Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-05 / 19. szám

MB* MÁRCIUS 5. SZABAD A'SgrAd 3 A lilémet Kommunista Párt mannheimi gyűlésén 12.000, az Adenauer-párt gyűlésén 350 ember vett részt Ä március 9-én megtartandó Vürttemberg-badeni tartományi gyű­lési választások előkészítése során a Néniét Kommunista Párt vasárnap választó-gyűlést tartott Mannheímban. Ugyanakkor rendezte meg a városban választó-gyűlését a CDU, Adenauer pártja is. Míg a kommunista párt gyűlésén 12.000 ember vett részt, a CDU gyűlésén mindössze 350 ember jelent meg. A Német Kommunista Párt gyűlé­sén Max Reimann elvtárs, a párt el­nöke megbélyegezte Bonn népellenes Etikáját. A gyűlésen egyhangúlag el­fogadott határozat a következőket mondja: „Azt akarjuk, hogy azokat a mitliárdokat, amelyeket Adenauer há­borús előkészületek pénzelésére akar fordítani, a lakosság életszínvonalú nak emelésére használja fel. Aden auer áljával — amely testvérháború­hoz, hazánk, népünk és nemzetünk pusztulásához vezet — a béke útját állítjuk szembe. Békeszerződésre van szükségünk! A Szovjetunió hajlandó békeszerződést kötni a német néppel. A nyugati hatalmakat az egész német nép egységes akaratával kell kénysze­ríteni Potsdamban vállalt kötelezett- - - - , ■ ségük teljesítésére. Vesszen Aden­uzelmeit es a Szocla.demokrata Párt auer, hogy a német nép a jobb élet- jooboidali vezetőinek kétkulacsos po- | hez vezető útra léphessen/" A fényképek ártalmasságáröl Bizonyos idő óta Dél- Koreában a friss ameri­kai újságok megérkezése Idegsokkhoz hasonló tü­neteket vált ki az ameri­kai parancsnokságokon. Különösen élénken rea­gálnak az amerikai tá­bornokok és törzstisztek ' «... fényképekre. Mi lehet ártatlanabb egy újságban közölt fényképnél, amely kö­zönséges embereket áb­rázol? Az újságok ha­sáb iáiról vígan tekinte­nek az olvasóra a Ko­reában tartózkodó ame­rikai katonák és tisztek. Melegen vannak öltözve, a jóltáplált, ióhangulatú fiúk benyomását keltik. Az amerikai parancs­nokságnak ujjongania kellene, milyen kitűnő katonát öltözete és lelki­állapota. Az amerikai parancsnokság azonban elégedetlen. Sőt: dühöng. Miért? Azért, mert ezek már nem olyan katonák és tisztek, akik­kel az amerikai parancs­nokság rendelkezhet. A képeken szereplő személyek koreai hadi­fogolytáborokban tartóz­kodó amerikai katonák és tisztek. Ez az esemény napról napra nagyobb ideges­séget idéz elő Ridgway főhadiszállásán. Ennek több oka van. Először is, a koreai táborokban tartózkodó amerikai hadifoglyok fényképei felettébb el­gondolkoztatóak a Ko­reában harcoló amerikai katonák számára, akik nem hisznek a rájuk kényszeritett igazságta­lan háború kedvező ki­menetelében. Másodszor, az ilyen közönséges újság fény­kép rámutat egg fontos „katonai titokra’', ahogy Ridgway vezérkarának egyik képviselője mon­dotta. Bizonyos idővel ezelőtt ugyanis az ame­rikai parancsnokság szél- tében-hosszában terjesz­tette az állítólagos kín­zások hírét, amelyeket az amerikai hadifog­lyoknak a koreai tábor­ban kell elszenvedniük. A provokációs kampány­ban nemcsak az újságok vettek részt, hanem maga Ridgway és Tru­man iS. A hazugságokról csakhamar lehullt a le­pel és az amerikai pro­paganda jobbnak tar­totta a rugalmas vissza­vonulást. Nem meglepő tehát, hogy az amerikai pa­rancsnokság kijön a sod­rából. amikor ilyen „ka­tonai titkok” nyilvános­ságra kerülnek. Ridgway felzaklatott vezérkara nemrég külön magyará­zatot adott ki. Ebben a fényképek ártalmasságá- ról szónokló „magyará­zatában" Walch ezredes, Ridgway főhadiszállásá­nak tájékoztatási tisztje, a következőket írja: „A katonai parancs­nokság megállapította, hogy a fényképek csak­nem mindig telt, látha­tóan egészséges tiszteket és katonákat ábrázolnak, akik gyakran mosolyog­nak, vagy legalábbis elégedettség tükröződik arcukról, s ugyanolyan vattás téliruhát viselnek, mint a vörös egysé­gek ... A katonai pa­rancsnokság helyteleníti, hogy olyan felelős ügy­nökségek kezdeményezé­sére, mint „Associated Press", a „United Press" és az „International News Service" olyan fényképeket hoznak nyil­vánosságra, amelyek kedvező színben tüntetik fel a vörös fogolytábo­rok életét." Az amerikai parancs­nokság fél az igazság­tól. Ezért támad Ridg­way olyan veszett düh- vei a fényképekre. A falu dolgozói is állják Rákosi elvtársnak adott szavukat Kanyó József őrUmi dolgozó poraszt egcszévi tojás-, baromfi-, húsbesdási és adóbefizetési kötelezettségét teljesítette örhalom község dolgozó parasztjai Rákosi elvtárs 60. születésnapjára töb­bek között vállalták, hogy az 1951. évi tojás- és baromfibeadási hátralékukat 90 százalékig begyűjtik. A község je­lenleg baromfibeadását 102.6 száza­lékra teljesítette és a tojásbeadásban is az első öt legjobban teljesítő köz­ség között szerepel a járásban. A Rákosi elvtársnak tett vállalás telje­sítésében élenjárt Márton András 6 holdas, tanács- elnökhelyettes, aki első negyedévi tojás- és baromfibeadását 150 százalékra teljesítette. Ugyanígy Márton András, Hegedűs Pál dolgozó parasztok is, akik 100 százalékban teljesítették első negyed­évi tervüket tojásból és baromfiból, özv. Antal Andrásné 18 holdas kö- zépparasztasszony első negyedévi tervét tojásból 100 százalékra teljesí­tette. Erdélyi j.ajos 7 holdas tojásból már a félévi tervét is teljesítette, ba­romfibeadásénak első negyedévi ter­vét pedig 150 százalékra teljesítette. Nagy Ferenc 12 holdas pártonkívüli dolgozó paraszt sem maradt le a vál­lalás teljesítésében. Negyedévi tervét tojásból 100, baromfiból 130 száza­lékra teljesítette. Kányó József csilon egészévi adó­ját, hús-, valamint tojás- és ba­romfibeadását 100 százalékig tel­jesítette. A tanácstagok, de a már vállalásuk­nak eleget tett dolgozó parasztok is harcos agitátoraivá váltak a Rákosi elvtársnak tett vállalás teljesítésének. Arról beszélgetnek a csoportokban a dolgozó parasztokkal, hogy eleget tettek-e már kötelezettségüknek? Bércéi község teljesítette márciusi vágómarhabeadását A berceli tanács és a dolgozó pa­rasztság március 9-re azt vállalta, hogy február 29-ig teljesítik március havi vágómarhabeadást tervüket. E vállalásnak 100 százalékig eleget tet­tek a község dolgozó parasztjai. A vállalás teljesítésében jó példával járt elől Kökény Pál 11 holdas, Biróci Pál 8 holdas, ak>k az előírt vágómarha­beadási tervüket (a március havit) február 10-én már teljesítették. A falu vezetőinek példamutatása Kisecseten Huszonötesztendős a „Rabotnicseszko Delo köszönheti Ma, március 5-en van 25 éve, hogy megjelent a „Rabotnicseszko Delo”, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága lapjának első száma. A „Rabotnicseszko Delo”, a „Rabotni- csészko Vesztnyik” című dicső, har­cos lap utóda, amelyet 55 évvel ez­előtt Dimiter Blagoev és Georgij Kir- kov alapítottak. A „Rabotnicseszko Vesztnyik” meg­alakulásának elő percétől kezdve éles fegyver volt a munkásosztály kezé­ben. Töretlen lendülettel terjesztette a forradalmi marxizmus eszméit, tánto- ríthatátlanul hirdeite a szocializmus történelmileg szükségszerű győzelmét A Nagy Októberi Szocialista Fórra dalom Után a lap Lenin és Sztálin ta nltásait közvetítette és a Bolgár Mun káspárt keretében működő kommunis ták szócsöve lett. A „Rabotnicseszko Vesztnyik“ helyére lépő „Rabotnicseszko Delo” hatalmas érdemeket szerzett a bolgár munkás- osztály megszervezése terén. Harcra mozgósította a dolgozókat, harcot hir­detett a fasizmus ellen és teljes erő­vel küzdött egy népi demokratikus rendszer hatalomrajutása érdekében. 1944 szeptember 9-e — Bulgária fel- szabadulása — után a lap az addigi­nál is fáradhatatlanabb propagandis­tája és agitátora lett a marxista- leninista tanításoknak, szervezte és szervezi a munkások és az egész nép harcát a békéért és szocializmusért. A „Rabotnicseszko Delo“ minden szá­mában megmagyarázza olvasóinak a párt és a kormánv politikáját, tájé­koztatja a dolgozókat a nemzetközi és belpolitikai kérdésekről, a népi demo­kráciák vívmányairól, a szocialista ha- zafiság szellemében neveli olvasóit, megismerteti velük a Szovjetunió nagyszerű eredményeit és hősi harcát, amit a béketábor élén a háborús uszí­tok ellen folytat. A „Rabotnicseszko Delo” a nép új­ságja. Hasábjain a széles tömegek képviselőinek írásai jelennek meg. A „Rabotnicseszko Delo” szerkesztőségét áz üzentek, gyárak, hivatalok, ter­melőszövetkezetek dolgozói és az egyé­nileg dolgozó parasztok ezrei tájékoz­tatják leveleikben az országépítő munka eredményeiről és a mutatkozó hibákról A lap tág teret ad az építő kriti­kának —- ennek is közkedveltségét. // nagy A „Rabotnicseszko Delo“ 25 éves év­fordulóját egész Bulgáriában meg- ünneplik. A legnagyobb ünnepségek Szófiában lesznek, ahol a lap jubileu­ma alkalmából megrendezik ,.A . 25 éves Rabotnicseszko Delo” című kiál­lítást. Kisecset községi tanács és a község dolgozó parasztjai pár héttel ezelőtt felhívást intéztek a rétsági járás köz­ségeihez. Vállalták, hogy március 9-ig 100 százalékig teljesítik első negyed­évi tervüket tojásból, baromfiból. A versenykihívásához több község csat­lakozott. Ez fokozta Kisecset dolgozó parasztjainak versenykedvét A február 27-1 állapotnak megfe­lelően a község baromfiból 70, tojásból 75 százalékban teljesítetté Rákosi elvtársnak adott szavát. Medgye5Í István VB-elnök szerkesztő­ségünkhöz küldött levelében azt Írja, hogy március 6-ra a község dolgozó parasztjai teljesítik vállalásaikat. Konc Imre 16 holdas dolgozó paraszt pél­dául vállalta, hogy március 9-re egész­évi tervét teljesíti. Baromfibeadását eddig 65, egészévi tojásbeadását 100 százalékban teljesítette. Henc Pál szövetkezeti ügyvezető baromfiból 300, tojásból 150 szá­zalékra teljesítette egészévi tervét. Krizsanik János 9 holdas dolgozó pa­raszt első negyedévi tervét baromfiból február 19-ig 180, tojásból 100 száza­lékban teljesítette. Medgyesi Sándor 14 holdas középparaszt tojásbeadását február 19-ig 160 százalékban teljesí­tette. Törnek János 5 holdas egészévi baromfibeadását 60 százalékban, míg első negyedévi tojásbeadását 100 szá­zalékban teljesítette. Moravcsik István 8 holdas, Sebestyén János 14 holdas tojás- és baromfibeadási tervüket százalékban teljesítették. Az eredmények elérését az is fo­kozta, hogy a párttitkár, tanács­100 elnök, a szövetkezeti ügyvezető, a tanácstagok, a népi szervek ve­zetői példamutatóan élenjárnak és elsőnek teljesítették tervüket. Teljesítsék vállalásukat a palotást Palóc tsz-ben is A palotási „Palóc" termelőszövetke­zet szép vállalást tett március 9-re. A brigádok egymást hívták ki verseny­re, a fogatosok a sódert, homokot, követ és a romos épület szénbontásá­ból eredő kő és tégla elszállítását vállalták. A vállalásnak ezt részét 100 százalékban, teljesítették, míg a többi vállalást 80—90 százalékra. Kiss István, amikor az eddigi munkát kiér­tékelték. azt ígérte, hogy a még hátra­lévő időben minden vállalásukat időre 100 százalékig teljesíteni fogják. Új vállalások születtek ai erdőkürti gépállomáson Az erdőkürti gépállomás március 9-re tett munkafelajánlását február 16-ra teljesítette. A traktorlsták Rákosi elvtárs 60. születésnapja évfordulójá­nak tiszteletére újabb felajánlásokat tettek. Menezelesz Béla traktorvezető felajánlotta, hogy egészévi tervét 120 százalékra fogja teljesíteni és egyéni versenyre hívta Szita Gábor traktor- vezetőt. Szita Gábor a versenykihívást elfogadta és vállalta, hogy 1952. évi tervét 140 százalékra teljesíti. Falta Károly traktorvezető éves tervét 110 százalékra vállalta teljesíteni és egyéni versenyre hívta Szlobodnvík Pál trak­torvezetőt. Megyénk dolgozói felháborodva tiltakozná Kikosz Beloiannisz és társai halálraítélése ellen Nógrád megye dolgozói mélységes felháborodással értesültek az amerikai imperialisták és görög lakályainak újabb aljas merényletéről. Már maga a bírósági komédia, amelyet Beloian nisz elvtárs és társai ügyében megren­deztek, nagy felháborodást keltett az egész világon. A nép ellenségei azon­ban odáig merészkedtek vak és esz­telen dühükben, hogy halálra Ítéltek olyan elvtársakat, akiknek a néoért ví­vott hősies harcát az egész világ dol­gozói csodálattal figyelték. Erre az aljas cselekedetre elemi érővel tört ki a tiltakozás, a táviratok százait küldték Nógrád megye dolgozói is az Országos Béketanácshoz. „A leghatározottabban tiltakozunk ez ellen az aljas merénylet ellen — üze­nik Litke község dolgozói. — A köz­ség ezerszáztizenhárom dolgozója ne­vében követeljük, hogy Beloiannisz elvtársat és társait azonnal bocsás­sák szabadon." Ez a határozott követelés hangzik minden táviratból, ezt a követelést írta alá ezer és ezer dolgozó. „Kérjük az Országos Béketanácsot — írják a Salgótarjáni Üveggyár dol­gozói táviratuk végén — juttassa el tiltakozásunkat a Béke-Világtanácshoz, az ENSZ-hez és a görög kormányhoz is e szörnyű bűnös szándék megaka dályozása érdekében." „Üzenjük, hogy nem fogjuk tétlenül nézni ezt az aljasságot, meg fogjuk védelmezni mindazokat, akik a mun kásosztály igazságos ügyéért harcol- nak" — írják a Salgótarjáni Acél­árugyár dolgozói — Rákosi elvtársat is a nemzetközi szolidaritás ragadta ki. a-fasizmus karjaiból, mentette műg népünk nagy örömére." — Görög elvtársaink is ugyanúgy mint Rákosi elvtárs az egész világ dolgozóinak közös ügyéért harcolnak a szebb és boldogabb jövőért, a világ békéjéért, őket is meg fogjuk menteni —■ mondották a dolgozók a tiltakozó gyűléseken. „Követeljük azonnali szabadon- bocsátását” — táviratozták az Orszá gös Béketanács titkárságának a Nóg- rádmegyei Szénbányászati Tröszt döU gozói. De ugyanígy minden özem, minden falu, az összes vállalatok és szervezetek dolgozói elküldték erélyes tiltakozásukat, követelésüket a béke- tanácshoz azzal a kéréssel, hogy to­vábbítsák ezt a követelést az emberi jogokat lábbal tipró görög monarcho- fasiszta kormányhoz. Újra Magyarországon Részlet Illés Béla „Népünk szabadságáért“ című könyvéből 1924 januárjában meghalt Lenin. Ahány ellensége csak volt a győztes szocia­lista forradalomnak, az első szocialista államnak, valamennyi azt hitte, hogy elérkezett az ő ideje, elérkezett az idő a reakció általános támadására, a szovjetállam megdöntésére. Lenin munkáját a halott vezér legjobb fegy­vertársa, legjobb tanítványa, leghívebb barátja, Sztálin elvtárs folytatta. Ö körülötte tömörültek a Szovjetunió összes kommunistái és a világ népei­nek legjobb szabadságharcosai. Rákosi Mátyás odaadóan. céltudatosan és keményen harcolt azo­kért a célokért, amelyeket Sztálin elvtárs lílzött az egész nemzetközi forradalmi mozgalom elé. Magyarországon a forradalom vérbéfojtása után bátor és önfeláldozó harcosok szervezték meg, ve­zették és irányították a helyi kommunista pártszer­vezeteket — de egységes, az egész országra kiter­jedő pártot és pártvezetést nem sikerült létre­hozni. Ez a feladat Rákosi elvtársra várt. Jól tudta, hogy milyen kockázattal jár számára a magyaror­szági illegális munka. Győztes csatákat vívott a Magyar Tanácsköztársaság idején, tagja volt a Tanácskormánynak és ott is harcolt az árulók, in­gadozók ellen. Ezért Horthy-Magyarországon ha­lálbüntetés várt rá. Es mégis Magyarországra jött, mert ezt követelte a kommunista párt, a ma­gyar dolgozók, a nép érdeke. 1924-ben döntő sze­repe volt abban, hogy a magyar kommunista moz­galomban dúló áldatlan frakcióharc megszánt. A Komintern V. kongresszusán ezek a frakciók egyessóget kötöttek és megbízták Rákosi elvtársat, hogy a KMP újjászervezésére térjen vissza Buda­pestre. Rákosi elvtárs, aki erre a munkára önként jelentkezett, Bécsen át 1924 decemberében utazott haza. Azonnal munkához látott. Az ő vezetése alatt — először a forradalom bukása óta — sikerült egye­síteni a Magyarországon élő kommunistákat, ki­szélesíteni a kommunista tábort és egységesen irá­nyítani a harcot az egyre fokozódó nyomor és mun­kanélküliség ellen, a rendőrterror ellen és a már ekkor tervezett szovjetellenes, imperialista háború ellen. Néhány hónappal Rákosi elvtárs Magyaror­szágra érkezte után már érezhető volt a kommu­nisták befolyásának növekedése az üzemekben, a szakszervezetekben, sőt a mezőgazdasági cselédek, szegényparasztok között is. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői az 1919-es forradalom elárulása és vérbéfojtása után azt a jelszót adták ki, hogy a bűnösök bűnhődje­nek. Bűnösöknek ők azokat minősítették, akik fegy­verrel védték Magyarországot a nyugati imperialis­ták és azok csatlósai és száltáscsinálói ellen. Bű­nösnek azt a munkást minősítették, aki a kapitaliz­mus ellen harcolt és azt a parasztot, aki fel akarta osztani az ezer- és tizezerholdas grófi földeket. A szociáldemokrata vezetők megegyezést is kötöttek gróf Bethlen Istvánnal, Horthy miniszterelnökével- kötelezték magukat arra, hogy lemondanak a me­zőgazdasági munkások, a vasutasok és postások megszervezéséről. Lényegében vállalták, hogy a Horthy-rendszer ügynökei tesznek a külföldi kor- monyoknál és a külföldi sajtóban. Viszonzásul, borravalóul néhány mandátumot kaptak, néhány helyet az úri képviseiöházban. A szociáldemokrata vezetők nemcsak az! tartották meg, amire kötelez­ték magukat, de „többet” is tettek. Ha a szakszer­vezetekben, pártszervezetekben egy munkás vagy munkásnő felszólalt az egyre fokozódó kizsákmá­nyolás, az egyre tűrhetetlenebb rendőrterror, az ország árubabocsátása ellen, egyszóval az ellen­forradalom ellen, akkor a szociáldemokrata párt vezetői azt a munkást vagy munkásnőt, aki hű ma­radt osztályához, kizárták a párt soraiból és sajtó­jukban közölték a kizárást. Ezzel egyben tudtára adták Horthy politikai rendőrségének, hogy az. akit ők kizártak, nem hajlandó támogatni az ellenforra­dalmat, ellensége, a Horthy-uralomnak, egyszóval — kommunista. A szociáldemokrata vezetők ilyen módon száz és száz bátor harcost juttattak rendőr­kézre. A munkásság körében ű2 ellenforradalom harsány propagandája, a szociáldemokrata párt aljas lakájszolgálatai és undorító árulásai ellenére mind erősebb lett a vágy a szabadság után, mind erősebb tett a harci készség. Rákosi elvtárs mun­kája ezt a szervezetten, sokszor öntudatlan vágyat tette tudatossá és a harcosokat szervezetbe tömörí­tetté, Elsősorban az 3 munkájának tudható be. hogy a munkásárulók vezette szociáldemokrata párt mellett, valójában vele szemben, új munkáspárt alakult meg Magyarországon, a föld alatt harcoló kommunista párt legális fedöszerveként: a Magyar- országi Szocialista Munkáspárt. Rákosi elvtárs mesterien alkalmazta a lenini-sztálini taktikát fel­használta az összes legális lehetőségeket és közben mind erősebbre építette az illegális kommunista pártot. 1925 júliusában megszervezte a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának első kongresszusát, amelyet ugyanez év augusztus 18-án Bécsben tar 1 toltak meg, s amelyen részt vett hű fegyvertársa, Révai József elvtárs Is. Horthy rendőrsége nagy­méretű rendőr1, csendőr- és határőr-kordont vont Magyarország köré, olyant, amelyen a rendőrség főnöke szavai szerint a madár sem tud átrepülni A kommunisták megtalálták ezen a kordonon át az utat. Es altot a rendőrség főnökének dicsekvő sza­vai szerint egy mákszemet sem lehetett a hatóság ellenőrzése nélkül behozni, a kommunisták agyuk­ban és szivükben magukkal hozták a legdrágább értéket, a legdrágább szállítmányt.- lenini-sztálini tanításokat, a szabadság eszméjét és magukkal hozták a tudást és akaratot, amely hivatva volt a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fel­szabadító küzdelmét győzelemre vezetni. A magyar munkásság harci elszántságá­nak újjáéledése, a Kommunisták Magyarországi Pártja rohamos megerősödése, eszmei befolyásának kiszélesedése ellen Horthy rendőrsége a maga speciális fegyvereivel harcolt. Minden, magát csak erőszakkal tartó, a történelem által halálra ítélt osztály és rendszer legaljasabb, legundorítóbb mód­szerével: provokátorok( besúgók és a kínzások al­kalmazásával. Rákosi elvtárs a kongresszus után, áthatolva a rendőrkordonon, visszatért Magyarországra és foly­tatta munkáját. Sajnos, azonban Rákosi Mátyás magyarországi illegális munkássága a pártkon­gresszus után csak rövid ideig tartott. 1925 szep­tember 22-én Vas Zoltán elvtárssal kellett volna találkoznia. Az összekötő, aki a találkozást elő­készítette, áruló volt, a rendőrség ügynöke. Rákosi elvtársat Horthy politikát rendőrsége le­tartóztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom