Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-01 / 18. szám

T9§2 MARCÍÜS í. SZABAD IVOOrXd 3 Rákosi elvtárs a világ dolgozóinak vezérkarában Részletek Illés Béla „Népünk szabadságáért“ című könyvéből \ Kommunista Internacionálé, vagy röviden Komintern, a világ kommu­nista pártjainak nemzetközi szervezete volt, amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után Lenin-Sztálin pártjának kezdeményezé­sére jött létre. A Komintern a marxiz- mus-leninizmus alapján, a nemzetközi munkásmozgalom történelmi tapaszta­lataira támaszkodva, nagy szerepet vitt a világ forradalmi mozgalmának fejlesztésében, az opportunizmus, az ellenforradalom és a reakció elleni harcban. 1920 július 17.-én nyílt meg és au­gusztus 7.-én zárult a Kommunista Internacionálé második kongresszusa. Az intervenciós csapatok által fenye­getett blokáddal fojtogatott, aljasan rágalmazott és szidalmazott Szovjet- Oroszország fővárosába, Moszkvába zarándokoltak az európai munkásmoz­galom legjobb vezetői: franciák és ola­szok, németek és angolok... És Moszkvába zarándokoltak az ázsiai és afrikai gyarmati sorban senyvedő, vagy félgyarmati sorban tengődő né­pek legkimagaslóbb szabadságharcosai. Moszkva lett az emberiség remény­sége, vágyainak, törekvéseinek, sza­badságharcának agya és szíve. A szov­jet nép, Lenin és Sztálin pártja, Lenin és Sztálin mutatták az utat. A kon­gresszuson megvalósult az is, amit Lenin első találkozása alkalmával mondott Rákosi elvtársnak: a világ dolgozói tanultak a magyar kommu­nisták tévedéseiből, a Magyar Tanács- köztársaság sorsából. De tanultak a magyar munkások, a magyar vöröska­tonák hősiességéből és önfeláldozásá­ból is. Rákosi elvtárshárom éven át (1921— 1924) a nemzetközi forradalmi mozga­lom vezérkarában dolgozott, a Kom­munista Internacionálé végrehajtó bi­zottságának titkára volt. 6 képviselte a forradalmi munkások világszerveze­tét egész sor történelmi jelentőségű kommunista kongresszuson. így Olasz­országban, Csehszlovákiában, Francia- országban, Németországban. Az euró­pai államok rendőrségei valóságos hajtóvadászatot rendeztek ellene. Az olasz rendőrség ebben a kérdésben együttműködött a csehszlovák rendőr­séggel, a német politikai rendőrség a franciával. Közös erővel hajszolták Rákosi elvtársat, de sohasem találták meg. Amikor a nagy szállodákban rendeztek razziát, ő valamelyik mun­káslakásban aludt. Amikor a nemzet­közi expresszvonatokon keresték, akkor ő egy parasztszekéren utazott, vagy gyalogszerrel mérte az erdei ösvényt. Megtörhetetlen erő védelmezte: a nép bizalma, a nép szeretete. Ezért bizo­nyult vele szemben tehetetlennek az európai burzsoázia egész rendőr-appa­rátusa. Nagy nyelvtudása, hatalmas, általános műveltsége, az illegalitás szabályainak ismerete és betartása eb­ben az egyenlőtlen harcban, amit egy világrész rendőreivel vívott, az ő szá­mára biztosította a győzelmet. Szerepe volt az Olasz Kommunista Párt megerősödésében és elvi megtisz­tulásában. Segített a Német Kommu­nista Párt megszilárdításáért folytatott harcban, a pártba befurakodott oppor­tunisták és árulók leleplezésében — abban, hogy a párt sorait megtisztítsa és szorosabbra zárja. A Francia Kom­munista Pártban különösen a trockista befolyás kiküszöbölésében nyújtott nagy segítséget. Ezekben az években kifejtett tevé­kenysége gazdag és sokoldalú. Rákosi elvtárs akkor vívott harcából ma is sokat tanulhatunk Elegendő, ha.olasz- országi tevékenységére hivatkozunk. Rákosi elvtárs 1921-ben Lenin kezde­ményezésére a Kommunista Inter- naciónálét képviselte az Olasz Szo­cialista Párt livornói kongresszusán. Itt az opportunisták ellen kellett har­colnia, akiknek célja az volt, hogy: befurakodjanak a Kommunista Inter; nacionáféba és ott folytassák áruló po­litikájukat. A szocialisták többsége ek­kor még nem ’ átott tisztán és áruló vezetőinek hatására szakított a kom­munistákkal. De másfél esztendővel később, amikor már Mussolini fekete árnyéka borult Olaszországra, Rákosi elvtárs ismét odautazott. Most a szektáriánusok, a „baloldaliak’' ellen is kellett harcolnia, akik nem értették meg, hogy milyen hatalmas jelentősége van a fasizmus elleni harcban a munkásegységnek. Az Olasz Szocialista Párt új kongresszu­sán akörül folyt a vita, hogy az olasz szocialisták vissza akartak térni a Kommunista fnternacionáléba, hogy a kommunistákkal együtt védekezzenek a fasizmus ellen. Rákosi elvtárs segített megtalálni a helyes álláspontot — és segített meggyőzni az olasz kommu­nistákat, akiit közül sokan nem jó szemmel nézték a még ingadozó, de jóhiszemű szocialistákkal való egyesü­lést. Ebben az időben együtt harcolt Togliatti elvtárssal. Rákosi elvtárs moszkvai működése alatt sokat tanult a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom vezéreitől, Lenin és Sztálin elv­társaktól, a Bolsevik Párt harcainak gazdag tapasztalataiból és a lenini­sztálini tanításokat alkalmazta egész forradalmi tevékenységében a nemzet­közi munkásmozgalom különböző harci terepein. Nem véletlen, hogy amikor 1922 októberében az olasz fasizmus uralomra jutott, a nehéz helyzetben lévő kommunista párt támogatására újra Rákosi elvtársat küldték Olasz­országba, aki ott majd egy évig dolgo­zott, Mussolini legvadabb terrorja ide­jén. Rákosi elvtárs, mint a Kommunista Internacionálé titkára, sok országot be­járt. De bárhol harcolt és bárhol dol­gozott, megmaradt mindig magyarnak, magyar forradalmárnak, magyar kom­munistának A magyar forradalom ta­pasztalatait igyekszik a többi testvér­pártban hasznosítani. Ezek a pártok ma is elismeréssel szólnak a munká­ról, melyet soraikban Rákosi eivtárs a proletárnemzetköziség közös nagy ügyéért kifejtett Mialatt Horthy egymástkövető kor­mányai hangos, ostoba és hazug irre­denta-jelszavakkal a magyarság ellen­ségévé tették valamennyi szomszédját, azalatt Rákosi elvtárs szinte az egész földkerekségen barátokat, szövetsége­seket szerzett a magyar dolgozó nép­nek. A magyar nép sorsa láthatatlan, de egyre erősebb szálakkal szövődött össze a szabadságért harcoló népek sorsával. VIHAR GRÚZIÁBAN A salgótarjáni filmszínház műsora A „Vihar Grúziában” című hatal­mas, kétrészes történelmi szovjet film egy grúz hadvezérről szól, aki hazája és népe szabadságáért feláldozta csa­ládi boldogságát. A „Vihar Grúziában” volt. Almát csak a Na,gy Októberi Forradalom váltotta valóra. Ma a grúz nép szabadon él a szovjet népek nagy családjában! Utódai kiharcolták az ország becsületét és szabadságát és Jelenet a „Vihar Grúziában” c. filmből című filmből megismerjük a grúz nép életét és harcát Megismerjük a film­ből a nagv grúz hadvezért, aki egész életét annak a célnak szentelte, hogy népét az idegen elnyomás alól felsza­badítsa. A film megmutatja, hogy az igazi hazafi, — mint amilyen Georgij Szaakadze volt. — családi boldogsá­gát, fia életét is feláldozza, amikor hazája és népe boldogsága forog kockán. Georgij Szaakadze a nép szabadsá­gának képviselője, a haladás harcosa nem feledkeztek meg róla, aki száza­dokkal megelőzte korát, a nemzeti füg­getlenség és a szabadság előharcosa volt. Ezért emlékeztek meg róla és harcairól ebben a filmben, amelyben csupa grúz színész szerepel. Ebből a tényből is látható, hogy a Szovjetunió milyen nagv gondot fordít a nemzeti­ségek önálló kultúrájának kifejlesz­tésére. A „Vihar Gfúziában” legközelebb a salgótarjáni „November 7” filmszín­házban kerül bemutatásra március 1-től 6-ig. A szovjet emberektől tanultam harcolni a boldog jövőért Elmondta: Tajti csörge József, a ceredi Kossuth tszcs elnöke Tavaly nyáron én is kint jártam a parasztküldöttséggel a Szovjet­unióban. Hazaérkezésem óta alig voílt olyan nap, amikor ne beszéltem volna dolgozó paraszttársóimnak arról, amit ott láttam, tapasztaltam. Előfordult, hogy egy gazdatársam újból meg újból megkérdezte ugyanazt. Egyszer el­hitte, legközelebb megint kételkedett. Naponta egy sereg kérdéssel fordultak hozzám. Magam is sokszor kételkedtem azelőtt, ha azt olvastam, hogy egy kolhozparaszt családnak milyen nagy jövedelme van. milyen gazdag és szép a szovjet emberek élete. A valóság azután messze felülmúlta mindazt, amit a könyvek után elképze’tem. Bn á háború alatt voltam kint a Szovjetunióban, láttam a hatalmas pusztítást, a háború okozta nehézségeket. Többen voltunk a 200 tagú küldöttségben, akik mindezt láttuk és mi is csodálkoztunk, hogyan lehetett ezt pár év alatt eltüntetni. Engem legjobban az érdekelt, milyen emberek lehelnek azok, akik mindezt véghezvitték, akik alig pár évvel a háború után olyan jómódú boldog életet é'nek. amely őszerintük is fölül­múlja már a háború előttit. Ennek az a magyarázata, hogy a szovjet emberek hallgatnak a párt szavára, nem riadnak vissza a nehézségektől és állandóan tanulnak, hogy teküzdhessék azokat. A mi csoportunk Grúziában volt. Útközben is sok faluban megálltunk, sok házban voltunk, de olyat egyet sem láttam, aho' könyvespo c ne lett volna. Grúzia Csők nevű falujában, — amelynek minden lakója kolhoztag — egy idős kolhozparaszt elmondta, hogy nekik is milyen nehéz volt a kezdet. „30 taggal kezdtük, rossz volt a föld, nem volt iga, gép, jószágállomány, szinte éjjel nappal dolgoztunk. Bizony néha még éheztünk is. De semilyen nehézség nem gyűrt le, mert tudtuk, hogy jó úton járunk.. Sokat olvastunk, tanultunk, de amint látjátok meg is lett az eredménye”. Az eredmény bizony gyönyörű volt, csak azt sajnáltam. hogy nem látja az égé 'z falu. A kolhoz kb. 150 km-re van a várostól. Saját villanytelepe, rádióleadója, 45 000 birkája van és a pásztorokkal rádión keresztül tartják a kapcsolatot. Ez már egész természetes ná'uk. hiszen ez a Szovjetunió legtöbb kolhozában megvan. Saját középiskolák, szakiskolák is vannak. „Ez a legfontosabb, — mondák m'nden kolhozban. — Ezeken az iskolákon nevelődnek kolhozaink számára a szak­emberek. Akinek kedve van, az tovább megy az egyetemekre. Az a legfon- osabb, hogy ti se ijedjetek meg. ha valami nem sikerül mindjárt. Tanuljatok, fogjatok össze, akkor majd sikerülni fog.' — A szovjet emberekben általában az tetszett a legjobban, hogy nincs bennük semmi kishitűség, mindig biztosak a dolgukban és mindig vidámak. En rengeteg embert láttam nagyon sokkal beszéltem és csak magában Moszkvában 8 napig jártunk ke tünk. sokszor még éjjel is, de én olyan emberrel, aki ne lelt volna kedves hozzám, nem találkoztam. A leggyakoribb jelenség amit láttam, az olvasó ember volt. Villamoson, vonaton. tereken, a színházjegyért sorbanátlók között, mindenütt olvastak az emberek. Az volt a benyomásom, hogy itt minden percet kihasz­nálnak, mindenhová visznek magukkal könyvet. A magam részére ez az út azt a szilárd elhatározást eredményezte, hogy én is olyan leszek, mint a szovjet emberek. Egy egész életre szóló tanulságot adott ez az út. Engem már semmi nem ingathat meg abban a meggyőződésemben, hogy a társas­Ä fclis dolgozói is állják Rákosi elvtársnak adott szavukat A pataki Zsdanoy tsz-ben előkészí­tették a magvakat a ve éshez. Családi Imre a pataki Zsdanov ter­melőszövetkezet elnöke jelenti: Rákosi elvtárs születésnapjára szö­vetkezetünk a vetőmagok előkészítésé! vállalta a tavaszi vetéshez. Tagságunk ezt már teljesítette is, mert megtör­tént a burgonya, árpa, mák, kukorica és a többi vetőmagok elkészítése, ki­tisztítása. A vetőburgonyát szovjet módszer szerint már most előcsíráztatjuk. A kiválogatásnál ügyeltünk arra, hogy ne használ­junk fel ültetés céljára olyan bur­gonyát, ame'y&en vékony a csíra, vagy egyéb betegséget mutáló el- vátozás van. A gyengébb, vagy nem csírázó gumóik eltávolításával egyrészt lük—20 száza lékos burgonyamegtakarítást érünk el. másrészt ai rossz csírázóképességű burgonyagumókat a sertéseknél értéke­sítjük. A burgonya előcsíráztatásával 8—10 nap időmegtakarítást érünk el. Ugyanig a kicsírázótt vetőmag földbé- vetése után gyorsabban indul fejlődés­nek, ami nagyobb terméshozamot biz tosít számukra. É munkavállalás telje­sítésénél jó munkát végzett Imre Jó­zsef és különösen Kenderes Ilona új tagunk, aki minden nap résztvesz a munkában és már 80 munkaegysége van október óta. Azt Ígérte, hogy jó munkával eléri a 350 munkaegységet. Rákosi elvtárs születésnapjára tett fogadalmunk teljesítéséért fo'yó harcban Kenderes Ilona megállta a helyét, ezért vezetőségünk úgy határozott, hogy javasolja munka­csapatvezetőnek. Én mint elnök azt vállaltam, hogy 15 szakmai előadást tartok a tagság részére, hogy a tavaszi munkákat már nagyobb szakmai tudással kezdjük meg. Már 9 előadást megtartottam. Tehenészetünkben a háromszori fe- jés bevezetését most kezdtük meg. * Tarjáni Lászlőné, Karattcskeszi ta- nácse'nöke teljesíti egész évi to­jás,- baromi beadási és adóf zetési kötelezettségét. Karancskeszi község dolgozó pa­rasztjai tojás-és baromfibegyűjtésük el­ső negyedévi tervének teljesítésével ké­szülnék március 9-re. A vállalások tel­jesítése során szép eredmények szület­tek. Bócsó Istvánné 4 holdas már az első negyedévben teljesítette félévi to­jás,- baromfibeadási köte'ezettségét. Mátyás János 12 holdas középparaszt első negyedévi tervét tojásból, baromfi­ból 120 százalékra teljesítette. A ta­nács a Rákosi elvtársnak adott szó tel­jesítőit kiírja a dicsőségíábláia így került ki a neve Zsidat István készt dolgozó parasztnak, aki az első ne­gyedévben már le jesitette egész évi beadását tojásból és baromfiból Tar­jáni Lászlőné tanácselnök lá­zasan készül márcus 3-ra, mert ekkor teljesíti egész évi tervét tojásból ba­romfiból és pénzadóbál. Ez a vállalása március 9-re. ★ Másfél literrel emelték a tejhrza­nvv?r ;> póorá'tköve^d' állam! gazda­ságban. A nógrádkövesdi állami gazdaság" ban is napról-napra lelkesebb munka foiyik Rákosi elvtársnak adott szavuk valóraváltásáért. Tóth István, Matyóka Flórián, Szabó Vince, Veres István, Págyer András fejőguíyások a háromszori fejés bevezetését és a tejhozam egy literrel való emelését vállalták március 9-re, mert tudják, hogy e módszer bevezeté­sére örülni fog ÍV. kosi elvtárs. Ezért a gazdaságvezetőségíől kértek szakirodalmat, amelyből tanulmányoz* hatták- a szovjet fejőgulyások munka- módszerét. Be is vezették a háromszori fejest. Ez azonban nem a várt tejhozam­emelkedést, hanem annak csökkenését eredményezte. Ugyanis a tehenek ki­zökkentek a megszokottságból és ez idézte az átmeneti csökkentést. Szabó Vince elkedvetlenedve mondta is akkor: — „nekünk nem fog úgy sike­rülni, mint a szovjet tehenészeknek”. — A szakemberek a tehenészek segít­ségére siettek. és azt mondták a do'go- zóknak. — „Ha nem csüggedünk el. győzünk. . Vigyük tovább a harcot." Erre a tehenészek azzal a javaslattal jöttek a vezetőség elé, hogy a teheneknek délben nem száraz ta­karmányt, hanem silót kell adni. A vezetőség támogatta a javaslatot, melynek alkalmazása után napról nap­ra emelkedett a tejhozam. A vállalt egy literes te'jhoz a merne Ifcedését 1.5 Ii térré teljesítették. A gépjavító brigád is kitett magáért. Megjavították a boronákat, simítókat, hengereket, a traktorokat, ezenkívül két olyan roncs vetőgépet javítottak ki, ami az elmúlt évben nem volt hasz­nálható. Mindezeket a munkákat feb­ruár 15-én már befejezték. A műhely dolgozói a vetőgépek maglevezető csöveit ócskavasból házilag készítették el és így 50Ü forint megtakarítást értek el. A munkában jó példát mutatott a 65 éves Kaján Gyula szerelő, aki a ku- koricaszártépő gép fogaskerekének hiányzó fogait saját maga, házilag ké­szítette el. gazdálkodás az egyetlen helyes út. Olyan erős bennem ez a hit, hogy ez végül is meggyőzte gazdatársaimat is. Cerednek jóformán valamennyi dolgozó parasztját. Persze ez nem ment máról holnapra. Mint már említettem, nagyon sok kételkedést keó'eit türelmesen eloszlatnom. Már odakint elhatároztam, hogy tszcs-be fogok én is dolgozni. De nem akartam elhamarkodni. En, mint párttag szerettem volna, ha minden dolgozó paraszt azt érezte, azt akarta volna, ami: én. De viszont ők nem jártak a Szovjetunióban. Nem voltak még meggyőződve a társasgazdálkodás helyességéről. A legfon­tosabb feladatom tehát meggyőzni őket. Volt nálunk egy tszcs a ..Föl- szabadulás”, de az már az elején rosszul indu t,‘ mert 13 tagra több mint 300 hód föld esett. Gondolkodtam, hogyan lehelne ezt a legjobban helyre­hozni. Ha beállók, mielőtt a többi dolgozó parasztot meggyőzöm, annak nem sok eredménye lesz, mert ha eggyel szaporodik a tagok száma és í4-ea leszünk, az még m ndig nem hoz olyan eredményt, hogy példamutató lenne. Végű' úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha először a többiek kivetnek minden kételkedést magukból. Csak hadd kérdezősködjenek, gondoltam, ha más járt volna a Szovjetunióban, biztos én is így kérdezősködnék. így vívódnék, mint ők. En aztán türelmesen vaaszolga tam a kérdésekre. Pócsa János 10 holdas például eguszer azt kérdezte, tényleg jómódúak-e a szovjet emberek? Mond­jam meg becsületszavamra nem vó:tak-e bocskorban, mert ő azt hallotta, hogy abban járnak. En majdnem elnevettem magam. Mondom, neki, először is rekkenő hőség volt. Ügy gondolom, ha nem volna lábbelijük, akkör is inkább mezítláb tettek volna Elmeséltem aztán nekik, milyen szépen öltözött embereket láttunk mi odakint. De nemcsak városban, hanem falun is. Cent (b) István gyerekkori barátom is soka■ faggatott. Mondjam meg igaz Lel- kemre tényleg úgy van-e minden, mint ahogy elmondtam. Mert ha tényleg úgy van, akkor mink is megpróbálhatnánk, hogy közösben éljünk. Tőlem akár máma is, mondtam neki. így fo’yt ez egy pár hónapig. Egyik nap elhatározták egy páran, hogy beállnak. Akkor mindig elkezdte va amelyik, hogy jó-jó, de mi lesz, ha nekünk még sem sikerül. Elmondtam ezeknek, hogy az ccitál függ, mennyire akarjuk mi, hogy sikerüljön. Ha nagyon akarjuk és tanulunk is hozzá, akkor menta fog. Gyakran elmondtam, hogy egy-egy kolhoztag mit mesél, hogy nekik sem hullott az égből, ők is keményen megdolgoztak a mai jólétén. Egyszer Cene István azt mondja, hogy ö végkép eltökélte magát, szeretné, ha csoportot alakítanánk. Ugyanezt mondta Kiss József és még egy páran. Egy este el­mentünk a tanácsházára, hogy aláírjuk a belépési nyilatkozatot. Azt mond ák írjam én először alá. Szívesen, fogtam a tollat és aláírtam. Akkor mpgint el­kezdték, hogy mégis csak nem kellene belépni, még gondolkozni kellene rajta, mégis csak nagy dolog ez. No. mondom csak gondolkozzatok, még mindig van idő. Be á 'om én, hogy nem k s do og az. Rákosi elvtárs maga meg­mondta. hogy senkit erőszakolni nem szabad. Akkor este mégis aláírták heten. A további események már azt bizonyítják, hogy az elhatározás már mindenkinél megvolt, csak egymásra vártak. Senki sem akarta elkezdeni. Reggel meghallották az alvégiek. hogy he en csoportot alakítottunk. El­mentek a tmácsházára és 18-an megalakítottak egy másikat. Erre aztán olyan versengés indult meg. hogy kél hét alatt a község dolgozó nak nagy többsége csoporttag lett. Most a mi csoportunknak több, mint 80 tagja van, az alvégieknek több mint 40. a régi csoportba is több mint 60 új be épő volt. Pontos számot azért nem tudok, meri minden nap vannak új belépők. így lett a mi községünkből termelöszövekezeti község, így segítettem minket a szovjet kolhozparasztok a boldogabb élet útjára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom