Szabad Nógrád. 1952. december (8. évfolyam. 98-106. szám)

1952-12-10 / 100. szám

1952 december 10. SZABAD NOGRAD 3 A pártpolitikai és szervezőmunka megjavításával az 1952—53. évi terv maradéktalan teljesítéséért Benczúrfalva teljesítette december 21-re tett munkafelajánlását A megyei nagyválasztmá­nyi ülés december 7-én tár­gyalta meg Gerő elvtárs be­szédét, melyet a Központi Vezetőség ülésén, november 29-én mondott. Nagy Kálmán elvtárs beszámolójában töb­bek között a következőket mondotta. November 29-én pártunk Köz­ponti Vezetőségének ülésén Gerő elvtárs részletesen elemez­te a magyar nép gazdasági hely­zetét 1952-ben és feladatainkat a népgazdaság fejlesztése te­rén 1953-ban. Gerő elvtársi hosszú időre szabja meg feladatainkat s ezért a Központi Vezetőség ülés- anyagát állandóan faun má­nyozni ke I, ellenőrizni e ha­tározat maradéktalan végre­hajtását. A beszámoló felöleli az egész népgazdaság helyzetét és meg­szabja minden vonalon felada­tainkat. Gerő elvtárs megállapí­tásai, melyet az alapanyagipar területéről mondott, vonatkozik a mi üzemeink fejlődésére és hiányosságaira egyaránt. Ami a szénbányászat tervtel­jesítését illeti, bár az első félévi operatív tervünket teljesítettük, azonban a harmadik és negyedik negyedévben állandó lemaradás van. Lemaradásunkat súlyosbít­ja az a tény, hogy bányászaink ígéretet tettek Rákosi elvtárs­nak! a harmadik negyedévben 26 ezer tonna, a negyedik ne­gyedévben 10 ezer tonna terven- felüíi szén kitermelésére. A le­maradás nagy felelősséget hárít ránk kommunistáikra, különösen a kommunista vezetőkre, Gerő elvtárs által felvetett hiányos­ságok különös élességgel mutat­koznak mci/kmegvénkb-n a bányagépek rossz kihaszna- i asa i>an. A legjobban kihasznált gép az O. típusú kaparó is mindössze 43.9 százalékig van üzemeltetve. Még gyöngébb a szovjet Don- bass-kombájn, az SZTR 30-as kaparó kihasználása. A gépek nem megfelelő ki­használásához jelentős mérték­ben járult hozzá, a bányáinkban meglévő elég nagyfokú szerve­zetlenség és az a tény, hogy a meglévő alkatrészeket sem oda adták, ahol arra szükség lett volna. Nem egyszer előfordult, hogy csúszdacsavar hiánya miatt órákat állt a razo- csúszda. ugyanakkor ez ie- lentős mennyiségben meg­található volt a raktárban. A gépek rossz kihasználásához hozzájárul a még mindig laza munkafegyelem. Nem egy he­lyen gátolja a gép megfelelő kihasználását a szakismeret hiánya is. Olyan gépjavítókat tesznek a modern gépékhez, akik a leggyengébbek s így előfor­dult Mátranovákon például, hogy a Don hass-kombájnnal történt hibát tovább tartott megkeresni, mint kijavítani. A munkafegyelem lazulását bizonyítja az a tény is, hogy egész évben a negyedik negyed­évben emelkedett legjobban a kieső műszakok száma. Míg ez év különböző hónapjaiban 9—10 százalék vcylt, addig november­ben 12 százalék fölé emelkedett. A szénbányászat vezetői párt- és tömegszervezeti funkcionáriu­sai helyenként is ahelyett, hogy a súlyos hiányosságoKat igyekeztek volna megszüntetni, a párt és kormány határozatá­val ellentétben a túlórák növe­lésére, a nagy termelési napokra s a vasárnapi munkára vettek irányt. A nagytermei esi ranokon le­vették a beruházásról az embercKet és a szántaihoz tették, bár az ott lévőknek sem tudták megszervezni az ürese»!! teéÜátást. Elhanyagolták ennek következ­tében bányáink jelentős részé­SZÁBAD NÖGRAD Az MDP Nőqrádmeqyei Párt- bizofctsáqának lapja Felelős ktadö: Naqy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal; Salgótarján. Rákóczl-U. 92. Telefon szerkesztőség 52. kiadóhivatal 30. Szikra Lapnyomda Budapest. József-körűt 5 F. v.; Kulcsár Mihály ben a fenntartást, a gépeknél a megelőző karbantartást s hozzá­járultak egészségtelen munka- körülmények megteremtéséhez. Az a vállalatvezető, aki­nek ilyen nézete van, az sem­mibe veszi a kollektív szerződést, kormányunk rendelkezéseit. Az ilyen nézeteknek következménye, hogy bányáinkban, de üzemeink­ben is nőtt a balesetek száma. Bár megyénk több üzemében a tervteljesítésnél nincsenek ilyen súlyos lemaradások, de a felsorolt hiányosságok többé kevésbbé ott is megtalálhatók. A cikklista szerinti tervteljesítést, ha vizsgáljuk, rájövünk, hogy nincs minden rendjén. Megtalál­ható a munkaerőhullámzás az acélgyárban is. Súlyos hibák vannak a takarékosság vonalán. A Bányászat Anyagellátó Vál­lalatnál sok villanymotor van, amelyet egyáltalán nem hasz­nálnak. Ugyanjgy az acélgyár­ban is nem kis mennyiségben lehet megtalálni fontos nyers­anyagokat. melyeket felhal­moznak azért, hogy „bizton­ságban” legyenek. Ugyanezt a könnyelműséget tapasztaljuk a minőség elhanya­golásánál akkor, amikor bányáinkban túlságosan ma­gas a palatartalom, üze- meinküen magas a selejtszá­zalék. Az építőiparnál például még sen­kit nem vontaik felelősségre azért, hogy sok cement ment tönkre a gondatlan kezelés következtében, vagy a Salgótarjáni Üveggyár­ban az első félévben készáru szállításnál 600.000. forint érté­kű áru ment tönkre. Ezeknek a hibáknak a felszámolása jelentős mértékben járul hozzá tervünk teljesítéséhez, fejlődésünk meg­gyorsításához. Hogy a mezőgazdaságban nem teljesítettük termelési tervünket, ennek fő oka a kedvezőtlen idő­járás, de hozzájárult az is, hogy nem időben vetettünk el, nem al­kalmaztuk megfelelően a fejlett agrotechnikát, illetve a zoolech- nikai eljárásokat sem. A tőkés nagybirtokos rendszer idején' hasbnlő; rendkívül kedve­zőtlen időjárás ezrek számára jelentette volna az éhínséget és ezreket juttatott volna koldus­botra. Hogy nálunk ez a követ­kezmény nem lett. annak ered­ménye, hogy a mi pártunk, élén bölds tanítónkkal, Rákosi elvtárs­sa!, előrelátóan irányította álla­munkat és biztosítja dolgozó né­pünk zavartalan ellátását, egész népgazdaságunk fejlődését. Eh­hez nagy segítséget ad a Szov­jetunió és a népi demokráciák, azon az új alapon, amelyet a Bolsevik Párt XIX. kongresszu­sán részletesen ismertetett Ma­lenkov elvtárs. A Központi Vezetőség egvík fontos feladatnak állította e'énk az onportunizmns ei­le ruharcot. Élesen mutatkozott meg a meg­alkuvás a vetőmag biztosításá­nál is, amikor egyes párt- és tanácsfunkcionárius az állam­tól várta ennek megoldását, bár minden lehetőségünk meg volt arra, amit a tények igazolnak is, hogy saját erőnkből megoldjuk. Hasonló jelenségek vannak a be­gyűjtésnél is, amikor egyes párt- és tanácsfuntaionárius, még a kulákot is sajnálja, hogy nincs neki mit beadni. Ennek követ­kezménye, hogy jelenleg is 97.2 százalékban állunk a gabonalbe- gyüjtéssel, a kukoricából 84.5 százalékra, napraforgóból pedig 78.1 százalékra. Az állatállomá­nyunk átteleltetésével kapcso­latban is hasonló jelenségek vannak, ahelyett, hogy biztosí­tanák a silózási terv teljesítését vagy megszerveznék a makk- gyűjtést. A Központi Vezetőség ülése élesen vetette fel, hogy „a fogy­ás aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény megtorló intézkedéseket alkal­mazzunk a felvásárló, harácsoló reakciósok, rémhírterjesztők, fe­ketevágók, a begyűjtést szabo­tálok, az üzé'kedők ellen, akik az aszályt önős céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasznál­ni." Ez a kérdés nálunk is fon­tos helyet fog'al el, mert nem ritka jelenség az időszaki felvá­sárlási láz, amely egyszer a ke­nyérnél mutatkozik, máskor a zsírnál, cukornál, vagy más szükségleti .cikkeknél. Párttagjainknak, funkcioná­riusainknak, jobban fel kell fi­gyelni mint eddig, hogy egyesek a kenyeret, a kenyérlisztet a ta­karmány drágasága miatt az ál­latokkal etetik fel. Pártszervezeteink nagyobb gonüot TorűiisanaK arra, hogy a kommurvsiaK nelvi álljanak az el lense g rémhí­reivel szemben és mindenhol kommunista magatarrást ta­núsítsanak. A terméshozam emelése érde­kében meg kell javítani a poli­tikai nevelőmunkát. A szak­propagandát elsősorban a tszcs- ben Kell megjavítani és csak ügy fogjuk elérni a magasabb terméshozamot és ez által von­zóbbá tesszük a nagyüzemi gaz­dálkodást a ma is még egyéni­leg dolgozók előtt. Az állatte­nyésztés vonalán lemaradás mu­tatkozik. A tehénnél is biztosí­tani kél ennek fejlődését. Hogy 1953-ban az iparban a 16 százalékos termelésemelke­dést elérjük, ez magasfökú szer­vezettséget, fegyelmezett szor­galmas munkát követel a párt­szervezetektől, tömegszerveze- tektől, mu nká s os ztá 1 yuraktól, egész dolgozó népünktől. Az iparban úgy kell dolgoz­ni, hogy -z 1952. évi tervet te jesítsük és ezzel biztosít­suk a zökkenőmentes átme- netet az 1953. évi tcrme- lésre. Erre különösen fontos ügyelni, mert már most lehet tapasz­talni, hogy egyes helyeken a mindenáron való tervteljesítés Következtében a jövő évnegyed­re nem gondolnak, feldolgozzák a íélkéezárut. Második fontos feladat, a minőség javítása szénbá­nyászatunkban és megyértk minden üzemében egyaránt. A tervet nemcsak mennyiségi­leg, hanem minőségileg is teljesítem kail. A szocializmus építése nemcsak több árut ki- vám hanem jobb minőséget is. Háramlik feladat az üzemve­zetés színvonalának megjavítása, üj módon vezetni úgy lehet, ha szakmailag képezzük magun­kat, ismerjük a technikát, figye­lembe vesszük a dolgozók javas­latait. A dolgozók magukénak érzik az üzemeket és joggal várják el vezetőiktől', hogy bí­rálatukat, javaslataikat figye­lembe vegyék. Meg kell szüntetni a munka- versenyben mutatkozó bürokra­tizmust, mert ez gátolja a szo­cialista verseny további fejlődé­sét. Pártszervezeteinknek ha­tékonyabban kell segíteni, irá­nyítani, ellenőrizni a szakszer­vezetek munkáját. A mezőgazdáságban úgv a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben fő fel­A Mátranováki Szénbányák Alkotmány-akna üzeme az 1952-es tervévben közel egyhó­napi előnyt szerzett. Előirány­zott évi operatív tervüket de­cember 2-án befejezték. Ez alka­lommal fogadalmat tettek, hogy az év hátralévő idejében még 14.250 tonna szenet termelnek fejlődő iparunk számára. Az Alkotmány-akna dolgozói az év elejétől kezdve becsüle­tes, kemény munkát végeztek, megértették, hogy egyre több szénre van szükség, hogy fej­lődő iparunk szénszükségletét biztosítani tudjuk. Jó munkájuk eredményeképpen az 1952-es év­ben megszerezte az él üzem cí­met, utána a sztahanovista- üzem címet, majd a harmadik negyedévben végzett jó munká­juk eredményeképpen az Alkot­mány-aknai elnevezéséért folyó versenyben is első lett megyénk bányaüzemei közül. Ezekhez a sorozatos győzelmekhez hozzá­járult, hogy az üzem kommu­nista csapatvezetői élére álltak a több szénért folyó küzdelem­nek. Czene József nováki szta­hanovista vájár csapatával együtt 118.3 százalékra teljesí­tette ezidáig az egész évre elő­irányzott termelési tervet. Tajti István és brigádja pe­dig 113.7 százalékot ért el átlagosan, az egész évre adat a terméshozam eme­lése. ügy kell felKészülni a tavaszi vetésekre, . hogy biztosítva le­gyen a vetőmag. Jól meg kell szervezni a szakoktatást, hogy minden termelőszövetkezet­ben megismerjék a legfontosabb agro-, illetve zoótecbnikai eljá­rásokat. Pártszervezeteink feladata, hogy a párt politikai és szerve­zési munkájának javításával biztosítsák e feladatok végre­hajtását. Nevelni a kádereket, hogy azok keményen tudjanak harcolni a párt célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtásáért. Bányász pártszervezeteinknél jól működő pártcsoport-bizalmi és népnevelő hálózat Kiépítése fon­tos feladat. Biztosítani, hogy a bányászoktatás színvonalban ja­vuljon. A Központi Vezetőség határozatának végrehajtására szükséges, hogy jól dolgozó párt- szervezeteket hozzunk létre a mindennapi feladatok köz­ben nevel ifik funkcionáriu­sainkat kommunista helytál­lásra, a párt határozatainak végrehajtására, a nárt és Rákosi elvtárs iránti szere- tetre. A nagyválasztmányi ülésen többen felszólaltak. Bérezés Henrik, a Salgótarjáni Acéláru­gyár. vállalatvezetője elmondot­ta, hog” Gerő elvtárs által fel­vetett eredmények, hibák rájuk is vonatkoznak. A hiányosságok főképpen szervezés, munkafegye­lem, az ütemes termelés vonalán állnak fenn. A mi üzemünkben is, bár jelentős eredményeket értünk el, de megtalálható a gépek megelőző karbantartásának el­hanyagolása. Ez különöskép­pen vonatkozik a szeggyárra. A munkaversenynél hiba, hogy nincs biztosítva kellőképpen a verseny nyilvánossága. Fodor Sándor elvtárs, a Tűz­helygyár válluUtvezetője elmon­dotta, hogy az üzemvezetés ala­csony színvonala náluk is meg­mutatkozik. A vezetés színvona­lát jó nevelőmunkával fogjuk biztosítani Nem harcolnak az üzemek vezetői kellően a munka­erővándorlás ellen, nem neve­lik eléggé az új munkásokat szakmailag és politikailag. A szakszervezet munkájával kap­csolatban megemlíti, hiba, hogy a műszakiakat a versenynvilvá- nosság biztositáísáná! a ’atszol- gáltatónaik látják. Holló Imre elvtárs, a palotási Május 1 tszcs agronómusa el­mondotta, hogy búzatermésük holdanként 16 mázsa lett. Ter­melőszövetkezetük beszolgálta- tási kötelességüknek 100 száza­lékban eleget tett, s ai jó ered­ményeket elérték, mert alkal­mazták a fejlett agrotechnikai módszereket. (A választmányi ülés többi felszólalását lapunk legköze­lebbi számában közöljük.) előirányzott tervteljesítés- ben. De nemcsak a széntermelő munkások járultak hozzá ehhez az eredményhez. Derekasan ki­vették részüket a tervteljesíté­sért folyó harcból a szállító- munkások is, akik állandóan arrai törekedtek, hogy a termelő- csapatok részére biztosítja le­gyen az ürescsitle-ellátás. Ná­daséi Dezső elvtárs, az Alkot­mány-aknai párttitkára és Si­mon Miklós munkaérdemrendes vájár az Alkotmány-aknai szak- szervezeti titkára. Éjt nappallá téve a műszaki vezetőkkel kar­öltve segítették a verseny sike­rét, tanácsaikkal és felvilágosí­tó szavakkal látták el a dolgo­zókat. Fáradhatatlan munkájuk­ról vettek példát az üzem dol­gozói és napról napra újabb si­kereket értek el a termelés te­rén. A termelés további sikere ér­dekében azonban elengedhetet­lenül fontos, hogy a műszaki dolgozók még nagyobb éber­séggel és körültekintéssel vé­gezzék munkájukat. Bányajárás alkalmával a legkisebb hibára is figyeljenek föl és a termelés további fokozása érdekében a fölfedett hibákat napról napra küszöböljék ki. Kovács D. László, igazgató. Benczúrfalva tojás- és baromfi begyűjtésben még megyei vi­szonylatban is az élenjáró köz­ségek közé tartozik. A község dolgozó parasztjai vállalták, hogy tojás- és barcmíibegyüjtés: tervüket Sztálin e’.vtáns szüle­tésnapjára 100 százalékban tel­jesítik. Benczúrfalva dolgozó pa­rasztjai vállalásuknak becsület­tel eleget tettek, mert baromfi­ból 109, tojásból 107 százalé­kos a tervteljesítósük. A vállalás teljesítésében Gás. pár József községi párttitkár, Agner Gyula tanácselnök, Barta István és ifjabb Maguly János tanácstagok jártak elől jó pél­dával. Már jóval a határidő előtt 100 százalékon felül ele­get tettek beadási kötelezettsé­güknek. Ilyen példamutatást az. tán szívesen követnek a dolgo­zó parasztok, olyanok, mint it­Földművessizövetkezeteink egy­re inkább kiveszik részüket a falu szocialista átalakításából. Termelőcsoportoikat szerveznek, melyek speciális szőlő-, dohány- termesztéssel foglalkoznak. Ezek a szövetkezetek előiskolái a fej­lettebb típusú tefmelőseövetikie- zeti csoportoknak. A sziráki fö>)dművesszövetke- zet, már szervezett egy szőlő­termelő csoportot. Az elmúlt szombaton megszervezte a do­hánytermelők csoportját. Kollár János, a szövetkezet Népköztár­sasági Érdeméremmel kitüntetett ügyvezetője párttaghoz méltóan harcol a dohánytermelő csoport jabb Rici László, Tőzsér János, Cibuiya József. Paulusz András, akik ldmaigasló eredményt értek e! a tojás- és baramíitervtelje- sítés terén. A tanács lelkesen szervezte az adott szó teljesí­téséért folyó harcot. Ezért kö­zösen dolgoztak a pártszerve­zettel, mozgósították az állandó bizottságok tagjait, akik tanács­üléseken, gazdagyűlóseken is­mertették a begyűjtési eredmé­nyeket. A hátralékosokat a ta­nács szívós felvilágosító mun­kával tervük teljesítésére ser­kentette. Eddig a községben csak két gazda volt hátralék­ban. Az állandó begyűjtési bi­zottság jó felviláigositó munká­val etérte, hogy mindkét hátra»- lékos teljesítette begyűjtési ter­vét. Hegyi András levelező megszervezéséért. Nem is ma­radt el az eredmény. 25 dol­gozó kis- és középparaszt lé­pett be a dohánytermelő cso­portba. Köztük van Hatuska Dá­niel 9 holdas középparaszt, Frik Péter 4 holdas, és Falta Béláné dolgozó parasztasszony is. A do­hánytermelő csoport tagjai nagy lelkesedéssel beszélnek elkövet­kezendő múmiájukról, mely be fogja nekik bizonyítani a szövet­kezés előnyét az egyéni gazdál­kodással szemben. Bakonyi László, a Szabad Nógrád levelezőj« 14.250 tonna terven felüli szenet termelnek az Alkotmány-akna dolgozói A sóshartyáni „Virágzó élet“ tszcs életéről A sóshartyáni dolgozó kis- és középparasztok alig egy évvel ezelőtt léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A szövetkezet­nek 126 tagja van és 700 hold szántón gazdálkodnak. A szövet­kezeteket „Virágzó életről” nevezték el. Ennek a szövetkezeti községnek minden anyagi lehetősége megvan ahhoz, hogy jó vezetéssel, munkaié gye lemmel milliós vagyonnal rendelkező szövetkezetté váljék. Hiszen ezt akarja minden szövetkezeti dolgozó, ezért választották a felemelkedés útját. Hogy ezeket az eredményeket a tagság elérje, jó, harcos vezetőségre van szükség. Ez pedig hiányzik most a szövetkezet­ben. Szorcsik János csoporte'.nök figyelmen kívül hagyva a mi­nisztertanács határozatait, végzi munkáját. Pedig a miniszter- tanács április 20-i határozata megszabja a csoportelnükök felada­tát, mely szerint mindenért, az állattenyésztés _ fejlesztéséért, a munkafegyelemért, az állami fegyelem betartásáért elsősorban az elnök felelős. Ezeknek a határozatoknak jó vagy rossz végre­hajtásiától függ a csoport gazdagodása, tagjainak jobb élete. Ezeket hagyta figyelmen kívül Szorcsik János csoportelnök. Az őszi vetésnél megengedte, hogy a vetést végző brigád a gabonavetés nagyobb részét kézzel végezze el, ne pedig a kereszt- sorosán. Csak a járási tanács mezőgazdasági osztályának közbe­lépése eredményezte szí, hogy a 90 hold ősziárpa és búzavetés­ből 24 holdat keresztsorosan vetett el a csoport. Ma már meg le­het nézni a két vetési mód közötti különbséget. A keresztsoros vetés nagyon szép. Olyan, akár egy zöld szőnyeg. A kézzel vetett terület pedig foltos. A csoport tagsága már ebből láthatja a ke­resztsoros vetés előnyét. De ugyanilyen nemtörődöm munka folyik az állattenyésztés vonalán is. 28 darab anyadisznó ja van a csoportnak, melynek malacai 4—5 hónap óta nem voltak kihajtva a legelőre. Nincsen azoknak megfelelő egészséges férőhely. így a malacok legtöbbje megkoszosodik, tüdővészt kapnak és elpusztulnak. Pedig minden anyagi lehetőség rendelkezésére áíl a csoportnak, hogy a serté­seket összevonják, s olcsó áron megfelelő férőhelyet készítsenek azok számára. A másik súlyos hiba az, hogy a tagság közül senki sem akar a sertések mellett dolgozni. Nem látja a csoport­tagság a sertéstenyésztés jövedelmezőségét. Ha ilyen lesz a ve­zetés továbbra is, akkor nincs biztosítva a kétéves állattenyésztési terv csoportra jutó részének végrehajtása. Mert hisz a terv azt írja elő, hogy a termelőszövetkezetekben 100 anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni. Márpedig ez a terv a csoportra nézve Is törvény, melynek végrehajtásától elsősorban a csoport jövedelme fog megnövekedni. A rossz vezetés következtében tehát nem fejlődik a baromfi, sertés á lomány, s így ezekből nem is tudta teljesíteni a csoport az álltam iránti kötelezettségét. Az állatok takarmányozása is tervszerűílenül folyik. Elpazarolják a takarmányt, s így nehéz­ségekbe fog ütközni az állatok átteleltetése. A sóshartyáni „Virágzó élei” termelőszövetkezetnek nagy lehetőségei vannak a gazdaság fellendítéséhez. Hogy ez meny­nyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint Gömöri Henrik járási agronómusnak a nyilatkozata. „A csoport földterületéből 150 kh gymölcsösre való terület. Hegyes, dombos, tehát gépi művelésre nem alkalmas. Az a terv, hogy erre a 150 holdnyi területre gyümölcsöst telepítünk. 30 hold már be van telepítve. Ez nagy jövedelmet fog biztosítani a cso­portnak. Mondjuk 100 kh gyümölcsös amikor 5—6 év múlva termővé válik, ha egy gyümölcsfáról 50 icg termést szed le a cso­port, ez már 300 ezer kiló, egyforintjával számítva a termés kiló­ját, máris 300 ezer forintot jelent ez a csoportnak. Tehát jöve­delmező a gyümölcstermesztés. A járási mezőgazdasági osztály javasolta halastó létesítését is. Erre nagyon jó lehetősége van a csoportnak. A falu végén lévő réten, ahol 5—6 holdas halastavat lehetne létesíteni 50 méteres fold gát építésével. Ez a tó legkevesebb 50 mázsa halat termelne evenle. E* is többezer forinttal gyarapítaná a csoport közös va­gyonát. Emellett a tóban még libatenyészetet ts lehetne folytatni mely ugyancsak többezer forintot jövedelmezne.” Amint látjuk, ahhoz, hogy a szövetkezet milliomos szövet­kezet legyen, megvan minden anyagi lehetőség. Dehát ezt a nagy­szerű tervet végre is kell hajtani. Ezt pedig csak a tagok bizalmát élvező vezetőség tudja megoldani a csoport kommunistának peldamutatasával, mely alkotó munkára serkenti a tagság egészét. Szirákon dohánytermelő csoportot szervezett a földmíívesszövetkezet jnL-- jfc*

Next

/
Oldalképek
Tartalom