Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1952-07-12 / 56. szám

1952. JÚLIUS 12. \ SZABAD nSgbXd 3 Tiríbes 133.9, Róna 133.1, Mizserfa 108.3, Kisterenye 104.5, Majd a vállalatok összesített ered­ményeit a koreai műszak utolsó nap­jának első harmadáról, amely 106 százalék. A tűzhelygyári dolgozók kimagasló eredményei A Salgótarjáni Tűzhelygyár dol­gozói a koreai műszakokon, a terme­lésükön keresztül fejezték ki szolida­ritásukat a hős koreai nép iránt és eredményeiket napról-napra fokozták. Molnár István csiszoló 202, Ka- péni Antalné magkészitő 188, Teplán Zoltán, a tisztítómühely dolgozója 182, Romhányi Dezső gépformázó 157 százalékos átla­got értek el e 10 napban. E 10 nap alatt az öntödéből több, mint 60 fő távol volt és így vállalásuk tel­jesítése kétségesnek látszott. Az üzem pártszervezete, szakszervezete és válla­latvezetősége határozata alapján az öntödéből kikerült káderek a munka­idejükön kívül brigádmunkával segíte­nek az öntöde dolgozóinak vállalt kö­telezettségük teljesítésében. A jelen­legi öntőmunkások örömmel vették a káderek segítségét és nagyobb lendü­lettel végezték munkájukat. A Salgótarjáni Üveggyárban Szlovencsák Ferenc augusztus 20-ra befejezi 1953 első negyedévi tervét A bányatröszt eredménye az utolsó napon 106% A nógrádi szénmedence harcos bá­nyászai becsülettel állják a harcot a tíz napiig tartó koreai műszakok ideje alatt 9- én, szerdán már egymást kö­vetően a negyedik este gyulladt ki a vörös ötágú csillag a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatósági épületén, jelezve, hogy a medence bányászai teljesí­tik napi tervüket. Szombaton, 5-éű 102.7 százalékot értek el. Ezt kővetően a hétfői na­pon, amikor rendszerint gyenge szo­kott lenni a termelés, 100.1 száza­lékra, kedden 102.8 százalékra, szer­dán, 9-én pedig 109 százalékra tel­jesítették tervüket megyénk bányászai. 10- én a koreai műszakok utolsó napján a délelőtti szak dolgozói Kü­lönös gonddal Készültek föl a koreai műszakok utolsó óráira. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt diszpécser­szolgálatához kétóránként beérkező termelési eredmények arról tanúskod­nak, hogy kemény harcok dúlnak a nógrádi hegyek mélyén. Miskei Zol­iin elvtárs, a tröszt diszpécsere meg­elégedetten írja fel az első harmad termeléséről beérkező eredményeket: A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói is és a koreai műszakokon jó eredmé­nyeket értek el. Szlovencsák Ferenc csiszoló brigádjának 400 százalékos az átlagteljesítménye. A sorozatkapcsoló gyártásinál al­kalmazott újításokkal 600 darab helyett most 1650 darabot készíte­nek el egy műszak alatt. Eredményeiket még tovább fokozták. Szlovencsák Ferenc vállalta, hogy augusztus 20-ra az 1953. év eláő ne­gyedévi tervét befejezi. Hasonló vál­lalást tett Janosek István kikós, aki je'enleg 200 százalékos átlagot ér el, 1150 darab 5 literes riolos üveget ké­szített el műszakonként. Vállalta, hogy 1200 darabot fog készítem: 8 ÓTa alatt. Szép eredményt ért el még Gömbicki Gyula korsósműhelye, mely 180, König Rezső feszprés-brigádja, amely 160 százalékra teljesítette elő­irányzatát a koreai műszakok alatt Miét bítnyneitllalat tapasztalatai a hareai műszakon A mizserfai szénbányák harcos bányászal be_ váltják Rákosi elvtársnak adott szavukat. A hős koreai nép melletti kiállásukat igazolja, hogy napról napra újabb és újabb munkahőstettek születnek a mizserfai vállalatnál. A hármastelepi aknában, ahol a szovjet rakodógépek segítik a dolgozók harcát, a műszaki vezetők gondoskodtak arról, hogy a szállítást zavartalanná tegyék és a munkahelyek folyamatosan tudjanak rakodni. Gon­doskodtak arról is, hogy a hármastelepen a munkafolya­matok ciklusokra legyenek bontva és a meglévő gépi berendezések, gumiszalagok, kaparószalagok folyamato­san hordják a szenet a fővágatra. A hárn+astelep eredményeit azonban nagyban elősegítik az olyan dolgozók, mint Jancsi András és nyolc társa, akik a koreai műszakok alatt a harmadik balosztó gumi­szalag vágatában dolgoztak. Jancsi András csapata az elmúlt hónapban is 119 métert hajtott ki a háromszázszor kettőszázötvenes szelvényből és ezzel szemben előirány­zatuk 67.5 méter volt. A koreai műszakok beindulásával ez a csapat megfogadta, hogy ebben a hónapban még nagyobb eredményeket érnek el. Jancsi elvtárs kijelen­tette, hogy a 130 métert elérik a hónap végére. A hatodik koreai műszakon már 29 méter ki volt hajtva, amikor a kaparószalaguk megállt. Jancsi elvtárs azt szeretné, ha egy pillanatra sem állna meg a kaparó­szalag. Gyorsan lement a feltöréshez és keményen szólt rá a kapcsolóját szerelő iparosokra: „Meddig á'lünk még"? A szerelők pillanatok alatt megállapították, hogy a kül­színen a buktatónál van a baj és Jancsi elvtárs már in­dult is vissza a munkahelyre, hogy amíg rendbe jön a kaparósza'.ag, addig csapatával elvégezze az ácsolást. Jancsi elvtárs csapata 8-án reggelre már 32 folyó­métert hajtott ki. 9-én pedig 148 százalékra teljesítette előirányzatát. De ilyen harcos munka folyt a Duclos-aknában, ahol Pntér András csapata 266 százalékot. Kazáron, ahol Valcsik Tihamér 194 százalékot ért el. A mizserfai vállalat hős dolgozói 9-ére 103.1 szá­zalékra emelték a vállalati tervteljesítést. A koreai mű­szakok utolsó óráiban még odaadóbban végezték munká­jukat, mert a harmadik negyedév első tíz napjában is eleget akarnak tenni annak a fogadalomnak, amit Rákosi elvtársnak tettek. Tizedikén a délelőtti szak 108.3 száza­lékot ért el és így a második és harmadik szaknak mind­össze 125 tonnát kell kitermelnie és ezzel teljesítik vállalt kötelezettségük július első tíz napjára eső részét. A kisterenyei szénbányák dolffozói Ufryanúsy mint a nógrádi szénmedence többi üzemei, koreai mű­szakokkal kezdték harmadik negyedévi tervüket. A dolgo­zók kijelentették, hogy méltóak lesznek Korea hős népé­hez és kemény, elszánt munkával, harccal kezdik meg már az első koreai műszakot. De bármilyen lendületesen indultak is e! napról napra újabb és újabb technikai és szállítási zavarok fékezték termelésüket. Különösen a Vizslás I1. üzem dolgozóit hátráltatta a hiányos megelőző karbantartás és a gyenge műszaki ellenőrzés. Ebben az üzemben a lejtakna alapközléjén előbb másodikén délután 6 órakor, majd harmadikén dél­előtt és délután elszakadt a végtelen szállítókötél. A har- madikal szállítási zavarok végett mindössze 77 százalékra teljesítették napi előirányzatukat. Ez az állapot azonban még nem volt elég figyelmeztető, a műszakiak nem gon­doskodtak a szállítási zavarok megszüntetéséről. 5-én dél­után ismét elszakadt a kötél és ez alkalommal 5 órán keresztül szünetelt a szállítás. Ilyen körülmények között természetesen a fizikai dolgozók minden igyekezete, oda­adó munkája hiábavaló volt, munkájuk eredménytelen maradt. Sok dolgozó még a 100 százalékot sem érte el.­De más üzemeknél is voltak hasonló problémák. A csiga­kúti lejtősaknában 7-én délelőtt egy szállítóvitla fékműve megrongálódott, ugyanezen a napon a tordasi üzemnél a délutáni műszaknál még este 7 óráig semmi szállítás nem volt. A műszaki dolgozók arra hivatkoznak, hogy ez alatt az idő alatt egy csillének a kereke eltört és ennek a ki­szállítása gördített akadályt a termelés elé. Természetesen előfordulhat a csillék megrongálódása, azonban helyes műszaki irányítással nem lenne szabad 4 órán keresztül szünetelnie emiatt a szállításnak. Nagy mulasztásról tanúskodik, hogy az üzem vezetője még 9-én délben nem tudott a szállítópálya 4 órás kieséséről. Mindemellett a rossz levegő is befolyásolta a tordasi dolgozók munkáját. A régi légvágatokat elhanyagolták mivel arra számítottak, hogy egy új légaknát hajtanak ki. A légvágatok összeszakadtak, de még a mai napig sincsen az üzemnek megfelelő légkeringése. A kisterenyei vállalat dolgozói ilyen termelési akadályok következtében mindössze 98.7 százalékra tudták teljesíteni előirányzatukat július 9-éig. Ez az eredmény figyelmez­tetésül szolgáljon a vállalat üzemvezetősége és a mű­szaki vezetői felé, hogy a jövőben nagyobb gonddal biz­tosítsák a dolgozóknak a termeléshez szükséges műszaki feltételeket. Drégely vára hős védőire emlékezik vasárnap megyénk népe Július 9-én volt 400 éve, hogy Dré­gely vára a törökök elleni hősi küz­delemben elesett. Drégely ostromáról a történelemírók, költők több esetben megemlékeztek, de az elnyomatás ideje alatt Drégely hősi küzdelme nem válhatott a magyar nép közkincsévé. Drégely ostromával, jobbágy6zárma- zású kapitányával, a vár el estével foglalkozó mű utoljára több mint fél­évszázaddal ezelőtt jelent meg. Pártunk II. kongresszusának hatá­rozatát hajtjuk végre, amikor megem­lékezünk Drégely vár hősi küzdelmé­ről, jobbágyszármazású kapitányáról, Szondy Györgyről, „üj hazaszerete­tünk erejét az adja meg —I mondotta Horváth elvtárs a Központi Vezetőség június 27-i ülésén —, hogy benne fog­laltatik a régi is. Pártunk nemcsak a jövő, hanem népünk múltjának minden nagy tanulságát is közelebb hozta. A Hunyadiak és Zrínyiek. Dózsa és Rá­kóczi, Kossuth és Petőfi kora népünk új, nemzeti büszkeségének és haza­szeretetének forrása." Hörváth elvtárs megállapítása Dré­gely ünneplőire is vonatkozik. Az el­nyomatás idejében biztatást jelentett Drégely példája, ma tanulságot jelent és kötelezettséget ró ránk az a hősi harc, amelyet 400 évve! ezelőtt Szondy György vezetésével az alig másfél­száz várvédő vívott. A várvédésben a Szondy által ve­zetett harc elbukott. A vár elestéhez hozzájárult az, hogy az ország három felé szakadt és a Habsburg kirá'y megszállása alá esett területen nem volt cél a magyar végvárak megerősí­tése. A Habsburg királyt csak egy cél vezette: feláldozni a magyar ka­tonák életét, feláldozni a magyar ja­vakat, hogy minél távolabb tartsák a török veszedelmet Bécs kapujától. Elbukott a harc azért is, mert a klerikális reakció, amelynek tulajdo­nában volt a vár nem adott kellő se­gítséget a vár megerősítésére és amikor a törökök a vár alatt vol­tak, a nagyoroszi pap volt az, aki a törökök szolgálatába szegődött és bement a vár védői közé, hogy közölje a török üzenetét, ezáltal tompítsa a várvédők, harci kedvét. szétzüllessze azt a maroknyi osopor tot, akiknek harci elszántságát ké­sőbbi hősi haláluk bizonyítja. Ma ,,van hazánk, van mit véde­nünk" Ezt a hazát Szondy és a vár védőinek a példájára meg kell véde­nünk mindenféle külső támadással szemben. Szondy és katonái bátor magyar harcosok voltak, akiknek pél­dáját követheti néphadseregünk min­den harcosa, hazánk minden becsüle­tes, igaz fia. „Tanuljunk nemzeti múl­túnk hőseinek életéből és legyünk méltó örököseik." (Farkas Mihály) Nógrád megye dolgozói és az egész magyar dolgozó nép 1952 július 13-án emlékezik meg Drégely várának és hős kapitányának a török hódítók el­len vívott harc 400 éves évfordulójá­ról. A megyei tanács július 13-án va­sárnap Drégelypaánkon ünnepsé­get rendez. Délelőtt emléktáblát helyeznek el Drégelyvár falára. Délután színvonalai kultúrműsor lesz, ahol résztvesznek a MÁV és a bá­nyászszakszervezet egyesített kórusa, a kisterenyei a sámsonházai népi együttesek, a megyei tanács központi táncegyüttese, a balassagyarmati KTSZ táncegyüttese, a salgótarjáni egyesitett népi zenekar és még sokan mások. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MVAC­AMTMOiMTÍS A tiribesi bányászfürdő Pártunk és kormányunk különös gonddal és szerelttel őrködik bányá­szaink egészsége felett. A tiribesi bányaüzem dolgozói 1951 februárjában egy korszerűen felszerelt fürdőt kaptak. A 3.5 millió forintos költséggel épített fürdőben 2 kád, 27 zuhanyozó és 500 ruhatartó szolgálja a tisztálokdási lehe­tőséget. A bányából kijövő dolgozók a fürdés uté.n szári óba mennek és onnan lépnek ki a szabad levegőre. Rcmhányi István, Baksa Barna, Mákos Dezső még jól emlékeznek arra, amikor a múltban két órát gyalog mentek Karancs- keszltöl munkahelyükre, onnét ped!g szénporosan, piszkosan kellett vissza- gyalogolnlok. Még otthon sem lehetett emiatt tisztán tartani a lakást. Most percek aiatt elvégzik a tisztálkodást és úgy indulnak hazafelé — autón! A tiribesi bányászok ezért is tettek fogadalmat arra. hogy alkotmár nyuk tiszteletére 2959 tonna szenet termelnek terven felül. A szerdal napon 101.4, csütörtökön a délelőtti műszak pedig 133.9 százalékos tervteljesítést értek ell „Minden hafalom Akiket népünk bizalma A Magyar Népköztársaságban min­den hatalom a dolgozó népét — Így szögezi le az 1949-ben létrejött al­kotmány. Ezt megelőzően a honfogla­lás óta 1043 nehéz esztendő mult el a magyar nép fölött. Ez alatt az idő alatt mmdenkié volt ez az ország, csak éppen jogos tulajdonosáé nem. Királyok és császárok, hercegek, gró­fok és lökések osztozkodtak és civa­kodtak a magyar nép vérével és köny- nyével áztatott földön. A törvények sokasága jö,\l létre, de egyik sem emlékezett meg a dolgozó nép jogai­ról. Ha megemlékezett, akkor csak arról beszélt, hogy a dolgozó parasz­toknak kötelességük „úrdolgát" vé­gezni a földesurak földjén, „tizede­ket" kell beszolgáltatni, hatalmas adókkal sújtották. Ez volt a dolgozó nép sorsa, melléje gumibotot és kor­bácsot kaptak. A honfoglalástól több mint ezer évig tartó szenvedés után a Szovjet Hadsereg szétverte a népetlenes ál­lamhatalmat, k’söpörte az országból a herét, sallangjukkal együtt. Ezzel egyidöben megyénkből is eltűntek a sztronyavszkiak, mocsáriödönök, ba- rossfőispánok. Megyénk dolgozói jo­gos tulajdonukba vették Hirsch és Frank „gyárát", Chorin „bányáit”. ★ KUTI KÁROLY, a Zagyvái Szénbá­nyák igazgatója, akit a múlt rendszer már 12 éves korában munkára kény- szaritett. í949-ben az újlaki bányában dolgozott. Varga István csapatvezető irányítása alatt. Mint az üzem ifjúsági felelőse, pé’damutatóan vette ki részét a termelésből. Dolgozó népünk Vörös Akadémiára küldte, ahonnan két évig tartó műszaki tanulmánya után előbb a bánya és energiaügyi minisztériumba, majd a Zagyvái Szénbányák élére ke­rül'. Ebben a beosztásában is a dolgozó nép érdekeinek megfelelően lelkiisme­retes, odaadó munkát végez. Ha vala­hol veszélyezte ve látja a termelést, éjt nappallá téve dolgozik, hogy ssgitse az irányítása alatt álló üzemek dolgozói­nak a tervteljesitést. Vezető és nép­nevelő is egyben. Munkája nagy segít­séget adott ahhoz, hogy a zagyvái vál­lalat 1952 június 26 án befejezte az első félévi tervét. A zagyva! vállalat a június 1-től 10 ig tartó koreai műszakon 100 szá­zalékra teljesítette tervét. a dolgozó népé" állított vezető helyre Bíró Zoltántól az acélgyárat, Szilárdi „nagyságosúrtól" a 40.000 holdat. Mi köze volt Chorinnak a bányá­szok verejtékes munkája által kiter­melt szénhez? Bíró Zoltánnak az acél­gyári dolgozók termelvényehez? Szitárdinak a puszta kenyéren meg­művelt föld termékeihez? Semmi! Mégis magukénak vallották. Csendőr és rendőrkopókkal őriztették hatalmu­kat. Hosszú, csupa szenvedésekkel és könnyekkel telitett volt ez az 1000 év. De vége szakadt. Es ez évi augusztus 20-án már harmadk évfordulóját ünnepeljük annak az al­kotmánynak, amely a magyar történe­lemben először mondotta ki: A Ma­gyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden hatalom a dolgozó népé! Győ­zelmi szavak ezek, amelyet saját maga a nép emelt törvényerőre. S azóta a minisztériumokban, a rendőr­ségen, a hadsereg parancsnoki poszt­jain, a termelés vezetésében, a szel­lemi életünk irányításában a munkás- osztályé, a dolgozó nép fiaié a döntő szó. Ezekkel a vezetőkkel szebb és jobb életet jogunk teremteni, mert egyek vagyunk velük, a dolgozó nép húsából és véréből valók és közös erővel egy célért harcolunk. •k KAZÁR FERENC, a Salgótarjáni Acél­árugyár hideghengerésze a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának tagja. Kisiparos családból származik. A fel- szabadulástól kezdve harcos, példa­mutató munkát végzett. Először a köz­lekedés helyreállítása érdekében a vasútépítésbe kapcsolódott. Majd az acélárugyárban kezdte meg harcát a többtermelésért. Első volt, aki meg­értette a szocialista munkaversenyt és az újítás jelentőségét. Már az első újí­tásával, — amely a henger mögé beál­lított körolló volt —, nagy segítséget nyújtott a termelés növeléséhez. Első­nek kapcsolódott a gyorshengerlési mozgalomhoz is és aépének meggyor­sításával először 180—200 százalékot, majd — ismételten kérve génének meggyorsítását —, 270—280 százalékot ért el. A felszabadulás óta tanúsított példa­mutató magatartásáért több alkalom­mal részesült jutalomban, 1952 március 9-én kormánykitüntetést kapott Jó munkájáért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom