Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)
1952-07-23 / 59. szám
SZABAD NOBBED 195? JULIUS SS. * Tíz év története Ferenc Sándor életében André Stil elvtárs szabad Nyár van, de a hajnalok azért hűvösek. A kis 10 éves Ferenc Sanyika fázósan húzza össze magán a kiska- báíot hajnali 4 órakor, a kii-ikéri Prisztalka kuiák portáján. Mogorván ösztökéli gyorsabb mozgásra a lomha járású teheneket, ökröket. Hogy ne lenne mogorva, amiikor álmos is, éhes is. Egy 10 éves gyermeknek hajnali 4 órakor még javában aludni kéne. De a kulák nem ismer kegyelmet, ő a gyereket azért fogadta fel, hogy kis bérért, egész nyáron át őrizze a marháit. így aztán a 10 éves gyermeknek mindennap fél 4-kor kell kelni és késő estig az erdőben lenni a hét marhával, egy kis kenyéren. Az egész nyári munkáért a bére: egy pár bakancs, vagy egy öltöny olcsó ruha. Az édesanyjának, özv. Ferenc Mi- hálynénak nagyon keserves az a tudat, hogy gyereke már 10 éves korában „módos gazda” cselédjeként keresi kenyerét, de mit tegyen, amikor arra ás szükség van, hisz 5, mint uradalmi cseléd, nem keres annyit, hogy a gyerekeinek ruhát, cipőt tudjon venni. Csak az nyugtatja meg egy kicsit keserves gondolatai közben, hogy legalább mindennap ,,jóllakik” a gyereke. Mikor már nagyon vágyik utána, elindul meglátogatni. Éppen vacsoraidőkor érkezik, gondol egyet, „no. most meglesem, mit ódnak az én kisfiamnak vacsorára”. Ekkor éri a keserves csalódás, Az öregasszony, a kulák anyja éppen akkor teszi kisfia elé a „vacsorát”. Túrós-tejfeles csíkot eszik a kulákcsalád, de az 5 fiának csak azt az üres csíkot vetik oda, ami a fazék alján elázott. Az öregasszony leszűri róla a vizet és meg van a cseléd vacsorája. Amikor a kis Sanyi, elkeseredve az embertelen bánásmód miatt, megszökik a kuláktói, a hugyagi elöljáróság erőszakkal viteti vissza, 1942-ben így volt ez nálunk... e Ferenc Sanyi színjelesen végezte el a hat elem/it és nagyon szeretett volna tovább tanulni. Gyerekfővel arról ábrándozott, hogy majd jegyző lesz belőle, ő majd nem vitetné vissza a kulákhoz a szegény cseléd-gyerekeket. Azt tanácsolták neki, menjen e] a váci püspökséghez, ott majd tovább iskoláztatják, amiért ilyen jó tanuló. Vácon kiderült, hogy csak úgy iskolázhat tovább, ha papnak tanul. Haza ment nagy búsan, azt mondta: „Nagyon jó lett volna tanulni édesanyám, de pap nem leszek akkor sem, ha egész életemben napszámos, vagy cseléd tesz belőlem.” © A felszabadulás után a vasútnál kezdett dolgozni, messze Acs községben, ahonnan minden hét végén hazament édesanyjához. Az egyik szombat estén, ugyanúgy, mint máskor, özv. Ferencné sürgött-íorgott, hogy jó vacsorát készítsen hazatérő fiának. — Hej, de jó kedve van valakinek — gondolja, amikor kintről vidám, harsogó füttyszót hall. De nini, ez az ő fia, aki olyan ragyogó ábrázattal lép a konyhába, mintha megnyerte volna a főnyereményt. Először azt hiszi, hogy becsípett egy kicsit, de meggyőződik róla, hogy a fia szfn- józan. — Édes fiam, biztosan jól kerestél a héten, hogy ilyen víg vagy? — Nem éh, édesanyám, egy fillért se kerestem, de azért jó kedvem van. Képzelje, a minisztériumban jártam, Farkas elvtársnál személyesen — vágja ki a fiú büszkén. — Farkas elvtársnál, hisz én úgy tudom, hogy az a katonák jóembere? — Az az édesanyám, jól tudja! — Édes gyermekem, aztán mit keresett volna egy ilyen taknyos gyerek a minisztériumban? — Beálltam katonának és katonatiszt leszek. — Egy ilyen szegény gyerek? — csodálkozik az anyja. — Ilyenekből lesz most a katona- tiszt, édesanyám. Más világ van most. Kulákgyerek oda be sem teheti a lábát. Tudja édesanyám, hogy mindig nagyon szerettem volna tanulni. Most, ha jól tanulok, egy év múlva akadémiára kerülök és hadnagy, vagy főhadnagy tesz belőlem, aszerint, hogy milyen eredménnyel teszem le a vizsgát. Az anya kételkedve csóválta fejét. Eszébe jutott az az idő, amikor sírva jött e! a kuláktói, mert azt látta, hogy hiába dolgozik a fia 10 éves korában, mégis éhezik. Most katonatiszt lesz nélkülözhetetlen az agitációs munkában belőle. Ez sehogy sem fért a fejébe. Tényleg ilyen nagyot változott volna a világ? Levelet hoz a postás a Hugyag melletti Burjas-pusztára özv. Ferenc Mi- hálymának. A fia írt, levelei mindig nagy örömet okoznak a családban. De most nem akar hinni a szemének, izgatottságában azt hiszi, nem jól lát. Meghívót küld a fia az avatásra — néki, az édesanyjának és 17 éves öccsének — aki azóta áosfanulónak ment és színjelesen vizsgázott az első évben. „Mégis igaza volt a fiamnak — gondolta könnyes meghatódottság- gal első boldogságában — katonatiszt lesz belőle." De valahogy még most is hihetetlen volt előtte. Nagy lett az izgalom a házban. A boldog édesanya isütöti-főzött, majd a legszebb ruhájában, kiöltözködve elutazott Pestre. Most, hogy már itt volt, sehogy sem bírt a türelmetlenségével, hogy ő még holnapig ne lássa a fiát? Elhatározta, hogy elmegy a Kossuth-akadémiára, majd asak tud vele beszélni Megkérte az ügyeletes elvtársat, hogy engedjék be. — Kit keres a néni? — Ferenc Sándor édesanyja vagyok, a fiammal szeretnék beszélni. Az ügyeletes már fogta is a telefont és intézkedett. Ami ezután következett, mintha álomban élte volna át. Hat tiszt jött lefelé a lépcsőn, gyönyörködve nézte őket, holnap már ilyen ruhában lesz az ő fia is — gondolta. Amint így elmélázott, nem is figyelte a közeledők arcát, csak a ruhájukat nézte. — Édesanyám, hát nem ismer meg? — válik ki az egyik közülük. — Édes, drága gyermekem — tört ki belőle. A következő pillanatban öleli, csókolja, sír is, nevet is egyszerre. — Hát tényleg te vagy azé? Azt hittem, csak holnap leszel az úi Jen- ruha ban. Megforgatja maga előtt a fiát, eltolja magától, úgy gyönyörködik benne. — Édes fiam. kinek köszönjem meg, hogy így látlak, hogy az én fiamból, a volt cselédgyermekből ilyen szép katonatiszt lett? —- Rákosi elvtársnak, édesanyám, a pártnak, Sztálin elvtársnak. Nekik köszönhetjük,.hoay ma mi tanulhatunk, belőlünk lesznek a katonatisztek ... Három községben megnyílt 2 tszcs-k eredményeit ismertető kiállítás Július 20-án Pásztón, Szécsényben és Homok toronyén megnyílt a nagyüzemi mezőgazdaság munkáját ismertető rövid kiállítás. A kiállítás nem teljes egészében, de részben képet ad arról, milyen új eljárásokkal dolgoznak termelőszövetkezeteink és már eddig is milyen mértékben gépesítették a munkafolyamatokat. A megnyílt kiállításokat a dolgozó parasztok mindenütt nagy érdeklődéssel tekintették meg. A kiállítás ezekben a községeikben 20-tól 24-ig tart, 27-től 31-ig Érsek vadkiert, Bércéi és Diósjenő községekben mutatják be. Ez megyénk gépállomásainak munkáján is meglátszik — Levél a szerkesztőséghez — f épállomásainkra a mezőgazdaság *3>r szocialista átszervezésével egyre nagyobb feladatok hárulnak. Hogy e követelményeknek eleget tudjunk tenni szükséges, hogy rendszeresen tanuljunk. Munkánkban nélkülözhetetlen a pártsajtó rendszeres olvasása. A megyei tanács gépesítési csoportjának dolgozói minden hélen rendszeresen megvitatják a Szabad Népben megjelent cikkeket. A július 7-én megtartott sajtóvitának azonban komoly fogyatékossága volt, hogy a Központi Vezetőségi ülésen elhangzott Horváth és Farkas elvtársak beszámolóit nem vitatták meg. A Központi Vezetőségi ütés anyagának megvitatását 14-én újból napirendre tűztük, ahol Lökös András, Szabó János, s még több elvtárs igyekezett a Jéözponti Vezetőségi ülés anyagából megszabni azokat a feladatokat, melyek elöltünk állnak. A vita során azonban az is kitűnt, hogy többen, mint Harsányi József körzeti mechanikus el sem olvasta a Központi Vezetőségi ülésen elhangzott referátumokat, de voltak olyanon, mint Szomszéd József, Árpás György. Vízi József és még több elvtárs, akik hallgattak a sajtóvitán, nem tartották érdemesnek, hogy hozzászóljanak, pedig Horváth elvtárs be' számolójában sok hiányosságra felhívta a gépesítési csoport dolgozóinak a figyelmét is, Gál Gyula, a gépesítési csoport szakszervezeti bizalmija még meg sem jelent. Nem is csoda, hogy mint szakszervezeti bizalmi a dolgozókat nem tájékoztatja a fel* adatokról. Szükséges, hogy a gépesítési csoport dolgozói alaposan tanulmányozzák át a Központi Vezetőség ülésének anyagát, s igyekezzenek annak szellemében végezni munkájukat a megyei tanácson belül és ' kint a gyakorlatban a gépállomásokon. BÁRÁNY/ BERTALAN politikai vezető Az amerikai háborús gyújtogatok és francia lakájaik a francia nép egységes fellépése és a nemzetközi közvélemény nyomásának hatására újabb vereséget voltak kénytelen elszenvedni. Andre Stíl elvtárs, a rHumanité", a Francia Kommunista Párt központi lapjának főszerkesztője pénteken este — 54 napi fcgvatartás után — elhagyta a Santé-börtiönt. A . párizsi vádtanács nem talált és nem is találhatott semmiféle alapot Stíl elvtárs fogvatartására és elítélésére. Jacques Duclos elvtárs után Andre Stil is szabad. Ez újabb kudarca az összeesküvőknek, amerikai stigatmazóknak. Didier vádtanácse nők az ellene megkísérelt bűnös merénylet ellenére is lelkiismeretére hallgatott és véget vetett az igazságtalan, törvénytelen letartóztatásnak. A Francia Kommunista Párt lapja újabb erőfeszítésekre és egységre szólítja fel a francia dolgozókat a még börtönben maradt hazafiak Iciszabadí- tása, a kormánykörök összeesküvésének végleges felszámolása, a teljes győze em kiharcolása érdekében. Á sztálini nemzeti politika győzelme Romániában „A nemzeti kérdés: része a prole- tárforradalom általános kérdésének, része a proletárdiktatúra kérdésének" — tanítja Sztálin elvtárs. A Szovjetunió. Sztálin e'vtárs vezetésével, fényes példáját mutatja annak, hogyan lehet és kell az egy or. szágon belül élő különböző népek, népcsoportok jogait biztosítani. Ez a Szovjetunióban nem szólamokban történik, hanem biztosítva van kozza a politikai, gazdasági és kulturális feltétel is. Nem egy népcsoport a szovjet hatalom éveiben tanult meg írni, olvasni, saját írásjele lett. A Szovjet Hadseregnek a H -világháborúban aratott győzelme eredményeként létrejött népi demokratikus országok is a Szovjetunió pél dóját követik ebben. Jól emlékszünk mindnyájan arra, hogy az „ezeréves Magyarország” nem volt egyéb, mint a népek börtöne, hogu hogyan uszították az imperialista hatalmak egymás ellen a Balkán népeit abból az elvből kiindulva, hogy „oszd meg és uralkodj”. A sovinizmus, a nacionalizmus a népek elbutítását, az aljas szenvedélyek felkeltését, végeredményben pedig egy-egy marok nyi tőkés csoport érdekét szolgálta. A felszabadult Kelet-Európa népei ezzel a politikával is szakítottak, egymásután leplezték le a kommunista. és munkáspártok vezetésével a „nemzeti politika" jelszava mögé rejtőzött, áruló, ellenséges csoportokat, klikkeket. A népi demokratikus országok dolgozói harcolnak azért, hogy országukban megteremtsék a más nemzetiségűek egyenjogúságát, £ annak gyakorlásához biztosítsák a szükséges feltételt. E politika megvalósulásának egy újabb ragyogó bizonyítéka a Román Népköztársaság új alkotmány- tervezete, Ez a tervezet kimondja, hogy a székelylakia kerületek magyar, autonom területté válnak. Ez az alkotmány-tervezet folytatása annak a politikának, amit a Román Munkáspárt kezdet óta követett. A Romániában élő valamennyi nemzet a román néppel egyenlő jogokat élvez. Száz és száz elemi és középiskolát tart fenn az állam, amelyekben a különböző nemzetek nyelvén folyik a tanítás. Kolozsvárott magyarnyelvű állami egyetem is van. Eltűnt, illetve eltűnőben van a múlt monarchofasiszta román államgépezetének elnyomó politikája. A népköztársaság törvényei szigorúan büntetik a soviniszta és faji gyűlölködést. Egyre inkább elmélyült a testvéri barátság a román és a többi népek között. Az alkot mányi er vezet 19. cikkelye kimondja: „Az autonóm terület abból a területből áll, amelyen a magyar-székely lakosság sűrű tömegekben lakik." A magyar autonóm terület közigazgatási autonómiával rendelkezik. Az adminisztratív vezetőséget a magyar autonóm terület lakossága választja. A népi tanácsokat az autonóm terület dolgozói kétévi időtartamra válasszák. Ez a népi tanács az államhatalom szerve, végrehajtó szerve pedig a magyar autonóm terület népi tanácsának végrehajtó bizottsága. amit a népi tanács választ meg. ,A párt az újjáépítés hajtóereje" A berlini Sztálin-sugárút nagy építkezéseinek pártszervezeteihez 75 felvételi kérelem érkezett. A legkiválóbb építőmunkások, aktivisták, műszaki értelmiségiek írták ezeket a felvételi kéréseket, akik mindennapi munkájuk során már számtalanszor bebizonyították, hogy a berlini nagy lakóházépítkezéseknél is úi embertípus kovácsoló- dik, új életfelfogás, a munkához való új viszony kristályosodik ki. Életrajzok sorakoznak a felvételi kérelmek mellett, megannyi egyszerű, keresetlen szavakkal elmondott munkásélet keretében bontakoznak ki a náci rendszer borzalmai és szenvedései, majd annak az úi életnek a fényes körvonalai, amelynek építését a Szovjet Hadsereg legyőzhetetlen harcosai tették lehetővé a német dolgozó nép számára. Ragyogó teljesítmények nyújtanak biztosítékot arra, hogy 75 élenjáró dolgozó erősíti rövidesen a párt sorait, 75 olyan dolgozó, aki napról napra eredményesebb munkával bizonyítja be, hogy a szocializmus alapjai építésének, a béke megvédésének és Németország egységének minden nehézséggel bátran szembenéző, áldozatkész harcosa. Az alkonyaiban két titóista kerékpáros rendőr karikázott a Kriva—Palan- ka felé vezető országúton. Az egyik fiatal, szőke legény volt. a másik idősebb. Szótlanul taposták a kerékpár pedálját, egyiküket sem érdekelte a szép vidék, szótlanul suhantak el az országút mentén ültetett vadkörtefák alatt. Végre a fiatalabb törte meg a csendet: — Messze van még az a temető? — Itt kell lennie valahol... — felelte a másik a szája szegletéből. — Miért vagy olyan szótlan. Egész úton alig hallottam a hangod... — Miért legyen jókedvem? — Biztos azon búslakodsz, hogy nincs pénzed... Nekem sincs, mégse eresztem búnak a fejemet. Elek ... — Kutyának való élet ez! — mondotta keserűen az öregebbik és megint hallgatásba mélyedt. Nemsokára kis kőhídon mentek keresztül, majd sűrű bokrokkal szegélyezett tágas tisztáshoz értek. Az idősebbik lassított és leszállt a gépröt. — Itt volnánk ... ★ Furcsa temető volt. Sehol egy sír- hant, sehol egy fejfa. Pedig valamikor mennyi-mennyi sír sorakozott itt egymás mellett szomorú egyformaságban. Azoknak a bolgár hősöknek sírjai, akik részt vettek a Jugoszlávia felszabadításában és életüket áldozták a fasiszták elleni harcban. A jugoszláv nép hálásan gondolt a hősökre, gondozta a temetőt, irtotta a burjánzó gazt és virággal díszítette a sírokat. A pásztorok levették sapkájukat és lábujjhegyen járlak, ne hogy megzavarják a halottak nyugalmát. A nép hálás kegyelete szemet szúrt a Tito fasisztáknak .. És egy napon belgrádi parancsra teherautókon fasiszta-banda jelent meg, kitördelte ® fejfákat, feltúrta a sírhantokat., kiírFRISS VIRÁGOK ÍRTA: AVGARSZKIJ tóttá a virágokat, elegyengette a földet, hogy semmi se emlékeztessen a temetőre, amelyben a Jugoszláviáért meghalt hősök pihennek... Tito parancsa volt. Az. egyszerű helyi nép azonban máskép gondolkozott és nap-nap után elhozta virágait a temető helyére, úgy, mint azelőtt a temetőbe. Most is ott voltak a nyár jarka virágai egy kis rövid karóra tűzött horpadt rohamsisak körül. Friss virágok, a kegyelet, az emlékezés és hála virágai. A két rendőr a bokrok mélyén elrejtette kerékpárját, s maga is meghúzódott lesállásba. A közelükben, a füvön eldobott cigarettavégből vékony füstcsík szivárgott: nem régen dobták el. A fiatalabbik rendőr észrevette. — Odanézz... Valaki járt erre... Lehet, hogy akire vadászunk? — Akire vadász" ik, el is ejtjük! — dörmögte az idősebb rendőr. — Üres kézzel nem térhetünk vissza, különben nekünk gyűlik meg a bajunk ... Addig leszünk lesben, míg megoldjuk a virágok titkát... De nem megyünk haza üres kézzel! ★ Átvirrasztották az éjszakát. Kriva- Palanka felett, a hegyek felől rózsaszínben derengett az ég. A távoli kanyargó ösvényen vidám viháncoláesal zsemlyeszínű kutya közeledett, afféle hegyi kutya, amellyel még a farkasok sem veszik fel szívesen a harcot. Azután görcsös bottal kezében hajlotthátú öregember tűnt fel, másik kezében kantárt fogott, amelynek nyomán öszvér kocogott, az állat hátán pedig nyolcéves kisfiú kuporgott- Kezében frissen szedett virágokkal, amelyeket a hegyoldalban tépett... — Nagyapó — szólalt meg a kisfiú messze van még a város? — Másfél-kétóra alatt leérünk és a doktor bácsi majd meggyógyít... — Ezt a virágot neki visszük? — Nem, Mile, a virágokat majd te- tesszük a temetőben... De, megállj csak... Hol van a temető? Hiszen itt kellene tennie? Az öreg Dimo elengedte az öszvér kantárét és ernyőt formált kezéből, úgy kémlelte a tájat. Es értetlenül mondta újra: — Itt kellene lennie... Es most tisztás van a helyén. Igaz, régen volt, hogy utoljára járt erre. Altkor még nagy volt a temető, ahová mindig betért egy csokor friss virággal. Azóta nem járt a városban, s közben a hegyek közé furcsa hírek érkeztek... Suttogva mondogatták, hogy Tito eladta az országot az amerikaiaknak és most a Szovjetunió ellen fegyverkezik, felszabadítójuk ellen, banditákat küld Bulgáriába és a többi szabad országokba, hogy gyárakat, és gabonaföldeket borítsanak lángba. Dimo apó eleinte nem akarta elhinni a híreket... Lehetséges ilyen hálátlanság a Szovjetunióval szemben, s elárulta volna Tito a bolgár hősöket is, pedig milyen örömmer fogadta a nép Kumonovóban a bolgár harcosokat ... Dimo apó is ott volt az ünneplők között... Aztán egyre többet s egyre nagyobb megvetéssel beszéltek Tito árulásáról és Dimo apónak ás ökölbe szorult a csontos, barna keze, amikor Tito nevét hallotta. * Az öszvér a karóra tűzött roham*- si-sak mellett kocogott. Dimo megállt. — Csak ennyi maradt meg a temetőből ... — mondottal csendesen, aztán 'kivette kis unokája kezéből a virágot és letette a többi mellé. Ebben a pillanatban megelevenedett a közeli bokor. Két rendőr ugrott elő. — Megvagytok! — rikácsolta az egyik. — Végre hurokra kerültek az állami rend bontói... Dimo apó csodálkozva nézett a két szikrázósziemű rendőrre. — Mit akartok? Nem csináltam én semmi rosszait A fiatalabb rendőr mellbevágta Dimo apót, hogy hátratántorodott. A kis Mile feisikoltott. — Ne bántsátok nagyapót... Bogár, ne engedd bántani nagyapót... A kutya meghallotta a segélykiáltást. Nagy, fehér fogai kivillantak s hatalmas ugrással az egvjk rendőrnek esett. Marcangolta az arcát, torkát. A másik rendőr kezében lövésre emelkedett a géppisztoly, s amikor Bogár most feléje indult, gyors egymásutánban lövések dördültek el. Bogár felnyü- szftett, azután a fűben, fényes, zsém- lyeszínű testéből patakzott a vér. A két rendőr az öregembernek és kisfiúnak esett. Bilinoj került a hetvenéves Dimo és a nyolcéves Mile csuklójára. Azután a rendőrök diadalmasan megindultak a két fogollyal a város felé... Nem vethetnek a szemükre semmit, eredménnyel járt az útjuk.., ... De a feldúlt temető földjére azóta is, mindennap friss virágok kerülnek ....
