Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-29 / 34. szám

2 SZABAD XÍÍGílSD 1953 április ÜB. 1 PART ES PÁRTÉPÍTES A tagjelöltekké! való foglalkozás a fővöfgyi üzemnél A párttagság elitiskolája „ tag­jelöltség. A tagjelöltség célja: lehetőséget adni annak, aki a párt tagja akar lenni, hogy megismerkedjék programmjával, szervezeti szabályzatával, poli­tikájával. s hogy a pártnak módja legyen meggyőződni a jelölt hűségéről, a párt és a népi demokrácia iránt." (Pár­tunk szervezeti szabályzatából.) Pártunk szervezeti szabályza­ta tehát világosan megszabja pártszervezeteink feladatát a tagjelöltekbe! való foglalkozás terén. A tagjelölteket rendszere­sen meg kell bízni feladatokkal, a pártszervezet vezetőségének pedig ellenőrizni kell, ho­gyan végzik el ai feladato­kat. Figyelemmel kell kísérni egész magatartását, termelő- munkában való részvételét, mert csak így tudja a pártszervezet reálisan mérlegelni, hogy a tagjelölt méltó-e arra, hogy pártunk tagjainak sorába lép­jen. Csak így lehet elérni, hogy a tagjelöltségi idő valóban ko­moly próbaidő és ne pedig puszta formaság legyen. Ha egy szervezet így foglalkozik a tag­jelöltekkel, akkor nem történhet meg az, hogy 3—4 évig legyen tagjelölt valaki. Még mindig vannak azonban pártszerveze­tek ahol nem tartják be a szer­vezeti szabályzatnak ezt a pont­ját, ahol a tagjelöltségi idő még mindig csak formaság. A kisterenyei pártbizottsághoz tartozó üzemi pártszervezetek­nél körülbelül 60 tagjelölt van. Azért körülbelül, mert a járási pártbizottság szerint több, mint 60, az üzemi pártbizottság sze­rint kevesebb, mint 60. Mégis egy év alatt a fővölgyi üze­mi pártszervezet csak hat ta­got és öt tagjelöltet vett fel a pártszervezet függetlenített tit­kára azt sem tudja kit és meny­nyit. A különbözet abból adó­dik, hogy az átjelentések igen el vannak hanyagolva. Sokszor a párttagok, tagjelöltek, amikor egyik üzemtől más üzembe ke­rülnek dolgozni, nem jelentkez­nek a pártszervezetnél. Lászlók Ernő, a k'sterenyei fővölgy üzem csigakúti akná­jában dolgozik és nem is rosz- szul. Termelését rendszeresen túlteljesíti. A termelőmunkában való helytállása miatt tűnt fel a pártszervezetnek és sajtófelelős­séggel akarták megbízni Akkor derült ki, hogv Lászlók F.rnő 1950 óta tagjelölt. Ha a párt- szervezet a népnevelők. párt- csoportbizalmiak segítségéve! rendszeresen foglalkozna min­den egves dolgozóval, nemcsak akkor -figyelne fel egy egy dol­gozóra, amikor az jó munkájá­val kitűnik, 'hanem a dolgozók­kal való egyéni foglalkozásnak lenne az eredménye, a munká­ban való helytállás, akkor ilyes­mi nem fordulna elő. A fővölgyi üzemnél 23 tagjelölt van és ebből mindössze kettő olyan, aki évnél rövidebb ideje tagjelölt. A többi 1950-ben vagy 1951-ben lett felvéve, vagy felül­vizsgálatkor politikai fejletlen­ség miatt visszaminősítve. A pártszervezet a tagjelöltek egy-részét ugyan bevonta az ok­tatásba — de pontosan nem tudják, hogy mennyit —, vagy elhívták különböző gyűlésekre, de nem. kísérték figyelemmel fejlődésüket, nem bízták meg kü­lönböző feladatokkal, amellyel bebizonyíthatták volna, hogy méltók a: párttagságra. A leg­több jól megállja a helyét a ter­melőmunkában. de mivel a pártszervezet egyáltalán nem foglalkozik vele, nem kap párt- feladatokat, így azzal sincsenek tisztában, hogyan is lehetnének ők végre párttagok. „Miért nem vesznek jel engem párttag­nak — mondja Verebé'yi elvtárs méltatlankodva. — még mindig elvégeztem, amit rámbíztak. Szemináriumra is járok, nép­nevelő vagyok, itt a fronton sem vagyok éppen az utolsó, mégis 4 éve vagyok már tagjelölt. A tagfelül vizsgálatkor visszaminő­sítettek azzal, hogy fejlődnöm kell még politikailag. Én tanul­tam is azóta, még sem vesznek föl párttagnak Ez a véleménye sok tagjelölt­nek. Ezt mondja a fia is és Matula József is. Matató, Jó­zsef sokáig pártcsoportbizalmi is volt és ezt a feladatát jól vé­gezte el. tervét rendszeresen 110—120 százalékra teljesíti, A pártszervezet minden tekintetben csak jót tűd róla mondani „iga­zán nagyon rendes ember” — mondja Bencsik elvtárs, a párt- szervezet titkára — csak éppen arra nem gondoltak mostanáig, hogy ez az igazán rendes em­ber, azért dolgozik ilyen jól, mert be akarja bizonyítani, hogy méltó a párttagságra A tagje­löltkönyvébe még azután is hó­napokig fizette a tagdíjat, ami-i kor már nem kapott betétlapot sem. Még jellemzőbben mu'át rá a lélektelen munkára, ami Gé- czi Bertalannal történt a Kiste- renyei Vállalat Újlak üzeménél. G is a felülvizsgálat során lett visszaminősítve tagjelöltté. Na- gvon szeretett volna már a párttagok sorába kerülni, kérte is a felvételét. A párt­szervezettől kapott tagfelvé­teli kérelmét kitöltötte, a párt- szervezet a kérelmet a tag­gyűlés, elé terjesztette, amely azt jóváhagyta. Es ez az egész már harmadszor ismétlődött meg. Nem tévedés! Géczi Ber­talant a taggyűlés már három­szor fogadía el párttagnak és Géczi Bertalan még ma sem párttag, a pártszervezet egyetlen egy alkalommal sem adta tudtára, hogy miért nem kapta meg tagkönyvét. a járási pártbizottság jóváhagyta-e föl­vételi kérelmét, vagy sem, el­lenben e?v bizonyos idő elmúl­tával újból a taggyűlés elé ter­jesztette felvételi kérelmét. A tagjelöltek, ugyanúgy, mint a párttagok, egy egy nagyobb feladat során tudják különösen megmutatni, mennyire hűek a párthoz, hogyan tudják segíte­ni a párt előtt álló feladatok megoldását, mennyire számíthat rájuk népünk, érdemesek-e arrai, hogy az élcsapat tagjai le­hessenek. De ahhoz, hogy ezt megmutathassák, meg kell őket bízni feladatokkal, ellenőrizni kell, hogyan hajtják 'azt végre. Sok pártszervezet van még, ahol ezt nem ismerték fel. A válasz­tás előkészítésének nagy mun­kája során sémi bízták meg fel­adatokkal a fővölgyi üzem tag- jelöltjeit. Nem vonták be őket népnevelő munkába, senki sem törődik velük. Hogv ez miért van így ,,meg kell tanulnunk minden húron egyszerre játsza­ni — mondja Bencsik eivtárs — az a baj, hogy mindig csak egy feladatot látunk egyszerre és közben elfeledkezünk a töb- birőtf különösen azt hanyagol juk el, ami állandó fontos munkánk lenne: a pártépítést. Ezen kell sürgősen változtatnunk. Többet kell törődnünk külön külön mindén egyes emberrel." Bencsik elvt'ársnak igaza van, most már az a fontos, hogy a fővölgyi pártszervezet és min­den egyes pártszervezet valóban többet foglalkozzon az em­berekkel és akkor majd meglát­ják, hogv a nagyobb feladatok, ai tervtoljesíiés sem jelent nagy problémát. A párttagok és tag­jelöltek szárnyat 'kapnak, ha azt látják, hogv a pártszervezet fi­gyelemmel kíséri munkájukat és az ő lelkesedésük maguk után vonja az egész üzemet. Az üzemi és járási pártbizottságok­nak eddiginél sokkal jobban kel! irányítani és ellenőrizni a párt- szervezetek munkáját, hogy a pár*építés terén meglévő hiá­nyosságokat a legrövidebb idő alatt kijavíthassák. A NAGYLÖCI NÉPNEVELŐKHÖZ Nagylőc községben a népne­velők választási «igitác'ós mun­kája igen gyakran ellanyhul, sőt egyes alkalmaikkor a népnevelők számai csökken. Ez nem mást mutat, minit azt, hogy a párt- szervezet és egyes népnevelők lebecsülik a tömegek között folyó felvilágosító munka fontosságát. Pedig a dolgozók érdeikiiődése a választás iránt egyre növekszik. Minden választási kampány — a J.ötneg politikai nevelésének leg- n agy óbb iskolájai. A lakosság széles tömegei a népnevelők se­gítségével kapcsolódnak be az aktív szocialista építésbe. Ezt 1«!,! szemelőtt tartamok a nagy- lóci népnevelőknek is, akiknek van miről beszélnáök a dolgozó tömegeknek. Nagyidéban ma már a munká­sok, dolgozó parasztok, szövet­kezeti dolgozók, értelmiségiek élvezik tervünk áldásait': a jólét, a kultúra, a művelődés nagy­szerű lehetőségeit. A multiban csak négy daraib rádió voJt a községben, az is a papnál, a főjegyzőnél, a földbir­tokosnál. Ma már a terv három­száz darab vezetékes rá d; óval ajándékozta! meg a nagy hida­kat s ezenkívül 120 doilgozó csa- !ád rendelkezik világvevő rádió­val. Kasza Kálmán, Veres Ala­dár, Szeles András talán már elíe lelj .'ették a múltat? A múlt­ban három 'tanító volt a község­ben, mai tíz van, 480 gyermek kul'urrlis fejlődését biztosítják a modemül épített iskolában. Villanyt, mozit, knltúrházat, napközio'thont, tanítólakást ka­pott a község. A múltban még autót is ritkán láttak a naigy- lóciak, ma már az ipar! munká­sok százait, szocialista iparunk büszkesége, a kényelmes, egész­séges „Ikarus” személyszállító autóbuszok hordják a környező bányáikba, üzemekbe. A harmin­cas éveikben alig 150 dolgozó jánt a községből városba dol­gozni. Ma a községnek 1000 ipari dolgozója van. s havonta több mint egymillió forintot visz­nek ai községbe. A község több mint 2000 lakosú. A múltban arról, milyen mértékben szaba­dítja meg az ötéves terv a mezőgazdaság: dolgozókat a gé­pesítés segítségével a leg­nehezebb testi munkáktól. A fehér mezők a hároméves terv, a sötét mezők az ötéves terv gépesítési színvonalát mutatják az egyes mezőgazdasági mun­kákban. Az ötéves terv megyénkben | is lehetővé telte a nehezebb ' mezőgazdasági munkafolyatna­csak 700 embernek volt szava­zati joga, ma pedig több mint 1500 dolgozó rendelkezik szava­zasd joggal. A népnevelőknek ezeket az eredményeket kell elmondaniok — összekötve a nemzetközi hely­zetiéi — a dolgozó lakosság­tok gépesítését. Ha az 1952 ter­vet a mélyszántás, aratás, tarló­hántás gépi kapálás terén 100- nak vesszük alapul, akkor 1953- ban, — tehát ez évben — 40.1 százalékkal több mélyszántást, 44.1 százalékkal több aratást, 49.8 százalékkal több tarló­hántást, 97.7 százalékkal több gépi kapálást fogunk elvégezni (gépesílés folytán) mint az 1952-es tervévben. Boldog élet, jólét a béketábor országaiban — reménytelenség, nyomor a kapitalista világban A kapitalista országban A brit imperialisták Angliai költségvetésének túlnyomó részét fegyverkezésre fordítják. Ennek „eredményeként” az angol dolgozók élele egyre nehezebbé válik, élelmiszerellátásuk állandóan romlik. 1939 decemberéhez viszonyítva például a tojás ára hatszorosára, a marhahúsé ötszö­rösére, a liszté pedig háromszorosára emelkedett Angliában. A fogyasztás csökkentésére jellemző, hogy a hivatalos adatok szerint 1952 első hónapjaiban a fogyasztóik 23 millió gallonnal kevesebb tejet és 108 ezer tonnával kevesebb cukrot vásárol­tak. mint 1939 megfelelő időszakában. Az ango­lok kedvenc eledelének a szalonnának fogyasz­tása itt több mint 20 százalékkal csökkent. A jelenlegi élelmiszerellátás távolról sem biztosítja a létminimumot. Az angol dolgozók heti húsadagja belefér egy gyufás-skatulyába. (!) A heti cukorfejadag 250 gramm, a vaj 50 gramm. Nagy általánosságban a munkáscsaládok még ezt a kis mennyiséget is képtelenek meg­vásárolni. ★ Jugoszláviában az árak meredek vonalban szöknek felfelé. A zágrábi „Napred” című lap március 6-i számából megtudjuk, hogy a köz­szükségleti cikkek árai ebben az évben — 1952-höz képe® —, átlag 17 százalékkal emel­kedtek. A kenyérgabona ára például 30 száza­lékkal emelkedett. Az újság ugyanakkor beharangozza, hogy újabb áremelkedés várható ...- A Tito-kiikk skopljei lapja az „Uj Macedonia" március 22-i számában közli, hogy Kumanovo városában a búza ára kilogrammonként' 28 di­nárról 60 dinárra, a rozsé pedig 28 dinárról 57 dinárra emelkedett. A „Borba” című lap bejelentette, hogy a ke­nyér és liszt ára 10 dinárral drágult. A jugoszláv dolgozóknak azért kell egyre ősz* szébb szorítamiok a nadrágszíjat, hogy a fasisz­ta Tito-klikk hatalmas összegeket tölthessen há­borús készülődésre. ★ , Az „Atanaiki” című ujsápr közlése szerint Görögországban az ipari és élelmiszercikkek — m:nt például a cipő és a hús — árai 1938-hoz viszonyítva 1000 százalékkal emelkedtek. A nő- fényi olajok és szövetek ára „csak” 900 száza­lékkal emelkedett. Az athéni rádió március 17-1 közlésében a gyógyszerek drágulásával „örvendezhette meg” hallgatóit. Az egészségügyi minisztérium az ntézkedést gyógyszerhiánnyal indokolja. _ Ezt követőleg a monarchofasiszta görög kor­mány újabb „örömhírrel leple meg” a dolgozó­kat: Bejelentette, hogy a lakbéreket „kénytelen” másfélszeresére emelni... Az utóbbi hónapokban már ez a második lak- béremelés Görögországban. A béketábor országaiban A Szovjetunióban 1947 óta immár hatodíz­ben szállították le az árakat. A szovjet könnyű­ipar és élelmiszeripar fejlődése harmonikusan párosul a nehézipar fejlődésével. Ennek eredmé­nyeként a szovjet nép mindjobban közeledik a közszükségleti cikkek korlátlan bőségéhez. Éa- rőt évre jobban táplálkozruik a szovjet gyerme­kek, jobban öltözködnek a nők és a férfiak A szovjet dolgozók 1952-ben ugyanazért « pénzért kétszer annyi árucikket vásárolhattak, mint 1947-ben, 5 év alatt, a felénél is kevesebb­re csökkent a kenyér, a vaj, a hús és a cukor ára. De 1952 óta is, az új árleszállítás ered­ményeként — újból jelentősen csökkentek az élelmiszerárak. Makszim Jemaljanoa, a leningrádi „Kirov”- gyár lakatosa kiszámította, hogy öttagú család­ja a tegújabb árleszállítás révén havonta 250— 300 rubelt takaríthat meg. Kevesebbe kerülnek a család kulturális szükségletének költségei is; a könyvek, a rádió és a televízió alkatrészei a legkisebb fiú festőművészen tanulmányaival kapcsolatod kiadások, stb. ★ Az Albán Népköztársaságban a tervgazdál­kodás egyre növekvő jólétet biztosít a város és a falu dolgozói számára egyaránt. A növekvő jóllét egyik szilárd biztosítéka a gyors ütemben fejlődő termelőszövetkezeti mozgalom. A ter­melőszövetkezetekben tömörülő dolgozó Pa­rasztság nemcsak a város dolgozói számára biz­tosít egyre több és olcsóbb élelmiszert, hanem ugyanakkor felvirágoztatja faívait. Az albán fal- vakba bőség és jóiét költözött. Dzsa Vaszili, a vrioni termelőszövetkezet tagja már 55 éves, de fiatalos erővel és lendülettel dolgozik. A felszabadulás előtt béres volt a vrini bejek földjén és látástól vakulásig verejtékezve sem tudta biztosítani családja számára a betevő falatot. A földreform során földhöz jutott. Azóta családjában ismeretien fogatommá vált a nél­külözés. Tavalyi 28 mázsa rizs termésből például beadási kötelezettségei teljesítése után új, egészséges lakóházat építtetett családja számára A Népi Lengyelországban a rohamosan fej­lődő tervgazdaság lehetővé tette, hogy már 1952-ben megszüntették az árucikkek forgalmá­nak korlátozását. A január 3-i kormányrendelet szabályozta az árakat és jelentősen leszállította a szabadpiaci árakat. A belkereskedelmi piacon az árufelhozatal a különböző cikkekben 6—26 százalékkal emelkedett. Az egyfőre jutó fogyasz­tás a háború előttihez képest kétszeresére- ötszörösére emelkedett. A hatéves terv során 723.000 lakószoba épül, 1952-ben, több mint 300.000 lakószobái építet­tek.' A lakások bérét a családtagok száma és a lakószobák nagysága szerint állapították meg. A lakbérek a dolgozók átlagkeresetének 2—4 százaléka között ingadoznak. A dolgozók helyzete Nyugat-Németországban ÚJ ÁRUHÁZAT KAPOTT A SZÉCSÉNYI JÁRÁS Verőfényes tavaszi délelőtt került sor Szécsényben a já­rás egyik büszkeségének, a földművesszövetkezeti kisáru- háznak megnyitására, amelyet ötéves tervünk eredményeként adott kormányunk a járás dolgozóinak. Ennek a kisáruháznak a megépítése egyik szerves ré­sze azoknak a hatalmas épít­kezéseknek, melyet pártunk és kormányunk a dolgozó nép felemelkedése, életszínvonalá­nak emelése érdekében végez az ötéves tervünk folyamán. S mint ahogy Szekeres elvtárs (járási MÉSZÖV titkár) meg­nyitó beszédében hangsú­lyozta, az 1943-es választá­sok során dolgozó népünk egységesen felsorakozott pár­tunk mellé. Ez az áruház- megnyitás azt bizonyítja, hogy amit a párt az ötéves „tervben lerögzített, az éiő valóság. Ennek az áruháznak a megnyitása parancsolólag megkövetelte tőlünk, azt a körülményt, hogy ma már országunkban nincsen munka­nélküliség. Dolgozó népünk munkája után megkapja mun­kabérét, melyből magát és családját úgy élelemmel, mint ruházati cikkekkel ellátja. Ez az életszínvonal emelkedés és dolgozó népünk megnöveke­dett igénye követelte meg, hogy olyan áruházat létesít­sünk. amelv a járás dolgozóit mindennemű árucikkből úgy minőségileg, mint mennyi­ségben kielégítse. Alig nyílott meg az ajtó, al:g foglalták el helyüket a fehérruhás kiszolgálók, meg­indul! a vásárlók tömege, hogy ebben a fényes áruház­ban, amely 272.000 forint be­ruházási költséggel épült, vásárlási igényeit kielégítse. Hullámzott a boldog tömeg, válogatva a szebbnél-szebb árukban, fogyott a cipő és a ruha és délután három órakor már 50.000 forint bevétellel dicsekedhetett az áruház pénz­tára. A Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köz­társaságban fokozott gondosko­dásban részesítik a hadirokkan­taikat. A Max—Hütíe-gyár a chemnifzl vakok iskolájába küld­te Walter Klettét, aki a múlt há­borúban megvakult. Ezután, mint ellenőrt alkalmazták a gyárban. Kiválóan végzi munkáját, a múlt év októberében nagyszerű újítást adott be. amiért magas jutalomban részesült. ★ Berlin demokratikus övezeté­ben tavaly december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján a Sztáün-allén 1148 új lakást ad­tak át a dolgozóknak. Ez év első negyedében 194 új lakáshoz jutottak Fürstenberg- ben, a nagy Sztálin nevét viselő első német szocialista város dol­gozói. Április 10-e és május 31-e közt további 225 új munkásla- kást adnak itt át rendeltetésének. ★ A Német Demokratikus Köz­társaságban az utóbbi években fo­lyamatosan csökkentek az árak. A legutóbbi, 1953 áprilisi árle­szállítások eredményeként 20 százalékkal csökkent az ingek ára, a műselyemből készült fe­hérneműké 14 százalékkal, a len­ből készült fehérnemű 20 száza­lékkal, a disznóbőrből készült munkáscipőké 20 százalékkal. Az üzemi konyhákon kétszeres­re emelték az ételekhez szüksé­ges hús-, cukor- és zsíradagot. ★ A Német Demokratikus Köz­társaságban egyre csökkentik az adókat, a legutóbbi jelentős adó- csökkentés április első felében volt. Egyre emelkedik a dolgozók fizetése, a pénz vásárlóereje. 1952-ben 41 százalékkal több húst, 12 százalékkal több zsírt vásároltak a dolgozók, mint az előző esztendőkben. A Német Demokratikus Köz­társaságban teljesen megszűnt a munkanélküliség. Az újságok hirdetéseiben egész sor hírt ol­vasunk arról, hogy szakmunkáso­kat és mérnököket keresnek. A nyugatnémet sajtóból na­ponta értesülünk a nyugatnémet liadirokkantak siralmas helyzeté­ről. Hombergben, Alsó-Rajna tarto­mányban Friedrich Wiescke, 38 éves hadirokkant ez év január 13-án négy gyermekével a Raj­nába vetette magát, mert nem tudta gyermekei megélhetését biztosítani. ★ A „Bremer Nachrichten” egyik riportja közli a következő­ket: „Königslutterben egy öt­gyermekes anya, aki egy szűk szobában lakott családjával, a polgármester dolgozószobájának ajtaja elé tette legkisebb gyerme­két. Dudersíadtban, göttingai körzetben egy elkeseredett anya a lakáshivatalba vitte másféléves gyermekét és kijelentette, hogy gyermekét csak akkor viszi haza, ha rendes hajlékot biztosítanak számára. * Nyugat-Németországban egyre emelkednek az árak. Még Olten- hauer, az áruló jobboldali szociál­demokrata vezető is kénytelen volt bevallani: „a munkások ja­varésze a létminimum határán, vagy a létminimum alatt él”. Az egyes fontosabb élelmisze­rek ára 1950-től máig a követke­zőképpen emelkedett: A kenyéré 63 ^ százalékkal, a búzaliszté 57 százalékkal, a zabpehelyé 62 szá­zalékkal, a _marha- és disznóhúsé 83 százalékkal, zöldségféléké 153 százalékkal. ★ Nvugal-Németországban egyre emelkednek az adók. 1950-151 1952-ig 98 százalékkal emelke­dett pb a jö-vedelmi adó. A nyu­gatnémet lakosságból kipréselt adókból nem kevesebb, mint 850 millió D-márkát fordít a kormány háborús készülődésre. A nyugat­német kormány egyre jobban megszorítja az adóprést. Nyugat-Németországban két­millió munkanélküli van. Ezen fe­lül tízmillió lakos segélyekből és járadékokból tengődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom