Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)

1952-10-08 / 82. szám

2

SZABAD AOGRAB

1952 október 8.

Az SZK(b)P módosított szervezeti szabályzata tervezetéről

A Iszerveaeti szabályzat-tervezetben vörös fonálként hú- xódik végig a párt leg fontosabb szervezeti elvének, a demokratikus centralizmusnak a megszilárdítása és továbbfejlesztése. A párttagok kötelességének és felelősségének fokozása ai centralizmus, a központi vezetés 5e'entó’s megszilárdítását eredményezi. Ezzel párhuzamosan jelentősen kiszélesedik a párton belüli demokrácia, a tagság jogainak biztosítása.

A bírálat és önbírálat elmélyítése, a hibákkal szembeni engesztelhetetlenség, a szervezeti szabályzat tervezetének egyik leglényegesebb részét alkotja. A ezervezeti szabályzat 3. pontjának g) alpontja minden párttag kötelességévé teszi, hogy fejlessze az önbírálatot és az alulról jövő bírálatot, tárja fel és igyekezzék kiküszöbölni a munkában mutatkozó hiányosságokat, harcoljon a munkában a '.átszatsiker, az önteltség és az önelégültség ellen. A bírálat elfojtása súlyos bűn. Aki elfojtja a bírálatot és hivalkodással, marasztalással helyettesíti, az nem maradhat meg a párt soraiban "

A pártbizottságoknak és az elapsaervezetetaek eddig is fontos feladatuk volt a bírálat és «z önbírálat következetes alkalmazása. De most a szervezeti szabályzat-tervezet, minden pártszervnek, miniden egyes alapszervezetnek és párttagnak kötelességévé teszi, hogy „fejlessze a bírálatot és önbiráta- tot, nevelje a kommunistákat a hibák elleni engesztelhetetlenség szellemében".

A bírálat és önbírálat a párt- káderek, ai párttagok és az egész dolgozó nép forradalmi szellemben való nevelésének bolsevik módszere. Az a célja, hogy feltárja és felszámolja a hibákat, gyengéinket ós egyre jobban tökéletesítse, magasabb színvonalra emelje munkánkat.

,,Azt hiszem, elvtársak —, mondotta Sztálin elvtárs —, hogy az önbirálatra épp oly szükség van, mint levegőre, mint vízre."

Az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat-tervezetet még a kongresszus előtt megvitatták az SZK(b)P minden pártszervében és alapszervezetében, ahol széles lehetőséget adnak a tervezet bírálatára és kiegészítésére. A sajtóban megjelent közlemények az eddig lezajlott vitákról, a, levelek, cikkek, javaslatok mutatják, hogy milyen mé y a párton belüli demokrácia és milyen meszszemenőek a párttagok jo; hogyan bírálják a különbé oáJcat és azok elkövetőit.

A most érvényes szer szabályzat biztosítja a p goknak azt a jogát, hogy advánnyal forduljanak val Vezető p.ártszervhez és fel! a figyelmet a különféle eMenességekre és hibákra, élet azonban hebizony hogy ez nem elégséges.

„Gyakran előfordul — mondja Hruscsev elvtárs — hogy felelős funkc'onáriusok akadályozzák a kommunistákat abban. hegy a vezető pár'szervek, a Központi Bizottság előtt feltárják az ügyek kedvezőtlen állását... Sok kárt okoznak a a pártnak azok a kommunisták akik — bár vég nélkül han goztatják a párt iránti odaadásukat —, valójában azonban nem tűrik meg, elnyomják az alulról jövő kritikát’1. Ezért az SZK(b)P szervezeti szabályzat-tervezetének egyik legnagyobb jelentőségű kiegészítése, hogy kimondja: „A párttagnak nemcsak joga. de kötelessége is, hogu szemé yekre valő tekintet nélkül közölje a párt vezető

szerveivel egészen a Központi Bizottságig — a. munkában észlett hiányosságokat. Azt, akt akadályozza a párttagot e kötelesség teljesítésében, mint a párt akaratának megszegőjét, szigorú büntetéssel kell sujta- mi.

„Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül” — irta Marx az, Intemacio- nálé eúső szervezeti szabályzatában. A szervezeti szabályzat •pontosan meghatározza a párttagok jogait és kötelességeit, és ezek a jogok és kötelességek az SZKP szervezeti szabályzat-tervezetében dialektikus egységgé olvadnak össze, a jog kötelességgé és a kötelesség joggá válik. Pl. a párttagok kötelessége a hibák feltárása és az ellenük vajó engesztelhetetlen harc. De ez a kötelesség egyben biztosítja a, párttagok számára az alulról jövő ellenőrzésnek, a bírálatnak és a szabad véleménynyilvánításnak, a hibák feltárásának a jogát.

Rákosi elvtárs az 1950 február 10-1 KV-ülésen éles bírálattal tárta fel a párton belüi demokrácia, a bírálat és önbí- ralat terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valamennyi szerva és szervezete elé fonVw feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és önbírálat, a párton belüli demokrácia kifejlesztését és következetes alkalmazását.

A II. kongresszuson Rákosi elvfáus idézte Sztálin elvtársat: „Nekünk nem .akármiféle önbirálatra van szükségünk, nekünk olyan önbírálatra van szükségünk, atne’v növeli a munkásosztály műveltségét, fejleszti harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít abban. hogy' az ország igazi gazdájává váljék."

„Nekünk, akik új, nehéz feladatok előtt állunk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbírálatra van szükségünk. Ezért vettük fel legfontosabb teendőink közé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irányítjuk 'á e kongresszuson keresztül pártunk figyelmét."

Az 1950 február 10-i KV- ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás varr pártunkban a demokrácia elmélyítése a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a taggyűléseken, pártértekezleteken, termelési é® egyéb értekezleteken, munkás levelezőink leveleikben már jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbírálat fegyverét. Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még mesz- sze elmarad a megnövekedett követelmények mögött.

Sok párt-, állami és tömegszervezeti funkcionárius még nem szereti az építő bírálatot és „hadilábon áll” az önbírálattal. Még gyakori eset, hogy a párttagok látják a hibákat, de nem vetik fe! a taggyűléseken, értekezleteken s nem 6egít.ik eléggé a vezetőséget a hibák kijavításában.

Nálunk sajnos még elég gyakori eset, hogy párt-, állami és tőmegszervezeti apparátusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak de önmaguk nem tárják fel ezeket, sőt a becsületes párttagokat is megfélemlítik és megakadályozzák abban, hogy a hibát az illetékes vezető párt szerv előtt feltárják.

Gyakori még a hibák elkenése, szépítése, a tőlünk „független”, „ob jektív” okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer előfordult és előfordul ma is, hogy egyes vezetők a

párt utasítását megsértve, elnyomják megtorolják a bírálatot.

Pártunknak és minden párttagunknak következetesen és kíméletlenül harcolni*kell a bírálat elfojtó:, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy a bírálat etfojtói, megtorlói, tekintet nélkül személyükre, súlyos bűnt köveinek el a párttal, dolgozó népünkkel szemben, s ilyeneknek nincs helyük pártunk és népünk bizalmából helyezett funkciókba.

Előfordultak az utóbbi időben

olyan esetek, hogy a párttagok eltitkolják az igazságot a párt előtt. Titkolják hibájukat, múltjukat. gyengéjüket. Előfordul, hogy ham's tervjelentéseket adnak és meg nem termeit mennyiséget jelentenek, ezzel elkövetik a legsúlyosabb bűnt, becsapják, félrevezetik a pártot és az államot. Kirívó durva példája ennek a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt igazgatójának állítólag a minisztérium tudtával kiadott • írásos utasítása, melyben ez áll: „Utasítjuk a vállalatot, hogy május havi készletét Nagvhátoriyi 200 vagonnal, Ménkes 100 vagonnal növelje meg. A nemlétező készletet iúnus'ban, illetve júliusban kell ki termeltetni. Aláírás: Sándor Pál tröszt'gaZgat'ó, Erdőisi János termelési osztályvezető.’1 A bánya igazgatója nagyon helyesen a levelet egyenesen a megyei pártbizottsághoz vitte be, mert nem értett egyet a csalással. Amikor a megyei pártbizottság titkára tiltakozott a csalás ellen, a tröszt jelentette a m'nisztérium egyik beosztottjának, aki erre azt felelte: „Ha már a megyei párt- bizottság tudja, akkor ne számolják él." Harcolni kell az ilyen és hasonló megengedhetetlen jelenségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pártot és eltitkolják az igazságot előtte.

A bírálat és önbíráiat következetes alkalmazásával harcolni kell a liberalizmus, a lazaság, az eivtelenség ellen is. Vannak egyes elvtársiak, akik jól látják ugyan munkatársaik, feletteseik hibáit, de a „béke”, a „barátság”, a „nyugalom“ és néha a „viszontbiztosítás’1 érdekében elnézik, elkenik a hibákat, sőt még szemtől szemben hízelegnek és dicsérik a hibák elkövetőit. Nem lépnek fe! kommunista párttaghoz méltóan, minden pártellenes rnegnyilvánuíással szemben, mert „nem akarnak haragost szerezni maguknak”. Az ilyen eivtelenség megmérgezi a levegőt, s komolyan akadályozza fejlődésünket és munkánkat, mert demoralizálja, jel lernte len, szolga lelkű, gerinctelen csúszómászó. véleményét megmondani nem merő, a párt és a nép érdekeit harcosan védeni nem tudó embereket nevel.

Az SZK(b)P szervezeti szabályzat-tervezete továbbá minden párttag kötelességévé teszi azt is, hogy „állandóan erősítse hyicso'.atát a tömegekkel és idei jében reagáljon a dolgozók ügyeire ás szükségleteire, magyarázza meg a pártonkivüli tömegeknek a párt politikáját, határozatait és vésse emlékezetébe, hogy pártunk ereje és le győzhetetlensége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcsolatban rejlik."

Végére hagytam, hö'gy még jobban kiemeljem a legfontosabb feladatot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja minden párttag legelső kötelességévé tett, hogy „Állandóan őrködjék a párt egységén, amely a párt erejének és hatalmának legfontosabb feltétele.'" Nemcsak barát, az ellenség is jól tudja, hogy a párt a proletárdiktatúra vezető ereje. Ezért mindent elkövet, hogy beépítse ügynökeit a párt sorai közé, s megpróbálja bomlasztani a párt egységét.

A Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti szabályzattervezetének, Hruscsev elvtárs tézisének feldolgozása máris hatalmas segítséget jelent párt-, munkánk megjavítása szempontjából. Minden kommunistának figyelemmel kell kísérni a kongresszust és alaposan fel kell dolgozni annak anyagát. Akkor értékeljük legjobban a XIX. kongresszus szervezeti szabályzatának jelentőségét, ha ievedjuk a tanulságokat és azt a konkrét magyar viszonyokra alkalmazva, hozzálátunk az útmutatásoknak a saját pártunkban való megvalósításához, a pártépítő munka megjavításához.

(Részletek Kovács István elvtárs előadásából.)

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK

A nemzeti kisebbségek harcolnak a Tito-fasizmus ellen

Jugoszláviában nagy számban élnek magyarok, albánok, bolgárok, románok és más egyéb nemzetiségek is, — a legször- nyübb elnyomás alatt. Még a második világháború előtti jugoszláv királyságban sem dü- hőngött annyira a nemzeti kisebbségek elnyomása, mint most a Tito-fasizmus alatt.

Az elnyomott és jogfosztott jugoszláviai nemzeti kisebbségek mindig harcot folytattak a (nemzeti és' szociális elnyomás e'-ien. Jugoszlávia többi népével együtt lelkesen vettek részt a második világháború felszabadító hadjárataiban a hitlerista megszállók ellen. Hősi harcaival tette magát ismertté a magyar „Petőfi” partizánbrigád, az albán partizánbrigád és a szlovák Jancsik-brigád. A Szovjetunió segítségével folytatott harcban a nemzeti kisebbségek óriási áldozatokat hoztak.

A Tito-fasiszta banda azonban azt a sok áldozatot, amelyet a nemzeti kisebbségek Jugoszlávia felszabadítása érdekében hoztak, semmibe sem veszi. Ezek a banditák elsikkasztották a nép vívmányait és szörnyű körülmények közé taszították a nemzeti kisebbségeket. A nemzeti kisebbségek képviseiőit elmozdították hivatali állásukból igen sokat letartóztattak és megöltek közülük. A nemzeti kisebbségek vá'-lára fokozott adókat és más terheket raknak, megtiltották, hogy nemzeti érzésüket kinyilvánítsák. Egy magyar embernek nem szabad rokonszenvét nyilvánítania a magyar népi demokrácia iránt, nem szabad ezt tennie a románnak és a boigárnak sem, ha nem akarja megkockáztatni, hogy letartóztassák vagy éppen megöljék. Erre az elnyomásra a legkiáltóbb példa az az újvidéki eset, amikor egy magyar nemzeti kisebbségi csoport, azért mert az olimpiai viadalok alkalmával a jugoszláv futballcsapat ellen győztes magyar csapat melletti rokonszenvüket nyilvánították, letartóztatták. A Tsto-banda egyre-másra rendezi a pereket, amelyeken halálra és tíz-húszesztendős börtönbüntetésre ítéli a nemzeti kisebbségekhez tartozó hazafiakat. Ilyen ítéleteket tucatszám hoztak Zen- tán, Velekin. Trnyán, Totovon, Pristinán, Skopíjen és más helyeken a legutóbbi időben ísA titóisták mesterkedéseikkel megpróbálják megbontani a nemzetiségek egységes sorait. Ez a törekvésük azonban nem sok sikerrel jár. Jugoszlávia minden nemzetiségi dolgozója egységesen, vállvetve harcol a Tito-fasiszta rendszer ellen, így is kifejezve Jugoszlávia népei testvéri együttműködését. Ez a harc a legkülönbözőbb formákban nyilvánul meg. így például a magyar nemzetiségűek Zentán megszervezték a Szovjetunióban és a népi demokráciákban tartózkodó jugoszláv forradalmi emigránsok, sajtójának, terjesztését, valamint rádiójának hallgatását. Debra községben, Banistán és más községekben a bolgár és az albán nemzeti kisebbség tagjai elszabotálják az adófizetést, s hevesen ellenállnak az amerikai háborús gyújtogatok terveinek.

A Jugoszláviában élő nemzeti kisebbségek tudják, hogy a nemzetiségi egyenlőtlenség megszüntetésének egyetlen útja van csupán, és ez a demokratikus szabadságharc fokozása a Tito-Rankovics-banda rendszerének megdöntéséért. Jugoszlávia népei a nemzeti kisebbségekhez tartozókat saját testvéreiknek és barátjuknak tekintik, akikkel együtt harcolnak a közös, nagy cél eléréséért.

„Amerikai életforma“ a Statisztika tükrében

Minden 26 másodpercben egy lopás. Minden 2.5 percben egy gépkocsirablás, minden 4.6 percben egy gyilkosság, erőszak vagy gyilkossági kísérlek Ezek a számadatok az Egyesült Alantok ’ gazságügy minisztériumának félévi jelentéséből származnak. Sajátosan tükrözi a mai Amerika életét.

A newyorki polgárt nemcsak éjszaka, sötét sarkokon vagy parkokban rabolhatják ki. A gengszterban'iák napközben is büntetlenül „tevékenykednek", Sajátos társaságokban szervezkednek, többnyire szoros kapcsolatban állanak a rendőrséggel. Már a newyorki földalattin is kockázatos utazni, mert az utóbbi időben, az itt közlekedő kocsikban is több rablás és erőszak történt.

Amint a jelentés rámutat, az Egyesült Államokban ez év első felében távolról sem teljes adatok szerint 6.4 százalékkal több bűneset fordult elő, mint a múlt év megfelelő időszakában. Lényegesen fokozódott a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek száma. A jelentés szerint a 17—18 évesek közül lényegesen többet tartóztattak le, mint bármelyik más korcsoportból.

Érdekes beismerés/ Az Igazságügy miniszter jelentésének összeállítói azonban elhalíga’ják, mi az oka a bűnözések száma növekedésének az Egyesült Államokban általában és különösen az ifjúság között. Pedig ez nem véletlen. Az ifjakat és lányokat a kilátástalan, Örömtelen jelen, az „amerikai életforma" taszítja a bűnözések útjára: a nélkülözés és a nehéz anyagi helyzet. A bűnözések számának növekedésére ezenkívül nagy hatással van a bomlasztó burzsoá „kultúra". Az átlagos amerikai serdülő a hírhedt „Comis’s”-okból hetenként 10—12-t is elolvas s egész gondolkozását megfertőzik a leütött és agyonlőtt embe-ek alakjai, a tengernyi vér, a rengeteg erotikus kép A filmek és a televíziós adások is a gyilkosságból, az erőszakból és ízléstelenségekből adnak leckét. A könyvek az élet értéktelenségének és a szadizmus gyönyörűségének gondolatát oltják az ifjúságba.

Világos, hogy ezt a propagandát határozott céllal folytatják: minden emberi érzéstől meg akarják fosztani az ame'ikai ifjúságot, hogy engedelmes gyilkos legyen egy elkövetkező háborúban. Az amerikai igazságügyminiszter jelentéséből önként adódik az a következtelés, hogy a m’titarizálás fokozása az erkölcsi hanyatlás és a bűnözések fokozódását vonja maga után.

KOLHOZ-VÍZI ERŐMŰ

Az ötödik ötéves terv előírja, hogy a vízierőművek teljes kapacitását körülbelül háromszorosára kell emelni. A hatalmas vizlerőművek építése mellett kisebb és közepes erőművek építését is előirányozzák. Az Ukrán SZSZSZK-ban a kamenyecpodolszkf területen a Zbrucs folyón 400 kilowatt kapacitású vlzieijűmű készül amely több kolhoz számára termel áramot.

Képünk az új kolhoz-vízierőmuvet mutatja be.

Honvédek és tisztek egy célért harcolnak

— Levél a szerkesztőséghez —

Kedves Szerkesztőség! Fontosnak tartom, hogy azokkal a nógrádmegyei fiatalokkal, akik még nem voltak néphadseregünk* katonát legalább a lapon keresztül megismertessem néphadseregünk életét és elmondjam nekik, hogy milyen nagy különbség van a múlt és a jelen között.

Én. tartalékos tiszti tanfolyamon vagyok Budapesten. Bennünket arra tanítanak, hogy szeressük a dolgozó nép fiait, akik bevonultak, tanuljunk meg velük bánni, őket a hazaszeretetre nevelni, nem úgy mint a múltban, amikor azt tanít' ík a tisztekkel, hogy a tisztikar és a legénység között éles válaszfalat kell húzni. Ma a tiszt és a honvéd elvtársaknak eggyé kell forrniok együtt kell érezniök. Mindketten a dolgozó nép, parasztok és munkások fiai vagyunk, egy a célunk, a nép államának megvédése.

A múltban a durva bánásmód miatt irtóztak a fiatalok a katonaságtól, sokan öngyilkosok is lettek, mert nem bírták idegekkel a tisztek sokszor kegyetlenkedésig menő durvaságát. Ez volt jellemző a felszabadulás előtti katonaságra. Ez

akkor nem is lehetett másként, hisz az akkori tisztek és honvédek már származásuknál fogva sem voltak azonos érdekűek. A múltban a katonatisztek grófok, földesurak, magasállású tisztviselők fiai voltak, még ha akármilyen ostobák voltak is. Az sem számított, ha a térképen még a hegy- és vízrajzi megkülönböztetéssel sem volt -tisztában, csak az volt a fő, hogy „nemesi” származású legyen.

Ez ma mára múlté. Néphadseregünk élén a dolgozók fiaiból nevelt tisztek állanak, akik egyek a néppel, szeretik a hozzájuk beosztottakat, éppen ezért szelíd eszközökkel, neveléssel fs fegyelme’, méghozzá vasfegyelmet tudnak tartani a honvédségen belül. Ma már az egész honvédség és tisztikar egységes erő.

Elvtársak, dolgozó fiatalok, ha behívó parancsot kaptok, örömmel gyertek a néphadsereg kötelékébe, abba a hadseregbe, ahol a tiszt elvtárs becsüli és szereti beosztottját és éppen ezért a beosztott is szereti parancsnokát, s együtt, közös erővel védjük szép hazánkat.

Szircsák János tanfolyamhallgató