Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-18 / 31. szám

!953 április 18. SZABAD MMiRÍO ■ 3 Dolgozó népünk olyan képviselőkéi- jelöl, akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét A ‘mátranováki Alkotná ny­alna hős bányászai április 14-én nagy ■ napra virradtak. A dél­előtti műszaik megkezdése előtt a. népnevelők felkeresték a hoz­zájuk tartozó dolgozókat, el­mondták, hogy Nóigirád megyé­ben a legnagyobb megtiszteltetés te Alkotmány-akna dolgozóit érte. A megyében az első képvi- selőjeiölő gyűlést az Alkotmány- akna bányászai tartják. Ez a kitüntetés számukra kötelezett­séget is jelent. A termelésben még odaadóbb, még lelkesebb munkát kell végezniök, pártunk iránt pedig még nagyobb hű ségre kötelezi őket. A dolgozók érzik ezt a nagy megtiszteltetést, erről beszél nek aiz irodákban, a szénfal mel­lett, az összes munkahelyeken. Kemény küzdelem folyt a több szén kitermeléséért, a jobb mun­ka végzéséért. Továbbra is meg akarják tartani első helyüket a nógrádi szénmedencében. Örömtől sugárzó szemmel szállnak ki a délelőtti harmad bányászai, ünnepnapnak érzik április 14-ét, amikor jelölésü­ket a dolgozd nép legjobbjaira teszik meg. Boldogok, vidámak ezek a bányászok. Most sza­vazzák meg boldog jövőjüket, most döntenek sorsuk felöl. Jó­kedvüket még fokozzák az őket köszöntő bányászzenékar üte­mes indulói. A hosszú harcok­ban edzett bányászok felsora­koznak és fegyelmezett, zárt so­rokban elindulnak az enyhe szél által lobogtatott vörös zászló után. Nem először haladnak így a bányászok, 1919-ben is a vörös zászló alatt harcoltak Rákosi elvtárs vezetésével a nógrádi szénmedence meg védéséért. Sok idős bányász ez­zel a gondolattal menetel u mátranováki kultúrház felé most Is, ahol már feldíszített térem várja Őket. A teremben Vincze Károly elvtárs a vállalat pártbizottsá­gának titkára üdvözölte a har­cos bányászokait, majd javasla­tot tett az elnökségre. Az elnökségbe javasolta: Nagy Kálmán etvtársat, az MDP me­gyei titkárát, Valach László Salgótarján, járási pártbizott­ság titkárát, Kovács Dora László vállalati igazgatót, Sándor Já­nos főmérnököt, Kiss Béla mérnököt és a bányászok leg­jobbjai közül még 11 elvtársat. Á javaslatot a dolgozók lelkes tapssal fogadták. Az elnökség tagjai helyet fog­lallak, azután Valach László elvtárs a gyűlés részvevői felé többek között a következő sza­vakat intézte: Május 17-én új országgyü' lést választ a dolgozó nép. E választás a munkások, dolgozó parasztok', értelmiségiek testvé­ri egysége jegyében történik. Amint ai Magyar Függetlensé­gi Népfront felhívása kifejezi: „egység az építésben, egy­séget követel a választáson is.“ Az elmúlt nyolc év alatt a ma­gyar munkások, parasztok, ér­tei miségiek bebizonyították, hogy szabad nép, szabad hazá­ban csodákra képes. A győzel­mek sorozatának elérését kö­szönhetjük a harcokban edzett pártunknak, munkásosztályunk, és dolgozó parasztságunk ta­pasztalt vezérének, Rákosi elv­társnak, (a gyűlés részvevői lelkesen tapsoltak.) Az elért eredményekre büsz­kék vagyunk — mondotta Va­lach elvtárs — de megállni nem akarunk. Nagyjelentőségű a je- lőlőgyülés, mert az általunk je­lölt képviselők vezetik továbbá harcot az első ötéves terv befe­jezéséért és ők szavazzák meg ai második ötéves tervünket. Az Alkotmány-akna bányászai kemény harccal érdemelték ki, hogy a megyében az első jelölő­gyűlést itt tarthatjuk. Ezen a jelölőgyüléssn nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy javasla­tot tehetek Nógrád megye első képviselőjelöltjére. Első' képviselőjelöltnek ja­vasolom a dolgozó nép és pártunk kipróbált vezérét, Lenin és Sztálin elvtársak legjobb magyar tanítványát Rákosi Mátyás elvtársat. E név hallatára a gyűlés részvevői egyszerre felállva lel­kesen tapsoltak. Éljenezték Nógrád megye első képviselője* löitjét, Rákosi evltársat, Öröm­től sugárzó szemmel nézegettek egymásra, boldogok, voltak hogy a magyar nép törhetetlen kemény harcosát, aki minden üldözés ellenére is kommunista szilárdsággal a nép ügyéért küzdött, a nép szeretett vezérét javasolhatják első 'képviselője­löltnek, áiki 1945 március 25-én a salgótarjáni Fő-téren a követ­kező szavakkal fordult a város és környéke dolgozó népéhez: „Ne felejtsék el elvtársak, hogy a salgótarjáni szén­medence a magyar ipari munkásságnak egyik felleg­vára, amely mindig élenjár. Itt voltak a legnagyobb sztrájkok, a legnagyobb harcok, amikor végre itt van a demokrácia újból áll­janak az élre és segítsenek.” A felszabadulás pillanatától kezdve atyjának ismerte őt az egész magyar nép. Neki köszön­hetjük aiz elért eredményeket, a hároméves és az ötéves terv ed­digi időszakában aratott győ­zelmeket. Ezért fogadták olyan lelke­sen az Alkotmány-akna bá­nyászai azt a kitüntetést, hogy Rákosi elvtársat jelöl­hetik Nógrád megye első' képviselőjelöltjének. A teremben szűnni nem akaró tapssal fejezték ki szeretetük-el Rákosi elvtárs iránt a harced­zett bányászok. A taps elhang­zása után egy idősebb mátrano­váki bányász, Kun Mátyás elv­társ kért 6zót. Hozzászólásában le! mondott a, hogy 43 éve dolgo­zik a föld mélyén, ebből 35 évet a múlt rendszernek dolgozott. Keserves időket élt át, hét gyer­meke éhezett otthon. A múltban nem volt szavazati joga. A 35 éves szolgálati ideje alatt annyi­ra sem jutott, hogy bútort ve­hessen magának, így bútorzata egy ládából és néhány székből állj. Rákosi elvtánsat már év­tizedek ótai ismeri. 1919-ben az ő zászlaja alatt harcolt a bá­nyászok jobb életéért. 1945 szá­mára is meghozta ai régenvárt felszabadulást. Idős létére új életet kezdett. Azóta szoba-, konyhabútort, rádiót vásárolt. A múltban éhező gyermekei kö­zül ma aiz egyik a néphadsereg tisztje, a más’k üzemvezető a mátranováiki vállalatnál. Mind­ezeket az eredményeket annak az embernek köszönheti, aki fá­radságot nem ismerve dolgozik és harcol a bányászok jobb és szebb életéért: Rákosi elvtárs­nak. Ezért javasolja Kun Mátyás elvtárs a mátranováki bányá­szok első képviselőjelöltjének Rákosi Mátyás elvtársat. A gyűlés részvevői az öreg bányász szavainak elhangzása után hosszú percekig éltettek első képviselőjelöltjüket, Rákosi Mátyás elvtársat Ezután egyszerre emelték fsl kezüket, s tették meg javaslatu­kat első képviselőjelöltjükre, Rákosi Mátyás elvtársra'. Ezuiin Kovács Dora László emelkedett szólásra. A tnátfa- nováikl bányászok nevében töb­bek tózfttt megfogadta, hogy a választás tiszteletére indított versenyben még fokozottabban harcolnak a második negyed­évi tervük határidő előtti telje­sítéséért- és terven felül 4000 tonna szenet termelne«. Kovács elvtárs szavai még alig hangzottak el. máris lelke­sen fogadták a harcos bányá­szok a felajánlást: A taps köze­pette Gubán Abel vájárból lett aknász kezdte meg hozzászólá­sát. Javasolom, hogy az Alkot­mány-akna dolgozói jelöl­jék országgyűlési képviselő- jeiöltnek Kristóf István elv­társat, pártunk Politikai Bi­zottsága tagját, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnökét, aki mindig önzetlenül és következetesen harcolt a munkások és dolgozó parasztok érdekeiért. Méltókép­pen képviseli majd megyénk dolgozóit az új országgyűlésen — fejezte be hozzászólását Gu­bán elvtárs. Simon Imre az üzem egyik legjobb harcosa Nagy Kálmán elvtársat, az MDP nógrádmegyei bi­zottságának titkárát java­solja képviselőjelöltnek. Simon elvtárs a javaslat után vállalta, hogy napi tervét állan­dóan 137 százalék fölött teljesí­ti a választás előtti napon pedig őrséget ál 1 csapatával. Ezen a: napon 60 csille szenet termel. Föl ajánl ás át lelkesedés­sel fogadták a hős bányászok, akik szintén' elhatározták, hogy Simon elvtárs példája nyomán ők is őrséget állnak a szava­zás előtti napon. Ezt követően Kun László elv­társ kért szót. Hozzászólásában Kiss Béla elvtársat, a kistere- nyei üzem bányamérnökét java­solja képv'selőjelöltnek. Majd Maruzs Ábel a következőket mondta el: „A múltban apám­nak nem volt szavazati joga.£n már más életet élek, mint 3. Tudom, hogy ezért mi a köte­lességem. A választási héten úgy küzdők, hogy üzemünk az eis'ó legyen." A műszakiak részéröl Sándor János, vállalati főmérnök a kö­vetkezőket fejezte ki hozzászo­káséban; Mi is együtt harcolunk a bányászokkal, együtt épít­jük a szocializmust. A fizi­kai dolgozókkal együtt egy­ségesen tesszük meg javas­latainkat képviselőjelölt­jeinkre. A ijelöiögyülésen ezután még több hozzászóló fejezte ki lel- kési hozzászólásával szeretőiét, háláját dolgozó népünk szeretett vezére Rákosi Mátyás e'.vtárs iránt. Egyre többen fejezték ki, hogy a képviselőjelöltek mind a dolgozó nép legjobbjai, akik ér­demesek arra, hogy megyénk dolgozóit képviseljék a válasz­tás után az országgyűlésen. Bevontuk a családtagokat a közös munkába Termelőszövetkezetünk az őszi betakarításkor munkaerő hiány­nyal küzdött. Akkor még ügy gondoltuk, hogy a tavaszt mun­ka végrehajtása ilyen körülmé­nyek között nem fog sikerülni. Termelőszövetkezetünk párt- szervezete, vezetősége segített e probléma megoldásában', Szí­vós felvilágosító munkával meg­magyarázta a dolgozóknak, hogy a termelőszövetkezet nem­csak a tagoké, hanem a család­tagoké is. A családtagok meg is érteitek a párt szavát. S azóta mind­inkább kiveszik részüket a közős munkából. Ennek eredménye­képpen tavaszi vetéstervünket a kukorica kivételével befejeztük. Érdemes megemlítenünk, hogy a 9 kát. hold burgonyaültetési másfél nap alatt végeztük el. Ez a dolgozó asszonyok érdeme, akik gyorsan oldják meg a fela­datokat. Szeretném, ha ebből a példá­ból erőt merítenének azok a tsz családtagok is, akik még nem veszik ki részüket a közfis mun­kából. GAZSO MIHÁLY NE tsz könyvelő Erdötarcsa, Szabadság isi A növényápolási munka időbeni végrehajtásával a választás sikeréért lépett egymással pl. Fülöp Já­„Felhívjuk a dolgozó paraszt­ságot, csatlakozzanak a válasz­tási békeve f aenyhez, végezzék el példásan a tavaszi növény- ápolási munkákat, biztosítsanak gazdag termést az idei eszten­dőre“. (A Magyar Független­ségi Népfront választási fel­hívásiból.) Pogony község dolgozó pa­rasztjai magukévá tették a fel­hívást. „Nem feledjük azt az időt — írják levelükben —, ami­kor ki voltunk szolgáltatva a földbirtokosok és bányabárók kényeinek. 1945-óta megválto­zott sorsunk, magunk gazdái lettünk. Mindnyájan hazánk fel­virágoztatásáért do! gozuink. Ezért mi nemcsak szavazatunk­kal, hanem a növényápolási munkák, valamint a begyűjtési terv pontos teljesítésével is be akarjuk bizonyítani, hogy követ­jük pártunkat, Rákosi elvtáraat, s hűek vagyunk a Magyar Füg­getlenségi Népfronthoz. Ezért elhatároztuk, hogy má­jus 17-re munkavállalást te­szünk. Vállaljuk, hogy az őszi kalászos vetésünket április 17-re megfogasötjuk. Az össze kapás- növényeket négyszer fogjuk ka­pálni kézikapával, kétszer meg eke kap ával. Április 28-ra ki fogjuk jelölni a közös szérű he­lyét. A vágómarha-, tej-, tojás-, baromfibeadásunkat június 10-ig maradéktalanul teljesítjük.’1 A választási békeverseny vál­tál ás megíé'.eie után számos lolgozó paraszt páros-versenybe no-s dolgozó paraszt, miután Nagy Árpád dolgozó parasztot választotta ki versenytársul, vál­lalta, hogy a kapásnövények ápolási munkáját 6 nappal előbb befejezi, mint azt a miniszter­Amint ai kapásrtövények sorai látszanak, azonnal meg kell se­kélyen kapálni (sarabolni). A kikelésüket állandóan figyelni kell és ha azt látjuk, hogy a ta­laj megcserepesedése akadályoz­za az egyenletes kelést könnyű fogassal, azonnal fogatsolj.uk meg ai sorokat keresztbe. Ez a fogaso­lás a jól beágyazott magnak nem árt, ugyanakkor azonban helyreállítja a talaj rögszerkeze­tét, lehetővé teszi a> jó kelést és elpusztítja a kelőiéiben lévő gyomnövényeket. Erre a célra csak könnyű fo­gast szabad használni, amelynek fogai egyenesek és vékonyak. Különösen a cukorrépa az ápolás iránt a legnagyobb igé­nyeket támasztja. Amint a répa sorai látszanak, haladéktalanul végre kell hajítani a saraboló kapálást. Rögmentes talajon a saraiboiást is kapáló géppel le hét végezni, vigyázva azonban, tanács határozata előírja. Fülöp Vilmos fehér, Kajszai Vilmos dolgozó paraszttal fog verse­nyezni. Fülöp Vilmos fehér válj látta, hogy a félévi tej-, tojás-, baromfi-, vágómarnabeadési tervét május 17-re teljesíti. hogy a kapakések a soroktól kellő távolságra legyenek. A rö­gös, cserepes répaitáblán kézzel kell saratbolni, ' hogy a fiatal pépanövényeket földdel ne takar­juk be. A kapád á sít úgy kell vé­gezni, hogy a sor- és növény között egyenletesen simák le­gyenek, vigyázni kell arra, hogy a gyönge palánták leveleit föld­del ne szórjuk be és a már meg- ,kap ált földet ne tapossuk le. Későbbi kapálásokat, amikor a növényzet már megerősödött, úgy kell végezni, hogy a talaj szellőztetése és a gyomok irtása minél tökéletesebb legyen. A kapálással állandóan javít­juk a felsőréteg szerkezeti álla­potát és biztosítjuk,'hogy az idő­közi csapadék gyorsan behatol­hasson a talajba. Kapálások számára vonatkozóan a szabály az. hogy kapáln-i Ke’l, amint a ta­laj gyomosódni kezd, vagy a ta­laj felülete tömődötté válik.. Ne késlekedjünk az első kapálásokkal Sorakozzunk egyemberként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá Mi a népfront? Nem egyéb, mint a munkásság, parasztság, értelmiség, a dolgozó kisemberek harci szövetsége, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja vezet. A népfront azt fejezi ki, hogy a magyar dolgozó nép egy szilárd egységbe forrott össze, s zart sorokban áll nagy pártja, a Magyar Dolgozók Pártja, s vezére, Rákosi elvtárs mögött. „Munkások, dolgozó parasztok, értelmi­ségiek testvéri egységben építik az új magyar hazát. Egységaz építésben — mondja a népfront választási felhívása — egységet követelt a választáson is". Soha történelmünk folyamán nem volt olyan egységes a magyar nép, mint ma. A mi választásunkon nem pártok jelöltjei lépnek fel, hanem azok a munkában élen­járó. öntudatos, hazafias, lelkes férfiak és nők, akiket a dolgozók jelöiőervűléseiken megválasztásra javasolnak, s dolgozó népünk olyanokat jelöl, „akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét". Szabadságharcaink és forradalmaink nem utolsósorban éppen azért buktak el sorra, mert a külső ellenség a magyarság sorait meg tudta bontani. Az 1948 és 1919 nagy forradalmait a belső ellenség aknázta alá. A polgári írók egy időben azon bú- songtak, hogy népünket valamiféle ősi átok üldözi, a „testvér­harc” átka. Pedig nem testvérharcok voltak ezek, hanem a dol­gozó nép harcai elnyomói ellen. Mi örökre véget vetettünk ennek — azzal vetettünk véget, hogy a nagy Szovjetunió segítségévei megtörtük és megsemmisítettük elnyomóink hatalmát és hazán­kat a nép országává tettük. Most lett igazán egy nép a magyar, most, amióta a tőkések és földbirtokosok nem ülnek többé a nya­kán. Most tett igazán egységessé, amikor egy akarattal küzd minden imperialistabérenc, minden bujkáló kártevő, a haza és a nép minden titkos ellenségei ellen. Nálunk az imperialista rablóknak, a háborús gyujtogatóknak, a gyermekgyilkosoknak, a pestislovagoknak nincs és nem is lehet pártjuk — de akadnak párthíveik és szövetségeseik. Híveik, a volt uralkodóosztály szét­szórt maradványai, kulákok és mindazok, akik nem látják szíve­sen a szocializmus épülését, hanem azon siránkoznak, hogy nem élhetnek továbbra is dologtalanul, élősdi módon. Szövetsé­geseik a maradiság, tunyaság, bürokratizmus, öntudatlanul is szövetségesei azok, akik nem érzik hazafias kötelességüknek, hogy kiálijanak a dolgozó nép ügyéért, akik lustaságból, vagy nemtörődömségből nem szavaznak. Van mi ellen harcolni a nép­frontnak, van miért küzdeni a népfront híveinek, a becsületes dolgozók millióinak. Most tett igazán egységessé népünk, most, amióta egy aka­rat vezeti, amióta olyan tapasztalt, gondos és bátor vezetője van, mint nagy pártunk, Rákosi elvtárs pártja. A párt vezetett ki bennünket történelmünk egyik legmélyebb szakadékából. A párt vezetett bennünket a szocialista építés útjára, a boldog má­hoz és ő vezet bennünket a még szebb holnap felé. A pártnak köszönhetjük, hogy nem állunk egyedül a világon, hanem olyan barátaink és támogatóink vannak, mint a szocialista Szovjetunió és a népi demokráciák. Dolgozó népünk úgy összetartozik a párttal, mint izmok a csonttal, együtt alkotnak egy testet. A párt­nak és a népnek ez az egysége a mi szeretett Rákosi elvtársunk­ban személyesül meg. Rákosi elvtárs a mi szeretett vezérünk, tanítónk a népfront első jelöltje, minden becsületes magyar em­ber első jelöltje. Amikor a népfrontra szavazunk, Rákosi elv- társra szavazunk. Választás Ausztriában Ez év februárjában zajlottak le a parlamenti választások Ausztriában. Ausztria uralkodó körei,, karöltve a nyugati meg­szállókkal, „körültekintően” ké­szítették elő ezt a választást. Ez a „körültekintés” arra irányult, hogy minél nagyobb mértékben hamisítsák meg a 'választók akaratát. Előkészítették a vá­lasztást „alkotmányjogilag” az­zal, hogy kilenc parlamenti hely­től fosztották meg Kelet-Auszt­riát, ahol a haladó szervezetek a lakosság legnagyobb mértékű támogatását élvezik. Ezt a ki­lenc helyet átjátszottak a nyu­gati megszállás alatt álló öve­zeteknek. Előkészítették a vá­lasztást „választástechn lkai lag” olymódon, hogv az alkotmány durva megsértésével kizárták a népi ellenzéket a központi vá­lasztási bizottságból. Előkészí­tették rágalmazó agitációval a haladó érzelmű választók meg­félemlítésével. Különböző, főleg jobboldali szocialistákból álló bandák, sorozatosan letépték a népi ellenzék plakátjait, megtá­madták a demokratikus érzelmű személveket. Bécs egyik ipari kerületében, Floridsdorfban pél­dául a választást megelőző éj­szaka jobboldali szocialista ter­rorista csoportok pisztollyal és gumibottal támadtak a munká­sokra. S hogy a nyomás teljes legyen, a választás napján — amely vasárnapra esett — a ka­tolikus templomokban a papok nyíltan arra hívták fel a válasz­tókat, hogy szavazzanak a kle­rikális néppártra és óvakodjanak a népi ellenzéktől, Mindezeknek a mesterkedé­seknek eredménye az lett, hogy bár a népi ellenzék növelte sza­vazatainak számát, mégis keve­sebb —• 5 helyett 4 — mandá­tumhoz jutott. Alihoz, hogy az ellenzék egyetlen képviselője be­kerüljön a parlamentbe, 57,000 szavazatra volt szükség, ugyan­akkor a reakciós pártoknak 24.500 szavazat elegendő volt, hogv egy képviselőhelyet szerez­zenek. Az ausztriai választás ismét megmutatta a tőkés „demokrá­cia” igazi arculatát. Ismét meg­mutatta, hogy a hazugságoknak és csalásnak, a megfélemlítésnek és lelki terrornak milyen eszkö­zeivel igyekszik a töke megtar­tani hatalmát és a tömegek fe­letti befolyását. Ami a „minőségi vetőmag" mögött van A palotás! Május I termelő- szövetkezetben széleskörben al- ka'mazzák a fejlett termelési módszereket. Kísérleteznek új eljárásokkal. Azon dolgoznak, hogy többet termeljenek, jobb módban éljenek. A termelőszö­vetkezet tervbevette, hogy 15 holdon fognak termelni hibrid- kukoricát. E célból a Termény- forgalmi Vállalat útján a tisza- igarj állami gazdaságtól 60 kg. „korai F“ anyakukoricát kapott a szövetkezet ólomzárolt zsák­ban. A kísérő bárcá« a követ­kező vojt írva: „Elismert fajta II. í. elszaporításának elsőrendű vetőmagja”. Nézzük meg. ho­gyan riéz ki ez az elsőrendű ve­tőmag a valóságban. A termelő­szövetkezet 175 gramm mintát mért le a vetőmagból. A lemért kukoricát átválogatták szemen­ként. A vizsgálat eredményéből a következő derült ki: A lemért mennyiségből faj­tatiszta és csíraképesnek látszó 104 gramm, — 59.43 százalék. — Fajtaidegen csíraképesnek látszó 34 gramm — 19.42 szá­zalék. Penészes vágott hegy­kukorica, csíraképtelen 37 gramm, — 21.15 százalék. Tehát az eredményből megál­lapítható, hogy a leküldött anya­kukorica vetőmagnak körülbelül 40 százaléka hasznavehetetlen. Ez nem más, mint szaboílází- cselekmény, súlyos felelőtlenség az ellenőrző szervek részérőí Az illetékes szervek vonják fej lelősségre a tiszaugari állami gazdaság vezetőit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom