Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-22 / 24. szám

1952 MÁRCIUS 22. SZABAD ISO GB AD Vonják felelősségre a koreai baktériumháború vezetőit! Tiltakozás világszerte az amerikai imperialisták gaztette ellen A világ dolgozói mély felháboro­dással fejezik ki megvetésüket és gyűlöletüket a baktériumháború ki­robbantói ellen, messzehangzó szóval követelik a baktériumháború meg­szüntetését, a bűnösök felelősségre- vonását. Budapest dolgozói szerdán délután végeláthatatlan sorokban áradtak a Sportcsarnok felé, ahol til­takozó nagygyűlést tartattak. — Tudatos, előre megfontolt, gondosan előkészített, az aljas me­rénylet következményeivel számoló bűntettről van szó —- mondotta be­szédében Gegesi Kiss Pál egyetemi tanár. Én, az orvos tudom, hogy tömeges baktériumtenyészetet elő­állítani és ebből következően bak­tériumháborút kezdeni csak úgy le­het, hogy az ilyen pokoli „tudo­mány” egész boszorkánykonyháját tartják egész évekig üzemben... A tiltakozó százmilliókkal együtt mi is követeljük, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya azonnal vessen véget ennek a példátlan, őrülete® gaz­tettnek. Bíróság elé a baktérlumháborfi ve­zetőivel! — követelték a nagygyűlés résztvevői. Számos felszólaló — köz­tük a hazánkban tanuló koreai gyer­mekek, a koreai és kínai ifjúság kép­viselői — ítélték el a baktérium- fegyver alkalmazását és annak a né­zetüknek adtak kifejezést, hogy ez az imperialisták gyengeségének a jele, hogy a Szovjetunió vezette béketábor ma erősebb, mint valaha. A nagy­gyűlés táviratot intézett az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, amelyben követelték, hogy az ENSZ ne tűrje az imperialista tömeggyilkosok garáz­dálkodását, akadályozza meg az im­perialista gonosztevőket példátlanul gaz terveik végrehajtásában. Követel­ték, hogy állítsák nemzetközi bíróság elé az emberiség ellen elkövetett alá­való merénylet tetteseit. A világ dolgozói felháborodott til­takozó hangjára az amerikai sajtó sem képes elhallgatni a baktériumfegyver alkalmazását. Az egyik nagy amerikai lap kénytelen volt beismerni, hogy a kísérletek a második világháború ele­jétől folynak és hogv az egyik nagy bakteriológiai laboratóriumban több, mint 4000 bakteriológus dolgozik. A demokratikus jogászok nemzet­közi szövetsége Koreában tartózkodott bizottsága a helyszínen győződhetett meg a történelemben még elő nem fordult gaztettről. A bizottság tagjai fogadáson számoltak be tapasztala­taikról, amelyen megjelent Kim ír Szén elvtárs is. Kim ír Szén elvtár^ a bizottság tagjainak felszólalására válaszolva kijelentette: — Ahhoz, hogy megfékezzük az agresszorokat, meg kell győzni a népeket arról, hogy' milyen veszélyt jelentenek a világ és a népek szá­mára ezek az agresszorok. Korea szörnyű példáján kell megmutatni a világnak az amerikai imperializmus igazi arcát... Sztálin, a népek nagy barátja arra tanít, hogy az igaz ügy, amelyért a szabadságszerető népek egységesen küzdenek, feltétlenül győz és népünk megingathatatlanul hiszi, hogy ügye végül győzni fog az imperialista agresszió és a fa­siszta barbárság erői felett. A világ és országunk tiltakozó tö­megei között ott vannak a mi megyénk dolgozói is. A megyei tanács osztá­lyainak dolgozói tiltakozó gyűléseket tartottak, ahol elítélték az amerikai imperialisták koreai gaztetteit „Ml, az osztály dolgozói megfogad­juk, hogy még jobban megjavítjuk munkánkat, hogy ezáltal a béke- tábor ereje meggátolja a gaz go­nosztevők gyilkos munkáját”, — írták az Országos Béketanácsnak a kereskedelmi osztály dolgozói. A nép­művelési osztály dolgozói ezeket írták: „Követeljük, hogy azonnal szün­tessék be a baktériumfegyver to­vábbi használatát és vonják felelős­ségre azokat, akik ezt a becstelen háborút alkalmazzák.” Az oktatási osztály dolgozói levelük végén ezeket írták: „Mi azzal felelünk erre az aljas támadásra, hogy alaposabb felvilá­gosító munkát végzünk a nevelők között, még jobban tudatosítjuk az imperialisták gaz szándékait hatal­muk visszaállítása érdekében. Még nagyobb lelkesedéssel készülünk fel­ajánlásaink teljesítésével hazánk fel- szabadulásának 7. évfordulójára.” Új varos: Volgái -Komszomolszk A Volga balpartján erűt el Kunajevka, az pitök városa. Nemrég uég falu volt, ma hatal- nas lakótelep, nagyobb - észt Komszomol-l agok i lakói, a nagy építkezés zorgalmas és lelkes '.otgozói. Nemrégiben izzal a kéréssel fordul- ak a Legfelső Tanács Inökségéhez, hogy nyil- i ánitsák Kunajevka* nunkás lakótelepnek és íj neve Votgai-Komszo nolszk legyen. Az új városból feltá- Ul a kujbisevi vízierő- níl építkezésének győ- lyör'd panorámája. Ha- almas területen folyik i hidrotechnikai munka, i vasúti és közúti be- iötőutak, a nagyfeszült­ségű villamos távveze­tékek, a segédüzemek, a lakóházak, kulturális és jóléti intézmények épí­tése. A vízierömíí alap- gödréből eddig 300,000 köbméter földet emeltek ki, működnek a szocia­lista ipar nagyszerű új gépei, hiszen qz óriási építkezésnél csaknem valamennyi munkafolya­matot gépesítettek. A munkából tevékenyen ki­veszi részét a Komszo- mol-fiatalság is. Amikor idekerültek, nem volt mindegyiknek építőipari szakképzettsége, a mű szaki ismereteket itt sa­játították el. Kiváló sztahanovisták oktatják a fiatalokat, a főiskola és technikum is bizto­A „LEGSZEBB rdekes évfordulót ünnepeltek nemrégiben Törökországban — az Észak-Koreában bevetett török brigád szétzúzásának egyéves évfordulóját. A reakciós török sajtó természetesen úgy emlékezett meg az eseményről, mint a rettenthetetlen janicsárok „ra­gyogó győzelméről”. Az „évforduló” kapcsán tekintsünk kissé a múltba vissza. A „Time” című amerikai folyóirat mostanában közölte George Woods- worthnak, az Egyesült Államok volt ankarai követének visszaemlékezéseit. Woodsworth ígv ír: „Amint Mende- res miniszterelnök és tehetséges , kül­ügyminisztere, Köprülü megkaptak a közlést (a koreai amerikai agresszió megkezdéséről) magukhoz kérettek és megkérdezték, mekkora katonai egyse­get kell küldeniök. Még felelni sem értem rá, amikor kijelentették, hogy kezdetnek egy hadosztályt szándékoz­nak küldeni. Hosszasan rá kellett be­szélni őket, hogy kisebb egységet, leg­feljebb brigádot küldjenek.” Az ankarai vezetők túlbuzgó­ságának oka rendkívül egyszerű. Ahmet Jalman, a sztambuli „Yatan című lap szerkesztője ezt írta: „Az Észak- atlanti Szövetségbe vezető utat Kor ea ­silja a továbbtanulás le hetöségét. A munka lendülete minden téren megmu­tatkozik és a fiatalság mindenütt megállja a helyét, akár a kábel gyárban, akár fedélle­mez-, kátrány- vagy téglagyárban dolgozik. Eredményesen végzik munkájukat a Komszo- mol-hajósok ts, akik a kujbisevi és a sztálin­grádi vízierőmű építke­zés anyagának gyors szállításával tűnnek ki. Minden fiatal építőt át­hat a boldog tudat, hogy jó munkája egy egy erős láncszeme a hídnak, amelyen át a kommunizmushoz vezet az út. KITÜNTETÉS" ban harcoló csapataink építették ki. Ha nem küldtünk volna Koreába ka­tonákat. Törökország továbbra is má­sodrendű ország maradt volna.” A szerkesztő tehát beismerte: a török ka­tonákat csakis azért küldték ^ halálba, hogy a „másodrendű ország” átalakul­jon a Wall-Street elsőrendű gyarma­tává. Az amerikai 'imperialisták rendkívül elégedettek „bevásárlásukkal”. Egy amerikai kongresszusi tag, aki előző­leg Koreában járt, a közelmúltban Amerikában kijelentette: „Koreában láttam a török katonák sírhalmait. Meggyőződtem arról, hogy Törökor­szág komoly erőfeszítéseket tesz az ENSZ eszményeiért.” De elégedettek a török vezetők is. Amikor megérkeztek Koreából az első hírek a brigád veszteségeiről, Woodsworth meglátogatta Köprülüt, hegy kormánya nevében részvétét fe­jezze ki. „Ne sajnáljon bennünket kö­vet űr — mondotta Köprülü — ez a legszebb kitüntetés, amely Törökorszá­got egyáltalán érhette.” A török nép azonban máskép gon­dolkodik. Nem óhajtja, hogy fiainak ezrei essenek el a távoli Korea harc- mezőin azért, mert. a „tehetséges” mi­niszterek szeretnék kiérdemelni óceá- nontúli kenyéradóik kitüntető bizalmát. PÁRT MŰNK A TAPASZTALATAI + Az egyéves esti pártiskola munkájáról Népi demokráciánk a felszabadulás 'éta pártunk vezetésével hatalmas fel­adatokat oldott meg. A' nemzetközi helyzet élesedése, szocialista építő munkánk előrehaladásával a felada­taink még nagyobbak, egyre bonyo­lultabbak lesznek. Pártunk második kongresszusa határozatainak végre­hajtása, a szocializmus építése, a béke megvédése az eddiginél sokkal nagyobb követelményeket állít párt- szervezeteink, egész dolgozó népünk elé. Üzemeinkben nagy küzdelem fo­lyik felemelt ötéves tervünk végre­hajtásáért, újabb munkasikerek eléré­sével készülnek népünk nagy ünne­pére, április 4-re. Ugyanígy a mező- gazdaság dolgozói d tavaszi munka jó elvégzésével, a fejlett szovjet agro­technika alkalmazásával harcolnak a magasabb terméshozam eléréséért. E hatalmas munkának motorja, lendí- tője mindenhol a párt. A pártszervezetek harckészsége, be­folyása a tömegekre annál nagyobb, minél magasabb a párttagok, elsősor­ban a pártszervezeteket irányító kom­munisták ideológiai, politikai színvo­nala, minél jobban megértik pártunk politikáját, minél következetesebben, önfeláldozóbban, ingadozás nélkül har­colnak annak megvalósításáért. Pár­tunk Politikai Bizottságának 1951 május. 17-i nagyjelentőségű határozata rámutat, hogy a párt élcsapatjel legé­nek fejlesztése érdekében a munkában a fő súlyt a párttagok és tagjelöltek eszmei színvonalának emelésére és a párttagság aktivizálására kell helyezni. E határozat leszögezi, hogy ,ja buda­pesti kerületi és nagyvárosi pártbi­zottságok mellett elsősorban az alap­szervi titkárok és legjobb aktivisták részére egyéves esti pártiskolát kell szervezni háromhónapos pártiskolai színvonalon.” Az egyéves esti pártiskola új is­kolatípus, s ennek a feladata, hogy heti egyszeri foglalkozás mellett sa­játítsák el az ott tanuló elvtársak a háromhónapos pártiskola anyagát. Az iskola vezetőségnek feladata, hogy az ott tanuló elvtársakkal megismertesse és elsajátítassa a marxizmus-lenin- izmus tanításait, hogy a hallgatók en­nek birtokában még jobb, áldozatké­szebb munkát tudjanak végezni, Ne­velni a hallgatókat bátorságra, áldo­zatkészségre, párthűségre, kifejleszteni a bolsevik jellemvonásokat, amely nél­kül nem tudjuk végrehajtani a pár­tunk előtt álló hatalmas feladatokat. Ez a pártiskola a városi pártbizottság irányítása és ellenőrzése alá tartozik. A pártbizottság az utóbbi időben job­ban törődik az iskolával, rendszereseb­ben ellenőrzi, ami meg is mutatkozik abban, hogy a 45 hallgatóból 38—40 fő rendszeresen eljár a foglalkozások­ra. A pártiskolán részvevő elvtársak zöme jegyzetel és a szemináriumok azt bizonyítják, hogy mind jobban megér­tik az anyagot. Javult a tanulási fe­gyelem is. Például Nagy István elv­társ, a 63/1-es számú építő vállalat dolgozója egyszer sem hiányzott, az anyagot jól feldolgozza. Ugyanígy Bo- hurát István, a Salgótarjáni Üveg­gyár dolgozója is. Ez megmutatkozik nála a termelőmunkában is. Például Rákosi elvtárs születésnapjára 185 százalékos eredményt ért el. Eredményeink mellett azonban igen komoly hibák is vannak, amelyek ab­ból adódnak, hogy az iskola szervezé­sénél a városi pártbizottság nem sok segítséget adott. Rosszul lettek kiválo­gatva a hallgatóki amit bizonyít az is, hogy mindössze 8 alapszervi titkár van a pártiskola hallgatói között. Ahelyett, hogy személyesen beszéltek volna azokkal az elvtársakkal, akik több foglalkozásról elmaradtak, papí­ron értesítette a városi pártbizottság, hogy menjenek el. Sok javítanivaló van még a fegyelem terén is. Például Oravecz Géza elvtárs mindössze há­romszor vett részt a foglalkozáson, de hasonlóképpen Molnár László elv­társ, a Salgótarjáni Acélárugyárból, a sok munkára hivatkozva nem jár el az oktatásra. A fegyelmezetlenség nagymértékben rányomja bélyegét az iskolára. Hogy a meglévő hiányosságokat föl tudjuk számolni, szükséges, hogy az esti pártiskolán részvevő elvtársak bí­rálják meg azokat a fegyelmezetlene­ket, akik elhanyagolják a tanulást, mint ahogy ezt tette Babuja elvtárs­nő, aki elmondotta, hogy a pártisko­lának akkor tesz meg a konkrét ered­ménye, ha rendszeresen feldolgozzák a kapott irodalmat, ha részt vesznek a csoportfoglalkozáson. Párttagságunk aktivitását fokozz a a marxizmus-Iciiin. izmus eszméinek állandó tanulmányo­zása. Az elmélet fénye világítja meg előttünk az utat, feltárja mindennapi munkánk összefüggéseit a párt végső, nagy céljaival, még harcosabbá, ébe­rebbé nevel. A marxizmus-leninizmus elsajátítása segíti ahhoz párttagsá­gunkat, hogy megértse a belpolitikai és nemzetközi élet eseményeit. Hogy az egyéves esti pártiskola ténylegesen betöltse feladatát, ahhoz az szükséges, hogy a városi pártbi­zottság sokkal többet ellenőrizze, de egyúttal adjon módszerbeli segítséget is a hibák kiküszöböléséhez... Ha az Lapunkban már többízben foglal­koztunk a kisterenyei vállalat fő­völgyi üzemének munkafegyelmével, mivel az igazolatlan műszakmulasz­tások akadályozói voltak az üzemi tervelőirányzat rendszeres teljesítésé­nek. Látták ezt ae üzem műszaki vezetői is, s hogy ez az állapot meg ne ismétlődjön, Érdi Imre, a vállalat munkaügyi osztályának vezetője versenyt indított a nógrádi szénbányászati tröszt ösz- szes vállalatainak munkaügyi osz­tályaival. Célul tűzte ki a munka­fegyelem megszilárdítását, valamint az igazolatlan müszakmulasztások megszüntetését. Érdi Imre elvtárs a pártszervezet segítségét kérte a fegyelem megszilárdításához. Meg­állapodtak abban, hogy a felügyeletet végző minden műszaki középkádernek a saját munkaterületén ellenőriznie kell, kik maradtak távol munkahelyük­től és a következő munkanapon a távolmaradók addig nem szállhat­nak be munkahelyükre, amíg a mun­kaügyi osztállyal nem közlik távol- maradásuk okát. Oláh fekete István, aki ezelőtt a fizetési napokon rend­szeresen hiányzott, igy február 16-án és 29-én is, a fölvilágosító szavakra fogadalmat tett, hogy ezekután be­csületesen eleget tesz kötelességének. Oláh fekete István beváltotta a sza­vát, De rajta kívül még sokan van­nak, akik megértették, hogy az iga­zolatlan műszakmulasztással nem­csak az államnak, hanem saját ma­gúinak, családjuknak is kárt okoznak. Nem értette azonban ezt meg Kuzselka István, akinek íebruárban 7 igazolatlan mulasztása volt, s bár ígérgette, hogy többé nem fog hiányozni, mégis hamarosan meg­ismételte távolmaradását. Ilyen volt Tözsér Albert vállalati minőségi el­lenőr is, aki február .27—28-án és 29-én maradt távol munkájától. A fölvilágosító munka itt sem hasz­nált. Március 1-én és 2-án ismét minőségi ellenőr nélkül volt a vál­lalat Tözsér Albert felelőtlensége miatt. A többszöri figyelmeztetés után Tözsér Albertet fizikai munka­körbe helyezték át. A dolgozók nagy többségénél nem kellett alkalmazni fegyelmi eljárást. A helyes fölvilágosító munka meg­hozta eredményét. Ezt igazolja az is. hogy amíg az elmúlt évben négy, sőt sokszor még az öt százalékot is meg­haladta az igazolatlan műszakmulasz­tók száma, addig február hónapban 0.97, március 18-ig pedig 0.32 szá­zalékra csökkent az igazolatlan mű­szakmulasztás. Ez a tény azonban nem ad okot arra, hogy a kisterenyei vállalat dol­gozói és vezetői megelégedjenek a fegyelem terén eddig elért eredmé­nyükkel. Március 19-én termelési érte­kezletet kellett volna tartani Pócs- házán. A reggel 7 órai termelési érte­ellenőrzés rendszeresebb lesz a parte bizottság részéről, a pártiskolán ta­nuló elvtársak is még nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak az oktatásnak, s így még jobbá és színvonalasabbá tesszük pártiskolánkat. Godó László, iskolavezető. kezletet nem tartották meg. A dolgox zók otthagyták a termelési érte­kezletet. Ugyanígy a délután 3 óra­kor megtartandó termelési értekezlet is sikertelen volt, mivel egy-két demagóg hang után á dolgozóknak több mint a fele elindult kifelé a bányából. Ott voltak a párt- szervezet népnevelői; a bizalmiak, mégis elnézték, hogy a dolgozók egy- része otthagyja a termelési értekezle­tet. Pedig sok mindent el keltett volna mondani, hogy a munkát könnyebbé, szervezettebbé tehessék. Ezt alá­támasztja az is. amit a Fogarasi ak­nász beszámolója után az egyik elv- társ mondotta: A felső szinten vizes az ereszke és azt meg kellett javítani. Amikor megcsináltuk a 150-es zsom- pot, már az egyik része jó tett volna, azonban bejött a víz és a műszakiak nem gondoskodtak arról, hogy a szükséges szivattyú rendelkezésünkre álljon. A víz az ereszkét ezen a hé­ten teljesen elönti és akkor javíthat­juk újból. Csikós elvtárs pedig helye­sen arról beszélt, hogy délülán s középső siklóban nincsen szállítás, nem kapnak üresei és így nem tud­nak termelni. Géczi Imre elvfárs ar­ról beszélt, hogy az elmúlt héten nem kaptak fát és igy órákat keltett állni, vagy szaladgálni fa után. Mások meg a rossz vasútra panaszkodnak, hogy mindig leesik a csilléjük. Ez a néhány hozzászólás arról tanúskodik, hogy bőségesen van probléma a pócsházr- üzemnél. A dolgozóit nagyrésze mégis alrendet és fegyel­met bontó szavak felé hajlott és nem törekedtek arra, hogy problémájukat föltárják a szakszervezet és műszaki dolgozók előtt. * A pőcsbázi üzem dolgozói e tekin­tetben példát vehetnének a nagy- bátonyi vállalattól, ahol a termelési értekezletnek 48 hozzászólója volt. Szorospatak és Kossuth-táró dolgozói nyíltan és őszintén feltárták a ter­metes közben előforduló akadályokat és harcolnak a hibák kijavítása érde­kében. A pócsházi termelési értekezletek sikertelensége azt mutatja, hogy . a pártszervezet nem ellenőrizte eléggé a szakszervezet és műszaki vezetők előkészítő munkáját. A népnevelők és bizalmiak nem magyarázták meg, mennyire fontos a termelési értekezle­tek sikeres kimenetele. Pócsháza dol­gozói sem mások, mint Délibánya, Gátibánya, Szorospafak, vagy Kos­suth-táró dolgozói, csak a pártszer­vezetnek olyan légkört kell teremtenie a dolgozók között, hogy azok meg­értsék: ami ebben az országban törté­nik, minden a dolgozók érdeke. Régi politikusok, háborús bűnösök Tito szolgálatában A Pod Zasztavom Internacionalizma című lap írja: A nyugati reakciót egyre nagyobb aggodalommal tölti el a Tito-kfikk bizonytalan helyzete. Arthur Bliss Lane, az USA volt belgrádi nagykövete nemrégen Sanfranciskóban kijelentette, hogy Tito helyzete egyre ingatagabbá válik és hogy a titóista hadsereg „könnyen széthullhat”. Ilyen hangok egyre sűrűbben hallhatók a tőkés országokban. Köztudomású hogy az amerikai imperialisták nem egykönnyen engedik ki a zsákmányt a kezükből. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy Jugo­szláviát minél tovább megtartsák gyarmatuknak. Az amerikaiak erősítést kül­denek a Tito-klikknek, hogy meghosszabbítsák a véres titóista rend életét. Az erősítés egyik módja az, hogy 50.000 csetniket és uszlasát visszatelepítenek Jugoszláviába- A meglehetősen rozoga titóista államapparátus és a hadsereg vezető pozícióinak betöltésére az amerikaiak az utóbbi időben Péter volt király tábornokait és reakciós pártjainak vezetőit csempészik vissza Jugo­szláviába. Nemrégen érkezett vissza Jugoszláviába Szvetiszlav Szavics áruló tábornok. A francia sajtó a napokban közölte, hogy visszatért Jugoszláviába Mane Vukobratovics hírhedt csetnik bandita, aki Dragoljub Javanovics földműves- pártja végrehajtó bizottságának volt tagja. Ez a háborús bűnös, aki annak­idején a népbíróság ítéletétől félve külföldre menekült, most az amerikaiak utasítására tért vissza Jugoszláviába. . A termelési értekezletek bizonyítják: sok még a javítanivaló a fegyelem terén a kisterenyei szénbányáknál „

Next

/
Oldalképek
Tartalom