Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-12 / 4. szám

1952 JANUAR 12. SZABAD NOGRAD 3 „Berki János és Szabó Sándor nem mulasztanak igazolatlanul, amióta beírtam őket a Szabad Nógrádba“ _ Levél Szorospatakról — Szorospatak bányaüzemnél Berki János és Szabó Sándor igen hosszú időn keresztül notórius hiányzói voltak üze­münknek Nevezettek nagy, családdal rendelkeznek. Ter­mészetesen nehézségekkel küzdöttek családjuk megélhe­tésével kapcsolatosan. Ez érthető is, hisz minden hó­napban igen tetemes hiányzásuk vök, amiből igen sok hátrányuk származott.' 4 párt és a szakszervezet útján kellő felvilágosítást kaptak, hogy nemcsak nemzetgazda­sági szempontból okoznak károkat, de saját maguknak és családjuknak is, hiszen kevesebb munkáért kevesebb bért kapnak. Ezenkívül még számos hátrányuk szárma­zik. amely mind a hanyag hiányzások következménye. Minden esetben megfogadták, hogy már többet nem hiá­nyoznak, de sajnos, kötelességüknek ezekután sem tettek eleget. Egyik napon én személyesen is felkerestem őket. És megmondtam nekik, ha továbbra is ilyen hanyagul jár­nak műszakra, be fogom írni őket a Szabad Nógrádba, hogy lássa mindenki, hogy kik azok, akik a szorospataki bányaüzemnél a termelést hátráltatják, akik az üzem leg­rosszabb dolgozói. Ez sem használt semmit. Mivel felvilágosító munkám eredménytelen maradt, szava­mat álltam és írtam a Szabad Nógrád újságba egy leve­let a két notórius, hiányzóról. így egy napon meglepődés­sel vették tudomásul, hogy nevük bekerült az újságba, amit rendkívül szégyeltek mindketten, hiszen most már az egész megye dolgozó népe tudomást szerzeté, szégyen, teljes cselekedetükről. Ekkor mindjárt felkerestek engem, a Szabad Nógrád levelezőjét, s kérdőre vontak, hogy miért írtam róluk ezt a cikket. Ekkor ismételten erős fo­gadalmat tettek, hogy mégegyszer nem fog előfordulni, hogy ők munkából hiányozzanak, mert őszintén szégyen­ük a többi munkástársaik előtt, hogy ilyen hanyagul végezték munkájukat. Az eredmény nem máradt el, mert nevezett két elvtárs­nak november és december hónapban már egy hiányzá­suk sem volt. ígéretet tettek, hogy ezekután már ők is becsületesen fognak dolgozni és részt akarnak vállalni az újonnan épülő, szocialista államunk munkájából. A jegy­rendszer megszüntetésétől újult erővel és lelkesedéssel dolgoznak, belátják azt, hogy becsületes munkával lehet többet keresni és ebből szépen meg lehet élni, mert min­dent lehet szabadon vásárolni. Mindezeket belátva, most már ők azok, akik felhívják minden dolgozótársunk fi­gyelmét, akik még hanyagul és felületesen végzik mun­kájukat, kövessék az ő példájukat, vegyék ki részüket a fejlődő országunk építéséből, mert csak egyesült erő­vel, szorgalmas munkával tudjuk megvédeni épülő szo­cialista államunkat az imperialista lázitók, gyujtogatókkai szemben. Szerémi László, Szabad Nógrád levelezője, Szorospatak. A megyei levelezőértekezleten szerzett tapasztalatok további munkánkat fogják elősegíteni — írja Hegedűs Kálmán, nagybátonyi levelezőnk — r IG Y LETTEM LEVEEEZO Elmondta: Pólhös Lajos, a Szabad Nógrád dejtári levelezője :r> A január 13-án megtartandó me- gyei levelezőértekezlettől sok eredményt várunk. A konferencián sok, hasznos politikai és gazdasági tapaszta­latra lehet szert tenni, megismerhetjük egymás levelezési munkáját és az ott hallottakat minden levelező a maga te­rületén az adott helyzetnek megfele­lően hasznosítani tudja a többtermelés érdekében. Itt még írni akarok arról, hogy Irénbányán — amely tanbánya — mi­lyen laza a vájártanulók között a fe­gyelem Naponta 20—25 tanuló marad ki a munkából. A Munkaerőtartalékok A z 1952-es tervév beindulása alkal­mával az Acélárugyár energia főosztályán is röpgyűlést tartottunk. A röpgyű’ésen a karbantartó, energiagaz­dálkodási és tüzeléstechnikai dolgozók vettek -részt. Több értékes hozzászólás és felajánlás során, a magam részéről munkatársaim kollektiv segítségével vállaltam az 1952. évi gyári fajlagos energiafogyasztást az 1951. évihez ké­pest 5 százalékkal csökkenteni és egy­ben csatlakoztam a Deák-féle mozga­lomhoz, amelyhez munkatársaim is ugyancsak csatlakoztak. Ennek a felajánlásnak országos je­lentőségét ismerve, a végrehajtást a következőkkel akarjuk biztosítani: A mintegy 42 éves kazán és gáz- generátoregységeinkből a tervszerű és fokozott karbantartással a lehető leg­jobb hatásfokot akarjuk kihozni. A gyári főgázhálóz lot a nyár folyamán felújításba vesszük annak érdekében, hogy a sugárzó veszteséget jó szigete­léssel a minimumra csökkentsük, a gőzfűtőtesteket. szelepeket, kondenz- edényeket rendszeres vizsgálat alatt tartjuk, A gáztüzelés! kemenceparkunk gazdaságos kihasználását fokozni fog­juk, munkaátszervezés folytán pedig kovács-üzemünkben egy kemencét le­állítunk és megvizsgáljuk kovácsüze­münk hulladékenergia kihasználását olyképen, hogy 3—4 megmunkálási műveletből egy melegítést elhagyunk. A Deák-féle mozgalmat megismerve, annak jelentőségét a munkafegyelem megszilárdítása tükrözi. 6 óra előtt 10 perccel a munkahelyen megjelenve, a munkákat kiosztva és a feladatokat át­gondolva, pontosan kezdjük a napi munkaidőt. A műszaki munkavállalók ezen kezdeményezéséhez már azok is csatlakoz'ak, akik a mozgalomra fel­ajánlást nem tettek. így alosztályon belül megszűnt a munkaidő megkezdé­se után való irodába lépés, vagy mun­kához való készülődés. Rákosi elvtársnak á tatabányai bá­nyászokhoz intézett szavait megszívlel­ve és az energiatakarékosság terén el­ért eddigi jó eredményeink tudatában a nehéz munkával kibányászott szenet még gazdaságosabban és fokozódó ta­karékossággal használjuk fel. Ezekkel •karunk .hozzájárulni népgazdaságunk Hivatala viszont az oktatást úgy kép­zelte el, hogy a munkahelyeken a tanu­lás csak magyarázásból álljon. Nekünk az a véleményünk, hogy az oktatás mellett a termelésnek is mennie kell. A szakmai oktatás csak akkor lesz eredményes, ha a munkahelyek nem egyhelyben állnak, hanem előre ha­ladnak. A vájáriskola igazgatósága fe­lelős azért elsősorban, hogy milyen magas a mulasztók száma és ez visz- szaveti a termelést is és nem biztosítja a tanulás eredményességét sem. HEGEDŰS KÁLMÁN levelező, Nagybátony. előbbreviteléhez, az ötéves tervünk si­keres és időelőtti befejezéséhez és nem utolsó sorban ekénk. szabadságunk erősítéséhez. JANCSI JANOS energia-előadó. Salgótarjáni Acél­árugyár. Élenjáró dolgozó parasztokat veszünk fel a pártba Balassagyarmati ,.evél. Kedves Elvtársak! Kérjük az elvtársikat, hogy leve­lünket a megyében folyó szerződés­kötések meggyorsítása érdekében mi­előbb közöljék le. Ba-áz János 3 holdas egyénileg dolgozó paraszt kiváó eredményt ért el a dohánytermesztésben. 914 négyszögölön több mint 730 kilo­gramm dohányt termeit. Ez holdan­ként átlagban 13 mázsás termést je­lent, ami o rendes termés 190 száza­léka. A 730 kilogramm dohányért 4157 forintot kap. Azonfelül 40 szá­zalék prémiumot és 420 fonnt jég­kártérítést is kap. (Tudniillik jég­kára is volt. ami a termést gátolta.) A dohány ára átlagosan métermá­zsánként 600 forint, ami kataszteri holdanként több mint 8000 forint jö­vedelmet jelent. Baráz Jáno,s elől járt jó példával a tavaszi és a nyári mezőgazdasági • munkákban, de eióljá't a begyűjtés­ben és az őszi munkákban Is.,.í Pél-, dát mutatótt a dolgozó paraszt tár­sainak a békekölcsönjegyzésben is. mert 400. forint készpénzt jegyzett. Ezért a jó munkáért pártunk tagje­löltje lett december hónapban. Mészáros Antal, a balassagyarmati pártbizottság agit.-prop. titkára. Mint a Szabad Nógrád dejtári le­velezője, megtisztelő köte.ességem- nek érzem, hogy most az első me­gyei értekezletünk előtt > beszámoljak arról, hogyan lelem én, pádonkiviili egyéni gazda létemre a párt me­gyei lapjának levelezője. Ennek el­mondására az is késztetett, ami a Szabad Nógrád december J9-i szá­mában megjelent levelem után ve­lem történt. Az említett újságban megjelent levelemben beszámoltam arról, hogy községünk becsületes dol­gozói nagy örömmel jogadták Rákosi elvtárs beszédét, de vannak még olyan parasztok is — ahogy meg­írtam —, mint özv. Fábián Síin­dámé, akinek kevés gabona- és ku­koricabeadása van. de még azt sem teljesítette és egyre azon sír, hogy nem is tudja teljesíteni. Ahogy meg­jelent a levelem az újságban, Dej­tár népe gyorsan tudomást szerzett, bogy jogosan megbíráltam a megye sokezer dolgozója előtt özv. Fábián- nét az állammal szembeni tartozása miatt. Fábiánná nem sokáig bírta a falu népének bíráló megjegyzéseit, tekintetét és — saját szemem láttára — eleget tett államunkkal szembeni törvényes kötelezettségének. Ezek láttára elgondolkoztam, hogy milyen nagy is a jól megírt levelek ereje. Talán ekkor értettem meg igazán, mi is a levelezők feladata. Még vi­lágosabbá lett előttem, hogy nem azért kell levelet írni. hogy közsé­günk és nevünk az újságban szere­peljen — bár az is jólesik, ha nevün­ket olvassuk —, hanem azért, hogy segítsük községünk, de egész me­gyénk előrehaladását. . Itt kell elmondanom azt is, hogy falunk népe tisztelettel, megbecsü­léssel, néz rám, mert valamennyiük szószólója 'tettem. Sok példa iga­zolja ezt. Amikor Rákosi elvtárs­nak a november 30-i beszédét tár­gyalta a HL típusú csoport, a Jó­zsef Attila, Balga elvtársi a párttit­kár, aki ismertette a beszédet, még az én levelemet is megemátette. amikor a spekulánsokról volt szó és az asszonyok mosolygóan néztek rám és azt mondták, jól megírtam a dejtári feketézőkről is. En úgy kerültem kapcsolatba a Szabad Nógráddal. hogy Balga elv­társ, a párttitkár megkért, hogy néha-néha számoljak be a szerkesz­tőségnek községünk eredményéről, írjak életéről. Kaptam az alkalmon, mert nagyon szeretek olvasni és írni is — fiatalabb koromban még ver­seket is írtam —, elvállaltam a le­velezést. 1951 februárjában beszá­moltam arról hogyan ünnepeltük a Magyar-Szovjet Baráfság Hónapját, majd a békealáírásról írtam, arról, A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár öntödéjének dolgozói közül Bodó La­jos üzemvezető vállalta, hogy Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére az öntöde első negyedévi tervét tel­jesíteni fogja. Tóth József öntő selejt- csökkentést és a fiatalabb munkások­nak munkamódszere átadását vállalta. Tarjáni Dezső öntő Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére vállalta, hogy teljesen selejtmentesen dol­gozik. hogy mi, dejtáHak sem csak óhajtjuk, hanem harcolunk is a békéért. Meg­írtam azt is, hogy teljesíti községünk a tavaszi szántás-vetési munkálato­kat. Akkoriban még elég gyengécske leveleket írtam, de előfordult, hogy a neveket sem írtam meg, amikor a jó do gőzökről beszéltem, de ugyan­így volt, gmikor a hanyagokról volt szó. De csakhamar abbamaradt a levelezésem a Szabad Nógráddal. A szerkesztőség ugyan leközölte a le­velem. de nem válaszolt nekem, hogy jó volt-e, vagy rossz voK. így hát egyideig én sem írtam. Nagyon bántott, hogy nem vá.aszoltak leve­leimre, vagy csak nagysokára vála­szoltak. Még azt sem írták meg, hogy legközelebb miről írjak. így aztán, ahogy jöttek a nyári napok, a ren­geteg munka miatt nem írtam egy darákig a szerkesztőségnek. De nem bírtam sokáig. Az ősz jöttével én is újra megkezdtem e levélírást. Ezután a szerkesztőség is jobban törődött velem. Nemcsak megválaszolta leveleim, hanem sze­mélyesen is elbeszélgettek velem a szerkesztőségi elvtársak. Amikor megtudtam, hogy a Magyar Sajtó Napja tiszteletére januá<■ I3-án le­velezői értekezletet tartunk, még több levelet írtam. Vátlaltam, hogy az egész falu életének problémájáról tájékoztatni fogom szerkesztőségün­ket és még két levelezőt szervezek a megyei konferencia napjáig. Vál­lalásom máris teljesítettem. Megbe­széltem Lakner Józseffel, a szövetke­zeti bolt dolgozójával és Tóth Ist­vánnal, az I-es típusú tszcs elnöké­vel, hogy ők is írjanak a Szabad Nóg-ódnak munkájuk eredményéről, de munkájuk fogyatékosságairól is, Elvállalták és megígérték, hogy írni is fognak. Ezt azért mondtam el, hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy valami titokzatos, ördögi mes­terség a levelezés munkája. Csak szeretni kell hazánkat és gyűlölni az ellenséget, akkor jót tudunk, har­colni a hibák ellen és jó leveleket tu­dunk küldeni a Szabad Nógrádnak is. Egyből nem leszünk jó levélírók, ezt is, mint mindent, tanulni kell. Azokat az újságokat, amelyben meg­jelenik valamilyen levelem, lefűzöm és gyakran olvasgatom is, hogy így is tanuljak saját munkám hiányossá­gaiból. Középfokú politikai iskolára is já-ok, mert véleményem szerint csak akkor tudunk jót elegei tenni levelezési kötelezettségeinknek, ha tanulunk, ha képezzük magunkat. Csak ezt akartam elmondani, hogy levelezőtársaim tanuljanak eddigi munkám tapasztalataiból, hogy a jövőben még több, még jobb levelek­kel keressük fel lapunk, a Szabad Nógrád szerkesztőségét. Az esztergályos üzemnél Faragomé Oszkár esztergályos 110 százalékos átlagteljesítmény elérését vállalj Zsidai Ferenc anyagraktárkezelő tagú komplex-brigádja Rákosi elvtárd születésnapja tiszteletére vállalta, hogy a gyár részére beérkező anyagokat é vagonból határidőre kirakja. Zsidai János OB-titkár A mizserfai bányászok a szállítás megjavítását várják a vontatás dolgozóitól A mizserfai vállalat a trösztösítés után elég megnyugtató eredményeket ért el a tervteljesítésben. Ez azonban az utóbbi napokban megváltozott és visszafelé esett a termelésünk, aminek fő okozója a talbóhiány. A bunkerek állandóan tele vannak és a csilléket nem tudják időben kiüríteni. így az üze­mek nem tudják a tervüket teljesíteni és az egész vállalat lemaradt. Bírálatot kell mondanunk a vontatás igazgatósága felé, mert nem hogy segítenék, de hátráltatják tervünk teljesítését. Az elmúlt héten is befagyott a vagonokba a szén a rakodón, amiatt másnap nem tudtak termelni. Az állandó üres csille­hiány miatt a dolgozók nem mernek felajánlást tenni, hiszen még előirány­zatukat sem tudják teljesíteni. SZABÓ FERENC levelező, Kazár. Saját erejükből építenek kultúrházat Nógrád község dolgozói — Levél a szerkesztőséghez — N ógrád községben de­cember 20-án a pártvezetőség és a DISZ nagy társadalmi moz­galmat indított el a kul­túrotthon felépítése ér­dekében. A Szovjetunió tapasztalata nyomán a falut felosztottuk a nép­nevelők, a DISZ- és MNDSZ-tagok között. Húsz ház jutott egy- egy népnevelő párra. Ezek felkeresték a dol­gozókat és megbeszél lék velük, hogyan tud nánk saját erőnkből megoldani a kultúrház felépítését. A helyzet most az, hogy van ne­künk egy kultúrháznak nevezeti körülbelül 80— 100 személy befogadá­sára alkalmas egészség­telen épületünk, amelyet régen kanászháznak, vagy istállónak, vagy ehhez hasonlónak hasz­nálták Többször előfor­dult, hogy községünk­ben ünnepség alkalmá­val egy kiküldött elv­társ tartott beszámolót. Ilyenkor nagyon sok dolgozó eljött, de töb­ben kint rekedtek, mint ahányan befértek. Per­sze a kívülállók jogosan zúgolódtak, hogy azért nincs kultúráiét Nóg- rádban, mert a község vezetősége nem törődik a lakossággal. Ha kultúrműsor volt, szintén csak szorongás és tolongás volt a láto­gatók sorsa. Ezt látva a pártvezetőség, szüksé­gesnek tartotta, hogy mozgalmat indítson egy új kultúrház fölépítése érdekében. Az ered­mény az lett, hogy min­den háznál olyan ko­moly felajánlásokat tet­tek dolgozóink, ami dóig összesen 320 fu­vart, 1200 gualognap- számol és 5000 forint készpénzt tesz ki. A kőbányában dolgozó 38 bányász az összes alapkövek kifejtését vál­lalta. A községi tűzoltó­ság brigádot alakított, amely résztvesz majd a munkálatokban. A DISZ- és az MNDSZ- brigádok a takarítási munkálatot vállalták. Az itt állomásozó honvéd­ség tisztjei és tiszthe­lyettesei is ígéretet tet­tek, hogy a legmesz- szebbmenókig segítenek minden munkában. Ka- zinci János szobafestő felajánlotta, hogy az új kultúrház összes festési munkálatait elvégzi tár­sadalmi munkában. A mozgalom azonban még tovább szélesedik és csak akkor fogunk állami támogatást kér­ni, ha valamit egyálta­lán nem tudunk saját erőnkből megoldani. Nógrád község dolgozói bebzonyítják, hogy nem­csak akarják a kultúr­házat, hanem dolgozni is tudnak érte. Halász István levelező, MDP-titkár Nógrád Hogyan kezdtük meg az ötéves terv harmadik tervevét — Levél a szerkesztőséghez — LEGJOBB LEVELEZŐINK BÁRÁNY JÓZSEF varsányi levelezőnk, a varsányi tsz tagja, már régi levele­zőnk. Építő bírálataival példát mutat a megye többi dolgozójának. Megmutatja, hogy a becsületes dolgozók nemcsak jó munkájukkal építik a szocialista hazát, védik a békét, de bátor bírálataikkal a növekedés nehézségeit is segítenek le­küzdeni. CSONGRÁDI ERZSÉBET még tanuló. A balassagyarmati leánydiákotthon la­kója. Leveleivel már eddig is hasznos munkát végzett. Elmondta bennük mer gyénk dolgozóinak, hogyan élnek ma az is. kólákon, diákotthonokban a munkások, parasztok gyermekei. Eddigi munkássága ezen a téren biztosíték arra, hogy az isko­lából kikerülve, leveleivel még nagyobb segítséget nyújt majd a szocialista társa­dalom kialakításában. A Bányagépgyár dolgozói készülnek március 9-re

Next

/
Oldalképek
Tartalom