Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)

1952-10-25 / 87. szám

2 SZAB All IVO GRAB 1952 október 25. PARTEPITES PARTSZERVEZETEINK FELADATAI. A TAGKÖNYVCSERÉVEL KAPCSOLATBAN politikájának Megyénk területén befejezés­hez közeledik a párttagok és tagje’ölték összeírása. E fel­adat sikeres végrehajtáséihoz nagyban hozzájárult a pártcso­portvezetők és a párttagság ál­dozatkész munkája. Legtöbb a'apszervezeti vezetőség időt, fáradságot nem kímélve dol­gozott, és felkerestek minden ecrves párttagot munkahelyü­kön, lakóhelyükön, hogy a Szervező Bizottság határozata érteimében a személyes beszél­getés, a párttagsági 'könyv ada­tainak egyeztetése alapján vé­gezzék el az összeírást A párthatározat megszabja, hogy minden tagot személyesen kell felkeresni, velük el kell be­szélgetni, s ennek alapján lehet összeírni. Van azonban még mindig alapszervezet, ahol nem kerestek fel minden tagot, nem beszélgettek el vele, bűnös, könnyelműséggel végezték az összeírást. Egyes helyeken a tagnyil­vántartásból írták össze a tagokat, a kartonokat hiá­nyosan töltötték ki és ki is hagytak tagokat. Ezeken a helyeken nem erez­lek felelősséget a pártszervezet vezetőségei a Központi Vezető­ség határozatának végrehajtá­sáért. Pártszervezeteink vezető­ségének — kü 'örvösképpen a titkároiknak — keli nagyobb fe­lelősséget érezni a határozat végrehajtásáért, g az elkövetke­zendő napokban e felelősségnek abban kell kidomborodni, hogy felkeresnek minden párttagot, tagjelöltet, ahol ezt eddig el- nru'asztották. így tudjuik biztosí­tani, hogy minden párttag, aki érvényes párttagsági könyvvel rendelkezik, megkaphassa az új tagsági könyvet. Ha e feladat végrehajtáséitól felületes mun­kát végeznek pártszervezeteink, akkor sok becsületes tag nem kapná meg tagsági könyvét, akik hosszú éveken keresztül harcoltak a párt végrehajtásáért. Pártszervezeteink vezetőségei mellett felelősek azok a tagok és tagjelöltek is, akik eddig még nem lettek összeírva, mert nem törődnek saját tagköny­vük sorsiéval. Minden párttag­nak érezni kell, hogy a párttagsági könyv a párt­hoz való tartozás írásos ok­mánya. Alapszervezeteink vezetősé­gei hívják fel a párttagság fi­gyelmét a Központi Vezetőség határozatára, hogy „az a tag, aki eltávozik, egy héten belül köteles új alapszeroezeténél je­lentkezni". A párttagság össze­írása megmutatta, hogy e té­ren, különösen sok a tenni va'ó. Gyakran előfordul, hogy egyes párttagjaink, akiknek elveszett a tagkönyvük, nem jelentik az aiapszervezet vezetőségének. Ez a súlyos mulasztás lehetővé teszi az ellenség számára, hogy az elveszett tagkönywel zavart idézzen ölő, akadá'yozza a nyilvántartás pontos munkáját, s a pártban végezhesse rom­boló munkáját. Az, aki elvesz^ tette párttagsági könyvét, 48 órán belül jelentse az alapszer­vezet vezetőségének. Alapszer- vezefeinfc vezetőségei pedig ala­posan tanulmányozzák át a Szervező Bizottság 1949 szep­temberi határozatát, és azt a legközelebbi taggyűlésen oVas- sáik fel a piárt tags ág előtt. A pártcsoportvezetők fel­adata a párttagság összeírásával nem fejeződött be. Uira e! kell merni minden tag­hoz megmagyarázni a tag- könyvesére politikai jelentő­ségét, új feladatokra, a negyedik ne­gyedéves terv túlteljesítésére, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésére kell mozgósí­tani, hogy a tagkönyvki osztó taggyűlésen új sikerekről szá­molhassanak be párttagjaink a tagsági könyvük átvételekor. P á r te söpört vezet oirtk állan­dóan magyarázzák meg párt­tagjainknak, hogy új tagsági könyvet az kaphat, akinek nincs tagdíjhátraléka. Párttagságunk túlnyomó többsége e<tdig is rendsze­resen fizette tagsági díját. Azok a párttagok, akik eddig nem tettek eleget hónapról- hónaprai tagdíjfizetési kötele­zettségüknek, most többsége a párthoz való ragaszkodás kife­jezéseként rendezi tagdíjhátra­lékát. Párt csopor t v eze tői rak meggyőző, felvilágosító munká­jukra ezek az elvtársak siet­nek pótolni mulasztásukat Azokkal a tag- és tagjelöltek­kel szentben, akik a felvilágosí­tás, figyelmeztetés ellenére sem teljesítették kötelességüket az alapszervezetesnk vezetőségei szerezzenetc érvényt pártunk szervezeti szabályzatának, mely megszabja, hogy „az a párttag, tagjelölt, aki három hónapig in­dokolatlanul nem fizet tagsági díjat ® ezen idő elteltével a fel­szólítás ellenére sem tett eleget kötelességé ek, megszűnik a párt'tagjának lenni." A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes a i apsz ervezet ei nkné', akik el vannak maradva a tag­sági d'j fizetésével, most egy forinttal akarják kifizetni az el­maradt tagdíjakat. Pártszerveze­teinknek fe' kell lépni e lazasá­gok ellen és a tagdíjat a progresszivitás arányában szar bad elfogadni. Pártszerveze­teinknek legyen fe’adata, hogy ne legyen egyetlen olyan tag- és tagjelölt sem, aki pontatlanul teljesíti kötelességét, aki elma­rad párttagsági díjának fizető­sével. E feladatok sikeres meg­valósításával iudfuk biztosítani megyénk területén is, hogy a tagkönyvcserét a párthatározat­nak megfelelően hajtjuk végre. Breetw Gyula, megyei pártbizottság tartási alosztály vezetője. nyilván­FRANCIAORSZÁG A TÉL KÜSZÖBÉN Sokvázezer francia munkásesalád sivár, szomorú, sötét napok elé néz. A tél újabb nélkülözéseket ígér a frtíncia dolgozóknak. A francia kormány, amely milliárdokat fordít a fegyverkezési ver­senyre és a vietnami rablóháborúra, elhanya­golta a lakóházak, iskolák és kórházak építését. Súlyos lakásválság tapasztalható Franciaor­szág minden városában. Seine megyében egye­dül július hóban 5000 családot lakoltattak ki. Ugyanebben az időszakban további 597 család kilakoltatásáról hoztak végzést. Az amerikai monopolisták nyomására végre­hajtott militarizálás pusztító következményei érezhetők. A dolgozó tömegek életének minden területén. A békés iparágak felgöngyölítése fo­kozza a munkanélküliséget. Különösen válságos a francia textilmunkások helyzete. Még a folyó éo elején e teljesen és részlegesen munkanélküli textilipari dolgozók száma 150.000-et tett ki, ma ez a szám közel félmillióra szökött fel, Lilié, Lyon, Tourcaing, Calais munkásnegyedei a nyo­mor és az éhínség képét mutatják. Munkanélküliség sújtja a gépkocsi-, építőipari munkásokat és más polgári szükségletekre ter­melő iparágak dolgozóit. Franciaországban ma­napság főképpen repülőterek, laktanyák és autó- míiutak épülnek, amerikai tábornokok tervei sze­rint. A békés polgári építkezésre szolgáló ki­utalásokat befagyasztották. Frsnsiaorszag V EZE tói a francia dolgozók megté­vesztése céljából azt hangoztatják, hogy az úgynevezett „Pinay-kisérlat" javítani fog az or­szág gazdasági helyzetén. De lássuk csak mit mond ezzel kapcsolatban Fougerol, a párizsi ke­reskedelmi kamara elnöke; „A Pinay-kísáriét nem újság. Mindössze összefoglaló neve azok­nak az intézkedéseknek, amelyek végrehajtására, a legközelebbi évek folyamán a kereskedelmi ka­mara és a francia vállalkozók nemzeti tanácsa törekszik." Vájjon milyen „intézkedésekről" van itt szó9 Mindenekelőtt arról, hogy folytatni kell a fegyverkezési hajszái és a lehető legmagasabb hasznot kell biztosítani a fegyvergyárosok és hadiszállítóknak. Most. amikor feßSSfES Őszi esők kopognak a háztetőkön, a francia városokban és falvakban milliók gondolnak riadalommal jövőjükre, azokra a sóiét kilátásokra, amelyekkel az elkövetkező tél kecsegtet. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága már tár­gyalja Franciaország 1953. költségvetését, amely az amúgyis felduzzasztott katonai költségek to­vábbi növelését írja elő. Ez azt jelenti, hogy a francia népnek ismét nyakába kell vennie a mili­tarizálás ezúttal még nehezebb jármát. Érdemes IMúlalási szerződést kötni Kan.yó István őrhalmi dolgozó paraszt e libahizlalás6al kap­csolatos szerződéskötésnél a kö­vetkezőket mondotta: — örömmel fogadtam a helybeli földmüvesszővetkezet megbízottját, amikor felkere­sett azzal, hogy kössek liba- hizlalást szerződést. Hagy se­gítséget jelent ez nekem, mert ami kevés kukoricám maradt, azt a hízónak tartogattam, a libáimat a piacon így soványan 30—40 forintért kellett volna el­adnom. Most a kukoricát november közepéig libahízlalással meg­forgatom és azt a sertéshízla- l&s előtt visszakapom, így ugyanezzel a kukoricával libát és disznót is hizlalhatok. Ha még figyelembe veszem, hogy az államtól 70 forintos kukoricát és egy kilogrammért 12 forintot kapok a leszerző­dött libáért, ezt összeadva jobb árat érek el. Kilogram­monként kapok 22 forintot és nem kell Gyarmaton a piacon álldogálva félnapot eltöltenem. Ezért két darab libámra kötöt­tem hízlalási szerződést." Kanyó Istvám példáját kő­vetve, a szomszédságában lakó Fábián István dolgozó paraszt is szintén 2 darab libára kö­tött hizlal ásj szerződést. Érsekvadkerten felelősségre vonják a nép ellenségeit Érsekvadkert községben a párt- stservezet irányításával a tanács és a tömegszervezetek egész községet átfogó mozgalmat in­dítottak, hogy az állam iránti kötelezettségeiket minél előbb teljesítsék. A dolgozó parasztok megmozdulását a kulikok azzal akarták akadályozni, hogy nem adták be kötelező terményeiket, és széltébert-hosszában arról si­ránkoztak, hogy nekik nincs mit beadni. A kulikok magatartása veszélyeztette, hogy a község a vállalt határidőre eleget tudjon tenni a kötelezettségének. A községi tanács végrehajtóbizott­sága azonban nem nyugodott meg a kuíákok siránkozásán, hanem harcba indult ellenük. Bizottságot alakítottak és sze­mélyesen mentek megvizsgálni a kulák-portákat. így vizsgálták felül Kosztrian János kulik por­táját is és udvara végében fa alá ásva megtaláltak nála 12 zsák krumptit. Ahogy vissza­menőleg megnézték Kosztrián János beadásának teljesítését, kiderült, hogy évek óta rend­szertelenül tesz eleget a be­adási kötelezettségének. A községi tanács Kosztrián János kulák ellen azonnal meg­indította az eljárást, és hírül ad­ták az egész községben, hogy a kulák hogy akarja gyöngíteni a nép hatalmát. A BÁNYAGÉPEK KIHASZNÁLÁSÁRÓL Megyénk bányászai a fel- szabadulás óta már többször bebizonyították, hogy pártunk és kormányunk számíthat rá­juk. Sok elismerésre méltó győzelmet arattak a föld mé­lyében és az országépítés leg­nehezebb időszakában is bevál­tották a hozzájuk fűzűit remé­nyeket. 1952 harmadik neigyedévében kezdeményezőként léptek fel és Rákosi eivtárshoz intézett leve­lükben 24 212 tonna tervenfelüli szén kitermelésére tettek foga­dalmat . Ez alkalommal azonban nem tudtak eieget tenni vállalt kötelezettségüknek, sőt a szén- bányászati tröszt legtöbb válla­lata még az előirányzott tervé­től is csúfosan lemaradt. Megyénk bányászaiban ugyan megvolt a lelkesedés, áldozat­készség és a vállalt kötelezett­ségek iránti felelősségérzet, azonban a szervezetlenség, a meglévő gépi berendezéseit rossz kihasználása kedvezőtlenül éreztette hatását a vállalások teljesítéséért foly­tatott harcban. Megyénk bányaüzemeinek gé­pesítése különösen ebben az évben öltött nagy méreteket Kaparóezalagok, gumiszalagok, rakodógépek, rázócsúzdák tö­megével lettek beállítva a ter­melés szolgálatába. Ezenkívül a széntermelés legkorszerűbb formáját is módunkban volt al­kalmazni a szovjet embertől kapott szénkombájnok segítségé­vel. Bányáink gépesítése, e pzéri-' termelés magasabb technikája, bányászainktól és műszaki ve­zetőinktől nagyobb felkészültsé­get követel; Hogy a meglévő gépek, gépiberendezések telje­sítőképességeikhez mértért szol­gálják a termelés fokozását, magasabb műszaki szervezettségre, jobb ürescsij'e ellátásra, a szál­lítás és az osztályozás meg­gyorsítására van szükség. A mizserfal üzemekhez beépí­tett 800 milliméter szélességű gumiszalag elméleti teljesítése 8 óra alatt 960 torma. Ez azt jelenti, hogy • a 800 milliméter szélességű gumiszalag 24 óra aiiatt 300 vagon szenet is ké­pes leszámítani. Mizserfán azonban i szovjet rakodógépek és gumiszalagok teljesítő képességének megfele­lően a bányaművelés nem volt kialakítva. A fejtési kamrák is hiányosak, de a gépi berende­zések kihasználásának ala­csony fokához a rossz szállítási viszonyok is hozzájárultak. A mizserfai gumiszaiagok az el­múlt negyedévben mindössze 11 százalékig, a rakodógépek pedig 22.1 százalékig voltak ki­használva. A dombaszkombáj- nokat a harmadik negyedév­ben mindössze 5,5 százalékra, n Sufiván rése’na éneket 6-8 százalékra használták ki üze­meink. . A nógrádi szénmedencébefl meglévő gépi berendezések kö­zül a régebben i* alkalmazott csúzdagépek voltak legjobban kihasználva. Ez azt igazolja, hogy • bányáink technikai fej­lődése mellett a műszaki szer­vezés és műszaki irányítás fej­lődése elmaradt. Nagy felelősség terheli azon­ban a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium gépészeti osztá­lyát, amely c Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt többszöri fi­gyelmeztetése ellenére Gém gondoskodott a s?iikséges tartalék gépalkatrészekről. Ennek a következménye, hogy Ménkesen már közel egy éve 100 méter hosszú kaparó szalag áll kihasználatlanul vonszoló­lánc hiányában. Augusztus hó­napban egy rázóosúzda fogas­kerékhiány miatt, a másik pe­dig egy meghibásodott osúzda- motor végett esett ki a terme­lésből. Az ti lobi) i időben több viifa­mos fúrógép is érkezett a me­gyénkbe, de tartaléka lka toészeU ezekhez sincsenek biztosítva- Legutóbb 1950-ben kaptak tarta­lék villamos fúrógép alkatrésze­ket. A sorozatos golyóscsapágy* törés, fogaskerektörés után néni tudják pótolni a meglévő fúrógé­pek fontos alkatrészeit és sok­szor hetekeni keresztüli ezek á képek is kihasználatlanul áló­nak. Megyénk bányászai mäs} ü negyedik negyedévre készültek fel és ez alkalommal 11.83(1 torma terveméiüli ©zén kiterme­lésére tettek fogadalmat. Mű­szaki vezetőinknek ebben -4 versenvszakatszbanr nagyobb fel­készültséggel kell a IbáHyá- Bzaink segítségére sietni. El kelj érni, hogy a tervszerűbb ter­melés, jobb műszak! irárfyltád következtében a megfövő gépi­berendezések kihasználása fon kozódjon és bányászaink való­ban érezzék, hogy a gépelt {«építőtársuk a több- szánért folytatott harcban­CIKKEINK NYOMÁNi Javult a munkaszervezés, megszilárdítottuk a munka* fegyelmet, emelkedik termelésünk A zagyvapátfalvi téglagyárat megyénk dolgozói még nem ré­gen úgy ismerték, ahol nagyfokú szervezetlenség, sorozatos iga­zolatlan mulasztás, egyrészről túlzott engedékenység, másrészt terrorizálás uralkodik. Ez az egészségtelen szellem végigkísér­te a páííaivi téglagyárat, az 1952. tervév harmadik negyed­évéig. E hanyag munkáért bí­rálta a gyárat a Szabad Nógrád is. Szeptember első napjaiban azonban gyökeres változás állott fíorzahints éhínség előtt állanak a jugoszláv dolgozok Jugoszlávia fokozódó kirablá­sa, az imperialisták által és a Tito-fasiszták állandóan növek­vő háborús előkészületei a dol­gozó tömegek gvorsütemü _ el­szegényedését, nyomorát és éhe­zését vonják maguk után. Tengerentúli gazdáik paran­csára Titóék háborús vágányra állítottak át az egész ország ter­melését. A békeipar részben, vagy teljesen beszüntette műkö­dését, vagy átállt a háborús ter­melésre. Így például ebben az esztendőben 50 szá­zalékkal csökkent a cukor- és az olajipar termelése, 30 százalékkal pedig a konzerv­iparé. X vállalatok vezetői és tulajdo­nosai ezrével bocsátják el a munkából a dolgozókat. A kizsákmányolás fokozása ér­dekében Titóék „új fizetési rend­szert” vezettek be, s ezzel' még alacsonyabbra nyomták az amúgyis alacsony munkabért. Egyedül Szlovéniában 244 üzem munkása nem kapja meg a be­ígért alacsony munkabért sem. A belgrádi „Iszkra” nevű vas­öntödében pedig a munkások nem kapták meg az amúgy is alacsony júliusi munkabérüket, az „új írzetésj rendszer” értel­mében még ők maradtak „adó­sak” a vállalatnak 270.000 di­nárral. A fiúméi „Prfmorka” válla­lat dolgozói naponta 12—14 órát dolgoznak és ennek el­lenére a tényleges bérösz- szegnek csak 60 százalékát kapják meg. Az ilyen eljárásokat a Tito-ban- da hirhedt ,.új fizetési rendszere” teszi lehetővé. A belgrádi fasiszta klikk nép­ellenes politikája következtében az országban állandóan emelke- kedik a közszükségleti cikkek, a villany, a víz, a házbér, a köz­lekedés, az üzemi étkezde, stb. ára. Szabadkán az üzemi étkez­dék és az éttermek előfizetési dí­ja eléri a havi 4—5 ezer dinárt. A „Trgovinskí Pregied” cimű fasiszta lap beváltotta, hogy a közszükségleti cikkek ára huszonötszörösen emelkedett 4 háború előttihez viszonyít­va. Horvátországban az év első hai hónapjában a dolgozó tömegek vásárlóképessége 20 százalékkal csökkent az első év azonos idő­szakához viszonyítva. Hogv a valódi okokat a dolgo­zók előtt eltitkolják, a Tito-fa­siszták már hosszabb ideje a "Ebben az esztendőben a helyzet még rosszabb. A mezőgazdaság termésho­zama 30 százalékkal csök­kent a múlt évihez viszo­nyítva. nyomorba taszítják a dol­gozó parasztságot és a többi dolgozókat. Állandóan nő a munkanélküliek száma. Az infláció szüntelenül emelkedik. A közszükségleti cik­szárazságot okolják az előállott van szárazság, akár nincs. — helyzet miatt. Ezzel szemben nagymennyiségű élelmiszert ex­Tttóék legszemérmetlenebb kék árai állandóan nőnek, a dol- hazugsága az a mese, hogy a gőzök reálbére pedig állandóan fokozódó nyomor és éhínség csökken. A mezőgazdasági ter- egvedüli oka a szárazság. Köz- mékekből mind kevesebb van az ismert tény, hogv Titóék — akár országban, Titóék pedig állan­dóan fokozzák a kivitelt. A tél a közismert dolog, hogy Titóék idáig hadikiadásokra a költség- vetés 77 százalékát irányozták elő, ezzel szemben évek óta már jóformán semmit sem fordítot­tak a mezőgazdaság és a béke­ipar fejlesztésére. A Tito-klikk politikája a mező­gazdasági termelés állandó csökkenéséhez vezetett és vezet. Titóék bevallása szerint csak a múlt esztendőben nagymértékben csökkent a bevetett föld területe: a búzáé 18 százalékkal, a kuko­ricáé 16 százalékkal, a többi ga­bonáké pedig H százalékkal portálnak. Az. utóbbi négy esz­tendőben több mint 5 milliárd kilogramm búzát és kukoricát ex­portáltak a kapitalista orszá­gokba, amelyet a dolgozó parasz­toktól raboltak el. Csak ez év januártól júniusig 463 tonna ku­koricát vittek ki az országból. Ezek a tények azt mutatják, küszöbön van, és milliók járnak rongyosan. Egyre kevesebb a tüzelő, és ami van, az a magas árak miatt megfizethetetlen. Jugoszlávia dolgozó tömegei tudják, hogv az összes bajaikért egyedül a fasiszta rendszer a bűnös. Ezért a jugoszláv haza­fias erők élükön a munkásosz­tállyal, az internacionalista-kom­hogv Jugoszlávia dolgozóit még munis'túk vezeU.se alatt mind el. nagyobb ehmseg es nyomor fe- hafcot fo!l/fatnab a fa. siszta Titó-klikk gyűlölt rendsze­rének megsemmisítéséért és az országnak az imperialista iga alóli felszabadilásáért, nvegeti. Titóék csökkentik kások munkabérét tikijukkal még a műn­és poll- nagvobb be az üzem életében. X gyár vS» zetőségét újjá szervezték.. Leg* első sorban arra törekedtünk; hogy szilárd alapra helyezzük a munkafegyelmet. Minden dol­gozóval külön beszéltünk és á felvilágosító munka meghozta a hatását. Csámpa József és Szép Bertalan azelőtt gyakran, min* den bejelentés nélkül távolma­radtak munkahelyükről, önkénye* sen kiakartak lépni a gyár kö* telekéből. Ma már ezek a dol­gozók is becsülettel megállják A helyüket, sőt többi munkatársai­kat is buzdítják a termelés fo­kozására. Az azóta eltelt idő alatt üzemünknél egyetlen iga­zolatlan műszakmulasztás sem volt. Szükségesnek láttuk az üzem átszervezését. Ugv a földterme­lésnél, miiyt a présgépnél kevés volt a foglalkoztatottak száma. Hogy a téglatermelés e két leg­nehezebb munkakörében a dol­gozók váiltani tudják egymást, 8 új dolgozót állítottunk be. A téglagyár dolgozóinak ió szakmai felkészültsége és szak­mai továbbfejlesztése érdekében hetenként egvszer szakmai elő­adást tartottunk. Rendszeresen megtartjuk a termelési értekez­leteket és a dolgozók által fel­vetett javaslatokat a legrövidebb időn belül hasznosítsuk. A dolgozók és vezetők közös munkájának az eredménye, hogy termelésünk egyre fokozódik. Csonka Sándor földtermelő bri­gádja 113, Jónás Jenő kihordó brigádja 138 százalékot ért el. Jónás Gyula munkájában alkal­mazta a Duvanov módszert, melynek segítségével termelése szintén 138 százalékra emelke­dett. Kovács János vállalati igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom