Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)
1953-01-07 / 2. szám
2 1953 JANUÁR 7. SZABAD AOGRAD NEMZETKÖZI HELYZET A lengve n ' |> új a bb n agy si- kert ért el a szocializmus építése során. Január 4-én a lengyel kormány rendeletet adott ki,.amelynek értelmében meg. szüntették a jegyrendszert, rendezték az árakat és a béreket, megszüntették a mezőgazdasági termékfeleslegek kereskedelmi korlátozásait. Ezeket az intézkedéseket az elmúlt évi jó gabona- termés, az állatállomány növekedése, valamint a szocialista ipar termel ésének növekedése tette lehetővé. Ezzel a rendelettel áttértek a mezőgazdasági termékek szabad és korlátlan, egységes áron történő forgalmára — természetesen a kötelező beadási rendszer megtartása, mellett. Az áraltat rendezték, s ugyanakkor a munkabért. a nyugdijakat, a családi pótlékot és az ösztöndíjakat 12—40 százalékkal emelték. .Mindezzel emelkedik Lengyel- országban a dolgozók életszínvonala, növekszik a városi é6 a falusi dolgozók vásárlóképessé- ge. elősegítik a spekuláció felszámolását és a kapitalista elemek korlátozását. Az első jelentések szerint is ín lengyel dolgozók hatalmas örömmel és lelkesedéssel köszöntötték a kormányrendé'etet, s számos (liszejövetelen fejezték | ki hálájukat a párt és a kor. tnány iránt. A Tito-handa 1953. évre szóló költségvetésével foglalkozik a Raibotnicseszko Delo című bolgár lap. „Ismeretlen a történelemben, hogy egy állam költség- vetésének 78.6 százalékát háborús előkészületekre fordítja, ilyesmi még nem fordult elő. nemhogy békében, de a leghevesebb háborúk idején sem" — írja a lap. A titóisták a költség- vetés 229 milliárdos összegéből nem kevesebb, mint 180 miíliár- dot fordítanak a háború előkészítésére. Ugyanakkor a nemzetgazdaság fejlesztésére mindössze 11.5 milliárd, szociális juttatásokra — beleértve a rokkantak segélyezését is — 9.8 milliárd dinárt fordítanak. Ez a költségvetés újabb bizonysága a belgrádi fasiszták háborús, népellenes terveinek. „ A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben a prágai Slártsky-per tanulságaival foglalkozik., A határozat — a többi között — hangsúlyozza: „A Slánsky-féle összeesküvők leleplezése és megsemmisítése a béke erőinek hatalmas győzelme a háború erői felett. Az a tény, hogy a csehszlovák dolgozó nép és pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt teljesen szétzúzta ezt a munkás- mozgalomba beépített amerikai ügynökséget, újra megmutatja, hogy minden áruló, kém és gyilkos — bármint kendőzze is bűnös tevékenységét — elöbb- utóbb a nép ítélőszéke elé kerül." A határozat ezután megállapítja. hogy a cionizmus, a koz- mopolitizmus és más kártékony irányzatok hatása alatt az NSZEP tágját közül is akadtak olyanok, akik letértek a marx- izmus-ieninizmus útjáról és az amerikai-angol imperializmus szolgálatába szegődtek. A határozat megbélyegzi Paul Mer- kert. a mexikói német emigráns csoport volt vezetőjét, a politikai bizottság volt tagját, mini az angol-amerikai kémszolgálat ügynökét és a német munkásosztály árulóját. Ugyancsak megbélyegzi Kurt Müllert, a Német Kommunista Párt' volu vezetőségi tagját, aki szintén az imperialisták zsoldjában dolgozott és több esetben a titóisták at támogatta. A határozat végül a forradalmi osztályéberség megerősítésére hívja fel a párttagok figyelmét. Távol-Keleten beláthatatlan erdőségek terülnek el, ahol sok- millió köbméter cédrus-, juhar-, tölgy-, vörösfenyő- és jegenyefát termelnek ki a népgazdaság szükségleteire. Habarovszk határvidékén többtucat erdőipari gazdaságot létesítettek. Ezek a legkorszerűbb gépekkel vannak felszerelve. Az erdőipari gazdaságokon a fadöntéstől kezdve a raktárra szállításig gépek segítségével végeznek el minden munkafolyamatot. A képen: közelítés a horszki erdőipari. gazdaságban. Balról a mozgó villany telep 1 áthat ( Lenin elvtárs pzt mondotta: „Kommunista gazdaságunk felépítése az eljövéfidó szocialista Európa és A zsilipéi iáképe lesz". A cukorrépatermvlésnél elért hatalmas eredmény, de más gabonafélék terméshozamának állandó emelkedése is azt bizonyítja, hogy a hatalmas természetátalakító tervek igen fontos részei a növénijek magasabb terméshozamáért vívott harcnak és valóra váltak Lenin e'.vtárs szavai. Könyveket lehetne tele írni a szovjet mezőgazdaság, az élenjáró’ agrotechnika eredményeiről. A szovjet tudomány világraszó ó sikerei még nagyobb eredményekre, még dicsőbb tettekre ösztönzi a dolgozókat a kommunizmus építéséért folyó harcban. A szovjet parasztság eredményei és lankadatlan munkája még jobban megszilárdítja a szocialista Szovjetunó hatalmát, még acélosabbá teszi a béketábor erejét. A Szovjetunióban 1952-ben több cukorrépát termeltek, mint az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában együttvéve. „VILLÁM“ a iszrs-kbt‘11 A sóshartyáni „Virágzó Élet” termelőszövetkezeti község példát mutatott a gyű- ' mölcsfatelepítésben. Gyümölcs, fatelepítési tervét 1952-ben mái* túlteljesítette, s ebben az évben 24 hold helyett 39 kh területet gyümölcsösített. ab A tárni „Ságvári Endre” tszcs nem jól gazdálkodott a múlt év ben. Rossz vcdt a munkaszervezés, laza volt a munkafegyelem, mind azért, mert a vezetőség nem tekintette szívügyének a csoport további fejlődését. Pl a kertészetnél nem engedték felszerelni a motort, azzal, hogy ők már több költségeit . nem akarnak. Az aszályos év megtanította őket a saját kárukon tanulni. De úgvlátszik ebből sem tanultak eleget, mert a gvü- mölcsfatelepítést is e’hanyagol- jáik. épúgy. mint a sertéskutricák megépítését. A vezetőség hanyagságából az adódott, hogy 30 malac el pusztult a rossz elhelyezés miatt. Meddig áll fenn még ez-a tarthatatlan állapot a tari t&zcs-nél? • A gyümö'csfák léli fatiszto gató munkálatait a szendehelyi „Béke", a tereskei „Zalka Máté" tszcs már határidő előtt elvégezték. Ezen ‘ túl menöleg a „Zalka Máié" tszcs a 10 hold cseresznye oltványait is betelepítette már. Ezek a termelőcsoportok a boldogabb, gazdagabb életüket alapozzák meg e munkákkal. * A nagybárkányi „Uj Élet" s a kozárdi „Petőfi’* tszcs vezetősége nem jó munkát végeztek az elmúlt évben. Nem tudták összefogni a tagságot, nem tartották be a szövetkezeti alapszabályzatot. Így e két csoportnál sem az állattenyésztési, sem a növénytermesztési tervet nem teljesítették. Ez maga után vonta a tagság kevesebb jövedelmét. E két termelőcsoportnál nincsenek jó állatgondozók. Kevés a takarmány az á'latok részére. Ennek tetejében még a silózásí tervüket sem teljesítették, a ku. konca szárat sem vágták le. Mindezek a hibák arra intik e két termelőszövetkezet vezetőségét, hogy ez évben alaposabb munkát végezzenek. Tartsák be a mintaalapszabályzatot. Szervezzék meg a munkabrigádokat. Ez a biztosíték arra, hogy ezévben e két csoport nagyobb jövedelmet tudjon biztosítani tagjai részére. . Nagyobb felelősséget az üzemi kollektív szerződések végrehajtása iránt — A kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek végrehajtásának rövid értékelése — Pártunk és kormányunk a szovjet tapasztalatok alapján lehetővé tette, hogy az üzem dolgozói a vezetőikkel kollektív szerződést kössenek, melyben mindkét fél kötelezettséget vállai magára a termelés, fokozása, üzemfejlesztés és a dolgozók egészségvédelmének az érdekében. Dolgozóink egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kollektív szerződésnek és igyekeznek a rá juk háruló feladatokat maradéktalanul végrehajtani. Tudják, hogy ezzel a munkásosztály hatalmának további megszilárdítását, a szocializmus építését és a dolgozók életszínvonalának emelését biztosítják. Megállapítható azonban, hogy egyes vállalatvezetők a rájuk háruló feladatoknak nem tettek eleget. Ezt tapasztaljuk a Salgótarjáni Acélárugyárban is. A dolgozók lelkesen harcolnak tervük túlteljesítéséért, eleget tesznek vállalt kötelezettségüknek. Ugyanakkor a vállalat vezetősége nem Követ el mindent, annak érdekében, hogy a kollektív szerződésben a rájuk háruló feladatokat teljesítsék, sőt a feleiősiség- revonás alkalmával különböző „objektív” nehézségekre hivatkoznak, ami akadályozta vállalásuk teljesítését. A vállalat igazgatója többek- között vállalta, hogy 1952 augusztus 20-ra az Acélárugyár részére 20 személyes bölcsődét létesít, melynek rendelkezésére havonta 10.000 forintot bocsát. A bölcsőde még a mai napig sem készült el, pedig az üzemben sok olyan anya dolgozik, aki a bölcsödében biztonságban tarthatná gyermekét, míg ő munkájává« segíti elő a társadalom fejlődését. Ezek a dolgozó ■anyák érzik a bölcsőde megvalósulásának fontosságát, mert így nyugodtan végezhetnék napi munkájukat az üzemben és ezáltal termelésüket is tudnák fokozni. A vasöntödéi dolgozók kérését sem teljesítette ' á vállalat igazgatója, annak ellenére, hogy 1952. október 30-ra vállalta, hogy a vasöntödéi darupályát a jooo szállítás biztosítása érdekében meghetsszabbíttatja. Ennek elmulasztása végett a vasöntödéi dolgozók termelését a felhalmozott öntvények sokasága akadályozza. A jelenlegi áilapot egészségükre is ártalmas mert az üzem te'e van porral, piszokkal. sőt még az exportárukat is vastag homokréteg takarja. A helyszűke miatt veszélyeztetve van a dolgozók testi épsége is. mert a kokillákat többméter magasságba fölrakják, mely könynyen eldőlhet és szerencsétlen-1 séget idézhet elő. Ezenkívül az igazgató elv- társ vállalta, hogy a fémbevonó es a gazdasági szerszám ,,B’* üzem részére fürdőt és öltözőhelyiséget létesít a felújítási keretből. Az ott dolgozók még a mai napig is a gyár különböző részébe járnak tisztálkodni. Ez szintén a termelésre van rossz hatással mert a dolgozók tisztálkodási lehetőség után kutatva több esetben nem használják ki a 480 percet a termelés érdekében. Még számos olyan vállalás van, amely puszta ígéret maradt, mert nem hajtották végre. Az olyan elvtársak, akik nem kői vettek el mindent a kollektív szerződés végrehajtása érdekében. azok az üzem alkotmányát sértették meg. t A Salgótarjáni Acélárugyárhoz hasonlóan, a Zagyvarónai Vasötvözetgyárban is — bár vannak eredmények — súlyos hibát követett el a vállalat vezetősége, mert a kollektív szerződésben vállait szellőzőberendezések felszerelését elmulasztotta. Bár az üzem jelentősen fölfejlődött s most már a három kohó sokkal több füstöt bocsát ki magából, mely az üzem dolgozóinak egészségét veszélyezteti. Több esetben előfordult,1 hogy a füsf elől kénytelenek voltak a dolgozók elhagyni a munkahelyüket. Súlyosabb ez a hiba, ha figyelembe vesszük azt, hogy a gyár vezetősége már az 1951-ben kötött kollektív szerződésben vállalta, a szellőző berendezés felszerelését. Az ilyen hibák fönáliásáért súlyos felelősség terheli a vállalat vezetőségét, de az üzemi bizottságokat is, mert nem ellenőrizték a kollektív szerződésben vállalt feladatok végrehajtását. Az elkövetkezendő időben igyekezzenek. rövid időn belül eleget fenni a vállalt köteiezettsé-' gükoek. Azon legyenek, hogy a ■hiányosságokat minél e’.őbbszün- ’tessÁ még áz üzemekben és ezáltal biztosítsák a dolgozók részére az 1953-as tervévben rájuk háruló feladatok maradéktalan teljesítését. Az üzemi bizottságok még fokozottabb mértékben végezzék az ellenőrzést, s azon legyehek hogy a Jcoilefc- tív szerződésnek érvényt szerezve, az minden esetben az üzem alkotmányává váljon. Bíró János, a Vasas Szakszervezet területi bizottságának bér- és termelésfeleiőse MARAKODÁS AZ „ATLANTI TÁBORBAN'' Minden nap újabb tények bizonyítják az ellentétek további el mélyülését és kiéleződését a kapitalista országok között. Egyre nagyobb elkeseredéssel, folynak a viták az Eszakatlanti Tömb országai között. A támadó célkitűzések közössége sem elhárítani, sem gyengíteni nem képes a.különböző kapitalista országok monopóliumainak érdekösszeütközéseit. A piacokért folyó harc, a versenytársak megfojtá Siára irányuló törekvés gyakorlatilag erősebb, mint a különböző kapitalista országok „egyesítésére” vonatkozó, már hivatalosan közzétett tervek. Páratlan- erővel bontakozik ki a monopolisták harca a világpiacokon. Az amerikai monopóliumok megszorítják angol versenytársaikat Latin- AuTterikáiban, Ázsiában, a Közel- és Közép- Keleten, Az 1945-től 1951-ig eltelt hat év alatt a külföldi amerikai tőkebefektetés két és félrmlliárd fontsterlingiröl kétmilliárdra esett vissza. Az amerikai töke nemcsak az olyan ..hagyományos” angol befolyási övezetekbe vonul be, mint a Közel-Kelet és a brit birodalom országai, hanem Anglia gazdasági életébe is. Ugyanakkor mind elkeseredettebb támadásokat indítanak Anglia pozíciói ellen az amerikai monopóliumok pártfogását élvező nyugatnémet és japán cégek. A „Sunday Times ’ című angol lap találó megjegyzése szerint Anglia^ ismét megérezte az „újjászületett német és japán konkurencia fagyos leheletét”. Nyugat-Németország például már a múlt évben ló szorította Nagy- Britanniát a török piacról és elfoglalta ottani helyét: Törökország behozatalában Anglia részvétele az 1948-as 24 százalékról 1951-:g 17 százalékra esett vissza, Nyugat-Németország részaránya ugyanakkor Ö.7 százalékról 24 százalékra emelkedett. súlyosabban érinti az erősebb amerikai és pyugatnémet monopóliumok konkurenciája a ftancia ipart. A francia tőke gyors ütemben vonul vissza az amerikai és nyugatnémet töke elől Észak-Afri'kából, valamint a különböző európai országok piacairól. Á „Le Monde” című francia lap nemrégen arra panaszkodott, hogy Franciaországot „megalázóan védnökségként kezelik”. A Schuman-terv jóváhagyása után a nyugatnémet monopolisták lényegesen megszilárdították nyugateurópai pozícióikat, mivel gazdasági potenciáljuk révén uralkodó helyet foglalnak el1 a terv részvevői között. Az Egyesült Államok és Anglia, Anglia és Nyugat-Németország, Franciaország és Nyugat- Németország közötti ellentétek egyre komolyabbak. Az „Economist” című angol lap nemrég bosszankodva volt kénytelen megállapítani: „A nemzeteket nem lehet addig politikailag és katonailag egyesíteni, amíg kereskedelmi téren egymás torkát fojtogatják”. Az európai kapitalista országokban a széles tömegek erélyesen szemheszállnak a háború és a fegyverkezési hajsza politikájával. Ezekben az országokban sok politikus felismeri, hogy a katonai költségvetések további emelése végérvényesen aláaknázza a gazdasági életet, annyira meggyengíti a nyugateurópai országok gazdasági helyzetét, hogy képtelenek lesznek megvédelmezni saját érdekeiket az amerikai monopóliumok további merényleteivel szemben. A „New York Times” című amerikai lap szavai- szerint Nyugaf-Európában mindenütt megfigyelhető bizonyos „általános hajlandóság az erőfeszítések mérséklésére és a katonai költségvetés csökkentésére”. Sem Angliában, sem Franciaországban nem teljesítették az új hadosztályok felállítására és a haditermelés [okozására annak idején Lisszaboniban elfogadott tervet. Az amerikai nyomásra jóváhagyott lisszaboni programm kudarca nagy elégedetlenséget keltett Washingtonban, A „New York Times’* ezzel kapcsolatban azt írta, hogy az Egyesült Államoknak „állandó nyomást’* kell gyakorolnia nyugateurópai szövetségeseire. „Az Eszakatlanti Szövetséget — írta a lap — mindannyiszor bukás fogja fenyegetni, valahányszor az amerikaiak gyengítik a nyomást.” Kiéleződtek az utóbbi időben a francia 'amerikai ellentétek is, mégpedig a nyugatnémet fasiszta Wehrmacht feltámasztására irányuló kísérletek miatt. Nyugat-Európa közvéleménye átlátott az úgynevezett „európai hadsereg’* megteremtését célzó amerikai-bonni tervek értelmén. Mai már senki előtt sem titok, hogy az „európai hadsereg” megalakításának terve mögött a fasiszta fegyveres erők feltámasztására irányuló szándék rejlik. A francia közvélemény nyomására számos tekintélyes politikus, államférfi & újság száll síkra Nyugat-Németország újrafeifegyverzése ellen. Köztudomású, hogy Vincent Au riot francia köztársasági elnök már október végén aggodalmát fejezte ki Nyugat-Németország újraíeifegy- verzése miatt. Ugyancsak bírálták a Nyugat- Németország felfegyverzésére irányuló politikát olyan francia burzsoá politikusok, mint a parlament elnöke, a külügyi bizottság elnöke, a radikális párt egyik vezére, valamint a szocialista párt több parlamenti képviselője. Ezek a hangok naigy riadalmat keltettek Washingtonban. A reakciós amerikai propagandisták igyekszenek „megnyugtatni” a francia közvéleményt, továbbra is azt hangoztatják, hogy az „európai hadsereg’* és a fasiszta Wehrmacht két, egymástól távolálló különböző dolog. Ennek a propagandának azonban nincs meggyőzőereje. Amint a „Le Monde” című francia lap nemrég megírta, az „európai hadsereg” propagandistái azt a hálátlan feladatot tűzték maguk elé, hogy báránybőrbe bujtassák a farkast... A nyugateurópai sajtó kénytelen beismerni, hogy az „európai hadsereg” létrehozásának kérdésében mutatkozó francia-amerikai ellentetek kétségessé teszik az „Európa' egyesítésére” irányuló egész amerikai programm megvalósíthatóságát és fokozzák a marakodást az atlanti táborban. Amint az egyik holland hetilap írja: „Az európai hadsereg tervének van egy nagy hiányossága: hiányzik a nemzet jóváhagyása. E terv ujijongás helyett rettegést szül. A közvélemény nem támogatja a létrehozandó szerveket, maga a' terv pedig a levegőiben lóg.” A folyóirat a következő megoldásra, jut: „Az európai védelmi közösség a legközelebbi jövőben nem tudja any- nyira megerősíteni az ó-világot, irszagainak szolidaritását, mint amennyire a szakadást növeli köztük., Az északatlanti hatalmak „érdekközösségéről1” és „egységéről“ szóló hamis szólamok mögött mélyreható ellentétek, viszályok és civó- dások rejlenek. Tüzetesebb vizsgálat nyomán kiderül, hogy az atlanti táborban uralkodó állítólagos „teljes rend” csupán a kapitalista világban dúló nézeteltérések és összeütközések kellemetlen látványának álcázására szolgál. Ezt a látványt semmiféle propaganda-mesterkedésekkel nem lehet elrejteni. J. V. Sztálin ,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című örökbecsű munkájában a következőket írja a kapitalista világban jelenleg uralkodó' helyzetről: „Látszólag minden ,a legnagyobb rendben’ vaih: az Amerikai Egyesült Államok kényszeritette Nyugat-Európát, Japánt és a többi kapitalista országot, hogy összébbhúzzák nadrágszíjukat; Németország (Nyugat-Németország), Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán az Egyesült Államok kannái közé került és engedelmesen teljesíti parancsait. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy .örökkön-örökké' minden a legnagyobb rendben* maradhat, hogy ezek az országok a végtelenségig tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát, nem próbá’ják meg, hogy az amerikai rabságból kiszabaduljanak és az önál ó fejlődés útjára lépjenek.” A nemzetközi viszonyok fejlődése az utóbbi időben teljes mértékben megerősíti e szavak, igazságát.
