Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-17 / 5. szám

2

1953 Január 17.

SZABAD IVO» RÁD

A pártoktatás anyagához

NEMZETI JÖVEDELEM

(Folytatás)

III.

Lla ezeket az adatokat össze1 1 hasonlítjuk a Szovjetunió, vagy népi demokratikus országok adataival, világosan látjuk, azt a hatalmas különbséget, amely a szocialista, vagy szocializmust építő és a kapitalista országok között fennáll. Malenkov elvtárs a kongresszusi beszámolójában ismertette azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a szovjet nép a kommunizmus építése terén elért. A Szovjetunió ipari termelése 1940- hez viszonyítva 1952-ben 233

százalékra emelkedett. Ugyanígy hatalmas mértékben emelkedett a mezőgazdaság termelése is, aminek következtében

a Szovjetunió nemzeti jövedelme 1940-től 1951-ig

83 százalékkal növekedett.

Ennek megíelelően, tekintve, hogy a nemzeti jövedelemnek mintegy háromnegyed része a dolgozók személyes anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését szolgálja, a szovjet kormány 1947-től 1952-ig terjedő időszakban ötször hajtott végre árcsökkentést, aminek következtében az élelmiszerek és iparcikkek ára átlag 50 százalékkal alacsonyabb, mint 1947-ben volt. Ugyanakkor minden városi és .íalusi dolgozó ingyenes orvosi kezelésben részesül, az iskolákéban az ösztöndíjat nagymértékében kiszélesítették és a dolgozók ingyenes üdülés és egyéb vonatkozásban is hatalmas kedvezményben részesülnek. Mind- fezeknek összesített eredményeiképpen a dolgozóknak a reálbére mintegy 57 százalékkal nagyobb. mint 1940-ben volt.

Az ötödik ötéves terv idejére

terv szerint a Szovjetunió nemzeti jövedelmének újabb 60 százalékos emelkedését irányozták elő, ami a munkások és alkalma zottak reálbérének 35 százalékos, a kolhozparasztok jövedelmének pedig 40 százalékos növekedését jelenti.

Hasonló a helyzet a népi demokratikus országokban, úgy Magyarországon is. A fentiekben már vázoltuk a nemzeti jövedelemnek az egyéni jövedelmekre eső felosztását a Horthy- Magyarországon, most hasonlítsuk össze ezt a szocializmust építő Magyarország számadataival. Magyarországon már 1949-ben a nemzeti jövedelem 84 százalékát kapták közvetlenül a dolgozók, ami reálbér értékelés szerint is hason litha- tatlanul magasabb megélhetési lehetőséget biztosított a dolgozok számára. Felemelt ötéves tervünk pedig további 35—40 százalékos életszín vonal -eme! kedést jelent. Az életszínvonalnak ilyen rohamos növekedése mel’ett telik nemzeti iövede1- münfcből mintegy 80—85 milliárdos beruházásra is. Nézzük meg részleteiben, mit jelentenek ezek a számok.

Amellett, hogy országunknak ma már vannak olyan hatalmas alkotásai, mint a sztálinvárosi kombinát, az inotai erőmű, vagy a most épülő földalatti gyorsvasút és még sziáimtatan más nagyjelentőségű üzem, világos képet ad fejlődésünkről az a tény, hogy ötéves tervünkben 5 naponkint egy-egy új gyár kezdi meg működését.

S emellett régi gyárainkban is hatalmas fejlődés mutatkozik, így pl. a Salgótarjáni Acélgyárban nagyjelentőségű beruházásokkal elértük azit, hogy a gyár fejlődését, illetve termelését 1949-hez viszonyítva 1951-re 175 százalékkal tudtuk növelni. Az új dróthúzóban kiküszöbölték az egészségtelen salakkal és szappan-porral való dolgozást és a dolgozók ma már egészségük veszélyeztetése nélkül érik ei nagyszerű eredményeiket. A Salgótarjáni Acélárugyárba befektetett eddigi beruházásoknak összege kb. 6 millió forint. Komoly összegű beruházásban részesült a Zagvvapálfalvi Üveggyár, ahol több mint félmillió költséggel új vágóműhely épült. Ebben a gyárban egyébként a termelési eredmény 1949-ben Szolihov szovjet mérnök útmutatás alapján 50 száza'ékikal emelkedett. Vagy ha vesszük a salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyár példáját, ahol új öntőcsarnok épült, amely hazánkban egyike a legkorszerűbbeknek és a munkafolyamatok 70 százalékát géppel végzik. Nem kisebb összegű beruházáísokhan részesült megyénk bányaipara sem. Hatalmas lendülettel épül megyénk új bányaközpontja a nagvbátonvi bányászváros. Hatalmas, korszerű úJ rakodó, kétszobás bányászlakások, ipari ta- nu’óotthon, kultúrotthon és egyebek épülnek. A régi elmaradott bányászvárosban, Salgótarjánban is úgyszólván napról napra hatalmas változások tapasztalhatók. Felépült megyénk egyik legnagyobb büszkesége, az új megyei tanáicsháza, mellette ékeskedik a megvei rendőrkapitányság szép épülete, vele szemben hatalmas 36, 76. 44 stb. la' kásos épületek dicsérik a szo- cia'ista éoítőmunkánik nagyszerű alkotásait.

A végtelenségig soroltrt- nánk mindazokat a Jelentős beruházásokat, amelyben megyénknek is része van.

Természetesen nemcsak az ipar vonalán mutatkozik ez meg. Az elmúlt évek folyamán 11 -re

MEGTETTÜNK-E MINDENT...

Diósjenőn is az est beálltával gyulladt ki a villanyfény. Aföid- míívesszövetkezet kirakata tele van áruval. Az utcán sűrűn jönnek-mennek az emberek, ki a tszcs-irodia felé veszi útját, ki i a tanácsház felé. Legtöbben a I kultúrotthonnál kötnek ki- Csoportokba verődve beszélgetnek.

• A csoportokból négyen kiválnak és lassú léptekkel indulnak a tanácsház felé. Munkaruhában vannak. Arcuk ünnepélyes. A Totbuchin III. típusú termelőszövetkezet párttagjai ők. Ünnepi taggyűlésre mennek,

: ahol megkapják új párttagság' könyvüket.

Elől megy Angel ma jer Ignác, a tszcs párttitkárai, Szabó Jánossal, a tszcs-e'jnökkel beszélgetve. Mögötte Fekete István brigádvezető és Hovanecz Béiá- né tszcs-tag.

A taggyűlés ünnep volt számukra. Amikor kézhez kapták a tagsági könyvet, először belelapoztak. Minden lapját kü- lön-küiön nézegették, forgatták kezükben és arcuk ragyogott.

Angelmajer elvtárs, az alap- szervezet titkára egy darabig nézte a három párttagot, aztán ő is nézegetni kezdte az új tagsági könyvet és m ntha magának mondaná, szólott.

— Megtettünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy az új tagsági könyvecskét kiérdemeljük?

A pártszervezet titkárának szavai után mind a négyen erősen megszorították az új piros könyvecskét. Elgondolkoztak... Gondolatban elvonult előttük az elmúlt esztendő. Alig egy pár esztendeje, vagy 8-an kezdték el az új életet, aztán felszaporodtak 18-ra. Földjük akkora lett, hogy majd az egész határ ebből tellett ki. Először úgy nekilendültek a munkának, hogy az egész megye róluk beszélt. De valahogy megrészegedtek a sikertől. A tagok egyre többet kezdtek hanyagolni. Volt úgy, hogy a legnagyobb dologidőben egyesek gombázni meg szed reznj mentek. Most ősszel már a vetéssel is elmaradtak. Csak 45 holdat vetettek el, aztán megelégelték a munkát. Vita vita után jött, de a vetés csak nem ment. Gyakran mentek a tanécsházba. Tudták ugyan, hogy a tanácselnök hajthatatlan ebben a kérdésben, mégs kérdezgették: „mit csinálunk, elnök elv társ, vessünk?". Amikor a tanácselnök azt mondta.

„vessetek”, nem ért nekik a szó. Zörgették a telefont prákon keresztül és a járással kezdtek vitatkozni. „Vessünk, ne vessünk." A munka meg csak nem ment. Es ők a párttagok.., Mit tettek •ők?...

Dolgoztak szakadásig és elfeledkeztek arról, hogy rajtuk kívül még sok becsületes tszcs- tag van. Maga az elnök. Szabó János is sokai úgy volt, hogy már azt hitte, idegei felmondják a szolgálatot. Egyre csak azt hajtogatta: „nem lehet ezekkel csinálni semmit”. Ha a já rási pártbizottságról szóltak nekik: ..e.vtársak. ti vagytok a párttagok, rajtatok múlik, hogy megy a munka..csak a váltakat húzogatták. Amj náluk annyit jelentett, hogy végighallgatták; mert a járással mégsem vitatkoznak, de magukban azt gondolták: „nekik beszélnek, akik éjjel-nappal dolgoznak ...”

Hovaneczné most a vetésnél úgy tett: „ ... a sárba csak nem veiünk, tönkremegy a mag..."

Most, a taggyűlésen, ahogy végiggondolták mindezeket, va i ahogy érezték, hogy nincs minden rendben a „megtettünk-e minden tőlünk telhetőt?”.

Mialatt Hovaneczné Rákosi elvtárs képét nézte, Fekete, a brigádvezető előreba jolt a széken és dörzsölni kezdte arcát. Szabó Jánosnak mintha melege lenne, nagy. prémes kabátját kezdte gombolgatni és azt mondja:

— Nem vettük észre, mi történik körülöttünk. Községünk szövetkezeti község lett. Hogy a dolgozó parasztok beléptek a tszcs-be, erre példát nemcsak tőlünk vettek...

Ebben egyetértettek valameny nyien. Aztán egymásnak kezdték az emlékezetbe idézni:. „Hát vanriak nekünk olyan tszcs-tagjaink, akik kezében ég a munka. Zerkó Mihályné hogy dolgozott a nyáron? A tagság felét mind’g magával ragadta: Pécsi Szabó János másodmagával becsülettel végigdolgozta az évet. Milyen jövedelmet kapott?”

— Hát 29 mázsa gabonát, 10 mázsa burgonyát, 4 db öthónapos, szép malacot — számolgatja az újján Fekete István. — De nem is tudnám elmonda ni a több!t.

— Gondoljunk csak, elv társak az őszi vetésre — mondja Angelmajer Ignác. — Hogy húzódoztunk tőle, de amikor elhatá- ■oztuk, hogy vetünk és a párttagok nyakukba akasztották a zsákot, hogy szórják a magot, megint csak ott sorakoztak mögöttük a legjobbak. Még a másik csoportbeli is jöttek segíteni.

Kiss István Péterék, Mocsári Károly, ifj. Vasas János és lássátok, nyertünk. Nincs egy talpalatnyi földünk sem vetetlenül.

Nem szólnak semmit, de kezükben tartva az új párttagsági könyvet, arcukról leolvasható, hogy elismerik: nem úgy idolgoztak, ahogy kellett volna.

— Hát igaz... így van — mondja Fekete. — Dehát most mivel kezdjük... ?

Angelmajér nézegeti az új párttagsági könyvet és ezt mondja:

— Nézzétek meg a könyvecskét. En ahogy'.belenézek, úgy érzem, új ember lettem, meg erősödtem és velem erősödtetek ti is. A feladatunkat kérdezitek? Hát egyik legfontosabb feladatunk az, hogy erőssé tegyük pártszervezetünket. Mi, párttagok álljunk mindig a legnehezebb poszton. Járjunk nyitott szemmel és akik munkájukkal kiérdemlik, vegyük fel a pártszervezetbe. Álljunk a tagok mellett és tanítsuk, neveljük őket. Még egy pár hét és itt van a tavasz. Olyan munkát kell végeznünk, hogy méltóak lehessünk a szövetkezeti község névre... — Még folytatta volna, de Szabó beleszólt.

— Igaz, így van, a párttagsági könyv kötelez. Keressük■ hogy m''t tegyünk? Hát itt van előttünk a vetőmag-előkészítés, az á latok gondos kezelése. A tagok szakemberekké való nevelése. Ne feledjük — emeli fel fejét és mosolyog — már nem vagyunk csak magunkba. Szövetkezeti tag már a faluban minden dolgozó paraszt, üj tszcs-t is alakítottak. Ha nem dolgozunk, az új tszcs-tagok lehagynak.

Fekete és Hovaneczné is szinte egyszerre szólnak és arcuk pirosra gyullad.

— Hát nem hagynak le...

Egymásra néznek mind a

négyen. Ezen a taggyűlésen ahogy számot tettek munkájukról, választ kaptak a Tolbu- chin pártszervezetének tagjai a feladataikra is.

Felállnak és szívük fölé he lyezik az új piros tagsági könyvet. Az idő már a késő estére jár, de a kultúrotthonból még zene hallatszik.

JOHANNES BECHER,

A KÖLTŐ ÉS BÉKEHARCOS

emelkedett gépállomásaink száma, amely ma már 200 erőgéppel és számos más gépi felszereléssel segíti dolgozó parasztságunk munkáját. Ennek nyomán kialakulóban van az ú. szocialista falvak képe. 1952- ben már 113-ra emelkedett megyénk termelőszövetkezeti csoportjainak száma, amelyben 3867 család, 5773 taggal, több mint

32.000 khold földön dolgozik. Ma már. megyénkben sem ritkaság a termelőszövetkezeti község és közöttük olyan község is, mint a legutóbb tsz községgé fejlődött Nagyoroszi vagy Diós- jenő.

u egyénk mezőgazdasági községei is hatalmas mennyiségű beruházásokban részesültek, tömegével épülnek kultúrházak, napközi otthonok, könyvtárak, s egyéb, a dolgozók egészségvédelmét és kulturális fejlődését szolgáló intézmények. így pl. 1950-ben 35 mozi volt megyénkben, . ami 1952-re 70-re emelkedett. 1950- ben 15 kultúrotthonnál szemben ma már 7! kultúrotthonnál büszkélkedhetünk.

Az életszínvonal ilyen gyors emelkedése kulturál's fejlődésünknek ez a rohamos üteme megérteti minden dolgozóval, hogy minden munkás, aki normáját túlteljesíti mindlen dolgozó paraszt, vagy tszcs-tag, aki termelési eredményét emeli, aki takarékosan bánik a termelési eszközökkel, aki hasznos újítátst vezet be, az hozzájárul a nemzeti jövedelem gyors növekedéséhez. Az emelkedő nemzeti jövedelem pedig nem elvont szám, hanem a nép államában azt jelenti, hölgy minden egyes dolgozóra több ruha, több élelem. jobb lakás jut, hogy^ emelkedik a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonala. A dolgozók egyéni érdeke a szocializmust építő országban elválaszthatatlan a közérdektől.

Mrázik János

HÍREK

A SZOVJET FALU ÉLETÉBŐL

NAZAR MILASCSENKÖ BEFEJEZTE A KOMBAJN- JAVITÁST. Nagy megbecsülésnek örvend a Szovjetunióban Nazár Milascsfemkó kom- bájnvezeíő, a Szcc'aksta Munka Hőse. Tavalyelőtt 500 hektáron végezte el az aratást, 9400 mázsa gabonát csépelt. A múlt nyáron a gyakori esőzések ellenére rekordidő alatt végezte el a betaka- ríást a K'írov-kolhoz földjein. majd átment az uljanovi területre, ahol később érik a gabona, mint Kubánban. Teljesítményét tovább növelte: 700 hektáron végezte el a begyűjtést.

— Nemcsak a kombájnvezetéshez értek — mondja Nazar Milascsenikó — Húsz éve dolgozom, megtanultam a gépésze., szakmát, az agrotechnikát is alaposan megismertem. Megtanultam bánni az emberekkel is. Kombájnom minden „hangulatát” ismerem.

Nazar Miíascsenkó jó munkával köszöntötte az új esztendőt: jóval a határidő előtt befejezte a kombájnjavítást és most arra készül, hogy előadássorozatot tartson a ku- báni kombájnvezetöktiek, az ipari növények betakarításáról.

★

1ZOBILNOJE — BOSEG- FALVA, Krímben, a bahcsi- szeráji kerület Kaganovics kolhozában új lakótelep épült 150 kényelmes házzal, kétemeletes iskolával, üzlettel. A* új település központjában épül a nagy ko'.hozklub.

Az aluskini kerület Sztálin- ko'hozának tagjai új falut építenek. Már neve is van az új településnek: Izobilnoje — Bőségfalva. Az új faluban mezőgazdasági múzeum, könyvtár és klub is van. A kolhozparasztok est; agrotechnikai iskolán és különféle tanfolyamokon képezik magúkat.

1/őrünk legkiválóbb költői kapcsolták össze életüket és alkotó munkásságukat az emberiség jövőjéért, a világ békéjéért folyó harccal. A Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett Johannes Becher e költők soraiba tartozik.

Johannes Becher 1891-ben született. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az első világháború éveiben érett dolgozóvá, felnőtté. Becher „Búcsúzás” című életrajzi regényében elmondja, hogyan bontakozott ki benne az ellenzéki állásfoglalás II. Vilmos Németországának mi- litarizmusávai! és sovinizmusával szemben. A költő egész munkássága szenvedélves tiltakozás az imperialista hódító háborúk ellen. Ez a tiltakozás hangzik fel már korai verseiben is.

Becher az európai írók közül, mondhatni, a legelsőnek üdvözli a Nagv Októberi Szocialista Forradalmat. A fiatal szovjetországban a béke megbízható támaszát látta. örökre a Szovjetunió barátja lett.

1918 tárt» költészete elválaszthatatlan a politikai harctól. A forradalmi munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatok megtermékenyítik a költő tehetségét, gazdag eszmei távlatokat nyitnak meg előtte.

A weimari köztársaság idején Johannes Becher fáradhatatlanul leplezte le az imperialisták háborús előkészületeit. 1925-ben jelent meg „Leweisit” című regénye, amely szenvedélves- hangú kiállás a háborús bűnö sók ellen. Becher megjósolta ebben a könyvében, hogy az Egyesült Államok vezető körei felvonulási területnek akarják felhasználni Németországot egv „keleti hadiárat" céljára. E könyv megiele'nése jeladás volt a reakció erőinek, amely nyomban megkezdte a hajszát Becher ellen. Hazaárulással vádoltak és bíróság elé akarták állítani.

Maxim Gorkij akkor a sajtóban sikraszállt Johannes Becher mellett. Ezt írtai:

„Becher könyve felülmutha- tatlan művészi alkotás, amelynek ihletóje a szeretet és gyű'ölet... Becher megrázóan mutatta be könyvében, hogyan égetik el a munkástömegek legjobb erőit mérgesgáz-jelhőben csak azért, hogy játékaikat nyugodtan folytathassák a Rafjkehez hasonló háborús üzérek és a többi szörnyetegek ... Felhívok minden becsületes embert, tiltakozzék Johannes Becher perbejogása ellen, tiltakozzék annak az embernek elitélése ellen, akinek egyetlen vétke, hogy becsületes és tehetséges.”

Azokban a Németországra

** nézve tragikus napokban, amikor a hitleristák megszerezték a hatalmat, Johannes Becher a harcos szellemű költő őrhelyén állt. Felvette a harcot a fasizmus ellen, cikkeket, politikai verseket írt, antifasiszta plakátok verses feliratain dolgozott.

Az emigráció éveiben rendkívül intenzív munkát folytat. Ebben az időszakban éri el a költői művészetének csúcsát.

Becher a hitlerista barbárok ellen vívott harcban a német nép legkiválóbbjainak gondolatait és vágyait juttatja kifejezésre. Versei nagyban előmozdították az antifasiszta erők

A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma két Fehér Könyvet adott ki. A két Fehér Könyv az amerikai imperi a Istáiknak, illetve a titófasisztáknak a Bolgár Népköztársasággal szemben követett ellenséges po'rtiká- ,ára vonatkozó bizonyító anyagot tartalmazza.

A két Fehér Könyv kiadásává' kapcsolatban Mincso Nejcsev a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere fogadta a sajtó képviselőit és ismertette előttük a Fehér Könyvekben foglalt enyaéletrekelését „ német népben.

Becher számtalanszor figyelmeztette az emberiséget, ae új világháború veszélyére, amelyet a fasiszta Németország hozott magával. A második világháború éveiben Becher verses röplapokat írt német hadsereg katonáihoz, maróan szatirikus versekben leplezte le a bűnös Hitleri-ki! ikket.

Akkori verseiben szolidaritását fejezte ki a szovjet nép iránt, amely szabadságáért, boldogságáért. a népek közötti békéért harcolt. A szovjet nép győzelme tette lehetővé a: költőnek, hogy visszatérjen hazájába.

ohannes Becher nyomban hazatérése után felelősségteljes munkát kezdett a német demokratikus értelmiség erőinek összegyűjtése terén, ö vette át a „Kulturbund” vezetését, amely ai legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselőit egyesítette magában. Más haladó német írókkal együtt a?on fáradozott, hogy gyökerestől kiirtsa a hitleri rendszer szégyenletes örökségét és antifasisztar demokratikus szellemben újítsa Tel az ország kulturális életét.

Napjainkban Johannes Becher a Német Demokratikus Köztársaság egyik legtekintélyesebb közéleti személyisége. Verseit széles tömegek ismerték meg. Megnyilvánulásaira félti gyei nek a becsületes nyugatnémet haza fiák is, akik nem akarják az amerikai imperialisták ágyú- töltelékének szerepét befőtten.

Harc az egységes, független, demokratikus, békeszerető Németországért. hate a békéért, a háborús gyújtogatok ellen a felszabadult nép békés építő- munkájának dicsőítése — ez Becher költői munkásságának legfőbb tartalmai az utóbbi években. Becher sok verse népdal lett.

A Német Demokratikus Közműtársaság kormánya' és népe nagvra értékelte a költő érdemeit. Johannes Becher kétizben kapta meg ai Nemzeti-díjat. Egyébként ő a Német Művészeti Akadémia elnöke.

Becher ai nemzetközi békemozgalom első soraiban küzd. Munkásságában a következő elvet tártjai szem előtt: „Nem szabad úgy 'kérni a békét, ahogyan a jó időt kérik, nem szabad úgy kérni a békét, mint kö- nvöradomáinyt. azefk kezéből, akik a háború és ai t>éke kérdésében döntenek. A lsekéért harcolni teli, a békét ki kell harcolni."

Becher 1951 februárjában a Béke Világtanács berlini ülésszakán tartott beszédében szenvedélyesen és meggyőzően beszélt arról, hogy a béke követelése megfelel ai német néo leg- bensőbb. legigazibb érdekeinek. Századunk hero'zmusa, — jelentett" ki a költő — énpen abban áll, hogy harcol a béke megőrzéséért.

Johannes Becher „1952-es szonettek” című legutóbbi könyvében újult erővel hirdeti, a német nép elszánt békeakaraitát. E gyűjtemény egyik legszebb szonettjének címe — „Aki igazán szereti Németországot". A költemény a népek közötti béke legnagyobb harcosáról, Joszif Visszárionovics Sztálinról szól.

Irta: T. MOTILWE

ság ellen az Egyesült Államok és Tito-Jugoszlávia 'által e’kö- vetett provokációikat, a kémek és diverzánsok Bulgáriába küldését.

Beszámolója végén a külügyminiszter fe'szólította a sajtó képvise'őit, hogy tárják fel a könyvekben foglalt bizonyítékokat a dolgozók előtt. Világosítsák fel őket és az egész világ közvéleményét az Egyesült Á llmok és Jugosz'ávia Tulgáriávat szembeni ellenséges politikájáról. (MTI)

A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma Fehér Könyveket adott ki

got: a Bolgár Népközi'ársa-