Szabad Nógrád, 1951. december (7. évfolyam, 51-55. szám)

1951-12-02 / 51. szám

sbabaz* aremju» 1S51 december z, e Am elmélet kérdései A marxizmus-leninizmtis a háború és béke kérdéséről Pártmunka tapasztalatai * Az új vezetőségeit segítéséről A SZOCIALISTÁK a népek kózó..ti háborút mindig mint barbár, állati dob got, elítélték. Tisztában voltak azonban azzal, hogy szoros összefüggés van a há­borúk és az országon belül folyó osztály­harc között és azt tartották, hogy a hábo­rúk lehetőségét az osztályok megszünte­tése, a szocializmus megvalósítása nélkül lehetetlen véglegesen kiküszöbölni. A kommunisták mint következetes bé- keharcosok, — tudják, hogy a békét nem elég kívánni, hanem a békét ki kell har­colni. — Ezzel szemben a jóhiszemű pa­cifisták, oikik „általában” minden hábo­rú; elleneznek, nem értik meg, hogy a háború kérdését nem lehet a háborút vi­selő’ osztályok gazdasági és politikai kö­rülményeitől függetlenül, elvontan szem­lélni. Mindig számba kell venni, hogy milyen osztáiy, milyen célból viseli a há­borút. ,,M1 marxisták — mondotta Lenin — feltétlenül szükségesnek tartjuk, külön, külön minden egyes háború történet- mi tanulmányozásit.“ A marxizjnusTeninizmus tárta fül elő­ször a poli.ika és a háltorú osztályjeliegét, a politika és a háború kölcsönös össze­függését és kölcsönhatását és rámutatott arra, hogy mindenféle politikai és min’ den háború alapját a termelési módban, az ország társadalmi és állami rendszeré­ben, társadalmi és politikai viszonyaiban kell keresni. A háború — mondja Lenin .— annak a belső politikának visszatükrö­ződése, amelyet az illető ország a háború előtt folytatott. De nem minden termelési módból és nem minden társadalmi rendszerből kö­vetkezik szükségképpen a háború. Amikor majd az egész világon megsemmisül a kapitalizmus és győzelmest arat a szoci­alizmus, háború sem lesz többé. MINDEN HÁBORÚNAK határozott politikai, osztálycéljai vannak, amelyek meghatározzák a háború jellegét és a had­viselés módját is. A Szovjetunió háborúi mindig felszabadító jellegűek. így a má­sodik világháborúban a Szovje.rmiónak és a hitlerellenes koalícióban egyesült or- tszágok népeinek főcéljai a fasizmus fel­számolása, egy új'német agresszió meg­akadályozása, a fasiszta országokban a demokratikus rendszer helyreállítása, a világ szilárd és tartós békéjé­nek, a népek kőzöti békés együtt­működésnek az egész világon való megte­rem éré volt. Ez a háború tehát igazságos és felszabadító háború volt, amelyet az egész emberiség legveszedelmesebb és legagresszívebb ellensége, a Hitler-fasiz- ynus ellen viseltek. Az USA és Anglia reakciós köreit * azonban a fasizmus elit ni háborúban csak alt érdekelte, hogy Németország és Japán en je meggyengüljön, hogy veszedelmes vej senytárssikat el ávolítsák a világpiac- TŐl. Ugyanakkor még arra számítottak, hogy a háború következtében a Szovjet­unió is meggyengül, megszűnik nagyhata­lom \ nni, függőségbe kerül az USA- tól és Anglia ól. Tudiuk, az amerikai-an­gol irr.x erialista köröknek ez a számítása csúfosan megbukott. A Szovjetunió, mely nz antifa siszta háború főterhét visele, döntő sze, repet játszott a fasiszta támadó fölö t arad tft győzelemben és megerősödve került ki a háborúból. Ez élesen megvál­toztatta a \ iáhorú után az erőviszonyokat a szocialista és kapitalista rendszer között e szocializmus javára. SZTU.TN jELVTÁRS zseniális művében is ,,SzK(b)P í.‘ör,éneté,‘-ben a következő­képpen foglalat össze a marxizmus-le- miniz mór- ff Tiltásait a háborúról: „A bolsevikyb nem elleneztek min- denfíle hibwriV-. f sak a hódító, az Im­perialist» hábor út ellenezték. A bolse­vikek azt tartották, hogy kétféle bába. rú van: t *> van Igazságra», nem hódító, felsza­badító háború, agaejynek célja, vary s s»ép védelme liiilsA támadás és leigázá. sí kísérletek ellen, vagy a nép felsza­badítása a kapitálist,, mbsár alól, vagy pedig a gyarmatok és függő országok felszabadítása a* imperialisták elnyomá­sa alól és b> van igazságtalan, hódító háború, amelynek célja idegen országok, ide. gén népek meghódítása és leigázása. A háború előbbi f ujjúját a bolsevi. kofc támogatták. Ami a háború mi-o. dik fajtáját illeti, a bolsevikok azt tartották, hegy az ellen elszánt harcot kell folytatni, egészen a forradalomig és a saiát imperialista kormány mer- döntéséig. A kommunisták tehát elvileg pártolják a forradalom! osztályok és haladó társa­dalmi erők erőszakát a reakciós osztályok és azok poll ikai intézményei ellen, — követve a nagy Lenin tanítását, — hogy „a fegyverrel és hatalmi szervekkel rendelkező erőszakoskodással szemben alkalmazott erőszak nélkül nem lehet megszabadítani a népet az erőszakos- kodóktól“. Ezért a marxisták-lenlnisták elismerik és támogatják az elnyomott osztályoknak el­nyomóikkal szemben viselt háborúik jo­gosságát, haladó jellegét, igazságosságát és szükségességét, de elítélik a kiz-ákmá- nyelő osztályok és államok háborúi’, ame­lyeket a népek és elnyomott osztályok •ellen viselnek. A GYARMATI ÉS FCGGÖ ORSZÁ­GOK népeinek szabadságharca fontos té- | iayezójje a béke ée éetsakc&át. ogyw eső-" södő táborának. A koreai nép és a kínai önkéntesek hősiessége mély, felbecsülhe­tetlen hozzájárulás a béke ügyéhez és az egész világ csodáikozásál váltja ki. Hősi­ességük nagysága abban rejlik, hogy amikor ők szülőföldjüket, saját otthonukat védik, ugyanakkor az egész világ békéjé­nek nagy ügyét is védelmezik azzal, hogy megsemmisítő csapásokat mérnek a* amerikai beavatkozókra, s a világ népeit is talpra állítják, hogy visszaverjék a vi­láguralomra törő amerikai imperializmus próbálkozásait. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy „A haza védelme” az imperialista háborúban nem más, mint a proletárin ernacionaliz- imis elárulása- Lenin a legnagyobb fel­háborodással állapította meg az első vi­lágháború idején az áruló szociáldemokra­ta vezérekről, hogy „ugyanúgy, mint a bnnsoik. becsap, jók a népet, amikor azt hirdetik, hogy a háború a nemzetek szabadságának és létének megvédése érdekében folyik és ezzel átállnak a burzsoázia oldalára a proletariátus ellen.“ A jobboldali szociáldemokraták ma is az imperialisták legfőbb támaszai a mun­kásosztály Boraiban a Szovjetunió, a népi demokráciák és a gyarmati népek ellen forralt reakciós, ellenforradalmi háborús tervek megvalósításában. A marxizmus-leninizmus tamásából következik, hogy az igazságos és felsza­badító háborúk érdekei megkövetelik a tömegek legaktívabb részvételé: az ország védelmében. „A honvédelem elismerése azt jelenti, hogy elismerjük a háború jogosságát és igazságosságát..." Lenin és Sztálin útmutatása a honvéde­lem szükségességéről az igazságos háború­ban egyenes útmutatás minden következe­tes békeharcos számára, hogy küzdjön a kozmopolitizmus reakciós ideológiája el­len, amely „elavultnak” tűnteti fel a ha­za, a nemzet fogalmát és tulajdonképpen megtisztítja az utat az amerikai imperi- alis ák előtt világfeletti uralmuknak meg­teremtése számára. A SZOVJET NÉP * hősiességnek nagyszerű példáját mutatta szocialista hazája védelmében. Alig fejeződött be az első világháború a nemzetközi imperialis­ta burzsoázia minden fegyveres erejét az első szocialista köztársaság ellen vetette és egyesítette erőfeszítéseit az orosz ell* lenforradalom erőivel abból a célból, hogy megdön se a szovjethatalmat. A nemzet­közi imperializmusnak ez az első kísérle­te a fiatal szovjet köztársaság ellen gya­lázatos kudarcba fulladt, A Vörös Had­sereg legyőzhetetlen erőnek bizonyult. A szovjet nép, amelyet a Bolsevik Párt, La­nin és Sztálin vezetett, megvédte » szov­jet haza becsületét. A NEMZETKÖZI IMPERIALIZMUS lom sikerei a kapitalista országokban, stb. ezért egyesítik a nemzetközi reakció erőit, sietve különféle katonai blokkokat tákol- nak össze (Atlanti blokk, japán és német különbéke szerződés, a japán és nemet imperializmus újjáélesztése, stb.), amelyek leplezetlenül a Szovje unió, a Kínai Nép- köztársaság és a népi demokráciák ellen irányulnak. Az extraprofit utáni mohó­ság, a demokrácia és szocializmus tábo­rának sikereitől való félelem és a közele­dő gazdasági válságtól való félelem: ezek az amerikai-angol blokk háborús politi­kájának és agresszív világuralmí ■ tervei­nek mozga ó erői. A népek azonban nem akarnak hábo­rút. Erőteljesen és éberen őrzik a kivívott békét. A szocializmus érdekei a Szovjet­unióban és a világ dolgozóinak alapvető érdekei a tartós békét köve élik. A béke erői, amelyek a hatalmas Szovjetunióra »maszkodnak, legyőzhetetlenek. A BÉKETABOR FRFtfnfk NÖVE­KEDÉSÉHEZ hatalmas lendületet, bizta­tást adott Sz ilin elvtárs ez év október 6-i nyilatkozna. Sztálin elvtársnak ez a nyilatkozata ismét megmutatta, bogy a Szovjetunió a béke erős őre. Sztálin elv­ár» nyilatkozata megmutatja a békesse- rejtő népek számára, hogy csak a béke­tábor ereje retten heti vissza az imperia­lista háborús gyujtogatókat. Azt mondja Sztálin elvtárs: ».Fxy xomielom. hogy at. atombomba szászétól csak abban az esetben haj. landóh beleegyezni az atomfegyver ét- tiltásába. ha látni lógják, hogy arm monopolistái többé“, A nyilatkozat újabb hatalmas fegyver a békéért vívott har V», világ népei ke­zében és súlyos csapás az agresszorok háborús terveire Szerte a világon mind szélesebb tömegek tanulják meg, a marx­isták leninisták vezetésével, hogy a béke- ábor erejének növekedése, a békéért folytatott állandóan erősödő aktiv hare megrátolhatja az imperialisták kalandor terveinek megvalósí ását a harmadik vi­lágháború kirobbantását, Szántó Rezső. A járási és városi pár értekezletek öbbek közö t fog'a’koznk az a’sóbb pártszervezeteknek adandó segítség kérdésével, kemény bírálatot -mond­tak a felsőbb vezeés hiányos muu- kája feiert, több támogatást, közvet­len módszerbeli fapasztalato; kérve munkájuk megjavításához. A vezetőség válasz-ásókkal sok új fiatal káder kerü't pártszerveze­teinkbe, akiket jobban kell segí'eni. meg kell taniani őket a veze és módszereire. A segí ségadás. az in- struá'ás a vezetésnek egyik legfonto­sabb része és mert városi, járási pár', bizott ságaink a pár munkának ez- a részé.- lebecsü'ték sok helyen elakad- a Központi Vezetőség és a megyei pártbizo'tság ha’ározn'ainak végre- hajása, sőt nem egy helyen e fer- dí ve jutó t el az a’.apszervezeth'-z. Epíésünk a!tól függ. hogy fein da­linkat hogyan és milyen ütemben valósi juk meg. Sztá'in elvtárR azt tani ja: Jó határozatok és nyila'ko- zatok a Párt általános irányvonala mel'e’t — ez csak a kezdete a do’- vcktra.k mert ezek csak a győzelem óhaját jelentik de nem magát a győ­zelmet. Ha meg van adva a he'yes vonal, ha meg van adva a kérdés he­lyes eldöntése, a do’og sikere a szer­vezeti munkától függ, a pártvona1 megva’ósPásáért folyhatott szervező'! harc*ól, az emberek helves megválasz­tásától. a vezetőszervek hoz'a hatá­rozatok végrehajtásának elenőrzésé. ‘61/* Az insrnálás munkájának meg­javítása tehát egyú''al a kádermunka megjavítását is je'enti. A pártértekezlé’ek arról tanúskod­nak hogy nekünk nem akármilyen veze'ésro van szükségünk hanem a megvákozo-t feladatoknak megfele- ’ően új módon kell vezetnünk. Helye­sen hívta fel Farkasinszki elvtárs. egyházasdenge’egi küldijv az új pász­tói járási pártválász*mány figyelmét orra, hogy megnövekedőid; a dol­gozó parasztság, általában a dolgozók A ztatsóbányái ifjúmunkás Béke-brigád 920 mássá szenet termel terven felül a megyei pártértekezlet tiszteletére A Sa'gő-Röna bányaüzem ifjúmun­kás „Béke"-brigádja — Angyal Pál I., Sulyok József Balogh Béla, An­gyal Jánog I, és Szuhányi Ferenc brigádja •— jnunkafelájáü”ássál ’ ké­szül megünnepelni december 3-ét, a megyei pártértekezlet napját. A bri­gád á következő fe’ajánlást te te: A szén palatar’almát 1-5 százalékkal csökkentik, az igaxo’atlan mulasztások kiküszöbölésével, a 480 perces munka­idő teljes kihas'zná'ásával a pár ér e- kéziét napjáig 920 mázsa szenet ter­melnek ki ‘erven felül. A brigád versenyre hívta a megye valamennyi ifjúmunkás bányászbri­gádját és minden más területen dol­gozó ifjúmunkás brigádok A pártoktatás tapasztalatai Kányás bányaüzemnél 1941-ben tett másodszor kísérletet, hogy fegyveres erővel semmisítse meg a szo­cialista szovjet államot. Eire a célra használta föl a Hitler-féle fasizmust. A Szovjetunió belépése a háborúba fokoza a fasiszta államok ellen folyó második világháború antifasiszta, fölszabadító jel­legét és főtartalma a szocialista állam fölszabadító herca volt a legreakciósabb és Iegagresszívebb imperialista állam, Hit- ler-Németország ellen, A Szovjetunió igazságos, felszabadító honvédő háborújának céija nemcsak a szovjet területek és a szovjet népek fel­szabad! ása volt a hitleri iga alól, hanem az is, hogy segítséget nyújtson Európa minden népének a fasiszta elnyomás alól való felszabadulásában. A Szovjetuniónak a HitlerNémetor- szág ellen vívott Honvédő Háborújának határozott osztályjellege volt, amelyet a szocialista állami és társadalmi rend vé­delme érdekében folytatott azzal a céllal, hogy megsemmisítsék a német és japán imperializmust és segítséget nyújtsanak Európa és Ázsia népeinek a demokrácia és szocializmusért folyó harcában. A Szovjetunió Honvédő háborújának nemze­ti jellege vök, melyet a szovjet nép szo­cialista hazájának, becsületének, sza­badságának és függetlenségének védelmé­ben vívott. Végül a Szovjetunió Honvédő Háborúja az egész haladó emberiség ér­dekében folyt, azoknak á magasztos cé­loknak érdekében, amelyek a szovjet ál­lam internacionalista jellegéből folytak. A Honvédő Háborúnak ez a jellege bizto­sította a Szovjetunió dörr5 szereoét a Hitler-fasizmus szétverésében. A Szovjet­unió kudareha fullasztotta az angol-ame­rikai reakció 'érvét, amely arra irányult, hogy megakadályozza a fasizmus teljes vereségét. A szovjet nép nagy érdeme, hogy önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációját a pusztulástól Győ­rött és behlzonvította fölényét a szovj« társadalmi es állami rendszer az impe­rializmus fölött. LENIN ÉS SZTÁLIN ARRA FI­GYELMEZTETIK a szovjet népet, hogy amíg fennáll a kapitalizmus, megmarad a háború veszélye is Ezért a szovjet nép szüntelenül folyatja harcát a békéért. Az amerikai-angol imperialistákat ré­mületbe ejtik a szocializmus újabb és újaírb sikerei a Szovjetunióban, a népi demokráciák s-keres fejlődése a szocializ­mus útján, a fcíiraí népi forradalom győ­zelme, a Német Demokratikus KSztársa­A Politikai Bizottság 1951 május 17*1 nagyjelentőségű határozata a pártok ta- tásról megszabja: „Az 1951—52-es okta­tási évben pártoktatésunk alapvető fel­adatai a marxizmus-leninizmus tanításai­nak elsajátítása alapján az MDP II. Kon­gresszus határozatának bevitele a párt­tagság széles tömegeibe.” Majd így foly­tatódik n határozat: „Biztosítani kell, hogy elsősorban funkcionáriusaink, a ve­zetőségi tagok, a pártbizalmiak és a nép­nevelők kivétel nélkül résztvegyenek az oktatásban”. Az oktatási évad alapos előkészítése tehát komoly feladatot jelentett pártszer­vezeteink számára. A határozat jelentősé­géhez képest fogott hozzá az ősz folyamán megalakult kányási bányaüzemi servezet vezetősége ennek végrehajtásához. Nép- nevelőértekezleteken tárgyalták meg az oktatási munka jelentőségét és szabták meg a népnevelők számúra az ezzel kap­csolatos feladatokat. A vezetőségválasztó taggyűlésen is megfelelően foglalkoztak e kérdéssel és a taggyűlésen a következő határozatot hozták: „Kiértékelve a Poli­tikai Bizottság május 17-i határozatát, biztosítjuk a párttagság 50 százalékának bevonását az oktatás valamely formájába és politikai fölvilágosító munkával har­colunk a lemorzsolódás ellen”. Ez a ha­tározat elfogadása azt kell jelentse a ve­zetőség és a párttagság számára, hogy minden körülmények között végre keÜ hajtani. A tagság feladata, hogy taggyű­léseken beszámoltassa a vezetőséget a ’aegyűlésen hozott haitározat végrehajtá­sáról. Vizsgáljuk meg, hogyan lett végre­hajtva a hozott határozat? A hallgatókat egyéni beszélgetésen keresztül osztották be az egyes okta'ási formákba. A bevont 26 hallgató közül az első foglalkozáson 20 fő jelent meg, a másodikon 23 fő. Ha --upán a számszerüséget is nézzük, azt lehetne mondani, hogy a lemorzsolódás nem nagy, különöskőnpen, ha figyelembe vesszük, bogy a délutános szaknak egy­szer sem volt megtartva az oktatás, mivel -ló-idő nem volt. E melle't igen komoly hiányosságok vannak az oktatási munkában.. Fbősorban az, hogy a 4 oártcsoportbizalm’hól 1, a 12 népnevelőből srin'én eev elvtárs jár nolitikai iskolára Hasonlóképpen a ve­zetőség tagjai közű! maiga a szervező sem is maga a párttitkár, Bognár elvtárs vé­gezte. Ehhez tartozik még az is, hogy z politikai iskola foglalkozásán mindig új elvtársak vannak, nincs biztosítva, hogy az eredetileg bevont hallgatók rendszere­sen megjelenjenek a foglalkozásokon. Igen súlyos hiba, hogy a párttagságnak mindössze 20 százaléka van bevonva csu­pán. A legutolsó foglalkozáson például 23 hallgató vett részt, ebből 9 párttag és 14 pártonkivüK. Ezek a példák azt bizo­nyítják, hogy a taggyűlésen hozott hatá­rozatot nem hajtották végre és nem von­ták be a tagság 50 százalékát az okta­tásba. Nyilván az a népnevelő nem tud jó munkát végezni e téren, aki maga sem tanul. Nem az a hiba, hogy sok a pár- tonkívüli, hanem az, hogy a párttagok létszámához viszonyítva kevesen járnak. Vegyenek példát a párttagok Oláh elv­társról, aki rendszeresen eljár a politi­kai ískoiára és feldolgozza az anyagot. Hogy- a kányási alapszervben ilyen a helyzet az oktatásnál, ezért felelős a nagybátonyi pártbizottság — de felelős a járási bizot ség is — mivel nem adnak megfelelő segítséget. Jellemző erre, hogy azon a vezetőségi ülésen, ahol a reszort­beosztás volt, a JB-ről senki nem volt kin’. Nincs megmagyarázva a reszortve­zetőknek, hogy rni a feladatuk, hogyan végezzék azokat. Bár ellenőrzés minden esetben volt a politikai iskolán, de ez csupán az ellenőrzésre vonatkozott, s nem oárosnlt a segítségadással, pedig a jó el­lenőrzés azt jelenti, hogy adjanak egy­úttal megfelelő útmutatást, tanácsot a hibák kiiavi'ásához. De ideje lesz, ha a JB. rendet teremt a propagandista iskolán is és biztosítja a propagandisták nevelését. Maga Bog­nár elvtárs is szereti a poli íkni iskolát, de még pronegandista szemináriumon nem volt. Máté elvtárs pedig, a propa­gandista szeminárium vezetőíp. egyszerű­en nem jelenik meg az előadásokon. Az a feladata az alqp-wrvezetnek, hoav ■Vesse meg a népnevelőkkel a tapulás fontossá-át, csak akkor tudnak igazán népncv-lők lenni, ha a pá-tmunkáhan és i tanulásban egyaránt példát mutatnak. Példát mu'ctni a pártmunkáhan azt je- Vnti, hogy sar£-ftsák e! a marxizmus- le- rinramust, mely komoly segítséget fog adni s gyakorlati munka végzéséhez, az sü«aség, efieia -Í!í»á?íSS!-~sr ——■—— igénye, megnövekedett érzékenysége munkánk fogya/ ékosságai iráni . -Te­hát' új módszert kell bevezetni a ve- ze ésben me vrrek legfontosabb fe té­tele Pár unk II. kongresszusa határo­zatának maradék, a an végrehajtása A pártértekez’.e. ek ráirányítot ák « figyelmet arra, hogy városi és járási bizottságaink munkájának egyik leg­gyengébb része, legdön óbb ” problé-» mája az insrruálás, a segítségadás kérdése. Ahhoz, hogy ez a munka megjavu'jon, először is a pártbizott­ságok munka ársainak ke l megjaví- taniok módszereiket. Alaposan t.anul- mányozniok kell a pártértekózle ok errevonatkozó felszólalásai- határo- za'ait. Meg ke'l hallga ni a párttag­ság, a dolgozó nép vé eményé'. A dol­gozók hangjai iráni közömbösséget muta ja. hogy a salgótarjáni városi pártértekezlei titkári beszámolója nem foglalkozott az új vezetőségek, segí sógének kérdésével, nem vet.fa számba az alapszervi taggyű’éseken, elhangzott bírá a'okát. amelyek a kevés segítségadásra vonatkoztak' a városi bizot-'ság részérő’. Joggal veto te fel Farkas János elvtárs, az állami gaz­daságok közpon-jáínak titkára ezt a hiányosságot mer:' a VB részéről még arra a vezetőségi illésre som mentek el. ahol a reszortok szó osztása főr- tént meg. Joggal vetette fel a segít­ség hiányé.• Básti Eresébe" ejvtársnő, vagy Földes László az Acé'árugyár' ból. aki nyil an megmondotta, hogy irodából nem lehet irányítani, hogy' az új vezetőségeknek sokkai több közvetlen segítségre van szükség. Az új vezo‘'őeégekkel va'<5 lelkiisme. ret’cn foglalkozásról beszéli- Fekete József elvárs a salgótarjáni járási pártértekezleten. Mátranovák Tfemti és Nádújfalu községek alapszervezc ■ tében még nem ’orrén? meg a reszort- feloöz áis. hogy maga a járási bizott­ság is egyes fo’adatok végrehajtását, az i’lető reszort munkájának ’©kin i ég nyilván ezért nőm tudja megfele’ően irá_ nyí'ani az alapszervezeteker. Komoly figyelmez‘etés Tóth István kis eré­nyei küldött felazólalásB is, aki arról beszélt, hogy necsak akkor menjenek el az alapszerveze"ekhez a járási bizottságtól, amikor vezo'ősógváJasti. tás van, hanem rendszeresen látogas­sák meg őket. Az instruá’ás, a segítségadás mun­kájának megjavítása tehá1’ egyik leg" fon osabb biztosí’éka annak, hogy a» új a'apszervi vezetőségi tagjaink job­ban dolgozhassanak. Éppen ezért a. legmesszebbmenőkig reagálni kell ns; ilyenirányú bíró1 a tokra a helyszíneli kell e’lenőrizni azt. hogy a végrehaj­tás megfe’el-e a ha'ározat szellemé­nek. * Párt poli’ikájának. megfelel-e' a helyi követelményeknek. A Szé­chényi járási bizo tságnak is nagyobb gondot kell erre fordítania. A titkári beszámoló vitájában t'öbb ilyen, hozzá­szólás elhangzott de a válaszadásban Tóth e’vtárs. a JB ti’kára nem fog­lalkozott elég mélyreha’őan ezzel a kérdéssé1. Minden járási és városi pártbizoTságon fel kell ismerni hogy a jő segí’ségadás mennyire elömos- dí’jn alapszerve-zo’eink fejlődését é« amint Rákosi elvtárs is mondo'ta a kongresszuson: „Pártunk fejődésének: és eredményének hatása fükrőződik vissza népi demokráciánk minden eredményében és sikerében. A kettő elvá’aszthatalttanul összefügg/* Meg ke’l szüntetni a. „futől&gos“ látogatásokat, a .szempontok leadá­sát“ é3 egy-egy alapszervezefnél hosz- szabb időt ke’l el ölteni. hogy a párt­bizottság küldöttje részleteiben is megismerhesse a munkát, segí se a helyi elvfársakat ané’kül. hogy he­lyesük végezné el a munkát. Meg kell va’ósítani aat a gyakorlatot- hogy a kiutazás előtt alaposn megismer­kedjen az i’le.-ö község vagy üzent, termelési kérdésével, pártmunkájával. Fel kell számo’ni e terüle'en á re- szortmunkát amely végeredményben ? bürokráciához vezet. A pár bizott­ságok munkatársainak ismerni kel] a •öbbi osztályok munkáját is, bátrak­nak. kezdeményezőknek ke1! lenniük éberen ügyelni a párt- és kormány­határozatok maradékta'an végrehaj-á. sara kövo’keztv'esen leleplezve az el­lenség mesterkedéseit. Az ins’ruálás. segí'ségadás megja- ví "ásá ért e’sősorban az iPető pártbí- rot. sátr ti kára felelős. Ez a munka akkor javul meg, ha a pártbizot’ság titkára jobban irányítja az appará­tusi ha á landőan ellenőrzi, hasznos u'asításokkal lá’ja el az osztályveze­tőket. ha ő maga is felismeri annak je'entőségét. hogy a teriile'ről vissza­jövő elv'ársakat ál’andóan beszámol­tassa ha tervet készítenek a ’egfon- tosabb fe'ada’ok végrehat ^-'Sru ka maga a titkár is igényes következe ’es az alapszervcze"ek megsegítése, munkamódszereiknek megjavítása é elterjesztése terén. A SAi.oornn.TAm no vembe B 7. FiEMSztmrAz mPsobA; ■December 1—ttsr: LESZ WÄG TAVAST? Ífratreía filmt December 4—4 Irs TARKA KOCKÁS I, L. -laésBet fÜBsk

Next

/
Oldalképek
Tartalom