Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-16 / 5. szám

2

SZARAD n3«rX0

Í952. JANUAR t«.

Az 1951. év tapasztalatainak felhasználásával előre 1952. évi tervünk teljesítése érdekében

Részletek Gerő elvtársnak a budapesti aktíva-értekezleten elmondott beszédéből

(Folytatás a 1. oldalról)

kiderül, hogy ebben a teljesítésben Igen komoly hibák vannak. Példáu' a hengerművek tervteijesitésénél a/ ellenérzés alkalmával már rögtön megsózzuk, hogy a tervteljesit^s nem úgy történik-e, hogy a durva hengerdénél túlteljesítés van. a fi nomlemez pedig el van maradva. A tapasztalat gvakran azt mutatja hogy valóban így „teljesítik” a tervet.

Rengeteg baj van emiatt a minőséggel isi Az elvtársak hallották a BAMERT-gyár igazgatójának panaszát, hogy néha több munkaóra kell a durván elkészített darabok rendbehozására, mint az egés#hek kigyártására. Sok a panasz a minőségre általában és gvakori tünet, hogy igazgatóink kezdenek húzódozni a minőségi munka elvállalásától. Már

az Is baj, ha a belföld! piacról sok a reklamáció a minőségre és az elvtársak tudják, hogy mennyi panasz érkezik.

De még nagyobb baj, hogyha külföldről, az exportált árura kapunk ilyen panaszokat.

A műszaki értelmiség és munkásság viszonyáról itt aránylag kevés szó esett, amit úgv tekintek — és azt hiszem, az értekezlet is úgy tekinti —, hogy ez a viszony alaposan megjavult. Annyira megjavult, hogy tulajdonképpeni problémát talán már nem is képez. Ennek ellenére e kérdésre azért térek vissza, mert a bányászattal kapcsolatban a munka- fegyelem hiánya mellett — mint a felszólaló elvtársak rámutattak — a legnagyobb baj az, hogy az új gépeket nem tudjuk kezelni. Ez pedig azt mutatja, hogy legalábbis a bányászatban, az értelmiségiek és a bányászoknak a munkája még nincs jól koordinálva, nincs egymásra hangolva.

Különben lehetetlen volna, hogy a kaparószalagok, rázócsúszdák, fejtő gépek szakadatlanul annyit álljanak, mint ahogy ezt itt az igazgasd pártszervezet és a gazdasági

Szólnom kell még az igazgatók és a helyi pártszervezet viszonyáról. Itt, ezen a konferencián erről kevés szó esett. Az első gondolatom az volt, hogy talán azért, mert e téren is minden rendben van. Valóban, mi az utolsó esztendőben rend kívül nagy súlyt helyeztünk pártvonalon e kérdésre és nem győztük hangoztatni, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény mutatja.

A mi pártunk bizonyos fokig ellentétekben fejlődik. Volt egy idő, amikor pártértekezleteinken a termelés kérdése alig került szóba.

Most bizonyos fokig már az ellenkezőjénél tartunk, egy-egy pártértekezletünk inkább termelési értekezlethez kezd hasonlítani.

Az elvtársak hallották itt egyik másik párttitkárunk felszólalását; ha nem tudták volna, hogy az illető párttitkár, akkor legalábbis az igazgató első helyettesének vélték volna, mert a pártmunkáról úgyszólván semmit sem szólt, kizárólag a termelés különböző kérdéseihez foglalt állást.

Tapasztaltam már ennek az ellenkezőjét is. Tavaly júliusban elmen tem megyei tanácselnökeink értekezletére. mert meg akartam nézni, hogyan készítik elő a termés begyűjtést. Némi meglepetéssel hallottam hogv a tanácselnökök szinte kizárólag olyan követeléseket hangoztattak, hogv a párt népnevelőil feltétlenül mozgósítsuk, a pártagi táció a feladat magaslatán legyen a pártszervezetek készüljenek fel stb. Megértettem, hogy a tanácselnökök féltek a nehéz feladattól és mindkét kezükkel a párt szoknyájába kapaszkodtak. Meg is mond tam nek’k. hogv ha nem tudnám hol vagyok, azt hinném, hogy a mi ágit prop. osztályunk ülésére té vedtem be, annvira „pártszerűen" vették a kérdéseket.

Természetesen nagyon helyes hogv tanácselnökeink nem feledhez nek meg a pártmunkáról, de ez esetben kétségkívül túrásba vitték Az az eredménye mindenesetre megvolt, hogy a párt valóban teljes erővel segített nekik és ha a begyűjtés olyan eredmé

Az elvtársak, mint gazdasági életünk vezetői, tudják, hogy bizony az ilyen panaszok egyre gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása folyamán természetesen felelősségre vonjuk az illető igazgatókat. Emiatt újabban már kezdenek az elvtársak húzódozni az exporttermékek vállalásától, vagv pedig azon a. címen hogy ez kü'önös pontosságot Igényel, nem tartják be a határidőket. A helyzet már olyan, hogy külkereskedelmünkre komolyan érezteti hatását.

Kezdünk egy egész csomó helyen — éppen»az ilyen gondos munkát igénylő megrendelések, a finom mechanika terén — az exportban lemaradni. Nem szorul magyarázatra, hogy mit jelent, ha export- tervünket nem tudjuk teljesíteni, ha dezorganizálódik egész exportier vünk. Ha a kiviteli terveinket nem tudjuk jól végrehajtani, akkor azok a gépek, nyersanyagok, amelyeket külföldön vásárolunk az ipar számára, természetesen vontatottan, tervszerűtlenül érkeznek és ez egész termelésünkre károsan hat ki

lók és a sztahanovisták panasz tárgyává tették. Tartok tőle, hogy az értelmiségiek és munkások jó egvüttműködésének kérdése még más iparágban sincs teljesen megoldva.

Amikor a gyárakban járok, nem egy helyen előfordul, hogy mindenki ott van már a megbeszélésen, de a főmérnököt rendszerint úgy kell külön behivatnom. Ebből is arra következtetek, hogy bár a jóviszony az értelmiséggel kétségtelenül elmélyül, marad még tennivaló is elég. Ezért ezt a kérdést ne hanyagoljuk el és az elvtársak szakadatlanul tartsák napirenden.

Soha nem lehet azt mondani: na, most már a munkások és az értelmiség közt olyan jó a viszony, hogy ezzel a kérdéssel többé nem kell foglalkozni. Ezt a viszonyt mindig mélyebbé és mindig jobbá lehet és kell tenni.

vezetés együttműködéséről

nyes volt, mint amilyen, abban kétségkívül annak is szerepe van hogy'a mi tanácselnökeink idejekorán igénybevették a párt segítsé gét.

Ezen a megbeszélésen — mint az elvtársak eddig meggyőződhettek róla —, bizonyos fokig az ellenkezőjét tapasztaljuk. Itt alig hallottunk olyan igazgató vagy gazdasági vezető elvtársat, aki akárcsak félolyan erősen, mint a tanácselnökök, forszírozta, vagy követelte volna a pártunk támogatását. Az első gondolatom az volt, hogy olyan nagyszerűen folyik már lent az üze mekben a párt- és a gazdasági vezetés kooperációja, hogy nem is tartják az elvtársak szükségesnek,

Március 9-re, Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére Nógrád megye bányászai felaján'ásokat tettek. Ezzel akarják bebizonyítani szereltüket és ragaszkodásukat Rákosi e vtárs iránt, aki a felszabadulás óta egymás után vezette győzelemre a dolgozó népet, közte megyénk bányászait is. Ebből az a'.ka'omtól Sa'góbányán Angyal Pál sztahanovis'a és brigádja a következő levelet írta Rákosi e vtársnak.

„Kedves Rákosi Elvtárs! 14 éves koromban kerültem szénbányába dolgozni. Az apám is bányász vo t. aki sokat panaszkodott a bányászok régi életéről. Nekem sem vö t kedvem bányásznak menni, de mivel nem vo't ehetőségem a ♦ovábbtanu- lásra, rákényezerü tem, hogy bányász legyek. Hatan votunk testvérek és nagyon rossz sorsban éltünk. Édesapám korán megrokkant és mindösz- sze 30 pengő nyugdíjat kapott.

1915-ben merváltczott a sorsunk. Ettől kezdve pártunk és Rákosi elv- ’árs m'ndent elkövet, bogy szebbé és boldogabbá tegye ■ do'gozók é'eíét. Ezzel nekem is megjöt' a munkakedvem. Még .s-Sí segédvájár vo!- tam, am'kor első ízben 800 formt jutalmat kaptam jó munkámért. 1950- ben lettem vájár. 1951-ben pedig mint csana vezető, ifiú'ági brigád vezetője let cm. / párt útmutatásával dolgoztam és ennek nvomán 1951- ben elértem a sztahanovista címet is. Azóta már háromszor nyertünk brihogy erről beszéljenek. De attól tartok, hogy itt valami másról is szó van. Az elvtársak talán átestek egy kicsit a nyereg másik oldalára és annyira belemerültek a termelés problémájába, hogy elfelejtették, hogy a pártszervezettel való jó munka a termelés egyik döntő tényezője. Ezért én azt a régi megállapításunkat, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény méri. most úgy variálom, hogy

a gazdaság? vezetésnek jó együttműködése a pártszervezettel. vagy ennek az együttműködésnek a hiánya pontosan visszatükröződik a termelés jó vagy rossz eredményeiben. Nyomatékosan kérem az itt jelen levő gazdasági vezető elvtársakat hogy ezt a variációt tartsák szem előtt és akkor kétségkívül még jobb eredményeket fognak elérni.

Gazdasági vezetőink felkészültek a harmadik tervévre

Befejezésül rá akarok mutatni ennek a tanácskozásnak magas színvonalára. amely azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink együtt nőttek népi demokráciánkkal és azokat a feladatokat, amelyek elé a szocializmus építése állítja őket, jói megoldják.

Azt is mutatja ez az aktíva, hogy gazdasági vezetőink tudatában vannak az előttünk álló ötéves tervünk döntő esztendeje' jelentőségének és teljes erővel felkészülnek rá. Mi azért kértük ide az elvtársakat, hogv felhívjuk figyelmüket a harmadik tervév kezdetének problémáira, hogy megkönnyítsük az idei munka beindítását.

Azonkívül el akartuk kerülni, hogy megismétlődjék a tavalyi eset, amikor az év elején könnyen vettük a tervet. Ez azt eredményezte, hogy sok helyen lemaradás keletkezett és e lemaradás után loholtunk aztán decemberig és bizony nem egy helyen be sem tudtuk hozni.

A tavalyi év egyben-másban nehezebb volt, mint az idei, mert hiszen menet közben lényegesen megemeltük a tervet, ami már magá- banvéve is megnehezítette a feladatok teljesítését. Ennek ellenére, ezt a tervet — amint erre Gerő elvtárs rámutatott — nemcsak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük.

Az idei év sem könnyű, de kétségtelenül ebben a tekintetben szervezettebb, mint a tavalyi. Ezért mi biztosak vagyunk benne, hogy az idei tervet is teljesíthetjük, sőt, ha jól dolgozunk, túl is fogjuk teljesíteni.

A gazdasági vezetőink pedig legyenek meggyőződve róla, hogy ebben a célkitűzésben mögöttük áll az egész dolgozó nép és mögöttük ál] a mi viharedzett, sok győzelmet látott, sok nehézséget legyőzött pártunk: a Magyar Dolgozók

Pártja! [Hosszantartó, ütemes, nagy taps. Felkiáltások: éljen Rákosii)

gádzászót, két esetben pedig 300— 300 forintot kaptak a brigádom tagja;.

Ezeket akarom most megköszönni

Rákosi elvtársnaíf és ezért brigádommal együtt váraljuk, hogy az előirányzott 36 csillén fejül naponta még 12 csi.lét termelünk. Ezt a vállalásunka1 az e ső negyedév minden napján te'jesítjük. A munka- fegyelmet betartjuk, a szénüsztaság terén pedig a megengedett 4 százalékos pa‘startalmát 3 százalékra csökkentjük De m'rdannyian kivesszük részünket a politikai és szakmai oktatásból is.

1 Ebbői az alkalomtól versenyre hívjuk a vá la'atunkná! do'gozó Fü- löp István Gábor csapatá,.,‘

Fe'aján’ást tett még Ka'.akovszkí József, aki csapatával együtt vállalta, hogy Rákosi elvtárs szü'e'ésnapja tisz- te'etére minden nap egy csi'le szénnel többet termel, a megengedett 4 százalékos palatarta'mat pedig 2 százalékra csökkenti.

Somoskői Lajos Árpád csapata szin- ‘én a napi e'cirányzaton fö'ül 1 csi'le több'erme’ést vál'a’t; A robbanóanyagot 1 százalékkal csökkentik, a pa a- tarta'mat pedig 4-ről 3 százalékra csökkentik. Sormskő’ Lajos vala'ta még. hogv munkamódszerét 4 c'o'gozó- társának átadja, hogy ezzel e'ősegítse a 100 százalékon alu'i termelés megszüntetését.

Pártunk Központi Vezetősége január 12-én országos aktívalrtckez- letet tartott, ahol megjelent Rákosi Mátyás elvtárs is. Beszámolót Gerő elvtárs tartott az elmúlt év munkáinak tanulságairól és ezeknek felhasználásáról ezévi népgazdasági tervünk sikeres teljesítése érdekében.

Gerő elvtárs beszédében elmondotta, hogy ebben az évben népgazdaságunkat a felemelt ötéves terv szerint építettük és ebben az évben gyáriparunk teljes termei Isi tervét 103.4 százalékra teljesítette. Egész gyáriparunk 1951-ben 30.1

száza'ékkai termelt többet, mint

1950- ben. Ezen betű* a nehézipar termelése 37.7, a könnyírparé 29.9, az élelmiszeriparé 16.5 százalékkal emelkedett. Nehéziparunk termelése a háború előttinek jóval több mint háromszorosát termdle, gyáriparunkban a termelékenység a háború előttinek több mint másfélszeresére emelkedett. Teljesítette tervét a mezőgazdaság és a közlekedés is.

Mindez azt jelenti, hogy felemelt tervünk teljes mértékben reális volt, hogy mind jobban egybeforr, hogy mezőgazdasági országból ipari országgá lettünk, hogy a szocializmus építésében komoly győzelmet arattunk.

E sikereket köszönhetjük mindenekelőtt pártunk helyes irányvonalának, annak, hogy pártszerveze'.e'nlk és pártbizottságaink megjavították a termelés pártellenőrzését, felkarolták a dolgozók helyes kezdeményezi- , sét. A konkrét anyagi segítség mellett, amit Szovjetuniótól kaptunk,

1951- ben minden eddiginél szervezettebb formát öltött a gazdag szovjet tapasztalatok átvétele és ez nem kis szerepet játszott tervünk sikeres me gvalósí-t ásábaa

Gerő elvtárs beszélt arról, hogy minden körülmények között biztosítani kell, hogy szénbányászatunk ebben az évben 3,300.000 tonnával több szenet adjon az országnak, mint az elmúlt évben, emellett különös figyelmet kell szercte'nünk vaskohászatunknak, amely előtt még nagyobb és nehezebb feladatok állnak. I932-es feszített népgazdasági tervünk megvalósítása döntő mértékben függ attól, hogv teljesítsük a széntermelés, a vaskohászat, a nyerso'ajíerme'és, az építőipar, az alumínlumi-ar. a vil- lamosenergiaitermelés tervelőirányzatát.

1952-ben a termelésnek le-fel hullámzó görbéjét szívós, öntudatos következetes harc utján, helyes szervezés és vezetés útján, jó, felvilágosító tömegminka segítségével is egyenletes vonallal kell he'yettesíte- nünk. Ebben az évben még fokozottabb mértékben kell takarékoskodnunk az anyaggal, tovább kel! harcolnunk a takarékossági határozat megvalósításáért, fokozottabb figyelmet kell szentelni a Gazda-mozgalomnak.

1952 ötéves népgazdasági tervünk döntő esztendeje. Nemcsak azért, mert az ötéves terv harmadik éve, hanem az5rt is, mert az 1952-re magunk e'é tűzött feladatok meg- va'ósítási/va! teljesítjük az ötéves tervben meghatározott a'apve'ő célkitűzéseinknek több, imnt felét.

Gerő elvtárs ez évi ft!a',a'a'”krf 1 szóvá, beszélt a termelőeszközök jobb kihasználása és a termelés egyenletesebbé tétele, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerőszükséglet tervszerű biztosítása, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása, a vezetés színvonalának emelése kérdéseiről.

1952-ben el kell érni, hogy most, januártól, az év elejétől kezdve a termelés minden iparágban dekádról- dekádra, hónapról-hónapra, regyed- évrőí-negyedévre egyenletesen emelkedjék. Az egyenletesen emelkedő terme'és egyik alapvető feltétele a kooperáció helyes megszervezése, jó működés. A terme'őapparátus, a gépek jobb kihasználása érdekében fontos a folyamatszerű, ciklusos és zártciklusú termelésre való áttérés meggyorsítása és a munka termelékenységét növelő’ új termelési módszerek — mint amilyen a gyorshengerlés, gyorshúzás, gyersvágás, gyorsüzem-mozga'om — széleskörű alkalmazása és mind szélesebb tömegmozgalommá való fejlesztése. E feladat megvalósításában nagy szerepet játszik a munkaversenv to vábbszélesítése. Versenyezzünk az

1952- es évi terv alapján, versenyezzünk egész évben a minisztertanács

és a Szakszervezeti Tanács zászlajáért minden üzemben, minden egyes iparágban, az egész iparban.

Fel kell hívni a figyelmet a munkafegyelem, a bérfegyelem és a tervfegyelem megszilárdítására. Szigorúan a'klamaznl ke'l a béralappal való tervszerű gazdálkodásra vonatkozó e'őírásokat, biztosítani ke'l • techno'óglai fegyelmet és szükséges, hogy a ógósok. az önkényes kilépők és az ígazo'atlan mu'asztok ellen szigorú rendszabályokat alkalmazzunk. Szigorú intézkedéseket ' kell aK,almazni azokkal a vezetőkkel rz-mben, akik megsértik a tervfegvelme* elfogadhatatlan ok nélkül nem teljesítik a tervet.

Meg kell mondani, hogy írartmk- ban nekünk még további mun' arrő- tartalékaink vannak, amelyeket igenis kell és felszínre lelhet hozni. K felduzzadt adm'n'szíratív és kisegítő apparátus létszámából a munkaerő- bizonyos részét tervszerűen át ke# Irányítanunk a terme'őmunkáta. Szívós harcot kell folytatnunk a munkaidő teljes kihasználásért. A munkaerőszükséglet biztosításánál legfontosabb, a legnehezebb, a döntő kérdés a mezőgazdaság munkaerő- szükségletének biztosítása marad, főként az aránylag rövid időre ősz- szezsufolt, nagy munkalgényO, időszakos munkák és elsősorban az aratás és csépié® idején.

A negyedik kérdés, amelyet figyelembe kell vennünk, az önköltségcsökkentés kérdése. E ő ordul, hogy egyes esetekben önkö tségcsí'kkeiv test mutatnak ki, ténylegesen azonban az önköltség nem csökkent, mert romlott a minőség. Kétségtelen, hogy ezt a nagy hiányosságot 1952-ben fel kell számolni, sztgoráan mérnünk ke'l az önköltséget és teljesítenünk kell az önköltségcsökkentés tervét.

A szocialista iparnak nemcsak mind több és több árut kell termelnie, hanem m'nd jobb és szebb árut A minőség emelésének kőve'elmé- nye a termelőeszközökre épúgy vonatkozik, mint a fogyasztási cikkekre. Ezért a minőség megjavíkása s a megfe'elő választék biztosítása ez évi tervünk sikeres me-valósításának egyik igen fontos feltétele.

Beszéde végén Gerő elvtérs a vbj zetés színvonalának emelésével foglalkozik. Kétségtelen, hegy 1951-len értünk el eredményeket ezen a téren is. Történ ek lépések az önálló

elszámolás rendszerének alkamazá- sára, de sokszor még csak papíron van meg. Pedig ennek élő valósággá kell változnia!

A leghelyesebb intézkedés is helytelenné válhat, ha helyteleníti hajtják végre. Ebből mindeneié ő.t azt a tanúságot ke’l levonni 1952. évi munkánkra és általában a további munkánkra, hegy a gazdasági vezetésnek a dolgozók széles tömegeire kell támaszkodna. Gazdasági ve- zető'nktől, a fe'sőktől csakúgy, m5nt az a'sóktól, elvárjuk, hogy va:óban vezessenek. Ne fellenek intízkedni attól való félelmükben, hogy hibát követnek cl.' Merjenek fe'e'őssé- get vállalni! Éljenek fegyelmező jogukkal, vezessenek megíontoltan, de bátran és határozcílan. Tudjanak helyesen, idejében dicsérni és jutalmazni. Az elmúlt évinél nagyobb mértékben ke'l támaszkodni a dolgozó tömegekre, gazdasági vezetésünkben még következetesebben ke# érvényesülnie pártunk vczetfsérek, a kommuTi's’a, fcoltevik vezetés szellemének, Rákosi elvtárs bölcs irányításának.

A vezetés színvonalának emelése megköveteli, hogy új és régi gazdasági és műszaki vezető kádereink, kommunista és pár'onk'vü'l kádereink, felső-, közép- és alsókádereink egyaránt tovább gyarap’ts-k tudásukat, szorgalmasan tanu'janak.

A vezetésnek kellő sz'nvona’rai való emelése érdekében tovább kell javítanunk a vezető káderek kiválasztását.

Mindennek eredményeként tovább kell erősíteni az egyszemélyi fele'ős vezetést. Ennek a nagv közös erő'e- szítésnek biztosítania kell az 1952. évi feszített népgaz.'aeági tervünk teljesítését és túlteleítését. így kell lennie, mert ebhez rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Mert a feladat, amelyet pártunk és kormányunk elénk tűz, te'jes mértékben reális. Mert e feladat megve’ósí ásában a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezet bennünket

Még mélyebb, még jobb viszonyt a munkások és értelmiségiek közt

Tovább terjed megyéé dolgozói között a Rákosi eSvtárs születésnapjára indult felajánlási mozgalom