Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1952-07-30 / 61. szám

f«52 JOT.IUS 30. WJEÄ1IÄB 7V3gR%1í 3 Pártmunka tapasztalatai ______-fr Javí tsuk meg a tömegek közötti felvilágosító munkát megyénkben is A megyei pártválasztmány kibővített Ülése A megyei pártválaulmAny 27-én kibővített ülést tartott Salqót»r|án- ban. a Pártoktatók Házában, ame­lyen megjelent Lakatos Éva elvtárs­nő. a Központi Vezetőség ágit.-prop.. osztálya helyettes vezetője Is. A ki­bővített megyei • pártválasztmányi ülést Nádasdi elvtárs nyitotta meg, maid Naay Kálmán elvtárs. a me­gyei pártbizottság titkára tartotta meg referátumát: a párt felviláqo- sító munkájáról a tömegek között. — A pártnak a tömegek között vég­zett felvilágosító munkájáról szóló referátum, amelyet Horváth elvtárs tartott a Központi Vezetőségi ülésen, azokat a fontos kérdéseket tárgyalta, amelynek megoldásától nagymérték­ben függ előrehaladásunk üteme — mondotta bevezetőjében Nagy elvtárs. A szocializmus építésének idő­szakában a feladatokat megoldani csak a széles tömegek aktív rész­vételével lehet, mintahogy eddigi eredményeinket is így érhettük el. —Megyénkben is a politikai felvilágosító munka helyes vitele biztosítja a feladatok végrehajtását, mintahogy volt ez februárban, amikor a havazások miatt lemaradás mutat­kozott a széntermelésben. A bányá­szoknak megmagyaráztuk a szénter­melés csökkenésének veszélyét és az eredmény az lett, hogy bányászaink minden nehézséget leküzdve, túltelje­sítették tervüket. Ez azonban mun­kánkban nem volt állandó, s inkább jellemző a tömegfelvilágosító munka lebecsülése, az, hogy a „tömegmozgó, sitás, a politikai nevelőmunka helyeit az állami feladatok közvetlen végzése kerül előtérbe". Ezt bizonyítja — mondotta Nagy elvtárs — a bányá­szatban az is, hogy az őszi oktatás megszervezésénél a munkásszállító autókat) nem engedték elindulni, hogy így résztvegyenek a bányászok a pártokíatasban. Hasonlóképpen nv:l- vánult ez meg az augusztus 20-i munkaversenvnél is, amelyet az alsó pártszervezetek csupán szervezési fel­adatnak tekintettek. Ez nem kis mér­tékben: járult -hozzá, hogy pártbizottságaink csak késve kezdték a vállalások teljesítésére mozgósítani a dolgozókat és így jelentős lemaradás Is mutatkozik a bányászatban a vállalások teljesí­tésében. Ennek oka kétségkívül az elbizakodott­ságban van. Ez abból indul ki, hogy mi a félévi tervünket a bányászatban túlteljesítettük és van ilyen hang: „most is símán fog menni a munka”. Nem vettük számításba, hogv most jön az aratás, s nekünk sok kétlaki bányászunk van. Hogy felajánlásun­kat teljesítsük, szívós nevelő munkára van szükségünk. Az aratás meg­indulásával nem egy helyen olyan hangok kezdtek elterjedni, hogy az aratáskor sohasem teljesítettük ter­vünket — Hasonló a helyzet a mezőgazda- sági vonalon is, a népnevelők nem lettek eléggé felkészítve a begyűjtésre, s itt is megvolt az a nézet, hogy a be­gyűjtés most símán fog menni, mert törvény van rá, hagy a géptől kell a gabonát a raktárba vinni. Naev elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a tömegszervezeteket sok esetben nem tudjuk dolgoztatni, mert nem látjuk feladataikat a tömegek fel­világosításában, nevelésében. Tömegszervezeteink munkájában leg­főbb hiányosság, hogv túlsók szerve­zési munkát végeznek, teljesen hát­térbe szorítják a politikai nevelő munkát. A meglévő hibákat úgy tud­juk k:küszőbö!ni, ha felszámoljuk a politikai nevelőmunka lebecsülését és a vezetés fő módszerévé a meggyőzést tesszük. Meg kell értetni minden funkcio­náriussal és párttaggal, hogy felada­tainkat úgy tudjuk elvégezni, ha napról napra neveljük dolgozóinkat és moz­gósítjuk a feladatok elvégzésére. A hátralévő nehezebb feladatok végzéséhez az szükséges, hogy a funkcionáriusok meg Jegvenek győződve elveink igazságáról és szépségéről és ez hassa át minden nélkülözhetetlen a* agitáclós munkában tettüket, lépjenek fel keményen minden elhajlással, vagy támadás­sal szemben, amely pártunk politi- ' Icáját éri. Az kell, hogy minden párttag meg­értse és harci kérdésnek tekintse a napi feladatok végrehajtását is, a terv teljesítését csak úgy, mint a be­gyűjtést. Azt kell megértetnünk, hogy harcolni kell nap, mint nap a tömegek megnyeréséért, neveléséért, csak ez a harc mindig bonyolultabb. A továbbiakban Nagy elvtárs beszélt a szocigltkirmkrafizmusrél a klerikális reakció aknamunkájáról, s elmondotta, hogv a salgótarjáni medencében is a szoeáldemokraíák, 1919-ben, amikor a becsületes dolgozók hősiesen harcoltak a Tanácsköztársa­ság védelméért, ők az elégedetlenséget szították ellenünk. Azt hangoztatták a bányászok között: „ne siessetek, eleget dolgoztunk már”, vagy azt mondották: „miénk a bánya pihenjük ki magun­kat”. Bányászaink közül sokan emlé­keznek még arra. hogv Horthyék ide­iében ők voltak a rendszer hű ki­szolgálói, vagy ha Chorin bányabáró- nak széneladás! problémái voltak, a szoc1 ál demokraták s'ettek segítségére sztrájkok szervezésével, vagv ha a helyzet úgv kívánta, ők szerelték le a sztrájkot és adták csendőrkézre a leg­jobb harcosokat, a kommunistákat. Jó táptalaj volt itt a szociáldemo' kratizmus számára azért is, mert bányászaink a felszabadulás után a legrosszabb körülmények között dolgozó, a legrosszabbul kereső rétegek közül a legjobban keresők közé emelkedtek. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a jobboldali elemek munkájaként egyre több becsületes bányászunk is dohog, nincs megelégedve 1600—2000 forintos keresetével és nem egyszer, anélkül, hogy maga észrevenné, az ellenség uszályába kerül. Nem egyszer tapasz­taljuk, hogy a becsületes bányászok és köztük pártunk tagjai, húzódoznak a gépektől, az új munkamódszerek be­vezetésétől. Szorospatakon pl. a bányá­szok is tudják, hogy robbantással több szenet termelnének, mint réseléssel, de még sem akarják bevezetni. De a leg­súlyosabb,‘ami népgazdaságunknak is igen nagy kárt okoz, a jobboldali elemek agitációja, a munkafegyelem megszilárdítása és a melegcsákányváltás bevezetése ellen. De jó táptalaj a szociáldemokratizmus számára az is. hogy többezer munkás­sal szaporodott üzemi dolgozóink szá­ma és ezek között szép számmal van volt csendőr, rendőr, katonatiszt, kulák és földbirtokos csemete egyaránt. Egy-egy jobboldali elem személy- szerinti leleplezésén túl fel kell venni az elvi és politikai harcot a dolgozóinknál nagymértékben meg­lévő maradi gondolkodás, a kis­polgári önzés, a társadalmi érde­ket semmibevevő ellenséges áram­lat, a szociáldemokratizmus ma­radványa ellen. Meg kell szólaltatni azokat a becsü­letes dolgozókat, akiket személy- szerint is többször becsaptak a szo­ciáldemokraták. Nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogyan szolgálják ki most is az amerikai tőkéseket a nyu­gati szoc ’’áldemokrata pártok. — Nem kevésbbé veszélyes jelenség nálunk a klerikális reakció elleni harc elhanyagolása. Pártfunkcionáriusaink­kal meg kell értetni, hogy a vallás a pártonbeliil nem magánügy és harcos kommunista világnézettel kell őket felfegyverezni, amellyel jelentősen csökkentjük a klerikális reakcó be­folyását. Természettudományos előadá­sok kiszélesítésén keresztül el tudjuk érni. hogy párttagjaink és dolgozóink megértsék: a vallás ópium a népnek. Föl kell eleveníteni a Mindszentv- és Grösz-per gazdag anyagát és követ­kezetesen kell vinni a klerikális reak­ció leleplezését. — Hasonló opportun’zmus nyilvánul meg — mondotta Nagy elvtárs — a kulákok elleni harcnál is. Nem egv heiven tanácsaink, funkcionáriusaink jobban sírnak mint a kulák, hogv sze­gény ember az. nincs már neki miből beadni. Nem egy helyen, mint Ersek- vadkerten, vagv Ludánvhalásziban. tanácsaink dolgozó parasztokra vetet­ték ki a kulákok sertéspótkivetését. A kulák veszélyességének lebecsü­lésére semmi alapunk nincs és ke­ményen fel kell lépni A? ily«n nézetek ellen, de arra is figyelnünk kell, hogv helyen­ként most az ellenkező végletbe esnek és kulák-likvidálást akarna^ Ennek i az oka, hogy nem magyaráztuk meg: ez is elhajlás pártunk parasztpoliti- k&fától. Ahhoz, hogy feladatainkat meg tud­juk oldani, meg kell javítani politikai nevelőmunkánkat, javítani kel! a veze­tés színvonalát. Meg kell tanítani alsóbb pártszer­vezeteinket, s tömegszervezetein­ket hogyan mozgósítsanak a párt­ós kormányhatározatok végre­hajtására. Ma még gyakran lehet találkozni olyan párttitkárral, aki el tudja mon­dani, hogyan áll a tűzjelző szolgálat, vagy a figyelőszolgálat megszervezése, de azt már kevésbbé, hogy a pártcso- portbizalmiak és népnevelők hogyan dolgoznak. Üzemi titkáraink megmond­ják ma, hogyan állunk a terv telje­sítésével, hol van a lemaradás, de azt több helyen nem tudják hogyan vesz­nek részt a kommunisták a verseny­ben és a tömegszervezetek hogyan dolgoznak. Feladataink sikeres meg­oldását úgv tudjuk b’ztosftani, ha pártszervezeteinkkel megértetjük a párt- és a tömegek kapcsolatának fon­tosságát és a politikai mozgósítás jelentőségét. Csakis az az előfeltétele ennek, ha minden esetben naponta harcolunk a tömegek megnyeréséért és naponta megmutatjuk dolgozóink­nak, hogyan függ össze egyéni érdeke az ország érdekével. Nagy elvtárs ezután közvetlen fel­adatokról beszélt, s elmondotta, hogy az ipar területén a legfontosabb a ITI. negyedévi terv te1 jesítése és túltelje­sítése. Bányászaink között nevelőmunkánk elsősorban a vállalások teljesíté­sére kell, hogy mozgósítson. Kötelez bennünket az a tény is, hogy az egész ország színe előtt szeretett Rákosi elvtársunknak tett ígéretünket valóra váltsuk, hogy a III. negyedév­ben a terven felül vállalt- 24.212 tonna szenet ki is termeljük. Biztosítani kell a politikai munka mellett, hogy jó legyen a teljesí­tések nyilvántartása, a verseny nyilvánossága. Legfontosabb feltétel a műszaki veze­tők bekapcsolása a versenybe, hogy bányászaink üres csillével, fával és szerszámokkal el legyenek látva. Mindjobban ki kel! szélesíteni a Loy- mozgalmat, s megteremteni bányáink­ban a melegcsákányváltást. Falusi vonalon dolgozó parasztságunkat a begyűjtési terv teljesítésére mozgósí­tani, megértetni a közteherviselés fon­tosságát, s jó politikai munkával olyan közhangulatot kialakítani, hogy szé­A Salgótarjáni Acélárugyár! dolgo­zók reggel háromnegyed hatkor már hosszú léptekkel igyekeznek munkába- Az úton találkoznak a munkatársak­kal, s szabadság köszöntéssel üdvöz­lök egymást. Kezet fognak, beszélget­ve haladnak tovább. A gyárkaput el­hagyva egyre tömörülnek a munkába sietek sorai. Az igyekvő emberek kö­zött látjuk a fiatal Horváth Sándor II. sztahanovista formázót. Mellette halad munkatársa, Segyivi Béla. Az öntödébe belépve leteszik kabátjukat, s a többiektől félrehúzódva beszélget­nek. Horváth Sándor II. közelhajolva munkatársához — mintha valami titkot súgna. — Tegnap éppen, hogy sike-ütt el­végezni az öntést. Még tovább is dol­goztunk egy órával, de az a fontos, hogy befejeztük és jó eredménnyel. 166 százalékot értünk el. De igyekez­nünk kell, mert tudja Bé'.a bácsi, a második dekádban a teljesítményünk csak 129 százalék volt. az első pedig 144. Most a harmadik dekád tervét még az elsőnél is jobban kell teljesí­tenünk. — Rendben van Sanyi — szól az öreg Segyivi Béia formázó. — Oszd el a munkát, hogy mit végzünk a mai napon. Nem is sokáig kellett biztatni Hor­váth Sándor II. miár magyarázza is Idősebb munkatársának, hogy mi lesz az ő feladata. — Béla bácsi a kütőlap formáit készítse el, én pedig a magokat és az összerakást végzem. Ha valami segít­ségre lesz szüksége, azonnal szóljon, hogy egy perc kiesésünk se legyen, mert az ózdi üzemeknek sürgősen kell a hütőlap. ★ beszélgetés-t befejezik, s azonnal a munkához. Horváth gyen és gyalázat legyen a beadás nem teljesítése. Gondoskodni kell, hogy a cséplő­gépeknél lévő népnevelők, brigádok érvekkel legyenek ellátva, hogv még jobban meggyőzzék dolgozó paraszt­jainkat a beadás fontosságáról. Hogy augusztus 20-ra a beadásun­kat teljesíthessük, biztosítani kell a gyors cséplést, ha szükséges csépeljenek vasárnap is, ahol pedig arra mód van, éjjel is. SzociaPsta szektoraink mutassanak példát a munkában, a beadásban, a tszcsk-ben harcolni kell az alapszabá­lyok betartásáért. Agitációnkban meg­mutatni. hogy a nagyobb termésátlag a termelőszövetkezeti csoportokban is csak fokozott munkával és fejlett agro­technika alkalmazásával érkető el. A hazaszeretetre való nevelésnél leg­fontosabb, hogy sokoldalúan tudjunk párhuzamot vonni dolgozóink előtt a múlt nyomorúságos helyzete és mostani boldog életünk és ragyogó jövőnk között. Megmutatni építőmunkánk hazafias jellegét, ötéves tervünk hatalmas cél­kitűzéseit. Békeagitációs munkánkban fokozott mértékben kell ismertetni a nemzetközi kérdéseket, s nevelni dol­gozóinkat helytállásra, a béke védel­mére. Ahhoz, hogy a Központi Veze­tőség útmutatását jót végrehajtsuk, szükséges, hogy minden párttagunkkal ezt alaposan megismertessük, párt­tagságunkat aktivizáljuk, agitácás kádereinket neveljük, népnevelő háló­zatunkat kibövítsük. s megszilárdítsuk — fejezte be beszámolóját Nagy elv­társ. A referátumhoz számosán hozzá­szóltak. Gyepes! elvtárs, a pásztói járási pártbizottság titkára elmondotta, hogv már a tömegek között végzett fel- világosító munkává! értek el ered­ményt, azonban még mindig sok az adminisztratív intézkedés. Szirákon pl. úgv akarták a dolgozó parasztok feleségét az állami gazda­ságba leszerződtetni, hogy a tanács­házára hívatták be az asszonyokat és ott adminisztratív intézkedésekkel el­érni, hogy menjenek az állami gazda­ságba. A gépállomásokon nem helyez­tek nagy súlyt a felvilágosító munka megjavítására, s ennek eredménye, hogv több helyen a cséplőgépeknél különböző hiba, géptörés jelentkező. Elsősorban a járási pártbizottságnak kell a vezetés színvonalát megjavítani, segíteni az alapszervezetek titkárainak, s így tudjuk elém’, hogy a népnevelő­értekeztetek színvonala emelkedni fog. Nádasdi elvtárs a hazafiság fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogv ma hazafinak lenn: azt jelenti; elismerni és követni a párt. és kormány politikáját, szeretni és követni a pártot, Rákosi elvtársat, s ragaszkodni a béketábor vezetőjé­Sándort munkafcözben régi emlékek foglalkoztatják. Gondolatait nem tudja sokáig magában tartani. — Emlékszik Béla bácsi, amikor 1939-ben, mint fiatal fiú félve belép­tem legelőször a műhelybe? Akkor kezdtem a munkát. Tanu.ónak jöttem a műhelybe. Nehéz napok voltak azok a tanulőnapok. Nem úgy, mint a mos­tani fiatal dolgozók tanulási ideje. Mi szépen megmagyarázzuk, neveljük a tanulóinkat. Még ezzel szemben a múltban sok pofont elszenvedtem, s azt sem tudtam, hogy miért. Amellett még fizetést is alig-alig kaptunk. Megváltozott a helyzetünk a felszaba­dulás után, de a jobblétünkért ne­künk továbbra is küzdenünk kell. Edd'g sem dolgoztunk rosszul, de még nagyobb lendülettel kell a munkánlmt végezni. Segyivi Béla formázó csak hallgatja fiatal munkatársát, nem szakítaná fél­be beszédét, s közben a saját életére is gondol, milyen élete volt a múltban és milyen van a jelenben. Egyetért a nálánál fiatalabb dolgozóval s tovább hallgatja beszédét. — Emlékszik, Bé'.a bácsi, ezelőtt három évvel kaptam meg jó munkám után a sztahanovista oklevelet. Most, ezév április 4-én már az érmet is megkaptam. Ettől nagyobb kitüntetést nem is vártam az életben. Még a két­éves kis Marika is boldogan tartja kis tenyerén, mikor odaadom neki. A fe­leségem szeme is felcsillan, amikor előveszem ezt a jelvényt. De remélem, hogy ha továbbra is ilyen eredményt — de ka lehet, még nagyobbat is — elérünk, akkor hamarosan a második sztahanovista jelvényt is kiérdemiem. Szeretném az „üzem legjobb dolgo. zöja” vándorzászlót Is elnyerni alkot­mányunk ünnepére, augusztus 20-ra. hez a Szovjetunióhoz. Haladó hagyo­mányaik felelevenítésével jelentősen előre tudjuk vinni fejlődésünket így volt ez márciusban is, amikor Salgó­tarjánban emléktáblát lepleztünk le azon a helyen, ahol Rákosi elvtárs beszélt 1919-ben. Rákosi elvtárs és a Tanácsköztársaság harcára való büsz­keség a március 9-i versenyben hatal­mas termelést emelő tényezővé vál­tozott. Az új hazafiségnak a kifejezője a drégelypalánki tanács határozata, melyet a vár ostromának 400 éves évfordulója alkalmából hozott, hogy Drégelypalánk dolgozó népe minden évben egy ifjút, aki jó- tanulásával kiérdemli, a néphad­seregbe küld, hogy ott Szondi emlékéhez méltó harcost neveljenek belőle. Az ifjút évről évre ünnepélyesen indít­ják útba, s azt a megbízatást adják neki, hogy legyen mindenkor hű kö­vetője Drégely bátor védelmezőjének és szeresse úgy hazáját, ahogyan Szondv és hős társai szerették. Nevelőmunkánkban az a hiba, hogv nem foglalkozunk eléggé a szocialista hazafiság új alkotó részével, mint a munka, illetve a tervfegyelemben mu­tatkozó hibáknak a kérdésével. A hazafiságra való nevelésnél jobban kell jelenünkre és jövőnkre utalni. Utalni arra, hogy mi a felszabadulás óta több faluba vezettük be a villanyt, mint a múlt rendszerben 50 év alatt. Dolgozó parasztságunk legyen büszke arra. hogy a munkásosztály segítsé­gével földet, gépállomást kapott álla­munktól és ma a Szovjetunió teljes agrotechnikai tapasztalatait használ­hatja fe! boldogulásához­Bartha elvtárs a balassagyarmati járási pártbizottság titkára arról beszélt, hogy járásukban nem folyt megfelelően harc a kulákság ellen. Nem leplezték le aljas cselekede­teiket, s ennek a következménye, hogy „jó kulikról”, „szegény kulikról” beszélnek a népnevelők, s helyenként sikerült a tszcsk-be Is bejuíniok. A jövőben többet foglalkozunk alap- szervezeteinkkel. Megtanítjuk őket, hogyan kell az osztályellenség ellen harcolni! A választmányi ülésen felszólalt Lakatos elvtársnő is, s elmondotta^ hogy a tömegnevelés a párton belül kezdődik. Nevelni keil a pártaktí­vákat, hogy azok meggyőződéssel agitáljanak a feladatok végre­hajtásáért. Meg kell javítani politikai munkánk színvonalát, agitációs munkánkban dolgozóinkat a hazafiság szellemében keli nevelni. Húsunkká, vérünkké kell válnia a politikai tömegmünkának és, pártfunkcionáriusainkat, aktivistáinkat harci_ szellemre nevelni, hogy az ellen­ség kísérletét le tudjuk leplezni. <A megyei pártválasztmány kibő­vített ülése további napirendi pont­jainak beszámolóit lapunk legköze­lebbi számában ismertetjük.) ^Beszéd közben szorgalmasan dolgo­zik, s közben egy-egy pillantást \*at munkatársa munkájára, i — En augusztus 20-ra vállaltam, hogy az 1953. október 15-i tervemet teljesítem, pedig amikor a vállalást tettem még csak az 1953 június 2S-it teljesítettem. E hónap 10-én már augusztus 12-nél tartottam ... Válla­lásomat már nem sokára teljesítem, s adott szavamnak eleget teszek. Büsz­kén nézhetek a többi dolgozó szemé­be. Jó! esik ilyenkor az emlékezés, ta­lán egy kicsit hosszúra is nyúlt a be­szélgetés... Amikor megszámolta, hány darab formát készítettek, mun­kájukkal nem volt megelégedve. A kö­vetkező pillanatban még gyorsabban, nagyobb lendülettel kezdett dolgozni. 12 órára már a nyolcadik magot ké­szítette elő. Béla bácsi pedig a 6. hű- tőlapíormát fejezte be. Bizakodóan intett Sevigyi Béla a fiatalabb mun­katársa felé. — Ma nagyobb eredményt érünk el, mint eddig. Ha így dolgozol, két órára még három-négy magot is elké­szítet. — El bizony, ha sikerül, még ötöt is Tudja, milyen terveim vannak?- Van még 7 nap szabadságom. Ezalatt az idő alatt leviszem a családot Bükk­székre, Erre is gyűjtök egy kis pénzt. ★ Horváth Sándor sztahanovista for­mázó és Sevigyi Béla formázó mellett a műszak végén sokkal több elkészí­tett forma sorakozik egymás mellett, mint amit eddig végeztek. Megelége­detten távoztak munkahelyeikről, mert adott szavuknak ezen a napon is ele­get tettek. Horváth Sándor minden nap teljesíti vállalását A hozzálátnak 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom