Szabad Nógrád. 1953. február (9. évfolyam. 10-17. szám)

1953-02-11 / 12. szám

2 SZABAD Á'OCRKd 1933 február II. Sztálini hadjárat az aszály ellen A Szovjetunió európai részében hatalmas térségeken folyik a mezövedé erdősávok ültetése. Ha a leendő erdőket 30 méter széles­ségű sávok alakjában képzeljük el, ezzel, a „szalaggal" tizenötször 'körülfonhatnánk a földgolyót. Ha a beleültetett területet egy tag­ban egyesíleriénk, ez a terület majdnem akkora lenne, mint Hol­landia és Belgium területe együttvéve. A tavaszi fásításokkal kapcsolatos előkészületeket már most 'megteszik a kolhozvar asztik és az állami erdöültetö állomások 'dolgozói. Amint enyhül az idő, tovább folytatlak idén is a sztálini hadjáratot az aszály ellen. A Szovjetunió déli részein máris meg­kezdték a csemeték szállítását a kolhozokban. A képen: kolhozparasztok csemetéket hordanak ki az állami csemetekertből, hogy azokat mezó'védő erdó'sávjaikon elültessék. A felszabadított Tibet A kerületi mezőgazdasági osztály könyvelési instruktora Ázsia mélyén, a világ legma­gasabb és legszélesebb fennsík­ján fekszik Tibet, a Kínai Nép- köztársaság tartománya. Tibet nagy természeti gazdagsága meiáett még nem is olyan ré­gen igen elmaradott vidék volt. A lakosság úgyszólván csak ál­lattenyésztéssel foglalkozott és még a jó természeti viszonyok­kal rendelkező déli kerületekben is fejletlen volt a földművelés. A lakosság nagy részének nem volt földje, a földek túlnyomó része a földbirtokosok és kolos­torok tulajdonába volt. Tibet- ben nagyipar egyáltalán nem létezett. A paraszt kézművesek foglalkoztak a viliághírű sző­nyegek és gyapotszövetek szö­vésével. Még ai fővárosban, Lhaszánban is alig néhány gép­javítóműhely, szőnyeggyár és egy kis vizieröfnü volt. A kül­földi imperialisták megakadá­lyozták az ország gazdasági fej­lődését. Tudatosan szították a tibeti népek közötti viszályt, hogy gyarmati rabságban tart­hassák Tibetet. így volt még nem is olyan régen. A helyzet 1951 május 23-án változott meg, amikor Pe- kingben aláírták a Kínai Köz­ponti Népi Kormány és Tibet helyi kormány között a szerző­dést, amely leszögezte a Tibet békés felszabadítását célzó in­tézkedéseket. A szerződés ke­gyetlen csapás volt az angol- amerikai imperialistákra, akik­nek régen fájt a> foguk Tibetre, ment a fennsíkot a Kínai Nép­köztársaság elleni agresszió tá­maszpontjára akarták kiépíteni. A szerződés aláírása után a kínai felszabadító hadsereg csa­pataid a tibeti lakosság lelkesen fogadta. A csapatok nemcsak felszabadították Tibetet, hanem mindjárt meg is kezdték az épí­tés békés munkáját. A kínai népi kormány, a felszabadulás első percétől kezdve nagy segít­séget nyújt Tibet népének. Ti­bet egész területén termelési bi­zottságokat szerveztek, hogy megkezdhessék az ország gaz­dasági életének felemelését. A kínai népi bank hitelt nyújtott a parasztoknak és kisiparosok­nak, a katonák segítettek a pa­rasztoknak a föld megmunkálá­sában, mezőgazdasági szerszá­mokat készítettek, megtanították a tibetieket a gépek kezelésére. Az eredmények már most megmutatkoznak. A közszükség­leti cikkek ára egyharmaddal csökkent. De megváltozott a helyzet egészségügy és kultúra terén is. A központi népi kor­mány közvetlenül a szerződés aláírása után egész sor egész­ségügyi intézkedést tett, hogy legyőzzék az állandó ragályo­kat. A felszabadulás előtt egyszerű ember gyereke nem tanulhatott. A kevésszámú iskolában igen magasak voltak a tandíjak. A felszabadulás után a helyzet megváltozott. Tibetben több népi iskold nyílt meg, lefordították tibeti nyelvre a világirodalom klasszikusait. A szítavrcpoijvidéki kolhozok­ban jelentősen megjavult a számvitel, a könyvelőit helyesen vezetik a sokágú gazdaság szám­vitelét. Azonban a számvitel feladatai annyira megszaparod- tak, hogy még a jó könyvelőik­nek is szükségük van rendszeres szakmai segítségre. Ezt a segít­séget mindenekelőtt a kerületi mezőgazdasági osztály kjönyvelö- instruktoraiitói kapják meg. A könyvelő-instruktor jól ki­ismeri magáit a mezőgazdasági termelés bonyolult kérdéseiben és mindig segítségére tud sietni a kolhozok könyvelőinek. A könyvelő-instruktor nemcsak a szakember szemével nézi a fel­adatokat: mint a ko’.hozszámvi- íeisze'vezője, következetesen har­col — a kolhozok sztálini alap- szabályzatainak megvalósításá­ért. A kolhozszámvitel dolgozói kö­rében megérdemelt tekintélynek örvend a novoalekszandrcvi ke­rület mezőgazdasági osztályá­nak könyvelő főinistruktora, Iván Nynkityics S„. Kvorcov. Szak­mailag igen képzett elvtárs, aki 1940-ben végezte el a rosztcvi p érizga z dá Ikodáisii technikumot. A Nagy Honvédő Háború ide. jen ő is katona volt. Leszerelé­se után elvégezte az orszáigcs számviteli levelezőtanfolyamot s már több mint hat éve szaka­datlanul dolgozik munkahelyén. A novoalekszandrovszki ke­rületben tíz nagy kolhoz van. Pénzbeli jövedelmük az elmúlt évben 19 miiilió rubelt tett ki. Az év folyamán Szkvorcov elv­társ a kolhozokban 21 vizsgála­tot tartott. Minden esetben sok­száz olyan dokumentumot vizs­gáltak át részletesen, amely tükrözte a kolhozok tevékenysé­gét. A könyvelő-instruktorok mun­kájában a kolhozok eilenőrzőbi- zottságajra támaszkodik. Szkvor­cov elvtárs állandói kapcso­latot tart fenn velük, meg­tanítja őket arra, hogyan kell -megszervezni a kolhozvezetőség pénzgaiz-d ál kodásának ei I enőrzé- sét. Az eilenőrzőbtzottságok el­nökei részére minden évben a ke.Sieti mezőgazdasági osztály­nál ötnapos szemináriumokat rendeznek. Valamennyi ellenőr­zőbizottsági elnök elvégezte a Évről évre nő a tadzsik koi- hozparasztok vásárlóereje. Ta­valy például a falusi dolgozók mintegy 5000 rádiókészüléket, 16.000 kerékpárt, 25.000 hang­szórót, 5000 varrógépet és 7 mil­lió rubel értékű bútort vásárol­tak. Ezenkívül nagy mennyiség­ben fogytak a könyvek és bro­súrák, a gyermekruházati cik­kek és játékok. műit évben az országos számvi­teli levelezőtanfolyam rosztovi területközi tagozatán ai három- hónapos levelezési tanfelyamot. 1951-ben az eilenőrzőbizottságok a kolhozokban 59 ellenőrzést hajtottak végre. A vezetőség munkája feietti ellenőrzés terén végzett aktív munka, a, társa­dalmi tulajdon megőrzéséért ví­vó^ harc az ellenőrzőbizottság tagjai közül igen 6ck kiváló szervezőt nevelt ki. így például a „Marx.Károly” kolhoz ellenőr­zőbizottsági elnökét, Boldirev eivtársat most helyezték a „Ka- linyin” kolhoz elnökhelyettesi munkakörébe. A 'kolhoz könyvelőivel Szkvc-r- cov elvtárs havonként értekez­letet tart, amelyen részletesen megbeszélik a pártnak és a kor­mánynak a kői hozmunk® terü­letére vona kozó irányelveit, a, kolhozszámvitel kérdéseit és a hibák kijavításának módját. A kolhozok legjobb könyvelői be­számolnak tapasztalataikról. — Kolhozainkban — mondja Szkvorcov e’.vtárs — jólképzett könyvelők dolgoznak. Ml n den kolhozban havonként, legkésőbb 15-éi-r összeállítják az előző havj mérleget. A kerületben az évi összesített zárszámadást 1952 február 7-re összeállították és február 8-án jóváhagyta a kerü­leti végrehajtóbizottság. A zár­számadást a vidéki mezőgazda- sági vezetőség megjegyzés nél­kül elfogadta A kolhozok jövedelme egyre emelkedik, így a számvitel dolgozóinak vállára egyre fele­lősségteljesebb feladatok nehe­zednek, amelyeknek megoldásá­ban nagy szerep jut a kerületi mezőgazdasági osztály köny­velő-instruktorainak. A könyve­lők mindenkor átadják egymás­nak tapasztalataikat, feltárják a legjobb eredményeket, s a kol- hózszámvitel minden dolgozójá­nak közkinc évé teszik ezeket hogy ismeretükben énég jobban megjavíts: k a számviteli mun­kát a kolhozban Irta: V. Vasziljev, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő kolbozügyí ta­nács sztavropoljvidéki elnök- helyettese A legutóbbi három év alatt, a köztársaság falvaiban másfél- szeresére emelkedett aa árufor­galom és ezzel egyidejűleg sza­porodott az áruházak, szaküzle- tek és gépkocsikra szerelt moz­góárudák száma. Ebben az év­ben további 55 áruház nyílik meg Tádzsikisztán falvaiban. Növekvő jólét a tadzsik falvakban Megjutalmazott levelezőink Írják.., Szerkesztőségünk több levele­zőt könyvvel jutalmazott meg, akik szorgalmas levelezői mun­kájukkal is segítik szocialista építőmumkánkaí, segítik a terv teljesítését, a hibái- kiküszöbölé­sét. Megjutalmazott levelezőink levelei arról tanúskodnak, hogy a jutalom arra serkenti őket, hogy ezentúl még lelkesebben és pontosabban végezik ezt a fontos feladatot, rendszeresen tájékoztassák szerkesztőségün­ket közsé-ük. vaev üzemük fon­tosabb eredményeiről a fejlő­dést akadályozó hibákról. Domszky György levelezőnk a szécsénvi gépállomásról, amikor megköszönt a könwet, egyben a következőket írja, „önkritikát is gyakorolok, mert az utóbbi időben elhanyagoltam a levele­zést és ezzel a saitó segítségét is, gépállomásunk munkájában." Egyben megígéri Demszky elv­társ, hogy a jövőben rendszere­sen fog írni. Másik szorgalmas levelezőnk ugyancsak gépállomást dolgozó, Csépány István a pásztói gép­állomás DISZ-tiíkára. Rendsze­resen tájékoztatja lapunkat a tervteljesítés eredményei és hiá­nyosságai mellett a DlSZ-szer- vezet munkájáról is. „Köszöne­tét mondok a Szabad Nógrád szerkesztőségének, amiért mun­kám elismeréséül könyvvel ju­talmazott meg, — írja levelében — leérem, hogy továbbra is fá­radhatatlan levelezője leszek a Szabad Ncgrádnak". Hasonlóképpen nyilatkoznak a többi megjuta'mazotíak is. Barcs András, a Salgótarjánt Acélárugyár munkaszervezője, Agócs Ferenc a mWadkövesdi kőbánya dolgozója, Stér István a 63/1 Építőipari Vállalat igaz­gatója és még többen mások. Lehoczki Laios pílinvi levele­zőnk, többek között a következő­ket írta: „hálás köszönetemet fe­jezem ki a szerkesztőségnek a jutalmul kaoott könyvért. Na­gyon nagy örömet szereztek ez­zel a könyvvel már csak azért is. mert az az öreg bányász aki­ről a könyvben szó van, Szoó József, a királytárnában munka­társam volt. A könyv annyira tetszett, hogy amíg végig nem olvastam, le sem tudtam tenni a kezemből és most már a harma­dik öreg nyugbéres bányász ol­vassa." Jutalmat kapott egyik legfia­talabb levelezőnk, Kurls András szécsénvfelfalusi úttörő is. Kuris pajtás úttörő csapattanácselnök és mint Ilyennek sokszor nehéz­ségei vannak a fegyelem kiala­kítása terén. Szerkesztőségünk igyekezett oivam könyvvel meg­jutalmazni öt, amely segítséget nyújt munkájához. Jutalmul a ..Vörös vállpántok” c. ifjúsági regényt kapta. Kuris pajtás le­velében így ír erről: „A köny­vet, amit a szerkesztőség levele­zői munkám elismeréséül kül­dött megkaptam, már ki is ol­vastam és nagyon tetszett. Igyekszem a könyvből tanulta­kat hasznosítani és ígérem, hogy ezentúl mén jobb levelezője le­szek a Szabad Nógrádinak.’“ • A pártsajtó és a dolgozók kö­zötti kapcsolat elmélyülése, biz­tosíték arra, hogv a lap egyre jobban be tudja tölteni hivatását mint „kollektív propagandista, agitátor és szerYező’‘. Lenin eiv- társ tévedésnek tartotta azt a felfogást „mintha főleg irodal­márok és csakis irodalmárok (hivatalos értelemben véve a szót) működhetnének közre si­kerrel ebben az apparátusban „...Ellenkezően, — állította Lenin — a saitó akkor lesz ele­ven és életképes, ha maid öt vezér szerepet betöltő és állan­dóan írással foglalkozó irodal­márra ötszáz, meg ötezer nem irodalmár munkásíró lut“. Lenin elvtársnak ez a tanítá­sa vezérli azokat az eivtársakat, akik már eddig is szorgalmas levelezői voltak a pártsajtónak. De ez kel! hogv vezessen min­den dolgozót, akik eddig még nem írtak levelet az újságnak, elhallgatták a hibákat, de nem adták tovább a ió módszereket, nem népszerűsítették a jó ered- ménvt elért dolgozókat sem. Minden becsületes dolgozó gon­doljon arra, hogv a jó levelező nagy lépéssel viszi előre ha­zánkat a szocialista fejlődés út* ián.----------------------------—-----------­Ve szedelmes élelmiszerhalmozót lepleztek le Pásztó községben Pongrácz Győrgyné ecsegi lakos, Pásztó községben sorra járva az üzleteket mindenütt ke­nyeret vásárolt fel. Amikor 7 darab kenyeret megvásárolt, még mindig köveíelődzött bent a pásztói földművesszövetkezeti boltban, hogy adjanak részére kenyeret. Pongrácznét felelős- ségrevonták. s a hatósági szer­vek ecsegi lakásán megvizsgál­ták, vájjon szükséges-e, hogy annyi kenyeret vásároljon? En­nek során kiderült, hogy Pong­rácz Győrgyné otthon tárolt 250 kg kény ér lisztet, 150 kg fehér­lisztet, több 1-1 kg. csomagolás­ban lisztet, 2 mázsa búzát,, 2 zsák korpát, 2 zsák zabot, más­fél zsák borsót. Pongrácz Győrgyné ellen megindult az eljárás, mert fel­vásárlásával pánikot akart kelte­ni és szükségtelenül elvonta a többi dolgozó elől a kenyeret. „Az új ö éves terv a széntermelés körülbelül 43 százalékos növelését írja elő. (Az ötödik ötéves terv Irányéi ved.) Lenin elvtárs mondotta a szén ieien. tőségéről beszélve, hoey a szén az ipar kenyere. Es valóban szén nélkül nemcsak a nehézipar nem tud létezni, de vegyiiparnak is nélkülözhe­tetlen anyaga ma már a szén és a feldolgozása­kor nyert melléktermékek. A Szovjetunió hatalmas területén, ahol min­den természeti gazdaságot megtalálunk, bőven rendelkezésre áll ez a fontos nyersanyag is. Kü­lönösen a szovjet hatalom éveiben öltött hatal­mas méreteket a már addig is használt bányák kiaknázása és új lelőhelyek feltárása. A szovjet föld mélyében szünet nélkül folyik a harc a szénért, mely a népgazdaság egyik legfontosabb anyaga. A Szovjetunió legkülön­bözőbb munkaágainak dolgozói vannak összeköt­tetésben a bányaiparral, a szénnel. Minden darab szénben hatalmas ér­tékek, a nap energiája van elrejtve, de mennyi munkára van szükség, hogv ezt az energiát fel­szabadítsuk és az ember szolgálatába állítsuk! Bányákat kell építeni, melyekben gépek és emberek ezrei dolgoznak. A szenet kibányászása után el is kell szállítani a városokba, villanyte­lepekre és. üzemekbe. Már a nagy orosz tudósnak, Dimitrij Ivano- vics Mendelejevnek eszébe jutott, hogy mennyi nehéz emberi munkát lehetne megtakarítani az­zal, hogy a szenet a föld mélvében alakítják át gázokká és onnan vezetik el. mindenüvé nagy távolságokra, ahol a legkülönbözőbb célokra használják fel, a legkülönbözőbb termékeket ál­lítják elő belőle. Lenin elvtárs nagy jelentőséget tulajdonított 8 szén földalatti gázosítása eszméjének. De csak a győztes szocializmus országában valósulhatott tneg Mendelejev álma. Ma már a Donyec-medence szénbányáiban el­A SZÉN - AZ IPAR KENYERE gázosítják a szenet és csöveken vezetik el a generátorgázt. A nehézipar legfontosabb ága, a kohászat, nagymennyiségű kokszot fogyaszt. A kokszot is a kőszénből nyerik, kokszosító kemencékben. A kemencét néhány órán keresztül szünetnélküli melegítéssel 1000 fokig hevítik fel és azután ki­veszik belőle a kőszénből képződött kohászati kokszot. Nem minden szén kokszosítható. Jó kokszot csak a legjobb minőségű, közepes érettségű szén­ből kapnak. Az új ötéves terv egyik fő feladata­ként tűzte a szovjet bányászok elé a kokszol­ható szenek termelésének növelését, mégpedig öt év alatt 50 százalékkal. Ugyancsak a szénből nyerik a népgazdaság másik igen fontos anyagát: a mesterségesen elő­állított benzint. Hogyan állítják ezt elő? A szenet különleges edényekben 500 fokon elégetik és kiválik belőle az olajra emlékeztető kátrány, vagy szurok. Ha ezt a kátrányt deszti- lálják, akkor egy része petróleummá vagy ben­zinné válik. Hogy a szénből megkapjuk a mesterséges ben­zint, bonyolult műszerekre és komoly szaktudás­ra van szükség. A szovjet szakembereknek mind­kettő egyformán birtokában van. A szállításoknál igen sok szén elveszik szén­por alakjában. A szovjet szakemberek ma már ezt is megmentik a népgazdaság számára. A brikett-gyárban a porszénből és az aprószenek­ből állítják elő a brikettszenet a következő el­járással: a porszenet hevítik és nagy nyomás alatt préselik. Néha arra is szükség van, hogy valamilyen kötőanyagot adjanak hozzá. Erre kiválóan alkalmas az ugyancsak a kőszénből nyert kátrányszurok. A szén ma már nélkü lözheteMen festőanyagokat ma már helyettesíteni tudják anilinfestékekkel, melyet ugyancsak a szén fel­dolgozásakor képződött melléktermékekből nyer­nek. HUYÉkONY FŰIÖAN'ÍÍG U---­ES S r~J NYERSANYAG VEGYI SZINTETIKUS BENZIN IQOOt' 'kSx 4- é á GYÓGYSZER JlOÓSZER *llATSZER A M 0 N1 A'K NYERS BENZOL a ä MŰTRÁGYA ÉTER (7 MOTOROLAJ ANYAG PREP KA'TRA'NY .ftgte, ffNOOlAj NAFTAIIN KONZERVÁLÓ ©S ü A __A___A----­v— v—v—V Hűn* [köütu KÖNNYŰ OLAJOK-"I [CTOd "FEJTÉK □ INZOL NEMEZ OLAJ GSP0LÄJ K0ZEP0LAJ0K------vH­fUtOANYAG FERTŐTLENÍTŐ ____ ymrnWmm anyag a vegyipar számára is. A ritkán talál­ható és éppen ezért igen értékes természetes A szén és melléktermékeinek felhasználása A plasztikából előállított készítmények helyet­tesíteni tudják a fémet, a fát, az üveget, a se­lyemfonalat. A plasztikot pedig szintén a szén melléktermékeiből állítiák eLő. A mindenki által ismert orvosságok: aszpirin, antipirin, Pyrami­den, szaharin, sztreptocid, szulfidon, szalicilsav és a gyógyszergyártás sok más terméke készül még ugyanebből a nyersanyagból: a szénből. Naftalin, konzerváló anyagok, parfőmök, ben­zol, kenőanyag, szalmiákszesz, műtrágya — ezt mind-mind a szénből állítják elő. De ez még nem minden. Ezekből a termékek-1 bő! száz, sőt néha ezer más, új anyagot készí­tenek. így például az acetilénből, melyet szin­tén a szénből nyerhetünk, a következő anyagok állíthatók elő: háztartási gáz, mesterséges len- rost, univerzális ragasztószer, étién klór viral, adipinsav, aceton, parfőmök, ecet, üzemanyag a motorok számára, lakk, plasztik, műkaucsuk. A szénnek csak ez az egy terméke a textilgvártás- tól a parfőmkészítésig, autókerékgyártástól a lakkig igen sok más iparággal van összekötte­tésben és nyersanyagot ad nekik. A szovjet tudósok ezeknek az anyagok­nak alapján új iparágakat hoztak létre, melyek ezeknek feldolgozásával, átalakításával foglal­koznak. A szovjet szakemberek, tudósok sokat és behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, milyen műanyagot és hogyan lehet előállítani a szén* bői. Csak Ha ismerjük azt, hogy mennyi anyagot lehet a szénből nyerni, tudjuk értékelni a szovjet bányászok hősies harcát a szénért és tudjuk megérteni azt, hogy mit. jelent a nép életszínvonalának emelése az általános jólét szempontjából az a feladat, melyet Sztálin elv­társ tűzött a bányászok elé: 500.000.000 tonna szenet bányászni évente. A különböző termékek soha nem látott bőségét fogja ez eredményezni, mely már a kommunizmus felé mutat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom