Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1952-07-16 / 57. szám

1952 JÚLIUS 16. SZABAD AD«BAD 3 /u Pál fal VA Bányagép«?*** flílkal és EO«*«ki íol$o«A Ulke« asocial 1st« vareonyvállaláaalk hátáéira a vállalat\raretoaég 1952 auguaztu* 2o. és szeptember 7 tiezteletáre felajánlja, hogy a harmadik negyedévi torvünket 5 nappal elJbty 1952 azop« tember h<5 26-án fejezzük be. Felajánljuk továbbá, hogy a harmadik negyedév minden egyee hónapját 9 %- al túlteljesítjük. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az 5 évee tervünk döntő évét a bányagépgyártás vonalán, amelyik harcon bányászaink fizikai erőkifejtését van hivatva r.egkünny.itani, minél több uj bányagéppel erősítsük. t*' Zagy vápái falva 1952 julius hó 5-én Jé azaásicsét I pórttlkár Stefán Léseié ÜD titkár Adorján Henrik ■fánérní-k • főkönyvelő u.s.zl LbJoí lgoig.tó A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozói Rákosi elv- társnak tett fogadalmuk teljesítéséért bátor és (kemény határozottsággal harcoltak. A dolgozók felajánlása között szerepelt a terv túlteljesítésén kívül a későnjövések és iga­zolatlan mulasztások megszüntetése is. A koreai műszakok megkezdésével Német Sándorné 10 tagú női brigádja minden igazolatlan mulasztót és későnjövőt felkeresett. Ennek eredményeképp a júniusi napi 5—6 későnjövővel szemben a koreai műszakok alatt másodikén és harmadikén egyetlen igazolatlan mulasztó és későnjövő sem volt, a többi napokon pedig két lőre csökkent a késó'njövők száma. Kemény, elszánt harc indult a bányagépgyárban, hogy fogadalmukat valóra váltsák. Tímár József daraboló 178.4, Máté Lajos szerszám-készítő 150, Gregus Vilmos 131, Cittór Gyula kovács 129.6 százalékot ért el átlagosan. A koreai műszakokon a bányagépgyár dolgozói eleget tettek vállat kötelezettségüknek és most azért harcolnak, hogy tervteljesítésükkel egy pillanatra sem maradjanak le, hogy emelt fó'vel járhassanak bányászaink között és büszkén jelenthessék Rákosi elvtársnak: „bányagépgyár­tási tervünk túlteljesítésével elősegítettük a több szénért folytatott harcot." Hasznosítsuk a termelési értekezletek tapasztalatait A nógrádi szénmedencében július 1 — 10-ig megtartott termelési értekez­leteknek az volt a célja, hogy a máso­dik negyedév hibáit felszínre hozva se­gítséget adjanak a harmadik negyed­évben Rákosi elvtársnak tett fogadal­mak teljesítéséhez. A termelési értekezletek azoknál az üzemeknél, ahol az értekezletet jó szak- szervezeti előkészítő munka előzte meg és felkészültek műszaki vezetőink a beszámolóra, a termelési értekezle­tek sikerrel zárultak. Ott azonban, ahol nem volt meg a kellő előkészület, si­kertelenek voltak az értekezletek. A NAGYBATONY1SZOROSPATAKI ÜZEMNÉL Letovai üzemvezető nem készült fel a termelési értekezletre, így természetesen műszaki szem­szögből nem fedték fel az elmúlt ne­gyedév termelésének akadályait. A dolgozók hozzászólása azonban meg­mutatta, mit kívánnak ahhoz, hogy vállalt kötelezettségüket teljesíteni tudják. Szaniszló István hozzászólásában el­mondotta, hogy az ötös számú ereszt- kében egy végnélküli kötélpálya be­építésével 20—25 százalékos terme­lési emelkedést tudnak elérni. A dolgozók ilyen és hasonló ja­vaslatának megvalósítása annál is in­kább fontos, mert Szorospatakon — bár az első 10 nap koreai műszak volt. — mégis csupán 8-án tudták első­ízben teljesíteni a napi tervet. A dol­gozók javaslatai, megvalósítása ese tén nagy segítséget adhat napi tervük rendszeres teljesítésében. KOSSUTH-TARÖ bányaüzemnél a termelési értekezlet alkalmával Pony Gyula a 6. sikló alatt lévő lemez ki­javítását kérte, mert csak ennek meg­javítása után tudják ellátni rendszere­sen a csapatokat üres csiliévé’. Kaposvári Jenő szigorúan bírálta az igazolatlan hiányzókat és kérte az üzemvezetőséget, hogy a munkafegye­lem megszilárdítása érdekében a leg­szigorúbb eszközöket haszná jáik. Java­solta, hogy aki két műszakot mulaszt igazolatlanul, a dolgozók maguk dönt­senek a sorsa fölött. A TIRIBESI VALLALATNAL 19 dol­gozó szólalt fel. Közöttük Balkó László a forgatólemezek és a sáros munkahe­lyek rendbehozásáira tett javaslatot. Mákos Dezső pedig azt kérte, hogy a 9 frontfejtésen a menekülővágatot ja­vítsák ki, hogy veszély esetén a dolgo­zók biztosítva legyenek ... A MENKESI VALLALATNAL a dolgozók hiánytalanul résztvettek a termelési értekezleteken. Az elhang­zott 21 felszólaló között Pintér Gábor arra hívta fel a műszaki dolgozók figyelmét, hogy több súlyt fektesse­nek a hibák kiküszöbölésére. „A dől- gőzök már többször tettek felajánlá­sokat — mondotta Pintér elvtárs — de a műszaki dolgozók nem sok se­gítséget adtak a vállalások teljesí­téséhez." A KISTERENYEI VALLALATNAL 38 dolgozó szólalt fel a termelési érte­kezleteken. Prajda Sándor bírálatot mondott az üzemvezetőség felett, hogy a múlt termelési értekezleten elmondott hozzászólásával nem fog­lalkoztak. Már többször megemlí­tette, hogy a szükséges ácsolatfákat időben szállítsák a munkahelyre és szüntessék meg azt, hogy egyszerre 10—15 csille fát küldenek. Ezt ai sérelmét még mind a mai napig nem küszöbölték ki. A MŰSZAKI DOLGOZÓK gondos­kodjanak arról, hogy a termelési érte­kezleten a dolgozók által elmondott javaslatok mielőbb megvalósuljanak, hogy ezzel elősegítsék a vállalt köte­lezettségek teljesítéséért folytatott harcot. A hideghengermű a legjobb üzem A Salgótarjáni Acélárugyárban a 10 napig tartó koreai műszakok verse­nyében a hideghengermű került az élre. Ennél az üzemnél 268 dolgozó harcos munkája segítette a vállalt kö­telezettségek teljesítését. A hideg- hengerműben a koreai műszakok alatt selejtmentes termelés folyt, ezenkívül egyetlen igazolatlan mulasztás, vagy későnjövés sem volt. Az üzemek közötti versenyben má­sodik helyre került az öntöde, harma­dikra az üzemfenntartó, negyedikre a huzalmű és ötödikre a gazdasági szerszámgyár került. A koreai műszakok befejezése után tovább folyik a hare az acélgyárban. Azóta Tolnai Sándor hengerész 172, Angyal István formázó 160, Liska Andor sajtoló 144, Gyurkó József dróthúzó pedig 141 százalékra fo­kozta termelését. Az építkezések dolgozói is növelik eredményeiket A 63/1 számú építőipari vállalat dolgozói közül eddig 384-en fettek fel­ajánlást. A koreai műszakok befeje­zése után itt is egyre élénkült a ter­melés fokozásáért folyó küzdelem. A 172. építkezésen Gyetvai János ács brigádja előző termelését 10 száza­lékkal növelte és így jelenleg 158 szá­zalékot ért el, de termelésük további fokozásával ma már 138 százaléknál tartanak. Ugyan itt Verbói János kő­műves brigádja 142 százalékról 150 százalékra emelte termelését. A vállalatnál 180 dolgozó tett foga­dalmat anyagtakarékosságra és ez- idáig különösen a téglatörmelékek be­dolgozásánál mutatkoztak ió eredmé­nyek ezenkívül az ifjúsági tanműhely-1 nél 180 ifjúmunkás harcol egymással újabb eredmények eléréséért. Cene József a múltra emlékezik, jövőnkért harcol a széncsata frontján a MATRANOVAKTOL 4 kilomé térré elterülő nyirmedpusztai cselédház ajtaja kinyílik és a hideg, csípős őszi szélben a 8 éves Cene Jó­zsef, akinek vékony, törékeny^ testét csak egy szál ing védi az időjárás vi* szontagságaitól, elindult munkába. A kegyetlen sors a fiatal gyereket iskola helyett munkába kényszerítette, már az ő keresetére is szüksége volt a családnak. Az apja hiába dolgozott naponta 18 órát, nem tudta megke­resni 8 tagú családja részére a min­dennapi kenyeret. 1917 őszén a 8 éves fiú már a község libapásztora lett. Nem sejtette, hogy az élet sorsa mi­lyen arculcsapásokban részesíti. Az ijedtségtől szinte megdermedt, mikor látta, hogy apját a csendőrök Nyir- med pusztától Mátranovák községig térdencsúszva hajtották. A család sírva kísérte a kínjaiban vergődő apát. A fiatal fiúra ezután még na­gyobb feladatok hárultak, mivel csa­ládfő nélkül maradtak. Lassan fejlő­dött vékony teste, a sok nélkülözéstől megnyúlt. Kevés fizetés mellett még állandó munkája sem volt. 1925-ben a selypi uradalomnál az intézője pofozta meg, s rúgdosott bele a 16 éves fiúba, aki tehetetlenségét látva, otthagyta munkahelyét. Elment a bányához, ahol először a rakodón dolgozott, majd 1927-ben csillés lett. Keresete itt még a napi kenyér beszerzésére is kevés volt. Ruhát nem tudott vásárolni, apja elhasznált bakancsát s ruháját viselte. Egy héten csak három napot dolgozhatott, többször é’ esen, kenyér nélkül ment munkahelyére. 1Q9ß BAN A barnai banyaba KERÜLT. Egy januári regge­len elindult munkába, de útközben a nagy hidegben, az éhségtől hirtelen gyengülés fogta el. Homloka verejté­kezni kezdett, érezte, hogy nem tud továbbmenni. Kénytelen volt leülni a havas útszélére pihenni. Tudta, hogy ereje nincs a munkához, ezért vissza­fordult. Otthon a többiek ránéztek s minden magyarázkodá- nélkül tud­ták, hogy miért jött vissza. Helyzete nősüiés után nem javult, hanem sú­lyosbodott. Keresetét, amely igen ke­vés volt, több esetben megcsonkítot­ták. Egy alkalommal 20 pengős fizeté­sét párbér fejében Hoffmann Gyula, a község papja vetette el tőle. Neki csak az üres fizetési cédula maradt, amellyel felkereste a papot, aki meg­könyörült rajta és 20 pengőből 3 pen­gőt visszaadott, csak azért, hogy más­nap tudjon menni dolgozni. A bányá­ban leginkább télen dolgozhattak, mi­kor legnagyobb szükség volt a szénre. Nyáron mezőgazdasági munkásnak, summásnak szegődött. Hajnaltól késő estig dolgozott, s amikor a hathónapi keresetét megkapta, útiköltségre sem volt elég. A Z ALLANDO NYOMORÜSAG TOL, rettegéstől a szovjet csa­patok szabadították meg. A felsza­badulás után bányájuk üzemképtelen volt, de tudták, hogy az ország vér­keringését csak a szénnel indíthatják meg. És minden utasítás nélkül hoz­záfogtak dolgozni. Nehéz küzdelmet kellett folytatni minden csille szénért. A bányából kézidaruval húzták ki a szénnel megrakott csilléket. Munkájuk ■nem volt hiábavaló. Azóta nagy vál­tozás történt Délibányán most gépek­kel dolgoznak, amely megkönnyíti a munkájukat. Eddig már háromszor részesült Cene József csapata díja­zásban. Eredményeikkel jelenleg is élenjárnak az üzemnél. Múlt hónap­ban 300 csillével raktak többet az elő­irányzatnál. A koreai műszakra az 1300 csillés előirányzatra még ötszáz csillét vállaltak, amelyet túlteljesí­tettek. A koreai műszak befejezése után Cene József a másik két csapat- vezetőhöz így szólt: — Vállalásunknak ezen a 10 na­pon eleget tettünk, de harcunkat a többtermelésért folytatni kell, mert megfogadtuk Rákosi elvtársnak,' hogy a harmadik negyedéves tervünket túl­teljesítjük. Nekünk kell példát mulatni a többi csapatoknak az alkotmány tiszteletére tett vállalás teljesítésében. Az alkotmány biztosítja nekünk a munkához való jogot. Ti is emlékeztek a múlt rendszerre, amikor nem hagy­tak dolgozni bennünket. Felmérhetetlen számunkra az alkotmány, amelyet ter­melésünkön keresztül kell erősíte­nünk. Eredményeinket látva, még öt­száz csille szén kitermelését vállalhat­juk augusztus 20-ig. C ENE JÓZSEF , László János, Gu­bán József vállalták az előirány­zaton felül 500 csilié szén kitermelé­sét. Július 12-én Cene József csa­pata 27 csillét rakott 15 helyett. Harcukat tovább folytatják a több­termelésért, a munkaidő minden per­cének kihasználásáért, hogy ezen ke­resztül bebizonyítsák, mennyire érté­kelik alkotmányunkat, hogyan küzde­nek a békéért. ■ E a ■ H a a AKIK VALORAVALTJAK RÁKOSI ELVTARSNAK ADOTT SZAVUKAT: Ménkes 106.5 Mizserfa 105.5 Zagyva 104.3 Kistercnye 103.3 Nagybátony 102.— A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinek dolgozói a koreai műszakok befejezése után továbbra is harcos lendülettel állnak a ter­melés frontján. Július 12-ig Pálhegy üzem 124.6 százalékra teljesítette havi tervét. Az üzemek közötti versenyben másod'k helyet Újlak foglalja el 116.4 százalékos havi tervteljesítéssel. Az újlaki dolgozók a koreai műszakok'befejezése után 12-én 124 százalékra teljesítették napi elő­irányzatukat. A harmadik helyen a Béke lejtősakna áll 111.2 százalékkal. A bányaüzemek dolgozói napról napra újabb munkahöstetiel segítik elő az augusztus 20-i verseny sikerét. így Kányáson szegedi József csapat július 12-én 220 százalékot ért el. Irénbányán Dobrádi János csapata is 220 százalékra fokozta termelését. A rónai vállalatnál a koreai műszakok befejezését követő második napon 107 százalékra tel­jesítették a napi tervet. Ehhez az eredményhez nagy segítséget adott Klecsány József ifj. csapata, amely 200 százalékot ért el. Pálhegy üzemnél Budavári Károly csapat 197, Kazáron Sándor ifj. István csa­pata 184, Duclos-aknán Kőris István csapata 177, Szorospatakon Dör- nyei János csapata 185 százalékot teljesített e hónap 12-én. AKIKNEK ADOTT SZAVUKAT NEM KÖVETIK TETTEK: Róna 84.1 Kányás 86.— Mátranovák 96.6 Tiribes 99.1 A havi tervével alaposan le van maradva Gáti-bánya 80.2, Fővölgy 90.4. Szurdok 95 és Tiribes 97 százalékos havi tervteljesítéssel. A begyűjtési törvény Litke községre is vonatkozik! Megyénk területén javában folyik az aratás, behordás, csépiés, megkez­dődött a gabonabegyüjtés is. Az idei begyűjtési törvény szerint minden dolgozó paraszt kötelessége, hogy a csépiés után azonnal teljesítse be­adási kötelezettségét s a teljesítés után megmaradt mennyiséggel sza­badon rendelkezik. A törvénynek azonban nem szerez­nek érvényt Litke községben. Az ősziárpa csépiés megkezdődött még 10-én és 12-én délután is voltak olyan dolgozó parasztok, akik nem teljesítették árpabeadási kötelezettsé­güket. A tanácselnökhelyettes, Imre János úgy vélekedik: „a gazdák megígérték, hogy teljesíteni fogják, hiszen erre fel is lettek szólítva." A valóság azonban az, hogy pl. Pál Jánosné 10-én elcsépelt, kötelezett­ségének még 12-én sem tett eleget. Maga a községi tanács elnökhelyet­tese is azon a véleményen van, hogy hagyni kell a sertéshízlaláshoz az ár­pát. így nem is csoda, ha a törvényes rendelkezéseket, a beadási kötelezett­ség felemelését, a hanyagok elszá­moltatását nem alkafmazzlák. Azon siránkozik Imre elvtárs, hogy rossz termés volt náluk, elfagyott az őszi­árpa. A tények azt mutatják, hogy nem mindenkinek fagyott el az ár­pája. Berta Vilmosnak pl, 150 négy­szögölön 167 kilogramm termett. A községi tanács nem ellenőrzi, hogy az árpát mindenki a cséplőgépnél csépeli-e el. Nincs tiszta képük, hogy kik teljesítették kötelezettségü­ket, de megelégszenek az ígérgeté­sekkel, azzal, hogy majd teljesíteni fogják. A saécsényi járási tanács bár el­lenőrizte a litkei begyűjtést, de felüle­tesen, mert nem intézkedett e súlyos mulasztás megszüntetése érdekében, A járási tanács fokozottabban se­gítse és ellenőrizze a begyűjtés nagy munkájában a községi taná­csokat és ha szükség van rá, vonja felelősségre azokat a községi tanács­elnököket, akik a törvényes rendel­kezést semmibe veszik. Sallai István cséplőgépvezető jól felkészült a munkára Nem régen jelent meg a sajtóban Sallai István, az érsekvadkerti gép­állomás felelős cséplőgépvezetőjének felhívása a legjobb cséplőbrigád cí­mért. Azóta megyénk majd vala­mennyi cséplőbrigádjának dolgozói csatlakoztak a felhíváshoz. Sallai István amióta csak megis­merte, megszerette és tanulmányozza is a gép szerkezetét, működését. Napszámos volt a múltban Tereskén a nagyurak földjén. Ha szerét tehette, már akkor forgolódott a traktorok kö­rül és nagy szorgalommal, igyekezet­tel sajátította el a motorral való he­lyes bánásmódot. A felszabadulás után egészen 1950 augusztusáig a budapesti építkezések­nél dolgozott, de a szive, minden gondolata a gépállomás felé húzta. Két éve lesz augusztusban, hogy otthagyta az építkezést és munkára jelentkezett a vadkerti gépállomáson, örömmel fogadták, hiszen a gépállo­más dolgozói közül már sokan ismer­ték. Már a második nap traktorra ült. Most is egy 120-a>s cséplőgép veze­tését bízták rá. Nagy volt az öröm. Minden percét arra szentelte, hogy átvizsgálja az erőgépet meg a cséplő­gépet. Nem volt hiábavaló. A cséplőn a porrosta nem volt megfelelő, az erő­gépen a hűtőt kellett kicserélni. Ami­kor mindent rendbe talált, össze­hívta a brigád tagjait és így szólt: — Nagy feladatot bíztak r\ánk... Legyünk méltók rá. Ügy gondolom, hogy a 125 mázsás előirányzatunk helyett 140 mázsa elcséplését vállal­juk, s indítsunk versenyt a legjobb cséplöbrigád címért,.. A javaslatot a brigádban mindenki helyeselte és az elhatározást vala­mennyien aláírásukkal pecsételték meg. Sallai István most már az első lé­pésen túl volt. A brigád tagjai egy. emberként mögötte állnak, de ezt ke­vésnek tartotta. Tudta, hogy a gépek fokozottabb igénybevétele kezelésük új módszerét is megkívánja. Legelőször is a községi tanácsot kereste fel, hogy a szérűben a gabonát rendbe rakják, biztosítva legyen a gyors, folyamatos etetés, aztán bejelentette a gépállo­más igazgatóságának, hogy gépét szo­cialista megőrzésre veszi át. Ezt jegyzőkönyvben is lefektették. Ezután a műszaki feltételek biztosítását gon­dolta át. Elhatározta, hogy 60 óra helyett 40 óránként cserél olajat, a hűtőt legalább minden második nap átvizsgálja, a csapágyakat pedig min­den reggel indulás előtt. Elintézte, hogy a gépállomáson tartalék erőgép biztosítsa a zavartalan üzemmenetét és ha esetleg hosszabb üzemzavar jön közbe, ezzel a géppel folytassák tovább a munkát. — Amikor így mindent felmértünk és megszerveztük' a munkát, a bri­gád elhatározta, hogy vasárnap is csépelünk. Nem engedünk egy szem gabonát sem kárbaveszni. Tervszerű előkészítés, a brigád har­cos versenyszelleme meghozta a maga eredményét. Sallai István cséplőgépe elsőnek búgott fel Ersekvadkerten és alig 3 nap alatt 440 mázsa ősziárpát csépeltek el. Közel 147 mázsát egy nap alait...! Versenytársainak azt üzeni, hogy alaposan készüljenek jel, ha a nyo­mában akarnak haladni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom