő lépkedő ekszkavátorok, amelyek egyetlen mozdulat­tal 2 és fél vagon földet markolnak fe! vagy ott vannak a legúiabbb fúrógépek, amelyek tur­binaszerű fúrófejükkel a fúrórudazat forgása nélkül 10 ezer méter mélységből is felhozzák a Föld mélyének egyik legbecsesebb kincsét, az olajait és az új vízierőműtelepek 150 ezer kilo- watJtos turbimóriásai. Automata gépsorok, sőt már egészen önműködő gyárak is, bányászok százainak munkáját helyettesítő szén-kombájnok, rakodógépek, 25-ös 40 tonnás billenő tehergép­kocsik. És^a korszerű gépek milliói a-mezőgazda­ságban ... Csupán az utóbbi 3 év folyamán mintegy 1600 új géptípust gyártott a szovjet ipar. Az ipar minden ágában egyre inkább meg­valósítják a legtökéletesebb gyártási folyamato­kat. Üjítók, észszerűsítők ezrei és tízezrei segí­tik elő a termelékenység fokozását, az önkölt­ség csökkentését. A Szov'etuniónak megvannak a reális lehetőségei arra, hogy az új energia- fajtát. minit az atomenergiát a békés termelés szolgálatába állítsa, s ezáltal beláthatatlan táv­latokat nyisson meg a termelőerők növekedése, a technika és kulturális haladás, a társadalmi gazdaság növekedése előtt. A Szovjetunió ipará­nak növekedése messze magamőgött hagyja a kapitalista államok ipari termelésének fejlődését és ékes bizonyítéka a szocialista rendszer győ­zelmének. A Szovjetunió és a tőkés országok ipari termelésének növekedését 1929-től 1951-ig százalékban kifejezve a következő adatok jel­lemzik: »929 1939 »946 1948 1949 1950 1951 Szovjet­unió 100 552 466 721 870 1082 1266 Egyesült Államok 100 99 155 175 160 182 200 Anglia 100 123 112 135 144 150 160 Francia­ország . 100 80 63 85 92 92 104 Olaszorsz. 100 108 72 97 103 118 134 Amint a táblázatból látható, 1951-ben a Szov­jetunió ipari termelése 1929-hez viszonyítva 1266 százalék volt, tehát a szóbanforgó idő­szakban csaknem 13-szorosára emelkedett: a szovjet ipar a háború utáni időszakban, miként a háború előtt is, töretlenül felfelé ívelő vonal­ban fejlődik, a békeíenmelés fejlesztése alapján. A táblázatból 3Z is kitűnik hogy a® Amerikai Egyesült Államok ipari termelése az 1929-től 1939-ig terjedő időszakban egyhelyben topo gott. később csupán a haditermelése, a má­sodik világháború idején bekövetkezett ugrás­szerű növekedése nyomán emelkedett, majd is­mét jelentősen visszaesik. Ujab’n emelkedés csak a koreai nép ellen kirobbantott háború és az erőltetett ütemű fegyverkezési hajszára való át­térés következtében indult meg. Énnek tulajdo­nítható, hogy az Egyesült Államok ipara 1951 - ben kétszerannyit termeit, mint 1929-ben. A szovjet ipar hatalmas fejlődésiének beszé­des példái közül ki vehetjük a gépgyártás terme­lésének emelkedését. A XIX, pártkongresszus irányelvei alapján az ötödik ötéves tervben meg­kétszereződik a gépgyártás. Ekkora arányú fej­lődést a világ egyetlen országa sem ismert. Jogos öröm és büszkeség tölt e! bennünM ma. gyár dolgozókat is. amikor visszatekintünk fejő­désünkre. Ha a fejlődés iramát a számok tükrében vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy 1952 ben hazánk egész ipari termelésének értéke 253 száza léka volt az 1938. évinek, s ezen belül gyáripa­runk háromszorannyit termelt, mint a második világháború előtt. Az egy főre eső szénterme'é- sünk is 1938-hoz viszonyítva megkétszereződő*'. Az egy főre eső széntermelés Magyarországon 1952-ben 40 százalékkal magasabb, mint Franca országban. Eredményeinket elérhettük, mert or­szágunkban lépten-nyomon találkozhatunk ■ szovjet ipar kiváló gyártmányaival. Gépkocsi szerszámgépek, ekszkavátorok, finommechanika gépek — az élenjáró szovjet ipar megannyi tö­kéletes készítményei elősegítette iparunk gyors fellendülését. A XIX. pártkongresszus határozata més? az eddi ginéi is nagyobb lendületet visznek a szov jet emberek munkájába, még jobban nü vélik a szovjet nép eredményeit. Célíudaiot alapos munkájuk eredményeként a legme részebb álmokat is valóraváltják a szoviet em berek, harcedzett pártjukkal, az emberiség jobt jövőjéért harcolnak, akik már építik az emberi ség legboldogabb korszakát, a komin un izmust. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom