Szabad Nógrád. 1953. március (9. évfolyam. 18-25. szám)

1953-03-25 / 24. szám

Világ proletárjai egyesüljetek1 IX. ÉVFOLYAM 24. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 MÁRCIUS 25. Műszaki dolgozóink váljanak a termelés parancsnokaivá A képen: a ,,Forradalom világító tornya”-kolhoz klubjának olvasó. terme. Harcban a felszabadulási hét sikeréért! nógrAd ZABOD Minit az ország többi üzemeiben, úgy megyénlc üzemiéiben Ts tömegével tettek fogadalmat a müszafcj dolgozók, hogy hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére olyan intézkedéseket tesznek, amellyel biztos alapokra helyezik a felszabadulási hét győzelmét, a dolgozók által vállalt kötelezettségek maradéktalan tejesítését. Műszaki dolgozóinknak ez az állásfoglalása igazolja azt, hogy a fizikai dolgozókkal karöltve becsülettel harcolnak a haza és a dolgozó nép ügyéért. A felszabadulás óta műszaki dolgozóink már számos esetben bebizonyították hűségüket és ragaszkodásukat ai nép államához. Legutóbb a sztálini őrség nagyszerű termelési győzelmeiben is kifejezésre juttatták harcos elszántságukat, amikor minden igye­kezetükkel arra törekedtek, hogy a termelés eredményei kifejezzék a nagy Sztálin iránti hűséget és ragaszkodást. Megyénk bányá­szai a sztálini őrség alkalmával 135.8 százalékot értek el a terv- teljesítés terén. Ezekhez az eredményekhez nagy segítséget adtak az olyan műszaki dolgozók, mint Hegyi Kálmán, a zagyvái vál­lalat főmérnöke, Demeter Ferenc, Sándor János, de rajtuk kívül még sok bányamérnök, kohómérnök, aknászok, mesterek és műve­zetők, akik a felszabadulás kezdetétől fogva élvezik a nép bizal­mát, akiket szeret a dolgozó nép és akik szeretik a dolgozó népet. Az acélárugyár sok műszaki dolgozójának neve fűződik ahhoz a sikerhez és sorozatos győzelemhez, amit az acélgyári dolgozók elértek a felszabadulás óta. A termelékenység növelése érdeké­ben korszerűsítették a dróthúzást, a GSz-üzemben új technológiai eljárásokat dolgoztak ki a gyártási folyamatok egyszerűsítése érdekében. Elsajátították és követték a szovjet emberek nagysze­rű tanácsait és útmutatásait, amelynek következtében jelentősen növelték a termelékenységet. Hogy megyénk dolgozói becsülettel eleget tudjanak tenni ha­zafias kötelességüknek, arra van szükség, hagy a műszakiak példamutatóan sorakozzanak fel dolgozóink kezdeményezé­seihez. Pártunk és kormányunk bizalommal fordul a műszakiak feié. Ez megmutatkozik az 1951 július 15-én hozott miniszterta­nácsi határozatban is, amely a művezetők jogairól és kötelessé­geiről szól. A műszaki értelmiség fokozottabb aktivizálása különösen nagyjelentőségű mostj amikor ötéves tervünk megvalósításával egyidőtoen, szemünk előtt megy végbe a technikai forradalom. Ezt a hatalmas technikai átalakulást, a szovjet teohnika átvéte­lét csak a műszakiak aktív részvételével lehet megoldani. „Az értelmiség csatlakozása a szocialista építéshez — mondotta Rákosi eivtárs a sztahanovisták első tanácskozásán — hatalmas, új erő­forrás. Az értelmiség és fizikai dolgozók egységes munkája teszi a szocializmust a korlátlan lehetőségek 'hazájává. Ez teszi lehetővé, hogy a rekordok, amelyekről a kapitalizmusban szó sem lehetett, amiket tegnap még magunk is elérhetetlennek tartottunk, holnap már elavultak és újaknak adnak helyet. Ez teszi lehetővé a tech­nika szinte korlátlan lehetőségeinek kifejlődéséi.“ A műszaki értelmiség szerepe fokozottan előtérbe terül ma, amikor dolgozóink szerte az egész országban a felszabadulási hét sikeréért harcolnak. Csak a műszakiakkal együtt érhetjük el, hogy a dolgozók felajánlásai az üzemek és műhelyek legfonto­sabb feladatainak megoldására irányuljanak. A tömegeikben lévő hatalmas erő kibontakozásához a népgazdaság vezetőinek, az igazgatóknak, főmérnököknek, művezetőknek és mestereknek kell megteremteniük a szükséges feltételeket. Most, a felszabadulási héten megyénk ezer és ezer dolgozó, ja indult harcba az újabb győzelmekért. Nem kis fáradság a fel- szabadulási hét sikerét biztosítani, de ez a fáradság sokszorosan megtérül majd a termelés nagyszerű eredményeiben. Vigyázni kell azonban arra, hogy műszaki dolgozóink a felszabadulási hetet ne tekintsék rohammunkának. A felszabadulási héten nem látszatsike­reket akarunk elérni, nem olyan eredményeket, amelyekért később sokszoros árat kell fizetni.; A felszabadulási héten műszaki veze­tőink úgy irányítsák a termelést^ hogy egyúttal biztosítva legyen a második negyedévre a zökkenőmentes átmenet. Műszaki dolgozóinknak maradéktalanul végre kell hajtaniok a minisztertanács határozatában megszabott versenynyilvánossággal kapcsolatos feladatokat. A verseny sikere nem kis mértékben azon múlik,, hogy minden egyes dolgozó világosan lássa, hol tart ö maga, üzeme a versenyvállalások teljesítésével. A népnevelők és bizalmiak csak akkor tudnak helyesen foglalkozni egyes dolgozók és brigádok versenyével, csak akkor tudnak megfelelő segítséget nyújtani számukra, ha tisztán látják azok termelésben elért ered­ményeit és azt. hogy milyen feladatokat kell megoldani az akadá­lyok leküzdése érdekében. Az üzemi pártszervezetek, szakszervezetek, fordítsanak na­gyobb gondot a termelés parancsnokaira, műszakiakra művezetők­re és mesterekre. A műszakiakkal szemben necsak fokozzuk az igényeket hanem gondoskodjunk arról is, hogy a versenyeredmé­nyek, a műhelyek eredményei, a műszakiak nevéhez kapcsolód- janak. A dolgozók joggal várják el a műszakiaktól hogy segítsek őket a versenyvállalások megtételénél, hogy teremtsék meg a vál­lalt kötelezettségük teljesítésének feltételeit, gondoskodjanak anyagról, szerszámról, a verseny nyilvánosságáról. A műszakiak viszont joggal várják 'el az üzemi pártszervezetektől, szakszerve. zetektöl, a dolgozóktól, hogy segítsék őket a vezetés munkájában, a munkafegyelem megszilárdításában, a tervteljesítésben. Pártunk és kormányunk pedig azt várja a műszaki vezetőktől hogy valódi parancsnokként vezessék a gondjaikra bízott üzemet, követeljék meg a munkafegvelem betartását és maguk is jarjanak elöl jo példákkal. Dolgozó népünk azt kívánja tőlük, hogy mint a terme, lés parancsnokai, éljenek azokkal a jogokkal, amelyekkel kormá­nyunk felruházta őket, vegyenek még nagyobb lendülettel^ részt a munkaversenyben és segítsék elő dolgozóink tervteljesilésért folyó harcát. . .... A felszabadulási hét úf, nagy próbaköve műszaki értelmi­ségünk vezetőképességének, lelkesedésének, a munkások és mű­szaki vezetők összeforrottságának. Nem kevesebbről^ van most szó, mint az ötéves terv negyedik évének első negyedévi 6ikererol, dől- gozó népünk nagy ügyéről, békénkről, boldog jövonkrol. Kovács József megyei pártbizottság ipari- és közlekedési osztály poijtikai munkatársa A nógrádi bányászok 21-én pótolták az előző napi lemaradást — de további következetes harcra van szükség — A nógrádi szénmedence bá­nyászai elhatározták, hogy a felszabadulási héten még ke­ményebben küzdenek a terv túl­teljesítéséért, hogy az éveleji lemaradásból törleszteni tudja­nak. A bányászok és műszaki vezetők már előre felkészültek, hogy a széncsatában újabb, ed­dig el nem ért eredményekkel több és jobb szénnel segítik az ipar fejlődését. A bányászok elhatározásuk ellenére a felszabadulási hét első napján adósak maradtak, mert a napi tervet csak 99.5 százalékra teljesítet­ték. Több vállalatnál, üzemnél mű­szaki akadályok csökkentették a bányászok eredményét. A ká- nyási Béke-aknában egy 18 köb­méteres légkompresszor meghi­básodása — mely a gépek mű­ködtetéséhez szolgáltatta a sű­rített levegőt — akadályozta a termelést. A kisterenyei üzemek szállítási nehézségekkel, a mén- kési vállalat vagonhiánnyal küzdött ezen a napon. Helytele­nül indították be a felszabadu­lási tetet a zagyvái vállalat for­gács-lejtős üzeménél is, ahol az első műszakon a fenntartási munkálatokat végeztették. A mát ranováői bányászok harcait is különböző üzem­zavarok akadályozták. Le­égett egy transzformátor, emellett gyenge volt a lég- kompresszor működése, melynek következtében légpan­gás állott be. Az elmaradás nemcsak a szénmedence harcos kommunis­ta bányászait, hanem a tröszt, vállalatok és üzemek műszaki vezetőit is gondolkodóba ejtette. Harcot indítottak a hibák azon­nali kijavításáért. A bányászok elhatározták, hogy az előző napi lemaradásukat vasárnap reggelig, március 22-ig behoz­zák. A nógrádi szénmedence bányászai fokozott harccal, lel­kiismeretes munkával adott sza­vukat valóra váltották. Vasárnap reggel 6 órára már terven felül 723.2 ton­na szenet termeltek. A vál­lalatok között folyó ver­senyben ezen a napon a rónai vállalat dolgozói ér­tek el legjobb eredményt. Napi tervüket 114.7 száza­lékra teljesítették. A rónai bányászok beváltották adott szavukat, s a felszabadu­lási hét sikere érdekében újabb három csapat csatlakozott a Loy-mozgalomhoz. Jó eredményt értek el ezenkívül a mizserfai bányászok, akik napi tervüket 110.5, a tiribesi vállalat dolgo­zói 110, a nagybátonyi bányá­szok pedig 106.9 százalékra tel­jesítették a tervüket. A felszabadulási hét sikeréért nagy harcot folytattak a ká- nyási vállalat Béke-akna dolgo­zói is. A szerelőcsoport órán­ként jelentette a meghibásodott 18 köbméteres kompresszor ja­vításának eredményét. A sze­relőcsoport vállalta, hogy a kompresszort 21-re üzemképes állapotba helyezik. Vállalt kö­telezettségüknek eleget tettek. Március 21-én a kompresszor elkészült. Ennek segítségévéi a bri­gádok fokozták a teljesít­ményeiket, de emelkedett a gépek kihasználási foka is, így a vállalat 106.5 száza­lékos eredményt ért el a napi terv t el jesít ésben. A mátranováki vállalat mű­szaki vezetői is határozott in­tézkedéseikkel igyekeztek a ter­melést akadályozó hibákat meg­szüntetni. A leggyorsabban megjavították a bánya levegő­ellátását s még szervezettebbé tették a csapatok ürescsillével való ellátását. Az akadályok megszüntetése után egymást ér­ték az üzemektől jövő győzelmi jelentések. A műszaki vezetők, s a bányászok lelkesedésének meg lett az eredménye, mert az első harmad már 116.9 száza­lékra fokozta a termelést, a napi terv teljesítésében pedig 106.9 százalékos eredményt ér­tek el. A nógrádi szérsmedence bá­nyászainak. műszaki vezetőinek a felszabadulási héten még ke­A Zagyvarónái Vasöívözet- gyár dolgozói fogadalmat tettek, hogy a felszabadulási hetet győ­zelemre viszik és bebizonyítják szereteteket, ragaszkodásukat felszabadítónk, a szovjet nép iránt. A felszabadulási hét első két napja azonban nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket célul tűztek ki maguk ményebben, szivósabban teH harcolni a tervek túlteljesítésé­ért. Különösen vonatkozik ez a mentesi vállalat dolgozóira, akik elmaradtak a tervteijesí- tésben. elé, mert a hiányos energiáét* látás következtében hosszú órá­kon keresztül 'szüneteltetni kel­lett a kohók termelését. Vállait kötelezettségük tel­jesítésének biztosítása érdeké­ben 23-án reggel küldöttség ke­reste föl a Salgótarjánt Erőmű dolgozóit és az alábbi felhívást közölték velük: Legnagyobb nerrizeti ünnepünk tiszteletére a sztátinvárosi kohászok kezdeményezéséhez csaliakozva mi, a Vasötvezetgyár kohászai is felsorakoztunk a magyar kohászok hadseregéhez abból a célból, hogy március 20-tól április 4-ig *felszabadulási hetet tártunk. Elhatároztuk, hogy a felszabadulási hét keretében minden, eddigi hiányosságaink végére pontot teszünk és itl megjelöljük az első negyedévi termelésünk csúcspontlát, valamint az elkövet• kenendő idők fordulópontját. Versenykedvünket növelte az is, hogy üzemünk műszaki dolgozói munkánkhoz segítő kezet nyújtottak és a berendezéseink meghibásodásának megaktidályo- zásával, a tonnakihozatatra átszámított normák bevezetésével, a termelésünk fontos alapanyagát képező faszén ellátásával és az eredményeinket kedvezően alakító űjminőségü koksz biztosí­tásával megteremtették a termelés előfeltételét. Lendületünk egyedüli fékezöje az áramszolgáltatásunkban jelentkező hiányosságok, Vezetőitek kérésére tervszerű javításai­tok céljából a hármas számú kemencét 22-én 8 órai időtartamra leállítottuk. A tervezett javítási idő lerövidítése helyett az indu­lás időpontja után azonban továbbra is megbénulásra ítéltétek kemencéinket, sőt nemcsak a hármas kohót, hanem az egyes szá­mú kemencéket is csak 50 százaléknak megfelelő mértékig táp­láljátok energiával. Közős célunk érdekében tarra kérünk titeket, az erőmű dolgozóit: versenyszellemünket fokozzátok azáltal, hogy mielőbb életet keltsetek a hármas számú kohóban és teljes mértékig biztosítsátok a felszabadulási hétre energaiszükségíe- tünk zavartalan ellátását. GAIDAR LAJOS JONAS LAJOS TORJAK LAJOS adagoló sztahanovista áramkezelö adagoló Erőmű dolgozói! Biztosítsák a felszabadulási hétre energiaszükségletünk zavartalan ellátását A Salgótarjáni Acélgyár dolgo/ái a felszabadulási hét első napján 119.8 százalékra teljesítették tervüket Március 20-án a felszabadu­lási hét első napján már a kora reggeij órákban pattogós induló hangja töltötte be a Salgótarjáni Acélárugyár környékét. A dol­gozók szokatlanul élénk ütem­ben haladtak a hatalmas gyár udvarán, mindenki igyekezett, hogy időben érjen a helyére és percnyi pontossággal kezd­hesse meg harcát a fölszabadu­lási héj- sikere érdekében. Minden üzemrészben röp- gyűlésre jöttek össze a dolgozók és fogadalmat tettek, hogy a fölszabadulási hét első negyed­éves tervük döntő csatája lesz. behozzák eddigi lemaradásukat és adósság nélkül kezdik meg a második negyedévet. A röp- gyűléseken párosversenyre szó­lították egymást, fogadalmakat tettek, hogy minden eddigi ered­ményüket fölülmúlva győzelem­re viszik a felszabadulási hetet. Az űzetnek falain és a műn- kagéneknél függő versenytáblá- kat tisztára törülték, hogv azok­ra a 20-án megkezdett nagy csata kiváló eredményei kerülje­nek majd föl. Aztán 6 órakor leizúgtak a gépek; s az első perctől kezdve lüktetett az élet az Acélárugyár minden üzem részében. Buda Antal sztahanovista drótkötő már az első két órában duplára téliesítetté az esedékes tervét. A fél műszak leteltével Gaál László és Viskárdi Károly ered­ménye is több mint másfélszere­sére emelkedett. A versenv'áb- lákra fölkerültek a felszabadu­lási hét első győzelmi eredmé­nyei. _ ! I ! a hangszóró minden üzemrészbe eljuttatta a hírt, hogy a felszabadulási hét első műszakján a gyár dolgozói be­csülettel álltak harci posztjukon. A legjobb üzem címért folvó versenyben március 20-án az öntöde dol­gozói kerültek az élre 148.3 százalékos eredményükkel. Stadler Ernő sztahanovista for­mázó ezen a napon teljesen se- lejtmentes munkát végzett, s a formahomok felhasználásnál 5 százalékos megtakarítást ért el. Nyitrai Mihály az ezelőtt 5 órai munkát igénylő magkészités idejét felére csökkentette.. Vanó Mihály öntvényt isz ti tó 177 szá­zalékra fokozta termelését, de velük együtt az öntöde összes dolgozói eleget tettek a reájuk háruló feladatoknak. A gazdasági szerszámgyár 114.8 százalékos tervteliesitést ért el. míg a hideghengerműben 113 százalék fölé emelkedett a napi eredmény. Az első műszakon Gaál László sztahanovista ab­roncskötő 216 százalékos eredményével igazolta be, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is harcol a felszabadulási hét sikeréért. Ezzel az eredményével 1954 január 15-i tervét is befejezte. Viskárdi Károly abroncskötő pedig 216 százalékra fokozta eredményét. A huzalmű 100.7 százalékot ért el. Ebben az üzemrészben Buda Antal sztahanovista drót­kötő érte el a legjobb ered­ményt. A versenytábíán Buda Antall neve mellé 263 száza­lékos eredményt írtak ki. A gyár dolgozói felelősséget éreznek vállalt kötelezettségük* kel szemben; ennek tudható be. hogy a fölszabadulási hét első napján, március 20-ár» napi ter­vüket 119.8 százalékra teljesí­tették. A gyár harcos dolgozói ezzel az eredménnyel már be­hozták a március hónap elején mutatkozó lemaradásukat és havi tervük teljesítése 102 szá­zalékra fokozódott. A felszabadulási hét második napján is kiváló eredmények születték a Salgótarjáni Acél­árugyárban. Vanó Mihály önt Vény tiszti tő az előző napi 177 százalék­kal szemben 210 százalékra fokozta termelését. Stadler Ernő formázó 150, Nyit- rai Mihály formázó 142 száza­lékot ért el. Buda Antal drót- kötő pedig a március 20-i 263 százalékos eredményét 21-én 278 százalékra növelte. A műszaki dolgozók tovább­ra is adjanak meg minden segítséget és támogatást a brigádok éS egyéni dolgozók részére, bizto* sítsák az eredmények nyilvános* eáeraihozafaláti, segítsék elő a gvár harcosainak becsületbe^ ügyét, a vállait kötelezetségül teJjösítéséi

Next

/
Oldalképek
Tartalom