Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)

1952-02-06 / 11. szám

2 SZAHAI) nog«Tn 1952 február 5. Szabad Nép munkatársai és levelezői, hanem egész sajtónk munkatársai és levelezői mély meghatottsággal olvas­ták Rákosi elvtárs meleghangú üdvöz letét a jubiláló Szabad Néphez Ez a legnagyobb kitüntetés is jele annak, milyen nagy megbecsülés övezi a mi saitónkat. Abban a megbecsülésben, amelyet a mi sajtónk kivívott, nagy szerepe van annak, hogv lapjaink a munkás-paraszt és értelmiségi levele­zők segítségével, elmélyítették kapcso­lataikat a dolgozók tömegeivel, rajta tartják kezüket a dolgozó nép ütő­erén, ismerik a dolgozók örömeit és gondjait. —■ Küzdjenek levelezőink továbbra is bátran, állhatatosan minden ellen, ami népünk és hazánk fejtődését gá A levelezők A beszámolót szünet követte, majd megkezdődtek a levelezők hoz­zászólásai. Elsőnek Vidákovics Károly pécsbányai vájár, a Szabad Nép leve­lezője bányászíársainak üdvözletét tolmácsolta. Vidákovics elvtárs hang­súlyozta, hogy a levelezőnek nem szabad megelégednie azzal, hogy fel­tár egy hibát, hanem azon kell len­nie. hogy elősegítse a problémák meg­oldását. Ezután Béres Gyuláné elvtársnő, a Fonalkikészítő-gyár dolgozója, a Sza­bad Nép levelezője szólalt fel. — Az imperialisták olyan rágalma­kat szórnak hazánkra, hogy^ nálunk nincs sajtószabadság. De én most arra gondolok: vájjon van-e a vilá­gon egyetlen kapitalista országban is olyan értekezlet, ahol munkásokat és parasztokat, az egyszerű emberek szá­zait hívják össze, hogy elmondják vé­leményüket a sajtóról, hogy megbírál­ják a vezetést és hallassák hangju­kat, mint itt most nálunk. Pár­tunk vezetői, a sajtó képviselői, az egész ország előtt mi, egyszerű dol­gozók mondunk most bírálatot, véle­ményt. Kérdezzenek csak meg minket tehát a kapitalisták: van-e a mi ha­zánkban bírálat és sajtószabadság? Béres elvtársnő a konferencia nagy tapsától kísérve ígérte meg, hogy a jövőben még többet fog tanulni. Kü­lönösen azután, hogy most a konfe­rencián újra figyelmeztették: a tudat­lanság, a butaság az osztályellenség­nek segít. Béres elvtársnő ezután azt kérte a Szabad Nép levelezési rovata, tói. hogy olyan alaposan, olyan gon­dosan válaszoljanak a levelezőknek, hegy a válaszok is hozzájáruljanak ahhoz, még harcosabb, még kemé­nyebb kommunisták kerüljenek ki a levelezők sorából. Baji Béláné eivtársnő, Badacsony- tördemic község párttitkára, a Szabad Nép levelezője, felhívta levelezőtársai figyelmét, hogy tanuljanak, mert ené!- kül nagy feladatukat nem tudják ered­ményesen ellátni. Rámutatott arra is, hogy a levelezők ébersége komoly se­gítséget jelent az ellenség leleplezé­séért folytatott harcban. Badacsony- tördemicen a levelezők most a kleri­kális reakció újabb mesterkedéseire fi­gyeltek fel. A következő felszólaló Zsebők János elvtárs, a Szegedi Ruhagyár dolgozója volt. Kemény szavakkal bírálta a munkafegyelem megbontod, a későket, az igazolatlan mulasztókat. — A levelezőknek nagy szerepük van a munkafegyelem megbontói el­leni harcban. Én a helyi lapban két- szer-háromszor megírtam, kik a ké- sőnjövők és mikor késtek örömmel állapíthatom meg, hogy a bírálat óta megszűnt az igazolatlan késés. Ezután Berta Klára, a Zrínyi Ilona leánygimnázium tanulója, a Szabad Ifjúság levelofője elmondotta, hogy a levelezés segítségével a különböző munkaterületeken dolgozó fiatalok megismerik egymás munkáiét, mun­kamódszereit, életét, közelebb kerülnek egymáshoz. Berta Klára ezután elmondta, hogy iskolájukban — a nagy létszám elle­nére — nagyon kevesen kapcsolódnak be a levelezésbe az olvasókörök gyen­gén működnek Berta Klára bírálta a Szabad Ifjúságot: a lap keveset fog­lalkozik a diákság problémáival — Ahhoz, hogy a Szabad Ifjúság sokat fejlődjön, kijavítsa a hibáit, ja­vítsa a tanulmányi munkát is. szük­sége van a mi segítségünkre, á leve­lezőtábor szélesítésére is. Remélem, hogy ez a konferencia arra is szol­gál. hogy megjavítsa a diákság és a Szabad Ifjúság kapcsolatát. Úgy gon­dolom. hogy csak akkor vagyok to­vábbra is méltó a levelező büszke megbízatására, ha tanulmányi ered­ményeimet még inkább javítom. Láng Lajos, a MÁV dolgozója, a Népszava és az Eszakmagyarország levelezője a levelezők szép feladatá­ról, de egyben nagy felelősségéről be­szélt. „Pártunk iránti hűség kötelez minket arra, hogy igazat írjunk, fel­hívjuk a figyelmet a jóra, a követen­dőre, s feltárjuk a hibákat, akár tet- f szik ez egyeseknek, akár nem” — mondta Láng elvtárs Ezután az éber ségről beszélt és arrót, hogy fel kell figyelni a dolgozók bírálatára. Tormái Imréné elvtársnő elfogódott hangon kezdte felszólalását: „Én a sztkáncsi tanyaközpontból jöttem, ame­lyet az ötéves terv valósított meg számunkra. Szép, világos házaink, ta­tolja. Küzdjenek úgy, hogy ők is olyan fő emelőjévé válhassanak szo­cialista építőmunkánk eredményeinek, mint amilyen fő emelői voltak a nagyszerű szovjet sajtó munkás- és parasztievelezői a Szovjetunió szocia lista építőmunkája, s a kommunizmus építése dicsőséges diadalainak. — Levelezőink érezzék még jobban át, milyen szép. milyen hálás feladat a mi sajtónk levelezőjének lenni. Dől gozzanak abban a büszke tudatban, hogy munkájukra számít a mi mun­kásosztályunk, a ml dolgozó népünk, számít rá a mi nagy, szeretett pár­tunk: dolgozzanak abban a büszke tu­datban, hogy munkájukat szerető gon­doskodással figyeli a mi drága Rákosi elvtársunk. i felszólalásai nácsházunk, korszerű iskolánk van. Soha nem gondoltunk volna erre, ami­kor a sárbaragadt tanyákon éltünk. Én a múltban a kulákok lába-kapcája voltam. Most nekem is van szavam. 1949 óta a Viharsarok levelezője va­gyok. Amikor a Viharsarok első leve­lemet közölte, felkerestek dolgozó pa­raszttársaim és megköszönték, hogy megírtam az ő véleményüket az új­ságnak. A kulákok azonban azt be­szélték: mit törődtök azzal, amit ez a volt béresasszony firkál! Inkább sütne- főzne a családjának! Én azt feleltem nekik: a mi hazánknak nemcsak fakana­lat, hanem tollat is forgató mun­kás-paraszt dolgozó nőkre van szükségei" Tormai elvtársnő ígéretet tett, hogy hét új levelezőt szervez. Hangyár Róza úttörő volt a követ­kező felszólaló Elmondotta, hogy ná­luk, a kőrösladányi, Rákosi Mátyás vándorzászlóval kitüntetett úttörő- csapatnál nagy becsülete van a sajtó­nak. A fiatalok úgy érzik, hogy a sajtónak is köszönhetik a Rákosi Mátyás vándorzászló elnyerését. Az újságból olvastak először a fásításról és ennek nyomán kapcsolódtak be ebbe a mozgalomba. Az újság hívta fel a figyelmüket arra is, hogy szilár­dítsák meg az iskolai fegyelmet. Az újság segíti őket a tanulásban is Megismerik a legjobb dolgozókat és példaképül állítják őket maguk elé. Ezután Benedek Jenő Kossuth-díjas A Scanteia levelezője fetezó.alásá nak utolsó mondatait magyar nyelven mondotta. A konferencia részvevői nagy lelkesedéssel fogadták a felszó­lalást. Surányi Imre, dolgozó paraszt, a Győr-Sopronmegyei Hírlap levelezője felszólalását így kezdte: „A múlt rendszerben soha nem gondolhattam arra, hogv olyan megbecsülésben lesz részem, mint amilyen megbecsülésben most. 60 éves koromban a népi demo­krácia részesít. Felidézte a kapitalista sajtó emlékét: „1939-ben a Pesti Hír­lapban a következők voltak — mon­festőművész, a Szolnokmegyei Néplap levelezője szólalt fel. Bejelentette a konferenciának, hogy felajánlásához híven egy festményt készített, amelyen megkísérelte kifejezésre juttatni a sajtólevelezés fontosságát a szocializ­mus építésében. Megfestette Bojca Já­nost, a jászapáti tszcs elnökét, amint levelet ír a Szolnokmegyei Néplapnak. Benedek Jenő a továbbiakban arról beszélt, hogy milyen nagy segítséget nyújt a munkájához a Szolnokmegyei Néplap szerkesztősége. Csuka Jenő olajmunkás, a Szabad Nép és a Zala levelezője arról beszélt, milyen segítséget nyújtott a Zala az olajmunkások versenyének kibontako­zásához. — Kezdetben csak papíron folyt a verseny a három fúrógarnitúra között — mondotta. — Csak a Rotary 4-es versenyzett, a többiek azt mondták: lassan járj, tovább érsz. Mégis a Ro­tary 4-es jutott tovább, több olajat adott a népgazdaságnak, de több ment a munkások zsebébe is. (Derült­ség.) — Novemberben Csuka elvtárs részt vett az élüzemkitüntetés átadá­sán. Szégyenkezve figyelt fel arra, hogy az ő munkahelyéről, a Rotary 1-ről egyetlen szó sem esett. Min­denki a Rotarv 4-et dicsérte. Haza­térve munkahelyére, megbeszélte mun katársalval, hogy ők is versenyezni kezdenek, aztán majd megírják az eredményeket a Zalának, hogy őróluk is essék már szó. Nagyszerű eredmé­nyeket értek el, december havi tervü­ket 106 százalékra teljesítették, míg a Rotary 4-es „csak” 104 százalékra. Ezután Mán István hadnagy szólalt fel. Elmondotta: béresember gyereke, a múltban soha nem olvasott újságot, nem tudta, mit jelent a sajtó. Amikor a honvédséghez került, nap-nap után olvasott újságot, megbeszélte honvéd­társaival a cikkeket A Néphadsereg című lap egyik munkatársa arra hívta fel a figyelmét, hogy a néphadsereg lapját a néphadsereg katonáinak kell irniok. Azóta ő is a Néphadsereg le­velezője lett és nemrégiben átvette az egység levelezőkörének vezetését. Amit Ő megtanult a Néphadsereg című újságtól, arra megtanítja honvéd elv­társait is. Hári István felszólalásá­ban hangsúlyozta: az új levelezők, akik még kevésbbé gyakorlottak, több segítséget várnak a Néphadsereg szer­kesztőségétől. dotta. — Az egyik cikkben az állt. hogy gróf Tisza Istvánnak 100.000 pengős szobrot állítottak, a másik cikk arról szólt, hogy egy nyolcgyer­mekes dolgozó munkané'küüsége miatt nem tudott házbért fizetni és ezgrt kirakták az utcára. Egv harmadik cikk leírta, hogy egy munkanélküli egy da­rab kenyeret lopott és éhesen falni kezdte — ezért hathónapi börtönt ka­pott. Amíg élek, soha nem felejtem el ezt! A mi sajtónk a dolgozók problé­máival foglalkozik, segít a hibá­Emil Boconeios elvtárs, a Scanteia levelezőjének felszólalása Ezután Emil Boconeios elvtárs, I zője üdvözölte a konferenciát a román zsilvölgyi bányász, a Scanteia levele-1 munkás- és parasztlevelezők nevében: Kedves elvtársak! A Scan'e'a, a Román Munkáspárt központi lapja munkás- és paraszt- leve'ezőitiek testvéri üdvözletét hozom a Magyar Népköztársaság levelező­konferenciájának. Mi, munkás- és parasztlevelezők hata'mas erőt és támaszt jelentünk pártunknak és dolgozó népünknek a békéért és a szocializmus építéséért foly­tatott harcában. A Magyar Népköztársaság munkás, és parasz evelezöinek mozgalma által elért eredmények, eredményei a béketábornak, élén a nagy és legyőzhetetlen Szovjetunióval és vezetőjével, apánkkal és tanítónkkal, Sztálin elvtárssal. A leveezómozgalom fejlődése és kiszélesítése terén elért eredményeket Lenin és Sztálin — a sajtóról és a munkás- és parasztieveezőkről szóló — tanításainak e'terjedése tette lehetővé, továbbá a bolsevik saj ó ta­pasztalatainak az elsajátítása, élén a dicső Pravdával. A leve'ezőmozgalom a do'gozók sajtószabadságának kifejezője a népi demokratikus országok táborában és a szocializmus országában, ahol a dol­gozó tömegeknek joguk van nyíltan hal'atni szavukat a sajtóban és ebben a formában is rész: vesznek az álam vezetésében. Ehhez hasonló mozgalom a kapitalista országokban nem fejló'dhet szabadon. A Román Népköztársaság központi és he'yi lapjaihoz beérkezett leve­lek százezrei, melyek közül csak a Scanteia az utóbbi két évben több mint 106 ezrei kapott, továbbá az üzemek, iskolák, intézmények és ko lektív gaz­daságok 23.827 faliújságja, s több mint hétszázezer levelezője beszédes bizo­nyítékai a sajtó fej ődésének és a tömegekre gyakorolt egyre szélesebb befo­lyásának, a Román Munkáspárt vezetésének, é'én Georghe Gheorghiu-Dej elv- társsa', aki közvetlenül irányítja sajtónkat a tömegekkel való kapcso'at fej­lesztésében és megerősítésében. Én 1948 óta vagyok a Scanteia levelezője és eddig több mint 200 leve­let kü'dtem a sajtónak munkahelyemről, a zsi'vö'gyi Aninoza bányate'ep ered­ményezői. Azért lettem a Scanteia levelezője, hogy így eredményeink nép­szerűsítésével és a hibák feltárásával hozzájáruljak a szocializmus építéséhez hazánkban. A Remin Népköztársaságban az e'múit év őszén Bukarestben megtar­tott I. munkás- és paraszt'evelező kongresszus, amelyen a munka minden ágá­ból több mint ezer levelező vett részt, fordulópontot, jelentett a munkás, és paraszt'evelezők mozgalmában és a tömegek alúról jövő kritikájának fej «dó­séban. Míg a kongresszusig a Scanteiához érkező levelek napi át'aga 132 volt, a kongresszus utáni első négy hónapban ez a szám 152-re emelkedett. De növekedett a leve'ek harcos szelleme is a kritika és főképpen a párt á'tal adott határozott útmutatások következtében és azáltal, hogy a párt megvédte a leve­lezőket a megtör'ásóktól. / A Román Népköztársaság munkás- és parasztievelezői elhatározták, hogy felhaszná ják munkájukban az önök kongresszusának szép eredményeit. Éljen a Magyar Népköztársaság munkás- és parasztlevelezőinek kon­gresszusa! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi elvtárssal! É'jen a dolgozók zseniális tanítója, a béke és haladás zászlóvivője Sztálin elvtársi kát kijavítani. Nekünk, levelezők­nek, ehhez segítséget kell nyújta­nunk, az ország minden részéből el kell juttatnunk a hireket a szer­kesztőségekhez. Fogadjuk meg az országos konferen­cián. hogy leveleinkkel is küzdünk a békéért, szabadságunkért!” Bencze Istvánné elvtársnő, bányász­asszony, a Tolnai Napló levelezője fel­szólalásában arról a harcról beszélt, amelyet bányászaink vívnak a több szénért. „A bánvászasszonyok nagy segítséget nyújthatnak férjeiknek a széncsatában — mondotta. — Egyre többen jelentkeznek közülünk külszíni bányamunkára, hogv a férfiak fejtésen földalatti munkán dolgozhassanak. Ezekről a kérdésekre! szoktam le­veleket írni a sajtónak, llgy ér­zem. hogy amikor leveleimet meg­írom a szerkesztőségnek, a párt­nak írok. Amióta levelező vagyok, még közelebb érzem magamhoz a pártot.” Az elnöklő Hajduska István bejelen­tette a konferenciának: javaslat érke­zett, hogy a konferencia küldjön táv­iratot Rákosi elvtársnak. A konferen­cia részvevői nagy lelkesedéssel fo­gadták el ezt a javaslatot és szer­kesztőbizottságot választottak a táv­irat megfogalmazására. Az elnök bejelentette, hogy a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó legjobb levelezőit kitüntetésben részesíti. A kitüntetéseket Rónai Sándor elv­társ, az Elnöki Tanács elnöke adta át Valamennyi kitüntetett mély megha­tottsággal mondott köszönetét a párt­nak és a kormánynak, megfogadta, hogy ezentúl még lelkiismeretesebben, még gondosabban látja el levelezői munkáját. Gáspár Istvánné e’.vtársnő, az orosházi Vörös Csillag tszcs tag­ja, például ezt mondta: „Ezt a leg- szeretettebb pártmunkát soha többé nem fogom elhagyni, csak ha meg­halok.” G. Tóth János elvtárs, a nagy­kamarás! Magyar-Román Barátság tszcs tagja elmondta, hogy a múlt rendszer nem tanította meg írni és olvasni. „Most megtanultam írni és levelező is lettem." Tóth Béla e'.vtárs, a Diósgyőri Gépgyár süllyesztékes ko­vácsműhely sztahánovistája nagy taps közben jelentette be, hogy első ne­gyedévi tervét tíz nappal előbb be­fejezi. Kapusi József elvtárs, a mo- sonszentjánosi Előre tsz tagja ezek­kel a szavakkal vette át a kitüntetést: „Mennyire megváltozott az életünk! 1933-ban egy levelet írtam a Miskolci Hírlapnak, nyolc napot ültem érte. Most levelező vagyok és kitüntettek.” Nagy taps köszöntötte Baán Géza ti­zedest, aki a kitüntetést — mint mondotta — előlegezett bizalomnak te­kinti. „Bátran és szilárdan akarom megállni a helyemet a néphadsereg- ben.” A konferencia részvevői melegen ünnepelték a kitüntetteket. Ezután átadták a magyar sajtó ajándékait a külföldi vendégeknek. A megjelentek forró szeretettel üdvözölték a testvér­pártok lapjainak küldötteit. A Neues Deutschland képviselőjének üdvözlete Kari Krahn elvtárs, a Neues Deutsch'and képviselője az alábbi üdvözle­tét tolmácsolta a magyar sajtó levelezőinek első országos konferenciáján: Kedves barátaink, kedves elvtársak! A Neues Deutschland, a Német Szocia'ista Egységpárt Központi Bízott, sága lapjának forró szerencsekivánatait és testvéri harcos üdvöz'etét tolmá­csolom a Szabad Nép fennállásának 10. évfordu'ója alkalmából. Ma még nincs egységes Németországunk. Van egy Németország: Nyu- gat-Németország, ahol a fasiszta Schrőder-bank és az amerikaiak által sza­badon bocsátott háborús bűnös Veesenmayer, más német faslsz ákkal együtt új amerikai rab’óháborút, s egyben támadást tervez a Szovjetunió békeszerető népei és a népi demokrácia országai ellen. De van egy másik Németország is, egy új Németország, a Német De­mokratikus Köztársaság, ame'yet testvéri kapcsolat fűz a Szovjetunióhoz és a népi demokra ikus országokhoz. Ez az a Németország, ahol a dolgozók azon fáradoznak, hogy határidő' e'őtt, április 4-re, hazátok felszabadulási ünnepére elvégezzék váltalt munkájúkat, a Diósgyőri Kohászat magaso'vasztója szá­mára. Ez az a Németország, ahol a Piamag dolgozói teljes erejükkel azon igyekeznek, hegy ugyancsak határidő előtt, április 4-re elkészüljenek a ti lapotok, a Szabad Nép számára az új, nagy rotációs gépek. Ez a Német­ország Wi'helm Pieck és Otto Grotewohl Németországa. Ha a Német Demokratikus Köztársaság az elszenvedett háborús veszte­ségek mellett is ilyen teljesítményekre képes, azt mindenekelőtt annak köszönheti, hogy 1945 óta élvezi a Szovjetunió és a' népi demokratikus orszá­gok önze len segítségét. A Német Demokratikus Köztársaság do'gozói igen sokat tanultak a Szovjetunió, valamint a ti tapasztaltaitokból. Az üzemi, fa­lus! és hivatal levelezők, akárcsak nálatok, újjáépítésünk erős motorjai. Tud­juk, hogy mi a Német Demokratikus Köztársaságban még sok tekintetben el­marad unk mögöttetek, hogy ti sok tekintetben előbbre vagytok. De a mi dol­gozóink azon igyekeznek, hogy mielőbb behozzák ezt az e'maradást és ve'etek együtt a béketábor erős bástyájává váljanak. A nemzetközi szo’idarltás meg­erősítése és a tapasztalatcsere területén új'tényezőt jelentenek a nemze közi- leve'.ező-kapcso'atök, amelyek a béke'ábor több országa között kia aku tak. Re­mélem és kívánom, hogy ilyen levelezö-kapcso'at Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói között is létrejöjjön. A ti nagy tapaszta­lataitok komoly segítséget jelentenek számunkra. Miért van szükségünk erre a segítségre? Mert minél hamarabb sikerül a Német Demokra ikus Köztársaságnak kifej'esztenle gazdaságát, megszilárdí­tania antifasiszta, demokratikus álamét, annál sikeresebb lesz Németország egységéért vívott harcunk. O.'yan harc ez, amelynek sikerétől nagymértékben függ a szocializmus fejlődése és gyors felépítése a béketábor országaiban. Harcunk nem könnyű. Hiszen tudjuk, hogy az amerikai imperialisták mindenáron meg akarják akadályozni Németország egységét, mert Nyugat- Néme országból támaszpontot akarnak kiépíteni hódító háborújuk számára és a nyugatnémet lakosságot ágyútölte'ékként akarják fe!has.zná'ni. Azonban Nyugat-Németországban is. növekszik az ellenár ás az amerkai háborús uszí- tókkal szemben. Nyugat-Németországban Is egyre világosabban felismerik az emberek azt a tényt, hogy újabb katasztrófába akarják taszítani őket. Egyre világosabban látják, hogy a béke tábor országaiban, a Szovjetunóban, a Kínai Népköztársaságban és az európai népi demokratikus országokban növekszik a jó ét — nem a kapitalisták, hanem a dolgozó jóléte. Épp ezért o'y rend­kívül fontos a mi számunkra, a mi harcunk számára minden egyes eredmény, amit ti e'értek. Tudjuk, hogy épp a legutóbbi évben, igen nagy sikereket értetek el, s nagy lépéssel jutottatok előre a szocializmus épí ésének útján. Ma, a Szabad Nép tízéves jubileumán, annak a Szabad Népnek jubileu­mán, amelynek segítségével mindnyájan előbbre juttok a fej ődés útján, to­vábbi nagy sikereket kívánunk nektek a jövőben is. Megfogadjuk, hogy követ­jük pe dálokat, s egyben folytatjuk harcunkat Néme'ország egységéért. Nem lehet és nem is lesz már sokáig két Németország, hanem egyetlen, egységes, békés, demokratikus Németország. Erőt ad nekünk ehhez a Szovjetunió ve­zette b.'.etábor erőinek baráti kapcsolata és szolidáris segítsége. Éljen a Rákosi elvtárs veze te Magyarország és a Wilhelm Pieck és Otto Grote woh! Németországa közötti barátság! Éljen népeink nagy barátja és segítője, a Szovjetunió és nagy vezére, Sztálin! lillUIIIIIIIIIIIIII ....Illllllllllllllllllll..... M EGJELENT Ötéves tervünk: béketérv cím alatt érdekes könyv jelent meg, melynek előszavát Vas Zoltán elvtárs írta. Szo­cializmust építő hazánk fejlődését mutatja be és azt pontos adatokkal támasztja alá. Számos képpel, grafi­konná', rajzzal ábrázolja eddigi ered­ményeinket és további feladatainkat. Ez a könyv hasznos segítőtársa lesz ötéves tervünk ismertetésében, a fel­világosító, nevelő és gazdasági munka területén pártfunkcionáriusok, propa­gandisták, népnevelők gazdasági és műszaki vezetők részére egyaránt. A könyv beszerezhető: pártszerveze­teknél. propagandaanyag terjesztőknél, állami könyvesboltokban és üzemi könyvpropagandistáknál. Ara: fűzve 10.—, kötve 15.— forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom