Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)
1952-02-16 / 14. szám
1952 FEBRUÁR 16. SZARA» AiOGRÍn 3 — Egy szerkesztőségünkhöz érkezett levél tanulságai — ‘p'ebruár 11-én 18 levelet kapott * szerkesztőségünk munkás- és parasztíevelezőktöl. Levelet kaptunk Nagybátónybó] Katona János elvtárs és Szuja Mária szorospataki levelezőktől is. Meglepetésünkre levelükben ezeket írják: „Brtesitiük a Szabad Nág rád szerkesztőségét, hogu üzemünknél tudtunkra adták, hogy üzemünk életéről írt, a sajtónak küldött levelünket csak a Bánya Trösztön keresztül, annak jóváhagyása után küldhetjük a szerkesztőségnek.” A szerkesztőség a levél alapján megvizsgálta, hogy ténylegesen mi a helyzet. így tudtuk meg, hogy személyesen Rétfalvi János az üzem mérnöke ismertette levelezőinkkel a Bánya Tröszttől kapott utasítást. A Trösztnek ez az intézkedése szöges ellentétben áll pártunk politikájával és azt jelenti, hogy egyesek még nem értették meg a leveíezőmozgalom jelentőségét! Ez nem jelent mást ,roint a dolgozók bírálatának elfojtását az alulróljövő ellenőrzés eltiprását! Pártunk Politikai Bizottsága 1951 szeptemberében behatóan foglalkozott a munkás-paraszt levelezői mozgalom kérdésével. A Politikai Bizottság határozatot hozott, amelyben hangsúlyozza: „A levelezők népi mozgalma ...a dolgozók legszélesebb rétegeit közvetlenül bevonja a párt- és államvezetés, az ellenőrzés munkájába, megteremtve a bírálat és önbírálat tömegméretű kibontakozásának alapjait. Ezért minden olyan törekvés, amely a levelezők üldözésére, leveleik cenzúrálására irányul — pártellenes és a népi demokratikus rendszer elleni megnyilvánulás." „Senkinek nincs jogában előírni, hogy a levelező miről írjon és miről ne írjon... a levelező leveleit nem szabad a vállalatnál, vagy szervezetnél senkinek sem ellenőrizni, cenzúrázni" — mondotta az első országos levelezőkonferencián beszámolójában Beilen Oszkár elvtárs. rie a Trösztöt mindez nem érdekli, E* számára az a fontos, hogy a levelezők, csak az úgymond „ellenőrzött adatokat” írják meg. A Tröszt most alibit, ürügyet keres, hogy megokolja utasítását. Azt magyarázza, hogy „óvatosságból” cselekedett. Ténylegesen, január hónapban előfordult, hogy a nagybátonyi bányászok Rákosi elvtárshoz küldött vállalásáról Szerémi László levelezőnk olyan jelentést küldött, amit a vállalat vezetősége még nem hagyott jóvá. A levelet elküldte, s közben azon még változtatás történt. A szerkesztőség a szokásos ellenőrzéstől eltérően nem ellenőrizte, hogy a beküldött levél megfelel-e a valóságnak — nem beszélte meg az illetékes vállalat vezetőségével. Ez kétségkívül nagyon súlyos mulasztás és elsősorban azt jelenti, hogy a szerkesztőség a jövőben az eddigieknél alaposabban foglalkozzon a levelezők által beküldött levelek megvizsgálásával. De jelenti-e ez azt, hogy a nagybátonyi példa általános, hogy most már a levelezők elleni „védekezés” legbiztosabb módja — a cenzúra? Nem jelenti és nem is jelentheti. A levelezők jó, eredményes munkát végeznek Nagybátonyban is. Leveleik nyomán a bányaüzemeknél, így Nagybátonyban is megszilárdult a munkafegyelem. Legjobb példa erre éppen Szerémi elv- társ levele. (Levele eredményességéről lapunkon keresztül már beszámoltunk.) Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogv az a munkás és dolgozóparaszt, akit a munkáshatalom, népi demokráciánk szenvedélyes szeretete arra késztet, hogy leveleivel a sajtó közvéleményének nyilvánossága előtt feltárja építőmunkák fogyatékosságait —■ sem lehet hiba nélkül. Sztálin elvtárs tanítja, hogy a „munkásírók nem készen hullanak az égből, csak lassanként, az irodalmi munkák folyamán nevelődnek ki. Csak bátran kell munkához látni: egyszer-kétszer megbotlik az ember, azután mégis megtanul írni...” Ezekután milyen tanulságokat vonhatunk le? A legfőbb tanulság az, hogy sokan vannak még olyanok, akik csak szavakban ismerik el a levelezőmozgalom jelentőségét. Igazolja ezt az is, hogy sokan nem Ismerik azt a sztálini mondást, miszerint a levelezők munkájának korlátozása, a levelezők üldözése „barbárság, a burzsoá erkölcsök csökevénye.” Tanulnia kell ebből a szerkesztőségnek és a levelezőknek egyaránt. A levelezők részére legfőbb tanulság az, hogy minden körülmények 1'özö‘t csak az igazat, a valóságot írják. Levelezőknek lelkiismeretÜK szerint kell írni Erezniük kell és ez a felelősségtudat kell. hogy vezérelje munkájukat, amikor levélíráshoz fognak, hogy leveleiken keresztül az egész megye dolgozóihoz szólnak. Mielőtt a. levelet megírnák, kérjék ki munkatársaik és környezetük véleményét arról, amiről tájékoztatni kívánják ‘ a szerkesztőséget. Tl/f indezek megszabják a szerkesztő- ség feladatát is. Gondosabban kel! ügyelni a beérkező levelekre és ellenőrizni kell a leközlésre szánt levelet, valamint azokat is. amelyeket nem közlünk le. Többet kell foglalkozni a levelezők nevelésével, mert csak így tudjuk elérni, hogy levelezőink idejében tudjanak felfigyelni minden új kezdeményezésre, valamint a hibákra. Ezek a Bánya Tröszt „utasításából” leszűrt legfőbb tanulságok. Bányaüzemeink műszaki vezetői és dolgozói nagyobb figyelmet fordítsanak a szén tisztaságára GERO ELVTARS "(az 1951 január J 12-én megtartott gazdasági vezetők országos értekezletén beszélt a szénminőségnek tarthatatlan állapotáról. Elmondotta, hogv a szén rossz minősége tönkre teszi mozdonyainkat. Az itt elhangzott figyelmeztetés megyénk bányaüzemeire is vonatkozik, még is azt kell tapasztalni hogy Gerő elvtárs figyelmeztetését üzemeink vezetői és dolgozói nem szívlelték meg. A nógrádi szénmedencében kitermelt szén, jelentős részét teszi ki annak a szén- szükségletnek, amelyet gyáraink, erőmüveink és közlekedésünk elfogyaszt, A nógrádi bányaüzemek által kitermelt szén tehát nagymértékben segítheti, vagy gátolhatja országunk fejlődését. napban volt. Itt a megengedett 4 százalék helyett 10.66' százalék volt a pala. Különösen megmutatkozik a felelőtlenség a 135-ös számú csapatnál, ahol 44 és a 121-es számú csapatnál, ahol 42 százalékos palatartalmat állapítottak meg' Nem sokkal jobb a helyzet a Margit-tárón sem. Itt a január havi palaszázalék 8-35. Az 5-ös számú csapatnak 13 csilléiét vizs. gálták felül, ebből a kiválasztott palamennyiség közel 9 százalék, a 6-os csapatnak eredménye pedig felülmúlja a 9 százalékot. Emellett a csillék töltése is megengedhetetlenül rossz. A szénosztályozó mérlegelése szerint 10 mázsa helyett mindössze 8.96 mázsa van a csillékben. Az elmúlt hónap statisztikai adatai szerint minőségi termelés tekintetében mindössze Forgách-lejtös és Vizslás I. bányaüzemek teltek eleget a követelményeknek. Forgách-lejtő- sön a megengedett 6 százalékos palatarlalom helyett, 2.24 százalék volt a havi átlagos palatartalom. Vizslás l. üzemnél pedig a megengedett 6 százalék helyett 5.43 százalék pala került a szén közé, Tarthatatlan azonban az az állapot, amely a salgói üzemnél január hóTordas üzemnél 3 százalék hé'yett 9.50 százalék a palatartalom. De így sorolhatnánk Kisteleket, Pócsházát, Újlakot, Vizslás II. Csigakut üzemeknek a rossz munkáját is. mivel nem veszik figyelembe a széntermelés tisztaságát, A műszakiak végezzenek alaposabb felvilágosító és ellenőrző munkát. Arra kell törekedni, hogy a bányaüzemek minden dolgozója érezzen felelősséget munkája iránt és körültekintőbb , alaposabb munkával kövesse azt az utat, amely biztosíték a dolgozók úi életének kialakítására. PÁRT MUNKA TAPASZ, i ALAT At Tanulási fegyelem a felsőkáderoktatásban A Politikai Bizottság 1951 május 17-i határozata alapján megyénk terű étén is megszerveztük a szakosított felsőkáder oktatási formát. Felsőkáderok tatásban tanuló elvtársak egyéni tan terv alapján önáloan tanulmányozzák a marxizmus-leninizmus k asszikusait Itt tanulnak a párt és a tömegszerve ketek vezetői, valamint gazdasági funkcionáriusaink, de itt tanú nak a párton- kívüli értelmiségiek, mérnökök, orvosok, akik megfelelő előképzettséggel rendekeznek. Felemelt ötéves tervünk végrehajtása komoly feladatot jelent párt, valamint tömegszervezeti és gazdasági funkcionáriusaink számára egyaránt. Feladatainkat úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha állandóan képezzük magunkat, eme'jük elméleti színvonalunkat, elsajátítjuk a marxizmust-leninizmust. mely biztos iránytű feladataink megóvásában. A Politikai Bizottság határozata leszögezi, hogy „a marxista-leninista képzést egész pártmunkánk előterébe kell állítani” e téren elsősorban a felelős funkcionáriusoknak kell példát mutatni. A felsőkáder tanfolyamok eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy értünk el komoly eredményeket az e muit évi oktatáshoz viszonyítva. Addig, amíg a* elmúlt évben mindössze 70 elvtárs tanult ebben az oktatási formában, addig a mosta, ni oktatási évadban 260 elvtárs tanul. Az elmúlt évben csak a párt és tömegszervezeti, va;amint felelősebb gazdasági funkcionáriusaink tanultak felsőkáderoktatásban, most itt tanulnak a műszaki értelmiség legjobbjai, kiknek szintén elengedhetet'enü! szükséges a szakmai tudás mellett a politikai tisz- tán'átás is. Lényeges eredményt értünk el a konferenciákon va'ó megjelenésnél is, mivel a hal’gatóknak kb 90—95 százaléka rendszeresen megjelenik a konferenciákon. Eredményeink mellett azonban igen komoly hiányosságok vannak a tanulási fegyelemné’. Bár a felsőkáderoktatásban részvevő elvtársak zöme rendszeresen kiveszi hétről hétre tanuló félnapját, s azt ténylegesen tanulással tölti el, mely megmutatkozik a konferenciákon a hozzá- szó’ásaiknál, mint pl. Miklós Gáspár, vagy Lombos Márton elvtársak, s még többen. Azonban a felsőkáderoktatásban lévő elvtársaknak egyrésze még mindig nem tanul rendszeresen. Megmutatkozik ez a konferencia előtti napokban, amikor a pártoktatás házában a tanulók száma mindig megnő. Ez a rendszertelen, kapkodó tanulás a konferencián mutatkozik meg, mert amíg az első kérdésekhez aktívan hozzászólnak, az utolsó kérdéseket nem vitatják meg rendesen, mert a rend- szertelen tanulás következtében nem vették át kellően a konferencia anyagának második részét. Megmutatkozott ez Sándor Mihály, Szől.ősi Béla és Krecsán Rezső elvtársaknál. A tanulási fegyelem lazasága még súlyosabban mutatkozik meg Sulyok Blanka elvtársnönél, Tóth István elvtársnál, aki a karancskeszi gépállomás vezetője, mert a legfontosabb kötelező irodalmat sem jegyzetelik ki. így nem csoda, ha a konferenciákon sok pontatlan fogalmazási, elvi hibák vannak, de különösképpen megmutatkozik a konferenciákon, hogy a bolsevik párt történetét sajátos magyar viszonyaink fejlődésére nem konkrétizál- ják, mivel nem tanulmányozzák át Mód A'adár elvtárs „400 év küzdelem az önálló Magyarországért“ című könyvét, valamint segédanyagként nem használják fel a folyóirato kát és a napi sajtót. Pártunk élcsapat, mely azt jelenti, hogy pártunk tagjai sorában dolgozó népünk legjobbjai foglalnak helyet; akiknél az önként vállalt vasfegyelem a jellemző. Egységes, erős újtípusú forradalmi párt nélkül, eredményeinket nem érhettük volna el, nem építhetnénk ma a szocializmust Akik pártunk fegyelmét lazítják, azok akadályozzák fejlődésünket és ez vonatkozik a tanulási fegyelemre is. Szükséges tehát, hogy mindenegyes káderoktatásban tanuló elvtárs rendszeresen, hétről hétre kivegye tanuló félnapját, pontosan eljárjon a tanulóköri foglalkozásokra, valamint konferenciákra. A felsőkáder-konferenciák színvonalát úgy tudjuk megjavítaná, a tanulási fegyelemét megszilárdítani, ha mindenegyes felső káderoktatásban résztvevő úgy osztja be magának napi munkáját, hogy idő jusson egyik legfontosabb feladatának elvégzésére, saját önképzésére. Meg kell szűntem azt a helytelen ál láspontot, hogy a „sok munkám miatt nem érek rá tanulni.” — A tanulóköri foglalkozásokat a konferenciavezetők rendszeresen ellenőrizzék és az esetleges felmerülő problémákat mindjárt a tanulóköri foglalkozáskor tisztázzák. Ellenőrizzék a konferencia és tancsoport vezetők, hogy a hozzájuk tartozó elvtársak kijegyzetelték-e a kötelező irodalmat, segítsék őket tanulásukban. Ahhoz, hogy a felsőkáderoktatásban lévő elvtársak az anyagot még- jobban el tudják sajátítani, szükséges, hogy » pártoktatás házában, s a járások szék helyén tartandó előadásokon részt vegyenek. A tanulási fegyelem megszilárdításával, elméleti színvona'unk emelésével leszünk képesek az előttünk álló hatalmas feladatokat végrehajtani. Kazareczki Antal Meqyebizottsáq aqit. prop. oszt munkatársa * Híradás a nagyoroszi Úttörő tszcs erősödéséről Nagyoroszi február 13. a házakat, utakát. a határt vastag hótakaró fedi. Most is hajnal óta havazik. A kövér hópelybek roskadásig terhelik az utcai fák ágait. Az úton inkább szánkóval, mint kocsival közlekednek a község dolgozói. A mostohának tetsző tél ellenére folyik a tavaszi munkára való készülődés. Számos dolgozó paraszt szánkón hordja a trágyát földje szélére Igaz, amióta „mozog a föld” Orosziban is, egyre kevesebb az egyénileg gazdálkodók száma. A fejlődésben lévő úi gazdálkodási mód: a társasgazdálkodás vívja győzedelmes harcát a régi, elavult, egyhelyben- topogó örökös bizonytalansággal, hiábavaló küszködéssel teli egyéni gazdálkodási móddal szemben, üj, szebb élet van kialakulóban Nagyorosziban. Már erősen sötétedni kezdett, amikor Koffer István új csoporttag szánkón meghozta a járási OSZK kiküldöttjét. Meleg pokróccal letakarta a lovakat és betért az Úttörő tszcs irodájába. Hangos beszélgetések, vitatkozások zaja áradt feléje. Az új tagok részére most fizetik ki a csoportba bevitt állatok, fölszerelések értékének első részletét. Simonvi Károly nagy figyelemmel olvasgatta ki mennyi pénzt kap. ö egv pár ökröt és kocsit vitt be a csoportba. Boldogan vette át a 2600 forintot. Lesz hová tennie, Ezután Magvar Sándor párttitkár következett, aki a 6 hold földién kívül egv pár ökröt, új szekeret, új háromlevelű boronát, új hetesekét adott be a csoportba. 2422 forintot tett ki, amit első részletként kézhezkapott. Hoffer István is alig várta, hogy rákerüliön a sor. Ez nem is csoda, inert hisz ezt az összeget már nem az egyéni gazdasága fogja fölemészteni, hanem családja életének jobbáfordulására fogja elkölteni. Nyugodtan rá lehet mondani, hogy ő is azok közé tartozik, akik legtöbbet vittek a csoportba. A 15 hold földön kívül 2 da(;ab 4 éves kancalovat, igáskocsit, stráfkocsit, fű- kaszálógépet, szénagyüjtőt, vetőgépet, egy pár lószerszámot és ekét vitt a csoportba. Első részletként 7575 forintot kapott kézhez. A faluban elismert, hogy Hoffer István példásan gazdálkodott. De bármennyire is gürcölt 15 hold földjén, sose találta meg számítását. Aztán van egy érettségizett fia, aki most néphadseregünk törzsőrmestere. — Valahányszor hazajött szabadságra — mondja Hoffer István — mindig a tszcs-ről beszélgetett velem. Miért ne élnénk mi is jobb és gondtalanabb életet, ha mód van rá! Lépjen be apám az Úttörőbe, ott jobban megtalálja számítását, mint ígv egyénileg. Ezeket a szavakat duruzsolta fülembe mindig — szól mosolvranyíló szájjal Hoffer István. Mivé: elismertem a közös gazdálkodás jövedelmezőbbségét, teljesítettem fiam kérését, s beléptem a csoportba. Méghozzá első voltam a középparasztok közt — fűzte hozzá büszkén és elköszönve a tagoktól hazasietett, nehogy a havazás következtében meghűljenek a lovak, melyek egészségére most már lobban vigyáz, mint amikor „sajátja” volt. Urban János csoportelnöknek so]< dolea akad ilyenkor. Szaporán osztogatja tanácsait a munkákra vonatkozólag, majd a telefonkagylót kapja füléhez hogv választ adjon a tanácselrtök- asszony kérésére. A sok munka ellenére arra is szakít időt, hogy elmondja az alig egyéves gazdálkodásra visszatekintő Úttörő csoportjuk munkájának eredményét, életét. — Azt mindenki tudja a faluban, — kezdi a beszédét —, hogy 35 szegény parasztcsalád 252 katasztrális holdon gazdasági fölszerelés nélkül kezdte meg működését. A kulákok kigyót, békát fecsegtek róluk, kigúnyolták a csoportot, azon dolgoztak, hogy szét* ugorjon a csoport.. A gépállomás segített. Az állam vetőmagot adott. Nehezen, de azért elindultunk a szövetkezeti úton, hogy bebizonyítsuk gyakorlatban a kollektív gazdaság előnyét. — Olyan szegények voltunk, hogy a vetés idején még egy pár igánk sem volt, amely kivitte volna a földre a vetőmagot, — szólt közbe Berényi András tszcs tag. — Igv volt bizony — erősíti meg az elnök. Munkánk után a szegénységet gazdagabb élet váltotta fel. Ha a gabona és kapásnövényeink nem is hozták meg az általunk várt termésátlagot jövedelmezett a kertészet, gyümölcsös és az állattenyésztés. 4 vagon gyümölcsünk lett. A kertészetünk termékeit, különösen a 62 dekás paprikákat csodálták a községbeliek. Egv év leforgása alatt 9 ló, két csikó, 2 ökör, 23 tehén, 26 borjú, 20 darab anyakoca, egv apaállat, 35 malac lett az állat- állományunk. A zárszámadás aztán tiszta képet adott a munkáról. Megmutatta, miiven munkát hanvamritunk el és hol dolgoztunk lói. 200.000 forint állami hitelt fizettünk vissza. Tagjaink is szép jövedelemben részesültek, nem panaszkodhat egyikük sem. Raoskó elvtársi Sorold csak fel mit kaptál — és odahívta az asztalhoz. — Mint fogatos 310 munkaegységet teljesítettem. Ezután kaptam 3100 forint készpénzt, több, mint 2 mázsa ár* pát, 11 mázsa búzát, 82 kiló zabot, 220 kg rozsot, 680 kiló burgonyát, 55 kiló paprikát, több mint 4 mázsa kukoricát, a lucerna is több volt, mint 300 kiló, szénát 15 mázsát, almából is több mint 100 kilót, körtéből 18-at, mákot 13 kilót, zöldségből majdnem egv mázsa jutott, hagymából, paradicsomból több, mint 40—40 kiló, cukor* ból pedig 83 kilót kaptam. De Kovács János és felesége a 408 munkaegysége után 1 mázsa 10 kilót, több mint 16 mázsa búzát és sok más terményt, de még 4230 forint készpénzt is kapott. — Szóval a közös gazdálkodás jobb életet biztosított tagjainknak — szólal meg az elnök, majd tovább folytatja. — Láthatják a kívül állók, hogy csoportunkban mindenkit munkája után díjazunk. Az Úttörő-csoport eredmányei g-ondotkodóba ejtették a község kis- és közép- parasztjait. így nem csoda, ha az egyes típusú tszcs-ben egyre több szó esett a hármas típusúra való átalakulásról Juhász Flórián 12 holdas. Molnár János 14 holdas és még többen úgv vélekedtek, helyesebb ha az úttörőbe átmennek. Meg is hívták cso- portgvűlésre az Úttörő elnökét, aki el* mondta nekik a csoport életét, fejlődését. Potrogvai Mihály 20 holdas a beszéd után fölállt és kijelentette: „Nem várok tovább, beállók az Úttörőbe”, öt követte Rakoncai János 10 holdas, Turcsányl János 18 hotdas és még nyolcán. így az egyes beolvadt a hármasba. E hír futótűzként terjedt el a faluban. Csoportbalépésröl beszélt a falu apraja, nagyja. A következő nap mér a dolgozó kis- és középparasztok sokasága egymásnak adogatták át a tszcs irodájának kilincsét, $ kérték fölvételüket a csoportba. így Fazekas Gábor 18 holdas, Snajder Flórián 16 holdas. Juhász János 12 holdas közép* parasztok is aláírták a belépési nyilatkozatot. Január 15-től február 13-igv- két csoportgyűlést hívott össze a csoport. Az elsőn 18, míg a másodikon 28 dolgozó kis- és középparasztesaládot vettek fel az Úttörőbe. Újabb csoport- gyűlésre készül az Úttörő. 21 család csoportba való belépés« fölött kell dönteni. Nincs oivan nap, hogv ne lenne új belépő. Tóth tanácselnökasszony még az elmúlt napokban adott fölvi- lágosítást Sóger Péter 16 holdas. Újhelyi Gábor 8 holdas középparasztok' nak, akik tlzenketted magukkal új csoportot akarnak alakítani. A csoportban most nagy munka van * kibővült tagság és földterületükhöz mérten folyik a termelési terv készítése. 50 férőhelyes tehénistálló építését irányozták elő saját erejükből. 60.000 forintot fognak megtakarítani így, tervbe vették egy 50 férőhelyes sertés hizlalda felépítését saját erejükből. Ezek a munkálatok már folynak, s külön építési brigád végzi a munkál, amelybe But'ai János, Simonyi Károly. Kristóf Kámív úi tawk derekasan kiveszik részüket. A többi új tagok is tevékenyen kiveszik részüket a közös munkából. Csak iégfuvarozássa! 1800 forintot tettek a közös kasszába. így lett az Úttörő tszes-nek 959 kfí földié, mellyen 130 család kezd új életet... (Lantos László)
