Szabad Nógrád. 1952. november (8. évfolyam. 89-97. szám)

1952-11-05 / 90. szám

2 szabad ív<íf;nXn 1952 november 8. VESSÜK ÖSSZE Békegazdaság a Szovjetunióban - háborús gazdálkodás a kapitalista országokban „Ha Att'eo miniszterelnöknek erős oldala lenne a pénzügyi, vagy közqazdasáqi tudomány, akkor nehézség nélkül megértené, hogy egyetlen állam sem. a szov|et állam sem képes teljes erő­vel kifejleszteni polgári szükeéq letek re dolgozó iparát, olyan építkezéseket kezdeni, mint a volqal, dnyeperi, amu-darjai vlzl- erőtelepek, — amelyekhez több tízmilliárdos költségvetési kiadá­sok szükségesek, nem képes a tömegszükségleti cikkek rend­szeres árleszállításának politikáját folytatni, amelyhez ugyancsak a költségvetési kiadások tizmllllárdjal szükségesek, nem képes százmilllárdokat fektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság újjáépítésébe és ezzel együtt, ezzel egyidejűleg meq- sokszorozni fegyveres erőit, fejleszteni hadiiparát”. (Sztálin elvtárs válaszai a Pravda munkatársának kérdéseire, 1951 február 16) Malenkov elvtárs mondotta kongresszus! beszámolójában: világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi: , Az egyik a békegazdaság szar A másik vonal a kapitalizmus kadatlan fellendülésének vonala gazdasági irányvonala. A kapi- a Szovjetunióban és a népi de- taüzmus termelőerői egyhelyben mokráciákban. Ez a gazdaság topognak. Ez a gazdaság a kű­riem ismer válságokat, s fejlő- p dalizmus egyre mélyülő válsá- dése a társadalom anyagi és kul. gának és a folytonosan ismét- turális szükségleteinek maxima- lődd gazdasági válságok hwa- lis kielégítését szolgáljál. Es a pófogójában vergődik. Ez a gazdaság biztosítja a néplöme- gazdaság militarizálásának, a gek életszínvonalának rendsze- háborús célokat szolgáló ter- res emelését és a munkaerő tel. melési ágak egyoldalú fejlesz- jes foglalkoztatottságát. Ezt a tésének, az országok közti kon- gazdaságot a demokratikus iá- kurrenciának és egyes országok bor országaimul baráti gazda- mások által való leigázásának sági együttműködése jellemzi, irányvonala ___" A Szovjetunió és a kapitalista országok ipari termelésének növekedése az 1920 tő' 1951-ig terjedő években. (Az 1929-es év százalékában kifejezve.) 1929 1939 1943 1946 1947 1948 1949 1950 1951 Szovjetunió: 100 '552 573 466 571 721 870 1082 1266 Egyesült Alt: 100 99 217 155 170 175 160 182 200 Anglia: 100 123 x— 112 121 135 144 157 160 Franciaország: 100 80 63 74 85 92 92 104 Olaszország: 100 108 X— 72 93 97 103 118 134 x Az 1943-as adatot nem közölték. Amint a táblázatból látható, a Szovjetunió inari termelésének volumene 1951-ben 1266 száza­lék volt 1929-hez viszonyítva, vagyis a sróbanforgó időszakban csak nem tizenháromszorosára emelkedett a szovjet ipar a há­ború utáni időszakban, miként a háború előtt is, t'öret’enül fel­felé ívelő vonalban fejlődik, a béketermetés fejlesztése alapján. Az Egyesült Államok ipari ter­melése 1929-től 1939-ig egy­helyben topogott, majd ugrás­szerűen emelkedett a világhá­ború idején, A háború után is­mét jelentősen’'. visszaesett. Újabb emelkedés a koreai agresszió óta van. A fegyverke­zési hajszára való áttérés kö­vetkeztében az Egyesült Álla­mok 1951-ben kétszenannyit ter­melt, mint 1929-ben. Szaiburov elvtárs mondotta kongresszusi beszédében: , „Sztálin elvtárs már megmagyarázta, hogy a polgári szük­ségletekre dolgozó ipar kifejlesztésével, a nagyszabású polgári építkezéssel és a tömegszükségleti cikkek árának rendszeres le­szállításával egyidejűleg lehetetlen megsokszorozni a fegyveres erőket és kibővíteni a hadi ipart. Az a hazugság, mely szerint a Szovjetuniónak agresszív szándékai vannak, arra való. hogy té­vedésbe ejtsék a tőkés országok dolgozóit, erővel elhitessék ve­lük a Szovjetunió ellen irányuló hazugságot, hogy ilymódon csalással berántsák őket egy új világháborúba, amelyet az Ame­rikai Egyesült Államok uralkodó körei szerveznek.* Hogyan valósítsák meg a kollektív szerződést a somoskői kőbányában Több mint féléve annak, hogy a somoskői kőbánya dolgozói és a vál'alatvezető megkötötte az üzemi kollektív szerződést. Már a® üzemi kollektív szerződés megkötése előtt sem voltak ki­elégítsek az előkészületek, mert a szakszervezet Vezetői és az előkészítő munkánál a népneve­lők nem ismertették eléggé a kollektív szerződés jelentőségét. Vo!*- ugyan a dolgozók részéről 90 javaslat, de ebből mindössze 3 iavas'atot lehetett bedolgozni a kollektív szerződésbe. Maga a vállalat igazgatója sem volt eléggé körültekintő, mert a kollektiv szerződés pont­jai közé olyanokat ve*t be, mint a sportpálya kiépítése, vagy a magyar bányához egy hangos- bemondó stb. Természetesen ezekre szükség van, de kollektiv szerződés szerint megszabott időpontra nem volt beruházási keretük az említettek végre­hajtásához. Az üzemi kollektív szerző­désre a dolgozóknak, de a vállalat igazgatójának is úgy kel! tekinteni, mint az özem alkotmányira, mint olyan törvényre, amelynek betartása az aláírások után mind a két részről kötelező. Fontos tehát, hogy a vállalat minden dolgozója a'apósa n ismerje az üzemi ' kollektív szerződésben foglaltakat, hogy ellenőrizni tudják annak végrehajtását. A somoskői kőbánya dolgozói közül azonban sokan még ma sem tudják milyen határidőre mit kell végrehajtani, a kollektív szerződés alapián. Az üzemi kol­lektív szerződés nem lett ele­gendő példányban kínyom'atva, de emellett nem is eléggé ol­vasható. Az ellenőrzés hiányában ügy az igazgató, mint a szakszerve­zeti bizottság részéről elmarad­tak a vállalt kötelezettségek végrehajtása. A feladatok meg­oldásánál nem támaszkodik eléggé a dolgozókra, hanem in­kább azon igyekeztek, hogy a felsőbb szervektől az egyes pontok törlését, vagy a határ­idők módosítását érjék el. A felsőbb szervek azonhan látva az igazgató és az üzemi bizottság viszonyát a kollektiv szerződéshez, megrovásban és pénzbüntetésben részesítette a kollektív szerződés végrehaj­tásáért fe'eiős igazgatót és ÜB- elnökőt. Súlyos hiba, hogy csak ezekkel a módszerekkel lehetett meg­változtatni és helyes útra terelni az üzemi kollektív szerződés végrehaj'ását. A most megtartott negyedéves beszámolót az üzemnek mintegy 60 dolgozója már örömmel hall­gatta végi. Horváth István elv­társ a vállalat igazgatója a többi között elmondotta, hogy a nagybánya sikló kötél­pályájának elkészítése de­cember 31-re vo't beütemez­ve és ez már július 1-én megindult. Határidőre elkészült az ereszt- vényi fürdő. A vőrösházi bányát december 31-re tervezték beindí­tani és ehelyett már június vé­gén üzembeheiyezték. Az üzem­nek egyik szűk keresztmetszete volt a esiüehiány. A kollektiv szerződés szer’nt október 15-re 150 darab csillével kellett bőví­teni a csilleparkot. Ezt is jóval a határidő előtt teljesítették. Az üzem dolgozói megkapták a le- szedögépet munkájuk megköny- nyítésére. Ezenkívül a kollektív szerződésnek több értékes pontja valósággá vált. Van azonban még mindig olyan pontja a kol­lektív szerződésnek, ami hiá­nyosan. vagy egyáltalán nem lett végrehajtva. Ilyen a magvar- bánvai villanybevezetés, vagy az irodabővítés. A negyedévi beszámoló alkal­mával a dolgozók élesen bírál­ták vezetőiket a még meglévő hibákért. Kijelentették, hogy ők miniden erejükkel harcolnak a kollektív szerződés pontjainak végrehajtásáért & a dolgozók elvárjáik, hogy úgy az ÜB-elnök, mint az Igazgató adja meg a segít­séget a szerződésben lefek­tetett pontok végrehajtásá­hoz. Á szakszervezeti vezetők tehát tartsák elsőrendű kötelességük­nek a kollektív szerződésben foglalt pontok végrehajtásának ellenőrzését. De elengedhetet­lenül fontos, hogy az üzem min­den doljzozója ismerje a szerző­dés pontjait, hogy ők is ellen­őrizhessék, segíthessék az üzemi kollektív szerződés maradék­talan Végrehajtását. Nagy József Új ipari technikum épül Salgótarjánban Salgótarján a vas­ipari szakmunkás- képzés egyik jelen­tős állomásává fej~ lődik, A vasipari ta- nu.óiskolákon kívül sikerrel működik egy más k fontos iskola­típus, amely jól kép­zett vasipari műsza­ki középkéderek, művezetők, techniku­sok százait adja már most népgazda­ságunknak. A technikum nap­palt tagozatán a kezdeti tanuló lét­szám 115-röl 124-re, majd 350-re emelke­dett. A technikum nappali tagozatának nagy segítséget nyújt a salgótarjáni acélárugyár, amely a gyakorlati munká­hoz szükséges anya- gokat, az oktatáshoz kiváló munkásokat, művezetőket bocsát rendelkezésükre. E mellett szaktanáraik is valamennyién jól képzett tanerők. A fejlett technika elméleti megismeré­sének vágya Salgó­tarján felnőtt dolgo­zóiban is megvan. Ezt az igényt a mű­szaki technikum esti tagozata elégíti ki. Az esti tagozat négy osztályának 120 hallgatója van. Ragyogó jövő előtt áll ez az Iskola. Jelenleg még ideg- lenes helyen folyik a tanulás, de no- v”' ber első napjai­ban megkezdődik az új technikum építé­se, amelyre álla­munk mintegy 12 millió forintot irány­zott elő. Ez az is­kola hazánk egyik legszebb, legkorsze­rűbb technikuma lesz. Két épületré­szében a műhely és iskolaépületben tá­gas, világos termek­ben tanulhatnak és dolgozhatnak a leendő technikusok. Az építéshez szüksé­ges anyag szállítá­sát miár megkezd­te az Építőipari Vállalat. A tervek szerint a jővö év új tanévében már az új iskola falai között folyhat a tanulás. Népi demokráciánk nemcsak jogot, hanem lehetőséget is ad kultúríorradal műnk kibontakozásához Az ötéves terv megkezdése előtt megyénk területén a bá­nyatelepeken kisajátított és át­rendezett bányaikaszinóikon kívül alig voit kultúrotthon. Pártunk és kormányunk a kulturális in­tézmények hálózatának kiszéle­sítésére Nógrád megyének is je­lentős beruházást utalt ki. A be­ruházásból új kultúrotthonok, könyvtárak, mozi», jönnek létre. Az ö*éves terv eddigi idősza­kában épített új kultúrotthonokkal együtt ma már 70 kuitúrszékhá- zunk van. Szécsényben pedig megnyílt a megye első járási kukt úrotthona. A községek dolgozóinak kul­túra iránti érdeklődése, szóra­kozási és tanulási vágya tette lehetővé, hogy november 7-én, a szocialista forradalom évfor­dulóján újabb 4 kultúrotthont adjanak át rendeltetésének Le­genden, Felsőpetényben, Ber­kenyén és Bánk községekben. A kultúrotthonok építését a közsé­gek dolgozói társadalmi munká­val segítették. Az utóbbi egy év etott a nógridme­gyei könyvtárakban kétsze­resére emelkedett *z olva­sók száma. Ezt e hatalmas fejlődést is as segítette elő, hogy a beruházá­sokból új könyvtárakat létesí­tettünk, növeltük a könyvállo­mányt. Ma már összesen több mint 150 ezer kötet könyv áll az olvasni és tanulni vágyó dolgozók rendelkezésére. A közelgő nagv ünnepen, no­vember /-én nyílik meg a pász­tói és balassagyarmati járási könyvtár, amelyek nagy segít­séget adnak majd megyénk dol­gozóinak kulturális felemelkedés séhez ■ Az ötéves terv megkezdése előtt megyénkben mindössze 16 helyen volt mozi, s ma már ezek száma is 42-re szaporodott November 7-én azonban újabb két községben, Ka- rancsalján és Bírna közsé­gekben avatnak új keskeny- filtnes mozikat Kulturális fejlődésünk alap-* jainak lerakása azonban tovább folyik. Épül már Balassagyarmaton a második járási kultúrott­hon ís, amelyben a nagy, korszerű 600 személyes el őadó termen kívül több szoba ál! majd az olvasók, szakkörök rendelkezésére. Ezt e kultúrotthont a tervek szerint december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján nyitják meg, 8 újabb falusi kultúrotthonnal együtt December 21-én újabb 6 községben rendeznek be nép­könyvtárai és még november fn'yamán megyénkben újabb 3 község kap filmszínházat. A bolsevikok minden bizonnyal győznek, ebben egy pillanatig sem kételkedünk. A viborgi ne­gyedben. ahol Ványja nagybátyámat szoktam meglátogatni, a munkások már nyíltan követel­ték, hogy a hatalmat adják át Lenin pártjának. — Nemsokára megérkezik Lenin — mondot­ták a viborgi kerületben. — Akkor majd minden megváltozik. Lenin abban az időben a finnországi Roz­iiéban tartózkodott. Az októberi felkelés előestéjén valaki be­csengetett a lakásunkba. Siettem ajtót nyitni. A küszöbön feketeruhás, finn sapkát viselő, közepes termetű ember állt. Valahogy ismerősnek teszett. — Kit keres? —■ kérdeztem csodálkozva. — Sztálin itthon van? A hangjáról megismertem: Lenin volt. — Vlagyimir lljics! Úgy néz ki, mint egy Igazi finn. — Csakugyan? — kérdezte Lenin mosolyog­va. majd újból megkérdezte: — Sztálin itthon van? Közben anyám is megjelent az ajtóban. Mi­kor meglátta Lenint, nem tudta elfojtani meg­petését. — Micsoda öröm, Vlagyimir lljics! — Jónapot! íljies megölelte anyámat. Sztálin éppen otthon volt. s amikor meghal- itta lljics hangját, ö is kisietett hozzánk Anyám mindkettőjüket betessékelte a lakas- j meg akarta vendégelni őket. Lenin elhán- i'tta a meghívást, beszélt egu keveset^ Sztálin- al. utána mindketten elmentek hazulról. Az október 25-ének előestéjen lezajlott ese­mények szálai n Szmolnij teszült légkörében szövődtek. Minden egyes akcióban érezni lehe­tett Lenin jelenlétét. Sztálint csak a Szmclmjbop latiam. Ritkán jött haza. néha telefonon hivott föl. Ma lehet, koraiban hazajövök — mon­dotta, — Otthon teszlek? — Feltétlenül várjuk — kérleltem, tudva, hogy néhány éjszakát már álmatlanul töltött. — Lehetőleg korán jöjjön. — igyekszem — válaszolta. — Lehet, egy órán belül már itthon, is leszek. Az Októberi Forradalom napjai De majdnem sohasem sikerűit az ígért időre hazajönnie. Mindig örvendett, ha valamennyiünket együtt talált, s ilyenkor barátságosan elbeszélgetett ve­lünk. _ — Nagyon aggódtunk — mondta anyám. — Miért nem jött korábban haza? Micsoda idő . . . Azt sem tudom, mit gondoljak. Jaszif Visszárionovics egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy anyámmal évődjék, — Miért aggódik? — kérdezte ... Inkább ön aggaszt engem, Olga Jevgenyeva.., Mondja, milyen szónoklatokat tart ön a kórházban. Ke- renszklinek már régen le kellett volna önt tar­tóztatnia. — örökké tréfál velem — vágott vissza anyám —, de nézze saját magát, mennyire leso­ványodott. Ez nem mehet így tovább . . . Sztálin tréfával ütötte el a dolgot, amin aztán valamennyien nevettünk. Csupán anyám tett a kezével kétségbeesett mozdulatot. , Sztálin gyakran mesélt a csodálatos petro- grádi munkásokról, tengerészekről és katonák­ról, akikkel találkozott. Róluk beszélgetve gyakran ismételte: „Ilyen emberekkel mindent meg lehet csinálni!“ Arra is emlékszem, amikor a Nagy Forra­dalom előestéjén hazajött. Miután az előszobá­ban levetette bőr bek ecset, amit ilyenkor, ősszel szokott hordani, bejött hozzánk. Mindnyájan ott­hon voltunk. — Nini! Joszif! — mondtuk örömmel. Anyám sietett megkínálni Sztálint, aki teá<­pohárral a kezében apámmal kezdett beszélgetni m.indarról, ami aznap történt a városban. Nagy­későre. mintha csak úgy mellékesen beszélne róla. azt mondotta: Minden elő van készítve. Holnap meg­kezdjük az akciót. .42 összes katonai egységek a kezünkben vannak, s a hatalom is miénk lesz... A forradalom után, miután Lenin. Sztálin és elvtársaik erőfeszítései folytán a nép kezébe vet­te a hatalmat, Sztálin hazajött és részletesen el­beszélte az október 25-i eseményeket. Elmondotta, miként vették be a telefonköz­pontot a balti flotta tengerészei. — Ezek az emberek valóságos golyózápor­ban indultak rohamra. Micsoda bátor emberekI Igazi oroszok. Sokat beszélt a tengerészekről, különösen arról a csapatról, amely egy páncélvonalot fog­lalt el. — A tengerészeket megtámadta a páncél- vonat legénysége, gépfegyverlüze/ zúdítottak rá­juk — mondotta. — De a tengerészek nem hát­ráltak meg, hanem halai más hurrázás közepette körülvették a vonatot. Ezzel a bennelévök között riadalmat keltettek, s végül megadták magukat. Gyakran ismételgette: „Milyen bátor embe­rekr A Szmolnijba értesítés érkezett: a felfegyverzett munkások és a petrográdi helyőrség egységei az ideiglenes kormány székhelye: a Téli Palota felé közelednek. Megkezdődött a Téli Palota ostroma. Ugyanaznap este kellett megnyitnia Szmol- nijban a II. Szovjet Kongresszusnak is. Minden­ki tudta, hogy a küldöttek többsége munkások és parasztok — bolsevikok. Minden irányból tó­dultak az emberek. — Rájuk néztem s miután elbeszélgettem velük, meggyőződtem róla, hogy győzni fogunk — mondotta Sztálin. Tudta, hogy Lenin a Szmolnijban van és ott a bolsevikok érdekeit képviseli. Megígértem Nádiának, hogy magammal vi­szem a kongresszusra. Haza kellett mennem érié. Estefelé sikerült az utcára mennem. Szaladtam, kezemben a Nádja számára váltott Igazolvány­nyal. Az utcák kihaltak voltak, a hideg őszi szél permetező esőt szórt az éjszakába. Nádját egye­dül találtam. Kinn vaksötét volt. Havazni kezdett. Egye­dül voltunk a népiden utcán. Előttünk árnyék imbolygóit: egy öreg ember haladt a villamos­síneken, utána tompos kutyája. — Harapós-e a kutyája? — Kérdeztem az öreget, örömömben, hogy élőlényre bukkantam. —Nem harap, ne féljenek tőle. De maguk, hová sietnek? A városban nagy dolgok történ­nek ... Mint hallom, a Téli Palota környékén harcok vannak . . . — Dolgunk van, öreg . . . Az öreg az egyik sarkon befordult, s mi is­mét magunkra maradtunk, de már közeledtünk a Szmolnijhoz, láttuk is már kivilágított ablakait. Megmutattuk az őrnek igazolványunkat és beléptünk. A hirtelen fény szinte vakított. Nagy- nehezen utat törtünk az ülésterem felé. Ide-oda nézelődtünk — abban a reményben, hogy felfe­dezzük a mieinket. A közönség izgalmából ítélve arra következtettünk, hogy valami nagyon fon­tos történhetett. Végre megláttuk Sztálint. Elvtársakkal volt körülvéve. Integettünk neki, hogy észrevegyen. Eszre is veit és felénk bólintott. — Ti vagytok? ló, hogy el jöttetek. Hallottá­tok? Néhány pillanattal ezelőtt elfoglaltuk a Pa­lotát. A mieink már benn is vannak. Lenint másnap este, október 26-án láttam a Kongresszus II. ülésén. Mint megelőzően a ter­mekben és a folyosókon most is nagy volt a for­galom. A Szmolnij Intézet nagy oszlopcsarnoká­ban, ahol az ütést tartották, alig fértek el a kon­gresszusra érkezettek. A mensevikek megkísérelték még. hogy fel­szólaljanak, de senki sem hederiteii rájuk. A kül­döttek néha ráiuk is kiáltottak: "Eridjetek innen, ne zavarjatok!” Az emelvényen megjelent Lenin. „Lenin. Lenin"! -— kiáltották lelkesen min­den oldalról a küldöttek. Minden arc ragyogott az örömtől, Most. miután minden, amit. előre látott' valósággá váltj a nép határtalan örömmel üdvözölte. Egyszerre csend lett. Lenin felemelte kezét: — A protctárforradalom Oroszországban be. fejezeti tény!... Részlet: „Emlékezések" c. könyvből

Next

/
Oldalképek
Tartalom