Szabad Nógrád, 1951. november (7. évfolyam, 47-50. szám)

1951-11-18 / 49. szám

SZABAD KOWBAD 3, 1851 novwitbec 18, Rájuk is vonatkozik Rákosi elvtárs tatabányai beszéde ! Pasztán is teremtsenek olyan légkört, hogy a dolgozó parasztok ne türiék a begyűjtési fegyelem íazitéit, bírálják a hanyag gazdákat L „ ., . , _ . 1 a (atabaavai ba linket*/ elvtarn I „ - . ", I nyaszíanuesko­7-as on mondotta beszédében az egész or­szág népének utat mutatott abban a harcban, ami a fegyelem megszilárdítá­sáért, a szocializmus építésének meg­gyorsításáért hazánkban folyik. Rá- Siosi elviéi'» Taitabányán ugyan a bá­nyászok -előtt mondta el beszédét, — de mégis az egész ország népének szolt. Megeríteífette ezt a Sztálin t a«má dolgozóival folytatott beszél­getése során is. „Amit a bányászok­nak mondtam, az másoknak is szól: lányomnak mondom, menyem is érthet belőle." Majd így folytatta Rákosi elvtárs. „Rá lehet mindenkit szoktatni a fegyelemre. Minden egyes ember mellé nem kell ellenőrt állítani, ha­nem a közhangulat legyen olyan, hogy ne tűrje a fegyelmezetlenségei." Ha azt nézzük, hogy Pásató község mennyiben fogadta meg R-ákosi elv- társ útmutatását, mennyiben teljesí­tette kötelességét, egyszóval, hogy áll a fegyelem dolgában, az alábbi szá­mok világítják meg az ott, folyó mun­kát: a november 4-i kiértékelés sze­rint a község kulkoricabegyüjtési kö­telezettségének 38, burgonyabegyüj- tési kötelességének pedig 35 száza­lékban teér. eleget. Napra forgó begy ii] - tési kötelezettségét 55 százalékban teljesítette. Nem ‘teljesítették még a kenyérgabonabegy iijtési tervüket, a tojás- és baroinfibegyüjtési kötele­ző.k«égüket sem. Mi ae oka ennek a tűrhetetlen le­maradásnak, mik azok az okok, ame­lyek szégyenbehozták Pásztó község nevét? Talán a paraszt oknál van a hiba? Amíg Héhaíom község dolgozó parasztjai 30 százalékkal tu.'telje-sííet- té-k az állammal szembeni kötelezett­ségüket, addig Pásztón nem tűi, de a törvényes kötelezettség teljesítésével is el vannak maradva, A dolgozó pa­rasztokat is felelősség terheli a lema­radásért, de a főhiba nem bennük, hanem a község vezetőiben van. Biunda elvttúrs, a helyi tanács elnöke (a járási tanács és saját’ maga helyte­len káderpolitikája eredményeként jú­lius hónaptól helyettes nélkül dolgozik) elvesz az apró, mindennapi ügyek végzésében, a petróleum, a lábbeli ki­utalások intézésében, a lakás és egyéb más ügyek rendezésében. Egyszerűen nem jut ideje a begyűjtéssel foglal­kozni. A -tanács többi dolgozói admi­nisztratív ..hivatali do’gozók“ —nem törődnek, nem éreznek felelősséget a begyűjtés munkájának sikeréért vagy sikertelenségéért. fI tüzség függetlenített párt­titkára, Zeke Ist­ván elvtárs, mintha minden jól menne és már a 100 százalékot is elérték volna, ezt mondja: „Eleinte jól ment a munka, csak később hanyatlott le — mintha a terv teljesítésével e’biza- kodo iákká lettek volna". De miért memt jól és miért hanyatlott le a munka? Azért ment jól, mert a párt­szervezet- eleinte foglalkozott a be­gyűjtés ügyével azért hanyatlott le mert a pártszervezet már nem foglal­kozik ve’e. Talán nem népszerű fel­adat? Az biztos, ha továbbra is így alszanak (mert nem dolgoznak), ak­kor a lemaradást nem tudják be­hozni. Jellemző a pártszervezet be­gyűjtésért folytatóit munkájára, hogy az les körzet vezeítöségvá'asztó tag­gyűlésén a tikári beszámoló még csak nem is érintette a begyűjtés kérdé­sét — holott a titkári beszámoló egyik fontos részét a terme’ő nrwnka értékelése kell, hogy adja. Tehát' a kép világos. A tanács és a helyi pártszervezet nemtörődöm, a feladat nagyságát megnemértő műn- tkája eredményezte azt a tűrhetetlen lemaradást, amivel Pásztó a járás leg­rosszabbul íe'jesítő községei sorába korült. A község vezetőinek felelősségével párhuzamosan felmerülf, vájjon a fel­sőbb szervek, a járási pártbizottság és a járási tanács megtett-e mindent, kellően el’enörizte-e és a hibák lat- fára segítette-e alsóbb szerveit, A gyakorlat azt igazolja, hogy nem tör­ték ezt. A mulasztásért őket' is terheli a felelősség. De ahogy a mulasztás, a lemaradás a község vezetőinek rossz munkájá­ból fakad, úgy a munka megjavításá­nak a feltétele is -tőlük, munkájuktól függ. 1 a munka meg- >?.- *=üt:*.-í;o* 1. javításhoz? A község vezetőiben (kellő támogatás és ellenőrzés biztosításával) megvan az az erő, a gazdáknak megvan az a mennyiségű gabona, ame'y a törvény gyakorlati érvényesítéséhez szükséges. Eredményt fognak elérni, ha megja­vítják a politikai felvilágosító mun­kát’, ha az a közel 400-ra tehető gazda t’e’josíti törvényes kötelességét (a község tervét), akinek a tanács már egy hónapja 10 százalékkal fel- eme’to kötelezettségét, — de azóta a tanács mit'sem tett. Ha a hangos- és faliújságot, a villámot, amivel olyau jól kifigurázták a szomszédos közsé­gek begyűjtése során tapasztalható hibákat (és amiálta! nem kismérték­ben javult meg a munka a szomszé­dos községekben) a helyi begyűjtés sikere- s-zo'gálatába állítsák. Ha a kö­telességtudó gazdákat, a pénzzel is megjutalmazott Táti Józsefet, SaFkai Ferencnél, Bagó Józsefet. Ocsenász Györgyöt, de a ‘többieket is, Mankó Györgyöt, Tari Miklóst, Prezenszki Györgyöt. Pintér István", Percre Ba­jost és társukat bevonják a begyűj­tési agitációs munkába, biztos telje­síti kötelezettségét Sándor Ferenc is, aki 480 kg kukoricával (és 10 száza­lékkal, amivel fé1 emelték kötelezett­ségét), ugyanígy Ludányi János, aki 800 kg (és a tetemeit 10 százalék) burgonyával adósa a dolgozók álla­mának. ha a tanács — annak dolgozói a tanácse’nök vezetésével — és a pártszervezet a munka élére áll, ha nem akarja, hogy továbbra is szégyenben maradjon Pásztó, Rákosi elvtárs tatabányai be­széde szellemében megjavítja munká­ját, az agitációs munkába bevonja a jól ‘teljesítő gazdákat, a verseny nyil­vánosságának biztosításával érvényt szerez a község törvényes kötelezett­ségeinek — Pásztó mezőváros behoz­hatja szégyenteljes lemaradását- és megszerezheti a szabadpiaci árusítás jogát is. Olyan közhangulatot kell teremteni Pásztón, hogy a kötelességtudó gaz­dák maguk mondjanak bírálatot a kötelességmulasztók felett és ne tűr­jék meg maguk között a fegyelme­zetleneket. Ez a feladat Pásztón! feli«!, Hánya üzemeink szakszervezetei hasznosítsák a november 7-i verseny jó tapasztalatait * NAGY OKTÓBERI SZOCIA­Ä LISTA FORRADALOM tiszte­letére indított munkaverseny azoknál az üzemeknél, ahol a szakszervezet' vezetői gondosan szervezték és bizto­sították a verseny nyilvánosságát, ki­váló eredményeket bozotf. Azoknál az üzemeknél azonban, ahol a versenyt csak formálisan szervezték, a vállalt kötelezettség teljesítése elmaradt, ami megmutatkozik az üzemek tervteljesí­tésében is. Ahol a november 7-i verseny alkal­mával jó munkát' végeztek, mint Simon István, Déli-bánya aknatitkára, aki személyesen járta be az üzem munka­helyeit, ott nem maradtak el az ered­mények sem. Simon elv-társ az üzemi pártszervezettől segítséget kért és így az üzem népnevelői is segítették a november 7-i munkaverseny szervezé­sét. Simon elvtárs felhasználta azokat a tapasztalatokat, amelyet a kon­gresszusi, az auguszus 20-i és a bá­nyásznapi munka versenyek ideje alatt szerzett. Figyelembevette, hogy a TOrunkaversenyvállalásnái olyan pon’ok szerepeljenek, amelyek ezidáig az ü?em szűk keresztmetszetét jelentet­ték. Legtöbb dolgozó vállalásában a (termelés emelése mellett a palaszáza­lék csökkentése, fa- és robbanóanyag- megtakarítás, a munkafegyelem meg­szilárdítása is megtalálható. Simon ©Ívtárs gondoskodott arról, hogy napirenden új termelési eredmények kerüljenek a versenytáblára, de ezen­kívül üzemi TÖpgyüléseken, vagy a munkahelyen a műszaki középkáderek és csapatvezetők is ismertették a munkaversenv állását. Déli-bányán egy pillanatra sem hanyatlott' a ver­senyszellem. A dolgozók nap-nap után érdeklődéssel fordultak a termelési eredmények » a vállalt kötelezettsé­gek teljesítése felé. Az eredmények nem is maradtak el. Tajti István I. a vállalt 114 csille helyett 266 csillét termelt előirányzatán felül. Kuborcik János pedig 8Ó csillés vállalását 102 csillére fokozta. Déli-bánya dolgozói igazolatlan hiányzás nélkül, a munka­idő legteljesebb kihasználásával vet­ték ki részüket a versenyből és na­ponta értők el újabb és újabb munka- hőstettet. Kevés üzemnél volt tapasztalható olyan versenyszervezés iránti odaadó munka, mint Margittárón, ahol Gaj­dár Pereiig szakszervezeti harmad- bizottsági tag mellett. Várai Lajos üzemvezető is aorrajárt* a csapatokat és megmagyarázta az egyénileg dolgo­zóknak, hogy hány csil'e szenet kell termelődök a negyedik negyedévben, hogy tervüket teljesíteni tudják. A dolgozók megismerve a termelésben reájuk háruló feladatokat, levélben közölték Rákosi elv-társsal a Szocia­lista Forradalom tiszteletére tett fel­ajánlásukat. Várai üzemvezető és Gasparkovics Ferenc sztahánovjsta fő- aknász sok esetben még éjszaka is bent tartózkodtak a bányában, hogy biztosítani tudják a vállalások telje­sítéséhez a műszaki feltételeket. Nem hagyták magukra a dolgozókat, külö­nösen, ha előrelátható fermeléstgátló akadályokat vettek észre. Amíg biz­tosnak nem találták a folyamatos ter­melést, intézkedéseikkel és műszaki segítségükkel támogatták a munkahe­lyek dolgozóit. Ugyanez tapasztalható a Salgó-Róna üzemnél is. A műszaki segítséggel Margi-ttáró dolgozói októ­beri hónapban terven felül 1413 ton­nát teljesítettek. Salgó-Róna üzemnél pedig 1464 tonna többtermelés: ér­sek el a helyes műszaki segítség foly­tan. ‘ D E ELMONDHATÓ EZ A 3ATI- BANYAROL IS, ahol Székely Aladár aknatitkár ‘tartotta kezében a verseny irányítását. Déli-bányához ha­sonlóan itt' is napirenden kerültek ki az új termelési eredmények az üzemi verseny'áblára. Gáti-bánya szakszer­vezeti vezetőinek és biza'miainak nagy része van abban, hogy az tizem november 7-ig terven felül 534 tonna szenet adott népgazdaságunknak. A szakszervezet funkcionáriusai példát mutattak a termelésben. Igv Sípos Ferenc a harmadbizottság termelési felelőse, vagy Zsugya József bizalmi, akiknek a termelése állandóan 120-130 százalék között mozgott. A verseny ideje a'att’ a szakszervezeti vezetők, műszaki vezetők egyetértésben támo­gatták a dolgozókat vállalásuk telje­sítésében. A csapatvezetők bizalmi- értekezleten megtárgyalták a verseny közben felmerült hiányosságokat és így a termelést akadályozó problémá­kat gyorsan és időben kiküszöbölték. Gáti-bánya dolgozói szintén igazolat­lan müszakmu'asztás nélkül harcolták végig a versenyt. A NOVEMBER 7-1 VERSENY- SZERVEZES HIÁNYOSSÁGAI különösen a Nagybátonyi Szénbá­nyáknál mutatkozott meg. Itt egyes üzemeknél, mint- pl. Kossut'h-tárón, vagy Szorospatakon csak formálisan szervezték a versenyt. Farkas Ferenc, a volt szorospataki aknatitkár ahe­lyett hogy a munkaversenyt szervezte volna, egyéni problémákkal törődött. A verseny kiértékelése példamutatóan megtörtént', azonban az aknatirkár keveset törődött azzal, hogy minden dolgozó személyesen megismerje a verseny állását'. Kossuth-tárón a munkacsapatokkal átbeszélték a vál­la1 ást, de csak mechanikusan, 5—10 százalékos termelésem elések voltak feljegyezve a gyüjfőiven és nem vet­ték figyelembe az üzem szűk kereszt­metszetét, így a 100 százalékon alul termelők 100 száza'ék fölé emelését sem. Ugyancsak Tiribes-aknán sem vették figyelembe a verseny vállalás­nál azokat a konkrét feladatokat, amelyek az üzem kollektívája előtt állnak. Ezeknél az üzemeknél a dol­gozók nem kapták meg azt a műszaki segítséget, amely tervük teljesítését előmozdította volna. Az üzemvezetők sokszor későn érkeztek az üzembe és így a munkafelvétel előtt nem beszél­hették meg a dolgozók vezetőikkel a problémákat. A nagybátonyi üzemek­nél a műszaki segítség és a szocialista munkaverseuy ébrentartása hiányában Szorospatak október hónapban 71.2, -Tiribes 67.3, Kossuth-táró 90.9, Mén- kes pedig 89.5 százalékra teljesítette tervelőirányzatát. Ez súlyos feielőss'é- »■et vet- fel ezen üzem vezetői felé. de figyelemreméltó, hogy tanultak hibá­jukból. amit. bizonyít, hogy Kossuth - táró november 6-án napi előirányza­tát 166 '.százalékra teljesítette, de a vállalat többi üzemei is 100 százalé­kon felül -teljesítik tervüket. 4 BÁNYAÜZEMEK SZAKSZER VEZETI VEZETŐI tartsák fel­adatuknak tanu’mányozni n verseny­szervezés élenjáró tapasztalatait. Ho­nosítsák meg munkájukban azokat a módszereket, amelyek Déli-bányán, Gáti-bányán, Margittárón, vagy Salgó- Rőnán sikerre vitték a szocialista munkaversenyt. A szakszervezeti aknatitkárok és bizalmiak legyenek aktív harcosai fe'emelt 5 éves ter­vünk megvalósításának. Használják fel a jó tapasztalatokat, biztosítsák a verseny nyilvánosságát és adjanak meg minden támogatást a dolgozóid­nak vállalásuk teljesítéséhez, hogy azokat a célkitűzéseket', amiket Pár­tunk II. Kongresszusa e’énk tűzött, győzelemre tudjuk vinni. Kürthi Sándor a bá«jrásgszakszervezet tér. elnöke. Részletek Visinszkij elvtársnak az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédéből Megragadom az alkalma? hogy kel­lemes kötelességemnek eleget tegyek a Szovjetunió küldöttsége nevében üdvözöljem erről a szószékről a sza- badságszerecö francia népet, amely immár másodízben vendégszeretőén fogadja országában közgyűlésünkéi. * A szovjet küldöttség most is — mi­ként a megelőző ülésszakokon — ab­ban látja feladatát, hogy a közgyűlés erőfeszítéseiS azoknak az akadályok­nak a leküzdésére irányítsa, amelyek gátolják a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulását egy új világháború veszélyének elhárítá­sára. * Az USA gazdasági élete jelenleg betegesen háborús-inflációs jelleget mattat. Ennek jellemzője, hogy állan­dóan fokozódik a fegyvergyártás ée egyidejűleg elsorvadnak polgári célok­ra termelő iparágak. A fegyverkezési verseny következtében növekednek a katonai költségvetések, növekednek az egyenes adók, méginkább rosszab­bodik az országok lakosságának hely­zete. * Ami az USA-t illett, nemrégiben Truman ur, az USA elnöke ismerte ezt be. A kongresszus elé terjesztett az 1951. év első felére vonatkozó gazdasági beszámoló szerint az USA-tan az? infláció az utóbbi évben az elsőrendű fontosságú cikkek árának növekedését eredményezte, „előmoz­dította a spekulációt is — mini Truman úr mondotta — terhet rö népünk jelentős részére. Aki eléggé szerencsés volt ahhoz, hogy növelhesse jöve­delmét, az fenn tudta tartani életszínvonalát. Azonban a családok fele nem tudta növelni jövedebná?, az 1950 eleje és 1951 eleje közé eső időszak­ban, sőt, a családok majdnem egyötödének jövedelme ténylegesen csök­kent". * Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg keli említeni Edennek, Anglia jelen­legi külügyminiszterének az a cik­két, amely a Foreign Affairs című amerikai folyóirat 1951. áprilisi szá­mában jelent meg. A cikk megállapít­ja: „Figyelembe kell venni, hogy a gazdasági helyzet már a végsőkig fe­szült és Angliában az adófizetés szín­vonala sokkal magasabb, min? a vi­lág bármely más országában. * Az Egyesült Államok és Anglia, amelyet a tömbök vezetik, másfél év ófa agresszív háborúit folytainak Koreában. * Vájjon lehet e kétség afelől, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások kedvező kimenetelének biztosítására a legjobb eszköz az volna, ha az ameri­kai kormány utasítaná sajá? táborno­kát, Ridgwayt, ne nehezítse a tár­gyalásokat mindenféle incidensekkel, ne gördítsen mesterséges akadályokait a keszoni tárgyalások pozitív befeje­zése elé. * Visinszkij elvtárs azután rámutatott arra, hogy az ENSz különböző bizottságai sorozatosam elutasították a Szovjetunió és a népi demokratikus országok küldöttségeinek fontos, építő javaslatait és intézkedéseket tettek az agresszív amerikai politika támogatására. így az ENSz évről-évre, lé - pésrői-lépésre egyre jobban eltávolodik az ENSz alapokmányainak elvei­től, azoktól a céloktól és feladatoktól, amelyeket az ENSz számára ki­tűztek. Itt az ideje, hogy emlékeztessük az ENSz-et alapvető feladataira: hogy ne a más országokat megtámadó ag- resszorokat támogassa, hanem azokat, akik»!: agresszorok támadnak meg, hogy támogassa a nemzetközi békét és biztonságot és fejlessze a baráti kapcsolatokat a nemzetek között. Itt az ideje, hogy ellenállást fejtsünk ki azokkal az agresszív erőkkel szem­ben, amelyek új világháború felé so­dorják a világot. * Az USA egész külpolitikájának az alapja a készülődés az új világhábo­rúra abból a célból, hogy az amerikai monopóliumok megszerezzék a világ­uralmat és a háború révén óriási pro­fitra tegyenek szert. Az USA külpo­litikája ezért nem más országokkal való baráti kapcsolatok és a nemzet­közi égyi/tmüködés fejleszt égére és * megerősítésére irányul, hanem arra, hogy gazdasági leigázás, vagy kato­nai kényszer útján más országokat maga alá rendeljen. * Truman, az Egyesült Államok elnö­ke számos sajtóértekezlete egyikén kijelentette, hogy a koreai fegyver­szünet lelassíthatja az amerikai fegy­verkezés megvalósítását és ez a „leg- katasztrófálisabb dolog volna, ami csak megtörténhetik az Egyesült Ál­lamokban." * A Szovjetunió törekedett mindig arra és törekszik most is, hogy az atomfegyver gyártása és használata tilalmának valamennyi állam részéről történő megtartása felett hatékony nemzetközi ellenőrzés őrködjék. Ugyanakkor az Egyesült Államok mindig ellenezte és most is ellenzi az ilyen ellenőrzés megteremtését. A Szovjetunió a közgyűlés negyedik és ötödik ülésszakán az USA, Anglia, Kina, Franciaország és a Szovjetunió között a béke megszilár­dítására egyezmény megkötését javasolta. A földkerekség több mint fél- milliárd lakója helyeselte ezt a javaslatot. Ez a több mint félmilHárd em­ber most is állhatatosan követeli ennek a javaslatnak a megvalósítását, mert ez a javaslat üj háború elhárításának és a béke megszilárdításának nagy reményét plántálja az emberek szivébe. * Az agresszív atlanti tömb vezetői a kialakult nemzetközi helyzetben kény­telenek voltak a háborús veszély csökkentését és valamennyi nemzet biztonságának megszilárdítását han­goztató tervvel előállni. Ezzel a terv­vel foglalkozik az USA-nak, Angliá­nak, Franciaországnak már általam említett hármas nyilatkozata,.. Bár a három megnyilatkozást széleskörű reklámhadjárat előzte meg, tévedés nélkül állíthatjuk, hogy a hegy ege­ret szült, annyira semmitmondóak és nyilvánvalóan hamisak az atlanti tá­borból kiinduló javaslatok. Sem Truman, sem Acheson, sem az úgynevezett hármas nyilatkozat nem akarja inégcsak az ujját sem megmoz­dítani az atombombák eltiltása érde­kében. * Ezeknek a céloknak semmi közük sincs a béke megszilárdításának ügyé­hez, hanem nyilvánvaló az a céljuk, hogy manőverezéssel, békeszólrunok- kal való bűvészkedéssel elaltassák a népek éberségét. * A szovjet küldöttség meggyőződése, hogy a békeharc a béke teljes győzel­mével végződik. ❖ Ebben a szellemben terjesztette e’ő Visinszkij elvtárs a Szovjetunió ja­vaslatait „az új világháború veszélyei­nek elhárítására, valamint a béke és a népek közötti barátság megszilárdí­tására irányuló intézkedésekről." 1. A közgyűlés az ENSz-tagsággal összeegyez telhetetlennek nyilvá­nítja az agresszív atlanti tömbben való részvételt, úgyszintén azt. hogy egyes államok — elsősorban az Amerikai Egyesült Államok — szárazföldi, hadrtengeréczeU és légitámaszpontokat létesítenek idegen területeken. 2. A közgyűlés elengedhetetlennek ismeri el, hogy: a) koreai hadműveletekben résztvevő országok haladéktalanul szün­tessék meg a hadműveleteket, kössenek fegyverszünetet és tíznapos határ­időn helül vonják el csapataikat a 33. szélességi körtől; b) minden külföldi fegyveres erőt — beleértve a külföldi önkéntes egységeket is — háromhóuapos határidőn belül vonjanak ki Koreából. 3. A közgyűlés felhívja minden állam kormányát — mind az ENSz tagállamának, mind az ENSz-hez ezidőszerint nem tartozó államok kormá­nyát —, hogy világértekezleten tárgyalják meg a fegyveres erők és fegy­verzetek lényeges csökkentéséről szóló kérdés, úgyszintén az atomfegy­ver eltiltásáról, valamint e tilalom teljesítése fölötti nemzetközi ellen­őrzéssel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről szóló kérdést. Az említett vüágértekezlet összehívását a legrövidebb időn belül, de legkésőbb 1952. június 1-ig javasolja. 4. A közgyűlés felhívja az Amerikai Egyesült Államokat, Nagy-Bri- tanniát, Franciaországot, Kínát és a Szovjetuniót, hogy kössön békeegyez­ményt, egyesítse erőfeszítéseit e magasztos és nemes cél elérése érde­kében. A közgyűlés felhív minden békeszerető államot is, hogy csatlakozzék a békeegyélményhez."

Next

/
Oldalképek
Tartalom